Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-01-07 / 1. szám

I EGYHAZUNK HŰSÉGET VÁR TŐLED... v F.mri • számmal megnyitjuk az Eirangétikus Élei XVI. évfolyamát. ÁT. Evangélikus Élet eddigi történe­tében legjelentősebb esztendő van i »göttühk- Az Evangélikus Élet vitáznak országos hetilapjává lett- egyszerű mondat mögött hatal eszmények rejtőznek, mutatják lázunk legújabbkori fejlődésé- . bvlső mágnesvonalait, felfigyel- tnek Isten irányimutató ujjára és J® kést tőén mutatják egyházunk né- jjí gének tiii.véges szívdobogását. Visszagondolunk az elmúlt két «Értendőre, ahogyan egyházunk el- iguodott új helyzetében, s ahogy át- zodott mai életrendjébe. Az Évan- likuM Élet mustármagnyi tábora zóta fává növekedett, magához von- a egyházunk minden felelősséget- ,érző munkását s a reménységünk, az egyházszerelelnek, magyar népiink- öz való hűségnek, a békéért való üzdelemnek és a „mindvégig egmar&dó egyházról“ mondott bol- og bizonyságtételnek oázisát alakf- i; itt a ki maga körül. Istennek adok bálát azért, hogy engem is és bará­taimat is arra választott ki, hogy biz­tató. eszí.-ndök biztató igéit hallgas- meg és mondjuk ki abban az (egyházéin, amelyben fáradságnak, leli tagoltságnak és tanácstalanságnak gonosz „égi madarai“ próbáltak meg- >') (.-szketni Istené a dicsőség, ami az íF-vangélikus Életen keresztül történ­hetett cvylázunk javára és miénk a bűnbánat orreapirulása azért, ami a mi akadozó beszédünk, tapogatodzó lábaink, sok kísértésünk és nagy bűneink miatt nem történhe­tett meg benne. Egy azonban bizo­nyos. Isten kijelölte egyházunkban azokat a gondolatokat, azokat az igé­inket és azokat a módszereket, amik juttat ő bennünket meg akar sz&ba- jfdflani múltúnktól, tehát kétség­telenül bűneinktől és esettségeinktől, s amik által át akar vezetni minket az új társadalomba, az új társadalom új emberei közé, a világ dol­gainak prófétai látását építve kt bennünk és egy új engedelmes­séget, ami minket forradalmi egyházépítéshez vezet. Engedel­mességhez, mely egy azzal, hogy tudjunk hálát adni min­dennap, mindenért, amink van, -tudjunk bönbánatot tartani min­dennap, mindenért, amit elron­tunk és tudjunk bazgón kö­nyörögni mindennap, min­denért, ami feladatunk. Ifi a ml f eladat unkf A* ,JEvangé­Ilkos Élet“ elmúlt kéf esztendeje ezt így fogalmazta meg: Hitbéli felada­tunk elszakadni a kötözö múlttól és Isten igéjére, a Szentlélek hatalmára I hagyatkozva elfogadni az újat Ez ; közösségi értelemben véve egyazo- | nos aziznl, amit úgy mondunk, az egyeseknek: megtérés. Reménységben fetadaturik látni Ta­ten Dogvszerű művét az emberiségen, amit ő az embereket bűneiktől meg­váltó kegyelmével cselekszik- Re­ménységben látni Isten ítéletét az ember és az emberiség bűnein és re­ménységben látni Isten új életet te­remtő erejét napjainkban. Remény­ségben feladatunk látni a jövő egy­házát, mely odahapik az emberhez, aki éppen ma él, kiterjeszti gondos­kodását mindenkire, akit régen elfe­lejtett és pászto-olni a történelmi fejlődés megpróbáltjáit épúgy, mint a történelmi fejlődés harcos, bátor és gvőzelmes katonáit. Reménység­be!! feladatunk látni az új igehirde­tés körvonalait, melyekkel Isten örök igéjét lefordítjuk a most kez­dődő évtizedben újra magyarra. Re- ménvségben látni egyházunk egész lelki gépezetét, működni a szocializ­mus hatalmas gyárában, egy gyám­ban, melyet «-sokak-megelégítésére öt kenve öl