Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-04-09 / 15. szám
XV. évfolyam, 15. szám 1950 április 9, AZ ORSZÁGOS LUTHER-SZÖVITSIG LAPJA l estnek feltámadása Négyheti Péter Oü ül hideg éjszakán a lűz mellett és nézi, hogy a többiek, az idegenek tesznek-vesznek, töltik az izgalmas éjszakát, raknak a tűzre, vagy elhúzódnak a füst elől, zsebükből előveszik az olajbogyót, vagy a kenyeret, rágcsálják, s közben léhán beszélgetnek, hogy eltereljék ügyel műket és egymás figyelmét az izgatottságukról, a félelmükről és a lelki- ismeretfurdalásukról. Odabent az elárult Jézust vallatják, ö pedig itt ül a tűz mellett és úgy tesz, mint a többiek. Az egyház, akit most teljes egycdiilvalóságában maga az Ur Jézus Krisztus testesít meg odabent, most úgy tűnik az ő számára, mintha nem az ő ügye volna. Legalább is szerelné, ha a tűznél) senki sem gondolná, hogy ő is benne van ebben a dologban. A tűznél azonban olyanok ülnek, akik féllábbal szintén henne vannak a dologban. Ismerték öt és mégis kiáltották a „feszítsd meg“-et. Péter azt hiszi, hogy ezen az éjszakán ő elkerülheti a döntést. Az ember ne leplezze ite magát mindig. Jó elvegyülni az érdektelenek között és hinni abban, hogy érdektelenséget mutatva a Krisztussal való közös ügy és a lőle kapott aposfol- ság hordozása halasztható. Ha ez a bizonytalan éjtszaka elmúlik, majd akkor megint elölről lehet kezdeni a vallomást és a bizonyságtételt róla, aki neki, Péternek meggyógyította az anyósát és akire ő, Péter azt keltett mondja: „Te vagy az élő Isten fia“. Most azonban várni kell és leplezni a dolgokat. A tűz körül azonban megismerik Pétert a „beszédéről“, — ö is galileai. Péter háromszor is h.-gad egv éjszakán. De a kakas is megszólal hajnalban. Jézus előre tudta, Péter sem lesz erősebb, mint a lobbi, lés mégis ezen i kősziklán: mhaj'ttnk. ilyen Pétereken építette fel az anya- szentegyházát. Nyomorult bűnös emberek vagyunk, hitetlenek és engedetlenek. De éppen így vagyunk a Krisztus tanúi. Azért kellett neki meghalnia és feltámadnia, mert ilyenek vagyunk. Csak legalább tudnánk Tamás Nem volt se hitetlenebb, se igazaid) hívő, mint a többi. Csak még nem látta azt, amit a többiek. 'A többiek láttáik a feltámadott Jézust és így lehellek apostolokká. Az apostolok lá- iásbót éltek, arról tettek tanúbizonyságot, amit láttak. De éppen, mert ők láttak, élhetünk mi hitből. Mi nekik hiszünk, a szemtanúknak, akik látták és hallották Krisztus csodálatos dolgait. Így kaptunk mi a kezünkbe bibliát. Tamás mégis mai jelenség. Hallja a többitől, ami történik. s még sem tudja hinni, mert nem ..győződött“ meg. Jézus külön ő érette visszajön ugyanabba a szobába és néki is megmutatja sebeit. Mégegyszer szól hozzá és meggyőzi. A tanítványok egy bélig türelmetlenkedtek és bosszankodtak Tamáson. Hogy nem hiszi ez azt, amit mi hiszünk és miért nem hisz ez Annak. akit mi láttunk. Türelmetlen és bosszankodó egyház vagyunk mi is ma éppúgy, mint az az első egyház, az első 11, ott azon a héten. Hogy nem hiszik mások azt, amil mi hi sziink? Hogy nem hisznek Annak, aki felől mi már meggyőződtünk? Mióta hirdetik itt már az evangéliumot is: mégis mennyi a kételkedő. Jézusnak nagy szerelte voll a Tamások iránt. És ezért szeretett minden embert. Ha a meggyőződés gőgös, nem híd szerelni mindenkit. Akiben pedig a szeretet elhidegiií, az nem alkalmas a Krisztus tanújának. arcképek Kleofás és társa a két emmausi tanítvány együtt mentek az úton. Hosszú út volt és lehangoló. Jeruzsálemből jöttek, ahol megölték a Messiást. De valaki mellettük jött az úton és szüntelenül magyarázta nekik az írásokat, hogy hogyan kellett néki szenvednie és meghalnia. Hogy éppen ebiben van az ö számukra a szabad ítás. De ahhoz, hogy ezt megértsék, valami hiányzott az életükből. Ezen az estén megtudták. „Maradj velünk, mert immár be- e téledett és a nap lehanyatlott.