Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-05-07 / 19. szám
7 Egy gyülekezet életéből... Akármennyire ismerünk egy gyülekezetei, amay vendégül lát, egyszerre, vagy különösen egy alkalommal, nem láthatjuk az egészet. Mindig csak cgy-egy részt az életből. Néhány szó esik az adószedővel, résztveszünk egy szeretet vendégségben, megnézzük a templomot és igy tovább s a kis képek, mint egy tabló fényképei sorakoznak egymás mellé. Maga a gyülekezet lehet itt és lehet ott, sok egyező vonás akad és sok tanulság ... Így toppantam be valahová és most írógéppel ,.fényképezett“ képeket továbbítok. Az adószedő van vagy 70 éves, a jó M. Gyu'a bácsi. Keze reszket nagyon s az írását oly cifrára kanyarftja, hogy azt szándékosan nem is lehetne utána- rajzolni. Az adófizetők névsorát tartalmazó füzet olvan kopott, mintha öt éve használnák, benne különféle érthetetlen jelek, amelveket csak ő Ilid megmagyarázni. Többet ér ennél az emlékezőtehefsége, amely csak úgy ontja a hívek jellemzését s az a beszámoló, amit az adóval való elszámoláskor ad, ragyog a humortól is. Így beszél a jó öreg: — Itt van ez a T. Pál testvérünk. A megadott címen hiába kerestem, régi szállásadó-háziasszonya, meg a leánya mondták, hogy olköl'özö't, megadták a címét, de azt is hozzátették biztatásul, hogy nagyon fogához veri a garast. Üj címén többször kerestem, sohse voll ot'hon. ezért vasárnap reggel toppantam be hozzá. Éppen borotválkozott ... Hát szépíti magát. Pali öcsém? — mondom neki. — Rám néz gyanúsan: Azt is köH! vagy nem? — feleli. A régi lakásáról iidvöz'ik a hölevek — mondom én. Erre elmosolyodik. — Ezért jött talán, hogy megmondja? — faggat engem. Nemcsak azért, dehogyis, hanem azért is, inert Pali öcsém, magának sok az egyházi adó tartozása... Tyűt — rikkant a Páli — ne ijesszen, mert megvágom magam a borotvával! Már mind a ketten jókedwe.1 vagyunk, ezért rávágom: Maid inkább én vágom meg magái! —r jó lesz? Hát akkor írjon be tíz forintot. A lobbiért meg jöjjön el jövő héten. Ebben meg is egyeztünk. — Ugvani'ven nehéz esetnek mutatkozott Z. Istvánná is, aki különben egy cukrász felesége. Mindig beles'em a cukrászdába, figyeltem, hogy milyen a hangulat, mert az asszonyoknál a fizetés hangulat dolga is. Múlt héten «ztán rászántam magamat, mert láttam, hogv egyedül van s ífiv kö'zön- tö'tem be hozzá: Kezét csókolom, de jó színben van asszonyom, talán valami nagy öröm érte? Olyan az arca, mint egy menyecskéé, aki szerelmes... Tud’a-e tiszte'endő úr, hogy ez a bók mit jelenteit? Kifizette a multévi hátralékát s az idei adónak a felét.. . — Bezzeg az F.-né már más eset. Az szép asszony, de fukar. De any- nyira fukar, hogy hiáb3i dicsérem, nem hat rá. Ha a fukarságát és a szépségét kicserélné, ö lenne a legcsúnyább nő az egész városban. Megállítom a mesézést. — Mondja csak, Gyula bácsi, kik fizetnek a legszívesebben egyházi adót? —• Régi ké'dés, régi a felelet — válaszolja. Mindig a szegényebbek. A módosabbak olyan tartózkodók, hogy ha nekik kellene az egyházat fenntartani, akkor már régen becsukhattok volna a templom kapuját. A múlt héten történt éppen, hogy az utcán elkapott egy öreg özvegyasz- szony, Sch. néni, aki a havi 60 forint öregségiből él s akire nincs is adó kive've, s kezembe nyomott 10 forintot adományképpen. A lelkész is közbeszól: — Igen ám, de Sch. néni ebben az évben már negyedszer adja a 10 forintot s úgy vesszük át tőle, mint a szegény asszony