és bírom halból kezdett el Isten azok által az emberek által, akik vállalták az emberi munkát az emberéit. Szerrtetbent feladatunk sértődött­ség nélkül elvisehii Isten ítéletét- egy­házunkon, unit azáltal bajt végre, hogy emberek kiábrándultak belő­lünk, embereknek meghidegedett a szíve irántunk és emberek nem ke­resik nálunk a békességüket Ssere- tetbeni feladatunk elmenni mégegy- srer mindazokhoz, akiket elhanya­goltunk, életünkkel és munkánkkal kérve tőlük bocsánatot s a szeretet kötelékeit kiépítem újra azzal a ma­gyar néppel, amelyből vagyunk. Sze­retettjeid feladatunk mindennap több kezdeményező erővel, több oda­adással és több áldozatkészséggel szolgálni az embereknek. Szolgálni úgy, ahogyan Jézus Krjszstus tudott, azzal, amit reánk Jézus Krisztus ha­gyott A feladatunk nagy, mert nagy a kor, amiben élünk és nagy az Isten, aki minket eszközeinek méltatott Az Evangélikus Életnek el keH vé­geznie azt a munkát, amit az egy­háza feladatban az egyház neki ki­szabott. Hálásak vagyunk azért, hogy ez a szolgálat még nem vétetett el tőlünk, és az egyház egész közvéle­ménye előtt' állva, kérjük híveink bo­csánatát, szeretőiét és segítségét a munkánkhoz. Egyházunk népe valóban Isten­nek tetsző hűséggel állt ott az elmúlt esztendőben egyházi saj­tónk mellett Egyházi sajtónk tervszerű átépítését két nagy néplapunk olvasóközönsége meg­értette és lelkesítő egységben so­rakozott fel egyházunk egyet­len hetilapja, az Evangélikus Élet körül. Ezelőtt egy esztendő­vel cikket írtam, amelyben 10 ezer új előfizetőt kertem az Evangélikus Élet számára. Ezt a számot nem értük cl, de erősen megközelítettük. Az Evangé­likus Élet új előfizetőin kívül az Üj Harangszó olvasóinak 93%-a csatlakozott lapunkhoz! Nem remélt, s Istentől aján­dékba kapott eredménye ez evangélikus egyházi sajtónknak. Az eredmény azt jelenti, hogy ma kb. 30%-kai több evangé­likus család olvas evangélikus újságot, mint ezelőtt egy eszten­dővel. Hadd köszönjem itt meg azt, Is, hogy ezek az előfizetők be Is küldik előfizetést díjaikat és olyan lelkesedéssel vásárol­ják az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály kiadványait, ami valóban soha nemlátoitnak mi­nősíthető. Köszönjük ezt azok­nak az evangélikus emberek­nek, akik nemcsak hogy egy­házunkban való hűségüket mu­tatják meg, de jelét adják an­nak, hogy hívei egy korszerű, az egész élet minden kérdésével vívódó, s ezen kérdések között új döntéseket hozó, új arcú egyháznak. A ml olvasótok nem konzervatív ragaszkodók va­lami elavult „vallásos* betűhöz — nml öl —, hanem keresői a lelkeket hordozó és az életet bétkézzel megragadó bizony­ságtételnek. tgy lett és Így lesz az Evangélikus Elet egyházunk újjáéledésének és belső megújulásának eszközévé s ugyanakkor a nekünk adott erőkhöz képest fegyvertársa mindazoknak, akik magyar hazánk belső megúju­lásának harcosai. Egyházunk hűséget vár tőled. Hű­séget az egyház igazi feladataihoz s ahhoz a belső elszántsághoz, ami az elmúlt két esztendő egyházépítésé­ben megmutatkozott. Hűséget egyhá­zunk magatartásához is, vezetőihez is, intézményeihez is. Az újesztendő egyházunk egész népétől hűséget vár, ami azt jeleinti: felelősségérzetet, fe­gyelmezettséget a szentek közössé­gében kötelező szereteket Dczséry László Készülj az Ige hallgatására Lukács Ml—AX Mindnyájunk legdrágább tanító­mestere: a gyermek. Isten gyönyörű rendelés© az, hogy amikor