Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)
1951-08-12 / 32. szám
XVI. ÉVFOLYAM, í>2. SZÁM. > Egyes szám ára: 1 forint 40. fillér 1951. AUGUSZTUS 12% Pillanatfelvételek a berlini egyháznapról Egyháznál»? Mi az? iüj fogalom a protestantizmus' történetében. .Sokan n em ér Ü k meg magá t a szót sem. Nem érletlói a berliniek sem, ahol pedig töfobniiilióra rúg az evangélikusok szánra. Az egyik berlini egyházi lap humoros cikkéiben elme nd ja, hogy miképpen magyarázták meg egy „bennszüiöil“ berlininek, hogy mi is az az egyihiáznap. Amikor egy darabig hallgatta a berlini „bcaiiszHiäUi“ a magyarázat»!, és megtudta, hogy Bérűin legnagyobb helyiségei,' sporttelepei, többek között az Olimpia-stadion, amelyben valamikor a berlini olimpiászl tar tolták s a másik ugyancsak hatalmas sport",ér, a pompás Waiter Ulbrieht-stadi'.oin is színhelye, lesz az egyházi gyűléseknek, így kiáltott fel: „Most már értein! Ez akkor olyan lelki-otlmpiá.sz lesz!” S valóban világi síkban, sport- nyelven szólva, csak az olimpiait játékokhoz lehet hasonlítani az egyháznapot, mert olyan óriási tömegeket mozgatott meg. Már a miult évi esse ni egyhámap zárógyülősén is 180 ezer evangélikus hívő volt együtt. A berlini „leik i-o1 i m pl ász” -1 pedig miéig gigaml.ikusabb arányok jellemezték. Néhány száraz számadat: a vidéki részvevőket 80 kiiiönvonat szállította Berlinbe a rendes vonatokon kívül, de külön repülőjáratok, autóbuszok, autók százai is hoztál!» a rengeteg vendéget. Összesen' ötszázezer ember jött össze csak vidékről és külföldről. A könnyű, műanyagból készített kis jelvények gyártásához 800 mázsa anyagra volt szükség. A két forint nagyságú jelvényeket lila zsinórral erősítették ruhájukra a részvevők, amihez olyan hosszú zsinór kellett, mint amilyen :i távolság Budapest és I>ebrecen között. A délelőtti hiblin- órákoa, pedig több helyen . tartották őket, a tSéeíenbinder-Halie nevezetű nagy gyűlésteremben pl. 8000 ember vett egyegy alkalommal részt. S azért csak 8000, mert több férőhely nem volt a hatalmas modern gyülésíerem- )>er>, amelyet Kelef-Berlin vezetősége ■nemcsak hogy készségesen az egyházinap rendelkezésére bocsátott, hanem (gyönyörűen fel is díszített, nem is szólva arról, hogy a padlózat alatti jiéighülő berendezés is pompásan működött, amire a kánikulai hőség és nagy tömeg miatt is nagy szükség volt. Az ugyancsak, keleti szektorba eső Walter llbrlcht-stadionhan lezajló ifjúsági találkozón nvolcvan- zren vettek részt. Az Olinvpiá-sta- dionban pedig a vasárnap délutáni zárógy ülésen százezren, de ugyanakkor a stadion melVl li Május-mezőn még kétszázezer ember volt együtt, akiknek hangszórókon közvetítet ik a zárógyülés m(borát. A legnagyobb beríini szabadtéri színpad, á Wald- bühne, egyházi jellegű filmet adóit elő estéről-estére s egy egy7 előadáson húszezer ember volt jelen s mindenkinek volt ülőhelye. Azoknak a részvevőknek, . akik szállásukon nem ét: kezheitek, az egyház adott ebédet és vacsorát, na.po.nfa átlag százezer embernek! A zárógyű lésen megtartott közadakozás eredménye: egy akkora hallom papír- és ércpénz. amelynek az átmérője 3 méter, a magassága 75 centiméter ... * * De mi hit lényegileg az egyház- nap'? És hozzá az olyan egyház- nap, amely több napig, csaknem egy hétiig iariolt ? Maga a szó: „egyliáznap“ a német „Kirchentag” szószerinti fordítása, magyarul nem hangzik jól. Helyesebb lenne egyházi országgyűlésnek mondanunk. (Reichstag, németül birodalmi gyűlést, parlamentet jelent.) Ilyen nagygyűléseket azelőtt soha nem tartottak a protestáns egyházak. Egyházi gyűlések voltak előzőleg is. Országos