bibliai két fillérjét. Gyula bácsi elköszön s megy tovább szívtől-szívig, zsebtől-zsebig. Azt pedig el ne felejtsem megírni: ingyen! Egyházszereletböll A templom fala melleit hatméteres íliétra áll. Borús, hideg idő van, szemerkél az eső. Hat férfi sürgölődik-forgolódik és tisztogatja a csatornákat. Pár éves piszok kerül ki a csatornákból. A férfiak presbiterek, közöttük van a felügyelő, másodfelügyelő is, meg a templomgondnok. — Beázott a templom egy-két helyen — tájékoztat a felügyelő. Bádogosnak szóltunk, nézze meg s ő kiderítette, hogy az eldugult csatornák mentén befolyik a víz a palák alá. Majdnem 300 forinlot kért a csa- tornatiszlításért. Erre összenéz'ünk s azt mondtuk, hogy ennyit mi is megmenthetünk az egyháznak. Ezt a mai napot rászántuk, egyik csoport délelőtt, a másik délután, mert ha már presbiterek vagyunk, valamit dolgoznunk is kell az egyházért... Vájjon megérti-e ezt sok-sok presbiter, aki évek alatt még ennyit se vállalt magára ...? Szeretetvendégség volt vasárnap délután. Szépen megtelt a nagyterem. A gyermekbibliakör kis tagjait áhítattal hallgatlak szülőktől a keresztmamáig. A gyermekek szolgálata felbecsülhetetlen. A tombolajegyeket is gyerekek árusítják. K. Béluci térül-fordul s máris eladott legalább nyolcvanat. Arca csupa öröm. A tombola tárgyak változatosak. Kis akvarellképek, könyvek, gyufa, ciga- retla, fényképráma, nyakkendő, fonottkalács, ezüstdió, piros alma, levélpapiros, tortaszelet, püspökkenyér, miegymás. A M. Évike alig muU két éves, legkisebb a gyiilekeze'hen, tehát ő húzza ki a számokat. Hadd lássa öt mindenki, felállítják egy székre. Húzza, húzza a számokat, de megúnja és bejelenti: — Elfáradtam a széken állni.. . Inkább az édesanyja ö'ébe mászik. S. Magda, a „kis dagadt“, második osztályos, önfeledten ül helyén és tömi magába a süteményt, öt csomagra valót veit magának s nyugtalan a szíve, amíg egy morzsányi is van belőle. Csak be vele . .. A békevédelmi ív közben kézről- kézre megy. Akik ezen a szeretet- vendégségen résztvesznek, nem is akarhalnak mást, mint békét. A béke teszi számukra lehetővé azt, hogy résztvegyenek a közösségi életben, hogy áldozzanak, énekeljenek és növekedjenek a hitben. Este 9 óra is van már, amikor néhány asszonyka kezdi összerakosgatni a csészéket. Fáradtak, de türelmesek és boldogok. A papné ösz- szefoglalja a szeretetvendégség egyik részleges eredményét: — Tizenhat nőtestvérünket kértük fel a háziasszonyi munkára és a sütemények felajánlására. Ehelyett — harmincnyolcán hoztak süteményt és más hozzávalót. Mindennél jobban bizonyítja, hogy ez a vendégség valóban a szerétéiből terített asz'alt... S amikor gyülekezetünk tagjai elmentek, többen kérdezték: mikor lesz megint? * így él egy gyülekezet a pillanatok látása szerint. De nemcsak ilyen pillanatai vannak. Jövője is van! H. A. LODEN, BALLON és esőkabét MÁRTON ÉS SZÁSZ, V., Teleki Pál-utca 3 Ravasz László: Orgonazúgás . Í2.— Ravasz László: Látások könyve 12.— Vásárhelyi János: Krisztus szolgálatában . . . 25,— Vasa Vince: Növekedés a hitben 24.— Megrendelhetők: BALÁS LÁSZLÓ teol. könyvkereskedésében Budapest, VL, Felsőérdősor-utca 5 Prot. teol. könyveket állandóan veszek Jakab levele az egyházhoz /fiúit „Az alacsonysorsú atyafi tehát éppen ezzel dicsekedjék, a gazdag pedig azzal, hogy ő se különb; hiszen mindez olyan múlandó, mint a mezei virág. Ahogyan felkél a tűző nap és elperzseli a füvet s elhervadnak annak virágai s odalesz minden szépsége, úgy hervad el a gazdag ember élete is. Ellenben az az ember lesz boldog, aki a kísértésben megáll; mert miután kiáltotta a próbát, elnyeri az (örök) élet koszorúját, amit Isten Ígért azoknak, akik őt szeretik.