Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-05-21 / 21. szám
AZ ORSZÁGOS LUTHER-SZÖVETSÉG LAPJA Darvas József Comeniusról ...... AL-lila-UU J ......................................................................... Ca mmm ffoospatakoH Irta: Szalatnai Rezső A sárospataki református ^kollégiumban svasárnap, május 14-én emlékünnepély volt abból az a kálómból, hogy most 300 éve jött Magyar- országra a sárospataki főiskola tanárául a modern neveléstudomány világhírű megalapítója: Comenius Ámos János. Az ünnepségen megjelent: Darvas József ku’tuszminiszter és Bóka László államtitkár; a csehsa’o- vák kormány képviseletében: dr. Horváth Iván követ, és dr. Dankó János kulturális attasé; a református egyház részéről: Kiss Roland az egyetemes könvent világi elnöke, Enyedy Andor, György Elemér és Péter János püspökök, Szentpéteri Kan Béla főgondnok. Megjelentek a helyi köz- igazgatási és tanügyi hatóságok vezetői, továbbá valamennyi református teológia és kollégium képivise’ői. Az ünnepi beszédet Darvas József kultuszminiszter tartotta. A következőket mondotta: „Most 300 esztendeje annak, hogy Jan Komensky, azaz Comcnins. a nagy eseti nevető Sárospatakra jött. Ezt az évfordulót már szabad, szocializmust építő társadalomban ünnepeljük s ez a tény különös je'entősé- get ad enndk az évfordulónak. Különös jelentőséget ad azért, mert ez is bizonyságtétele annak, hogy népi demokráciánk milyen megbecsülést tanúsít a mű t haladó, progresszív értékei iránt. De nemcsak megbecsüli a múlt nagyjait, hanem a haladó hagyományokat átveszi, továbbfejleszti és ezekre a hagyományokra építi új szocialista kultúráját. Éppen ezért ez az évforduló ne csak egyszeirü, formális megemlékezés, hanem útmutatás, biztatás legyen pedagógusaink és tanú óink felé. Tanuljanak Come- niustöl: tanulják meg, hogyan kell szenvedó’yesen, — mondhatnám úgy is: pártos szenvedéllyel — végigélni egy életet egy cé' érdekében. De különös jelentősége van ennek az ünnepségnelk más szempontból is: most ivan először alkalmunk arra — csehszlovákoknak és magyaroknak — történelmünk során, hogy együtt ünnepeljük múltúnk közös nagy értékét: Comeniust. Most látjuk csak igazán — most, hogy a csehszlovák nép is és a magyar nép is szabad hazában él — milyen áthághatatlan kínai falat emeltek a két nép közé az elnyomó osztálydk. A közös magyar-cseh kulfura Egymás me lett éltünk itt évszázadokon át, közös hagyományai, éhékei vannak történelmünknek, kultúránknak, közös harcaink a haladásért. És ezeket a közös fhaladó hagyományokat, ezt a barátságot igyekeztek kitörölni népeink tudatából mesterséges eszközölkkoil. Nemcsak szomszédi mivoltunk, de közös történelmi múltúnk is arra rende t bennünket, hogy békésen, barátságban éljünk egymás mel’ett, és segítve egymást építsük közös, boldogabb jövőnket. Ez mindaddig lehetetlen volt, míg a Szovjetúnió felszabadító csapatai szabadságot nem adtaik mindkét népnek. Most rajtunk á l, hogy lehetőségeinket kihasználva, vállvetve küzdjünk, harcoljunk népeink közös jövőjéért. A sárospataki iskolát 1531-ben alapították és attól kezdve jelentős gócpontja volt — nemcsak a magyar protestantizmusnak —, de az egész magyar kulturális életnek is. Comenius már haladó szellemet talált itt s ő még tovább élesztette azt. A Rákóczink törekvése is az volt, hogy olyan iskolát szervezzenek, mely modem tananyagává1, tanítási módszerével sok kiiváló férfiút, — tudóst, művészt, államférfit — neveljen a magyar népnek. Comenius akkor már európa- szerte nagy hírben állott és fejedelmi udvarok versengtek „kegyéért“. A feljegyzések szerint Lorántffy Zsuzsanna különös tiszte’ettel és szeretette! vette körül a világhírű mestert és a fejedelmi udivar nem titkolta, hogy megtiszteltetésnek veszi, ha Comenius elfogadja meghívását. Jel- lemzésü1 egy részletet idézek Rákóczi meghívó leveléből„Mi azon célból hívunk téged, hogy pataki iskolánk újjászervezésénél szent törekvéseiddel segítségünkre légy és a te tanításmódodat, mey már mindenfelé kezd hódítani, nálunk teljes mértékben gyakorlatilag érvényesítsd.