Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-06-04 / 23. szám

Evangélikus Elet I Prédikátor és hitvitázó, egyházunk első széleslátókörű és nagyvonalú szervezője, zsoltárszerző, zeneköllö és drámaíró. — Mivel az egész or­szág hadszíntér, hol török martaló- cok, hol császári fosztogatók, hol az erdélyi fejedelemség szabad osapa- tai dúlnak végig rajta, a reformáció­nak is egyszerre több fronton kell helytállania. Sztárai Mihály osztozott is társai­val a viszontagságokban s a hánya­tott sorsban. Mégis, a kor viszonyai­hoz képest nyugodtabb élet az övé, hiszen nem fogták el a katolikus fő­papok fegyveresei s török rabságba sem került. A somogymegyei Sztárén született, Páduában tanult, majd fe­rences lett. Mohács után a ferencesek magyarországi kolostorai nagyrészt elpusztulnak s az egész rend szét- züllik. Öt esztendő múlva Sárospata­kon már Luther szellemében prédikál Sztárai. 1544-ben már Laskón találjuk, mint az evangélikus gyülekezet lelki- pásztorát. A török nem törődik a magyar alattvalók személyes életével s így Sztárai könnyebb helyzetben van itt, mint a császári Magyarorszá­gon. Hatalmas lendülettel fog evan­gelizátort munkájához s a Dráva vi­dékén 120 evangélikus egyházközség megalapításának múlhatatlan érdeme fűződik nevéhez. — Életének néhány érdekes apróságát ismerjük hétévi laskói működése idejéből. Esténkint kiült a templom dombjára s hegedűn kísérve magát, szép hangján énekel­gette a maga szerzetté magyar zsol­tárokat. 16 zsoltárfordítását ismer­jük. De nemcsak ilyen idillikus em­lékeink maradtak róla. Laskóra kö­rüliékor még igen nehéz helyzetben volt, hiszen a katolikus egyház min­denáron vissza akartai hódítani a köz­séget. Sztárai tudta, hogy ellenségei szívesen eltennék láb alól. Éjszakán- kint, ha ki akart menni házából, elő­ször póznára tűzött tököt dugott ki az ajtón s ha arra zuhogtak a bot- iitések, Sztárai jellegzetesen kopasz feje helyeit, csöndesen megszólalt: „Tudtam, liágg leselkedtek.“ — s az­zal visszahúzódott ajtaja mögé. A hitvitázó Sztárai: — voltakép ez az arc maradt ránk örökségül. Ez a keményszavú, csak a Bibliára támasz­A háború vége óta Európa minden országában különösen égető kérdés az egyház és az ipari tömegek közötti viszony. Ezt a kérdést tárgyalta ápri­lisban az Európai Ifjúsági Vezetők northamptoni konferenciája, majd ugyanebben az évben a novemberi presingei konferencia. Mindnyájan megegyeztek abban, hogy amíg min­den országnak megvan a maga sajá­tos idevonatkozó nemzeti problémája, ugyanakkor a világ ideológiáival ■szemben mutatkozó lojalitás modern tendenciája szükségessé teszi a pro­bléma szélesebb látókörben való meg­beszélését. Pastor Joussellin, a Prot. Ifj. Tanács francia központjából meghívásokat küldött szét, az Egy­házak Világtanácsa bevonásával, egy európai tanulmányi hét megtartására, mely meg is történt februárban Pá­rizs mellett. A konferencián Európa majdnem minden országa képviseltette magát. Sokat jelentett Mirejovskg és Hoeken- dijk részvétele. A résztvevők között volt néhány francia kommunista párt­tag-keresztyén és egy róm. kát. pap is. A konferenciázók javarésze a munkásosztály között dolgozó, valódi tapasztalatokkal bíró személyekből állt, bár akadt néhány az alsóbb kö­zéposztály és polgári csoportok egy­házi munkásai közül is. Érdemes meg­jegyezni, hogy az ú. n. angol-szász hozzászólások, mint mindig, egészen különböztek a probléma európai meg­közelítőihez. A program Minden nap biblia-tanulmányozás­sal kezdődött. E ső reggel Joussellin lelkész tartotta Ésa. 65. és Jel. 20. alapján. Felvetette a kérdést: Ki az én felebarátom? Tényleg az, aki itt van mellettem? Nem zavarjuk mi sokszor össze az Irgalmas Samari- tánus válaszát? Felebarátom minden szenvedő; mindenki, akivel nem aka­kodó, minden emberi szerzés, babona ellen kérlelhetetlenül tiltakozó pré­dikátor bontakozik ki előttünk, nyíl­egyenes logikájú érvelésével, nagy­szerű teológiai ismereteivel, hajlít- hatatlan protestáns meggyőződésével. Ezt az emléket őrzi róla két hitvitázó drámája. A magyar dráma kezdetei ezek a darabok. „A papok házasságáról“ c., 1550-ben írt, sajnos csak töredékesen ránkmaradt drámájában a papi nőt­lenséget gúnyolja. Főszereplője Ta­más pap bebizonyítja ellenfeleinek, hogy a Biblia nem tiltja az egyházi férfiaknak a házasodási. A vita per­sze a Szentírásra való bőséges utalá­sokkal van megtűzdelve. Kilenc évvel későbbi a teljesebb, nagyobbszabású és jelentősebb darab, „Az igaz papság tüköré“. Ebben a drámában a protestáns Borbiis bíró a pápista Antal bíróval vitázik, mi is az igazi papság. Mindketten elő­szólítják papjaikat: Tamás, a pro­testáns, ’ készültségével szinte el­söpri Böröcköt, a Vikáriust, a Frá­tert s végül magát a pápát is meg­győzi. Sztárai szerint „az igazi papság, tudnyiillik, az igazában való prédi- kálás. a szentségeknek igazán való ■szolgáltatása, az igaz oldozat, és az igaz egyházi birodalom. Továbbá az jámbor élet, jó példaadás, vigyázás. imádkozás, és Isten igéje mellett való szenvedés.“ A vita egyoldalú e drámában, mert már a hősök megjelentékor adva van biztos eredménye. A mű célja azon­ban nem szórakoztatás, hanem a meggyőzés. A kor szélsőséges feleke­zeti fölfogása is igazolja Sztárai módszerét. A szereplők gyakran nyers haimja is a kor szenvedélyeiből táp- lállrozik. De nem mehetünk el elisme­rés nélkül Sztárai nagyszerű nyelvi készsége mellett. Ez különben el­beszélő költeményeiben és zsoltárai­ban is megnyilatkozik. Nagyszerű népi fordulatai az eleven magyarság példatárává teszik müveit. Nem vi­tás, hogy munkássága a maga korá­ban úttörő jellegű s egyházi vonat­kozásán kívül is a magyar irodalom becses darabjait hozta létre. Vidor Miklós rok találkozni, még az ellenfeleim is. Azután Isten országa várakozásairól lreszélt és arról a hasonlóságról, mely egyesek gondolataiban a marxizmus és keresztyénség között fennáll. Szólt a marxizmusban mutatkozó megvál­tási ígéretekről. Kérdés volt: melyik egyházi csoport hűséges ma igazán? Vájjon elfogadja-e az egyház ugyan­azt az ítéletet, mint Izráel, és elis­meri-e, hogy hűtlen volt? A konferencia egyik főpontja volt M. Miquet beszéde, aki Észak-Fran­ciaországi Kommunista Ifjúsági tit­kár és keresztyén laikus munkás egy­személyijén. A megbeszélés folyamán voltak nehéz percei, de senki sem kételkedett őszinteségében és sze­mélyisége egészen különösen vonzó volt. A főülésen Miss .1. Lacey beszélt azután a dolgozó pszichológiai és szo­ciológiai hátteréről. Igen érdekes be­szédet tartott azután a Párizs-Misszió egyik lelkész-munkása, akit könyve: „Franciaország pogány“ után ismer­nek. Fiatal ember, munkásruhában beszélt és nagy benyomást keltett. Dr. lloekendijk nyújtott azután kiegyen­súlyozott képet a francia proletárkér­dés szélsőségétől Anglia, Hollandia és Svájc kispolgár-problémájáig. Ítéle­teit mindenki el tudta fogadni és ez is segítette a konferencia egyébként végig igen kedvező légkörét. Az egyhetes tanácskozás végeztével megállapodtak abban, hogy az ide­vonatkozó tanulmányokat folytatni fogják, elsősorban a világproletáriátus vonalán. A konferencia egyik konklú­ziója volt, hogy ahol az egyház van, ott a bűn jelen van. Mert