Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-06-04 / 23. szám

fvangélllms Elet Presbiter a presbiterhez Kedves Presbiter Testvérem! Most, hogy túlvagyunk a pünkösdi ünnepek verőfényes napjain, meleg szeretettel kereslek fel néhány sor­ban, hogy megpróbáljam elmondani Neked, milyen volt nálunk az Egy­ház születése napjának az ünnepe. Ügy érzem: el kell mndanom és ép­pen Neked, mert Rajtad keresztül a Te gyülekezeteddel is szólhatok. S mivel a lelkem ezen az ünnepen csordultig megtolt kimondhatatlanul boldog szeretettel, szeretném megosz­tani Veled és a Tieiddel is. Mert azért vettem Krisztustól, hogy minél pazarlóbban osszam szét s annyit, bogy minden embertársamnak jut belőle bőven s magam is dúsgazdag maradok. Te, kedves Testvérem — éppúgy, mint én —. valahol szintén ott állot­tal az Űr-aszUala előtt s abban a vá­rosi nagy vagy falusi kis templom­ban, a Dunán innen vagy túl, Nála­tok is, odajárultak annak az asztal­nak a legkedvesebb vendégei, a kon­firmandusok is. Róluk szólok, mikor a szeretet túláradásáróí írok és el­árulom Neked, hogy ennek a szere­tetnek a legnagyobb része őket illeti. Arra gondolok, hogy .szerte az or­szágban, vájjon hány tiszta gyermeki szempár nézett szembe ezen a napon a Megváltó szelíd tekintetével^ Hány kedves, puha kéz nyugodott a Bib- lián, miközben alázattal meghajtott fővel hallgatták lelkipásztoruk befo­gadó-szavaiban az Ür hozzájuk inté­zett Igéjét. Valahogy úgy éreztem, kedves Testvérem, hogy a Szentlélek pün­kösdi eljövetelének zúgó szelek kö­zött érkező örvendetes csodája vilá­gítóit bele a lelkűnkbe, mikor a tisz­ta, fiatal szívekből csengő hangon szólt a „hitvallás“, meg a „fogada­lom.“ És úgy tetszett, mintha most teljesednék, a Megváltó szelíd paran­csa: — Engedjétek hozzám a kisde­deket . .. Odaenged! ük. Odavezettük őket, és... Tudom. Testvérem, Te is, mint én itt, a mi Gyülekezetünkben, évtizedekkel visszaszállva a Te első Úrvacsorád soha meg nem kopó fé­nyű emlékéhez, magad is odatetted a saját — '«Ián már csendesebb ütemben dobogó —- szívedet az övék mellé. Az Ür lábai elé. De látod: az ember telhetetlen. A jóságra, a szépségre kielégíthetetle­nül szomjas tud leírni. Látván a mi harminckiét drága gyermekünket, éle­tüknek ebben a döntően fontos órá­jában, mikor „Krisztus gyönyörűsé­ges igáját" fénylő arccal veszik fel, úgy szereltem volna lélekben egy­szerre mindenütt ott lenni és látni őket szerte az országban mind, mind! Mert őbermük nagy a Teremtő ha­talma és ez olyan jó, olyan meg­nyugtató érzés tudni. Csak most döbbenek rá. Testvé­rem: hiszen én azt írtam előbb, hogy a mi Gyülekezetünk ünnepéről fogok írni Neked. És mindeddig csak a mi drága gyermekeinkről beszéltem. Bo­csáss meg ezért nekem. Mert mit is írhatnék piros Pünkösd ünnepéről egyebet? Éppen úgy múlt el felet­tünk, mint Nálatok. Élünk —- Ti is, mi is, — a drága ajándékokon me­gint egy évig. Addig bőséges útrava- lóval látóit el minket a Lélek Ereje. Csak azt akarom még Tőled kérni, kedves Presbiter Testvéréin, hogy hi­vatalodhoz híven, ne vedd le őrködő szemedet róluk. Azokról, akik most lettek a gyülekezet teljesjogú új tag­jai. Te, a közösség elöljárója, szoros számadással tartozol. Gondolj arra, hogy az aratásnak Ura Tőled éppen- úgy számonlkéri őket, mint akár a szülőktől és lelkipásztoroktól. Betaka­rítván hát a termést, gondját visel­jétek