Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-05-07 / 19. szám
Evangélikus Éle* 3 Az 1120 nyelvű biblia és — Chan du Ray Jézus szólt: Kövess! E felszólításnak engede'meskedni nem olyan könnyű dolog. Krisztus követéséhez hozzátartozik elsősorban az, hogy felismerjük: az Ö társasága a legfőbb jó földön és égen; másodszor az, hogy szakítanunk kell régi világunkkal és régi énünkkel, végű' pedig az, hogy ennek a szakításnak a következményeit bátran kell válla'nunik, haláügtarló hűséggel. Meghallani a hangot, felfinve’ni rá .. . Izgalmas pillanata a léleknek, o'yan .pil'anat, amely eldönti egész életünket. Ez a hang mindenekelőtt a Bibliából szól hozzánk, ezen ikeresztiil közeledhetünk Istenhez, s hogy menynyire vágyik az emberi léék e hang után, erről két je'entés számol be. I. Az elsőt a genfi La Vie Protes- Innte nyomán közöl jük. Arról a példátlan arányú érdeklődésre' szól, amely a fö'dkerekség minden részén, távoli tengereken túl is, a Biblia iránt nyilatkozik meg. Az emberek ma 1120 naefoen olvassák a Bibliát. A teljes Biblia eddig 191 nyelven jelent meg, az Újtest>am?ntum 237 nyelven. A Biblia egyik vagy másik könyvét 600 nyelvre fordították le, bibliai vá'oga- tott részletek 96 nyelven forognak közikézen. 1949-ben a Biblia egyes részeit nyolc áj nyelvre fordították le. Ezek a nyelvek: 1 afrikai, 1 amerikai, 4 ázsiai és 2 óceániai. A Szentírás kii önböző könvveit tizenegy olyan áj nyelven adlák-'ki, amelyeken már egyéb köny vek is megjelentek, mégpedig 4 afrikai, 4 amerikai, 2 ázsiai és 1 mikro- néziai nyelven. Ezenfelül az Űjtesta:- mentumot most fordították le először két afrikai nve vre. Mindezek a biblia- fordítása’; már elhagyták a sa jtót, terjesztésük már megkezdődött. A múlt év végén a Bibliai különböző részeit hét nyelven rendezték sajtó alá és 26 o'yan nyelven készült el bib iarészletek új fordítása, amelyeken már egyes könyvek is megjelentek. Ezenkívül a teljes Űjtestamentum 22 nyelven most je'ent meg először, az egész Biblia pedig hat nyelven. Je'lrmző a Biblia soknyelvű elterjedésére, hogy az Űjtestamentum néhány részletét most fordították le jiddis nyelvre, a keleteurópai német- zsidók speciális nyelvére, ami irodalmi nyelvnek számít azóta, hogy Schalem Asch ezen a nyelven írta híres regényeit. II. A La Vie Protestante adatait kiegészíti és mintegy illusztrálja az Egyesült Bib'iatíiisaságok idei negyedévi jelentésében egy megrázó önvallomás. Hogyan találkoztam Krisztussal? — ezt mondja el egy volt hindu könyvftereskedősegéd, aki ma már keresztyén 'e'kipásztor, az Indiai Bibliatársaság titkára Pakisztánban. Tizenhétéves volt, amikor anyja így szóit hozzá: —„Ügy érzem, fiam, hogy hamarosan meghalok. Jöjj velem, kísérj el arra a zarándoklatra, melyet őseink rendeltek!“ Chandu Bay . te'jesítette anyja ikívánságát, hiszen ő tanította imádkozni a hindu istenekhez és istennőkhöz; méyen vallásos volt, anyjától tanulta meg a hosszú imádságokat a Granth Sahib és a fíurmukhi hindii imakönyvek lapjairól. Fiatal képzeletét vonzotta a hosszú zarándokút: talá kozni fog a z oké a 1 az istenekkel, akikhez anyjával együtt annyiszor imádkozott. — Izgatott a zarándoklat kalandossága is — írja Chandu Bay —, hiszen utunk Amritsar-ba vezetett, a szikhek Mekkájába, Ayudhiá-ha, ahol Bam született, Mattra-ba, ahol Krishna töltötte é étének javarészét, Kmhi-ha, Goi/a-ba, Jugganath-ha és Kashmir-ba is, mindazokra a szent i'ie'yekre, ahol anyám istenei tanyáztak. De minél messzebb haladtunk utunkon, annál inkább csalódottságot és ürességet éreztem lelkiemben. Csak a válás külsőségeivel ta’álkoztam mindenütt, alamizsnákat osztogattunk, datolyával kínáltunk szent embereket, folyókban és tavakban fürödtünk és a bálványok, megszám’álba- tatlan sorozata e'őtt imádkoztunk. Anyám is érezte ezt a csalódottságot és ürességet, de zarándokutunk végén azzal vigasztalta magát, hogy a szent könyvek parancsának engedelmeskedett. mert közeledik a nap, amikor távozik erről a földről. Az én le kém ürességét elevenen éreztem, az ő csalódottságát nem nagyon értekem. Az egész zarándokúfon velem volt egy kép. amelyet néhány hónappal eze'őtt kaptam egy európai hölgytől: jézus arcképe. Gyakran elővettem és nézegettem, s hazatérésünk után apáin könyvesbotjában olyan könyv után kutattam, amelyből megtudhatnám, ki azv a szenvedő arcú ember, akinek képét őrzöm. Évekig hiába kerestem ezt a könyvet, de lankadatlan szorgalommal egyre többet és többet olvastam, míg végre megtaláltam a — Bibliát. .. Chandu Bay kilenc teljes esztendeig zarándokolt a könyvek között, amíg végre megtalálta azt, amit keresett. Anyja, ekkor már régen nem élt, de nyomára akart jutni annak is, mi az a titok, ame'y az egyszerű Hindii öregasszony lelkében a fáradságos út után a csalódottság és egy pozitív magasabbrendűség után való vágyakozás képében jelentkezett. János evangélista látomásait olvasta e' először a Bibliából és ez a lelki élmény olyan megrázó erőve' hatolt rá, hogy úgy vélte: hangot hall, amely hívja és úgy érezte: végre megtalálta azt, amit sem Aniritsar-ban, sem Kashi-ban nem talált, sem ő, sem az anyja. A hívó Ihang vezette el arra az új és más zarándokaira, amely a léleké: a keresztyéni léleké, s Chandu Ray, az egykori hindu könyvkereskedősegéd, ma abban látja küldetését, hogy saját népe számára — lefordítsa a Bibliát. Observator f uJnoJ Leli, hogy a Magyar Közlöny április 27-iki száma hozza az igazságügyminiszternek 14.500/1950. számú rendeletét a házasságkötést megelőző kihirdetési eljárás megszüntetéséről szóló 1949. évi 18. számú rendelet végrehajtása céljából a házasságkötési eljárás körében szükségessé vált részletes szabályok megállapítása tárgyában. A Magyar Közlöny április 30-iki száma a földmívelésügyi miniszter több rendeletét közli a növényvédő- gépék iizembenlartásának szabályozásáról, a pézsmapocok irtásáról és a megyei és városi minőségvizsgálóintézetek működési területének megállapításáról szóló rendeletét, valamint a cséplőgépek iizembentartásá- nak szabályozásáról szóló rendeletét. Cmtáíe pmm Énekeljetek az Úrnak új éneket. Az ének az emberi beszéd ünnepi köntöse. Nemcsak az értelmet, nemcsak a gondolatot, avagy éppen az akaratot, a szándékot fejezi ki, hanem a szív érzéseit. Kifejezője nemcsak az ember bensőbb lelki világának, hanem kifejezője a közösségnek is. Emelkedett, iinnepies és lelkesítő az ének, az emberi érzés- és gondolatvilágnak a manifesztációja ez. Nem csoda, h* Isten Igéje parancsoló módban és felhívásban késztet az énekre, mert ha a beszéd, az emberi nyelv egy „sui generis“, úgy az ének, az emberi ének még sokkal inkább az. Istentől kapott adottság. Emberi módon beszélni és emberi módon énekelni csak az ember tud Szép a madárdal, a madárcsicsergés, de az emberi ének a legegyszerűbb dalban éppen úgy, mint a kantáták áriáiban valami egészen más. Joggal mondja hát az Ige, hogy énekeljetek az Úrnak, mert övé a teljesség. Ebbéli képességét és készségét az ember, hogy énekeltni tud, Istentől kapta. Minden talentum hű sáfárkodásra kötelez, kettőzött s hatványozott versenyre és teljesítményre. Ezért mondja az Ige, hogy „énekeljetek az Úrnak új énekeit“. Ez a kifejezés azonban, hogy „új éneket“, a szó legteljesebb értelmében azt jelenti, hogy Isten tőlünk nem akármilyen éneket kíván, tehát nem az alakjában, nem a szavaiban, nem is a dallamában újat, ami mind csak formai és alaki, hanem a bensőjében, a lényegében kívánja meg az újat, vagyis nem akármilyen és akárhogyan való éneket és éneklést kíván, hanem lelkes, friss, ujjongó, lelket újító éneket. Ezeket az ujjongó énekeket legteljesebben a „Halleluják“ fejezik ki. Ezt a halleluja-éneklést nem a világiasság jellemzi, nem egy negédes és erotikus táncritmus, hanem egy, a lélek traiisbeli állapotából fotyó hatalmas lelkesedés. Gondoljunk itt Bachnak és Haendelnek a hallelujáira. Általában pedig akkor mindig új az ének, ha az a lélek újulásából fakad. Tehát nem az ének kell hogy új legyen, mert hiszen a zsoltárok sem voltak újak, hanem a lélekből való éneklés maga. Ez az, amit Isten elvár és megkövetel, mert amiképpen Isten elvárja a hitből és a szívbfT fakadó imádságot, éppenúgy elvárja a hitből és szívből fakadó megújító és megújuló éneket, illetve éneklést. Nem az az ének, ami le van írva és le van kotlázva, hanem az az ének, amit éppkelnek éspedig nem akárhogyan énekelnek, hanem megújufni induló szívből, megújult lélekből. Tanulj énekelni Dávidtól, az ószövetség népétől, az apostoli kor keresztyénéitől, a reformáció népétől, Luthertől, Bach János Sebestyéntől, evangélikus egyházunk e legnagyobb kántorától, akinek a centenáriumát most üljük. Hallgasd meg énekeit, műveit, kantátáit és meg fogod tudni, hogy mi az „új ének“ és hogyan kell „énekelni az Úrnak új éneket“. Tudd meg, hogy az Űr Jézus Krisztus kijelentette: „És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz von- szok“ (Ján. 12:32.), tehát még a te énekeidet is. Gylmesy Károly Az egyházkerüleii elnökség Dezséry Lászlót ajánlja a kányakerületi püspöki tisztségbe Május 2-án, kedden, délután 4 órakor a bányakcrületi püspöki székház nagytermében Kemény Lajos püs- pökhclycttes és Darvas József cgy- házkerületi felügyelő elnöklete alatt a bányai egyházkerület elnöksége ütésre ült egybe. Az ülésen jelen voltak az egyházmegyék esperesei és felügyelői is. Ezen az elnökségi értekezleten egyhangú megállapodás jött létre, amely szerint Dezséry László óbudai lelkészt, az EVANGÉLIKUS ÉLET szerkesztőjét ajánlják bányakcrületi püspöknek. Az egyházkerületi elnökségnek ezt nz ajánlását körlevélben közlik az egyházközségek elnökségeivel. Ezzel kapcsolatban megjegyezzük, hogy a püspököt választó egyházközségi közgyűléseket május 24-ig kel] megtartani, a .szavazatbontás napja június 6. BÉKE Irta: Dér Endre Soha olyat nem tapasztaltak a pásztorok azon a tájon: olvadt a kő s szikráztak a csillám-szemek a tölgyesi hegyi úton — s csodálatosféép hűvös volt még déltájban is. Csupa fény volt a buján zöldelö vidék, merő ragyogás, tisztaság és csend. Egyszerre árny vetődött a fényességre: ösztövér diák keveredett az erdőből a tölgyesi hegyi útra. Fiatal szobrásznövendék volt, messzetájról. Pisze orra belészimatolt a tisztaságba, otromba bakancsa messzeűzle a csendet. — Egek Ural — segített a. szája is a bakancsoknak — micsoda pazar tájakat tudtál gyúrni holmi aljanépnek! Ebben a percben libbent a kanyarnál valami fehéres-pirosas tarkaság. Román fáta jött szembe, barna lába nesz nélkül huppant a porban. — Buna zua — mondta halkan, s kicsit szemérmes, kicsit' szúrós pillantással méricskélte a legényt. Jól megnézte: ki bántja oly fuvnlkodot- lan a románokat? Megdermedt a diák s csappant a bártó kedve, mert a lány tizenhétéves volt s bizony három szobornak is mintául szolgálhatott volna: a Ragyogásénak, a Tisztaságénak s a Csendének egyaránt. Nagy fekete szeme tündöklötf, mint a mesében — ráncos román inge vakító-tisztán simult kicsi mellére — szükrehúzott ringó szoknyáján hírnes pompa. — Jó napot — szólt lassan a diák is, s úgy torkára szorult a csodálkozás, hogy tovább semmi hangot ki nem engedett onnan. De aztáp megpillantotta a leány ételhordóját, s nyomban működni kezdett a gége, vészesen. Belenézett a leányka a sóvár szemekbe s nagyon-nagyon megsajnálta a legényt, mert látta, hogy éppen három napja nem evett meleget: Nóg- rádtól Gyergyóig kicsit hosszas a vasút, s úgy lerázza a hazait, hogy az ember megenné a követ is. Mégis húzódozott a diák, mikor a leányka leült hirtelen a gyepes gátpartra s kedvesen magamellé vonta s megkínálta az ételhordóból az „ellenséget“. — Ellenség? — kérdezte önmagától a diák s nézte a leányt, aki az első éhes idegent is megszánja ... S mintha megfosztott volna a leikére kent uszítás, melyet egy átkos korszak mázolt oda bőven. Hiszen vadságnak, otrombaságnak, gyűlöletnek merő ellentétét mutatta ez a sugarasszemű barna leány. Omló hajával szelíden játszott a nap — dologhoz szokott kemény keze oly parányi, olyan arányos — csepp ajka pirosan- duzzadó, akár a szív .. Mohón kanalazott a diák s nézte a dombokat körül — s a távoli havasokat — s a völgyet alant, a virágos messzeséget.. . Nagyon ismerős volt mmdenl — s emberségeset akart mondani, valami gyönyörűt s méltót a tájhoz — mégis ennyit szólt nevetve: — Éhen marad a férje!-- Apámnak viszem — mondta selypes-magyarul a román fáta s megbíborloi! t az arca szépen. __ s ma radott néki még, bőven. Valami igen kedveset akart erre mondani a diák, de csak a kfzét fogta meg a leánynak, gyengén- gyengén, mint a virágot.. S egy szerre felkacagott, mint a bolond, s Korulniutatott szelesen: — Mintha csak otthon járnék! Nevetett a leány is, csengő kedveset: Ugyanaz az Isten gyúrta itt is a világot... 4P Szíventalálhatta az egyszerű szó a diakot, mert nekiszaladt az útnak s alighogy összeölelgette a messzesza- Kadt tölgyesi rokonokat, agyagot kért — olyan hangon, mintha a ház égne. 8 gyúrni kezdte a főidet, két kézzel sebesen. S omló haja tett a szobor! U, — ráncos román inge kedvesen simult kicsi mellére, s parányi kezé- vet ételt kínált valakinek. Ep olyan szobor volt, hogy bálján lehetett nevezni akár Ragyogásnak, akár Tisztaságnak, akár Csendnek! Legalább is így vélte a hallgatag házigazda, a diák nagybátyja. Kivette a hosszúszárú pipát, hogy vígabbat mosolyoghasson, úgy kérdezte: — Ali lesz a szobor neve? Gyúrta-gyúrta az agyagot a diák, frissen s fiatal erővel. S így szólt boldogan: — A szobor neve: Béke ... S elnézett az útra, ahol — bama lábával nesz nélkül lépve a porban — román fáta igyekezett a hegynek. Halkan dúdolt, elhallatszott mégis messzire. S dalától színig telt békességgel a világ. SZLEZÁK LÁSZLÓ harangöntő mester Magyarország aranyboszorús mestere BUDAPEST, XIII, Petneházy-utca 78 Telefonhívó: 203—261 A>z Ej/a^íliUus EtytyUcuz Bach emlékhangversenye ✓ május 10~én (szerdán) este 8 órakor a Zeneakadémián. Műsoron BACH J. S. művei : 1. Passacaglia (c-moll). Orgonái Peskó Zoltán. 2. ,Komm, Jésu, komm!“ V. motetta két négyszólamú vegyeskarra és vonósokra. 3. Két korálelőjáték: Ich ruf zu dir (Űr Jézus, hozzád kiáltok), Nun freu,t euch, lieben Christeng’mein. (örvendjetek, keresztyének). 4. János-passió első része. Közre mű ködnek: Murányi Éva (szoprán), Pekker Zsuzsanna (alt), Szabó Miklós (tenor), Reviczky Béla (bassus), Peskó Zoltán (orgona), a Luthemniu Vegyeskar és Zenekar XVeitler Jenő vezényletével. Jegyek d. e. 12 órától d. u. 17 óráig az Evangélikus Élet kiadóhivataitában, Budapest, VIII., Üllői-út 24.) T.: 142-074. és a Muzsika hangversenyirodában (Budapest, V., Somogyi Béla-út 10.) T.: 188-353. • Jegyek ára 3.—tói 14.— Ft-ig.