gyűlések is, de azokon legfeljebb száz-kétszáz ember vett részt s különféle egyházi szervezetek képviseletiében. A borzalmas második világháború Halán, mely Németországot, a második világháború tűzfészkét annyira elpusztította,- egy laikus hívő, akii már előzőleg is tevékeny részt vett az egyházi, különösén ifjúsági HRwvkában, s aki sokat szenvedett azért, mert a hitlerizmus. ellen bátran síkra szállt, 1949-ben nagygyűlésre hívta össze az evangélikusokat Hannoverbe, 1950-ben pedig Essenbé. Az idén a gyűlést ugyanő Berlinbe hívta össze. Szózatának óriási visszhangja támadt. Az eleinte tartózkodó hivatalos egyházai; is lassanként melléje állanak, noha Thadden Trieglaff, ez a furcsa nevű német, a haladásnak bátorszavú híve és szószólója. A berlini egyházmpon itt is, ott is feltűnik mosolygó arca. A szervezés munkái és a sok felszólalás rekedtté tették. De azért derűsen, örömtől sugárzó szemetükéi jár-kel mindenfelé. A fogadáson, amelyet a külföldi vendégek tiszteletére adott, többek között így beszállt: A hívő ember nem zárkózhatik cl világi feladatainak teljesítése elöl. Isten igéje alapján ki kell vennie részét a munkából, amely reá vár, „de nem mint valamely letűnt kor embere, hanem mint a mában élő („up to date“) ember, aki el van szánva arra, hogy , nem kerüli el a ma követelményeit, elleniben • kész az önvizsgálatra és arra, hogy kidobjon a fedélzetről minden elmaradóit és többé el nem fogadható nézetet és felfogást a múltból az egyházon beiül és kívül.“ Életrajzából megállapítom, hogy e hó 13-án lesz Ő0 éves, de kora ellenért) "ele van fiatalos tűzzel, erővel, tétekkel, az emberiség jobb jövője iránt érzett felelősségérzettel s azzal a hő vággyal, bogy a berlini egyháznap jelmondata: „Mégis csak testvérek vagyunk”, élő valósággá legyen. ★ jjgjr A megnyitó ünnepségen vagyunk Berlin egyik legrégibb templomában, a Máriá-iémploniiban, amelynek egyes részei csaknem 800 évesek. A szó- s.zéí.'.ikel szemben lévő első padsorban olt látjuk Dibelius berlini püspök mellett Wilhelm Pice kel, a Német Demokratikus 1 Köztársaság elnökét, Nuselike Otto miniszterelnök,helyettest (a Német Keresztyén Demokrata Unió elnökét) s Kelel-Berlin egész magas vezetőségét. Ugyancsak ott iil Nleinöllcr, a bú várba jó-kapitányból lett: híres evangélikus lelkész, aki annak idején a hitleri zimis ellen oly bátran szállóit síkra s aki ma éppoly rettenthetetlen és megtévesi'the’jtlen bátorsággá,: küzd a háború fenyegető réme ellen. Mellettük még néhány hely üres, noha a templom zsúfolásig tömve vall s kint a templom körül tízezerre menő sokaság. Miért üresek ezek a helyek? — kérdezem egyik régi berlini ismerősömtől. Ezeket a bonni, nyugalnémelországi kormány küldöttei számára tartoltuk fenn, de nem foglalták el őket, ellenben hátul helyezkedtek el, mert nem hajlandók a Német Demokratikus Köztársaság vezetőivel egy sorban ülni! Elgondolkodom: a testvériség jegyében ül össze az evangélikus nagygyűlés Berlinben. A keresztyéns'gérdekében „keresztes háborút liirdelő Nyugat” német képviselői furcsa színben tüntetik fel ..keresztyénségüket1': vajmi kevés érzékük van az igazi testvériség, a keresztyéniéig gyakorlati megvalósulása iránt! A gyönyörű ünnepség sok szép ének- és zeneszáma, felszólalása közül most is a lelkemben cseng a 40 milliós német evangél ikus egyház legfőbb papi személyiségének, Dibelius püspöknek a szava: Hidat akarunk építeni Kelet és Nyugat között, mert óriási szakadék választ el bennünket egymástól. A híd magától nem épül. Készek vagyunk minden erőnket lat- bavetni, hogy leid létrejöjjön. Dibelius niispök 70 éven felüli ember. Most is és később is láttam azonban, hogv mennyi benne a lélek, a frissesé#, a tűz. Még vagv ötször hallottam beszélni, egypárszor négy- szemközt is beszélgethettem vele, fáradságnak, öregségnek nyoma sincs fájta: egy ember, aki naev, tekintélyével, tudásával, magas állásával, s minden erejével azon fáradozik, hogy a hidal építse. Tisztában van vele. mivel tartozik az emberi test, v.