“ (Jakab 1, 9—12). Tavaszi pompájában áll a virágos rét. Sárga kankalinok vidáman bólogatnak, ibolyák illatoznak, minden kökénybokor egy menyasszonyi csokor. A fű zöld selyem, a moha bársony süppedő szőnyeg. Most legszebb minden, üde, illatos, életet lehel. Azután felkél a nap. Peregnek a kalendárium lapjai s az izzó korong m'nd magasabban futja pályáját. Rég e hullottak a tavaszi virágszirmok, s a zöldselyem fű sárga borostává szikkadt. Száraz falevelet sodor az őszi szél és a természet „ábrázatának kedvessége elvész“. Ilyen az emberi élet: múlandó, romlandó, heirvatag. De nemcsak általában — ezt mindnyájan tudjuk s emlegetjük —, hanem adott esetekben is. Mindaz a különbség, ami embert embertől megkülönböztethet, nagyon viszonylagos és nagyon múlandó. Jakab apostol ezt egy egészen határozott ponton méri le. Abban a gyülekezetben is voltak — és melyikben nincsenekl? — „alacsonysorsú“ atyafiak és gazdagok. Alacsony sorsúak: olyanok, akik valamiképpen az élet árnyékos oldalára kerültek. Emberek, akik terheket hordoznak, lehorgasz- tott fejjel járnak s keserű vonás van a szájuk körűi. Ezerféle lehet ez a teher, s nem mindig az anyagi gond, s nem is elsősorban. Nemcsak a szegénység teperheti földre és taszíthatja mélybe az embert. A „gazdagok“: akik fent sütkéreznek a napsütötte magaslatokon. Akiknek van pénzük és tudnak is bánni vele, akik élvezik az életet,akik megelégedettek önmagukkal és a világgal, akik hálát adnak Istennek, hogy nem olyanok, mint a többi emberek. A tehetségesek és jóképűek, az ügyesek és szorgalmasok. Akiknek minden sikerül, akik mindig felülkerülnek. Mindez valóság és mindez sorsdöntő és életformáié hatalom. S mégis, mindez olyan, mint a fű. Akik az élet magasságaiban járnak, vegyék észre, hogv borotvaélen táncolnak s egy érintésre lezuhanhatnak. Minél magasabban vannak, annál mélyebbre. Egy betegség, egy baleset, egy „véletlen“ s ott feküsznek a szenvedés és nyomorúság mélységeiben. S egyszer egészen bizonvosan kezébe esnek a nagv útoná lónak, a halálnak. aki kifosztja és lemezteleníti, szegénnyé és koldussá teszi, őket is. Fűemberek vagyunk mindnyájan s nem számít, hogy némelyik közülünk csalán vagy kulyatej s ezért magasabban hordja a fejét a többinél. S ezért „dicsekedjék az alacsonysorsú nagyságával!“. Jézus Krisztus, aki istállóban született és szégyenfán halt meg s még a sírját is kölcsönbe kapta egy gazdag embertől, éppen ezt az alacsony sorsot áldotta és szentelte meg. Hol van az a mélység, amit ö meg nem járt volna s melyik az az embersors, amiben ő ne lenne velünk?! ő felemeli, mert magához öleli a kicsinyeket és szegényeket és leszá lit ja s megalázza a nagyokat és gazdagokat, hogy mindnyájan egyek és testvérek legyünk őbenne. Mint a fű. Mint Isten kertjének neki egyformán kedves virágai, akiket nem hagy ítélet tüzében elhervadni, hanem betakarít örök csűreibe, életre. Groó Gyula Evangélikus Élet A templomi énekkarok nagysága és nyomorúsága A templomi énekkarok életének kettősségéről közöl figyeéinreméltó vezércikket a La Vie Protestante genfi lap legutóbbi száma, melyet akár Magyarországon is megírhattak 'volna, s hasonló problémáink szerepe miatt itt közünk. A cikkíró szerint a templomi énekkaroknak vannak csillogó előnyei és aggasztó Ihátrányai aszerint, hogy a hangsúlyt a „templomi“ vagy az „énekkar“ szőra helyezzük. A templomi énekkarok kettős jelképe: nagyság és szolgaság, vagy ha úgy tetszik: magasztosság és nyomorúság. I. NAGYSÁG ÉS MAGASZTOSSÁG. 