Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-05-28 / 22. szám
XV. évfolyam, 22. szám. 1950 május 28. AI ORSZÁGOS L SZÖVETSÉG LAPJA regmmi Ez isten igéje És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának. És tőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és elteCé az, egé^z házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek, és iile mindenikre azok köziül!. És meglétének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdenek szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniok. Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül!, melyek az ég a'.’att vannak. Minek utána pedig ez a zugás lön, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivel hogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni, Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem gallileusok-e eizek mindnyájan, akik szólnak? Mi módon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk? Párlhusok és mének és efáunták és akik lakoznak Mezopotámiában, Júdeábán és Kap- padociában, Pontusban és Ázsiában. F rigiában és Pamfiliában, Egyiptomban és Líbiának tartományaiban, mely Ciréne mellett Van, és a római jövevények mind zsidók, mind prozelitusok. Krétaiak és arabok, halljuk, amint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos doCgait. Aimuikódnak vala pedig mind- nyájaiffs zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vájjon mi akar ez lenni? Mások pedig csúfolódva mondanak: édes bortól részegedtek mes. * Krisztus egyszer, az első pünkösdkor láthatóan adta tanítványainak a Szenkiket. Az emberek testi szemmel láthatták rajtuk a kettős tüzes nyelveket, mintha csak égtek volna. Azután mindenféle nyelven beszéllek, ördögöt űztek, betegeket gyógyítottak. Ma azonban s a világ végezetéi? Krisztus nem úgy adja keresztyénéinek a SzentkCket s ajándékait, mint egykor, hanem rejtetten és láthatatlanul. Ezérl aztán az emberi ész nem is hiszi el, hogy Krisztus a Lélek ajándékaiban részelteti övéit. Mikor az aposlolok pünkösdkor Szentlelke! vetlek, új nyelveken beszéllek, prédikálni kezdtek, tulajdon honfitársaiktól azt kelleti meg- hallaniok, hogy eszelős boí.ondok és édes bortól részegedtek meg, sőt, hogy ördög szállta- meg őket. Ügy beszéllek róluk, mint istenkáromló h itetőkről s felforgató gonosztevőkről. Ez a világ nem látja és nem ismeri el a Szentlélek ajándékait. A* keresztyének ismerik meg s tartják Isten Igéjét a világ legfőbb kincsének. Csak ők Hálják meg az Ige hatalmas isteni művének méltóságát és erejét. Bár még ők sem ludnak eléggé csodálkozni s azt úgy felmagasztalni, ahogy méltón kellene. Luther Vegyetek Szentleiket! Irta: Dezséry László Végzetesen keveset gondolunk arra, hogy az egyházban minden a Szentlélek jelenlététől függ. Ma is ijedve gondolok arra, amikor nemrégen egy lelkész kérdezte azt, vájjon mi biztosítéka va-n az egyháznak a jövőjét illetően? Lehet-e azt várni, hogy egyházunk fennmaradhat, kifejtheti működését és elvégezheti misszióját? Válaszunk csak egy lehet. Ugyanaz, amit az apostoli hitvallás harmadik hitágazatában vallunk. Mi a keresztyén anyaszen! egyházat, a Szendétekben hisszük. Pünkösd ünnepén gondoljunk arra, amire talán ritkán gondolunk, gondoljunk a Szendétekre úgy, ahogyan Luther Márton tett róla bizonyságot. Mi a magunk képességei vagy ereje által nem tudnánk a Jéz.us Krisztusban hinni, sem őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott minket, ajándékaival