Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-01-08 / 2. szám

BvaifféBikus Siet

*

Miért nem lett Darvcts József

orosházi evangélikus tanító?

Tízkereszt

Máté 3:1—17. v.

A Jordán mellett teveszörcsuhában Állt a próféta: Isten embere.

Hangja zengett, ha pusztába kiáltott S lelkeket járt az Ige fegyvere.

„Térjetek meg, mert immár elközelgett A menny országa. Lobogjon a hit,

Vessétek le a sötétség ruháját,

Készítsétek az Úrnak útjait!

Mert mindaz, aki jó gyümölcsöt nem hoz,

Kivágattatik, bizony mondom én Es tűzre vetik, ahol semmivé lesz!

A fejsze már a fáknak gyökerén!

Mert jön Valaki, ki erősebb nálam,

Szórólapáltal megy a szérűn át,

.4 pelyva ég majd olthatatlan tűzzel, .

De csűrbe gyűjti a jó gabonát!

Csak egy tart meg: a bűnbánó alázat,

Amelyből új hit, új élet terem!

Ki vallomást tesz bűneiről nyíltan,

Jordán vizében megkeresztelem! - t

Hogy tiszta legyen, megtérjen a jóra,

En vízzel teszem rajta e jelet,

De én utánam Szentlélekkel, tűzzel Jézus keresztel majd meg titeket!“

... A Jordán partján Keresztelő János Sudár fenyőként álló termete . ..

Hívó szavára jött az egész város 1í’s Judeának minden gyermeke.

S ki megtisztulva lépett a habokból,

Lemosva rút és sötét bűneit,

E szó kísérte: „Teremjétek békén A megtérésnek jó gyümölcseit!“

... De egyszer ime, ott a nagy seregből Jézus közelgett hozzá csendesen.

János csak állt ott, nagy, révült szemekkel S a szíve úgy vert hangos-hevesen.

S mikor a Mester a szemébe nézett:

„Keresztelj meg!“ — így szólott ajaka,

Nagy belső harcok közt tusázott, vérzett És megszólalt a tilalom szava:

V

„Nékem kell Tőled megkeresztelkednem Es mégis Te jössz énhozzám, ide?“

■ ■ ■ „Engedj, mert így kell az Ember Fiának Az igazságot betöltenie!‘‘

. .. És mikor Jézus kilépett a vízből,

Fehér galambként szállt rá fényözön.

Az Isten Lelke, ki az égből szólott:

„Szerelmes Fiamban gyönyörködöm!“

... .4 Jordán mellett találkozott össze Két nagy világ: Múlt és a Jövő!

Az Ószövetség Jánosban ért véget,

.4’ Újszövetség Jézusban erő! ígéretálmok mind beteljesültek.

Kinyílt az égi fehér liliom És onnan indult hódító körútra:

A szent Kereszt s az Evangéliom! „

Palotai Gyula

AZ ÜJ HUMANIZMUS FELÉ

Darvas József az újonnan megválasztott bánvakeriileti felügyelő,

építésügyi miniszter, amikor elvégezte a tanítóképzőt, megpályázta az orosházi evangélikus tanítói állást, de a választáson elbukott. Ennek a bukásnak a történetét mondja el Darvas József Egy parasztcsatád története című művében, melyben megrázóan indokolja meg, miért nem lehetett a „középosztály“ tagia, de esvúttal irányt is ■mutatott jövő politikai útjára is:

