Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-01-08 / 2. szám
4 A4 es éle a jó (FordítottaVidor Miklós) Hogyan lett gyűszüből jó Isten Mikor az ablaktól eltávoztam, az esti felhők még mindig ott lebegtek, mintha várnának. Nekik is meséljek valamit? Fölajánlottam. De nem hallottak meg. Hogy megérhessem magam s hogy a távolságot szőkébbre vonjam köztünk, odakiáltottam: „Én is esti felhő vagyok.“ Megálltak, nyilván, hogy megnézzenek. Aztán odanyujtották fe.ém finom, áttetszőén rózsás szárnyukat. Az esti felhők így köszöntik egymást. S megismertek. „A föld fölött vagyunk“ — magyarázták — „pontosabban Európa fölött — és te?“ Haboztam: „Ez az oiszág itt —“ „Milyen?“ érdeklődtek. „Hát,“ — feleltem „alkonyuló tárgyakkal —“ „Az is Európa“, nevetett egy fiatal felhő. „Lehet“, jegyeztem meg „de még mindig azt hallottam, a tárgyak Európában halottak. „Hogyne, mindenesetre“, szólt közbe egy másik megvetően. „Micsoda szamárság lenne: eleven tárgyak?“ „Hát“, tartottam ki, „az enyéim élnek.“ Ép ez a különbség. Sok mindenné válhatnak s ha egy tárgy ceruzának, vagy kályhának született, korántsem teli kételkedjék a boldogulásban. A ceruza bot is lehet még egyszer, ha szerencséje van, árbóc is, de a kályha igazán könnyen válhatik városkapuvá. „Elég együgyű esti felhőnek nézlek“, mondta a fiatal felhő, az, amelyik előbb épen nem tett lakatot a nyelvére. Egy öreg felhő félt, hátba megsértett. „Az országok egészen különbözők“, hagyta helybe, „egyszer egy kis német fejedelemség fölött jártam, s ma sem hiszem, hogy Európához tartozóit.“ Megköszöntem, hogy segítségemre sietett s így szóltam: „Ügy látom, nehéz lesz egy véleményre jutnunk. Ha megengedi, egyszerűen elmesélem önnek, amit az utóbbi időben magam alatt láttam, minden bizonnyal az lesz a legjobb“. „Kérem“ egyezett bele az öreg felhő valamennyink nevében. Elkezdtem: „Emberek vannak együtt egy szobában. Én elég magasan szállók, mint tudják, ezért számomra olyanok, mini a gyerekek, így egyszerűen azt is mondom: gyerekek. Tehát gyerekek vannak a szobában. Három, négy, öt, hat, hét gyerek. Nagyon sokáig tartana mindegyiktől megkérdezni a nevét. Különben úgy látszik, buzgón tárgyalnak valamit; ennél a beszélgetnél egyik-másik név is kitudódik. Már jóideje állnak együtt így, mert a legidősebb (úgy hallom, Jancsinak hívják) mintegy a vitát bezárva megjegyzi: „Nem, a dolog nem maradhat eny- nyibe. Ügy hallottam, régen a szülők, esténkint, de legalábbis a szép estéken — meséltek a gyerekeknek, míg el nem altatták őket. Előfordul ilyesmi ma is?“ Kis szünet után Jancsi maga felel: „Nem, sehol. Én részemről, hiszen már elég nagy is vagyok, szívesen nekik hagyom azt a pár nyomorult sárkányt, hadd kínlódjanak vele, de mindenesetre úgy illik, hogy azt mondják nekünk: vannak tündérek, törpék, hercegek, szörnyetegek.“ „Van egy nénim“, jegyezte meg egy kisebb, „az néha mesél nekem —„Ugyan, mit?“ szakítja félbe röviden Jancsi, „nénik nem számítanak, azok hazudnak.“ Ez a merész, de megcáfolhatatlan kijelentés megdöbbentette az egész társaságot. Jancsi folytatja: „Itt mindenekelőtt a szülőkről van szó, hiszen nekik bizonyos fokig kötelességük minket a mesével oktatni: idegenektől ez inkább jóindulat, de nem lehet tőlük megkövetelni. Viszont gondoljátok csak meg: mit is tesznek a mi szüléink? Dühös, kétségbeesett arccal járnak-kelnek, semmi se jó nekik, kiabálnak és szidnak, de amellett mégis olyan közönyösek, hogy ha a világ fölfordulna, észre se vennék. Van valami bogaruk, amit ők „eszmék“-nek neveznek. Talán ezek is valamiféle