Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-05-14 / 20. szám
2 Evangélikus Elet Üzenet az egyházak világtanátsának elnökeitől 1950 pünkösdjére Növekvő A következő tanévre felkészült az ország pedagógus-társadalma és minden társadalmi szerv azon igyekszik, hogy a sakoldailról megvitatott „beiskolázási tervet“ végre tudja hajtani. Megáll a szemünk ezen a két szón: beiskolázási terv. Mögötte mégis nagyon érthető és nagyon nagyjelentőségű nemzeti elhatározás van. Nemzetünk kulturális színvonalát tervszerű, rendszeres munkával akarjuk emelni és ezzel természetesen fokozni nemzetünk teljesítőképességét is olyan arányban, ahogyan azt az ötéves terv kibontakozó követélményei igénylik. A beiskolázási terv nem mesterséges létszámemelést akar elérni az iskolákban, hanem szerves fejlődést abban az irányban, ahogy társadalmi fejlődésünk alakul. Amilyen mértékben kiterjesztette nemzetünk a köz- igazgatásban való részvétel lehetőségét a munkás- éts parasztrétegek felé, s ahogy őket fokozatosan részeltetni akarja a kormányzó hatalmon kívül a gazdasági és társadalmi előrehaladás minden területén, icpp úgy akarja megadni nekik a művelődés vonalán is mindazt, amit csak lehet. Magyar- országon megszűnt a kiváltságos osztályok művelődési monopóliuma, amit csak egész kiváló „őstehetségek“ tudtak áttörni, vagy ólyan egészen szívós paraszt- vagy munkásfiatalok, akiknek szülei emberfeletti áldozatot hoztak azért, hogy gyermekükből tanult ember lehessen. Az a szórványos, vagy százalékban igen kis jelzőszámokkal kifejezhető társadalmi emelkedés, amit műveltségszerzésen keresztül a mi dolgozó népünk el tudott érni, nem volt méltó ahhoz a kulturális gőghöz, amellyel a régi Magyarország magát külföldi művelt nemzetekhez hasonlítgatta. Mi, magyar protestánsok élen jártunk a magyar művelődés terjesztésében, kollégiumainkban az átlagos országos arányszámon felül növekedtek fel munkás-gyermekek, de inkább paraszt-gyermekek, s arányszámunkon felül vittük előre a művelődés fáklyáját falusi tanyák és elhanyagolt néposztályok felé. Mégis valljuk, hogy egész nemzetünknek kell bűnbánatot tartania műveltségben elmaradott milliók visszaszorításáért, s ezen keresztül általános nemzeti színvonalunk lassú emelkedéséért. Most A Német Evangéliumi Egyház Berlin orosz zónájában tartott zsinata ünnepélyes istentisztelettel kezdődött, amelyen a szovjet katonai hatóságok vezetői is megjelentek. A zsinaton a nyugati és a keleti német egyházak képviselői egyaránt teljes számban jelen voltak. A keletnémelországi lapok megállapítják, hogy szerencsétlen dolog volt a zsinat elnökévé Heine- mannt, a nyugatnémet kormány belügyminiszterét megtenni, aki a béke egészen rossz sáfárjának bizonyult. Ami a zsinat határozatait illeti, a zsidókérdés ben elfogadott nyilatkozatot kell a legjelentősebbnek minősíteni. Nyugalnémetországban tudvalevőleg egyre fokozódik az antiszemitizmus. Ä Zsidó Világkongresszus irodájának memoranduma szerint nap- ról-napra előfordulnak temetőgyalázá- sok, zsinagógák, beszennyezése, zsidó- ellenes tüntetések és tettleges támadások Münchenben, Kasselben és más városokban. E jelenségek késztették « zsinalot az alábbi nyilatkozat egyhangú elfogadására: Hiszünk - egy Orbán és megváltóban, aki mint ember Izrael népéből származik. KÖNYV ÉS PAPÍR beszerzés, ügyében forduljon bizalommal a Luther Társaság könyv- és papírkereskedéséhez, Budapest, Üllői-út 24. Telefon: 135—597. Vidékre