Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-04-23 / 17. szám

3 IvnngéHhus Éle* Uiabb naw hékesyülés 71^ Budapesten 1950 április 18-án a „Megvédjük ih békét“ mozgalom Orsz. Tanácsa a Zeneművészeti Főiskola nagytermé­ben hatalmas békegyűlést tartott, me­lyen ismertették a béke hívei Világ- kongresszusa állandó bizottságának 111. (stokholmi) ülésének határoza­tait, (ezekről már beszámoltunk) és azoknak végrehajtására tettek javas­latokat. A békegyűlés elnöke Apró An­tal volt, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára. Előadója dr Andics Erzsébet egyetemi nyilvános rendes tanár, felszólalói pedig dr. Vető Lajos ev. püspöki, Veres Péter Kos- suth-díjus író, Szőczei Sándor Kos- suth-díjas sztahanovista és Kocsi Istvánná dolgozó parasztasszony vol­tak. A nagyjelentőségű, lelkeshangú békegyűlésen Vető Lajos többi kö­zött ai következőket mondotta: ,,Az egyházak csak azokkal a fegyverek­kel harcolhatnak a békéért, melyek nekik rendelkezésükre állanak, me­lyek hozzájuk illenek és nekik meg­felelnek. Mik ezek a fegyverek? Elő­ször is bibliai kifejezéssel a békéltetés szolgálatának hűséges munkálása. Az egyházaknak híveiket a békére rá kell nevelni. Meg kell értetni velük, hogy a békességre Jézus szavai szerint igyekezni kell, hangsúlyozni kell azt is, hogy a békéért tettekkel is folyó harc nem csupán az egyház lelkiis­méretéből fakad, hanem egyúttal olyan követelményekből is, melyek általában ivévé a lelkiismeretnek a legmélyéből származnak. Tisztában kell lenniök a hívők millióinak azr zal is, hogy a most készülő háború­ban való részvétel felveti a legsúlyo­sabb felelősség kérdését és mindenki felelős azért, hogy lesz-e háború, vagy sem? Jézus Krisztusnak, a békes­ség fejedelmének a nevében kell fel­hívni a hívők millióinak a figyelmét, hogy embermilliók lemészárlásában való részvéteiket és az ilyen mészár lások előkészülését a leghatározottab­ban utasítsák vissza. Ezzel is rengete­get tudnak segíteni az egyházak a béke ügyének. Kérem evangélikus lelkésztársaimat és a hivőembereket is, hogy a legtevékenyebben vegyék ki részüket ebből a békéért folyó fontos munkából is. Most szinte munkaver seng fog megindulni az egész világon ebben a tekin­tetben is. Milyen szép is lenne, ha Magyarország összes hivő em­bereiről meg lehelne állapítani, hogy mi a lelkiismeretünkre helyeztük a háború és a béke kérdését és nem­csak hogy nem maradtunk szégyen­ben, hanem egy szívvel-lélekkel állot­tunk harcba a békéért folyó emberfe­letti küzdelemben“. lempSomeivatás Szentendrén Olyan tündérmeseszerű az egész. Kispatak szélén, romépület mellett, tegnap még nem volt, ma már áll a templom. A mindössze 109 lelket számláló szentendrei gyülekezet templomot épített. Az Űr 1944-ik esztendejében indult meg első ízben a templomépítés. Le­rakták a'z alapot, felhúzták a falakat. Aztán abbamaradt az egész. Ránk sza­kadt a háború borzalma. Az akkori hatóságok elvitték a még be nem épí­tett anyagot háborús célokra. 'Az Is­ten szolgálata helyett a sátán szolgá­latára. Aztán a háború vérzivatarában rommá váltak a már felépített falak. A megmaradt romépület nagy része is elkallódott, lassan széthordódott. A kicsiny gyülekezet a helybeli reformá­tus templomban tartotta istentisztele­teit. Az egész országban folyik az újjá­építés és a romok eltakarítása. Mint­egy nyolc héttel ezelőtt a helybeli gyülekezetét felszólította a város a fel nem épült templom romjainak eltün­tetésére. Pénz nem volt a továbbépí­tésre. El kellett határozni a romfalak lebontását, ami azt jelentette, hogy a szentendrei gyülekezetnek belátható időn belül nem lesz temploma. Isten azonban másként határozott. Ö templomot akart Szentendrén. Evangélikus templomot. Gábriel Ká­roly ezekben a napokban épült fel sú­lyos betegségéből, szívtrombózisából. Ó átlátta, mit jelentene a falak lebon­tása és megértette, mit kíván az Isten. Az Űr szent Leikétől vezetve, keresz­tülvitte, hogy a gyülekezet bontás he­lyett az építéshez fogjon. Eleinte csak a gyülekezet asszonyai álltak melléje. Pénzük nem volt és kilátásuk sem arra, hogy az építés költségeire vala­hol fedezetet találjanak. Csak az Is­tenbe vetett hitük vitte előre őket eb­ben a munkában. Kaposvári Vilmos, a gyülekezet lel­késze végig kilincselte a testvérgyüle­kezeteket és azokat a fórumokat, ahol valami anyagi támogatásra lehetett számítani és forint nélkül, az Űrba vetett bizodalom valutájával meg­indult a munka. Szombati Béláné a rommá lett há­zának tégláit adta oda az építkezés­hez. Ö adta az ablakok és az ablak­rácsok anyagát is. A bányakerület 2500 forint támogatást tudott csak nyújtani. A testvéregyházközségek adományaiból további 3200 forint gyűlt össze. A gyülekezet 46 lelkes tagja összesen 460 munkanapot kitevő munkával járult hozzá az építkezés­hez, ami hozzávetőleges, legolcsóbb becsléssel is 9500 forint munkabért jelent. A szentendreiek, köztük igen sok másvallású is, 89 ingyenfuvarral segítették elő a templom építését. Eb­ből oroszlánrészt vállaltak a Czwei- der-testvérek, akik 56 ingyenfuvárt végeztek. Az építőanyagok beszerzésé­nél is sok kedvezményt kaptak, ami kb. 3500 forint megtakarítást jelent. A gyülekezet 54 tagja mintegy 7000 forintot ajánlott fel az építkezésre. És ezért a pénzért nem kellett érte- menni, maguk hozták el, anélkül, hogy ezért sürgetni kellett volna őket. Egyéb gyűjtésből 600 forint gyűlt be. Ezek csak száraz számadatok, de Isten Lelke szól belőle. Nyolc héttel ezelőtt egy fillér nélkül indult meg az építkezés és ma már áll a templom. És a gyülekezetnek nincsen adóssága, sőt — 10 forint vagyona is van. Figyelemre méltó dolgok ezek, kü­lönösen annak a 48 szentendrei evan­gélikusnak, akik semmit sem áldoz­tak arra, hogy ez a templom felépül­jön. A tetőcserepeket csak tegnap dél­után rakták fel. Tegnap még messze!, homokkal és építési törmelékkel volt teli a templom előtere, de mára már kicsiny parkot, virágágyat varázsoltak áldott kezek, Istent kereső szívek a templom elé. A TEMPLOM Ma, 1950 április 16-án fél tízkor Kemény Lajos püspökhelyettes az Atya, Fiú, Szentlélek nevében megnyi­totta a templomot. Zsúfolásig megtelt a kis templom. Talpalatnyi hely nem maradt üresen. Helyből és a környékből eljöttek mindazok, akik vágyódtak az Isten háza után. És eljöttek közelről, távol­ról a testvéregyházak és gyülekezetek küldöttei is. Belül még nedvesek a falak. Egész friss a meszelés.Bent az ajtó mellett kicsiny márványtábla, rajta felírás: „Az Űr kifürkészhetetlen akarata, hogy templomunkat felépítse id. Gáb­riel Károly hittestvérünk. — Ne csüg­gedj el kicsiny sereg. — Örök emlé­kezetül építő társai.“ Néhány perccel később felcsendült az új templomban az első dicséret: LODEN. BALLON ái!átszé>, vihar- és esőkabát „Dicsérd én lelkem a dicsőség örök királyát...