a hívő bűne sokkal mélyebb, mint a hitetlené. (News Sheet) Jakab levele az egyházhoz Fény és árnyék „Senki se mondja, amikor kísér­tésbe esik: engem most Isten kísért! Hiszen Isten gonosszal meg nem kí­sérthető, tehát ő sem kísért senkit. Hanem mindenkit kísért saját (go­nosz) kívánsága, csábítva, és csalo­gatva őt. Ha azután a kívánság meg­fogan, bűnt szül, a bűn pedig meg­érvén, halált szerez. Ne tévelyegje- tek, szeretett atyámfiai. Minden jó adomány és minden tökéletes aján­dék, felülről való és a világosságok atyjától száll alá, akinél nincs elvál­tozás vagy napfogyatkozás. Akarata szerint születtünk az igazságnak igé­je által, hogy az ő teremtményei kö­zül elsők legyünk.“ (Jakab l,t3— 18.). Talán a Miatyánk hatodik kérdé­se forgott az apostol fejében, mikor a 13. verset leírta. „Ne vigy minket a kísértésbe.“ Ezt a kérést kezdettől fogva sokan félreértették. Mintha ugyan Isten volna az, aki kísértésbe visz minket! Már Luther rámutat a Kátéban: „Isten nem kísért ugyan senkit sem, de mi azt kérjük ebben az imádságban, hogy Isten őrizzen és tartson meg minket...“ Isten nem kísért, hiszen ő maga a tiszta­ság és jóság. A hatodik kérést ilyen­formán kellene értelmezni: „Ne en­gedd, hogy kísértésbe essünk ...“ De hát micsoda voltaképpen a kí­sértés? A kísértés alkalom arra, hogy feléledjen a bennünk levő bűn. Valahogy olyanformán van ez, mint .amikor az emberi szervezetet valami megrázkódtatás éri: meghűlés, fer­tőzés, rendkívüli megerőltetés, va­lami erős méreg, pl. alkohol, niko­tin, stb. Akkor egyszerre felélednek és előrohannak rejtekeikből a mind­nyájunkban ott lappangó baktériu­mok ezrei és milliói s megtámadják a legyengült, ellenállóképességét vesztett szervezetet. Súlyos megbete­gedés lesz ebből, esetleg halál. Ilyenformán alkalom a kísértés a bűnre. Egész életünkben szüntelen kísértések pergőtüzében élünk. Mini­den kísértéssé válhat a számunkra, vagyis alkalommá, hogy feléledjen, kiviruljon és keserű gyümölcsöket teremjen bennünk a bűn. Kísértés lehet a betegség, a szenvedés, a gyász, de az egészség és az öröm is. A szegénység nem kevésbbé, mint a gazdagság. Nemcsak magában véve gonosz dolgok jelenthetnek kísér­tést, hanem magában véve jó dolgok is. Isten ajándékai: a szépség, az ér­telem, a tehetség, mind-mind kísér­téssé válhatnak. Mert a kísértés veleje az, hogy el akar fordítani az Atyától. Az a kívánság, másszóval indulat, szen­vedély, amit az apostol emleget, ar­ra ösztökél, hogy éljük az életet Is­ten nélkül, hogy szerezzünk ma­gunknak örömet nélküle és sírjuk el bánatunk könnyeit tőle elfordul­va. A tékozló fiú mozdulata ez, aki hátatfordít az Atyának és mesz- sze vidékre költözik. Az a hang ez, amely Jézus fülébe ezt súgta: „Vál­toztasd a köveket kenyerekké“ — szerezd meg magadnak mindazt, amire vágysz és szükséged van s ne kérd az Atyától. Ez a dolgok igazi összefüggése. Nem lehet a felelősséget másra há­rítanunk azért, ha tele van az éle­tünk kudarccal, erőtlenséggel, nyug­talansággal, keserűséggel. Hiába próbáljuk a környezetet és a körül­ményeket okolni, s még kevésbbé vonhatjuk mindezért Istent felelős­ségre. Nem kívülről jön a gonosz, hanem bennünk lakik s a külső dolgok csak alkalmat adnak arra, hogy földreterítsen minket. Pedig Isten egészen közel1 van hoz­zánk. Felettünk őrködik az Atya sze­retető, aki minden jó és tökéletes aján­dékkal szeretne elárasztani bennünkét, aki csupa világosság, akinél nincsen árnyék s akinek szívét nem felhőz- heti be semmi bűn.. Mellettünk áll a Fiú, aki megkísértetett mindenekben, akár mi. Ismeri emberi életünk mélységeit és magasságait s legyőz­te a gonoszt. Az ő győzelme a miénk is lehet. S szót emel bennünk s az Atyánál érettünk a Szentlélek, aki újjáteremthet minket Isten igéje által. Amíg élünk, kísértetek árnyai kör­nyékeznek és saját kívánságunk bűnre hajt. De körülölel Isten olt- hatatlan szerelmének napja s elűzi az árnyakat. Ennek a napnak nincs árnyéka. Groó Gyula Iparvidékek ifjúsági evangelizációja Egyházunk énekében is meg akar újulni Szokatlan májusi kánikulában, meg­szakítás nélkül több mint négy óra hosszat tanácskozott az egyetemes éhekügyi bizottság május 24-én. A majdnem teljes létszámmal összegyűlt bizottsági tagok munkásságát nagyíján ösztönözte, hogy megjelent a 101 éne­ket tartalmazó „Cantate“ című próba- füzet, amely egyházi éneklésünk gya­korlati kérdéseit is sürgetővé teszi. Dr. Máiig Zoltán, a bizottságnak a legutóbbi egyetemes közgyűlésen meg­választott elnöke bevezető szavaiban a következőket mondotta: A bizottság munkásságának jelentő­ségét a próbaénekesfüzet megjelenése mellett az fokozza, hogy olyan idő­ben dolgozhat, amikor ébredés van egyházainkban. Az ébredés mindig a Szent Lélek munkája. De van ennek látható feltétele is. Az ébredés egy­oldalúvá válik, sőt könnyen meg is szűnik ezek nélkül a feltételek nél­kül. Három ilyen letételt kell tekin­tetbe vennünk. Az első feltétel a misszió. Missziói munka nélkül újra elalszik, esetleg meg is szűnik az ébredés. Az ébredés feltétele azonban a tanítás tisztaságá­val való törődés is. Ahol a tiszta tant elhanyagolják, ott szektássá válik az ébredés. Harmadik feltétel a liturgi­kus megújhodás. Liturgikus megújho­dás nélkül bántó egyoldalúságok fog­nak az ébredésben mutatkozni. Mind­ezt az egyháztörténelem több példával is igazolja. A 18. század magyar piétizmusának volt liturgikus megújhodása, gazdag tartalmú új énekes könyvvel ajándé­kozta meg az egyházat, a tiszta taní­tás kérdését is komolyan vette, de nem volt missziója, az általa indított ébredés ezért hamar ellankadt. A berrenhu'ti testvérközösségnél meg­mutatkozott, hogy milyen éltető len­dületet ad a missziói feladat vállalása. A tiszta tanítás figyelmen kívül ha­gyása azonban szektás kinövésekhez vezetett. Arra pedig, hogy a liturgiái megújhodás misszió nélkül nem megy előre a németországi berneucheni liturgikus mozgalom története figyel­meztet. Az erdélyi evangélikus egy­házban a liturgiái reform azért tudott az egyházi élet megújhodásába bele­illeszkedni, mert áldott emlékű Járosi Andor liturgikus munkásságában tel­jes összhangba került az egyház missziói feladatának vállalása és a tiszta tanításra ügvelés. A református egyház nem rég meg­jelentetett új énekeskönyve is azt bizo­nyítja, hogy most, mikor liturgikus feladatok megoldása vár reánk, ked­vező körülmények között foghatunk munkához. Az elnöki megnyitóban felvázolt irányelveknek .megfelelően, a bizott­ság nagy érdeklődést mutatva, foglal­kozott a gyakorlati feladatokkal. Űj, stílusos éneklésre nem lehet ráne­velni gyülekezeteinket, ha elyonatko- zunk attól az éneklő kedvtől, amelyet az evangélizáciö missziós szolgálata vált ki a hitre ébredt lelkekből. Az énekügyi bizottság úgy7 látta, hogy a maga részéről sokkal erősebben kell keresnie a kapcsolatot az evangélizá- ció munkásaival. Felmerült egy olyan konferencia terve is, amelyen a bizott­ság tagjai az evangélistákkal közösen vennének részt. A nyár folyamin három olyan evangélizáló konferencia van tervbe véve, amely különös figye­lemmel fordul az éneklés ügye felé. A bizottság javaslatot tett, hogy a nyári konferenciákra hat új ének megtanítását vegyék tervbe. A követ­kező ádvenftől kezdve pedig vala­mennyi gyülekezetünk istentiszteleti közössége 15 új ének megtanulásához kezdjen. Az új énekek kótáját — kán­torok számára is használható módon — egyházi újságjaink tehetnék közzé. A bizottság újból leszögezne, hogy bár a református testvérek új énekes­könyve bizonyos mértékig kész hely­zetet teremtett, munkásságával arra igyekszik, hogy a közösen használt énekek;'! eggiitt. lehessen énekelni. A bizottság nemcsak énekügyi, hanem éneklő bizottság is volt, mert többször csendült fel tárgyalás köz­ijén a „Cantate“ egy-egy új dallama. Jó példáját a többi egyetemes bizott­ság is követheti. Hol találom o liihliában ? Tűz Mózes, 1:19:24. „És bocsáta az Űr Sodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt az Űrtől az égből.“ — Mózes 3:9:24. „Tűz jőve ugyanis ki az Űr elől, és megemésztő az oltá­ron az égő áldozatot és a kövérsége­ket. És lálá ezt az egész nép, és uj- jonganának és arcra esének.“ — Mózes 5:4:12. „És szól a az Űr nek­tek a tűz közepéből. A szavak hang­ját Ti is halljátok vala, de csak a hangot; alakot azonban nem láttok vala.“ — Jőb. 1:16. „Még szétl vafi ez. mikor jőve egy másik és monda: Is­tennek füze t’sék le az égből és megégeté a juhokat és a szolgákat és megemésztő őket. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.“ — Zsolt. 11:6. „Hálókat hullat a go­noszokra; tűzkénkő és égető szél az ő osztályrészük.“ —• Ézsaiás 4:4. „Akkor teremteni fog az Űr Sión hegyének minden helye fölé és gyü­lekezetei fölé nappal felhőt és kö­döt. s lángoló tűznek fényességét éjjel, mert az egész dicsőséges oltal­ma lészen.“ — Márk. 9:44. „Ahol az ő férgök meg nem hal és a* tűzök el nem alszik.“ — János 15:6. „Ha valaki nem marad én bennem, kivet­tetik, mint a szőlővessző és megszá­rad; és egybegyűjté ezeket és a tűz­re vetik és megégnek.“ — Jakab 3:5. „Ezenképen a nyelv is kicsiny- tag és nagy dolgokkal hányja ma­gát. Imé csekély tűz, mily nagy er­dőt felgyújt.“ Máté 3:10. „A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért min­den fa, mely jó gyümölcsöt nem te­rem, bivágattafik és iűzre vettetik.“ --- Máté 3:11- „Én ugyran vízzel ke­resztellek titeket, megtérésre de aki ulánam jő, erősebb Hálámnál, akiinek saruját hordozni sem vagyok méltó. () szenllélekkel és tűzzel keresztel majd titeket.“ — Lukács 9:14. „Mi­kor pedig ezt látták az Ő tanítvá­nyai, Jakab és János, mondának: üram, abarod-é, hogy mondjuk. hogy7 tűz szálljon alá az égből és eméssze meg ezeket, mint Illés is ígv cselekedett?“ — Máté 5:22. „Én pe­dig azt mondom néktek, hogy mind­az, aki haragszik az Ö atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre, aki pedig azt mondja az Ö atyjafiának, Ráka, méltó a főtörvényszékre, aki pedig azt mondja, bolond, méltó a gyehen­na tüzére.“ LODEN, BALLON átlátszd-, vihar- és esőkabát MARTON ÉS SZÄSZ, V„ Teleki Pál-utca 3 Csikesz Sándor: Emlékkönyvek I—IV. kötet ............................ 48.— Ft „Az Ige Egyházának Szolgálata“ a világban................................. 1.— Ft „Ütitárs“ Bibliaolvasó % kalauz minden napra .. .. ' .......... 10.— Ft Zoványi J enő: Akadémikus, di­lettáns és céhbeli történetírók 10.— Ft Zoványi Jenő: Képek a keresz­tyénség életéből ...................... 5.— Ft Megr endelhető: Balás László theológiai könyvkereskedésében. Budapest, VI., Felsőerdősor-utca 5. Prof, theológiai könyveket veszek. Uj orgonák _ építését, javítását vállalja Rieger Ottó orgonagyár _JIudapesJi2ÍIV;iJi!ürcdjim;_i41i^>J>lefoni!_297-02!^^_^_

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents