Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-06-04 / 23. szám
f ; xv. év.»,,«, 23. s,,„„ Egyes szám ára 60 liilér 1950 június 4. ustú.'e tossaa AZ ORSZÁGOS LUTHBR-SZÖVETSÉG LAPJA BMi——■HM—MWBKBfffiMWB ry'IWTOBB—WHlMiUJXUiimBBWMM——BB Úrvacsorát osztottak templomainkban a két ünnepen és sokhelyütt volt konfirmáció is. Egykét megfigyelési hadd tegyünk itt közzé. Egyik nagy gyülekezetünkben, a fővárosban elszomorító látvány volt az úrvacsorái oltár körül tolongó sokaság. Végig a hajóban álltak az emberek, türelmetlenül várva, hogy sor kerüljön- rájuk. Aztán amint valaki gyorsan végzett, gyorsan el is sietett a templomból, mintha ahhoz, ami ezután jön, a hálaadáshoz, már semmi köze nem volna. Mire záró- imádságra került a sor, alig egy páran maradták á templomban. Még azt is megfigyeltük, hogy némelyek a templomajtóbun settenkedtek. akik nyilván nem ülték végig az istentiszteletet, hanem csak éppen úrvacsoraosztósra jöttek oda s kivárva az alkalmas pillanatot odasiettek az oltárhoz. Atyámfiái, nem kellene ennek így lennie! Annál jobban örültünk annak, hogy sok gyülekezetben már szép rendet tartanak a hívek.- mindig csak egy sor térdel az oltárnál s legfeljebb még egy áll mögötte, a többiek csendben a púdban ülve várják a sorukat. Van a dolognak persze másik oldata is. A mostani liturgikus isten- tisztelet a hozzáfüggesztett teljes ár- vili-sorai liturgiával voltaképpen két égés; istentisztelet, bizony nagyon sokáig tart. Jobbnak tartanák, ha külön úrvacsorái istentiszteleteket tartanának gyülekezeteink. Tájékoztatás a hitoktatási óradíjak tárgyában! A vallás és közoktatásügyi minisztérium i felekezeti ügyosztályától szerzett értesülés szerint a folyó tanév január—júniusi időszakában tartott hittanóráik nyilvántartási lapjait a tankerületi igazgatók jón. 15-ig terjesztik fel a vallás- és közoktatás- ügyi minisztériumnak. Az óraadó hitoktatók tehát kimutatásaikat a hitoktatás befejezése után, az iskolaigazgatók útján ennek az időpontnak figyelembevételével idejében nyújtsák be. A vallás és közoktatásügyi minisztérium nyomatékosan felhívja valamennyi hitoktatót, hogy kimutatásaikat (tintával vagy írógéppel) minden javítás nélkül, a kiadott utasításnak megfelelően állítsa ki és az iskolaigazgatók vagy helyettesük igazolásával (amelyre iskolai peesét is szükséges) terjesszék fel. A szabálytalanul kitöltött lapokat visszaküldik s az abból származó anyagi károsodásért a szabálytalanságot elkövetőket terheli a felelősség. A nyilatkozatot csak azoknak a ténylegesen működő (rendes, segéd és missziói) lelkészeknek kell kitölteniük. ak;k lelkészi államsegélyt ii e ni kapnak. Ordass Lajost szabadlábra helyezték A Szabad Nép jelenti, hogy Ordass Lajos, a kétévi fegyházra ítélt volt evangélikus püspök büntetése hátralévő részének elengedését kérte. Ordass Lajos az igazságügyminiszter intézkedésére szabadlábra került. * Értesülésünk szerint Ordass Lajos kedden este megérkezett Budapestre és családja körében tartózkodik. Okos ember — nem bölcs ember Okosok vagyunk. Nemcsak azért, mert magunkat mindnyájan okosoknak tartjuk, hanem mert valóban azok is vagyunk. Az okos ember, ha ingyen-mulatságra hívják, ahol annyit ehet és ihat, amennyi csak belé fér, feltétlenül elmegy. Álláspontja: „együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk.“ (I. Kor. lő, 32—33.) Már kicsit bor- gözös hangulatban így kurjongat: „Ej. haj, sose halunk meg! .. .