“ Az pedig, aki velük ment, betért velük a házba és megtörte nékik a kenyeret. A kenyér megtöréséről ismerték meg a szabaditójukat. Bűnbántban és a bünbocsánat elnyerésében találjuk meg a szabadítónkat. Mai vándorúik, keresnünk kell azt a Jézust, aki nekünk megtöri a keyeret. Nem nagyon sokunknál hnányzík a megtérés és a bűnök bocsánata? A lator zelota és a pogány százados Ezekben a napokban már az egész egyház .‘hallgatott. A tanítványok • hallgattak és azok is, akik ő általa kaptak egészséget, vagy új életet, elnémultak. az ö nagy napjain. De Isten szénit Lelke megszólaltatta, az evangéliumot, a hívő könyörgést, a bizonyságtételt azok közt, akikre nem számítottak. A keresztfára feszített lator Zelota könyörög azért, hogy be- lbgadtassék az ő országába és itőle reméli az üdvösséget. A pogány százáéi:)- pedig megáll a keresztfa előtt és vall: „Bizony, Istennek fia volt ez" Isién a kövekből is támaszthat magának profi-iákat. Ki tudhatja az ö útjait? Nem élhet-e az egyházban a nemegyház? És nem történhetik-c meg, hogy Isten akarata diadalmasan megvalósul az egyházon kívül? Ez a böjt arra való, hogy magunkba! szálljunk s liogv megértsük, hogy semmit se jetant, ha Abraham a mi atyánk. „Uram, uram“-mal senki sem jut Isten országába, hanem csak az. aki cselekszi a mennyei Atya akaratát. De más tanulság is van itt: minden megtérés képtelen és emberileg el- képzelüele.Ten csoda. A Szentlélek csodája. Isten arra nevel minket, hogy- ő Názáretböl hoz jól és a kövekből prófétákat. Alázzuk még magunkat Isten előtt. A mostani húsvét is ugyanaz, mint az előző Jézus Krisztus bűneink és halálunk feletti győzelmének ünnepe. Hazánkban a harangok zúgnak és zsúfolt templomokban hallelujázna-k a Győztesnek. Evangéliumot hirdetünk és nyílnak a szívek az evangélium hallására. Péterek, akik úgy gondolták, i'.ogv a -ti érdektelen.ségtek fenntartható és bizonyítható, halljátok a húsvéti kakasszól. Tamások, akik má- is kételkedtek, higyjelek abban, aki meg tud győzni a feltámadás felől. Ti mind, akik türelmetlenül és bosszankodva nézitek a Támlásokat, hízzatok abban, akinek van türelme és szeretete minden kételkedőhöz. Kíeofások hívjatok a házatokba a húsvél győztesét, bánjátok meg bűneiteket és vegyétek a bűneitek bocsánatát. Egyház, önhitt „egyház“. Ábrahámnak és Dávidnak magva, alázzátok meg magatokat Isten előtt, aki keresi az ő igaz egyházát s talán kövekből hozza elő, hogy mégis elkészítse az ő „kiváltképpen való népét, jó cselekedetekre igyekező!.“ Dezséry László. Ez Isten igéje A szombat végén pedig, a hét első napjára virradólag kiméne Mária Magdolna és a másilk Mária, hogy megnézitek a sírt. Es íme, nagy földindulás lön, mert az Cmalk angyala leszáll vám a mennyből és odamenvén, ellhemge- ríté a követ a sír szájáról és reá ülte arra. A tekintete pedig olyan volt, mint a villámlás és a ruhája fehér, mint a hó. Az őriizők pedig tőle való féltőkben megrettenének és olyanokká lőnek, mint a holtak. Az angyali pedig megszólalván., monda az asszonyoknak: Ti ne féljetek, mert tudóim, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen .itt, mert feltámadott, alu lit nieigmonidottia volt. Gyertek. Lássátok a helyet, ahol feküdt v-ala. Es menjetek gyorsan és mondjátok meg aiz ő tanítványainak, hogy feltámadott u háládból és ímé, előttetek megy Ga lileiába. Ott meglátjátok Ot. Íme, megmondottam m-ékte'k. És gyorsain eltávozván a sírtól, féletiemmel és nagy örömmel, futnak va-íia, hogy megmondják az 0 la,Hitványainak. Mikor pedig menniek viala, hogy megmondják az ö tanítványainak, íme, szembe jőve ő velük Jézus, mondván: Legyetek üdvözölve! Azok pedig hozzájárulván, megragadták az Ö lábait