Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-04-23 / 17. szám
Evangélikus Elet Az UcCuz ín Az egész Szentírásban s az egész üdvtörténetben alfától az ómegáig, kezdettől a végig, úgy áll előttünk Jézus, mint a „Jó pásztor“. A messiási próféciák és Jézus önarcképe, az Apostoli levelek és a Jelenések könyve ószövetségi előképeiben, önarcképeiben és utóképeiben úgy realizálják őt a Mennyei Atya rendeléséből, mint jó pásztort. Isten, a Mennyei Atya az ö Egyszülött Szent Fiát így mutatja be az emberiséghez viszonyuló legközvetlenebb viszonyában, mint jó pásztort. Nézzük az előképeket. Már a Jézus Krisztus előtti kinyilatkoztatás előkészíti a jó pásztor útját. Mindenekelőtt megállapítja az ószövetség ‘többszöri kinyilatkoztatásában a pásztor hiányát és különösképpen a, jó pásztor hiányát. „Látám az egész Izráelt szétszéledni a hegyeken, mint juhokat, melyeknek nincsen pásztoruk.“ (I. Kir. 22:17.) „Sok pásztor pusztította az én szőlőmet.“ (Jer. 12:10.) Ehhez hasonló számos igehely állapítja meg a pásztor és különösen a jó pásztor hiányát. (Jer. 23:1., Ez. 34:2 és 5., Zak. 10:2, 3. és 11:17.) De visszahatólag is maga az Újszövetség is rámutat az Ószövetség ténymegállapításaira. Így Máté Evan- géliom 8:33-ban olvassuk, hogy a pásztorok pedig elfutának. Magának az Úr Jézus Krisztusnak a megállapítása is ez, amikor is ezt mondja: „el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok. (Máté 9:36.) Éppen ezért maga Isten, a Mennyei Atya veszi gondjaiba a nyájat, s mielőtt Szent Fiát, mint jó pásztort elküldené, ezt ki is nyilatkoztatja. „Imé, én magam keresem meg nyájamat.“ (Ez. 34:11.) „És állatok fö- léjö'k egyetlen egy pásztort, hogy legeltesse őket: az én szolgáimat, Dávidot, ő legelteti őket s ő lesz nékik pásztoruk.“ (Ezékiel 34:23.) Dávid az előkép, aki maga is pásztor volt, éspedig nem akármilyen pásztor, aki szembeszállt a medvével, az oroszlánnal és a ragadozó madarakkal és megvédte a nyáj apraját-nagyját, a báránykákat és a juhokat, virrasztóit a nyája mellett, védelmezte hiénától, tigristől, sakáltól. Így védelmezte meg Dávid Izrael népét is s az ő utódjaként küldte Isten az ö Egyszülött Fiát Dávid városába, Bethlenembe. A megnyilatkozott egek híradását is a bethlehemi mezőkön a mennyei seregektől az angyal a bethlehemi pásztoroknak adta hírül és ők az evangélium első emberi hírnökei és bizonyságtevői, mert ők láthatták meg először az Üdvözítőt, s ők adták hírül a bethlehemi csodát az emberiségnek. Dávid maga is, aki juhok pásztorából lett Izrael pásztora, ő maga is a pásztorok pásztorához fohászkodik: „Az Ür az én pásztorom, nem szűkölködöm.“ (Zsolt. 23:1 és kk.) Az előképek után az önarcképek önarcképe János Evangéliumának tizedik fejezete, a „Jó Pásztorról és az ö juhairól“ szóló evangélium. Ez Misericordias Domini vasárnapjának, a Jó Pásztor vasárnapjának evangéliuma, ahol is Jézus nem igényel magának többet és szebbet, mint éppen a pásztori tisztet és így valósítja meg a próféciák próféciáját, mely öreá, mint jó pásztorra vonatkozott és lép az előképek helyébe, mint önmagát személyesen bemutató önarckép, hogy mindenki tisztában lehessen az övele való viszonyáról. „Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.“ Ez az Ő személyszerinti személyes bemutatkozása és kinyilatkoztatása, hogy miért jött. Így még senki sem mutatkozott be az emberiségnek. Nagypéntek és Húsvét iidvlénye s a Szentlélek kitöltetése s az Anyaszentegyháznak gyülekezeteiben való jelenléte megbizonyította azt, amiért jött. A Jó Pásztornak célja és munkaterve van: „Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akol- ból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.“ (Ján. 10:16.) Bármely aktából, tehát bármely felekezetből, országból, vagy népből, azok, akik hallgatnak az Ő szavára, a hamisítatlan Igére, az Evangéliumra, azokból, tehát jóllehet, minden akolból, de csakis azokból, akik hallgatnak az Ö szavára, tereli Ö össze az ö örökkévaló nyáját és ez az örökkévaló egy akol és egy pásztor. Ez a mennyei „ökuméne“, de ebben a jelenvaló világban is felismerhető minden felekezetből és minden népből ezi az „ökuméne“, vagyis ez a „Jó Pásztorban való közösség“, és ezeknek földi ismertető jele, a Jézus Krisztus új parancsolatának az ismertető jele s tudja is ezt minden hivő, a kérdés csak az, hogy ez a jel felismerhető-e rajta, mert ez nem látható, hanem gyakor- landó és másokban bizonyul meg, akiken gyakorolják. A „Jó Pásztornak“ ez az ismertető jegye és jele pedig így szól: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.“ (Ján. 13:35.) A Jó Pásztor utóképe pedig szín- ről-színre látható lesz az örökkévalóságban, „mert elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől“, így szól magának a jó pásztornak a személyes kinyilatkoztatása. (Mt. 25:32.) „Mikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadhatatlan koronáját.“ (I. Pét, 5:4.) Mindez pedig azért van, mert a Jó Pásztor maga is feláldozta önmagát, mint húsvéti áldozati bárány a keresztfa oltárán, így maga „a Bárány, aki a királyi széknek közepette van, legelteti őket és a vizeknek élő forrásaira viszi őket.“ (Jel. 7:17.) Méltó hát és igaz, hogy Misericordias Domini vasárnapja valóban az ür kegyelmességének a vasárnapja legyen a nagypénteki és a húsvéti hitben, a Jó Pásztor üdvtényében és üdvbizonyosságában, Ihogy az Ige teljesedésbe juthasson rajtuk: „de most megtértetek telketek pásztorához.“ (I. Pét. 2:25.) Dr. Gyimesy Károly Ez Isten igéje „Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom és hallgatnak majd az én szómra és lészen egy akol és egy pásztor.“ (János Evang. 10:16.) „Amit pedig az Úr ama „más juhokról“ mond, kiket szintén elő kell hoznia, hogy legyen egy akol és egy páislztor, annak teljesedése kezdetét vette azonnal az első pünkösd ünnepe után, midőn az evangélium az apostolok prédi- kálása folytán az egész világon elterjedt s még folyton terjed mind e világ végezetéig; nem mintha minden ember megtérne és az evangéliumot elfogadná, — abból aligha lehet valami, az ördög nem engedi azt megvalósulni; ilyen a világ, amellett, hogy az igének ellensége, még büntetlenül is szeretne maradni. A világban tehát mindvégig különféle vallások és felekezetek fognak fennmaradni. De az egy akolnak és egy pásztpr- nak mégis az az értelme, hogy Isten mindazokat, kik az evangéliumban hisznek, a Krisztusban gyermekeivé fogadja, akár zsidók, akár pogányok legyenek is azok, Mert egyedül azok dicsekedhetnek az igaz és helyes vallással, akik e pásztort és az Ö hangját követik: Luther MEGJELENT „A MAGYAR PROTESTANTIZMUS ÖT ÉVE“ 1945—1950 A 120 oldalas kitűnő könyv cikkeit: Dezséry László, Groó Gyula, Reök Iván, Vető Lajos, Bereczky Albert, Enyedy Andor, Fekete Sándor, Fin la István, Győry Elemér, Kádár Imre, Makkai Sándor, Péter János, Victor János dr., Kiss Ferenc, Somogyi Imre és Szécsey János írták. Ara 1© forint Megrendelhető az Evangélikus Élet kiadóhivatalában, VIII., Üllői-út 24. II. em. ibhub LEVttE az EGYHÁZHOZ A próba öröme „Jakab Istennek és az Ür Jézus Krisztusnak rabszolgája a szórványban élő tizenkét törzsnek köszöntését küldi. Kész örömmel vegyetek atyámfiái, ha különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a megpróbáltatásban szerezhettek kitartó hitet. A kitartásban pedig mindvégig álljatok meg, hogy célhoz jussatok és minden hiba nélkül megtartsátok magatokat.“ Valahogyan így lehetne mai nyelven visszaadni azt, amit Jakab apostol levelének első négy versében ír. Ez aiz ember ismerte az életet és ismerte az embereket. Valami nagy józansággal és hűvösséggel szemléli a dolgokat, tudja, hogy az élet nem majális. Felkelsz egy ragyogó reggelen, jókedvűen és frissen indulsz munkába. Akkor egyszeresük történik valami. Nem nagy dolog, csak valami apró bosszúság. Vagy egy szálló gondolat, ami megfészkeli magát az agyban és amitől vérhullám önti el az az ember szemét és szívét. A szépen indult nap el van rontva, felhő lakarja az eget, az ember ideges lesz és ingerült, gyűlöl mindenkit és megveti önmagát. Ez a kísértés. Úgy tör reá az emberre, mint valami útonálló husángjával. Váratlanul, a leglehetetlenebb időben és helyen leselkedik rád, nem tudsz rá felkészülni és nem térhetsz ki előle. Hogyan mondhatja Jakab apostol erre az áldatlan állapotra azt, hogy uiég örüljünk is neki? Hiszen a kísértés mindig újra emlékeztet arra, hogy nem vagyunk szabadok, hogy a körülmények, az emberek ős leginkább saját indulataink, szenvedélyeink és ösztöneink megkötöznek) és uralkodnak rajiunk. A kísértés megaláz és elkeserít. Hogyan lehetne neki örülni? Ügy, hogy a kísértés nemcsak a hűn hatalmát mutatja meg, hanem arra iis alkalmat ad, hogy megmutatkozzék az Isten, ereje. Nemcsak .a kísértő les ránk útón-útfélen, hanem Szentleikével szüntelenül mellettünk áll Jézus Krisztus. Várja az alkalmat, hogy segítsen, hogy felemeljen, hogy erői adjon, hogy győzelmet arathasson bennünk. Amikor a kísértő gáncsot vet, Jézus is kinyújtja kezét, hogy megragadjon. Nekünk csak bele kell fogódznunk az ő kezébe. S ez ai befe- kapaszkodás a hit. Ha kevés a hitünk, ha csak kisujjunkkal érintjük őt, kiesünk kezéből. Ha kiét kézzel ragadjuk meg kezét, megtart és felemel. Most derül ki, hogy van-e hitünk Ős menynyi van. Amíg nincs kísértés, olyan a hit, mint kard a hüvelyében. Harcközben, ha kirántjuk, mutatkozik meg, hogy éles-e a penge s lehet-e vívni vele. Akkor derül ki igazán, hogy tud-e úszni az ember, ha. vízbe esik. Ezért örül Jakab a kísértésnek s ezért örüljünk mi is. Jézus Krisztus hatalma az életünkben, hitiünk ereje, imádkozásunk komolysága, egész ke- reszlyénségünk értéke kerül mértékre az élet próbatételeiben. Nincsen annál nagyobb öröm, mintha megtapasztalhatjuk, hogy kősziklára építettünk, hogy van Urunk és Atyánk, hogy hitünk kezével nem nyúlunk levegőbe: Isten keze megragad ós megtart. Minden ilyen próbában megnő a hit, minden győzelem újabb győzelemre vezet. Jakab apostol a szórványban élő keresztyéneknek írt. Éppen azért szól levele ma is hozzánk. Hiszen az egyház, Isten népe mindig szórványban él. Ez már magában véve is kísértés. Jé- zuls Krisztus azonban ott van elszórt hívei között, mindenütt és minden napon. Ezért nézi Jakab az életet nemcsak józanul és hűvösen, hanem valami nagy örömmel és békességgel is. Ez a tanítvány nemcsak az életet ismerte és a kísértéseket, hanem Jézus Krisztust is, az élet fejedelmei, a győzelmes vezért. Ezért aiz első szava, köszöntése: az öröm. Ez aiz öröm aranyozza be ezt a különben olyan kemény ós komoly írást. Az élet nem tréfadolog s keresztyénnek lenni nehéz feladat. „Erőnk magában mit sem ér, mi csak hamar elesnénk“. Jézus Krisztussal lehet csak igazán emberi életet élni. ö győzött a kereszten s ezért győz mia is bennem. Vele öröm az éiet. Groó Gyula Keresünk mindenest. Jelentkezni lehet Reök Iván főorvosnál szombaton vagy csütörtökön délután öt és hat ót® között. VI., Sztálin-út 32. sz. alatt. Telefonszám: 122—452. Á német hitvalló egyház Niemöller mellett Ismeretes, hogy Martin Niemöllert, a Német Hitvalló Egyház elnökét legutóbb békebarát és Németország egységét követelő nyilatkozatai miatt súlyosan megtámadlak a nyugatnémet- országi politikai lapok, s egyes érdekelt egyházi körök is. Most Siegen egyházkerület rendkívüli zsinatot tartott, amely izgalmas vita után szótöbbséggel a következő határozatot hozta: „A zsinat megköszöni Martin Niemöl- lernek, hogy Jézus Krisztus evangéliumát tántoríthatatlanul hirdeti, harcol a világbeliéért és :! német nép 1)é- kéjéért és azon fáradozik, hogy az egyházban és a népben jobban érvényesüljenek a reformáció vívmányai. A zsinat sajnálja, hogy NiemöUer nyilatkozatait a sajtó eltorzította. Kéri Martin Niemöllert, ne engedje magát megzavarni és mondja továbbra is azt, amit az Ige mondat vele.“ Mint Frankfurtból jelentik, a Hit- valló Egyház 172 lelkésze előtt Martin Niemöller újabb előadást tartott az egyházi helyzetről: „A nemzeti szocializmus nyomasztó terhének elmúlása után — mondotta — feltűnő nagy fáradtság volt tapasztalható ia Német Evangéliumi Egyházban. Ez a fáradtság még ma is érezhető és azzal a nagy veszéllyel fenyeget, hogy az egyház visszasüllyed a múltba a polgári-keresztyén világba, amely a keresztyénséget azonosítja a polgársággal, s úgynevezett keresztyén elveket és programmot állít a hit és evangélium helyébe. Ez azt jelenő, hogy már alig tudjuk magunkat elhatárolni a katolikus erkölcstől és társadalomi elfogástól, sőt abba a tévedésbe esünk, hogy támogatjuk azt, amit a katolikus politika „keresztyénnek“ állít. Eltűr jük, hogy úgynevezett keresztyén világnézet eszméit és eszményeit állítsák elénk cselekedeteink’ zsinórmértékeként. Legfontosabb feladatunk éppen politikai magatartásunk tekintetében az, hogy a gyülekezetek előtt világossá tegyük a katolikus és az evangéliumi magatartás közötti döntő különbséget. A törvényeskedésnek és az evangéliumnak a mélyreható különbségéről van iszó, ami számunkra valóban létkérdés. Ha nem itt keressük romlásunk okát, akkor súlyosan tévedünk“ — mondotta Niemöller. Megegyezés a lengyel kormány és a katolikus püspöki kar között Április 14-én a lengyel kormány és a lengyel katólikus püspöki kar között egyezmény jött létre, mely rendkívül nagy jelentőségű. A megegyezés érdekesebb pontjai a következők: A püspöki kar ellenállást fog tanúsítani a német papság részéről megnyilatkozó ellenséges tevékenységgel, a lengyelellenes és revizionista mozgalmakkal szemben. Az az alapelv, hogy a pápa az egv- ház legfelsőbb tekintélye, a vallás területére és az 'egyházi joggyakorlatra vonatkozik, más ügyekben a püspöki kart a lengyel államérdek vezeti. Abból a tételből kiindulva, hogy az egyház hivatása teljesíthető a világi halalom által létesített különböző társadalmi-gazdasági rendszerekben, a püspöki kar meghagyja a papságnak, Hogy ne helyezkedjék szembe vidéken a szövetkezeti mozgalom terjeszkedésével, mert minden szövetkezeti mozgalom lényegében az emberi természeten cllapul, önkéntes szociális szolidaritásra törekszik és az összesség javát szolgál ja. • Az egyház elítél minden államellenes mozgalmat és különösen szembehelyezkedik a vallásos érzület államellenes célokra történő felhasználásával. A katolikus egyház — amely a,lapelvei értelmében elítél minden bűncselekményt — harco’ni fog a földalatti bandák bűnös tevékenysége ellen, elítéli és meg fogja büntetni a Kánon-jog szerint a papságnak azon tagjait, akik résztvesznek bármilyen államellenes, földalatti mozgalomban. A püspöki tkar — megfelelően az egyház tanításainak — támogatni fog minden erőfeszítést, amely a béke megszilárdítását célozza és szembehelyezkedik minden háborús uszítással. Az „Evangélikus Elet“ olyasóit nem érte váratlanul a lengyel kormány és a katolikus püspökök közötti megegyezés, mert Vető Lajos tiszai evangélikus püspök stockholmi útja után beszámolt lapunk olvasóinak arról, hogy nyugaton olyan hírek járnak, melyek szerint a Vatikán a keliet- európai egyházak kérdésében kezdi feladni eddigi merev álláspontját. Láthatóan a lengyel püspökök állásfoglalása a Vatikán új magatartásával magyarázható. Az Evangélikus Egyház BACH JÁNOS SEBESTYÉN halálának 200 éves évfordulója alkalmával emlék-hangversenyt IÍENBEZ 1950 május 10-én (szerdán) este 8 órakor a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. Műsoron BACH J. S. müvei 1. Passacaglia (c-moll). Orgonái Peskó Zoltán. >. „Komm, Jézu, komm!“ V. motetta két négyszólamú vegyeskarra és vonósokra. 3. Két korá'előjáték: Ich ruf zu dir (Űr Jézus, hozzád kiáltok), Nun freut euch, lieben Christeng, mein. (Örvendjetek, keresztyének). 4. János-passió első része. Közreműködnek: Murángi Éva (szoprán), Pekker Zsuzsánna (alt), Szabó Miklós (tenor), Reviczky ' Béla (bassus), Peskó Zoltán (orgona), a Lutheran:;} Vegyeskar és Zenekar Weltler Jenő vezényletével. Jegyek d, e. 12 órától d. u. 17 óráig az Evangélikus Élet kiadóhivatalában, Budapest, VIII., Üllői-út 24.) T.: 142-074. és a Muzsika hangversenyirodában (Budapest, V., Somogyi Béla-út 10.) T.: 188-378. és 188-353. Jegyek álra 3.—tói 14.— Ft-ig. Ravasz László: Orgonazúgás . 12.— Ravasz László: Látások könyve 12.— Vásárhelyi János: Krisztus szolgálatában . . . 25.— Vass Vince: Növekedés a hitben 24.— Megrendelhetők: BAL.4S LÁSZLÓ teol. könyvkereskedésében Budapest, VI., Felsőerdősor-utea 5 Prot. teol. könyveket állandóan veszek UJ orgonák építését, javítását vállalja Sieger Oltó orgonagyár _________________Budapest, XIV., Füredi-u. 41. — Telefon: 297-023