“ Elvégre nem okos dolog a halállal foglalkozni, az ember csak hiábavaló gyötrelmeket okozhat vele magának. Az- okos ember joggal gondolkozik úgy, hogy „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok". Szereti az élve*" zeteket, és mindent inkább ma, mert most biztos, mit tudjuk mi, mi lesz holnap!? Az. okos ember elsősorban saját magát szereti, azután azokat, akik öt szeretik. Másokhoz, akik között vannak azok is, akiket szívből vitái, igyekszik mindig udvariasan kedves lenni. Sose tudni, mikor kamatozik az ilyesmi ... Az okos ember, ha megsértik — ..jogosan* haragszik. 11a nagyon megsértik, örökké. Ha csak kicsit, akkor megbocsát, de azt sem felejti el soha. Ha arculütik, „okosan“ és lehetőleg kivédhetetlenül vág vissza. Az okos ember, ha felesége „elviselhetetlen“, egyszerűen elkergeti és vesz magának jobbat, kedvesebbet, szebbet, fiatalabbat. Szerinte bolond dolog volna boltig tűrhetetlen életet élnie. . . Az okos ember természeténél fogva gőgös és önző. Minden siker és karrier útja csak mások holttestén keresztül vezet. Hja, ilyen az élet . . . Fortuna szekerén okosan ülj!“ Az okos önmaga akarja, a maga sorsát intézni. Sok tudása, ereje, képessége nincs ugyan, s így időnként magát teljesen a „sors“-ra bízza.. Igaz, hogy ez fából vaskarika, de az nem zavarja, szerinte csak butáké az ilyesmin való lelki gyötrelem. Az okos ember „kétszívű“, „hasonló a tenger habjához, amit a. szél ide s tova hány“. (Jak. 1, 6—8.) Ha az utcasarkon összetalálkozik lelkészével, szörnyüliködve mondja.: „Nagytiszteletű Uram, ugye milyen bozasztó ez a világ, nyíltan hirdetik, hogy nem hisznek Istenben ...“ Pár perccel később a másik sarkon találkozik valakivel, aki nem egyháztag, s arról kezd beszélni, hogy „szégyen az egyházakat még mindig tűrni, hisz azokra semmi szükség...“ Sokáig lehetne ezt még sorolni, de ha ennyi elég, hogy belássuk azl, hogy mi okos emberek vagyunk, akkor tovább mehetünk egy lénéssel. Isten úlálja az okosokat. .,Bolondok és vakok"-nak nevezi őket és „jaj nektek--el kiált reájuk (Mt. 2.3. r.) fi bölcseknek akar minket látni. „A böleseség kezdete“ fjedig* „az Isten félelme“. (Péld. 9. 10.) Az okos ezt nem érti. Mi az, hogy „Isién félelme“? Ő kételkedik) és joggal. Maga sem tudja, hogy van-e Isten, vagy nincs. Ki biztosíthatja, hogy van? Es ki, hogy nincs? Az okos félni ugyan fél. A szomszédjától. hogy az meg ne tudjon valamit. A hivatalfőnökétől, a holnaptól, az erősebbtől, betegségektől, fél ai haláltól, de egy bizonytalan Istentől csuk a bolond fél, na meg a —• bölcs. Ahhoz 1. i., hogy valaki bölccsé lehessen, szükséges, hogy „evilágon bolond legyen.‘‘ (I. Kor. 3,18.). „Az Úrnak félelme a gonosz gyűlölése“ (Péld. 8.13.). Ott kezdődik a bölcs, hogy gyűlöli a bűnt, mint ahogy Isten gyűlöli. Vagyis pontosan és mindég azt akarja, amit Isten és ezért boldog, megelégedett, szelíd, hékes- séges, szüntelen örvendező és .szereiéiben járó, tiszta* röviden bölcs. Volt egy ember — Jézus Krisztus — aki maga a Bölcsesség. Tőle végy ol- tást (igét) (Jak. 1,21.), s ez testf: bölccsé. A BÖLCS EMBER pern hazug kegyeskedő, ezért eszik is, akármit, iszik is, bairi is, sört is. Az ingyen tivornyára mégsem megy el, mert elég néki, hogy élete elfolyt idejében a pogányok (okosok) akaratát cselekedte, járván festet, tségekbeu, kívánságokban, részegségekben, tobzódásokban, Írásokban és undok bálványimádásokban. Amiért csodálkoznak is, hogy nem fut velük együtt a kicsapongásnak ugyanabban az áradatában, szitkozódván; akik számot adnak majd Annak, aki készen van megítélni étűiket és holta,kát.