postai elintézés. diáksereg pedig mi vagyunk az elsők, akik hálát akarunk adni Istennek azért, hogy a művelődés lehetősége szerteárad az országban s eljut olyanokhoz is, akiket évtizedes álszent „népi politika“ emlegetése közben visszatartottak. Darvas József kultuszminiszter vasárnapi nagy cikkéből halljuk, hogy a következő esztendőben az idei harmincezer tanulóval szemben harminckettőezer tanulót vesznek fel a középiskolák első osztályába s a tavalyi tízezer hallgatóval szemben legalább tizenegyezer hallgatót az egyetemek első évfolyamába. Az új középiskolások és egyetemisták közül csaknem a felveendők kétharmadát várják a dolgozó parasztság és ipari munkásság gyermekei köréből. Darvas József ennek a hatalmas társadalmi mozdulatnak bejelentésekor jelentős nyilatkozatot tesz az értelmiségi gyermekek iskolázására vonatkozóan is, amit leközlünk azért, mert mi is ismerjük azt a demagógiát, amely a népi származású gyermekek felemelésével kapcsolatban az értelmiségiek visszaszorításáról szeret beszélni. Darvas József ezt mondja: „A munkás és dolgozó paraszt fiatalok arányszámának a további javítása egyáltalán nem jelenti azt, hogy a demokratikus értelmiség rátermett, tehetséges gyermekeit ki akarnánk szorítani a középiskolákból, vagy az egyetemekről. Helyet akarunk és helyet > fogunk nekik adni. Az elmúlt esztehdőben egy-két helyen előfordult, hogy túlbuzgó funkcionáriusok, vagy éppen zavartkelteni akaró ellenséges elemek demokratikus értelmiségi dolgozók gyermekeinek a mellőzésével próbálták egyfelől a szociális arányszámot javítani, másfelől az értelmiséget a népi demokrácia ellen hangolni. Vigyázni kell, hogy ilyen jelenségek az idén ne ismétlődhessenek meg.“ Egyházunk, mely Krisztus parancsa szerint arra hivatott, hogy a társadalmi békét és a közjót imádságaiban és mindennapi szolgálatában hordozza, legyen azok között, akik minden magyar fiatalnak ugyanazon szép jövőt készítik és rendületlenül hisznek abban és dolgoznak azért, hogy egész népünk a felemelkedés útját járja. Hiszünk egy anyaszentegyházat, amely zsidókeresztyénekből és po- gánykeresztyénekből alakult és amelynek békessége Jézus Krisztus. Hisszük, hogy Istennek az ő választott népével, Izráellel kapcsolatban tett ígéretei Jézus Krisztus megfeszítése után is érvényben vannak. Megvalljuk, hogy mulasztásaink és hallgatásunk által bűntársak vagyunk Isten előtt mindabban a szörnyűségben, amelyet német emberek a zsidókkal szemben elkövettek. Intünk minden keresztyén embert, hogy azt, ami Isten ítéleteként reánk németekre zúdult, annak a számlájára írja, amit mi a zsidókkal szemben elkövettünk; az ítéletben Isten kegyelme keresi azokat, akik készek a bűnbánatr*. Kérünk minden keresztyén embert, hogy tagadja meg az antiszemitizmust és ahol az újból jelentkezik, szálljon szembe vele teljes komolysággal. Zsidókkal és zsidókeresztyénekkel testvéri szellemben kell találkoznunk. Kérjük a keresztyén gyülekezeteket, hogy a körletükben lévő zsidó temetőket, ha azok önzetlenek, vegyék védelmükbe. Kérjük az irgalmasság Istenét, hozza el a beteljesülés napját, amelyen a megváltott Izráellel együtt fogjuk dicsőíteni Jézus Krisztus győzelmét.