annak, hogy ®z Ür gabonájá­ból egy szem el ne vesszen. Aztán kezdjünk új munkába. Tör­jük a tarlót, forgassunk új barázdát, vessünk bele jó és tiszta magot bő­séggel. Tedd ezt. Testvérem, mert az Űr szolgálatában vállalt kötelességed. És a pünkösdi szép aratás eredmé­nye megmutatta: érdemes így csele­kedni. Gondolkozz feletle. aztán vála­szolj erre az én levelemre. Írd meg, miképen véled helyesebben, eredmé­nyesebben végezni ezt a szép felada­tot. Milyen eszközei'ek vannak, me­lyeik hiányoznak és segíthetünk-e egymásnak valamiben. Szolgálatodra az Űr bőséges áldá­sát kérem, válaszodat a szere!el tü­relmetlenségével várom. Béke Veletek! Knttkay Árpád Ma újra hűséget fogadok...” Itt vagy hát újra pünkösd szép napja s ünnepi díszbe öltözteted templomainkat! Fehér virágfüzérek övezik a szószéket, az oltárt és bűn­bánati rácsot az oltár körül. Jácintok és szekfiik illata tölti meg az egész templomot. A templom legszebb díszei e napon a gyülekezet konfirmáló gyermekei. Ott ütnek az oltár körül fehér, ruhá­ban, csillogó szemmel, kipirulton fi gyeinek. Megszólal az orgona. A gyü­lekezet énekét ma ők vezetik. Fris­sen, üdén csengő hangok veszik szár­nyaikra az ősi korálokat. Az első sze­retet utánozhatatlan melege árad az énekükből: „Üdvözítőm, gyenge híved­től vedd hűség szent foyadását. Mennyi őszinte jóakaratra dobban a kicsinyek szíve az ének hangjaiban: „Nem, hitszegő én nem lehetek . . .“ Hűséget Ígérnek annak a Krisztusnak, akit az elmúlt hónapokban még köze­lebbről, még jobban megismertek, mint eddig. Ünnep és díszes templom, gyermek- koszorú és ének, imádság és fogada­lom túlmutatnak ön[magukon. Mindez nem a mi hűségünk eredménye, ha­nem azért van mindez, mert: . hűséges az Isten“. Hűséges az Isten elsősorban egy­házé pit ö munkájában. Isten ma, a Lélek ünnepén, így gondoskodik arról, hogy legyen és éljen gyülekezet, egy­ház. Hívja, gyűjti gyermekeinket ma­gához. hogy igazzá váljon a régi zsol­tár: „Gyermekek szájával erősíti meg hatalmát.“ Hűséges a: Isten a keresztségben adott Száváihoz: íme: a keresztségben mindent odaadott: bünbocsánoltát, sze­retetét. S most ismét hallhatjuk tőle változatlan erővel és kedvességgel mindezt megismételni. S hála neki, a gyermekek hűséggel felelhetnek erre. Hűséges az Isten ahhoz a csillád­hoz, ahonnan ide, a templomba kísér­ték a fiatalokat. A hitben elindult áj életek nagy nyereségei a keresztyén családoknak. Új élet, új légkör az, ami bennük és körülöttük van, a Szent Lélek szele fúj. friss levegőt a családi otthonokba. .1 gyermekek mellett ott térdelnek az úrvacsorái oltár körül az idősek, szülők és keresztszülők és talán éppen ezek tapasztalták már meg leqinikább életük folyamán, saját hűtlenségük­ben, hogy hűséges az Isten. Nézem a gyülekezetét. Sokak sze. méhen könny iil. Szeretnék olvasni az arcokból. Mi történik ilyenkor belül egy emberben? Bárcsak minél többen győződnének meg arról, ami olyan egyszerű ma a gyermekeknek: Isten hűséges. Mellettem egy kislány simul édes­anyjához s suttogva kérdezi: ..Anyaka, hol van itt a Jézusba-'“ Figyelem az anya válaszát. Mi tudjuk, hogy itt van. Az igében, a szentségben találkozunk Vele. He hogyan mondjuk ezt el a legkisebbeknek? És az anya felel: „Majd kilenc év múlva te is ott ülsz az oltár körül és megtudod akkor majd pontosan, hogy hol van a Jé­zuska, Addig csak légy csöndben és figyelj.