“ A bölcs ember nem fél a haláltól. Kicsoda az, aki ítél? Krisztus, aki a mi bűneinket maga vitte testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván az igazságnak éljünk; akinek sebéivé; gyógyult meg a bölcs. (Róni. 8,33. I, Pél. 2,24.). Miért félne tehát? Sőt, „kívánkozik elköltözni és a Krisztussal lenni, mert ez sokkal inkább jobb“ (Fii. 1,21—25.). A bölcs nem véletlenül hal meg, hanem tudja, hogy mikor. (Fii. 1,25.) A bölcs ember lemond a verébről. A túzok sem keil néki. Mégis kap valamit, mert „meg van írva: Amiket szem nem látott, füí nem hallott és embernek szíve meg sem gondolt, olyanokat készített Isten az őt szeretőknek.“ (I. Kor. 2,9.). Aki meg akarja tartani életét — elveszti azt. Viszont), aki elveszti, az megtalálja. A bölcs tudja, hogy, ha azokat szereti, akik őt szeretik — önző. Ő azokat szereti, akik őt átkozzák, bántalmazzák, kergetik. A szereiét itt kezdődik. Isten így szeret — minket is. (Mt. 5,44—48.). A bölcs ' megbocsát, az ellene elkövetett vétkeket elfelejti. Isten is így cselekszik Velünk. (És. 43,25.) A bölcs nem haragszik. Nemcsak, meri a haragvó önm-jgát emészti, s életét ezzel csak tönkreteszi. Viszont nem szidalmaz, szenvedve, nem fenyegetödzik, hanem hagyja az igazságosan Itélőre, aki bosszút áll és megfizet mindenkinek a cselekedetei szerint. (I. Pét. 2,23.) A bölcs tudja, hogy a mai világ azért nem hisz Isteniben, mert az u. n. vallásos emberek sem hisznek. Csak szájjal — sokszor puszta reakcióból —, vallják, hogy Isten van, de cselekedeteikkel tagadják, vagyis nem úgy élnek, mintha volna. Az „istentelenségeken“ szörnyű-ködök mindég a legnagyobb istentelenek. Bolondok. Nem tudják, hogy Isién jobban szereti a hidegeket, akik keményen és becsületesen ellenére vannak, mini a schideg, semeileg szájhíveket, akiket ..kivet“ és „akik miatt Isten neve káromolfatik ,a pogányok között, amint meg van írva.“ Róm. 2,18—24. Jel. 3,15—18. Tilus .1,16. Gyönyörködni pedig Isten ésak a szentek és bölcsek forró, hév imádságaiban gyönyörködik, akik cselekedeteikkel dicsőítik őt. Dávid János Hogyan élnek a protestánsok Olaszországban Üjabban többször olvashattunk arról, hogy olasz protestáns hittestvéreink élete megnehezült az utóbbi időkben. Majdnem «111111111 sem tudtunk ellenijen arról, mennyien vannak, kicsodák tulajdonképpen, hogyan élnek, mit cselekszenek. Ezl a hiányt igyekszünk most pótolni, természetesen megemlítve a legújabb fejleményeket is, melyek a világ szemét az olasz protestánsokra irányítják. Számos protestáns felekezet működik Itíiliáhan. Minden tekintetben a legrégebbi a valdens egyház. Nyolcszáz éves múltra tekintenek vissza, melyei szinte teljes egészében kitöltöttek a legket’yetlenebb üldözések. Volt olyan év. mikor 200—250-re csökkent le a számuk; és ma újból kb. 100 ezren vannak. Egész Olaszországot behálózzák máir, míg volt idő, mikor csak az Alpok legmagasabb csúcsai védelmében tudtak élni, hitük szerint istennek szolgálni. A valdenseken kívül minden jelentősebb protestáns felekezet evangélikus, református, methodista, baptista. sőt sok pünkösdista is él, gyarapszik az. állandó megtérések következtében, mely oly nagy méretet öltött, hogy az olasz politikai lapok is gyakran megemlékeznek róla, sokszor hangzatos című cikekkben, mint pl. „A Vatikán nem tud mit kezdeni a protestáns prozelitizmus iramával“. Pedig igen megrostálják a hozzájuk betérőket. Amióta, a Szövetséges Hadak felszabadítása következtében, a rádióban szóhoz jutottak, megnyílt az olasz nép szeme, mohón hallgatják a protestáns prédikációkat, ezrével kell a protestáns lelkészeknek az igazságot iszom juliozó levelekre heten le válaszolniuk. De nem csak prédikálnak, leveleznek a protestánsok, hanem kórházakat, iskolákat, alpesi beteg-üdülőket, templomokat, árvaháziakat építenek, egyiket a másik után, nemcsak a világ protestánsainak a segítségével, hanem tényleges, tettleges, önkéntes munkával, mint a híres AGAPÉ építkezésüknél, ahol azt lehet mondani, a világ hivő ifjúsága gyűlt egybe (magyarok is), hogy kezük munkájával is szolgálják a nagy célt Isten országa építéséi. Templomaik, már minden nagyobb városban vannak az Alpeseklől Szicíliáig. Ifjúságuk az ökouménikus egységben dolgozik. Igen nívós lapjaik vannak, mint a Gioventű Evan- gelica, La1 í.ucc stb., tudományos folyóiratuk a .,Protestantesimo“ mindenkit meglep tartalmával és kiállításával. Mindezeken túl a keresztyén szellemet, Krisztus; tanítását valóban megértve, minden dolguk, bajuk közepette is ráérnek arra, hogy a spanyol protestánsok ügyéi, imával, anyagi segítséggel, bátorítással támogassák, maguk ügyének tekintsék. Pedig sok bajuk van ott. ahol a többség tudatlanságból! még olyan váddal is illeti őket, hogy nem „Istenhivők“, „po- gánvok“, vagy a legjobb esetben „istentelen eretnekek“. Ennek a beállítottságnak, melyet a katolikus klérus egy kisebb része szít, érzi az olasz protestantizmus a nagy terhét. Eddig hiába szólaltak fel, emelték fel szavukat a protestánsok Itáliában. Most betelt a mérték, a világ pjotes- tánsaihO'Z fordultak. Először az Egyesült Államok protestánsai figyeltek fel az olasz vaillásüldözésre és tények birtokában nyomást gyakoroltak a kormányra, hogy lépjen közbe, hogy az olasz kormány vessen véget a helyi hatóságok és klérus túlikapásainak, melyek már olyméretiivé váltak, hogy az egyszerű verekedések és rombolások határát messze túlhaladták. Az: olasz politikai lapok sem mehetnek már el szó nélkül a dolgok mellett. Különösen az II Paese című politikai napilap kel a protestánsok védelmére és joggal, mert mint a május 8-i vezércikke, továbbá a május 11-i számában lévő cikk: „Az amerikai «protestánsok felkelnek az olaszi vallásüldözések ellen“ oly súlyos vádakat tartalmaznak, mint pl.: Gaetano Giannini evangélikus lelkész üldözése, akit a helység plébánosának prédikációjára a fanatikus katolikus hívők, miután nem találták a lakásán, az ott talált három személyt kegyetlenül legyilkolták, a melletti1 levő két házat lerombolták, illetve felgyújtották; Mietóban (Catanzáró) betörtek a templomba, megverték a prédikáló lelkészt, felborították az úrasztalát és mindezt a katolikus pap és osendőrség segítségével; a ros'a.r- nói új templom megnyitását a helyi hatóság a csendőrség segítségével megakadályozta stb. stíl. Ezenkívül mindnyájan emlékszünk még a Castel-Gandolfo-i bombamerényletre, melyet a mi újságjaink már lehoztak. Az olasz protestánsok ezek ellenére, Kriztusi parancstól hajtva, gyűlölködés nélkül kérik az elvakult katolikusokat (amilyen pl. a palermói bíboros), hagyják őket Krisztust szolgálni, mint ők magukról tévesen ezt hiszik, mikor így cselekednek. Rigó István Ez Isten igéje Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsesége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja, és megadatik néki. De kérje hittél, semmit sem kételkedvén: meri aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide-tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az. Lrlói, a kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember. Minden protestáns sajtóterméket betiltottak Spanyolországban Az Egyetemes Sajtószolgálat jelenti Genfiről: Spanyolországban eltiltották minden olyan vallásos irat, elsősorban pedig a Szent írás kiadását, amely nem nyerte el a 'katolikus egyház jóváhagyását. Ezzel »-Spanyol- országi Protestáns Bibliatársulat munkája gyakorlatilag megszűnt. Valamennyi protestáns folyóiratot is beliltották. Minthogy minden kiadványhoz meg kell szerezni a katolikus egyház engedélyét, Spanyolországban teljesen megszűnt az evangéliumi iraimissziö. Lefoglalták és elkobozták a biblia- idézetekkel ellátott naptáraikat is.
