Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)
1951-07-29 / 30. szám
EVANGÉLIKUS ÉLET 3 ÉLŐ VÍZ Hétköznapi keresztyénség Kik mehetnek be az Isten Országába ? ii. “Mert mondom nektek, hogy ha a ti igazságotok nem több az ír át adók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába.» (Mt. 5:20.) Azt mondja az ÜR, hogy nemcsak az írástudók, de a farizeusok igazsága is elégtelen ahhoz, hogy bejuttasson az üdvösségbe. Az «írástudók» a tudás, az ész emberei voltak, á farizeusok pedig az akarat útján jártak. Ök nem annyira abban voltak meg- igazuiva, megelégedve önmagukkal, hogy sok mindent tudtak, — hanem inkább abban, hogy be akarták hiánytalanul tölteni a törvényt. Űk voltak a kegyesek, a vallásosak. Valóban, az emberiség egy jó nagy csoportját jellemzi az. hogy «kegyes», «vallásos» beállítottságú. Az azután mindegy, hogy pogány, zsidó, vagy keresztyén vallásban nevelkedik-e. Talán azt lehet mondani, hogy minden jóindulatú rendes, istenfélő emberben van ilyen vallásos hajlam. És ez nem is hiba! Nem becsüljük ie azok buzgóságát, akik sokszor áldozatok árán is igyekszenek részt ^ venni az Isten-tiszteleteken, biblia-” órákon, akik szeretnek énekelni, Rib'iát olvasni. Sőt, egyre inkább meg kell becsülnünk i;yen embertársainkat! A farizeusok is ilyen buzgó vallásos emberek voltak. Bizony, sok-sok őszinte szeretet, Istenkeresés, szolgálatvágy, önátadás, áldozat jellemezte az ő vallásosságukat épúgy, mint egy niai komoly vallásos emberét. Igazságta’anság azt állítani, hogy templomos keresztyén- ségünk csupa képmutatás, önletszel- gés stb. Egyszer egy' bibliaórán megkérdezte egy' lelkész a híveket, mi a véleményük általában az emberek templombajárásáról? Csupa lesújtó véleményt mondottak: hogy az mind csak képmutatás, szokás stb. A lelkész azt felelte, hogy ezt nem lehet így általánosítani, hiszen sokan ügy mennek a templomba, hogy abban nem lehet semmit sem kifogásolni. Mi hiba van hát a farizeusok, a vallásos emberek igazsága körül? Az ÜR azt mondja: «ha a ti igazságotok nem több az ő igazságuknál». Szép a kegyes vallásosság, de nem elég. Ezen az úton nem lehet a mennyek országába jutni. A farizeusi igazságnak legnagyobb hibája az, hogy szükségképpen csak c oláshoz vezet. Először is öncsalás az eredmény'. A vallásos ember, tehát az, aki bármilyen vallását igyekszik megtartani, gyakorolni, megcsalja önmagát. Abban a hiszemben van, hogy ő most lelki életében mindent rendbehoz. Az iszákos ember minden kijózanodás után megfogadja: ez többé nem fog előfordulni. Persze, csak annyiban van igaza, bogy a következő esetig nem fog előfordulni. De amikor így fogadkozik, megcsalja a lelkiismeretét, önmagát, mert azt beszéli be magának, hogy neki van ereje távoltartania magát szenvedélyélőt.' Így lesz hamis megnyugvás forrása ez az öncsalás. Nyilvánvaló, hogy nem helytelen az említett iszákos ember más élet utáni vágya, eddigi bűnének az elítélése, fogadkozása. Ez mind nagyon hely'es! Csak egy hiba van: nem számol azzal, hogy nem magában, hanem valahol máshol kell keresnie » szabadulást. — Ugyanígy cselekszik a «vallásos» ember, a farizeus is. Ha néha-néha felébred benne a