megvilá- gosított, az igaz hitben megszentelt és megtartott. Ami fcrnnüi.k KrisVlj.shit. Ti-Imükeresztyénség, az. a Szentléleklöl van. Amennyiben mi Krisztusnál vagyunk, vagyis a-z ő életét éljük, az ő tanítását varijuk, annyiban ezt a Szentlélek cselekedte bennünk. Ha a keresztyénség lelki ajándékai, vagyis bármilyen keresztyén munkára és szolgálatra való alkalmasság működik közöltünk, úgy az a Szentlélek ajándéka. Ha meg tudunk maradni Jéz.us Krisztusban, úgy ezt a Szentlélek műveli bennünk. Ha szentek vagyunk, akkor Isten Lelke szentelt meg minket. A Szentlélek helyett senki sem dolgozhatik Ma is a Szentlélek hívja, gyűjti, világosítja meg és szenteli meg az embereket. És ezt a munkát senki el nem végzi helyette. Az egyház szerezhet magának polgári jogokat a világban. Elismertetheti munkáját szabad társadalmakban és felvilágosult kormányzatok világi uralma alatt. Lehet művelődéstörténeti hagyománya. Tekinthet hatalmas tömegekre, úgy, mjint akik hozzátartoznak. Ez magában véve mind nem elég, hogy az egyház számára a jövő biztosítékává legyen. Nekünk ma jogaink vannak a világban. Létünket és munkánkat alkotmány biztosítja. A társadalom, amelyben élünk, rokonszenvez velünk. Akik benne nem tekintik értéknek az egyház munkáját; azok is a kihirdetett lelkiismereti szabadság és vallásszabadság tiszteletében élnek. A kormány 20 évre előre megmondja, mit fog áldozni a maga erejéből egyházunk jövőjére. Kétségtelenül nagy tömegeink vannak, akik a templom szereiében élnek. Mindez azonban még 20 esztendőre sem biztosíték az egyház számára-. Egyházunk létét csak a Szentlélek biztosíthatja. Amikor ezt mondjuk, nem az egyház hívei iránt vagyunk bizalmatlanok, nem azt mondjuk, hogv mitsem számít az, h-ai ők tömegekben élnek a templomaink körül. Nem azt mondjuk, hogy híveink hűségére nem lehet -számítani. Hanem olyat mondunk, amit nékik hinniük kell, hiszen vasárnaponként megváltják az istentiszteleten, az apostoli hitvallásban. A „híveinkV. nek“ nem lehet hilük, lia nem ' a Szentlélek adta nékik és nem maradhatnak meg a hitben, ha nem a Szentlélek tartja meg őkel1 benne. Következőleg a vallásszabadság törvénye sem biztosítja az egyházat. Nem azt mondjuk ezzel, hogy nincs bizalmunk a törvényben. Sőt’ igenis bízunk abban. De a vallásszabadság törvénye nem alapít vallást, nem terjeszt vallást, nem támaszt és nem épít hitet Krisztusban. A vallásszabadság törvénye védi azoknak hitét, akiknek van. Hit azonban csak a Szentléleklöl adati-k. A társadalom rokonszenve vagy íörvénytisztelete sem tartja meg az egyházat. A nemegyház nem épít egyházát. Jól esik a keresztyéneknek és Isten is örömmel néz arra a tár- sadnlomra, amelyik még akkor is \ allásszabadságot védelmez, amikor neki magának nern életformája a vallás, Ez csak kimutatja és iga- ■ zolji-f egy társadalom belső igazságát -és nemes indulatait. A társadalmi ro- konszenv vagy türelem azonban nem igehirdetés, nem misszió, vagyis nem helyettesítheti a Szentlélek munkáját. Mindezt világosan kell látnunk. Az egyháznak Szentlélekre van szüksége. Ha azt mondtuk, hogy csak a Szentlélek biztosíthatja az egyházat, akkor mégse olyat mondtunk, mintha az egyház minden személyes felelősségét egyszerűen áttolhatná a Szent- lélckre és minden sikertelenségéről, visszafejlődéséről, minden missziói erejének ellankadásáról úgy beszélhetnie, mintha abban ő maga ludas nem volna. Nem mondhatja, hogy minderről nem tehetek, miért