“ Sok fehérruhás, égőszemű konfir­mandus, ugye ti találkoztatok pün­kösdkor Vele...? Munez Frigyes. ezeli Átlátszó kabátokat ROSENBERG ISTVÁNTÓL KIRÁLY-UTCA 6. (AZ UDVARBAN) hírek A Luther Társaság 11)50 június 13-án, kedden délután ö órakor tartja 1950. évi rendes köz­gyűlését a Ileák-léri egyházi épület I. emeleti tanácstermében. Nyíregyháza Nyíregyházán május 22-én meghall Joób Sándorné, Joób Olivér nyíregy­házai lelkész édesanyja. A sírnál Vető Lajos tiszai püspök búcsúztatta. Isten vigasztalja meg a gyászoló lel­készcsaládot. Orosháza A békési evangélikus egyházmegye lelkészi közössége július 12-én Oros­házán lelkészevangélizációt rendez, amelyre az egyházegyetem kötelé­kébe tartozó minden parókus, vallás­tanító, nyugdíjas és segédlelkészt szeretettel meghív. Az evangélizáción szívesen látja a szomszédos egyház­megyék lelkészeit, sőt minden érdek­lődőt. Az evangélizáció szolgálatát Csepregi Béla, a megbeszélések ve­zetését Benkóczg Dániel és Győry János végzik. Jelentkezni június 5-ig Fürst Ervin ev. igazgató lelkésznél Orosházán lehet. Az evangélizáció kezdete június 12, délelőtt 10 óra. Ellátási költség az evangélizáció egész idejére 20 forint. Anyagiak hiánya azonban senkit se tartson vissza. Az evangélizáció három napig tart. Az evangélizációt úrvacsorái kö­zösség zárja be. Nagyuzsa A vanyarci és acsai gyülekezetek rendezésében Nagyuzsapusztán pün­kösdi evagéiizáló konferencia voll, melyen részt vettek Vanyarc, Ácsa, Erdőkárt, Nagyuzsa- és Máké,puszta lakosságának evangélikus hívei, fel­nőttek és ifjak, minlegy háromszáz- ötven egyháztag. A nagyuzsai puszta erdejének csip- kebokorövezte pázsitra pusztáján a szabad ég alatt megszólalt az Ige, a. pünkösdi kősziklaprédikáció igéi, amelyre amaz első Pünkösd napján, oltan Jeruzsálemben Péter apostol bi- zonyságievésére ráépült a Szentlélek által az Űr Jézus Krisztus Anyaszent- egyháza. Az evangélizáló konferen­cia tárgya volt a Keresztség Szentsé­ge és a Szentlélek elleni bűn az Ige és a hitvallásaink alapján. A gyülekezel! éneke után az egye­temes missziói lelkész imája nyitotta meg az evangélizáló konferenciái. Maróthy János acsai lelkész és Gyi- mesy Károly egyetemes missziói lel­kész látták el az evangélizáló igehir­detéseket. Az összefoglalás) Kalav- s'ky Kálmán lelkész végezte, majd imával zárta he a konferenciát. A gyülekezet pünkösdi énekei, bizony­ságtevései, az ifjúság evangélizáló szavalatai, a Katavs/.ky Kálmán lel­kész által vezetett vanyarci egyházi kórus és Schultz Jenő vanyarci lel­kész harmóniumjátéka mindmegannyi bizonyságai vollak a Szentlélek mun­kájának. Vanyarcon is gyülekezeti napok voltaki ahol az evangélizáló igehirde­téseket az egyetemes missziói lelkész, Gyimesy Károly igehirdető sorozat­ban látta eb Az egybesereglelt gyülekezet elha­tározta, hogy részt vesz a balassagyar­mati, a galgagutai, valamint a galga- uölgyi evangélizáción. Tudnod kell, a Magyar Közlöny május 25-iki száma a pénzügyminiszter rendeletét közli a dohánytermelés jövedéki el­lenőrzésének újabb szabályozása tár­gyában. A minisztertanács rendeletét közli a Magyar Közlény !)0. száma, amelVben az öntözési és lalajjavítási feladatok megszervezéséi, valamint az Országos Vízgazdálkodási Hivatal rendezését szabályozza. A lap ugyanez a száma a Tervhivatal elnökének ren­deletét közli, amelyben korlátozza az asztalos iparban a