Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)
1951-07-01 / 26. szám
XVI. évfolyam, 26. szám. Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér 1951. július 1, „Katakombától a katasztrófáig” Kenneth Leslie cikke az amerikai „The Protestant”-ban Az egypázíöríéneíből A falu papia: leszedik Sámuel 1742—1820 Az alábbiakban Kenneth Leslie cikkét ismertetjük, mely a The Protestant c. amerikai folyóirat júniusi számában jelent meg. «1870-101 1929-ig Róma gyakran beszélt bebörtönzöllséigéről, amikor is kijött a katakombákból Mussolini őrkíséretében. Nyugat-Némeíországban ma a Vatikán biztosan ül, ahol a nyugati államok, melyek alig jutottak lélekzet- hez a második világháború befejezése óta, felfegyverzilk ellenségüket — jelenleg, mint szövetségesüket — reménységük szerint! Niemöller és Di belli us vezetése alatt a protestantizmus kétségkívül kinyilvánítja, hogy ellenzi a német újrafelfegyverkezést. Ahogy Leo La- nia írja az „United Nations World“ 1950. decemberi számában, a német Protestant izmus „úgy gondolkozik a nyugat védelméről, hogy az tulajdonképpen a katolicizmus védelme“. Mikor lesz ez világos az amerikai protestantizmus előtt? A Vatikán és az Egyesült Nemzetek Ezen alcím alatt Kenneth Leslie rámutat az Egyesült Államok irányítása alatt működő ENSZ benső összetételére. Hivatkozik, az „N. Y. Compass“ 1950. december 17-i számára, melyben az ENSZ egyik igen magasrangú hivatalnoka névtelenül írja, hogy „az ENSZ olyan Istent imád, aki amerikai "keresztyén és a római \r katolicizmusra támaszkodik“. A Vatikán erőssége elsősorban a 21 latin- amerikai állam, valamint Hollandia, Ausztrália, Kanada, Belgium és Luxemburg szavazatára támaszkodik s így igien nyilvánvaló, hogy' az USA és a Vatikán külpolitikája párhuzamos vonalon haladhat. Már az ENSZ születéseikor az amerikai klérus nyilatkozatot adott ki, melyben kifejti, hogy miután a fasizmust, nácizmust eltették az útból, az ellenség nem más, mint a marxizmus. Így a Vatikán a békekonferenciák előestéjén háborút üzent annak a szövetségesnek, akiről mindenki tudta, hogy mennyire antifasiszta. Korán, 1945. áprilisában a három folekezet, nevezetesen a római katolikus, protestáns . és izraelita, római katolikus vezetés alatt együtt ülésezett az új világszervez e ti javaslat tárgyában A három felekezet követelte „annak lehetősé tételéi, hogy minden állam képviselethez juthasson, amely csak teljesíteni tudja az ENSZ alapítólevelében körülírt követelményeket“. Azt jelen- telte ez, hogy az ENSZ kapui legyenek nyitva oly államok számára, mint Írország, vagy Spanyolország, melyek fasiszta államok saját maguk, vagy legalább is semmiképpen nem antifasiszták. Nem véletlen, hogy ezek szinte mind római katolikus államok. Ahogy a Vatikán érti a demokráciát Itt Kenneth Leslie pápai bullák, encikliíták hosszú során keresztül mutat reá, hogy a pápa tulajdonképpeni óhaja nem más, mint hogy az amerikai demokrácia a Vatikán uralma alá kerüljön. A Vatikán mindig az abszolutizmus elvét vallotta. „Az állam hatalma alapjában véve korlátozott.» Van egy «magasabb törvény», egy abszolút rend, amelyet a teremtő szerzett és nyilatkoztatott kú. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy az ösz- szes államok törvényei, legyenek azok demokrntikusok, vagy mások, alá kell, hogy vettessenek annak a magasabb törvénynek, melyet a római katolikus egyház, pontosabban a pápa képvisel. Vagyis a demokrácia engedélyezett dolog, feliéve, hogy megegyezik a kánoni törvényekkel és a. Vatikán akaratát hajtja végre. Az ilyen és ehhez hasonló nyilatkozatok Amerika egész területén á napilapok első oldalain jelennek meg, ha burkolt formában is. A Vatikán és a trösztök A cikk nyilvánvalóvá teszi, hogy mennyire megfelelő a római katolicizmus számára, ha bizonyos családok által egyeduralmi módon kézben tartott különféle óriásvállalatok és Szervezeti monopóliumok, mint pl. a T>ű Pontok, Mellonok, Rockefellerek, Fordok tartják kezükben az ország gazdasági életét. Mindig otthonos viszonyban érzi magát az ilyen dinasztiákkal. Egyült növekszik velük. Megérti a hatalom ilyen mechanizállságát és dinamikáját, s a maga malmára hajtja őket. A cikk megmutatja, hogy a XVII. századtól kezdve hogyan vesz részt s hogyan támogatja a „Vaskirály“ s a különféle más gazdasági királyságok uralkodását. 1940- ben a pápa az amerikai püspökökhöz irt körlevélben kinyilvánítja tanításikig is, a nagy üzletemberek iránt érzett barátságát: „Minden ikor történelme bizonyítja, hogy mindig voltak szegények és gazdagok; shogy ez mindig is lesz, láthatjuk az emberi sors meg nem változó tenorjából. Így a római pásztor vigasztaló szavai, melyeket azokhoz a gazdag ifjakhoz intézett, akiket Jézus magától nagy szomorúságban hagyva eltávozni hagyott, garantálva azt, hogy mint gazdagok nem örökölhetik • az üdvösséget, azokhoz az elnyomott milliókhoz is szól, akik meg merik kérdőjelezni, hogy miiért kellene nekik állandó és vá Mozira tat Um nyomorúságban élniük.“ ............... A Vatikán aláássa az államok alkotmányait A legvilágosabb bizonyság erre nézve IX. Pius pápa „A tévelygések rövid foglalata“ c. enciklikája, mely azt tanltja, hogy az egyháznak nem szabad z állaimtól különválnia s az államnak sem az egyháztól. Továbbá, a római katolikus vallás az állam egyedüli vallása kell, hogy legyen és a római főpapnak nem lehet és nem szabad megbékülnie olyan folyamatokkal, mint a haladás, liberalizmus és a modern civilizáció. A Vatikán békéje háborút jelent Ebben jutunk eü a katasztrófáig. Éppen azért, mert nem tudnak lemondani világuralmi törekvéseikről, s mert mindén igaz katolikusnak szívére helyezik azt az elkötelezettséget, mely szerint „erkölcsi küzdelmet“ kell vívniok a pápa világpolitikai uralmának megvalósításáért. Nem történhet más, mint hogy az erkölcsi küzdelem az úgynevezett „hidegháború“ formáját ölti, amely pedig könnyen fegyveres háborúvá válhat. A Vatikánnak nincsenek gátlásai, hogy céljának elérése érdekében a legkülönfélébb eretnekeket fel ne használja jelen harcában. Ma, 1951- ben a Vatikán kulturális kapcsolatokat tart a nem is olyan régen leg- gyűlöliehb ellenségének tartott Mammal. Hogy miért? Tán a legpontosabban Mohamed Alv herceg fejezte ki, amikor „közös frontra“ szólít fel „az istentagadó kommunizmussal szemben“. Bókay János zsoltárfordításai 150. zsoltár Dicsérjétek az Urat, Trónja az égboltozat, Fenn lakik a mennyekben. Olt országot kegyesen. Dicsérjétek hatalmát, . Sok nagy cselekedetét, Győzhetetlen erejét, Bölcs és igaz uralmát. Harsogjanak harsonák, Öblös kürtök, fuvolák, ' És a húros hnngszerek Hálát zengedezzenek; Szóljon hárfa és a dob, Szép táncokat lejtsetek, Bút gondot felejtsetek, — Emberek újjongjatok! Kagy legyen a vigalom, Zengjen ezer cimbalom, Áradozó éneket Daloljon a szívetek. Legyen minden zene, dől Égbeszökő diadal, — Dicsérjétek az Urat! Készülj az Ige hallgatására! Szentháromság utáni 6. vasárnap: Máté 5:20—26. A farizeusok és az írástudók forrón vágyakoztak és buzgón igyekeztek kegyességük gyakorlásával Isten előtt