éri.ség és megbékélés ügyének. ★ .Bibliaóra. a Seclenhinder-Hajleban,' Berlin leghatalmasabb gyfilésfefmé- ben, amelyet a német, szabadságért vívott harcban hősi halált halt Werner Seelenbinder emlékére emeltek, középen hatalmas kereszt. Tőlejobb- ra-balra két-két óriási modern gyertyatartó gyertyákkal, rengeteg virággal. Va»s száztagú harsonakórus helyettesíti az orgonái. Nyolcezer ember veti részt a liibliaórákon! Rend- iorf kiéli professzor beszél Máté 20:20—28-ről. Egyszerűen, nagy személyes erővel szól arról, hogy milyen emberek alkotják igazán Krisztus gyülekezetét: akik nem uralkodni, hanem szolgálni akarnak . .. A bibliaórán csöndes imádság is van. A nyolcezer ember abszolút csöndben hajtja le fejét, mindenki az egyháznapért és otthoni gyülekezetéért imádkozik. Nem ballalszik semmi, csak a kint elhelyezkedett öt hatalmas harang lágy kongása. A csendes imádság percei alatt magyar népemre s egyházamra gondolok. Kérem az Urat, te«ven erősekké bennünket is arra, hog" igazán testvérek legyünk, ne uralkodni akarjunk egymáson, hanem szolgáljuk és segítsük egymást. .. Ifjúsági találkozó a Walter llhricht- sfadionbnn. Nyolcvanezer részvevő! A stadion központi tribünjével szemben óriási kereszt a földgolyó tetején. A. nyolcvanezer fiatal roppant fegyelmez elten viselkedik. Énekkarov:1- kal . és barsornakárusokkal felváltva énekelünk. Egyszer csak felhangzik a kérdés, mintegy a túlvilágról: — Ti, akik Délről jöttetek, miért jöttetek? Egy hang elmondja, miért jötték ők, Dél-Németország fiataljai: — A zárt, mert érezzük, hogy a testvériség kötelékei fűznek a tub- biekhez. — Ti, akik Északról jöttetek, miért jöttétek?1- • Egy másik hang: • — Eljöttünk innen és innen sth., s a végén: — .Eljöttünk, mert hisz- szük és valljuk, hegy testvérek vagyunk. — Ti, akik Keletről jöttéitek, miért jöttetek? Rövid beszéd, melynek a vége: — Eljöttünk mi is, mert testvérek vagyunk. — Ti, akik Nyugatról jöttetek, miért jötleiek? — Eljöttünk mi is, mert testvérek vagyunk. Igen. mind testvérek ők Isién akaratából. És úgy is akarnak élni e földön, mint a testvérek. Nem viszály- kodásban, háborúban, hanem békés építő munkában .., ★ Zárógyülés az Olimpia-stadionban. A világ egyik legnagyobb stadionjában. Százezer ülőhely! Amikor a kezdés előtt a többi külföldi vendég élén egy hindu evangélikus lelkésszé1! bevonulunk a dísztribünre, a százezer ember telkesen tapsol. A stadion eiőtti Maifelden még kétszázezer ember, s a berkni rádiók mind az egyháznap záróműsorát közvetítik. Egymásután szólalnak tel a német evangélikussá# legjobbjai, továbbá líaéta afrikai evangélikus lelkész, Visiser't Hooft, az Egyházak Világtanácsának főtitkára. Minden felszólalás hatalmas bizonyságlevés a nagy isteni és emberi igazságról, testvérek vagyunk, békét akarunk . .. A háromszázezer ember felállva egyszerre énekli el a reformáció hím nuszát: „Erős vár a mi Istenünk.. •“ Egyszerre mondja cl az Apostoli Hitvallást és a Mialyánkot. .. Mint a tenser hatalmas morajlása, úgy hang zik a tömegnek ez az együttes bizonyságtevése. ★ A záró nagygyűlés végén találkozom Thaddcn-Trieglaffal, Dibelius püspökkel és sok más ismerőssel. Elbúcsúzom tőlük és megköszönöm nekik. hogy lehetőséget adtak a protestantizmusnak ezen az óriási megmozdulásán való me«teleülésre. Thaddén« TrieglalT szeme a szokottnál is jobban ra.