“ Utána Kemény Lajos püspökhelyet­tes feliavatta a templomot. I. Mózes 28/17. alapján beszélt. Majd a gyülekezet lelkésze, Kapos­vári Vilmos, tartotta meg első prédi­kációját az új templomban. Csel. 13/26—41. alapján beszélt. Az igehirdetés után Váradi Lajos alesperes imádkozott. Istentisztelet után felzendült az ősi himnusz: „Erős vár a mi Istenünk“, majd Kövessi testvérünk, a gyüleke­zet felügyelője, megnyitotta az ünnepi közgyűlést. Id. Gábriel Károly ismertette a templomépítés történetét. Az egyetemes egyház nevében Rökk Iván dr. felügyelő képviseletében Gaudi László üdvözölte a gyülekeze­tét. „Államegyház voltunk, népegy­házzá akartunk lenni, de ahol ennyi hit van — mondotta — ott a misszió egyháza épül.“ A református testvéregyház lelkésze szólott azután, majd az Óbuda—Új­laki egyházközség nevében Göttche Ervin dr. üdvözölte a gyülekezetét. „E templom építésében nekünk is örömünk van, mert mi bocsátottuk ki annak idején ezt a szórványt — mondotta. — Mi a szülők örömével látjuk, hogy lábra áll a gyülekezet. Ez öröm éppen ebben a városban, ahol oly sok az üres templom...“ A pomázi református egyházközség küldötte kifejtette, hogy ezt az épü­letet rohammunkával építették az ösz- szes szentendrei lakosok ... A felavatási ünnepségen a szent­endrei római katolikus és zsidó hit­község is képviseltette magát. Lassan megy ki az új templomból az üneplő tömeg. Egy leányka áll az ajtóban, kazettával a kezében. Offer- tóriumot tart. Bőven hullik a forint. Néhány tizes is akad. Egy idősebb bácsi szégyelte beletenni az ő adomá­nyát. A kislány mellett egy zárt per­sely van, abba akart betecsusztatni ti­tokban egy összehajtogatott tízforin­tost. De baj van a persellyel. Valami eltorlaszolta a bedobó nyílását. Csak nehezen csúszik bele a tizes, kicsit küzködni kell vele. Pedig azt idős bá­csi szeretne hamar túlesni ezen. Lát­szik rajta, hogy szógyeli a dolgot, hogy rajtakapták a titkos adomá­nyán. Pedig nem kell ezt szégyelni. A jó­kedvű adakozót szereti az Isten. Sok­szorosan vissza ad minden adományt. A szentendreieknek templomot adott. Szontágh István Tudnod kell, hogy az Országos Tervhivatal elnöke rendeletet adott ki az egyes szab­ványok kötelező alkalmazásáról. A pénzügyminiszter rendeletet adott ki (51.000/1950.) a termelői borkimé- rési engedélyek kiadása és felülvizs­gálata ügyében. A népjóléti miniszter körrendeletét adott ki az egészségügyi és szociális intézmények alkalmazottainak élel­mezése tárgyában. A Magyar Népköztársaság miniszter­tanácsa rendeletet adott ki a közü­leti vállalatok elleni bírói végre­hajtásról, a volt csendőrségi sze­mélyek igazolására vonatkozó eljá­rásokról, az államszámviteli vizsga megszüntetéséről, egyes ingatlanok földkönyvi nyilvántartásának beje­lentéséről!. A földművelésügyi mi­niszter rendeletet adott ki az ürge kötelező irtásáról. A népjóléti miniszter pedig rendele­tet adott ki a tisztifőorvosok és tisztiorvosok mellékfoglalkozásának szabályozású ra. ZONGORA vétel —■ eladás — javítás — hangolás Kernács Rákóczi-út 13. — Telefon: 139-184. SZLEZÁ FTá IzT Ö harangöntő mester Magyarország aranykoszorús mestere BUDAPEST, XIII, Petneházy-utca 78 ________Telefonhívó: 203—261________ Dél vidéki énekeskönyv Vssss Vince: Növekedés a hitben Konfirmációs emléklap, Utolsó MÁRTON ÉS SZÁSZ, V„ Teleki Pál- utca 3 vacsora 1 Három évforduló Ezen a. héten három nagy költő emlékezetes évfordulóját