érvényes igazságot szerezni. Ebben a vágyódásukban és igyekezetükben sok mai keresztyént megszégyenítenék. Mégis hiábavaló volt minden igyekezetük. A mennyek Királyságában értéktelen, hasznavehetetlen ronggyá lett minden „igazságuk”. De nemcsak az övék. A ma és holnap farizeusának — neked is és nekem is — éppenúgy értékfelen és érvénytelen az igazsága Isten előtt, mint a Jézuskorabelieké. Mert a farizeusi igazság mindig törvényből való. Feltétele a törvény teljes betöltése. A törvény betöltéséről pedig csak ott lehet beszélni, — az Ige szerint, — ahol nem lobban haragra a - szív, ahol nem becsmérti a felebarátot a nyelv, ahol a felülről való békesség árad el az emberek között. Ez pedig egyikünk életében sem történik maradéktalanul. Csak egy’Valakinek a szíve dobogott szüntelenül szeretettel, áldott, vigasztalt bű-bocsánatot adó igéjével. Csak egy va!akí körül áradt szét a mennyei békesség: Jézus Krisztus körül. Egyedül ö töltötte be a törvényt, egyszer s mindenkorra lehetetlenné téve az ember számára minden törvényből származó igazságot. Ö' ajándékozza az Isten előtt érvényes, új igazságot azoknak, akik Hozzá menekülnek. Jézus Krisztus munkája, hogy a Tőle nyert igazzá?* gyümölcsei — szeretet, békesség, megbocsátás — teremnek bűnös életünkben.. A. gyülekezetben most is ez a Krisztus vár rám, hogy megajándékozzon az egyetlen elégséges Igazsággal, Önmagával: Táborszky László Termésbesyüjtés! Hat száraz esztendő gyenge termése után gazdag aratás előtt áll az ország. A kitűnőnek ígérkező gabona- termés' ígéret arra, hogy a dolgozó nép legfontosabb élelme: a kenyér biztosítva van. Az egyénileg dolgozó iöldmíveseink s a termelőszövetkezeti parasztságunk egyaránt megkezdte a gazdag termés betakarítását. Rövidesen elérkezik a cséplés ideje és elérkezik az idő arra is, amikor dolgozó parasztságunk a gazdag termésből eleget tehet a nép államával szemben fennálló kötelezettségének — a gabona beszolgáltatásának. A kormány rendeletéivel szabá-' lyozta a terménybegyüjtést és meghatározta á parasztság beadási kötelességeit. Ezt a rendeletet országszerte megértéssel fogadta a dolgozó parasztság. De hiszen a gazdag termés könnyűvé teszi a beszolgáltatást kötelezettség teljesítését tudja azt is, hogy a beszolgáltatási kötelezettség után a nála maradó terményfeleslegével szabadon fog rendelkezni. A begyűjtésnek minden előfeltétele megvan arra, hogy az egyénileg1 dolgozó és a szövetkezetbe tömörült evangélikus parasztságunk megmutathassa, hogy minden tekintetben eleget fog tenni a nép államával szemben vállalt és fennálló kötelezettségének., A jó termést a hozzánk tartozó parasztság Isten ajándékának tekinti és tudia azt, hogy, amikor az aratás, a cséplés, a begyűjtés, a beszolgáltatás feladatát elvégzi, akkor ez ötéves terv sikeréért és e békéért harcol! Imádság! Űrünk’, Istenünk! . Fogedd .kegyelmesen adományunkat. Csak pénz, amelyhez annyi könny, annyi szenny, annyi verejték tapad. De nálad minden lehetséges, tisztítsd meg s változtasd a Te országod áldott eszközévé. — Pénz. melyet a Tiedből adunk. Hiszen Tő'ed van minden. De lásd meg mögötte a szíveket. Áraszd ki ezekre a szívekre Szentlelkedef, hogv megtisztuljanak és neked tetsző élet hordozóivá váljanak. — Amen. (Offertóriuml imádság) A XVIII. ez. végén a Harruckem bárók hatalmas nagybirtokán, a mai Szarvas nyugati része helyén, • sűrűn, egymás mellé épült jobbágykúnyhók százai húzódtak meg a Körös-balpart- ján. A régi Szarvas 12 ezer evangélikusának egyik papja, Tessedik Sámuel volt. A kortárs és szemtanú hitelességével szólal meg az Önéletleírása elején a nagy kiábrándulás, ami akkor érte őt, amikor ez irodalomban oly idillikusnak, bogárhátú házakból, muskátlis ablakokból, heje-hujás emberekből álló, díszletként kezelt falunak a helyét sem találja, hanem helyette a társadalmi elnyomásnak s a vele kapcsolatos elmaradottságnak a szomorú képét látja: „Második papi állomásom Szarvas városa, Békés vármegyében. Itt ■vizsgáló szemmel tekintettem magam körül, kerestem a költők által oly elragadó. színekkel festett falusi élet egyszerűségét és találtam együgyü- séget, ostobaságot, bizalmatlanságot még a leghasznosabb javaslatok iránt is, hamisságot, gonoszságot,., rőgzött- eéget és hiányt még a legszükségesebb dolgokban is. Kerestem cselekvő keresztyénséget és találtam a vallás álcája alatt borzasztó zavart, hamis néphitet, babonaságot, eló'ítéletet, ferde vallásos nézeteket, melyek a földmívelő nép lelkében sötétséget, a szívben aggodalmat és az életben nyomort terjesztenek,” A házak r sárból, nádból, szalmából épültek, oly sűrűn egymás mellé, hogy tűzvész esetén alig volt, segítség, s a fél/falu áldozatul esett. Az utcák keskenyek, egyenetlenek, piszkosak voltak, .döglött ,. kptyák, macskák .tetemei rontották a levegőt, az eíhullt állatokat a Körösbe dobálták, s azok vízéből ittak. Az iskolában szűk, sötét, rossz!éve§Őjű tantermekben olykor 300 -gyermek volt összezsúfolva; a népegészségügyi viszonyok a lehető legrosszabbak : voltak. Terjedt a babo- j na, kuruzslás, a kicsiny, nedves lakószobák ablakai be voltak tapasztva, egy-egy házban 3—6 család is szorongott, mert a szaporodás folytán emelkedett népsűrűséget a feudális nagybirtok szűk határa fojtogatta. Tessedik, az evangélikus lelkész, mindezt nem tudja szótlanul és tétlenül nézni. .A püspöki látogatáson. felvett jegyzőkönyv bizonysága szerint 21 kötet kézzel írt . prédikációja volt, amiből arra következtethetünk, hogy igehirdetéseire gondosan készült. Egyik szarvasi tanító feljegyzéseket készített Tessedik prédikációiból, s könyvtárának néhány német prédikációé kötete is megvan, amelyekbe jegyzeteket irt, ezekből lehet látni, hogy a korabeli felvilágosodás hatása alatt állt. Igehirdetései gyakorlati, kézzelfogható jellegűek voltak». Az egyszerű nép nem is értette volna az elvont gondolkodás módszerén át kifejtett igét. Különösen Istennek a természetben, a parasztember életkörében látható műveiről szeretett beszélni. Fennmaradt az a műve, amelyben kíméletlenül feltárja a tűrhetetlen jobbágyi helyzetet. A parasztság elnyomásából következett minden elmaradottsága, iskolázatlansága, oktalan gazdálkodása, a természettel szemben való tehetetlensége, Tessedik azt is látja, hogy a faluval mást Í6 lehetne kezdeni, van kivezető út is az elnyomásból és sötét nyomorból. Könyvének a címe is kifejezi szándékát: „A parasztember Magyarországon mitsoda és mi lehetne; egy jó rendbe szedett falunak rajzolatjával egyetemben Sámuel Theschedik által, most pedig németből magyarra fordította Kónyi János, Pécs. 1786.” A népelnyomó feudális társadalomban csak egészen óvatosan fejthette ki, de mégis el merte mondani, hogy a parasztság bajainak legfőbb oka az, hogy nem a saját földiét műveli. Azt írja, hogy a-paraszt részéről .nagyobb szorgalom, eredményesebb munka volna várható, ha „a Paraszt a neki mutatott földet, mint sajátját művelhetné”. A francia forradalom előtti időszakban magában véve is nagyjelentőségű haladó lépés volt, ha valaki célzások formájában is a jobbágyiéi- > szabadítás