«vog. 'Látom, örömkönnyek is csillognak, benne. Melegen rázza a kezemet: , — A jövő évi evan«é’iküs ejtyház- napra megint meghív ink a magyar testvéreket. Tehát! a viszontlátásra! Dr. Vető Lajus Közgyűlés Répcelakon Július 26-án tartotta ezidei közgyűlését a Dunántúli Evangélikus egyházkerület, Répcelakon. Egy esztendővel ezelőtt a gyenesdiási missziói Otthon nyújtott csendes hajlékot és méltó keretei a közgyűlésnek. Most az egyházkerület egyik legfiatalabb intézményében: a répcelaki Missziói Intézet mohos falai között adott, küldött követeinek találkozót. A csendesbájú rábaközi táj a betakarítás munka'ázában égett, mikor a kerület küldöttei számadásra gyűltek Répcelakra. A közgyűlést megelőző napon bizottságokban folyt a munka, az egyházi élet időszerű kérdései kerültek megtárgyalásra, így többek között a még eddig megvételre fel nem ajánlott egyházi földek kérdése is. Este ünnepi ly volt a fényesen kivilágított répcelaki templomban. A nem mindennapi méretű épületet nagy áldozatta) a közelmúltban tataroztatta kívül- belül a gyülekezet, igen ízlésesen. „Ki dolgozik az egyházban?” — ezt a kérdést vetette fel Turóczy Zoltán püspöki jelentése. Az egyházban Jézus Krisztus dolgozik tanítványain keresztül, az ige és szentségei által. Munkánkban ezért minden eredmény az Urat dicséri s minden kudarc a mi szégyenünk. — a negyvenkét oldalas, gazdagtartalmú, bekötött püspöki jelentést előre megkapta a közgyűlésnek minden tagja. Vetsz Aladár az egyházkerület felügyelője megnyitó beszédében foglalkozott a püspöki jelentés egyes pontjaival, s nagy elismeréssel szólt az egyházkerület iclki munkájáról. „Mindnyájunk lelkét befeihőzi az újabb háború rémének aggodalma — mondotta. — Könyörögjünk Urunkhoz, hogy fordítsa el ezt a veszedelmet s mi is mindent el akarunk követni megakadályozására.” Az egyházegyetemet Groó Gyula egyetemes főtitkár képviselte, aki Dr. Reök Iván egyetemes felügyelő nevében üdvözölte a közgyűlést. A közgyűlés kiemelkedő eseménye volt Turóczy Zoltán püspök egyháztörténeti tanulmánynak beillő előadása. Az egyháztörtéüeíi emlékekben gazdag táj ihletésére megelevenítette a rép- cevidéki evangélikusság háromszáz év előtti sorsát s a híres vadosfai zendülés történetét. Evangélikusnak lenni mindig hitvallást és e hitért való szenvedést jelentett, ez a történelem tanulsága az utókor számára. Közgyűlés után Tekus Ottó lelkész, az Intézet vezetője megismertette a közgyűlés tagjaival a Missziói Intézet múltját és jelenét. Élményekkel meggazdagodva és kedves mozzanatok emlékeivel megtelve széledtek el a dunántúli egyházkerület ezévi közgyűlésének részvevői. Megjeleni az újszövetségi szótár Az újszövetségi görög-magyar szótár megjelenése kétségkívül, eseménye a magyar prlotestáns egyházi irodalomnak. Dr. Kiss Jenő uv. egyetemi teológiai tanár, nagy és minden elismerésre méltó munkát végzett, mikor az 1935-ben már megjeleni, de azóta teljesen kifogyott művet teljesen átdolgozva és lényegesen kibővítve rendezte sajtó alá. A református kon- veni sajtóosztályát dicséri a könyv ízléses kiállítása. Az értékes ajándék, méltó köntösben került a magyar protestantizmus asztalára. Azt véljük, olvasóinknak alig kell magyarázni: miért is van szükség újszövetségi görög-magyar szótárra? Hiszen bizonyára mindannyian tudják, hogy az újszövetség könyveinek, az evangéliumoknak, az apostoli leveleknek eredeti nyelve, úgy ahogyan az a legrégibb kéziratokban reánk maradt a görög