“ Comenius Sárospatakon is a rá annyira jellemző lendülettel és szívóssággal fogott hozzá munkájához. Bemutatkozó beszédében — mey pedagógiai elveinek jelentős summája is egyben — szellemes, kemény kritikát gyakorol Magyarország állapota! fölött. A művelődés a népek legfőbb jója — mondja Comenius — s minden elmaradottságnak a műve’etlenség az oka. Álljon itt pé'daként a következő idézet: „A város ugyan a sárosságiól kapta a Sárospatalk nevet, de ez ne ártson semmit. Ezt a sárt a magasabb műveltség le fogja törölni és ha helyes a jóslatom, az utókor az utcák sara helyett díszes kövezeteket fog látni és a faviskók helyett kőből építetteket.“ „Olyanok vagyunk egész életünkben, amilyenekké minket a gyermekkori nevelés tett“ — mondja Comenius. Ez a gondolata döntő jellegű egész pedagógiai rendszerében. Ezért kell már akkor elkezdeni a ne- tve est, mikor a gyermek esze még csak nyiladozik. Á nevelés a legfőbb emberformáló eszköz — a nevelés teszi az embert emberré. Comenius legfontosabb nevelési fo'vamatnak az értelem kiművelését tartja. „Mert az ész — mozgékonyságává' eget és földet beszáguíldva — értelmével leigáz mindent“ — mondja az együk műivében. Az értelem hatalmának ez a hangsúlyozása a skolasztikus, dogmatika járma alól fe szabadult ember jellemzője. Ez a gondolat a Renaissance felvilágosult emberének első 'epése — egyelőre nem tú'ságo- san öntudatosan — egy félvilágoso- dott, emberibb világnézet felé. A nevelésnek nemcsak az á’talános értelemben vett emberformálás a feladata, hanem — mai terminológiával a káderképzés is. Erre egy példázatát idézem: Macedóniai Fülöp egy alkalommal egy alsőfeikú isko a ta- nu'óit fedetlen fővel így köszöntötte: „köszönte-ek, borostyánkoszorús urak, mestereik, doktorok, ügyvivők, polgármesterek, tanácsosok, titkárok, irodafőnökök.“ Valaki nevetett, erre így folytatta: „Nem tréfálok, beszédem (komoly. Mert ilven férfiakra lesz szükség, ha mi meghalunk, az államnak. Ezeket honnan várjuk, ha nem a tanú ó seregből?“ Ezeket a fe’adatokat az iskolának kell ellátnia. Ezért kell iskolákat szemezni, még Ihozzá olyan isko'ákat, melyek a protestantizmus haladó eszméinek művelt élharcosokat adnak: „O'yan iskolát óhajtanék, mely az emberiességnek a legigazibb műhelye ennie, melv nemcsak a tudományokra oktatná az ifjúságot, hanem mind arra, ami az emberi természetet teszi úgy, hogy innen mindenki nem csonlkán, hanem mint egész ember kerüljön ki“ — mondja Comenius. Az embert műveltsége, nagyobb tudása, szélesebb látóköre emeli ki elnyomott rabszolgasorsából. Comenius nem Tart pour l’art szükségét látja a műveltségnek, hanem tudja, hogy a protestáns mozgalmak harcait csak jó képzelt vezetőkkel és közkatonákkal lehet eredményesen megvívni. A műveltség szükséges és jó fegyver! A haladás és a protesfánfizmus Comenius példája is bizonyítja, hogy történelmi múltúnkban a haladás ügye és a protestantizmus mélységesen egybeforrt. Az igazságkeresés nagy eszménye volt az, amely összeforrasztotta őket. A protestantizmus nemcsak va lási reformáció volt, hanem a szellemi forrada'om, sőt a társadalmi forradalom általánosabb eszméivel is összekapcsolódott. A kiszabadulás a rendi kötöttségekbe', a megmerevedett feudális társadalmi igazságokra való tör lavés: a protestantizmus tavaszi szele ezek csíráit mind melengette. Különösen így vált ez nálunk, Magyarországon, de Csehszlovákiában is, ahol a protestantizmus elterjedése egy nagy szociális népi mozgalom jegyeit hordoz! <. A protestáns üldözés nehéz évszázada t nemcsak a Habsburgok, vagy a lengyel katolikus főurak vallási e fogült- sága szülte, Ihanem az is, hogy a pro testanüzmus mögött az ö uralmukat fenyegető ha'adásivágy és szabadságvágy társadalmi erőit láttáik kibom- lani. Prédikátor költők, éneklő gályarabok sorsában így let) jelkép a pro testantizmu.