1. Ha az énekkarok „templomi“ jellegét tekintjük, nagy és magasztos 'hivatást tölt be a lerpplomi énekkar, hiszen mintegy része a templomriak, hozzátartozik az istentisztelethez. Létének ez az értelme; ez a hivatása. Hiszen a templom Isten marasztalásának legtágasabb és legszebb helye; a legjobb zenére, igazi zenészekre s lelkes és hozzáillő énekesekre van szüksége. Az énekkar nem „produkálja magát“ és nem „szépíti meg“ az istentiszteletei, ö maga végez istentiszteletet. Az orgonistával és a lelkipásztorokkal együtt az énekkar is szolgá ja az Igét. Épp ezért elő kel! készítenie az istentiszteletije illő énekeket, neki magának elő kell készülnie az istrntiszte'etre, s ebben örömét keli lelnie. Igényeket kell támasztania önmagává' szemben és rendelkezésére kell bocsátania önmagát a gyülekezetnek. De épp azért, mert az énekkar templomi, az énekarnak sohasem szabad önmagát dicsőítenie, hiszen nem a saját dicsőítésére énekel. Minthogy templomi, épp ezért mindenkiért van; nem magántársaság, hanem a gyülekezet pontos képmása. Legfőbb örömét abban találhatja meg, ha a híveket a hit énekére tanítja és lapoz- tatja velük a zsoJtáróskönyvet. 2. Ha a templomi énekarok „énekkari" jellegére vetjük tekintetünket, két gondolatunk támad. Az egyik; az ének, a zene, a másik: a csoport. Az ének. mint a nyelv, emberi sa játosság. Énekelni: ez azt jelenti, hogy a lehető egtermészetesebb módon fejezzük ki magunkat. Nem kell a legszebb hangokat kiválasztani, hanem — énekelni kell. Beszélni jó, de énekelni jobb. Az ember ének'i a zsoltárt, énekli, mert szívében van valami, s azért is, hogy legyen a szívében valami. A templomi ivégyeskar énekének magasztossága abban rejlik, hogy résztvesz azokban a zenei remekművekben, amelyeket Isten inspirált művészi alkotóiknak és mintegy újrateremti azokat. S együtténekelni Istenért a templomban: maga a hitbeli közösség is, részesedés és testvériség. Minthogy pedig a templomi énekkar csoportot és közösséget alkot, kiragad bennünket magánosságunk- böl, szűkösségünkből, családi körünkből; emberek közé vegyít, akikkel megismertet, s hangunk beleolvad ezeknek az embereknek a hangjába. Egy kicsi parókia ez, amely énekel. Mint keresztyén közösség kifejezője, az énekkar nem nélkülözheti a „társaság“ elemeit. S mindannak, ami a 'közösségi életet táp álja, helye van az énekkarban is. Közösség abban az értelemben is, hogy a személyi hangok eltűnnek az együttesben, Az énekkar kórus, nem pedig magánénekesek versengése. Szolgálat és nem hangverseny. A hangok egybeolvadnak a kórusban, mint a keresztyének a templomban. És minden hang Isten felé száll... 11. SZOLGASÁG ÉS NYOMORÚSÁG. A nagyság és a magasztosság me lett a templomi énekkarok életének másik arca: a szolgaság és a nyomorúság. 1. Ha „templomi" jellegükre figyelünk, szolgaságuk és nyomorúságuk abban rejtőzik, hogy a templom, sajnos, sokak számára nem buzdító és nem népszerű; a templom „társadalmi töredékké“ válik. Az emberek á falában máshol énekelnek és nem a templomban. Így hát vagy könyörögni kell a jóakaratúaknak és a jó- hangúaknak, hogy jöjjenek és „erősítsék meg“ a kórust, vagy pedig meg kell elégedni egy kis csoporttal, amelynek létszáma egyre apad. A templomi énekkarok inkább túlélik ezt a nyomorúságot, semmint élnek. Másik veszély: a megmerevedés az énekkar egyoldalúságában. Nem helyes csakis úgynevezett szent zenét előadni; törődni kell az énekkar tagjainak hő vágyával, akik mindent éneke m szeretnének a templomban Isten dicsőségére. 2. A tcmp'omi énekkarok szolgasága és nyomorúsága szemünkbe öt- lik akkor is, ha „énekkari“ jellegükre függesztjük tekintetünket. Zenélni és énekelni a mai világbanI. .. — sóhajt fel keserűen a genfi cikkíró fejtegetései végén. —- Micsoda nyomorúság! Ennek a 'világnak a ki- rá yai a sport és a rádió. Közösségnek lenni ma, amiikor mindenki megy a maga útján és nincs ideje arra, hogy adjon és bármit veszítsen egy keresztyén közösség számárat Ismerjük az összes nagyon konkrét nehézségeket, amelyek elbátortalanítják az embereket ezektől a közösségektől. De semmilyen fenyegető nehézség sem bátortalaníthatja el templomi énekkarainkat mindaddig, amíg ide ént hangok vannak, amelyek énekelni ludnaik és van Templom, ahol dicsérhetjük az Urat — fejezi be cikkét Jean Vivien a La Vie Protes- tante-ban. Közös ügyünk, hogy. a templomi énekkarok problémáit szem elölt tartsuk, s megtegyünk mindent, amt felfrissítésükre, népszerűsítésükre szolgálhat. Lehetetlen nem gondo'- nunk arra, hogy a temp'omi zene mindig inkább lesz közérdeklődés tárgya, már csak azért is, mert a templom lesz mindinkább az egyet- len hely, aho' az istenes ének hangzik. És a templomi zene fontosságára vezet' minket annak meglátása is, hogy ez egyik legfontosabb missziói eszközünkké lehet a közeljövőben. Törődnek-e eleget gyülekezeteink és papjaink, kántoraink, a templomi zenéve'? Miklósi István Postaláda Bogya Géza aszódi lelkész írja: Kedves Evangélikus Éret! A „Lelkipásztor“ áprilisi száma közli Németh Károly esperes óhaját, a lelkészek vasárnapi kimozdulásával kapcsolatosan s ezt helyeselve, szeretnék azzal a javaslattal élni: tegyék kötelezővé az esperesek, vagy a püspökök a lelkészek csereszolgálatait, mondjuk olyan formában, hogy meghatározott vasárnapon, két gyülekezet lelkészei egymást helyettesitik. Az útiköltséget a gyülekezet az aznapi perselypénzből köteles megtéríteni. Éz a „csereszolgálat“ (kölcsönös helyettesítés ugyanazon vasárnapon) legyen kötelező legalább negyedévenként, minden esetben más gyülekezettel kombinálva s így minden gyülekezet évenként legalább négy más igehirdetőt hall s a lelkész legalább négy más gyülekezetei ismer meg. — Ennek esperesi vagy püspöki parancsszerű elrendelése azért szükséges, mert orvosolni kell a lelkészek már túlságos méreleket öltött fegyelmezetlenségét a felettes egyházi fórumokkal szemben s mert így nem akadhat majd olyan lelkész, aki évtizedek óta búsftja híveit a maga kizárólagos szolgálataival — valóságos lelki-skorbutol eredményezve — mert egy világért sem tűrné, hogy szószékéről más pap hirdesse az Igét. Biztosan oka van reá! Attól fél talán, hogy mások szolgálata leleplezi lustaságát, felületességét, a kötelező biblikus- és hitvallásszerű igehirdetéssel szemben? — Ha „jobban beszél“ a vendéglelkész, örüljön neki; ha „rosszabbul“, még jobban örüljön: növekedni fog saját tekintélye, illetve megbecsültsége hívei részéröl. — Sok mindent lehet ezzel kapcsolatosan meglátni és javasolni, de éppen ezért, egyelőre várom a hozzászólásokat, főként kérem a komoly intézkedést.