kisgyerekek, akiknek nem szabad egyedül maradniuk s akik rengeteg gondot okoznak: de akkor ép mi vagyunk fölöslegesek. Hát ez az én véleményem, gyerekek, szüléink elhanyagolnak bennünket, bizony szomorú dolog ez. De még ezt is elviselnünk, ha nem lenne bebizonyított tény, hogy a nagyok egészen elbutulnak, ha szabad így mondanom, visszafelé haladnak, mint a rák. Mi nem akadályozhatjuk meg hanyatlásukat; egész nap nem tarthatjuk őket hatásunk alatt, aztán meg későn jövünk haza az iskolából s igazán nem kívánhatja senki, hogy akkor nekiüljünk és megpróbáljuk az érdeklődésüket valami komoly dolog iránt fölkelteni. Az embernek szinte fáj, mikor csak ül, ül a lámpa alatt s anya képtelen a Pytha- goras-tételt megérteni. Hát így van és nem máskép. Így lesznek a ^felnőttek mind butábbak... nem is baj: mit vesztünk mi ezzel? A műveltségünket? Kalapot emelnek egymásnak s ha előtűnik egy kopasz fej, nevetnek. És egyáltalán: állandóan nevetnek. Ha mi nem volnánk olyan okosak, hogy néha sírjunk, még ebben a tekintetben sem volna egyensúly. S amellett dagadnak a kevélységtől: megállapítják, hogy császár csak felnőtt lehet. Egyik újságban olvastam, hogy Spanyolországnak gyerekkirátva van, fgy ke lene lenni mindenütt — minek is hagyjak őket beleszólni! De minden hanyagságuk ellenére is van valamijük a nagyoknak, ami előttünk távolról sem lehet közömbös: a jó Isten. Én ugyan még egyiküknél sem láttam —-, de ép ez gyanús. Gondoltam már rá, hogy sedregésiikben, elfoglaltságukban és szórakozottságukban e,hagyták valhol. Pedig ö valami roppant fontos téliét. Sok minden nem is történhetik meg nélküle; a nap nem kelhet föl, gyerekek nem jöhetnek a világra, kenyér sem lenne. Ha a sütőtől kerül is ki, a jó Isten forgatja a nagy malmokat. Millió oka is van, miért nélkülözhetetlen a jó Isten. De az biztos, hogy a nagyok nem sokat törődnek vele — tehát nekünk, gyerekeknek kelt. Mindegyikünknek egy napig magánál kell hordania a jó Istent, akkor egész héten velünk lesz, és mindig tudjuk azt is, hol. Hirtelen nagy zavar állt be. Hogy történjék ez? Kezébe veheti, vagy zsebredughatja az ember a jó Istent? Akkor egy kicsi elmesélte: „Egyedül voltam a szobában. A kislámpa őgett mellettem, ültem az ágyamban és esti imámat mondtam — nagyon hangosan. Egyszer csak megmozdult valami összekulcsolt kezemben. Puha és meleg voll, mint egy madárka. Nem nyithattam ki a tenyeremet, meri még nem fejeztem be imámat. De nagyon kiváncsi voltam és hihetetlenül gyorsan imádkoztam. Aztán az „ámen“ után így csináltam (a kicsi kinyújtotta kezét és szétterpesztette az ujjait), de már nem volt ott semmi.“ Ezt el is tudták képzelni. Jancsi nem tudott semmi okosat. Mindnyájan ránéztek. Egyszerre megszólalt: „Ez csacsiság. Minden tárgy e- het a jó Isten. Csak meg kell neki mondani.“ A hozza legközelebb á.lo, vöröshajú fiúhoz fordul!. „Állat nem lehet, mert az elfut. De egy tárgy, az látod, ott marad s éjjel, nappal, ha bejössz a szobába, mindig olt találod az lehet a jó Isten.“ Lassankint a többiek is meggyőződtek erről De valami apró dologra van szükségünk, amit mindenhova magunkká vihetünk, különben az egésznek semmi értelme Ürítsétek ki a két „Nagyon furcsa dolgok kerültek elő: papírszeletkek, tollkes radír- gumi, tollak, madzag, aprókövek, csavarok, sípok, fadarabnak es meg sok minden, amit távolból meg sem lehet ismerni, vagy aminek a nevet sem tudom. S mindez, a gyerekek apró tenyerén hevert, mintegy megriadva a lehetőségtől, hogy bármelyikük jó Istenné lehet s ame.yik iv> picit csillogni tudott, csillogott, hogy