mi elkez­dünk földi álmokba ringatni egy gyermeket akkor lényegében ők ringatnak minket égi álmokba. Rá- mosolygunk egy földön tipegő gyer­mekre, a gyermek ránknéz és szeme tisztán tükrözi az Eget. Kis kezük símogatása régi, kedves, tavaszi ág az elveszített Paradicsomból és ar­cukban ráismerünk egy sokszor visszasírt és visszaálmodott boldog arcra, a mi arcunkra, akik egyszer voltunk. Miért van az, hogy amikoi a fehér asztal melleit kis kezeit szé­pen összetéve imádságba kezd vala­hol egy gyermek, olyankor mi fel­nőttek és bölcsek is lassan és lopva szedegetni kezdjük elfelejtett imád­ságaink foszlányait, mint múltakba hullott, összetört angyalszárnyakat. Miért van az, hogy amikor kar­jainkra veszünk egy gyermeket, olyankor önző óriások szíve is szép szavakba buggyan és mindnyájan egymást ütő emberek egyetlen nngv anyás símogalással hajolunk feléje. — Ilyenkor tanít a gyermek. Jelen­léte szent prédikáció Istenről és az ö országáról. Ma a gyermek Jézus beszél ne­künk önmagáról és rólunk. önmagáról azt mondja, hogy ö — az Isfen gyermeke. Az Isten Fia- Mindezt nem szép szavakkal mond­ja el, hanem magától értetődő, ter­mészetes mozdulatokkal. Látszik rajta, hogy ö az Isten gyermeke. Látszik először is azon, hogy ö otthon van az Istennek házában. Egy 12 éves gyermek, aki csak a földhöz tartozik, idegen, sőt riadt, nyugtalan és izgatott, amikor elő­ször viszik el a templomba. Nem találja a helyéi. A 12 éves Jézus ottiion van a templomban. Jól érzi magát. Természetes, hogy itt van. Sőt úgy jön-megy, úgy viselkedik, mint akinek ez az igazi otthona. Látszik rajta, hogy egészen más, mint a föld gyermekei, mert neki természetes és magától értetődő, hogy az Igével foglalkozik. Hogy Is­ten beszédét hallgatja. — Mindenki más mással foglalkozott volna. Hi­szen a templom tele volt csodával és csillogással. Márvánnyal, céd­russal és arannyal. Oltárokkal és emberekkel. Mennyi látnivaló lehe­tett ebben a templomban. Mindenki más ezt nézte volna. Jézusnál ter­mészetes, hogy ö a helyét ott találja meg, ahol Isten szavát lehet hallani. Ö az Isten gyermeke. Istenfiúsága meglátszik azon Is, hogy ráfelejtkezik az Istenre. El-- felejtkezik egész világáról és oda­fordul egész szivével és egész életé­vei az Isten felé. Kihullik kezéből a föld, amikor meglátja az Eget. Egye­dül Atyjának dolgai érdeklik. Telje­sen és egészen odasímul Istenhez, mint a gyermek a szülői szívhez, aki! nem lehet onnan sem elhívni, sem elszakítani többé. Ez marad egész életében. A kísértés pusztájában, a Getsemáné kert árvaságában és a Golgota halálos liegyén; Isten felé fordított engedelmes és szerető gyermekarc. Isten szerelmes Fia, Akiben ö örökké gyönyörködik. Istennek milyen nagy csodája, hogy ez a csodálatos Gyermek, az Istennek Fia lehet az én Testvé­rem. Én lehetek hozzá hasonló. Le­helek az Isten gyermeke. Együtt nőhetek fel Vele az Isten országá­ban az Isten szívéig. Nem a magam erejéből és nem a magam tehetsé­géből, hanem egyedül az ö segítsé­gével. Az ö megváltó vérével. Mel­lette Isten gyermekének ismer és családjának fogad. Isten rámismer a bűn rámfagyott álarca alatt is és én is ráismerek atyai arcára a köny- nyeim ködén át, kereszthordozó éj­szakáimon kísértések és próbák po­koli pillanatain. Hol van Jézus, az én elveszett Testvérem? — Kereshetem öt min­denütt, ahol az Ige megszólal; h templomban, a Bibliában, az össze­törött