“ UJJ MUTATÁSOK Iteök Iván dr. egyetemes egyházi felügyelő beiktatásakor azt a kijelentést tette, hogy szeretne egyházunk minden lelkészével és munkásával találkozni. A kívánság nem maradt röpke szó. Már több összejövetelre került sor. Én is résztvevője voltam egyik találkozónak, amely egészen újszerű volt. Jó volt otthon lenni ott, ahol azelőtt csak lábujjhegyen járhattunk. A találkozás lényegét lapunk már több alkalommal méltó módon és áttekintően ismertette. Ezen túl -egy apróságra mutat rá Isten, ami engem külön megállított. Az egyik előadásban szóról-szóra ez csendült felém: „Isten sokkal többet kíván az Ö papjaitól, mint a világi emberektől]“ Ez egy olyan mondatról törölte le bennem a port, amelyet több évvel ezelőtt ajándékozott nekem az Isten, Akkoriban amolyan egy-darab- kenyerű lelkész voltam egyik balaton- parti missziói gyülekezetben, ahol a munka rengetege napszámra szakadt rám. Nyáron kétszer jártam végig gyalog a Balaton partját Kenősétől— Széplakig, hogy a nyaraló evangélikusokat kinyomozzam, meglátogassam, istentiszteletre hívogassam, az adót beszedjem, a templomi hirdetményeket fákra, kerítésekre kifüggesz- szem. Télen a (hitoktatás — hajnali kelés — éjféli fekvés, vagy az országos gyűjtés útján sokszor megfáradtam, megszomjaztam, megéheztem. Egyszer egy ilyen alkalommal szeretett lelki Atyámmal beszélgettem. Helyre talált minden szava, melegített minden pillantása. Megvigasztalt. Azután ezzel fejezte be: „Tudod fiam, az embernek többet kell kibírnia, mint az állatnak, egy lelkésznek pedig többet, mint az embernek!“ Amikor ez a két mondat most találkozott bennem, felfakadt a bűnbánatom s megszégyenülten láttam meg, hogy sokszor kevesebbet sem bírtunk ki, mint az állatok. Vájjon képesek leszünk-e arra, hogy a jövőben többet hordozzunk el, mint az emberek? Talán vaskosan terítem ki a szól? Mégis kiterítem. Éles szemmel meg- lá'tjuk-e a szolgálat minden alkalmát? Istentől kapott küldetésünkkel indító rajtot kap-e minden hit és szeretet az Ür előtt hódloló versenyre? Képesek leszünk-e erre? Egyedül semmiképpen! De Pál apostol szavain át csendül felénk a bíztatás: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít!“ És persze segít mindenkit az ő szolgálatában. Komjáthy Lajos Képünk megszavazta a békét 7,123.620 békealáírás fordult szembe a háborús uszítok propagandájával Magyarországon. Lenyűgöző szavazássá lett a békeívek aláírásának akciója. Talán soha nem folyt le olyan természetes gyors és spontán szervezéssel egyetlen politikai akció sem országunkban, mint ennek az aláírásgyűjtésnek az akciója. Egyházunk is lelkesen vett részt benne és megállapíthatjuk, hogy ebben a dologban lelkészek és hívek mélységesen egyetértettünk. A sok aláírás erkölcsileg megbélyegezte azokat, akik a háború elítélésének proklamációját nem akarták volna aláírni, aminthogy megbélyegezte és a világ minden országában még most is százezerszámra gyűlő aláírások még világosabban meg fogják bélyegezni azokat a háborús uszítókat és spekulánsokat, akik emberek millióinak nyomorára, megpróbáltatására és vérére végzik számításaikat. A kicsiny magyar népnek legyen nyugodt a lelkiismerete. Bizonyosan a „jobbik részt“ választotta. Mert a jobbik rész: Jézus Krisztus lábainál ülni és az ő szavát hallgatni, ö pedig a béke szent prédikátora volt. Áklassanak mindazok\ akik a békéért dolgoznak. ZONGORA vétel — eladás — javítás — hangolás Kernács Rákóczi-út 13. — Telefon: 139-184. Készítőnél vásároljon Köntöst, pizsamát, frottirköpenyt, házikabátot Hozott anyagból is készítünk! KÁLMÁN, TELEKI PÁL-UTCA 4 Ezen a napon, amikor hálát adunk a szent Léleknek az Egyházra való kitöltetéséért, azt kérdezzük, hogyan részesülhetnénk mi is igazán és teljességgel ebben a csodálatos és szent mystériumban. A feleletet a Zsidókhoz írt levél egyik verse adja (3, 14.): „Mert részesei vagyunk a Krisztusnak, ha ugyan megkezdett bizodalmánkat mindvégig szilárdan megtartjuk.