bűntudat, a bünmardosás, megnyugtatja magát azzal: de hiszen én járok templomba, én szeretek énekelni, imádkozni, szoktam Bibliát olvasni, én adakozom, én ... én ... én .. .! £s közben megcsalja magát e hamis megnyugtatásban, mert ez a farizeusok igazsága. Az Űr Jézus pedig megmondotta: Ha a ti igazságtok nem több ennél, nem mehettek be... Azután embertársait is megcsalja nz így gondolkozó ember. Mert miközben «kirakalkereszfyénné» válik, aki oly sokat ad a külsőre, látszat- életet ét. Aki látja őt, mind azt hiszi, hogy emberi erővel lehetséges is ilyen rendes életet élni és mindjárt önmaga is rálép erre az útra. Ezzel a hamis életpéldával így odázza el el sok más embertársában a komoly megtérés, Krisztus-keresés drága lehetőségét. És végül megcsalja Istent, illetve megcsalná, ha1 ez lehetséges volna. «Mert az Ür nem azt nézi, amit az ember; mert az. ember azt nézi, ami szem előtt van, de az Űr azt nézi, ami a szívben van.» (I. Sám. 16:7) «Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagvok az én bűnömtől?» (Pl. 20:9.) «Vájjon a halandó igaz-é Istennél: az ő Teremlője előtt tiszla-é az ember?» «Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.» (Jb. 4:17; 14:4.) Jézus nem veti meg a farizeus, a '«vallásos» ember igyekezetét, de «tűz- táng» szemeivel lát iá a mögötte lévő szív liszlálalanságál. Ezért megál’a- pflja: ez az igazság, ez a kegyesség nem elég. És ember a maga erejéből nem is tudja fokozni, teljesebbé tenni ezt a farizeusi «igazságot». Ezért megint csak felhangzik a komor szó: «semmiképpen!• A hitetlen világ, a maga «írástudói» igazságával, ludasával kimarad az Isién országából, de ugyanúgy kimarad a vallásos, kegyes ember is, aki e vallásosságra és kegyességre épít. Menekülj ebből a vallási, farizeusi önigazságból! Ez csak addig elég, míg itt a földön oly erődön felüli csapások nem érnek, amelyek végleg megrendítik Isten-hitedet. Hányán vannak, akik több-kevesebb szenvedésig bírták e vallásossággal, azután egy ponton felmondja ez a szolgálatot s a szív titkolni akart érzése, vagy a száj nyíltan kimondott csalódása mulatja, hogy elsüllyedt a farizeusi, vallásos «igazság»-ban: «Nincs Isten.» «Nincs, mert ha lenne, nem engedné, hogy ennyit szenvedjek!» Stb. Pedig az ö szerelete keres a szenvedésben, ha már a jólélben nem találhatott meg. — Vagy pedig ott az utolsó Ítéletben derül ki, hogy ez az «igazság» nem volt elegendő, — ha te ebben az önigazságban haliál meg. — Fordulj oda, egy rajtad kívülálló, makulátlan, tiszta igazsághoz, aki mondhatta magáról: Én vagyok az igazság, — ,16- zusho- Győri János Fontos változás! A gyenesdiási Kapernaum élelmezési ellátásában beá.lott kedvező változás következtében aug. 1-től kezdődően a meghirdetett konferneiákra semmiféle fejadagot nem kell hozni. A korábbi, erre vonatkozóan megjelent hirdetések érvénytelenek. Az eddigi közleményekben hirdetett fejadagok hatósági áron váltandók meg a helyszínen.. A kenyérellátás érdekében vagy hatósági kenyérjegy, ill. kenyérváltójegy. önellátók esetében pedig napi 25 dkg kenyérliszt hozandó. Az ellátási és jelentkezési díjra meghirdetett részvételi feltételek változatlanul érvényben maradnak. A fejadagmegváltáson kívül tehát napi 8.