Jancsinak tessek. Sokáig ingadozol a választás. Végül találtak a kis Rézinéit egy gyuszut; az édesanyja,ol •vette el Fénylett, mint az ezüst s szépségéért az tett a jo isten. Maga Jancsi telte el, mert ö nyitotta meg a sort, a gyerekek egész nap mögötte futkostak és büszkék voltak rá. Csak nehezen egyeztek meg, ki viselje holnap s Jancsi, a maga előrelátásában, mindjárt egész hétre meghatározta a Tcndet, nehogy veszekedés támadjon. I Evangélikus Elet Az egyház az magatartása indonéz forradalomban Január 1-én vette át hivatalosan az Indonéz Köztársaság a halaimat abban a hatalmas kiterjedésű szigetvilágban, amelyet Indonézia néven ismerünk. Ezzel elérte első célját a japán kapituláció után, 1945-ben indult nemzeti forradalom. A fiatal köztársaságnak sok kezdeti nehézséggel kell megküzdenie. Kevés a tapasztalt politikusuk, nagy a hiány szakemberekben. Gazdasági és belpolitikai megrázkódtatásokkal kell szembenézniük. Ebben a forrongó, öntudatoult népben ott él Jézus Krisztus egyháza is. Érdekes képet rajzol az egyház magatartásáról Barth Károly misszionárius fia, Kristóf Barlh egy Benares bői keltezett cikkében. „A többféle felekezethez tartozó keresztyének együttes száma 2.8 mi.Iió. Ez nem teszi az összlakosság 5 százalékát sem. Milyen szerepet játszik az egyház Indonézia nagy történelmi óráján? 1. A nemzeti megmozdulásban különösen az egyház ifjúsága vesz részt mély meggyőződéssel. De az idősebb nemzedék is velük tart, ha kisebb-nagyobb vonakodással is. A független Indonézia létesítése kérdésében a keresztyének nagy többségükben nem ismernek vitát. Teljesen szolidárisak népükkel. 2. A keresztyénség nem viteti magát egyszerűen a széles áradattal. Mozgató tényezőként hat közre benne. Ők az elsők, akik a szabadság és a felelősség gondolatáról tudomást szerezhettek az indonéz népcsoportok közöli, ezért a szabadságharcban és annak irányításában való részvételük arányszámukhoz mérten nagyon nagy. Az ifjúsági csoportok személy szerint is és közösen is többször hallatták hangjukat, például a rendőri beavatkozások idején és követelték a politikai fqglyok szabadonbocsátását. 3. A független Indonézia pedig a legsúlyosabb életveszedelmet hozhatja a kis keresztyén csoport számára. A szétszórt keresztyén gyülekezeteket a lényege szerint türelmetlen Izlám nyomasztó többségben -élő hívei (a lakosság 90 százaléka) fogják körül. Az Izlám az egyházai nemcsak azért támadja, mert többistenimádónak tartja, hanem azért is, mert a gyarmati hatalommal szoros kapcsolatot tartva sok helyen gyanússá, sőt gyűlölné vált. Nagyon elterjedt a „holland hitJ-rő\ való beszéd. És való is, hogy a katolikusok is és a protestánsok is egyes vidékeken milliós támogatást kaptak a kormánytól és oltalma alatt éltek. A körülmények most egészen megváltoztak, de maga az emlék is fájdalmas. Az új indonéz alkotmány biztosítja majd a vallás- szabadságot, de hogy a helyi hatóságok mennyiben fognak érvényt szerezni ennek, azt nem lehet tudni. A keresztyének hangulata mégis bizakodó. Reméljük; hogy Indonéziában sohasem létesítenek államegyházat, vagy lrépegyházat. A kisebbségi élet veszélyei és áldásai azonban csakhamar mutatkozni fognak. 4. A keresztyén gyülekezetek nemcsak külsőleg szóródtak szét a roppant szigetvilágban, hanem belsőleg is több felekezetibe és szektára tagozódnak európai és ame:ikai származásuk szerint. Az összetarlozandóság szüksége magától értetődő és sokkal erősebb náluk az ökuménikus gondolat, mint Európában. A felekezeti különbségeket nem becsülik le, csak nem ismerik el, hogy ezek miatt az egyháznak szét kell szakadnia. Még nem indult teológiai eszmecsere a hitvallási kérdésben, de nagyon reményteljes tanulmányok tesznek bizonyságot ezekről a közös erőfeszítésekről, amelyek a keresztyén mondanivaló tartalmát igyekeznek tisztázni az adott helyzetben. 