követelményére mutatott rá, s ennek irodalmi formában is hangot . tudott adni.; . . ., . , tessedik azt is világosan látta, hogy a parasztság önmagában nem képes a felemelkedésre, hanem szüksége van a munkásosztályra is. A kizárólag agrárjellegű Szarvason a könnyűipar különböző ágait honosította meg. Az 1794—95. években a nagy szárazság miatt nyomorba került az egész falu, de különösen a nincstelen réteg, ekkor az újonnan megindult gyapjúfonással 428 embernek adott kenyeret és munkalehetőséget. iskolája kis gyárrá alakult, amelyet messzi vidéken is „fabrikálnak neveztek. Messzi vidékről hozatott mesterekkel megtaníttatta népét a gyapjúfonásra, akkor, amikor a bécsi udvar elgondolása az volt, hogy Magyar- ország nyersanyagtermő ország és az osztrák ipar végzi a nyersanyag feldolgozását, Tessedik ha- zafisága abban nyilvánult meg, hogy a hazai nyersanyagot itthon kezdte feldolgoztatni. Szarvas két és félmázsa selymet vitt Budára. Megindult az első olajmalom. Kifejlődött a mezőgazdasági ipar. Egy év alatt 43 mázsa gyapjút dolgoztak fel, 6700 rőfnyi szövetté, s több mint kétszázan foglalkoztak a textiliparral. Leghíresebb azonban a mezőgazdasági szakiskolája volt, amely mellett mintakertészeiet, növénynemesítő kísérleti állomást létesített, - s a szakemberek százait nevelte. Nemesített'mag- vai bejárták egész Magyarországot, de, Horvátországot,. Ausztriát,, Németországot is. Hírnevére jellemző, hogy a szintén feudális elnyomás alatt álló akkori - ''Oroszország, Haladó mezőgat- dasági tudósai is felvették vele a tudományos kapcsolatot. Gazdasági iskolájának maga yolt a fenntartója, saját zsebéből 12.000 forintot adott erre a célra, amikor neki magának évi 700 forint volt a készpénz javadalma. Iskolájában Olyan tárgyakat tanított, amelyek akkor újdonság 6zámba mentek, például: fizikát, kémiát, gazdaságtant, pénzügyi és kereskedelmi ismereteket. Gróf Festetich György felajánlotta az általa alapított gazdatiszt- képzőnek, a Georgikon-nak az igazgatói állását, Tessedik azonban hű maradt lelkész? szolgálatához és ahhoz a néphez, amelyet elmaradottságából és ! nyomorából fokozatosan igyekezett kiemelni. A néppel való törődésének korát jóval megelőző eredménye: Olvasóegylet alapítása, amellyel népi önképzőkört’ alapított. Az elmaradt egészségügyi viszonyok enyhítésére kénytelen volt házi gyógyszerlái'at berendezni s abból segíteni a rászoruló betegeket. Családlátogatásai során az orvosi teendőket is el kellett látnia, mert kölönben senki sem törődött volna a jobbágyok egészségével. Tessedik életművének van üzenete jelenünk számára is. Sokirányú tevékenysége akkor szükséges volt, mert a falúval senki sem törődött a feudális társadalomban, de ma már a szocializmus építésének korszakában Tesse- d’ik legmerészebb álmát is messze túlhaladta a valóság. Abban azonban ma is példamutató számunkra Tessedik, hogy olyan lelkipásztor volt, akinek a néphez való viszonya teljesen igeszerű volt. Tettekkel bizonyította be, hogy szereti a népet, s mindvégig hű hozzá. Osztozni tudott a nép gondjában, de tudott segíteni a felemelkedésében is. Nem az az ember volt, aki kikerülte szolgálatában a szociális kérdést. Tudott az ige fényénél tisztán látni kora társadalmi kérdéseiben. Látta a társadalmi bűnöket, de volt világossága a kivezető út szolgálatára is. Parasztgyülekezeteink, híveink és lelkészei számára ma is világító példa ez a keresztyén élet, amely hittel tudta megtalálni a társadalmi kérdésekben a helyes eligazodást. Dr. Ottlyk Ernő
