Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-04-09 / 15. szám

SvangéMfeus lief S3SK83S 3 Tcwcióz lifimtätdfok ntttmattstttm „Tavasz van,tavasz van, gyönyörű tavasz“ csattogják a tavasz, ritmusát a robogó vonat kerekei. Napsugárban úszik körülöttünk minden. Ma nagy nap van: a Mátrába mehetünk! Zöl­déin tavaszi mezők mellett suhan el vonatunk, Itt-ott folyik a tavaszi szán­tás. Traktorok házaik at nehéz eké­ket, boronákat. Néhol bokrosodik már a gabona: idei kenyerünk biztató ígérete. Az újuló természet látványa új erőt ad a város fáradt gyermekei­nek. Jólesik szemünkkel kísérni a futó dombok szeszélyes vonalait, a fehérfalú tanyákat, dolgozó embere­ket. Kattogó ritmusban röpít a vonat Nagybátony fölé. Az állomással szemközt a szén- rakodó telepen lázas munka folyik. A kis bányavasút szorgalmasan hordja a szenet, emelők, sízónzúzók dübörög­nek. Várakozunk míg a kisvasút vissza­felé indul a 'bányába, hogy rajta utaz­hassunk Szorospatakig. Az apró va­gonban bányászok ülnek mellettünk s a termelésről folyik a bízó. Lelkesen, beszélnek teljesítményeikről. Egy új­donsült házaspár is utazik velünk. Éppen az anyakönyvvezetőtől jönnek, velük a tanúk. Az ifjú pár, kéz a ktiaben, ’egymásra mosolyog. Tün­döklő szemükben a tavaszi nap ragyog. Fújtatva, köhögve kiizködik az emelkedővel gőzösünk. Már-már azt hinnők nem bírja tovább ... Még egy-két erőfeszítés és elértük a . bá­nyát. Vidám léptekkel indulunk el a takaros bányatelepen kereszteli az erdő felé. Kertjükben pihenő munká­sok, játszadozó gyereksereg sütkérezik a verőiény'ben. A megelégedett bol­dogság képe. A sportpályán át beju­tunk az erdőire. Még hallatszik a mozdony füttye, a bányagépek robaja, de lassan minden zaj elhalkul és körülölel bennünket az erdő csendje. Lábunk a tavalyi avar zizegő rőtjében tapos, de a fel­vert leveleket már az új tavasz szele kergeli s gallyak végén pattanó rü­gyek hirdetik az ú j életet. A némaság tökéletes. Lépkedjünk halkan, ne zavarjuk: a felséges csendet. Meg­állunk s hunyt szemmel merülünk el e természet hallgatagságában. Indu­lunk tovább. Űlunka'l moat kis hegyi- patak keresztezi. Vidám csob'banása megtöri a némaságot. Kristálytiszta vize kőről-kőre ugrál, gondtalan siet­séggel igyekszik alá. A mi életünk képe. Most tér emelkedőre a keskeny ös­vény. Teher már köpeny és a kabát. Le kell vetnünk. Szabad karokkal, táguló tüdővel, iziihálva kapaszkodunk. Halk nesz. Megállunk. Mint valami látomás, ijedtszemű őzek vágtatnak az ösvényen keresztül. Kecses testük szinte száll a levegőben. Egy pillanat s képüket, zajukul elnyeli a sűrű bozót. Itt-ott hófoltokat láthatunk még. Hűlhetjük a hó tűző hidegségével forró kezünket, a nap hevéből pirosra égett bőrünket. Még egy kis erőfeszí­tés s a másfélórai kapaszkodás után elértük a tetőt. Lent a völgyben piros- tetejű házak kis csoportja: Mátra- szenüstuán. Célhoz érkeztünk. Ebben a' kicsiny faluban, amelyet lakói úgyszólván teljesen elhagytak, a Népjóléti minisztérium jóvoltából egyházunk tizenegy házat kapott üdülő céljára. A tizenegy ház a falu legszebb részén a hegyoldalban húzó­dik meg. A telepet nyírfakerífés övezi. A fehér kerítés, a: kis nyírfahíd ki­hasítja a telepet a többi ház közül. Olyan, mintha lebegne a hegyoldal meredekén. Barátságosan hívogat a nyitott kapu. Ebben az üdülőben pihenhetik ki munkájuk fáradalmait egyházunk munkásai. Az egyház i:s megbecsüli ma már dolgozóit. Hétvégi kirándulá­sok keretében minden egyházi alkal­mazott eljuthat ide évente egyszer. Különleges, indokolt