5. Eddig még soha sem kellett) Indonézia egyházának olyan feszülten figyelnie és felelnie, mint napjainkban. Az a körülmény, hogy a külföldi misszió 'szellemi és anyagi támogatásából csak éppen hogy kinőtt és máris az előtt a feladat előtt áll, hogy teljes felelősséggel beszéljen és cselekedjék, nagy nehézségeket, de egyben páratlan lehetőségekei is jelent számára. Nagy sietséggel kell figyelmét ráirányoznia arra, hogy mivel járulhat hozzá az új közösségi élet felépítéséhez. Meg kell tanulnia a Lélek fegyvereivel folytatott küzdelmet. Beszélnie kell, nyílt szóval és jó szolgálattétellel egyaránt, de legfőképpen azáltal, hogy példaképül szolgáljon környezete számára, ezt a bizonyságtételét indonéz módra kell elmondania. Ma már elkerülhetetlen, hogy új alapokon keresse az Izlám- mal való találkozást, mégpedig a kölcsönös egymásra hallgatás feltétele mellett. Európai ember számára szinte elképzelhetetlen,' hogy az egyház Indonéziában milyen félelmes tömegű követelmények előtt áll szüntelen.“ Az egyház indonéziai kérdései több szempontból tanulságosak a mi számunkra is. 1. Az evangélium iránti bizalmunkat erősítik ezek a kérdések. Kétségtelen, hogy a misszió a gyarmati imperializmus jegyében végezte munkáját Indonéziában is. E nagy tehertétel ellenére mégis elég erősnek bizonyult az evangélium ahhoz, hogy az indonéz népek között összegyűjtse Krisztus népét, az egyházat. A holland protektorátustól függetlenül is van egyház Indonéziában. Számszerűen nem nagy ez az egyház, de tényezővé vált az öntudatra jutott indonéz népek életében. 2. Figyelmeztetnek bennünket az indonéz egyházi problémák. Mikor egy nép életében lezáródik a múlt és feltartóztathatatlan erővel valami új kezdődik el, a jövő kialakításának feladata elől nem lehet az egyháznak visszahúzódnia még akkor sem, ha ez a jövő számára nagy problémákat is rejteget. Az az egyház, amelyik minden áron meg akarja tartani az életét, az eddigi életformáját, szerzett jogait, bebiztosított éleiét és főleg régi bűneit, az evangéliumot és ezzel önmagát vesztheti el. 3. Reménységünk erősödik, ha az indonéz keresztyénség kérdéseinek egyetemes jelentőségét felismerjük. Isten a történelem vajúdásai közben próbának veti alá az egyházat. Ítéletét senki fel nem tartóztathatja. De ugyanilyen feltartóztathatatlanul tudja munkálni egyházának megújulását, tisztulását. Ezt a munkáját is az evangéliummal végzi Isten. Ahol az egyház figyelmét eredeti feladatára az evangélium hirdetésére, a misszióra összpontosítja, ott mindenkor eligazítja Isten. Az indonéz keresztyénség azért néz bizakodva a jövőbe, mert missziót végző, hódító keresztyénség. B. L. Az ,, Evangélikus Élet” előfizetői az alábbi hirdető cégeknél kedvezményben részesülnek: KÖNYVTÁRAKAT, egyes könyveket vásárolunk. Küldje el hozzánk a könyvek jegyzékét, lehetőleg ármegjelöléssel. Evangéliumi Könyvkereskedés, Budapest, VII., Hársfa-utca 33. Kizárólag evangéliumi és teológiai szakirodalom érdekel, idegen- nyelvüek is. Háziipari kötőgépek, textilgépek, tűk. KELEN LÁSZLÓNÁL Bpest, V, Csáky-utca 14. Tel.: 128-216 Gépi kötőtűket veszek. UTOLÉRHETETLEN ÁRAT fizetek jó állapotban levő férfirtiháért CSAP Budapest, Anker-köz 2 félem. Telefon: 426—835. Új rádiók vidékre CSEREI ZOLTÁN RÁDIÓ Bpest, Teréz-köriit 34. Tel.: 311-129. Menyasszonyi, vílegényi, estélyi kölcsönzése vidékre is, fátylak, koszorúk, csokrok MIMÓZA SZALON Budapest, Népszhiház-utca 16, I. eni. 3. Telefon: 112-730. FÁJ A TYÚKSZEME? Anticors tyúksziemirtót használjon, biztosan elmulasztja. Egy adag 3.80 forint. Nagy drogéria, Budapest Vili., József-körút 19. ISTENTISZTELETI REND: Január ho 8-án Deák-tér d. e. 9 (ifj.) Röder Pál, d. e. 10 (úrv.) ifj. Rimár Jenő, d. e. li ifj. Rimár Jenő/, d. u. 5 (missziói ünnepély) Szabó József. — Fasor d. e. 10 (rádió) Szabó József, d. e. 11 Kemény Lm jós, d. u. 4 Pásztor Pál. — Dózsa Gy.-u. 7. d. e. fél 10 Harkányi ImszIó. — Hermina-u. 7. d. e. 8 Pásztor Pál. — Ullői-út 24. d. e. fél 10 Grünvalszky Károly, d. e. 11 Hajnid László. — Rákóczi-út 57. d. e. 10 (slov.) Sziládi Jenő dr., d. e. fél 12 Valent Béla. — BécsL kapu-tér d. e. 9 (úrv.) Madocsay Miklós, d. e. 11 (úrv.) Zsigmondi Árpád, d. u. 6 evangétizúció. — Toroezkó-tér d. e. fél 9 Bruckner Zoltán. — Óbuda d. e. 9 Dávid János, déleleőtt 10 Dávid János, délután 5 Korén Emil, d. u. 6 egy- h zzenei hangverseny. — Római fürdő d. e. fél 9 Dezséry László. — Szt. Margit-kórház d. u. 5 Dezséry László. — XII., Kiss J. altb.-u. 43. d. e. 9 Sztehló Gábor, d. e. 11 Sztehló Gábor, d. u. 6 (evang.) Ga- lálh György. — XII., Márvány-n. 23. d. e. 10 Ruttkay Elemér. — Szabadsághegy d. e. 9 Danhauser László. — Fótl-u. 22. d. e. fél 10 (ifj.) Benes Miklós dr., d. e. 11 Harkányi László, d. e. 6 Benes Miklós dr. — To módút isk. d. e. 8 id. Rimár Jenő. — Zugló d. e. 11 Vámos József, d. u. 4 (szeretetvendégség) Scholz László. — Gyarmat-u. d. e. 10 Hafenscher Károly. — Thaly Ká'mán-u. 28. d. e. fél HÍ Halász Kálmán dr.. d. e. 11 Halász Kálmán dr. — Kőbánya d. e. fél 10 Gádor András, d. u. 4 Korén Emil. — Símor-u. d. e. 11 Gádor András. — Bimbó-utca 51. d. e. 10 Éliás József, d. e. fél 12 Olt Vilmos, d. u. 6 Hajós Mária, — Féi'é Diákház d. e. 10 Csengődi] László. — Vas-utca 2/c. prot katonai d. e. 11 Szimonidesz Lajos dr. Kyogal-l’mitowinban nem munkaszüneti nap többé a reformáció emtéVünnepe A svájci Evangéliumi Sajtószolgálat jelenti, hogy Nyugat-Németország- ban a protestáns lakosság körében megütközést keltett a reformáció napjának, mint törvényes ünnepnek eltörlése. Az egyházi lapok megállapítják, hogy a Demokratikus Német Köztársaságban október 31-ét az idén is törvényes ünnepként megtartották. (ET) KELETI varrógép javítóműhely, használt varrógép vétel és eladás. A7arrógén hiilosíinsés! Budapest, VII., Thóköly-út 13. Telefon: 424—956. Hölgyeim! EGYSZERRE 130 KÖTŐTŰ munkáját vészi el a ..RAPID“ szuper KÉZIKÖTŐKÉSZÜLÉK Ára Ft 266.— Biztos megélhetést nyújt. Munkája kézimunka. Minden mintia kö'helő. Kezelése egyszerű ÁRUFORGALMI KFT. Budapest, IV., SiitŐ-ufca 2, félemelet 3. Tangóharmonika, gombosharmonika hangolást, javítást tökéletesen, olcsón vállalok. Vidékre postafordultával! Hámori, Budapest, Dembinszki-utca ötvenkettő, I. 18. Evangélikus Élet Az Országos Luther Szövetség Lapja Szerkesztésért Selel: Dezséry László szerkesztő Budapest, HL, Dévai Biró Mátyás-tér 1. Telefon: 162—635. Főmunkatársak: Benezur László, Groó Gyula, dr. Gyimesy Károly, Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII., (3llői-út 24. Telefon: 142—074 Felelős kiadó: Dr. Gelcji Dezső Előfizetési árak: Negyedévre: 8 Ft Félévre: 16 Ft Egészévre: 32 Ft Posíatakarékpénztári csekkszámla: 29.412. Evangélikus Élet, Budapest. Hirdetések árai miliméter soronként 2.50 forint 10659.50 — Független-nyomda N. V. Budapest. Eötvös-utca 12. Felelős: Földi Vilmos igazgató.