«, és a haladás összefonódása, példát mutatva a kései századok felé, náluntk is, Csehországban is. Nem mehetek el szó nélkül ennek a ténynek mai vonatkozásai mellett. Volt idő azonban, különösen az elmúlt évtizedekben, amikor a magyar protestantizmus, a hivatalos portes tantizmusokban elfordult régi haladó eszményeitől. Az egyik protestáns prédikátor költő így fogalmazla meg a reformáció .korának protestáns magatartását: „Mennél nagyobb rajtunk a kínzás, annál hangosabb a kiáltás .. A szegény pór nép és a protestáns egyházak kiáltása eggyé forrott akikor a közös kínzatás ellen, hiszen nép és egyház egy volt aktkor. S vájjon az elmúlt évtizedek a'att, különösen a Horthy-reakció évtizedeiben Ikevesebb lett a népen a kínzás? Nem, nem lett kevesebb, hanem több lett. Mégis, a protestáns egyházak igazságért való kiállása egyre halkabb lett. Népi egyházból ura kodó egyházzá lenni: ez volt a fő törekvés. S ezért a protestáns helyett a megalkuvás, a irégi haladó eszméuye&ért ivaló következetes harc Ibelyett az alkalmazkodás, az ura kodó rendszerrel való kiegyezés, sőt nem egyszer a népelnyomó és nemzetvesztő rendszer támogatása lett a választott út... Vájjon túl van-e már ezen az eltévelyedésen a magyar protestantizmus? Sok minden jel azt mutatja, hogy igen s hogy a múlt hibák, bűnök megvallása után a be ső megújhodás idői következnek. Egyre több szívben és elmében lesz világosság, hogy elmulaszthatatlan nagy alkalma van ma a protestáns egyházaknak az igazi protestáns hagyományok szellemében va'ó megújhodásra s arra, hogy újra népi egyházakká legyenek. (Folytatása a 2-ik oldalon) Háromszáz évvel ezelőtt, 1650 májusában, egy ekhós szekéren nevezetes vendég utazott át a Felvidéken. Comenius János Ámos, a népek tanítómestere, ahogyan már életében hívták, járt nálunk, rangrejtve, nehogy Bécs messzirenéző szemei meglássák, ki járkál a Magyarországra menekült cseh száműzöttek közt. Comenius Lengyelországból jött ide, Lesnóból, ahol a menekült cseh tesl- ver-közösségnek a szeniorja volt. Azért jött át a Kárpátokon, hogy megtekintse, hogyan élnek itt a száműzött cseh testvérek. Akkoriban ugyanis Magyarország volt a. fehérhegyi csata után menekülő csehek menedékhelye. A Habsburgok nem tűrték meg a cseh rebelliseket, pláne a huszitizmus velejét, a leslvér-egy- háziat üldözték. Magyarország, habár ugyanaz az uralkodó volt a magyar király is, karddal védte meg a vallás- szabadság jogát. Bocskai, Bethlen, a Rákóczink lehetővé tetteik, hogy a szabad földön a csehek is élvezzék az élet és lelkiismeret függetlenségét s a törvények védelmét. A Kárpátok menüén az 1620-as években a Morvaországból átmenekült csehek egész sor városban és faluban telepedtek le, folytatták mesterségüket, az erdélyi fejedelem kiváltságokban biztosítója létüket és anyanyelvűket. Magyarországra menet érte Comeniust a megtisztelő meghívás: menjen Sárospatákra, szervezze meg a magyar református főiskolát. A Rákóczink vendégprofesszornak hívták oda. A meghívást megismételték, mikor már Comenius magyar földön tartózkodott. Comenius pontosan tudta a felvidéki cseh testvér-gyülekezeteké tői, mennyire fontos cseh és protestáns érdek, hogy Comenius a Rá- kócziak barátságát megnyerje és adandó esetben a fegyveres segítségig is fokozza., így határozta el magát, hogy elhagyja Lesnót és Sárospatakra tesizi át székhelyét. Sárospatak nevét azóta fénybe borította Comenius neve az egész világ előtt. Mindenütt' a földön tudják, hogy leghíresebb műveit a pataki évek alatt írta. S nekünk ma a pataki háromszázéves évforduló a magyar-cseh megértésnek egyik legszebb éls legőszintébb kapcsolatát jelenti. Négy évig működött, Comenius Patakon. „A fejedelemosszony — írja Comenius önéletrajzában — úgy üdvözölt engem, mint a várva-várt vendéget szokás Magyarországon.