esetekben hosz- szabb üdülést is biztosítanak a szá­mukra, Ma is a pesti egyházközség dolgozóinak egy csoportját látja ven­dégül az üdülő. A szép tavaszi nap vidám hangula­tot teremt. Növeli a jókedvet az a meleg szeretet és gondoskodás, mely- lyel az üdülő gondnoka, Pali bácsi, körülveszi az érkezőket. A kis paraszt­idnak ragyogóan tiszta szobáiban a tisztaság és friss ágyhuzatok illata. Milyen nagyszerű, hogy ilyen szép pihenőhelyünk van! Mint éhes ember a táplálékra, úgy vágyódunk a napsugarakra. Ebéd előtt napidé fordult, átszellemült arc­cal élvezzük a tavaszi. Gongütés ebédre hív. A kitűnő ebéd után sétára indulunk. Fáradhaitallanok vagyunk ezen a tiszta, könnyű levegőn. Szabad­ban vagyunk mindaddig, míg el nem tűnik a nap minden tüzes nyila a 'nyugati hegylánc mögött s elérkezik a hűvös alkony. Bár fáradtak vagyunk a szokatla­nul erős levegőtől, mégis sokáig együtt marad a társaság a 'baráti fehéraszta] mellett. Hiszen így ritkán lehetünk együtt. Most ébredünk arra, hogy mi­lyen kevéssé ismerjük egymást a hivatali szobák, tanácskozó asztalok kapcsán. Dermesztőén hideg künn a tavaszi este. Vacogva, kabátunkat össze­húzva igyekszünk szállásunkra. A hold fénye ezüstben fürdet körülöttünk mindent. Nehezen válunk meg e lát- vánjdól... Lassan elül mindem kis zaj is. Ki­alszanak a villanylámpák, a házak kis ablakai elsötétednek s a mély csen­det nem töri meg már semmi sem. Megpihentünk, mint Isten akarta — a „hetedik“ napon. Muncz Frigyes Üdvözlet Sopronnak, ahol 500 előfizetőnk van Lapunk olvasótáborának rohamos emelkedése a „10.000-es akciónk“ be­jelentése óta gyönyörű állomáshoz érkezeit. A vidéki városok között Sop­ron gyülekezete elérte az 500. előfize­tőt az Evangélikus Élet táborában. Köszönet a buzgó terjesztőknek és üd­vözlet a gyülekezetnek, amely hallja Isten igéjét és' gyülekezik Krisztus egyházába, a megújult evangélikus egyházba. Lapunk) egyetlen sorral sem áldozta fel eddig miagát a nép­szerűségéi'!. Küzdöttünk csaknem másfél esztendeig azért, hogy a mi megújuló egyházunk igazsága áttör­hesse az egyházi közvélemény sok­szor konok falait, amelyek mögött az elévült egyháziiasság, sok tévelygés, társadalmi és politikai előítélet pár­názta be a szíveket és a füleket. Minid több ajtó nyílik meg közöttünk, az élet örömhírének befogadására. Hála le­gyen Istennek, aki munkánkat eddig segítette és bizonyára továbbra is megáldja. De más biztató jelek is vannak. Az óbudai gyülekezetben 200 előfizetőnk van. Szarvasról egyetlen napon érke­zeit 50 előfizető. Hívjuk lapunk olvasóit, lelkészeket és világiakat egyaránt, hogy támogas­sák ia:z Evangélikus Életet és ezen ke­resztül erősítsék és biztosítsák az evangélikus egyházi sajtói. ÚlBÚTOROK Sztopka képesített asztalos Üzletében Vidékre csomagolás. Király-u. Q A Fióküzlet nincs'. Címre ügyelni »& Hálók, kombináltak, konyhák Ha benyitunk emlékezetünk biro­dalmába s ott végignyomozzuk! isme­rőseinket és barátainkat, ho?” beso­rozzuk őket, meglepetten, de kőim yen megállapíthatjuk, hogy legtöbbször szürkének látszó kis egyéniségek él­nek a szívünk közepén. És ezek ke­rülnek a szemlére szedett sor élére, egyszerűen csak azért, mert mindig nyugodt és türelmes emberek vollak. Sokan tart ják inkább csak okosság­nak, mint erénynek a türelmet. Pedig a türelem erény. Az. egyik legnagyobb keresztyén erény. Magvá- ban a Ilit és remény parazsát a szere­tet — minden élet oxigénje ■—. éleszti. S aki ismeri az Ür Jézus Krisztust, aiz, különbséget is tud tenni az