nyelv, illetőleg annak egy bizonyos nyelvjárása, bár Jézus maga araméi (a héberhez hasonló) nyelven beszélt, valószínűié” értett görögül is. Tanítványai, az apostolok pedig Belesz imán kívüli igehirdetésükben a Római Birodalom akkori világnyelvét, a görögöt használták. Ál! ez elsősorban a legnagyobb apostolra' Pálra, de nemcsqk Őrei. Az evangélium, az igeliirdelés, a kialakuló első gyülekezetek gőndolnlvilága tehát ennek a nyelvnek a köntösében jelent meg először az emberiség előtt, s így elválaszthatatlanul összeszövődött az akkor használt görög nyelv kifejezéseivel. Ez a nyelv pedig, mint említettük, az akkor ismert művelt világnak* közös világnyelve, az európai műveltség hordozója volt. Isten csodálatos böl- csesége akarta így, hogy az evangélium élő vize a görög világnyelv csa- tornáin ömlött szét Afrikától Geníiá- niáig, Hispániától Indiáig. Ezen, az akkor mindenütt érleli nyelven üzente meg Isién minden embernek, hogy mennyire szereti O ezl az egész világot: úgy, hogy a Fiát, Jézus Krisztust ad la érette... Ha igazán meg akarjuk érteni az Újszövetséget, ha bele akarunk n»é- lyedni gondolataiba, ha azt akarjuk, hogy az a kéiezer év előtti világ, Jézus és az apostolok világa ismerőssé és meghitté legyen számunkra, akkor értenünk kell az újszövetségi görög nyelvet, S akkor majd észrevesszük, hogyan megélődnek a magyar fordításban nem sokat mondó szavak, hogyan kapnak fényt, színt és súlyos tartalmat, mélységes jelentőséget nehezen érthető magyar kifejezések, s úgy érezzük titkok zárai nyílnak meg, s véljük hallani magukat az apostolokat cevángélizálnii, — mert hiszen görög eredéin ez a szó is: «evangelid- zein» ariuvi mint? hirdetni az evangéliumot. így jön hozzánk egészen közeire az örömhír.; az evangélium a maga öseredeti tisztaságában. Külföldön járlomban bibliaórákon, konferenciákon gyakran láttam egyszerű gyülekezeti hívek kezében gö rögnyolvű újleslamenturnof. Ezek ítz. emberek megtanultak görögül azért, hogy eredelibon olvashassák ,az apostolok igehirdetését. Bárcsak nálunk is akadnának minél többen ilyenek, akik — a bereabeliek példájára — buzgón tudakolják az írásokat. Ebben az. igyekezetükben megbecsülhetetlen segítségük lehet a most megjelent Újszövetségi szótár. Groó Gyula Bókay János zsolfárfordííásai: 148. zsoltár Magasságom, fénylő egek Zengjelek dicséreteket, Mennybe!) szárnyas angyalok Az, Ornak hálái adjatok: Ujjongjon az önfeledt ének Nagyságának, dicsőségének, — Te nap, te hóid, li csillagok Daloljatok, ragytgjatok! A tenger, amely ott lebeg A legmagasabb ég felett. Zúgja, harsogja a nevét A mindenségen szerteszét, S mesélje el,- hogy ő teremtett fi r ök'd ők re békés rendet, SzV.daszilárd törvényt szabót'1.: Minden megáll, mii atkotottl S ti balga földi álatok kohásszal hozzá í'Zállt ja tok, Dicsérjétek őt cethalak A mélységes vizek alatt; « Hó. jégeső, gomolygó pára Foglal iátok nevét imába, F.s áldjad őt. te fergeteg, Rohanásodban ő vezeti S ‘e hegy. te domb, te rét. fe völgy, Gyümölcsfa, cédrus, büszke tölgy. Ti bömbölő fenevadak. Jámbor barmok, víg madarak. Ti aoró földi fejedelmek Csodáljátok a nagy kegyelmet. Mi fen-tartja az éltetek, ö dobogtatja 6Zíveteikl S íi emberek, nők. férfiak. Vének, szüzek és ifjak. Dicsérjétek az Ür revét. Megfoghatatlan ere*ét. Fö'öiíe ál! ő födnek, égnek, Védelmező;« lm nénének: Izraelt ő emelte fel. S az most hozsannát éneke!! Imád sát7 «Neked szentelem mindazt, amlvs- gvok. s amim van. lelkemnek érőit, .leslem tagjait, vagyonomat, időmet. Te magad segíls. irgalmas Atyám,, hogy mindezeket a Te dicsőségedre fordítsam!»' Oherliu telke*» ■