tölgy- és bükkfa fel­használását. A fpldmívelésügyi mi­niszter 16.059. számú rendelnie az ebek nyilvános helyre való beengedé­sének] szabályozását, a 16.060. számú rendelet pedig a szőlővesszők és sző­lőoltványok termelésének szabályozá­sáról és forgalombahozataláról intéz­kedik. Hét fyondolai gyermekeim ágya mellett Én is azok közé az emberek közé tartozom, akik későn járnak haza. Mire megjövök, három gyermekein aluszik már. Szerencsére reggel ko­rán kelnek. Ilyenkor néhány percre bebújnak az ágyamba. Vagy ott for­golódnak körülöttem, amíg a fürdő­szobában borotválkozom. Elmókázom velük. Megengedem, hogy segítsenek a borotvakészlet eltörülésében. Nagy kitüntetésnek veszik. Magam is annak tartoltam 30 évvel ezelőtt, mi­kor édesapám először engedte meg Ilyenkor komolyabb beszélgetésre nem igen nyílik alkalom. Pedig igénylik. Ha este a lefekvéskor ott­hon vagyok mégis, már előre kérdik, hogy ugye bejövök hozzájuk imád­kozni. Az imádság előtt ugyanis min­dig elbeszélgetek velük egy kicsit, énekelünk, aztán közösen döntjük el, mit kérjünk, miért adjunk hálát. Már átbeszélgettük velük az egész Tízparancsolatot, most a Hiszek­eggyel foglalkozunk. Legutóbb éppen ahhoz a „nehéz“ részhez jutottunk, hogy „felment a mennyekbe, ott ül Istennek, a min­denható Atyának a jobbján ...“ Ügy egy kissé gondolkoztam is felőle, ho­gyan kezdjek majd neki. Végül nem valami ügyes gondolat, vagy hasonlat adta a megoldást, hanem a felvetődött helyzet. A családi áhítat ugyanis majdnem családi jelenettel kezdődött. Leültem Andriska ágya mellé, mire a másik kettő kiahálni kezdett, hogy hozzá jöjjek. Gyerme­kek — mondottam — maradjatok nyugton. Most nem az a fontos, hogy édesapa hová ül. Most másvalaki akar ágyatok szélére ülni. Az Űr Jézus. Nem is az ágy szélén kér he­lyet. Beljebb kívánkozik. Azt sze­relné, ha szívetek most királyi székké lenne, trónszékké. Mert Ö ki­rály. Az egyetlen igazi király. Ekkor megszólalt a legnagyobb. Igen. ü nemcsak egy szívben akar ott lenni. Ö minden szívben ott tud lenni. Mit érne az, ha csak egy szív­ben férne el. Bizony én csak egyi­kötök mellett ülhetek, ö azonban mindegyikölök szívét királyi székké tudja tenni. Andriskának most, nem ludom miért jutott eszébe, de arról kezdett beszélni, hogy az ördög fél az Űr Jézustól, mióta a pusztában azt mondta néki: távozz tőlem sátán. Erzsiké mindjárt erősítgetni kezdte és részletezte. Ejnye, ezek a gyere­kek milyen könnyen elkalandoznak. Nem tudnak logikusan gondolkozni. Dehogy nemi Olyan szépen beleke­rült a megkezdett gondolatsorba a „hozzászólás“, sőt tovább is vitte azt mindjárt. Ügy van. Az Ür Jézus azért kér helyet szívetekben, mert nem akar helyet engedni a sátánnak. Ha a szívetek trónszék, akkor ti is azt mondhatjátok neki: távozz tőlem sátán, és nem tud mit csinálni. Most tértem rá a Hiszekegyre. Lássátok. Az Ür Jézusnak azért kel­lett felmennie a mennyekbe és az Atyának a jobbjára ülni, hogy az em­ber szívéből királyi trónszék lehes­sen. Mikor itt volt Jézus a földön, akkor megverték, leköpték, össze­kötözték, megölték. Ne uralkodjék Ö rajtunk. Valahányszor mi akarunk lenni az urak, ini is ugyanígy te­szünk vele. Isten azonban lehajolt a földre és a meggyalázott Jézust fel­támasztotta és felvitte magához az égbe, maga mellé ültetle a jobb keze felől és azt mondta az embereknek. Nem ti vagytok az urak. Jézus Krisz­tus