szívemben. Ha egyszer megtalálod, nem hagy el téged sem életben, sem halálban. Friedrich Lajos. Békességes December hó 30-án a dél utáni órák­han az egyetemes egyház dolgozói összegyűttek az Üllői-úti hivatali he­lyiségekben, hogy régi szokás szerint kősizöntsék dr. Reök Iván egyetemes felügyelőt, közvetlen elöljárójukat. Üdvözlő beszédében Groó Gyula egyetemes főtitkár többek között a következőket mondotta: „Az elmúlt esztendőre vissza­tekintve azt szeretnénk, hogy ha a bűnbánót és hálaadás szava necsak üres szólam maradna szánkban, ha­nem igaz szívvet tudnánk Isten előtt vallani és bánni mulasztásain­kat fogyatékos és töredékes mun­kánkat és őszintén s örvendezve tudnánk hálát adni előtte minden megtapasztalt áldásért és kegye­lemért. Ha a jövőbe nézünk, a szemhatárt beborítja az a sötét felhő, amely az egész emberiség életét fenyegeti: a háborús vesze­delem réme. Meg kell mondanunk és határozottan le kell szögeznünk, hogy egyházunk olt van a békéért imádkozok és dolgozók sorában. A béke ma már nem kevesek, ki­váltságosok, államfők, vagy állam­férfiak ügye, nem is egyes népek ügye, hanem az egész világ közös nagy ügye. Embermilliók szívének leghőbb vágya, hogy a földön ne legyen vérontás és pusztulás, könng- hullatás és fájdalom, hanem legyen újesztendőt! alkotó, fpltó munka, az arcokon boldog mosoly s a szívekben derű és megelégedés. Ezért; az emberi­ség jobb, szebb, gazdagabb életéért follyék áldott és nemes versengés a nemzetek között. Kifejezést kell adnunk annak a meggyőződésünk­nek, hogy a népek függő kérdései békés úton mind megoldhatók. Amikor az újesztendő útját keres­sük, úgy érezzük, hogy nem tehe­tünk mást és jobbat, mint, hogy a békéért való imádsággal a szívünk­ben és a béke szavával az ajkun­kon, lépünk át az újesztendő kü­szöbén.“ Dr. REÖK Iván egyetemes fel­ügyelő megköszönte az üdvözlést és válaszában hangoztatta, hogy „Isten megáldotta az elmúlt esztendőben egyházunk életét és munkáját. Min­den esztendő a kegyelem esztendeje. De úgy látjuk, hogy az az esztendő kiváltképpen az Ürnak kedves esz­tendeje volt és az a reménységünk, hogy kegyelmének áldott alkalmait tartogatja számunkra az eljövendő újesztendőben Is. Csak adjon ne­künk szemeket, hogy ezeket az alkal­makat meg is lássuk s örvendezéssel s hálával fel Is használjuk. Öt kér­jük, hogy őrizze meg számunkra a békességet s tegye lehetővé alkotó, építő munkánkat ebben az esztendő­ben is.“ Felelősségünk a hóztartősban A nemzet úgy él, mint egy csa­lád. Népünknek a felszabadulás óta eltelt öt esztendeje alatt kormá­nyunk és a Magyar Dolgozók Pattja olyan nevelést adott, ami a társa­dalmi szolidaritás szellemét meg­acélozta közöttünk. Népünk azelőtti kormányai állandóan arra töreked­tek, hogy a magyar dolgozó ember ne isin rje azokat a gazdasági össze függéseket, amik a munka, a terme­lés, a piac, a fogyasztás, vagy az ipari termelés és a mezőgazdasági termelés között varrnak. Legújabb öléves történetünk azonban annak példáját adja, hogyan lehet egy nem­zetet tervszerű gazdálkodásba átve­zetni, felébreszteni benne az egyéni kezdeményezési a közös gazdálko­dás javítására és megtanítani min­den egyes embert írna, hogy telein'se az egész ország népgazdaságát, vagyis országos gazdasági életünket egyetlen egységnek, olyannak, mint egy család háztartása s vállalja eb­ben a nemzeti háztartásban art a személyes felelősséget, amit vállal az ember a családja közösségében. Az elmúlt öt év alatt tervszerű nemzeti háztartásunk ilyen kiépülése közben mindannyian újra meg újra tapasz­taltuk a sikerek, az enr íkedós, az eredmények lelkesítő ö ömét, ugyan­akkor népünk felemelkedéséért való óldomthozatal komoly, szent felada­tát is. Népünknek ezekre ■ tapaszta­lataira és erre a mindig jobban megerősödő közösségi szelle­mére támaszkodik kormányunk új határozata s takarékosság­ról. Az Indokok, amikkel kor­mányunk a takarékossági ren­deletet kiadta, népünk további fejlődésének és biztonságának Indokai. Aki nemzetünk további felemelkedését és nemzetünk biztonságát szívén hordozza — s ugyan ki volna, aki ezt saját maga és családja érdekében Is ne akarná? — az megérti eze­ket az indokokat és nekifeszül még becsületesebb, még oda- ndóbb munkára a határozat végrehajtásáért. A Magyar Népköztársaság Miniszter­tanácsának határozata ezt mondja: „A feszült nemzetközi helyzet, a béke védelme megköveteli a szo­cializmus építésének meggyorsítá­sát és honvédelmünk megerősítését.“ A Szabad Nép ehhez a következő­ket teszi hozzá: „A takarékosság fo­kozását szükségessé teszik azok a megnövekedett feladatok, amelyeket idei népgazdaságii tervünk állít elénk. Jelentősein növelnünk kell a terme­lést, gyors ütembén fokozzuk a be­ruházások ütemét, tz imperialisták egyre agresszívebb háborús politikája miatt fejlesztenünk kell a néphad­sereget.* Kormányunk az általános taka­rékosság elvét és gyakorlatát ugyanis úgy akarja keresztül­vinni, nehogy általa az történ­jék, hogy: „a takarékosság he­lyes elveit kiforgatva, a népgaz­daság, a kulturális élet, a hon­védelem tervszerű fejlődését gátolja“. (Szabad Nép) IX. évf., 1. sz.) j A magyar dolgozók már eddig 1* megmutatták, hogy értik népgazda­ságunk, nemzeti fejlődésünk és biz­tonságunk szükségleteit. Ezért jelent­heti azt kormányunk, hogy az elmúlt évben az ipari term' lés önköltségé több, mint 5%-kai csökkent és ez egymagában egymillión! forintot messze meghaladó megtakarítást eredményezett a legmagasabb össze­get, amellyel valaha a dolgozók meg­takarításai népgazdaságunk fejleszté­séhez hozzájárultak. Most arra van szükség, hogy ezt a takarékosságot még tovább fejlesszük. „A küzde­lem, az anyrgpocsékolás, a selejt, a felesleges raktárkészletek s a pazar­lás száz más formája ellen csak most kezdődik valójában.“ (Rákosi Mátyás.) De szól ez a rendelet a családi háztartásainkhoz is. Kormányunk őszintén és a magyar családok meg­értésére, hazaszeretetére támaszkod­va tárja fel a családi háztartásban való takarékosság szükségét is. A keresztyén ember tód bővel­kedni is és tud takarékoskodni Is. A felelősségteljes, a gondos és takarékos családi háztartás, az egész életünk önmérséklete, kívánságaink megzabolázása, ke­resztyén családjaink rendes életformája. A magyar protestantizmus puritánsá­got tanult a «zen'írásból és tudja, hogy ez a személyes vagy családi puritánsága egész nemzetünk áldásá­ra volt minden időben. Méginkább azzá lesz most, amikor — a kévé­seké helyett — általános jólétét cél­zó intézkedésekről van szó. A taka­rékosság ügye most a béke védelmé­nek ügyével forr össze. Népköztársa­ságunk az imperialisták gyarmatosí­tó háborújának fenyegetése közben küzd békéjéért és fejlő dóséért. Erős és a megpróbáltatásokat bíró orszá­got kell építenünk, hogy a háborús fenyegetésnek kedvét szegjük.

Next

/
Thumbnails
Contents