“ A fejedelcmasszony aiz okos, körültekintő s egyszerűen öltözködő Lórán'ffy Zsuzsanna volt. Rácz Lajos kitűnő monográfiájában azt írja, hogy Comenius olyan fizetést kapott Patakon, mint a világháború előtt három magyar egyetemi tanár együttvéve. Csak Klobusiczkynak, a Rákóczi-domínium igazgatójának a javadalmazása volt nagyobb a cseh nevelőénél. Comenius kísérettel érkezett s négy éven át a Rákóczink lehetővé tették, hogy a pataki kollégiumban cseh ifjak is tanuljanak. Maga Comenius a fejedelmi asztal vendége volt. Sokszor tárgyalt Rákóczi Zsigmonddal, aki tudta, kit kell tisztelnie vendégében. Zsigmond fejedelem maga is Comenius könyveiből tanult, tehát a legmodernebb könyveket olvas,a. Cseh barátai, főleg a puchói cseh lelkész, Drabik Miklós, jövendöléseket és jóslatokat közvetítettek a pataki udvarba, arra serkentve a Rá- kóezi-családot, hogy kötelessége van a szomszéd népek iránt, neki kell biztosítania a békét és a .rendet Kelet- líurópa e részében. Rákóczi Zsigmond házasságát Pfátzi Henriettával, a csehek „téli királyának“ leányával Comenius áldotta meg Patakon. Latinul Irt allegorikus művében, a Sermo secret us-hnn bizalmasan, titokban fejti ki a fejedelemnek, hogy ütött a cselekvés órája, ne tétovázzék, kössön szövetséget az északi népekkel és induljon meg Bécs ellen. De Rákóczi Zsigmond és felesége váratlanul meghaltak. Az új fejedelmet, Györgyöt, édesanyja, Lórántffy Zsuzsámra, óvta minden meggondolaUanságlól, mint" tudjuk, joggal. Comenius politikai reményei így Patakon nem váltak valóra. De elérte azt, hogy a cseh kérdést magyar viszonylatban is felve- lette, támogatást és megértést produkált nálunk nemzete számára. Határtalan lelkesedéssel dolgozik, szótárt, nyelvtani ír, tamil', prédikál, erkölcsi komolyságra és buzgalomra inti a nemes ifjakat, akik úgy látszik, eléggé lusták voltak. Patakon írta Comenius az Orbis pici üst, ezt a világszerte elterjedt, nagyhatású szöveges képeskönyvet. Az Orbis pictust gyermekeknek írta, forradalmi újítása a szemléltető módszer bevezetése volt: a fogalmakat képekkel magyarázta. A könyv Lőcsén jelent meg, párhuzamos latin, magyar, német és cseh szöveggel. Egy másik pataki műve a Nyelvek kapuja című tankönyv dramatizált feldolgozása. A diákok szerepeket tanultak meg és a szereppel együtt a leckét. A színdarabokat a pataki vár kertjében adatja elő Comenius. Messze vidékről szekereztek akkor oda az emberek, hogy lássák a nevelés új diadalát. De a nyelvtanító és száműzött pap mai szemmel nézve isi tontos munkát írt Patakon. Ez a Centis felicitas (A nemzet szerencséje), melyet Come-, nius a magyar nemzetnek írt és ajánlott. Comenius e művében a 17. század magyarságának meglepő bírálatát találjuk. Széchenyire valló igazmondással állapítja meg a nagy nevelő a magyarok jó és rossz tulajdonságait. „Aligha fordítanak bárhol is e világon kevesebb gondot a közjóra, mint nálunk“ — írja a javító szeretet szavaival, mintegy magát is már a magyarok közé számítva. Az önzés, a télien lebzselő élet, a maradiság, az ipartól és a kereskedelemtől való balga irtózás, a föld hanyag és körülményes megmunkálása, az egészségtelen életmód, a piszkos lakások, a belső átélés nélküli vallásosság, az iskolák hiánya, a magyar nyelv elhanyagolása a halott latin kedvéért, a felborult családi élet, az üres szónoklás: íme, a magyar nemzet hibái. Mintha egy szociográfus pontos feljegyzéseinek summáját olvasná az ember. Pusztul a magyarság s növekszik mögötte a német és a töröK. Mitévő legyen a nép? Lehetővé kell tenni a széles rétegeknek a házasságkötést és az egészséges sok- gyermekes családi életet. Önismeret alapján rendezze a dolgait a magyar nép, ne várja, hogy a szükséges változás sült galambként repül a szájába. Ez volt Comenius, aki három századdal ezelőtt a pataki kollégium ablakából szétnézett a magyar népen s megszerette azt. Csak a gyógyító, őszinte szeretet marad meg a századok zuhatagosban.