az Űr. Ö most is ott ül az Atyá­nak a jobbján. Azért ül ott, hogy uralkodjék. Azért ül ott, hogy on­nan elküldje a Szentleiket és ne csak egy szívben, hanem minden szívben uralkodhasson. Ó milyen boldog az az ember, akinek a szívé­ben Jézus a király. Nemcsak az ör­dögöt űzi el mellőle, hanem angya­lait is mellérendeli az ilyen ember­nek, akik vigyáznak ránk, ha ve­szélyben vagyunk, vigasztalnak szo­morúságunkban, bátorítanak, ha fé­lünk. Itt aztán elkezdtek beszélni. Ta­pasztalataikról számoltak be. Végén még egy kis éneket is megtanítottam nékik, amelynek ez volt a refrénje: Csupa napsugár a szív, hol Jézus a király! A gyermekek már elaludtak. Fele­ségem benézett hozzájuk, hogy nem rúgták-e le magukról a takarót, mi­kor visszagondolva az esti beszélge­tésre, két gondolat jutott eszembe. Luther egyik éneke szerint a gyü­lekezet úgy imádkozik, „mint egy család.“ Légüres térben nem terjed a hang. Isién sem akar légüres tér­ben szólni hozzánk. Az imádkozó gyülekezet családi közösségében maga teremti meg azt a légkört, amelyben szavának akusztikája van. Ahol a gyülekezet nem közösség, ahol a templomba, presbiteri ülésre, biblia­órára, előadásra, hittanórára, szere- tetvendégségre belépő embert nem úgy fogadják, mint mikor egy családi otthon ajtaján lép be, érthetetlenné válik a legtisztábban hirdetett ige is. Isten azt akarja, hogy gyülekezeteink ne vasárnapi tömegek legyenek, ha­nem közösségek — mint egy család. Ha a gyülekezet nem kicsinyített mása, előlege, a mennyei otthonnak, fogalmat alkothatnak a mai tékozló fiák az elhagyott atyai házról? Ér­telmes, megfogható beszéd lesz-e szá­mukra a térítő, hívó szó? Gyüleke­zeteinknek sokkal nagyobb mérték­ben kell vallásos egyének halmazá­ból imádkozó családi közösséggé válniok. A liátunk mögött lévő évszázadot úgy is nézhetjük, mint a közösségi élet felbomlásának a korszakát. A bomlási folyamatot különösen a leg kisebb és legalapvetőbb közösség életmegnyilvánulásain, a családnak a bomladozásán figyelhetjük meg. A folyamat még ma sem állt meg. Bármennyire különösnek tetszik — még a vallási ebredezés is sokszor inkább fokozza, mint megállítja. Hányféle közösségbe jár a felébredt ember. Biblia­órai közösségbe, zárt közösségbe, munkaközösségbe, imaközösség­be. Mindez sokszor nemcsak a magára maradt ember tulajdon magányától való félelmét és a közösség iránti vágyakozását mu­tatja, hanem egy menekülést. Menekülést attól az alapvető kö­zösségtő’, ahol Isten a test és vér sokszor nagyon problematikus kapcsoló erején tül igazi közös­séggé, gyülekezetté akar tenni bennünket — a családtól. Nem akarjuk élhinni és komolyan venni, hogy Isten a családunk­ban is lelki közösséggel tud meg­ajándékozni. Amilyen mértékben szükséges gyüle­kezeteink családi közösséggé válása, ugyanolyan mértékben szükséges, hogy családjaink maguk gyülekezeti közösségek legyenek, miniatűr kis gyülekezetek. Talán ez lenne a leg­közvetlenebb és legegyszerűbb út a felbomló családi élet gyógyulása felé. Benczúr László Elszakadt Ballon­kabátját nyomtalanul megjavítja ZSADANYI esőköpenyüzem, VI„ Révav-u. IO, II. em, 16. Tel. : 127-013 Ne utazzon el LÓDENKABA! nélkül, n célszerű viselet egész éven át/ Ballon-, átlátszó-, vihar- és esőkabát WimpasHing V. , Váci-utca 9. VI. , Sztálin-út 8. VIl Erzsébet körút 84

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents