Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-05-28 / 22. szám

2 _________________ Az hafalmas, akitől kérünk üyülekezeti hírek „Váltjátok meg bűneiteket egy­másnak és imádkozzatok egymás­ért, hogy meggyógyuljátok;; meirt nagy ere je van az igaz ember buz­gó könyörgésének. Illés ember volt, olyan, mint én, mint mi és mikor imádságban azt kérte, bogy ne legyen eső, nem esett a földön három évig és hal hónapig. És mikor újra imádkozott, az ég esőt adott és a föld meghozta gyiimöl- eset.'1 (Jakab 5,16—18.) Ez a néhány vers Jakab apostol le­velének a végén található. Ha levelet írunk, a levél végén legtöbbször egy mondatban összefoglalva meg szoktuk ismételni mindazt, amiért a levelet megírtuk. Mégegyszer elmondjuk a ké­rési, a köszönetét, kifejezzük részvé­tünket, örömünkéi, vagy az üdvözletét, amit küldeni szeretnénk. Valahogy olyanforma szokott lenni ez az utolsó mondat a levél végén, mint; az a pár szó, amivel útrakelő szereltünknek in­tünk búcsút. Isten veled! Viszontlátás­ra, vigyázz magadra! — Amikor Jakab apostol kezében megáll a fo.Il, hogy egy pillanatra eltűnődjön,, búcsúzóul mit is mondjon gyülekezetének, miben foglalja össze mégegyszer egész levelé­nek üzeinetét, mit kössön leginkább a szívünkre, végül is ennél ,a figyelmez­tetésnél köt ki: imádkozzatok! „Imád­kozzatok egymásér!..., mert igen hasz­nos az igaznak bitzgóságos könyör­gése.“ Hát ez az apostol üzenetének a fog­lalata'? Kérdezed csalódottan. Csak ennyi az egész? Ezt az egészen egy­szerű, ismert és mindennapi ügyet, az imádságot akarja levelének utolsó mondataival gyülekezete szivébe vés­ni? Igen, éppen ezt. Imádkozzatok, mert az imádság­nak nagy ereje van — ez az apostol üzenete az imádságról. Úgyis lőhetne ezt mondani, hogy nem hiábavaló fáradság az imádkozás. Nem vissz­hang,alánul elhangzó kiáltás, amire nem felel senki, mert nem hallja senki. Isten minden imádságot meg­hallgat. Talán egy kicsit jobban meg­gondolnánk elsietett imádságainkat, ha eszünkbe vennénk: Isién meghall­ja és számon veszi kéréseinket. Bi­zonyosan komolyabban vennénk a saját imádságainkat, ha egvszier rá­döbbenünk, hogy Isten milyen ko­molyan veszi őket. Illés ember volt, olyan, mint mi és imádsággal kérte, hogy ne legyen eső, és nem volt eső a földön három esztendeiig és hat hónapig.“ Ekkora ereje van az imádságnak! Csak valahogy azt ne véljük), hogy ez :)z imádkozó embernek az ereje! Nem annak van ereje, hogy mi ké­rünk, hanem az nagyon hatalmas, akitől kérjük: az Isten. Amikor az ige arra figyelmeztet, hogv buzgó- ságosan“ imádkozzunk, akkor nem azt akarja mondani, hogy feszítsük meg az akaraterőnket, összpontosít­suk a figyelmünket, érezzük ál minél bensőségesebben az imádságot. Mind­ezzel nem sokra mennénk. Az imád­ság nem valami önigézés, önáltatás, amivel magunkat megnyugtathatjuk, vagy megelégíthetjük. Hanem az imádságainkat azért kell komolyan venni, mert komolyan vesszük Isten hatalmát. Amikor valaki egy mozdu­lattal bekapcsolja a sokezervoltos áramot, hogy hata’mas gépeket indít­son vele dübörgő munkára, egy pil­lanatig sincsen abban a balgatag vé­lekedésben. hogy most az ő erejével történt valami. Tudja, hogy ö csak a kapcsolót fordította el, de az áram dolgozik. Az imádság ,az a mozdulat, amellyel bekapcsoljuk életünkbe Is­ten mindenható erejét.. Az imádság aj'ó, amelyen át Istennek ereje árad­hat az életünkbe. A nagy imádkozok azért voltak nagyon erős emberek, mert nagyon széles kaput nyitottak az, életükben Is'en ereje számára. Buzgóságos.an imádkolztak, vagyis nagyon komolyan számollak az ő erejével. Illés p’óféia .imádságának ez volt a titka, ö is csak ember volt, mint mi: ő is bűnös, önző, állhatatlan és csiiggeteg. De úgy, ahogy voll, oda- állt az Isten elé és imádságában egé­szen megnyitotta a szívét. És az Isten Illés kérésére parancsolt a fellegek­nek: Izraelben Illés imádságára há­rom évig és hal hónapig nem volt eső; s azután megint Illés imádsá­gára újból megeredt az cső. Valóban, „rgen hasznos igaznak fcuzgóságos könyörgése.