“ (Revideált Standard Fordítás.) Olyan világban élünk, amelyben az Egyháznak abba vetett eredeti bizodalma, hogy Krisztus mindeneknek igaz Ura, állandó kétsűgbevonást szenved. Merjük-e fenntartani, hogy Krisztus az Ura ennek a mi világunknak, a maga kiáltó igazságtalanságaival, szenvedő tömegeivel, hatalmi politikájával, szüntelen konfliktusaival és önpusztító vállalkozásaival? A szent Lélek az, Aki képessé tesz bennünket annak elhivésére, hogy Jézus Úr, és arra, hogy ezt a bizodalmát szilárdan és megingathatatlanul mindvégig megtartsuk. A Lélek hatalmában hisszük és hirdetnünk kell, hogy Krisztus viselte és legyőzte mindezeket a bűnöket és szenvedéseket, és hogy ö uralkodik. Felfegyverkezve ezzel a győzedelmes bizonyossággal, az Egyházak megállnak, hogy küzdjenek a reménytelenség, a pusztulásba beletörődés propagálása és a közömbösség áradatai ellen, melyek a nemzetek életének aláaknázásával fenyegetnek. Mivel Krisztus Király, a mi küldetésünk az, hogy Neki meg- félemlíthetetlen tanúi legyünk és a testvéri szeretet és igazság önmagáról megfeledkező cselekedeteivel, valamint magunkat a nemzetek gyógyítására való odaszenteléssel szolgáljuk felebarátainkat. A 73i éves Schweitzer Albert, akit világhíressé, tett Afrikában felállított trópusi kórháza („Orvos az őserdőben“ című könyve magyarul is megjelent), aki nemcsak kiváló orvos, kultúrfilozófus, teológus, orgonaépítő és orgonaművész, hanem a legelismertebb Bach-tanulmány szerzője is, következőképpen emlékezik vissza konfirmációjára: Konfirmációi oktatásra egy idősebb lelkészhez osztottak be. Nagy tiszteletet éreztem iránta, de vele szemben is zárkózott maradtam. Szorgalmas konfirmandus voltam. A jóságos lelkész azonban nem is sejtette, hogy mi mozgatja szívemet. Mennyi mindenre nem adnak fele= letet a különben példaszerűen felépített előadások. Hányszor szerettem volna kérdezni tőle valamit! Azonban niem volt lehetséges. Egy tekintetben — és ezt egész határozottan éreztem, — minden tiszteletem mellett teljesen/ eltért a gondolkozásom az övétől. Mindig azt akarta megmagyarázni nekünk, hogy a hit kérdései előtt a gondolkodásnak el kell némulnia. Én pedig egész határozottan meg voltam győződve afelől, ami még most is meggyőződésem, hogy a keresztyén- ség alapigazságai a gondolkodás formáiban is kifejezhetők. Mindig azt mondtam magamban: az értelmünket azért kaptuk, hogy általa a vallásnak legmagasztosabb gondolatait is megragadjuk. Ez a bizonyosság örömmel töltött el. A konfirmációi oktatás utolsó hetében lelkészünk minden óra után egy-kettőnket visszatartott, hogy négy- szemközt beszélhessen a konfirmációról. Mikor rákerült a sor, és kedves kérdésekkel érdeklődött a felől, hogy milyen gondolatokkal és elhatározásokkal készülök a szent pillanatra, dadogni kezdtem és kitérő választ adtam. Bármennyire szerettem volna, képtelen voltam megengedni, hogy a szívembe tekinthessen. Beszélgetésünk szomorúan végződött. Hűvösen engedett el, később pedig nagynénémnek aggodalmaskodva beszélte el, hogy egész közömbösen fogok konfirmálni. A valóság ezzel szemben az volt, hogy az utolsó héten az idő szent volta 'annyira hatott rám, hogy majd belebetegedtem. A konfirmáció nagy élmény volt számomra. Amikor virágvasárnapján a lelkészi hivatalból a templomba ment át a konfirmandus seregünk, Szükséges az is, hogy megragadjak ezt az Egyházaink számára tett ígéretet. Szükségünk van az Egyháznak arra az eredeti bizodalmára való cm- lékeztetésre, hogy a szent Lélek, aki megalkotta nz egyszívű és azonos gondolkozású embereket, fenn fogja tartani és — ha szükséges — helyre fogja állítani egységüket. A beszéd, amely közöttünk Amsterdamban elhangzott arról a szándékról, hogy Egyházaink össze fognak tartani, könnyen elélettelenedhet, miközben mindennapi ügyes-bajos dolgaink felé fordulunk, és amint szembeszál- lunk az egy-közösségként való együttélés és együttműködés nehézségeivel. Higyjiink tehát a szent Lélek hatalmában. ő együvé von bennünket. Ő üzeni nekünk pünkösdkor, hogy Ő le tudja győzni azokat az akadályokat, amelyek még mindig fennálla- nak közöttünk. Ha alázatosan Tőle való függőségben élünk, képesek leszünk imádkozni és dolgozni Isten gyermekeinek egységéért, hogy a világ higyjen a Fiúban. A Lélek közbenjár a szentekért őbenne járjunk közben egymásért és sajátmagunkért, hogy az Egyháznak kezdeti bizodalma éljen mindnyájunkban és azt együtt hirdethessük mindvégig. Az Egyházak VijáSíglanácsának)elnökei: Marc Boegner lelkész A canterbury érsek (G. Fisher) Professor T. C. Chao Dr. John R. Mott G. Bromley Oxnam püspök Az upsalai érsek (E. Eidem) Thyateira metropolitája (S. Germanos) Eugén Münch Haendel Messiásából játszott a/z orgonán. Nagyszerűen illett akkor szívem gondolataihoz. Később, mikor a strassburgi St. Nicolai templom segédlelkésze lettem, tíz éven át foglalkoztam konfirmációi oktatással. Mikor egy gyermek közömbösnek látszott, gyakran visszagondoltam Wennagei lelkészre és magamra, és arra intettem magamat, hogy egy gyermek szívben mindig sokkal többről van szó, mint ahogy azt sejtjük. Az oktatás ideje alatt gondot fordítottam arra, hogy a gyermekek előhozhatták mindazt, ami foglalkoztatta őket. Havonta kétszer az óránk egy részét arra használtuk fel, hogy kérdéseket lehesse» feltenni. Tudnod Lel!, hogy a Népköztársaság kormány« rendeletet adott ki az árszabályozásról szóló 82/1950. számú rendelet módosításáról és kiegészítéséről. A honvédelmi miniszter rendeletet adott ki, amelyet a Magyar Közlöny májú« 6-iki száma közöl, az első tényleges katonai szolgálat alól való felmenté« újabb szabályozása tárgyában. A rendelet közli a felmentés módozatai! stb. és az azokra vonatkozó össms előírásokat. A pénzügyminiszter rendeletet adót! ki a mezőőri járulékok kivetéséről, » földművelésügyi miniszter pedig rendeletben szabályozta a kereskedelemi gyümölcsösben telepíthető gyümölcsfajták újabb megállapításáról szóié rendeletet, ezeket a rendeleteket is a Magyar Közlöny május nyolcadik» száma közli. Gépi kötőtűk kötőgépek vétel© és eladása. KELEN, Csáky-utca 14. Telefon: 126—216. Ággtoll, ággnemfl legolcsóbban KOHN, József-körút 42. Telefon: 343—068. Finom női táskák, kofferek, irattáskák;. erszények, stb. raktáron. Készít, javít, átalakít hozott anyagból i*. Schilfer István bőrdíszművesmester. Kígyé-utea 4. az ám alá KÖLTÖZÖTT» Uj orgonák építésit, javítását vállalja I Sieger Ottó orgonagyár _____ Budapest, XIV,, Füredi-u. 41. — Telefon: 297-023 LO DEN, BALLON és esőkabát MARTON ÉS SZÄSZ, V., Teleki Pál-utca 3 A német evangéliumi egyház zsinatának nyilatkozata a zsidókérdésről Egy világhírű orvos visszaemlékezik konfirmációjára L