nem működött a Szentlélek. A Szentleiket kérni kell A Szerttlelket ugyanis kérni kell. Jézus így parancsolta és így ígérte. Nem is csak egyeseknek kell Szentlélekért könyörögniök, hanem az egész egyháznak, mint közösségnek. Sőt a szentírásból talán teljességgel igazolni lehetne, hogy a Szentlélek mindig közösségi, egyházi imádságra lépett működésbe, és- töltötte el azo* kát, akik kérték. Nevelnünk kell egymást arra, hogy Szentlélek nélkül ne érezzük keresztyénnek magunkat. Arra, hogy hitünket ne tartsuk emberi ragadománynak, mintha azért volnánk birtokában, mintha mi tudnánk vallásosak lenni, vagy akarnánk Krisztuskövetők lenni, mintha mi másoknál különb, vagy jobb emberek volnánk, akik még Istent is beiktatjuk az életünkbe. Nem, nem így áll. Arra kell egymást nevelnünk, hogy a hitünket a Szentlélek adományának tartsuk és minden jó adományt s hitünk minden megnyilatkozását a Szentlélek vezetésének. Éppen abban bujkált a mi tegnapi -egyházunknak igazi nagy bűne, hogy saját magát tartotta erő stick, hűségesnek, kikezdhet« tlennek, megmaradónak és biztosítottnak. Pál apostol megkérdezhette volna tőlünk, minit egykor Efe- zusban: „Vettetek-e Szentlelket?“ A mi tegnapi gőgös egyházunk talán így felelt volna: „sőt inkább azt sem tudjuk, vájjon vagyon-e Szentlélek“, akárcsak Efezusban. A mai legfontosabb feladatunk az, hogy mégis ugyanígy válaszoljunk, akárcsak Efezusban. Csakhogy a bünbánat, Szentlélek utáni szomjúság, az okulás és emésztő módon feltörő hiányérzet haragján mondjuk ezt, akárcsak Efezusban. Kérjük a Szentleiket! Mert máin nélkül nem lesz erőnk, vigasztalásunk, újjászületésünk és missziónk. Vagyis semmi sem biztosítja az egyházunkat. A Szentlelket venni kell A Szentlelket venni kfcll. Így parancsolta és így ígérte Jézus. Mit jelent az: venni a Szentlelket? Pénzért nem kapjuk meg. A Szentlelket ingyen adja Isten azoknak, akik tőle ajándékképpen elveszik. Odaadja ne= künk is, ha az egyházért nem a magunk^ lelki és szellemi erejével akarunk szorgoskodni, erőlködni, hanem Jézustól akarunk erőt kapni hozzá. Megkapjuk, ha nem magunk akarjuk helyreállítani „Izraelt“, hanem venni akarjuk hozzá az ő erejét. Megkapjuk, ha igazán meg akarunk elevenedni s nem úgy tenni, mintha élnénk, pedig halottak vagyunk. Megkapjuk, ha Isten igazán látja rajtunk, hogy ő vezethet minket, mert engedelmeskedünk. neki. Megkapjuk, ha elszánjuk magunka arra, hogy ő szóljon mi helyettünk „helytartók és királyok“-előli is, a helyeit, hogy azon aggodalmaskodnánk, vájjon lesz-e erőnk és bölcseségünk szólni megunktól ax egyház nevében. Egy szó, mint száz, Szentlelket az kap, aki rábízza magát. Ne azt kérdezd, amikor az egyház jövőjét latolgatod: mennyi pénz van még a kasszában, mennyi hivő van a matrikulában-, hány füzet még adót, mennyi a keresztyénség politikai és társadalmi ereje, mennyi biztosíték van a világi törvényekben a mi számunkra, jók-e a papok, hűségesek-e a hívek, stabilak-e a gyülekezetek, hanem kérdezd egyszerűen, egyenest és biblikusán az alapkérdést: vettünk-e Szentlelket, könyörgünk-e a Szentlélekért? Ne kérdezd, tud-e megújulni a mi egyházunk, milyen lehetőségek vannak megújulásunkhoz a lelkészek leikéiben, akarnak-e a hívek újarcú egyházat, van-e még időnk arra, hogy idejében újjászülessünk, erőben gyarapodjunk és felkészüljünk a jövőnk- re? Kérdezd egyszerűen, egyenest és biblikusán az alapkérdési: Vettünk-e Szentlelket, könyörgjünk-e a Szenllé- I