“ De hiszen — mondod erre .bizony­nyal —, én nem vagyok próféta, sőt még csak igaz ember sem vagyok. Talán azért olyap gyümölostelenek az imádságaim, mert nem vagyok igaz ember. Az bizonyos, keresztyén atyámfia, hogy bűnös ember vagy. Illés is az volt. De te is lehetsz igaz ember. Mert kiket mond a Szentírás igazak­nak? Nem azokat, akik magukat a többieknél különbeknek vélik), akik gondolják, hogy ők tiszták és hibát­lanok, hanem ellenkezőleg. Azokat mondja a Szentírás igaz embereknek, akik nagyon bűnösnek tudják és vallják magukat és éppen ezért na­gyon megalázkodnak Isten előtt. Illés próféta imáinak azonban volt még más titka is. Nemcsak Isten hatalmát vette nagyon komolyan, nemcsak) azt tudta, hogy Isten min­dent megtehet, hanem az Isten aka­ratát is nagyon komolyan velte. Tud­ta, hogy Isten mindent megtehet —, amit akar. S ezért olyant kért Isten­től, ami! Isten meg is akart tehni. Az imádság iskolájában ez a leg­nehezebb. Azért van olyan sok nem­teljesült imádság, mert nem gondol­juk meg, hogy az imádságaink és a teljesedés között ott van Isten akta-' rata. Isten minden kérést meghallgat, de nem mindet teljesíti, csak azokat, amelyek az ő akaratával megegyez­nek. Ezért mindig készen kell len­nünk, hogy kérésünket alárendeljük az ő akaratának: Ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te! A bélpoklos tudta ezt és azért úgv kérte: Uram, ha akaraod, meggyó­gyíthatsz. Minted igazi imádság be- lesímulás Isten akaratába. Van azután Illés imádságának még egy harmadik titka is, s ez az, hogy nem magáért imádkozott, hanem a népért.' Azért kér; előbb szárazságot és utóbb esőt, mert a népének akart szolgálni vele. Mert azt akarta, hogy ez a nép az élő Isten népe legyen. És azért hallgatta meg imádságát az Isten. Ez pedig azt tanítja nekünk, hogy az igazi imádság mindig szolgálat. Az igazi imádság neim tud megma­radni az egyéni élet szűk körében, nem keresi csupán saját önző kíván­ságainak1 kielégítését, hanem odaviszi Is.'en elé a másik embert is, a fele­barátot, akit Isten reánk bízott. „Imádkozzatok egymásért!“ Ne csak magatokért, hanem másókért is. Néz­zetek körül: mennyi kiérnivalótok lehetne a mások számára. Én sok­szor jobban látóim, hogy mire van a másik embernek szüksége. Ö nem is tudja, hogy mire van szüksége s ezért nem is kéri. Nekem kell kér­nem az ő számára. Élettársak), szü­lők, gyermekek, testvérek, barátok egymás imádságára várnak és Isten vár arra, hogy imádkozzunk egy­másért. Tudjátok-e, hogy az imádságnak nagy ereje van s az imádság: szoná­tát? Imádkozzatok és az imádságot meghallgató Isten megáldja kérései­teket. Groó Gyula Tudnod ke!!, hogy a Magyar Közlöm/ május J 7-i számában rendelet jelent meg a nagykereskedelmi áruelosztás és kis­kereskedelmi árubeszerzése, valamint az állami terménybegyiijtés szabá­lyozása tárgyában. A Magyar Köz- lönvnek ugyanez a száma közli a földmívelésügvi minisei'er rendeletét a gyümölcsoltványok 'termelésének és forgalombahozatalának szabály ozásá­ról A Magyar Közlöny május 10-i száma a belkereskedelmi miniszter rendeletét közli a szálastakarmány kereskedelmi forgalmának szabályo­zása tárgyában. A Magyar Közlöny május 20-i száma közli a Népköztársaság mi- nisizilertanácsknak rendeletét a* járá­sok területének rendezéséről. A Magyar Közlöny ugyanez a, száma kormálnyrendeletet hoz a me­zőgazdasági kísérletügyi intézet fel­állításáról. Győr A győri diakonisszaház nagybizott- ságá dr. Nagy Gyula pécsi vallás­tanárt választotta meg az anyaház igazgató lelkészéül. Zsebeháza A sopronmegyei Zsebeházán Kiss Dczsőné 9000 forintot gyűjtött egybe, amelyből téglát, kövei és me­szel vásároltak, hogy Zsebeházán evangélikus imaházat építsenek. A hívek a fuvart és napszámot önkén­tesen ajánlották fel. Orgonás áhifa} A szabadságtéri ref. templomban június 4-én, vasárnap délelőtt ’A 12 órakor orgonás áhítat lesz Bach Já­nos Sebestyén legszebb műveiből. Or­gonái Dá’nck Lajos. Közreműködik dr. Sikolya István, az Operaház tagja. Cegléd fíach János Sebestyén emlékére május 18-án templomi ünnepély Volt, melyen ünnepi megemlékezést lartolt Krecsák János irsai lelkész, orgonáit Weltler Jenő Bpest Deák-téri karnagy, énekelt Bükki Zsigmondné, Krecsák János és az egyházközség női-kara Remete Józsefné vezetésével. Tahi Tahi evangélizáló csendesheliink a limit évi zsúfoltság elkerülésére két részletben lesz: Serdülőknek (10—14 évi június 27. estétől jól. 4. reggelig, idősebbeknek (14 éven felül) júl. 5. estétől 12. reggelig (18 éven felüliek­nek korlátolt számban). A serdülők csendeshatén szülők is résztvehetnek’ (külön szálláshelyen és programmal). Jelentkezés: levélben, jún. 15-ig Evang. Lelkészi Hivatal, Budapest, I.. Táncsis M.-u. 28. (Tel.: 161—093) címen. Felvilágosítás: ugyanitt. Je­lentkezéskor 5 frt. beküldése postán csekklapon, a ..Budai evang. egyház­község, Iipesi' 30.477. sz.“ csekkszám­lára. Csak a csendeshét egész ide­jére jelentkezhetünk. Közlendő: név, iskola neve vagy más foglalkozás, éleikor, pontos cím, Kér-e vasúti vagy hajókedvezményt? Reggeli vagy délutáni hajóval’ indul? Költségek: Részvételi díj budapes­tieknek: összesen 30 frt (a fenti 5 írt-fal együtt) és 2 kg kenyér termé­szetben. (A kenyeret az első napok­ban felhasználjuk s azután frisset adunk). Vidékieknek: 20 fr; és 2 kg kenvérliszl, 20 dkg zsír, valamint fiúknak 1 kg fehér liszt, leányoknak 1 kg szárított metélt tészta. (Fiúktól is szívesen veszünk’ liszt helyett szá­rított tésztát). — Poggyászok fel és lefuvarozása összesen 1 frt. Pápa A pápai evangélikus egyházközség pünkösdhétfőn templomi hangver- Sonyt rendez. A hangversenyen Pal­tit./i j unó.* iiegtcíumuvesz, Csirszxa Konrád orgonás és Pethö Kálmán énekes szerepelnek. Fcf Június 1-én kezdődik Foton a négy­napos evangélizáció asszonyok szá­mára. Az evangelizáció részletes programját a templomi igehirdetés alkalmával úgy is közölték a hí­vekkel. Foton júniusban még a kö­vetkező evangelizációk tesznek: Fér­fiaknak június 13— 16-án, papnék- nak június 20—23-ig. Serdülő ifjúság számára: leányoknak június 27-30- ig. fiúknak július 4—7-ig; csak 8—15 éves leányok és fiúk vehetnek részt. Jelentkezni Foton az Evangélikus Belmissz’ói Otthonban lehel. Felhívás A fasori evangélikus Siigimmizium- ba és a Deák-téri leánygimnáziumba való felvételre megkezdődtek a je­lentkezések. A két gimnáziumba első­sorban evangélikus szülők gyerekeit veszik fel, azonban amennyiben hely marad, 'szívesen tátják a más- va'lású tanulókat. Ezenkívül a két gimnáziumban mindig szívesen lát­ták a mnnkásszülők gyermekeit és ezért a két iskola igazgatósága most is felhívja erre a két körülményre a munkásszülőket és kéri, hogy íras­sák be gyermekeiket a fenti két ki­váló gimnáziumba. Evangélikus Etet Á Szentlélek Úri sten muteviaíizmusa I Az ai’.ábbi rövid tanulmány Walter Lüthinek a világszerte ismert svájci igehirdetésnek egy előadássorozatából való. Az előadások 1947-ben hang­zottak el, Wipkingenben. Nyomtatás­ban „A szocicúis kérdés a Biblia megvilágításában“ címen jelent meg. Dániel Greiner német hiblia- iilusztráló művészt egyszer azzal a feladattal bízták meg, hogy a pün­kösdi történetről fametszetet készít­sen. Hogy oldotta meg feladatát? — A kép közepén asztal áll. Mögötte két ember, nyilván két apostol. Körös­körül mindenfelé csomagok és ba­tyuk. Emberek tolongnak kosarakkal, ládákkal. Asszonyok nagy füles kan­nákat hoznak vállukon. Két előkelő férfi nagy gonddal, kincsekkel rakott ladikot nyújt át: Az apostolok kezé­nek sok munkát ad az adományok átvétele. Az előtérben egy parasztot .látunk, hátán zsákot cipel, látszik, hogy -jól meg van rakva. Mellette egy duzzadó tőgvű kecske ugrándoz. Mint­hogyha még az állat is a maga aján­dékát akarná átadni. Különös, hogy mennyire nem ünnepélyes és átszel­lemült módon ábrázolja pünkösdöt. Greiner azonban csak ezt rögzíti, ami­ről a kővetkezőképpen ír a Biblia: „A hívők sokaságának pedig szíve, lelke egy vala; és senki semmi mar­háját nem mondja vala magáénak, hanem nékik mindenük köz vala. És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Ür Jézus feltámadásá­ról; és nagy kegyelem vala mind­nyájukon, Mert szűkölködő sem vala közülöttük senki, mert valakik földek, vagy házak birtokosai voltak, eladván, elhozák az eladottak árát, és letevék az apostolok lábainál, aztán elosz­tatott az egyesek között, amint kinek- kinek szüksége vala.“ (Ap. csel. 4.). Éppen pünkösdkor, a Szentlélek ki­töltésekor, mikor minden hamis és eretnek túlszeClemiesítelt felfogás va­lami mást várna, Istennek a szent materializmusa lesz nyilvánvalóvá. Vegyünk csak fáradságot magunknak és olvassuk el az Apostolok cseleke­dete 2-ből a hatalmas pünkösdi feje­zetet. Magunk meggyőződhetünk róla, hogv itt véaü! minden egész feltünőep anyagi dolgokban végződik. Fent a városban, a templomban kezdődik el a szent pünkösdi történet, de aztán megindul lefelé, le az aCsó városba. Fent az imádság házába egy akarat­tal imádkoznak a keresztyének pün­kösd hajnalán. A következő napon is felkeresik ugyan az imahá.zat, és fog- lalatosak az apostolok tudományában és a könyörgésben, d’e nemsokára ott találtjuk őket lenn a városban házról- házn járva. A kettős tüzes nyelvek­kel kezdődik ez a fejezet. A tűz to­vább sem hamvad el. De érdemes megfigyelni, hogy a fejezet végén anyagi javakról, földbirtokról, kenyér- törésről és közösségről van szó, és arról, hogy még a- testi szükségletet is ki akarják elégíteni. Vájjon nem az e a baj itt is, ami oly sok esetben megtörténik, hogv valami eredetileg eszményi .módon kezdődik el, azután zátonyra fut és ellaposo­dik? „A Megváltó köntöse“ című most világszerte olvasott amerikai regény úgy állítja be a pünkösdi történetet, hogy ott sajnálatos módon minden nagyon szellemien kezdődött el, de igen testesen végződött. A bibliai tu­dósítók azonban a Szenlléleknek ezt a materiális világba való beavatko­zását egyáltalán nem tekintik valami sajnálatos .melléfogásnak. Nem ment semmibe és nem laposodott el az ő felfogásuk szerint az Istentől kiárasz­tott Lélek. Hanem éppen a lényének megfelelő formát és kifejező módot nyerte el. Sokszor előfordul, hogy valami nagyon testiesen végződik. Ez azonban rendesen nem ott esik meg, aböi a Szentlélek formálja a viszonyo­kat, hanem'másul*, sok) esetbein éppen olyan helyeken, ::hol az. emberek na­gyon is szellemi régiókban járnak. „A hívők sokaságának pedig szíve- lelke tfgy vala; és senki semmi mar­háját nem mondá magáénak, hanem nékik mindenük köz vala“. A pün­kösdi fejezeteknek az a záró akkordja a pünkösdi esemény feltétlen célba- jutását mutatja. Egész az anyagi vi­lágba eí’.batóan akar Istennek lelke munkálkodni és közrehatni. A Szent­lélek keresi az útat, hogy miképpen juthatna el a szent templomból a megszentelt családi otthonokba, em­berek közé, akik megszentelt közös­ségben élnek egymással. A Szentlélek Istennek a mozdulatai egyszerre két irányba is történnek. A pünkösdi tör­ténet szerint Istennek a Lelke azon a bizonyos reggelen „anothen“ azaz fe­lülről lefelé kezdett el fújni. De csak­hamar észre lehetett venni, a Szent­iéleknek egy másik mozgási irányát, ez pedig horizontális volt a föld fel­színén haladt tovább. Énpen ebben különbözik a Szenlélelc oly nagymér­tékben a mi lelkűnktől. Az emberi szellem egy kicsit .mindig könnyebb és légies. Olyan, mint a piacon vásá­rol! léggömb, állandóan magasabb szférák felé tör és magas régiókban szeret lebegni. Istennek a Lelke egyál­talán nem idegenkedik ennyire a föld­lő’.. Hűséges a mi szegény földünk­höz, Istennek a Lelke éppen azért, mert szent, állandóan arra törekszik, hogy elérje valahogy ezt az egyáltalán nem szent földet. Isten legkedvesebb útja az égből a föld felé visz. Felül­ről lefelé. Nagyon lefelé. A legalsóbb régiókba. A legmélyebb^ szférákba viszi őt az üdvözítő vágy. A Szent- tétek szereti a földet. Egy ilven Isten Leikétől vezetett ember volt az az Aljosa, akiről Dosztojevszkij „A Ka- ramazofl testvérek“ című regényében fr. aki rávetette magát a' földre, át­ölelte azt és megcsókolta, mert úgy vélekedett, hogy a földkerekség Isten lábaiiiak zsánifya, Amint Istennek 7 Igéje testté lelt és közöttünk la­kozott, hasonlóképpen beteljesedésre jutott a próféta szava is (Joel 3.); Is­tennek a Lelke kitöltetett minden testre. ÖRinuer szavai mély bib’iai tar­talommal teijesek: Isten minden út­jának a vége ■— testiség“. R. L. Hol találom a Bibliában? Szent-Lé!ek .Tán. 2:24. „Isten Lélek.“ — Ján. 14:16. ..Es én kérem az Atyát és más Vigasztalót ód nékik, hogy veletek maradjon mindörökké.“ — Ap. Csel. 2. A Szent-Lélek kitölte­tése. — Ján. 3:5. „Felele Jézus: Ha valaki nem születik víztől és Leiek­től, nem mehet be az Isten orszá­gába.“ — Lukács 11:23. „Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a. ti fiai­toknak ió ajándékot adni, mennyi­vel inkább ád a Ti mennyei Atyá­tok Szent Lelket azoknak, akik tőle kérnek.“ — Ján. 16:13. „De amikor eljö amaz az Igazságnak lelke, el­vezérel majd titeket minden igza- ságra, mert ő nem magától szól, ha­nem azokat szólja, amiket hal! és a bekövetkezendöket megjelenti nektek.“ — I. Kor. 2:10. „Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindene­ket vizsgál, még az Istennek mély­ségeit is.“ — Róni. üeiö'. „A remény­ség pedig nem szégvenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, aki adatott nekünk.“ — Róm. 8:1. Mert nincs azért immár semmi kár­hoztatniuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, akik nem test szerint járnak, hanem Lélek sze­rint.“ — Ef. .1:13. „Akiben) Ti is minek utána hallottátok az igazság­nak beszédét, idvességetek evangé­liumát, melvben hittetek is, megpe- csételtettetek az ígéretnek ama szent Leikével.“ — Mát. 3:11. „...aki én utánam jő, erősebb nálamnál, aki­nek saruját hordozni sem vagyok méltó, ő szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket.“ —■ II. Kor. 3:17. „Az Űr pedig Lélek: és ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság-”

Next

/
Thumbnails
Contents