ünnepeljük. Április 11-én töltötte volna be negy­venötödik életévét József Attila, áp­rilis 13-án volt húsz éve Vlagyimir Majakovszkij halálának és április 16-án volt Katona József halálának 120. évfordulója. A nagy szellemek századokon át nyújtják egymás felé kezüket és együttesen foglalnak he­lyet a haladó emberiség Pantheonjá. ban. Ez a három költő azonban nem­csak nagyságában rokon, de örök aktualitásuk, az elnyomott emberi­ségért, a szenvedők, kizsákmányoltak és eltiportak millióiért vívott harcuk is egymás mellé rendeli őket. A költő és művész millió problémája közül éppen az emberiség jobb jövőjének és emberhez méltó sorsának gondja ragadta meg elsősorban mindhármuk képzeletét. Ezt az eszmét tűzték zász­lajukra, ezt szolgálták immár halha­tatlan műveikben. „Jövel szabadság, te szülj nekem rendet" — dalolta a fasiszta elnyomás korá­ban József Attila. Az ő arca él leg­elevenebben bennünk a három kö­zül, hiszen időben oly közel van hozzánk. A proletárnyomorból nagyranőlt s egész nemzete fájdal­mát kikiáltó költőt harminckétéves korában kergette az őrületből öngyil­kosságba a könyörtelen társadalmi és nemzeti elnyomás. József Attila a magyarságon túlnézve keblére ölelte az egész emberiséget, az el­nyomott népek valamennyijét. „Vilá­gosítsd föl gyerméked“ — írta s a jövőbe, az új, fölserdülő nemzedék biztató, emberi jövőjébe nézett. Min­denek fölött az embert szerette ez a nagy költő —- s ez a mélységes szeretet itatja át anyjáról írt verseit épp úgy, mint ahogy a dunatáji né­pék megbékülését és testvéri egy- másratalálúsát hirdető gyönyörű ódáját, „A Dunánál“ címűt. Ezt a végtelen érzékeny, prófétai lelkű köl­tőt a forradalom, a megváltó és föl­szabadító forradalom láza hatotta át. Tudta, hazája csak úgy szabadul­hat föl, ha a fasiszta gyarmatosítók igája után lerázza magáról a tőke jármát. Nagy költő volt, hivatás- tudatának magaslatán; ahogy ő maga oly pontosan meghatározta: „A költő — ajkán csörömpöl a szó, de ö (az adott világ varázsainak mérnöke), tudatos jövőbe lát s megszerkeszti magában, mint ti majd kint, a har­móniát.“ „Egybeolvadt a diadalt nevelve a munkások szíve, a parasztok szive" — hirdette meg a szocialista forra­dalom legnagyobb vívmányát Vla­gyimir Majakovszkij. Neve ma a haladó világban mindenütt az Októ­beri forradalom fogalmával eggyé vált. Majakovszkij, akárcsak a mi József Attilánk, már gyermekkorá­ban megismerte a keserű proletár- sorsot. A nyomorból a maga erejé­ből akart kivergődni. Művészetét, egész költészetét az elnyomott mii liók fölszabadításának vágya hatja át. Legtöbb verse egy-cgy harci riadó, buzdító induló a munkásság­hoz. öntudatra akarja ébreszteni sorstársait, mert tudja, hogy „a nép vezetője és ugyanakkor a nép szol­gája a költő“. Majakovszkij igazi realista művész: el akar oszlatni minden titokzatos ködöt s a való­ság józan napfényében mutatja meg a világot, a maga bonyolult, de soha­sem érthetetlen, megfejthető képleté­ben. Az igazi emberiség szólal meg költészetében, amikor „Amerikai ver­sek“ című ciklusában rámutat az Újvilág társadalmi igazságtalansá­gaira. „Itt jó volt élni egyes embe­reknek, mások vonítottak s éheztek vegyest. .Munkanélküliék nekieredtek s innen a Hudson-ba ugrottak fe­jest.“ Büszke öntudattal állítja szem- he a fölszabadult szovjet dolgozó sorsát a szerencsétlen, elnyomott négerek millióival. Majakovszkij Az Evangélikus Élet mindenütt kapható! nemcsak gyermeke, de szószólója és hirdetője is a forradalomnak: a szo­cializmus fölszabadító, emberi esz­méinek. „Felért az égre a sanyargatott nép jajgatása" — szólal meg a népe sorsát megértő nádor, ltánk Bán hangján Katona József halhatatlan figyelmeztetése. A százhúsz éve elhunyt nemzeti klasszikus, a kecskeméti takácsmes­ter fia ,nem érhette meg műve dia­dalát. Remekműve, a magyar drámi- irodalom mind máig legmagasabb orma, a „Bánk Bán“, Katona halála után indult e! hódító útjára. S bár a költő ismeretlen kecskeméti jegy­zőként halt meg harmincnyolcéves korában, műve meghirdeti a haladó magyarságnak és az egész haladó világnak egy nép minden fájdalmát, elnyomatásának és kifosztottságá- nak égrekiáltó panaszát. A Bánk Bán nemcsak legnagyobb alkotása nem­zeti drámairodalmunknak, de egész problematikájával örökké aktuális megnyilvánulása a magyarság sza­badságvágyának és forradalmi tüzé­nek. Tiborcz panasza áttör az évszá­zadokon s csak tegnap is még, a teúton barbárok csizmadübörgésén át véltük hallani: „A jó merániak legszebb lovon ficánkolódnak ... Ne­künk feleség s porontyainkat kell befogni, ha veszni éhen nem kíván­kozunk. Ök játszanak, zabáinak szün­telenül .. . Nekünk kéményeinkről elpusztulnak a gólyák, mivel magunk emésztjük el a hulladékot is.“ . . . 'Katona József tudta, hopv az év­százados német elnyomók mindig megtalálták1 szövetségesüket a hazai uralkodóosztályokban. Egész szívé­vel a Tiborczok oldalán áll s meg­teremti az örök magyar forradal­már ércbevésett alakját Peturban. Katona művének szabad terjedését sokáig meggátolta a feudális reakció cenzúrája. Ma már szabadon szár­nyalhat szava színpadainkon s a tragikus halállal elhunyt Mohácsi Jenő remekbekészült német fordítása révén megkezdhette diadalútját kül­földön . Három költőt ünnepiünk s amikor róluk emlékezünk, a fölszabadító forradalom, az örök emberi jogok diadalát ünnepeljük bennük. Vidor Miklós Gyülekezeti hírek Május 8—14-én, hat napon át, minden este hét órakor Ballkó Zol­tán diósgyőrvasgyári lelkész evan- gélizál a bécsikaputéri templomban. Erre az evangélizációra már most felhívják a hívek figyelmét. •b Vető Lajos tiszakerüleii püspök több napos látogatást lett a Hegyalján. Sa- jókaza óriási szórványközpontban. Út­jára elkísérte Margócsy Emil kerületi felügyelő. Moravcstk Sándor hegyaljai esperes ős Becht József egyházmegyei felügyelő. Mind a négyen sokszor szol­gáltak előadásokkal, írásmagyarázatok­kal és bizonyságtételekkel. Sajókaza lelkészei dr. Ottlyk' Ernő alesperes és Gaál Sándor segédlelkész nagy öröm­mel mutogatták aiz egyházkerület ve­zetőinek a niagyobbára bányász- és munkásgyülekezet virágzó éleiét. Sajó­kaza gyülekezetének 1700 tagja van Sajókazán és 47 gyülekezetben szét­szórva. A látogatások Sajókazát, Or­mospusztát, Rudabányát, Jákfalvát és Kuriíyánt érintették. Kurityánban XVIII. sz.-ból való artikuláris temp­lom van. A nagyszámú hivő a szór­ványterület minden pontján mind az­zal a kéréssel fordult Velő püspökhöz, hogy szaporítsák számukra az isten- tiszielelek számát és a® igehirdetési alkalmakat általában. A hivek nagy egyházszeretete és az Ige utáni szom­júsága megkapó volt. A két helyi lel­kész nem győzi a munkát, holott ál­landóan úton vannak. A segédlelkész heti 1000 km-t ke­rékpározik. Vető Lajos püspök nagy megelégedéssel számolt be egyházláto­gató körútjáról.

Next

/
Thumbnails
Contents