— -j- 1.— forint fizetendő. Az ellátás zavartalan biztosítása érdekében a konferencia kezdete előtt egy héttel való jelentkezés feltétlenül szükséges és kívánatos. Később jelentkezők annak teszik ki magukat, hogy az intézet .ellátásukról nem tud gondoskodni. Készülj az Ige hallgatására Szentháromság utáni 10. vasárnap: Lukács 19:41—48. Jézus, az Isten Fia, a Krisztus, az Ür, — az én Uram — a világ Megváltója, — az én Megváltóm — sír. (A Szent-írásiban kétszer van feljegyezve, hogy Jézus sír. Egyszer Lázár sírjánál sírt. Szerette Lázárt.) Most Jeruzsálem felett sír. Szerette Jeruzsálemet, Izraelt. Az embereket, öéret'tük jött. Nékik hozta Isten minden ajándékát. Az Igét. A bűnök bocsánatát. Az Istennel való^ ^megbéké- lést. A megváltást. Az örökéletet. De Jeruzsálem nem íogadta el. Pedig sokszor felkínálta neki. Mégis elutasította. Ezért sir Jézus. * Jézus tudta, hogy Jeruzsálem hitetlenségének kemény éra lesz. Ellenség veszi körül. Mérhetetlenül szenvednie kell. Földre tiporják. Követ kövön nem hagynak benne. Elpusztul. Csak a maradék tartatík meg. Sajnálta ezt a várost. A népet. Az embert. v Ezért sír Jézus. # Ma még minden megfordulhatna. Ez az utolsó alkalom. Isten minden ajándéka övék lehetne még. Még az egyszer — utoljára — felkínálja neki. A, templom megtisztításában olyan messiási jelt ad eléjük, melyről már a próféták beszélek nekik. Da a messiást jel is. az utolsó alkalom is hiábavaló. Mtegkeményedíek hitetlenségükben. Vakok. Menthetetlenek. Ezért sír Jézus. * Jézus minket is szeret. Téged is. F.zért iött. Fe'kínálja nekiünk is mindaz!, ami a mi békességünkre való. Neked is felkínál'ja. Az Igét is. A bűnök bocsánatát is- A megtartatást. Az üdvösséget is. M'ndent. ön-önimagát. Oh vajha megismerted vo’na te is, amik á te békességedre valók! * . Még nem késő Még a mosdani napon. mag ma lehet hozzáfordulni. Még él lehet fogadni. Mér« átvehetted a ke- zébő’ a legdrágább a’ándékokat. Döbbenetes. csodálatos dolog ez, hogy még lehet. Krisztus nagyon szeret minket. Krisztus nagyon sze'et téged. Ezé"t kbe1: még most is, még ma is hozzá fordulni. Németh Géza A hitrejutott ember egyik legnagyobb kérdése ez szokott lenni: hogyan szolgálhatom igazán Istent? Mivel tanúsíthatom hálámat naponkénti kegyelméért, testi-lelki ajándékaiért, köztük a legnagyobbért, a Jézus Krisztus keresztjében adott bűnbocsánatáért? A megszentelés, a hitből fakadó új élet kérdése ez. A hitben való élet körül 6ok tévedéssel, hamis nézettel találkozunk. Még több félmegoldással, a félúton vagy az út legelején váló megállással. „LELKI SZERZETESEK” Az egyik ilyen végzetesen hamis és szent írásellenes felfogás: aki igazán szent és egészen Istené akar lenni, annak ki keli szakadnia ebből a világból; minél távolabb tartja magát az élet zajától, annál közelebb van Istenhez. Ez a „kivonulás a világból” nem keresztyén magatartás. Az eredete szerint sem keresztyén. Gyökerei a keleti vallásokba és a görög filozófiába nyúlnak vissza. Sokszáz éven keresztül érvényesült a ke- resztyénségben. Azt hirdette, hogy a legtökéletesebb élet a világtól elvonuló kolostori élet. Ha ez ma köztünk nem is kísért, viszont ma is vannak a keresztyének közt „lelki szerzetesek”. A világban élnek, mert nem tehetnek másképpen. Belüt azonban elfordulnak a bűneiben vergődő, megváltásra szoruló világtól. Hitük „magaslatán” valamiféle lelki elefántcsonttoronyba zárkóznak és felülről nézik a körülöttük zajló éjetet. Ez a világból — akárcsak lelkileg is — kivonuló keresztyénség nem igazi keresztyénség! Urunk a világba küld. Itt kell élnünk Isten dicsőségére. Máté 5, 16 és 44. János 17, 18. GYtlMÖLCSTELEN „BEFE^'ÉLÖK” Mások azt gondolják, hogy, a hivő amber helye a világban van ugyan, de széjjel kell választani a kettőt: a hivő élet belső; lelki élét és semmi köze a külső, világbeli életemhez. Ezek aztán élnek a világban pogány módra, és megpróbálnak élni a templomban és csendes kamrájukban keresztyén módra. A hitük csak a csendes órák határáig ér, a külső életükbe már nem hat el. Haitiis megnyugtatást találnak abban, hogy .Jgeolvasó, imádkozó keresztyén vagyok” — de az életük- gvü- mölcstelén. Isten megszentelő munkáiét . nem engedik érvényesülni a hétköznapjaikban. az emberek közt, a munka zajában. Gyümölcstlen, befelé élő keresztyének. Jakab apostol az ilven hitről mondia azt, hogy „hölt hit’-’ (2, 14—17 és 26). Ezek is „uram-uramoznZik” a szívükben és egymás közt. de életükkel a világban megtagadják Krisztust. Máté 7, 17—29. KETTÉHASADT ÉLETŰEK Sokan vannak, akik azt gondolják, hogy a hívő élet a „leiki alkalmakon” folyik. A többi pedig életünk „nem-szent” része, a hétköznapok szürke, sivár világa. Azért keresik az instentisztelete- ket, bibliaórákat, vágyódnak a csendesóra, a konferenciák lelki csendje után, mert ott „Isten közelében” lehetnek, „Istennek szolgálhatnak”; de nehéz szívvel mennek vissza újra a „világba", amelynek zajában — úgy gondolják — távol vannak Istentől. így hasad ketté az életük. „Istennek szolgáló szent” órákra, időkre és semleges, „profán”, szürke mindennapra. Isten nem ismeri el az ilyen megosztott, kettéhasadt életet. Nem egyes kiváltságos órákat és napokat akar az életünkből, amikor — úgy gondoljuk — néki szolgálunk. AHONNAN JÖN AZ ERŐ Igen, az élet zajától, a mindennapunk megszokott munkájából-, való elvonulásnak, Isten színe elé állásnak mérhetetlenül nagy a fontossága. Isten a gyü’ekezeti istentiszteleten, az úrvacsorában, a csendesóra magányában, a bibliakör és konferencia testvéri közösségében munkálkodik rajtam Szentlelkável: teremt újjá, ajéndékózza naponként újra a hitet. Hogyan futhatna a motor, ha nem tölti meg újra a gazda keze? Az igével való tápellátás sokféle alkalma, és az úrvacsora kegyelme nélkül gyorsan kiszikkadna, kiürülne a lelki életünk. A tévedés csak ott van, ha azt hisszük, hogy ez a hívő élet, hogy mindezzel mi szolgálunk Istennek. Megtartom a csendesórát, imádkozó életet élek, istentiszteletre, bibliakörbe, konferenciákra járok: én csak igazán „hívő életet élek”?! Nem, ez még nem hívő élet! Itt még nem én szolgálok Krisztusnak, hanem Krisztus szolgál nekem. AHOVA ARAD A KEGYELEM Az ige hirdetésének és a szentségeknek földi vonatkozásban egyetlen nagy célja van: a kegyelemnek, az új élet .erejének belőlük szét kell ágaznia egész életünkbe, mindennapunkba, annak minden kis sarkába is. Az ige, a kereszíség, az úrvacsora azok a csatornák, amelyeken keresztül állandóan árad a hétköznapunkba Isten újjáte- remtö, bűnt legyőző, megszentelő ereje. Az igehallgatásomnak, az igeolvasásomnak, a keresztségemre való naponkénti emlékezésemnek, az úrvacsorayételemnek, az imádkozó életemnek kell eldöntenie minden pillanatban, hogy hogyan és mit szólok otthon élettársamnak, a gyermekeimnek? Hogy abban a munkakörben, hivatásban, amelyikben állok, milyen hűségesen, pontosan, Isten színe előtt végzem a munkámat? Hogy milyen lélekkel viselem az élet terheit, gond- . jait, aggodalmaskodásban őrlődve-e vagy gond nélkül, Isten kezében jó helyen tudva az életemet? Hogy hogyan állok meg a mindennap állandó kísértései közt? Mindennek ott kell eldőlnie! Szegény és hamis keresztyén élet az, amelyik csak a csendes órákban érzi magát Isten közelében! Egész életünk, szürkének és sivárnak tartott hétköznapunk, munkánk minden perce az Istennel való közösség boldog, békességes idejévé lehet, ha az ige és a szentség ereje beleárad a mindennapunkba. Isten éppen ezeket a szürke, végnélküli „robotos”, ag- ® godalmas perceket és órákat, napokat akarja megszentelni, meg- tényesíteni jelenlétének és a Néki szotgalásnak örömével. Isten ezt akarja. Ne zárd el előtte a hétköznapodat! így élni, ez az igazi hitből való $et. Megszentelt élet, kettős nagy ütemben. Az egyikben Isten megtölt, megújít az ige és szentség erejével. A másikban ezt az erőt átváltoztatja és elárasztja szóvá, cselekedetté, munkává. kísértések fölötti győzelemmé. A két ütem váltakozásának állandó ritmusában lesz szentté, megszenteltté az egész életünk. Nagy Gyula dr. Szombat esti közös imádkozásunk „Megújrázott” bűnök. Jeremiás 7, I—11. Milyen sok a külső máz a templombajárásunkban és milyen kevés bennünk a Krisztusból fakadt élet! Sok a „kegyes” keresztyén, de kevés a valóságos. Vagy nem ugyanazzal a régi szívvel jössz-e ki sokszor a templomból, mint amilyennel bementéi oda? Nem ugyanolyan haraggal vagy tele, mint voltál? ítélkezel, rágalmazol, nyomorgatsz másokat, paráználkodsz, áldozol a magadcsinálóa bálványaidnak. de legfőképpen magadnak. Mintha sohasem hallottad volna Isten bűnödet megítélő igéjét. Pedig hallottad. Sőt találva is érezted magadat. El is mentél azzal, hogy új emiber leszel. Mégis maradtál a régi. Aztán újra megítélt az ige és te mégis „megújráztad” bűneidet. Ezzel'a konok, megátalkodott bűnözéssel tetted ez Isten templomába latrok barlangjává. De nemcsak a templomot, hanem önnönma- gadat ie. Pedig Isten arra hivott el, hogy a Szentlélek temploma légy. (I. Kor. 6, 19.) Isten megítéli a „megújrázott” bűnökbe: latorságba süllyedt életedet. A kegyelmes Isten csak feltétellel lakozik velünk. „Ha valóban megjobbítjátok a ti útjaitokat és cselekedeteiteket...” (5. v.) Ha .. .1 Ehhez a „ha”-hoz ragaszkodik az Isten. De, amikor éhhez a „ha”hoz köti a veled lakozást, ugyanakkor a neked hirdetett ige által máris cseleksz: veled, hogy új teremtmény légy, aki immár nem „kell”-bői, hanem szívből jár az Ö utain Ezért, ha