önzés­sel körített számító okosság, meg a szelíd, alázatos, lélek mélyéből1 fakadó türelem közölt. Krisztustól távol már az okosság is türelem s még a türelem isi csak okosság. Igaz, a türelem szerény erény. Félrehúzódik a fényképezőgép elől, meg a reflektorfénytől. Nem szereti a kirakatot, a látványosságot. Pirul, ha elismerést nyújtanak feléje. Most azért került mégis ide, meri kivételesen mind a kettőt megkapta. A nyilvánosságot, meg a köszöne­tét is. Egy kis város temetőjének, a túl­világ! élet földi kapujának a haloítas- húza előtt állt már a gyülekezet, ami­kor a lelkész megérkezett. Amint oda­lépett a gyászoló családhoz, kiderült, hogy a halottas-levelet, ami nélkül pedig nem temethet, otthon felejtet­ték. Azonnal küldöncöt menesztettek érte. Egy jó órába telt, mire megjött vele. Addig ott topogott a fekete­ruhás regiment a koporsó körül. A januári délutánban még a bundák is dideregtek. A tél udvartartásának teljes személyzetével köszöntött be. A szél megtalált minden rést s könnyű prédaként szórta a havat. A fagy lépteit hallani lehetett. A fák, a föld megkopasztolt díszei keserve­sen jajgattak a viharban. S amikor megindult a gyászmenet, a lábak alatt csikorgóit a hó és sírásával tökéletes léit a természet panaszos kórusa. De lezajlott a temetés. Az emberek boldogan mentették magukat haza. A lelkész pedig ezt a szolgálatát is bepólyálta szeretetével s szívében oda­fel le a többiek közé. Pár nap múlva aztán kiderült, hogy ai közvélemény díszhelyre ültette ezt a temetést, . Az utcán találkoztak. A gyászoló család szomorú asszonya, meg a lel­kész. Az asszony könnyes szemmel hálálkodott. A lelkész pedig zavartan gyömöszölte magába a dicséretet. Zavarából egy kérdés húzta ki: „Telszik tudni, hogy ebből a szép temetésből mi tetszett az egész gyiile- iiezélnek a legjobban?“ „Nem tudom!“ Felelte. „A türelme! Hogy abban aiz ítélet­időben is szemrehányás nélkül, nyu- gondtan várakozott!“ Fejezte be az asszony. Így kapta meg a türelem egyszerre a nyilvánosságot, meg az elismerést is. Pedig egyikre sem vágyott, mer!- eizí a természete. Már a nagyhétre készülődnek a prédikációink. Mit mond Jézus Krisz­tus a mai gyülekezetnek? Az a Jézus Krisztus, aki a főpapok előtt, Heródes előtt, Pilátus előtt s végül a kení raten Isten színe előtt állott ezekben a napokban? Az a Jézus jelenik meg előttem, aki tűr és megbocsát. Türelmesen szolgál. Áldozatos, türelmes emberszolgálat, ez aiz egyház igazi megnyilvánulása. Isten az ujjával mutatja: a mi türel­mes szolgálatunk váltja ki elsősor­ban a gyülekezet háláját. Komjáthy Lajos Gyüíekezeli hírek Dr, Veöi'eös Imre nyug. tiszti fő­ügyész, a győri egyházmegye és egy­házközség ügyésze a nagybaráffalui egyházközség felügyelője március 29-ikén Győrben elhunyt. Az el- húnytban Veöreös Imre, az Új Harangszó felelős szerkesztője édes­apját gyászolja. Ravasz László: Orgonazúgás . 12.— 1 Vásárhelyi János: Ravasz László: Látások könyve 12.— Krisztus szolgálatában . . . 25.— IVass Vince: Növekedés a hitben 24.— Megrendelhetők: BALÁS LÁSZLÓ teol. könyvikereskedésében Budapest, VI., Felsőm!