lekért. Bízzuk magunkat bátran a Szentlélekre. Az egyháznak ez az egyetlen helyes vakmerősége. Ez az egyetlen indokolt és igaz vakmerőség. Aki a Szentlélekre bízza magát, annak nem kell aggodalmaskodnia. Korén Emil kőbányai lelkész A pesti egyház közgyűlése lelkésszé" választotta Kor.en Emil kőbányai segédlelkészt. Koren Emil a kőbányai Lelkészi Kör lelkésze lesz. Neve ismerős * egyházunkban evangelizációs munkája révén. Az Evangélikus Élet olvasótábora is jól ismeri lapunk főmunkatársának írásait. Szívből kívánjuk lelkészi munkájához Isten áldását. Páier Lombardi és Kapva lí'lka alkalomban volt Düsseldorf lakosságának része az elmúlt nagyhéten. Nagyszerda délutánján Lombardi atya a nagyhírű olasz katolikus hitszónok tartott előadást. Nagypéntek délutánján pedig Toyo- hiko Kagava az ismert japán evangélista: hirdette az igét az evangélikusok Nemidet templomában. Egy helyi lap közlése szerint a katolikusok hatalmas propaganda,hadjárattal valóságos tömegmegmozdulást hozlak iéíre, meh'ben csak rendőrkordon tudta fenntartani a rendet. Kagava evangétizációját egv-kél újsághír és szószéki hirdetés készítette csak elő. A templomot mégis annyian keresték fel, hogy nem juthatott he mindenki. Lombardi atya „a szeretet keresztes- hadjáratára“ hívta fel hallgatóit. Kagava az erőszak ellen beszélt és a kereszthordozás szolgálatáról. A felekezeti kérdést mindegyik érintette. Lombardi atya jóindulattal hívta fel a jelenlevő protestánsokat, hogy az egyházban lévő szakadást tegyék jóvá a Róma karjai közié való visz- szaléréssel. Kagava viszont arról lett említést, hogy a katolikus egyház, 400 évve! ezelőtt kezdte meg a missziót Japánban, ennek a munkának azonban még az irmagját is kiirtották 150 év múlva, mert a japán katolikusok egy politikai összeesküvésben vettek részt és fellázadtak a kormányzat ellen. A düsseldorfi lap megállapítása szerint a katolikusok világos tömegtüntetésével szemben Kagava szolgálatát a gyülekezeti jelleg jellemezte. Az evangélizáció legforróbb pillanata az az egy perc volt, amikor Kagava a gyülekezetét arra kérte szolgálata előtt, hogy csendesen imádkozzanak. Ettől a pillanattól kezdve még a közömbös hallgatók is megérezték valamit abból a hatalomból, amellyel a Jézus Krisztus uralma alá kerülő ember rendelkezik. Kagava különben fiatal korában budhista kolostorban nevelkedett. A társadalmi bajok felismerése nagy" hatással volt ételének alakulására. Mikor keresztyénné lett a kikötők proletárnegyedébe költözött és rakodómunkásként dolgozol1!, majd politikus, később pedig evangélista lett. Sokfélék vagyunk Vannak emberek, akik büszkélkednek, ahelyett, hogy megalázkodnának. Vannak emberek, akik sokat be szélnek, de kévékét tesznek s vannak, akik keveset beszélnek és sokat tesznek. Vannak, akik óriásoknak mutatják magukat, de jelentéktelenek, mint a tücskök s vannak, akik jelentékteleneknek látszanak, mint a tücskök, de valójában óriások. Vannak emberek, akiknek szép ruhájuk van, de rossz szokásaik. Vannak emberek, akik egy csirke nyakát nem képesek elvágni, de bol- dogak, ha nyelvükkel vághatnak és sebeket osztogathatnak. Vannak emberek, akik saját dicsőségükre rendkívül érzékenyek és büszkék, de minden alkalmat felhasználnak, ha- más dicsőségébe és becsületébe belegázolhatnak. Te milyenféle vagy? Két dolog a fontos: a jó lelkiisme- ret s mások iránt jóakarat. Tégy tehát mindent jó lelkiismereted szerint s keresd mindig mások javát.