és leborultá- ntaik előtte. Akikor monda nekik Jézus: Ne féljetek; menjetek el, mondjátok el az én Atyámf i-a-i-mak, hogy menjenek Galileába és ott meglátnak ! engem; „A húsvéti i agyai prédikációjának ‘a lényege ez: Ti a sírban keresitek a Jézust, aki ma már egészen más. Ti megfA'szítcJtnek hiszitek, pedig mái' feltámadott halottaiból. A halál birodalmában hiába keresitek. A helyet megmutathatom ugyan, ahova helyezlek, de maga nincs itt' löhhé. *Ne keresd földi dolgok lárvájában. Mert ilyesmiben a keresztyén ember éppen úgy nem fogható meg; mini ahogy Krisztus sem. Hanem, amint ;a Krisztus mindenek felett van, úgy a keresztyén ember is mindennek ‘felette van. Az apostol szerint „életünk el van rejtve a Krisztusban“. ■Tehát nem á ládafiában, mert ott meg lehetné találni, hanem á Krisztusban.“ Luther. Oh, egyszer’ kellene csak elmélyedned A bűnbánátbari, amíg tart a ma S megkönnyebbülnél, visszatérne kedved,. A szívedbe békesség hullana. Békesség hullana, eléd, Ha, még ura, még- e pillahatban kezdenéd! E húsúét ünnepében L húsvét ünnepében 'Dicsérjük a nagy Istent ■ Ki értünk megholt Fiát Ki értünk megholt Fiát Feltámáiztoúa testben. Ennek örüljünk, Szívvel, szájjal, buzgó lélekkel. Kik a Jézusban hiszünk. <Adjuk meg, Adjuk meg. iKéki a dicsőséget. Vigadjunk, vígadjunk, Miként a fák, füvek, virágok■■ ‘Vjutnak örömben. „Mi módon lámádnak fel a halottak? És átmenni testtel jönnek ki?“ (1. Kor. 15, 35.). Húsvét a legrégibb és a legnagyobb keresztyén ünnep. A vasárnap is húsvétiak köszönheti létrejöttét, hiszen eleinte a szombatot ünnepelték az első keresztyének. Húsvét üzenete kezdettől fogva a keresztyén hit és igehirdetés magva, veleje volt s ez: a Jézus Krisztus halált meggyőző feltámadásáról szóló örömüzenet. Húsvét nélkül nincsen keresztyénségl Akkor vagyunk keresztyének, ha hisszük, hogy Jézus- Krisztus feltámadott a halálból s minket is feltámaszt vi-sz- ■zajövftelekor, az utolsó napon, ennek a mostani világkorszaknak a végén. Jézus Krisztus feltámadásáról a tanítványok híradása szól kétezer esztendő távolából. Hosszú idő ez, „a képzetei sebesszárnyú sas, elfárad mégis mire odaér“. Jézuson kívül feltámadott embert, aki utóbb meg ne hall volna, nem látott senki. Ellenben látjuk a halált a maga teljes íélelmetességében és kikerülhetetlen- ségóben. Békében és háborúban, „ágyban, párnák közt“ és bomba- záporban ezer arca van a halálnak s mindegyik rettenetes. Hazudik, vagy önámító, aki azt véli, hogy nem fél a haláltól. A halál árnyékában folyik az emberi élet és ez az árnyék reávetődik 'egragvogóbb perceinkre, is és ürömként megkeseríti örömiiiik minden poharát. Ez a valóság s ezt ne is próbáljuk tagadni, vagy szépíteni. A „halálmegvetés4“ épp úgy nem keresztyén erény, mint az életunt •ság. vagy a szerzetesi ünsanyargu- tás. A keresztyén ember örül ennek a földi életnek, mert tudja, hogy Isten nagyszerű ajándéka, értékeli és élvezi niinden szépségét és tud is élni. Izrael ősatyái. Ábrahám' és a többiek ajándéknak tartották a hosszú életet s nein örültek a halálnak. A halál ellenség, istenellenes gonosz hatalom, a bűn szörnyű gyümölcse. Aki nem tud örülni az életnek s nem ismeri a hálál rettenté- ■sét, az nem értheti meg a feltámadásról szóló örömüzenetet sem. Mert eiz az üzenet nem csiuipán azt mondja; hogy van éleit a baltái irtán. Valamiféle másvilágról tanúnak a világ vallásai. Az emberi bölcselkedés is miiifcteu időikben igyekezett enyhítieiná a I naftái borzalmát azzal, hogy hirdette a halál utáni élet valamilyen -formáját, többnyire •a CJéOek háilhataitlahságiáiL Mindaz azonban!, amit az emberi vágy és képzeltet erről a „másvilágról“ kiagyalt nagyon vérszegény, gyatra és erőftelen a halál téí.