már belefáradtál abba, hogy a ^megújrázott” bűnökkel késhegyre menő harcot folytass —■ azt gondolva, úgvis hiába figyelj a keresztről szóló evangéliumra. A kereszt Ura győzelmes' Ür! És ez a győzedelmes Ür a Nexed hirdetett igében harcol Érted! Ez az értedvaló harcolás, a győzelem biztosítéka! Valljuk meg: hogy „megújrázott” bűnökben élünk, rendszeresen ellenállunk az Ö cselekvő igéjének és egész egyházi életünkben kísértenek a már megítélt bűnök. Adjunk hálát, hogy bár sokszor hazugul „tapostuk az Ür pitvarait” és latrok barlangjává tettük az Ö templomát. Isten még mindig nem mondott te rólunk és hosszútűrő kegyelmével magyar földön is hirdetteti újjáteremtő igéjét. Könyörögjünk, hogy Isten igéje valóságos keresztyén életet munkáljon bennünk, hogy így az életünk a Szentlélek temploma, magyar evangélikus egyházunk pedig a megtisztított szívek és templomok egyháza legyen. Hegyháti János BIBLIA-OLVASÓ (Szentháromság utáni 10. hét.) Július 29. Vasárnap. Ézs. 51:16., Csel. 18:9., I. Tim. 2:1—6., I. Móz. 41:37—57. Isién választott r.épe megmentése érdekében nappal felhő alakjában, éjjel tűzoszlop formájában jelentkezik. Pál apostol is állandóan érzi, hogy vele van az Isten. Szüntelenül érezzük mi is, hogy üdvösségre és az igazság ismertetésére teremtettünk. ' Július 30. Hétfő. Jób 12:14., Ján. 15:5/b„ Máté 22:15—22., Zsolt. 138:1—8. Jób bizonyságtétele, hogy Isten megpróbálja az igazakat is, erősödést nyer János apostolnál: Isten nélkül semmi sem történhetik. De ne csodálkozzunk Jézus tanításán: add rhíjg a császárnak is, ami a császáré! Július 31. Kedd. Zsolt. 40:5., Máté 15:28., Neh. 4:1—15., I. M’óz. 42:1'—28. Hálaadással van a zsoltáríró, a megsegítésért, a kananeai asszony leánya gyógyulásáért alázkodik meg. Nehemiás a kőfal megépítéséért könyörög. Jákob a nagy éhség idején egyiptomi kenyér-magvak által menti meg övéi és a maga életét. Nekünk is van miért könyörögni, bízzunk: nem hágy el az Isten. Augusztus 1. Szerda. I. Sám. 2:9., Csel. 16:9., I. Pét. 2:13—17., I. Móz: 43:1—6; Anna, Sámuel anyja, a maga szomorú életében tapasztalta meg: nem bízhatunk a magunk erejében, Emberi hívásra indult Pál Macedóniába, kárba veszett a fáradsága. Engedelmesség a keresztyén ember legértékesebb erénye. Jákob szíve is telítve aggódással. Benjámin fiát illetőleg, engedelmesség alá szorítva mégis elengedi a második egyiptomi útra. Augusztus 2. Csütörtök. Zsolt. 119:52., II. Kor. 6:18., Róm. ’13:1—7., I. Móz. 44:1 — 18. Isten ítéletei, nem emberi ítéiejek, igazságosak. Akik elfogadják Isten igazságát azokkal szövetségei "köt: fiaivá, leányaivá fogadja. Ezek már tudnak engedelmeskedni is, de beszélni is: igazságaik meghallgatását kérve. Augusztus 3. Péntek. Ézs. 8:17., II. Thess. 1:4—5., Jer, 18:1—10., Zsolt. 25:1—22. A hívők szüntelenül érzik az erőt, mely Isién részéről feléjük árad. Augusztus 4. Szombat. Zsolt. 25:10., Csel. 28:31., Róm. 9:1—5., Dán. 9:15—18. Az ember Istennél menekülést talál; Pál apostol hirdeti a Jézus Krisztust, \ nemcsak szájjal, de a lelkiismeret teljes odaadásával. — Bízzunk mi is: ne a magunk igazságában, de az Isten nagy irgalmasságában! Szuchovszky Gyula