„Engem az anyagi bajok végig

kísértek mind az öt eszletidőn: szinte minden őszön úgy volt, hogy a következő tanévre nem tudok visszamenni, de valahogy azért mégis mindig sikerült Mint jó tanuló lassan- 1 assan tekintélyre vergődtem az isko- lástárisaim és tanáraim előli egyaránt, a távolság azonban, ami már az első napokban közzénk esett, soha nem szűnt meg egészen. Közöttük éltein, valójában azonban csak mellettük. S mert akkori értelmeimnél mindennek még nem tudtam magyarázatot adni, mindig megalázottnak, nyomorultnak, aiácsonyrendűnek éreztem magamat. Silányságom kínzó érzése a régi élelem, azi elhagyott osztályom iránt egész romantikus nosztalgiát ébresztett bennem. A visszatéréshez azonban nem volt elég erőm és bátorságom, így mindez í:ói próbálkozások formájában vetítődön ki belőlem. Forradalmi, majdnem anarchikus verseket írtam s mikor néhányat közreadtam belőlük, ki akartak csapni az intézetből. Végül azonban mégis megelégedtek azzal, hogy fogadalmat tegyek, misze.jnt jövő élelemben ilyen, a tanítói hivatással összeférhetetlen írásokat nem fogok írni, „sem kötött, sem kötetlen formában“, ahogyan az esküszöveg mondotta. Emlékszem: amint ott á 1- tam az ünneplőbe öltözött tanárok széles karéja előtt s ismételtem ez előolvasott fogadalmat, azok úgy, olyan szemmel néztek rám, mint valami idegen, az ő világuk számára egészen érthetetlen teremtménybe.. .

Miután megszereztem a tanítói oklevelet, elérkezett annak az ideje, hogy most már csakugyan belépjek abba az osztályba, amely felé kilenc évvel előbb elindultam. Azonban még itt is, mikor fölül éreztem már magamat az áttörhetetlen közegen; már most is é:eznem kellett az elhagyott élet lehúzó erőit.

Otthon a falumban pályáztam egy megüresedett tanítói állásra, az evangélikus egyháznál. A népes egyház tizenöt iskolát tartott fönn. A tanítói állásokat választás útján töltik be, még pedig úgy, hogy az egyházközség összessége szavaz. Így egy-egy tanítóválasztás, majdnem olyan nagy esemény, mint valami képviselőválasztás.

Kelten voltunk helybeli jelöltek. Nekem tiszta jeles volt az oklevelem. — neki viszont kiterjedt gazdag parasztrokonsága volt. Márpedig ez volt a döntő. Nemcsak azért, mert ez nagy erkölcsi súlyt jelentett, hanem

Fenti cím alatt a Voix Ouvriére ci- mü svájci lap sorozatosan ismerteti Kenneth Leslie amerikai lelkész tanulmányát magyarországi látogatásáról. A svájci lap az alábbiakban ösz- szegezi a beszámolóról alkotott meggyőződését: „A magyar protestánsok nemzeti történelmük során most először váltak egyenlőkké egymással is, meg a többségi egyházzá, is. Hivatásukat most először tudják igazán betölteni. Híven a saját küldetésükhöz, Krisztus szellemében végezhetik szolgálatukat a z új magyar életben.“ David D. Baker, az amerikai egyházi lapok szövetségének elnöke, beszámolót közöl múlt évi magyar- országi látogatásáról a Churchman gálátokat az új magyar életben.“ „Üdvözlöm — írja — Amerika sajtójának azt a kis hányadát, amely szabadon írja meg véleményét.

A múlt év egyik vasárnapján a budapesti Kálvin-téri református templomban voltam, amely zsúfolásig megtelt emberekkel. Az igehir- delő aznap éppen egy amerikai leikész volt, aki tolmács segítségével szolgált, olyan kézirat alapján, amelyet nem kellett bemutatnia semmiféle cenzúrának. A következő napokmég inkább azért, mert a választásokon csak az szavazhatott, ak;nek nem volt egyházadóhátraléka, a jó- mómdúaknak pedig nem volt. Volt ellenben a szegényeknek, a földmunkásoknak, akik a gazdák jelöltjével szemben engem támogattak, így bizony az ő mellémállásuk válóban csak „erkölcsi támogatásit jelentett. A középosztály, amely születési hibám miatt nem érzett magához tartozónak, a „természetes szolidaritás“ alapján a gazdasági hatalmat jelentő gazdákkal szavazott és én így csúfosan megbuktam.

Ez volt az első és az utolsó próbálkozásom, hogy belépjek a hivatalos középosztályba.

A szgények ugyan, volt osztálytársaim, mintha csak jóvá akarták volna lenni az ő szegénységük miatt elszenvedett bukásomat, egyszer még megkísérelték, hogy tanítójuk lehessek. A választás után néhány héttel, egy nyári reggel megjelent házunknál három elnyűtt öreg földmunkás a falu melletti Rákóczi-telep nevezetű nyomortelepröl. Előadták hozzájuk hasonlóan elnyűtt öreg anyámnak, hogy ők a „tanító urat“ keresik. A telepen megüresedett egy tanítói állás, és ők írni akarnak a miniszternek, hogy engem helyezzenek oda, mert tudják, hogy én szeretem ai szegény népet. Azért jöttek, hogy vállaljam az állást, s egyben mindjárt szerkesszem mega levelet is, majd ők mindenkivel aláíratják ... De én akkor már Pesten voltam és nem írhattam meg a levelet, ök ugyan azzal távoztak, hogy akkor majd megiratják mással, de elküldik, mert ők engem akarnaklll Szegények azt hitték, hogy az ő akartunkon mulhatik ilyesmi 1 Nem tudom, elküldték e a levelet a „miniszternek“ — de valahányszor tollat veszek a kezembe rájuk is gondolok, a három elnyűtt öreg parasztra és mindazokra, akiknek nevében hozzánk mentek azon a nyári reggelen. Mert ők „tudják, hogy szeretem a szegény népet“ és nem akarom, hogy csalatkozzanak bennem 1

Azóta már, ha hazamegyek, a régi gyerekpajtások közül alig találok egy-kettőt. Pedig meg vannak tudom, mind. Talán a déli vagy nyugati faluszélen lettek új honlapaítók,- mert szegények ma is és a szegények osztályrésze örökös honfoglalás, keresés, fefedező út még a saját falujukban is. Eleget gyakoroltuk gyerekkorunkban, — nem felejtették el, bizonyosan. Az élet, a világ ismeretlen mélységéből, amitől úgy megriadtunk akkoribban, bizonyára sok mindent tapasztaltak azóta. Volt nekünk egy füttyjelünk, azzal szólon- gattuk egymást az esti sötétségben. Este van most is barátaim, még mindig este van; szeretném megadni a jelet, hogy gyűljünk össze a csa- baúti házsoron és számoljunk be egymásnak sorsunkról, tapasztalatainkról. S beszéljük meg azt is mint régien esténkint, hogy holnap merre induljunk? ..1U43

ban a magyarországi egyház vendégeiként autóval sok száz mértföldet bejártam és sok falusi és városi lelkészt látogattunk meg. Mindenfelé zsúfolt templomokat láttunk és megállapíthattuk az istentisztelet teljes szabadságát. Az amerikai nép milliói — minket magunkat is beleértve —•, sohasem hallották, hogy a „vasfüggöny mögött“ ilyen egvházi élet folyik. Ez azért volt számunkra rendkívüli meglepetés, mert hiszen az amerikai sajtó mindarról, ami Kelet- Európában történik, torzképet közöl. Hosszú ideje tartó, rendszeres és részrehajló tájékoztatás következményeként az amerikai népnek torzképe van Kelet-Európáról.

Meggyőződésem, hogy az amerikai sajtó nagyon bűnös ebben a vonatkozásban. Aki tudja, hogy újságjaink mennyire függnek a hirdetési bevételektől és a politikai, gazdasági egyházi nyomástól, megérti, hogy miért hajlanak el oly gyakran az igazságtól. Ha a sajtó óriási hatalmára gondolunk, akkor az igazságnak ezt a szándékos eltorzítását döbbenetes veszedelemnek kell tekintenünk. Milyen nagy szükség volna független sajtóra! (ET)

Vízkereszt

Vízkereszt ünnepének jelentősége és jelentése nálunk már meglehetősen elhomályosodott s éppen ezért nem árt felújítanunk vízkereszt ünnepéről tudnivalóinkat.

Epifánia, vízkereszt, háromkirályok (vagy napkeleti bölcsek, három mágusok) napja hármas iidvlörténeti és üdvlényi ünnepe az ősi keresztyén egyháznak. Mindenekelőtt Krisztus Urunk születésének legrégibb ünnepe, az ősi karácsony. Keleten az ősi egyházakban és a görögkeleti egyházban ma is az, sőt újévvel együtt kiskarácsonynak is nevezik. A karácsony ugyanis Keleten is, Nyugaton is az ősi egyházban nyolc-nyolc napos ünnep, sőt az érintkezési területeken kó.szer nyolcnapos iinnepsoro- zat, úgyhogy nyolcadaiban és naponként a reggeli és esti könyörgésekben ünnepük. A karácsonyi ünnep- sorozalot az egyházi évben előtte az adventi, várakozási és utána a farsangi, örvendezési szakasz keretezi.

Vízkereszt ünnepének a három üdvtörténcti ténye onnan ered, hogy az ősi emlékezés számontartása, s a hagyomány gyakorlata és szokása tudni véli Luther szerint is azt, hogy „ama három kijelentés, ha nem is egy évben, da mégis egy és ugyanazon napon történt volna, t. i., hogy először a napkeleti bölcseknek jelent meg az Ur Krisztus egy csudálatos Cí i tagban, másodszor a Jordán mellett, ahol János őt megkeresztelte, s harmadszor Gaiileában a kánai mennyegző alkalmával, ahol első csodatételét vitte végbe.“ E,zért az ünnep ősi, újtestamentomi görög neve „epi- fánejá“, latinosán epifánia, magyarul „megjelenés“, azaz az Ur Jézus Krisztus megjelenésének ünnepe. Nevezik még magyarul bemutatás ünnepének is. Ez tehát az ünnep általános és összefoglaló neve. Másik neve a „vízkereszt“, Jézusnak a Jordánnál való megjelenését és megk er észtéi tetősét jelzi. A harmadik neve a „három királyok“ vagy „három mágusok“ ünnepe a napkeleti bölcseknek a csillagban történt megjelentetést jelenti, amikor is a pogányoknak és bölcseknek mutatkozik meg, akik pedig meghódolnak előtte.

Felvetődik a kérdés, hogy honnan kapta az ünnep a „három királyok" nevét? Ennek is keleti az eredete. Keleten ugyanis — miként Isten választott népénél, Izraelben —, ősi törzsközösség volt, ahol a törzsfők, fejedelmek, maharadzsák a néphit szerint, királyok voltak. Keleten ugyanis a törzsfőnek, a maharadzsafiakriak még ma is tudósokká kell képezni magukat, sőt papokká. Keleten a toronytemplomok, az úgynevezett zigu- rattok tetején és a fejedelmi paloták toronytemplomainak a tetején is csillagvizsgálók voltak. A csillagvizsgálat, csillagjóslás, algebra és írástudomány volt a fejedelmek, maharadzsák, egyben papok és tudósok legfőbb tudománya és foglalkozásuk alapja. Külföldi tanulmányaim során magam is találkoztam egy ilyen ma- haradzsafival, akit népe kiküldött mindazideig tanulmányok folytatására, mígnem apja helyére kerülhet. Okleveles gépészmérnök, diplomás orvos volt már, almikor bölcsészetet, nyelvészetet és műtörténetet tanult, de legfőbb elvének és foglalkozásának tekintette a papságát és engem is megkísérelt téríteni budhista vallására s noha fanatikus budhista volt a szektájának legszigorúbb előírásai szerint, de nagyon jól ismerte és idézte a Bibliát és Jézus Krisztust nagyon tisztelte, sőt mondhatnám, hogy előttem bizonyságot is tett Róla. A napkeleti bölcsek világa Keleten ma is évezredek előtti hagyományaiban él. Ilyesféle emberek voltak a maguk idejében a napkeleti bölcsek is, tudósok, papok, keleti tör.zsfejedelmek, kiskirályok, tudós kutató zarándokok, akik a Kepler által is felfedezett üstökös nyomán, s a Keleten akkor már ismert szenthatok messiási váro- mányai és hagyományai alapján kutató útra indultak és bizonyságtevői lettek Isten kinyilatkoztatásának.

Az incarnatiónak, magyarosan karácsonynak, az isteni testetöltés valóságának és történeti üdvtényének összefoglalója és ünnepélyes zárótétele a vízkereszti epifánia, vagyis az Ur Jézus Krisztus földi megjelenésének és igei megjelenítésének ünnepe, a vízkereszti kinyilatkoztatás.

Dr. (íyimesy Károly.

Az Isteni kereső ember.

A „La Vie Protestanten december 2-án megjelent számából közöljük le a következő tanulságos cikket:

Azok mellett az igen közepes és unalmas regények mellett, amelyek általában, az Atlanti-óceánon túlról a háború óta Svájcba érkeznek, van néhány figyelemre méltó irodalmi alkotás is. így például Faulkner regényei, aki a Dél nyomorúságát egész különös éleslátással rajzolja meg, vagy Howard Fast munkái, aki a társadalmi realizmus és történeti regény mestere. A legismertebb amerikai író azonban bizonyára Sinclair Lewis, aki nem csupán a helyi, provinciális erkölcsöket ecseteli. hanem az általános társadalmi problémáknak is bátor szószólója, a faji elnyomásnak és egyeduralmi törekvéseknek pedig megalkuvást nem ismerő bírálója. Sinclair Lewis „legjellegzetesebb és legerőteljesebb“ regényét mind a mai napig még nem fordították le francia nyelvre. Ennek a regénynek már a címe is igen jelentős: „Az Istent kereső ember.“ Egy paraszt ember fiának különös,

viszontagságos életéről szól, aki 1818-ban Északkelet-Amerikában lévő családi otthonát elhagyja, hogy, mint misszionárius, Minnesota államba menjen a hitetlenek, elsősorban az indiánok térítése céljából. Ez a vidék abban a korban egészen műveletlen, .civilizálatlan volt. A könyv eleven színekkel ecseteli a fiatal misszionárius sokféle küzdek mét, viszontagságos sorsát. 'Egyik kezében bibliáját, a másikban puskáját kénytelen vinni. Ami lelki fejlődését illeti, mielőtt Minnesota földjére lépett, vallásos hite lényegében tisztára tradicionális és konvencionális volt ö, aki az evangéliumot akarta a primitív érzésű bennszülöttek között hirdetni, alapjába véve és anélkül, hogy sejtette volna, Istentől távol élt. Pedig milj'en büszkén hivatkozott mindig az ő Urára! Hogy kitűzött célját, a bennszülötteknek a keresztyénséghez való megtérítését, elérte-e, az a könyv végén nem deI

' rül ki. Ö maga azonban megtalálta Istent és így az élet igazi értelmét is.

I

I A „CSALÁDI NAPTÁR“ első kiadása teljesen elfogyott. Mivel utánnyomás készül; hérjük az igen t. lelkész! hivatalokat, postafordultával közöljék, még mennyi „CSALÁDI NAPT.AR“-ra van szükségük!! i

.... ! ~ M.-l.-.— ~ , I M .I— " ■ ' ' '

•’W<V-*46, -Aíí^'Két amerikai egyházi lap Mayya v o rszágró l