-Linetes valósága előli. A halál: rothadás, pusztulás, feloszló holttest, csontok, teljes megsemmisülés. Micsoda gyenge vigaszt ; nyújthat vele szemben akár a lélek halhatatlanságának tanítása is? Miféle élet lehet az, ahol egy testetlen 'lélek tavaszi pillangóként lebeg és didereg a semmiben? A feltámadás húsvéti üzenete egészen miás és végltielemül több. A ko- rinthns-i keresztyének aggódó és kétkedő kérdésére: „Mi módom támadnak fel a haloMnlk? És minémű ’testtel jönnek ki?“ Pál apostol és yefte együtt: aiz egész keresztyén' egyház diadalmas és ujjongó bizony- ségtevése foleú: „elvettetik romlam- dóságlban. feJtiámaiszrtialijk romolha- 'ta-ti’lanságban'. . .“ Ennek a bilzonvsáigtevésniefc pedig az a veleje, hogy a feltámadás Isten teremtő csodája. Isten a porból, a semmiből támaszt fel engem és ad nekem újra testet. Ez a test megjelenésében hasonló lesz ahhoz, amelyben e földön éltem. Hiszen a feltámadott Jézusra is ráismertek a tanítványai. Valóságos test lesz, amely éf, látható és megtapíntható; Jézussal beszéltek tanítványai. Tamás nlegtapínthalta sebeit s ő leült velük enni. És mégis egészen más lett: roinolhatatian, dicsőséges, amelyen betegségnek, bűnnek, halálnak nincsen hatalma, amely nem éhezik és nem fázik; Jézus a bezárt ajtón keresztül is megjelent tanítványai között s a feltá- madottat nem lehetett- volna mégegyszer megölni Ez a feütámiadlás nagy csodája: én leszek aiz, aki megállóit az Istán színié előtt ebiben az új testiben, hiszen emlléfk/ezni fogúik m.i adieu re, amit cselekednem, mert csak így adhattok számot föOdi életemről. Nem egy másilk ember llesz aiz, akiit I-sten feltámaszt, hanem én, aki férfiú. vagy nő -ebben- az éteitOreii él-tenl. A fettáma-díás tehát azt j-eleiiíi, hogy élet-, valóságos emberi élet vár reám. Hú- nem így volna, akkor nem is -tehetne.' neki- -igazán- örülllni, akikor a feltárni áldás reménysége nem volna igazi győzelem a halál felett. Isten lemíblern-eík teremtett -benn üli1-* teet, tehát téstiTélk'i lénynek s nem langy-alln-alk, tíszílán szellemi lénynek. Csak testiben, ludíiwlk igazán em-beri életet élni. Iiz azt jelenti, hogy a felliániáidott ember nem va- lam if éle < Jk ép z-elh-r-t ettem .. mennyországban“. felhőpalöfában fog élni örökéletet', hia-nem földön, földi, testiben vaCló életet. Persze ez a föld az új föld lestz. alz új ég alatt (II. Péter 3:13), amellyel Isten megújít és inegtisatit a bűnnek mindjén következményétől) fJelenések 21, 1—öl.. Ezen a» új földlön az új ég alatt él a feltámadott ember örök, boldog közösségben Istenével s ez inága az örök élet, az üdvösség, Ezt és nem kevesebbet hisszük akkor, amikor va.Díjúk: „Hiszem, a testetek feltámadását és az örök- életei." Ezt a csodálatos, teljes és valóságos ételiéit szere/t-c meg- számunkra Krisztus Urunk. Ez lesz a miénk, ha, hitü-nlkke-l már most bele-, kapaszikodumk, ha rajta esüngiiunk igéjén, ha engedjük, h-ogy Szén,liléikével vezessen boimünlkel. Akkor valóságosabb és hat-almasalbb Ites-z számnn'kia a feltámadásnak és az örökél-etnck ez a csodálatos reménysége, mint a halál rémiileles valósága s mind- az a pusztulás és en-yé- s-zie-t, amit szietmiejnk látnak. S akkor megtapasztaljuk, hogy valóban semmi nem válasz Ihat el minket az Istennek Krisztusban lett szerelt métől: a halál sem, a sír sem. Akkor húsvéti keresztyének leszünk, s ezze! leszűrik igazán- keresztyéniekké. Mert I-i.lü-nk magva a húsvéti örömhír: Jézus Krisztus feltámadott, él s. . vette együtt élek én is,, meri feltámaszt engem ;iz utolsó napon. _____ Groó Gyula „H árom ellenség lámad .Jézusra egyszerre. Halál, hűn és ördög. S ime, mindhárom ellensége lábainál hever. E dicső győzelmet ünnepeljük ma. Minden erőnk abban van. ha Krisztus húsvéti győzelmét csakugyan a, szívünkre vesszük . és, rendíthetetlenül hisszük. (Luther) *