ősor-utca 5 Prot. teol. könyveket állandóan veszek SZLEZÁK LÁSZLÓ harangöntö mester Magyarország aranykoszorús mestere BUDAPEST, XIII, Petneházy-utca 78 Telefonhívó: 203—261 Sötét folyosó mögül fény árad Az egyetemes egyház székházának második emeletén rejtelmes, sejtel­mes, sötét és szűk folyosó várja ven­dégeit. Csak azok, akik itt élnek, jár- nak-kelnek, munkálkodnak, csak ők érzik a folyosó meghittségét. Ismerik minden részét, tudják, hogy melyik ajtó mögött ki hogyan tusakodik, milyen cél felé törekszik, mekkora erővel küzd a jövendőért. Mert ez a folyosó a fiatalságé, a sugárzóké, a reménykedőké és a, — szolgálóiké. Itt nemcsak egyéni életük épül, duzzad és szépül, hanem az egyházé is. Éppen ez a tény vezette e sorok íróját is a szűk folyosó néhány lakó­jához, hogy betekintsen az egyház­szolgálat egyik legfrissebb színhe­lyébe. Idegen szó volt a jelszó, amely így hangzik: flanelográf!... s aki halija, csak annyit sejt, hogy a fla­nel szóval kapcsolatos. Minden más csak később derül ki s a meglepetés pompássága éppen abban van, hogy a flanel anyaga valamiképpen Össze­függ Isten igéjével. Nos, ezt az összefüggést kellett ki­deríteni. A folyosóra kiszűrődő gyenge vilá­gosság egyik üvegajtón át szelíden hívogat. Aki a kis szobába lép, szem­betalálkozik valami diáktanya képé­vel. A falak visszahúzódnak a ho­mályba, mert két lámpa mélyen le­ereszkedik, csak az asztalokat vilá­gítja meg. De ez a két asztal magán hordja a műterem minden jellegze­tességét, egyszóval, művészi rendet­lenségét, fiatalos, lázas, munkás ösz- sze-visszaságot árul el. Könyvek he­vernek egymás mellett és képek egy­más hegyin-hátán. Festékek halmaza, mint valami szétszórt sereg s a szem hirtelen csak a kéket, barnát, piro­sat, fehéret látja meg, de van ott mindenféle más is. Ecsetek és redisz- tollak, finom, gyengéd rajztollakkal váltakoznak s a tinlásüvegek néme­lyike is nagyhasú, kövér, másika pe­dig olyan elegánsan karcsú, mint egy csinos leány. Közöttük nemesen tün­döklők, pohárba húzódva néhány szál ibolya . .. És persze flanel, flanel, a titokzatos flanel... Az asztalok mellett ülő ifjv leányok közül először F... Éva szó­lal meg. Elmondja, hogy a flanelo­gráf a gyermek missziói bibliakörök egyik modern segítőeszköze. Arra szolgál, hogy a bibliai történeteket képekkel tegye elevenné. A történet hátterét pasztelkrétával festik a fla- nera, amelynek nagysága egy méter­szer 70 centiméter. A történet alak­jai papirosra kerülnek, azokat rá­ragasztják a flanelra s amikor a tör­ténet elbeszélése kezdődik, annak fo­lyama alatt a kifüggesztett flanel- háttérre rákerülnek az alakok s be­népesítik azt. Ezt így le lehet írni rö­viden és el lehet olvasni józanul, (rlve vagy csak sejtve, de amikor az ember látja, valami hihetetlen elra­gadtatás lesz úrrá rajta. Közben belép a szobába H.. . Magdolna is, akinek folyton mosoly­gó arca a munka iránt való lelkese­désről beszél. Bemutatja Jézus meg- keresztelése történetének flanelográ- űáját. A Jordán folyó egyik eredeti képe került a flanelra színesen. Bal­ról sárgás homok-partrészlet látszik, elszórt kődarabokkal. A folyó vize kékes-zölden csillog s itt-ott ráhajol a keleti táj buja nyárfája. A folyó mögötti részen, távolabb, sivár, re­ménytelen hegycsúcsok. Ez a népte- Ien táj egyszerre megelevenedik, amint felsorakoznak a történet részt­vevői ... A homokos parton néhány férfi és nő telepedik le, a víz csöndes hullámai között pedig ott áll Ke­resztelő János és a Megkeresztelt, akinek feje felelt tisztán lebeg a fe­hér galamb . . . Csupa szín, csu­pa élénk élet és mozgalmasság. Amelyik gyermek ezt ai ké­pet látja, magába szívja Jézus megkeresztelésének émlékét. .. B ... Gyurka veszi át a szót... — Benczúr László, a Luther Már­ton Intézet igazgatója, tudta, hogy értünk valamit a rajzolásihoz. .. (egyszerű szerénység...!) és felve­tette az eszmét, hogy magunk is ké­szítsünk. a rendelkezésre álló min­ták alapján, új bibliai sorozatokat. Sok nehézséggel jár ez a munka, mert fel kell kutatnunk a szakiroda- lomban a szükséges adatokat. Ere­deti fényképek kellenek a vidékről, amelyen a történet lejátszódik, s is­mernünk kell annak a kornak épít­kezését éppen úgy, mint az öltözkö­dést. Amikor az előzetes tanulmá­nyokkal elkészültünk, sorra kerül a képek és alakok felvázolása. A bib­liai történet minden részletét szem előtt kell tartanunk s annak alapján kialakul bennünk az Ige üzenetének drámát izálása. Amikor mindennel készen vagyunk, szinte befejezésül, ellátjuk a sorozatot megfelelő hasz­nálati utasításokkal, hogyha bárki kezébe kerül, fennakadás nélkül al­kalmazhassa. A munka kezdete iránt érdeklő­döm. Egymásnak adják; a szót. — Először négyen-öten a lakásun­kon kezdtük el a rajzolgatást, tervez- getést. Amióta Groó Gyula egyetemes főtitkár a mostani szobát műterem­nek rendelkezésre bocsátotta:, lendü­letet kaptak terveink. Kialakult a munkaközösség is, amely ma együtl dolgozik. Van közöttünk építészmér- nökhallgató, kántorképzős, műszaki rajzoló, joghallgató, tanárnő, gépész­mérnökhallgató, laikus egyházi mun­kás, akik a munka minden részében résztvesznek. Mindenki rajzol, fest, tusoz, ragaszt és tervez . .. — Eddig hány sorozat készült cl? — összesen tizenkettő! Közöttük: a 12 éves Jézus a templomban, Zá- keus, a samáriai asszony, Noé és az özönvíz, Ábrahám és Izsák, Lázár feltámasztása, Rebeka és Eliézer, az érckígyó, a jeruzsálemi bevonulás, Pál útja Rómába, Jézus és a gyer­mekek és Keresztelő János. — Tervek? — Szeretnénk még elkészülni egy böjti sorozattal, amely Jézus szenve­déséről szól: ulolsó vacsora, Jézus imádkozása a Getsemáni kertben, Jézus halála és feltámadása'. — Hogyan kerülnek ki a flanelképek gyülekezeteinkbe? — Bármelyik gyülekezetnek szíve­sen kölcsönözzük! Egy sorozatért egy hétre 10 forintot kérünk. Az anyagi ellenszolgáltatásra nem az üz­leti haszon miatt van szükségünk, hanem azért, mert munkaközössé­günk az Egyetemes Egyháztól 1000 forintot kapott kölcsön az anyag be­szerzéséhez s ezt a kölcsönt termé­szetszerűleg vissza kell fizetnünk. Már eddig is sokan fordultak hoz­zánk kérésükkel az ország minden részéről s úgy hallottuk, hogy hittan­oktatáshoz is felhasználták. A gyer­mekmisszió titkára, Sátory Tilda, most is úton van, 7 sorozattal járja a vidéket s felhasználja gyermek- evangélizációja alkalmával. Jelentései nagyon érdekesek. A felnőttek is végtelenül élvezik, de a gyermekek rajonganak érte mindenütt. Az Egye­temes Egyház lelkészankétjein is be­mutatjuk, eddig igen jó eredmény­nyel. Beszélgetésünk ideje alatt Benczúr László is betoppan. Néhány mondat­tal összefoglalja véleményét. — A flanelográf gyermekmissziói munkánk igen áldott eszköze, de csak eszköz! Ba j lenne, ha a gyermekekkel foglalkozó egyházi munkások csak erre építenék szolgálatukat. Az alap mirdig is az evangélium, a megjele­nítő képek csak ajándékképpen ke­rülnek gyermekeink elé, mert esetleg hozzászoknak. Csak az tudja igazán alkalmazni, aki biztosan használja gyermekeink számára, különösen evangélizációs igehirdetésnél. Ezzel a gyülekezetnek szeretnénk szolgálni, hogy a gyermekeken keresztül is épüljön- a lelki ház, amelyet Isten akar építeni a gyülekezetekből. A kölcsönzés is, utazó titkárunk mun­kája is ezt a eélt szolgálja . . . * Így fejtődiik meg a flanelográf titka ... Már nem is titok. Egyszerűen: az ifjúság dolgozik az ifjúságért! Horváth András.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents