Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-04-02 / 14. szám
Evangélikus Éle* 5 Az Isten országa evangéliuma Fekete Sándor írásmagyarázata. Az első három evangélista, Máté, Márk és Lukács egybehangzó leírása szerint Jézus Urunk — megkeresztel- kedése és a kísértővei vívott eredményes harca után — szőkébb pátriájában, GaüSleúban prédikált először. Máté evangélista így jegyezte fel Jézus első szavait: „Ettől fogva kezde Jézus prédikálni és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa“; Márk pedig így: „Betölt az idő és elközelített az Istennek országa; térjetek meg és higyjetek az evangéliumban“. Harmadik evangélistánk, Lukács, közelebbről is foglalkozik az Űr első tanításaival. „És ő tanító azoknak {t. i. a galileaiaknak) zsinagógáiban, di- csőittetvén mindenektől“ — olvashatjuk Lukácsnál s nem sokkal alább az egyik galileai zsinagógában, a ná- záretiben mondott jézusi igehirdetésbe nyerünk betekintést. Oly módon, hogy megtudjuk: mi volt az alapigéje a názáreti bizonyságtételnek: „Az Úrnak a lelke van énrajtam, mivel hogy felként engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes színűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon l>ocsássam a lesujtottakat, hogy hirdessem az Urnák kedvet* esztendejét." Lukács evangéliumának ez a részlete azért olyan figyelemreméltó, mert ez, illetve a benne közölt lízsaiás-idézet rásegít bennünket az Isten országa evangéliumának megismerésére. Az első két evangélista előadásában ugyanis Isten országa elközelí- tésének jó hírével köszönt be Jézus (ialileába, a harmadik evangélista bes zámolója szerint már a Szentlélek tesz bizonyságot — az ézsaiási iraton keresztül — magáról Jézusról, az ő felkenetéséröl, küldetéséről. Úgy érzem, világos, hogy egyugyanazon dologról van szó. Arról, hogy Isten az ő uralmát, országlását nem elvekben, elvont tanokban, hanem az ő Felkentjének, a Názáreti Jézusnak személyében közelítette el az ember- vilálghoz általában, az ő gyülekezetéhez pedig különösen. így Jézus élettörténete tehát, amely a betlehemi barlangistállóból a szenvedés útján a kereszt megalázó haláláig; majd a feltámadás megelévene- désén keresztül a mennyei dicsőségig vezet, nem más, mint az Isten győzedelmes uralmának, országosának kinyilatkoztatása, nem más, mint örömüzenet a Jézus életében, halálában és feltámadásában maradéktalanul végrehajtott isteni tettről, a vált- ságműről. Az Isten országa evangéliumának tartalma eszerint sem nem több, sem nem kevesebb, mint ez: mit tett az Isten? I. Isten tisztában volt a problémákkal. Látta a világot és benne az embert. Nem közönyös érdektelenséggel, mint sokszor mi, még csak nem Is paszta részvéttel, hanem a szeretet tettvágyával. Látta a bűn, a tehetetlenség és a halál fogságában sínylődő, megváltás után sóvárgó embert; látta az emberiséget, a megalázott, kisemmizett milliókat, akik gyógyításra, felvilágosításra szorulnak; látta a világot, amely igazságra, békére, megcnyhiilésre vár. Mindezt látva, nem mondotta, hogy ezek csak múló kellemetlenségek, sebaj! — ®lég, ha néhány árva lelket ki. ment a világ süllyedő hajójáról; nem mondta, hogy az emberek csak tekintsetek az ég hideg szépségeibe, hogy így elterelődjék figyelmük bűneik és bajaik kínzó rémeiről; sőt, azl sem mondta, hogy „bűneitekkel agyán törődöm, de bajaitokkal már nem“. Mindez sovány vigasz lett volna és méltatlan Istenhez. Isten nem vonult vissza, hogy a lelkek „specialistájaként“ magára hagyja a testben élő embert. Ha valaki, Isten igazán tudta, hogy az embernek teste, lelke és szelleme van, de azért egy ember. Isten a tanácsot és a kalácsot együtt adja. Isten az egész ember, az egész emberiség, az egész világ szánandó állapotán könyörült és úgy tetszett az ő irgalmának, hogy a Jézus Krisztus személyében, életművében testestől- lelkcstől segítsen rajta. Vájjon tett-e valamit, segített-» rajta? Látszólag nem! Hisz az emberi testben földre jött Istennek egész élete az eredménytelenség jegyében telt el1. Szegényen, hajléktalanul, üldözöttként élt sí végül a rablógyilkosok szégyen- fáján adta lelkét Atyja kezébe. Látszólag nem lett foganatos a testileg- telkileg szegényeknek örömöt, a megsebzett szíveknek' gyógyulást, a foglyoknak, Iesujtottaknak felszabadulást a vakoknak világosságot ígérő isteni programm. Látszólag minden mairadt a régiben és mégis — az Ézsaiásnál tett isteni ígéreteket felolvasva — ezt mondja az Úr: „ma teljesedett be ez az írás a ti hallástokr&‘. Miért mondja ezt? Azért, mert nem a látszatról, hanem a valóságról van szó. Tudniillik a hit valóságáról, amiről Jézus nagy apostola, Pál, ezt írja: „A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által“. Az Isten igéje, amelyről Pál beszél, ismét csak az Isten országa evangéliuma, amely Isten világmegváltó tettét adja tudtuk Azt, hogy Isten a Jézus Krisztus személyében gazdag lévén, szegénnyé lett, hogy sokakat gazdagítson; úr lévén, szolgává lett, hogy sokakat szabadítson; átjárta szívét a fájdalom nyila; hogy sebei által sokakat meggyógyítson; önként meghalt, hogy halála által a halottak feltámadjanak. Ez az Isten 'tette, a kereszt evangéliuma. Az Istennek minden bűnt megbocsátó, minden bajt eloszlató, minden szenvedést meggyógyító áldozatos győzelme tehát a kereszten nyilvánvalóvá s mindazoknak, akik hisznek: valósággá lett. Amikor Jézus Urunk a kereszten azt sóhajolta, hogy „elvégeztetett“ — az Isten országa (ismétlem: hitben) megvalósult. Azó'ta nincs bűn, amire ne lenne ingyen bocsánat, nincs baj, amire ne lenne segítség; sőt több: az Isten országa evangéliuma azt hirdeti, hogy hit állal már meg van bocsátva a bűn és már segítve van a bajon. Az Isten országa evangéliuma azt hirdeti, hogy — hit által ■— már most, e jelen- való, bűn alá rekesztett világban nincs bűn, nincs kárhozat, nincs halál, nincs szegénység, nincs vakság, nincs szolgaság, nincs rabság, nincs Sátán, mert végérvényesen győzött és mindörökké országol „mint a mennyben, úgy itt a földön is“ a Jézus Krisztus Istene és Atyja. Mert „hitben járunk, nem látálsban.“ A bizodalma* hitnek ezt a merészségét reménységnek nevezi a biblia. így értjük meg az igét: „A hit a reménylett dolgok valósága“. Ez a hit evangéliuma, ez a „keresztről való beszéd“, erről mondja Pál, az Isten országa evangéliumának „hitetője“ és apostola, hogy „elvégezte, hogy ne tudjon másról“. A keresztről való beszéd tehát nem valami evilágból engedetlenül kivonultató, az emberiség létküzdelmét részvétlenül szemlélő, a valóságos élettől elidegenedett és elidegenítő koholmány, lianem annak az örömüzenetnek a kihirdetése, hogy a Jézus Krisztus kereszthalálában az ember, az emberiség és a világ minden kérdései, múltja, jelene és jövendője — hit által —- tökéletesen megoldódott. A kérdés az, hogy hisszük-e ezt? Alázatosan és örömmel vallom: én mind magamra, mind egyházunkra, mind az egész világrai nézvést hiszem. „Térjetek meg és higyjetek az evangéliumban“ — mondja Jézus. Csak az hiheti, akinek mindene, étele, itala, élete ez az evangélium, aki ehhez az evangéliumhoz hajlítja értelmét és akaratát. II. Ha az Isten országa evangéliumát igazán eJhijszük, ha az Isten ország- iá sa hit által valósággá les® számunkra, akkor az is kidéiül, hogy mi tehát a mi dolgunk. Nem az, hogy az Isten tettéről szóló evangéliumot tétlenül hallgassuk, vagy hirdessük. Nem az, hogy „megtérés“ ürügye alatt az ember, az emberiség és1 a világ valóságos problémái elől „kitérjünk“. Hanem a®, hogy a hit valóságából az étet valósága fakadjon. Mert Isten nem azért végezte el1 a kereszt nagy tettét, hojgy minden maradjon a régiben, hogy a bűnös továbbra is bűnben, a szegény továbbra is szegénységben, a szolga továbbra is szolgaságban vesztegeljen. Sőt inkább azért, hogy az élet mindeme nyomorúságait ne tartsuk tiszteletben), ne szentesítsük. Isten kilendítette a világot és benne az embert a réigi vágányokból, hogy egy új emberű, új egyházú, új világot formáljon. Két dolgot kell ezzel kapcsolatban megtanulni. Az egyik: Ahogy a kereszt tettét Isten segítség nélkül, egymaga hajtotta végre — úgy segítség nélkül, egymaga bontakoztatja ki, érvényesíti az idők rendjében, itétetes és kegyelmes események hosszú során át az ő kereszten szerzett uralmát is. A másik: ahogy hit által részesülhettünk mindannyian a kereszt tettének javaiban, úgy háládatos engedelmességünk által mindannyian munkatársai leheüink Istennek az ő uralma kibontakozásában is. Mindkét dologra szüntelenül és egyszerre figyelve, rájövünk arra, hogy az Isten országa evangéliuma nemcsak a hit, de a tett evangéliuma is. Nagy bűne a keresztyén embernek és egyháznak, hogy — igen gyakran — a tettek elől a tettnélküli hit olcsó kegyeskedésébe, a hit döntése elől pedig a hitnélkidi tettek felszínek gyakorlatiasságába menekül. Óvjuk meg magunkat ettől s mindazt elhivén, amit fentebb Isten őr- szaglásáról olvastunk, sőt az országló Istenhez a hit döntésével oda'térvén, kérdezzük meg: mit kell tennünk? Először forduljunk magunk felé. Vájjon azért jött él közénk oly szelíden. és alázatosan az Isten, hogy mi — keresztyén emberek és gyülekezetek — képmutató álnoksággal a magunk útját járjuk? Hogy magunk, gyülekezetünk, hívő közösségünk bűneit körömszakadtáig védve, még a legenyhébb kritikát is visszautasítva, zavartalanul gondolkozzunk, úgy vallásoskodjunk, vagy éppen úgy hí- vősködjünk, ahogy eddig? Nem, nem azért! Hanem aaér't, hogy gyökeresen megújuljunk egyéni és közösségi életünkben, hc|gy gyülekezeteink, presbitériumaink; egyházi sajtónk, hívő közösségeink, mi magunk ne maradjunk meg eddigi elfajult állapotunkban, hogy engedelmeskedjünk az Isten országa evangéliumának: „térjetek meg!“ Számoljuk fel magunkban egész múltúnkat, mert ime „elközelílett az Istennek országa“. Csak megtagadott önmagunk, megtagadott múltúnk romjain verhet gyökeret és virágozhat a jövő Ígérete: az Isten uralma. A keresztyén ember és az egyház megújulásának forrása az, amitől gyülekezeteink és hivő közösségeink annyira irtóznak: a régi úta- inkat megutáló bűnbánat (nem pedig a mentegetőzés) és az új krisztusi útra induló clszánás (nem pedig az önmagunkhoz való következetesség). Annyit jelent ez, hogy az Isten hitben valósággá lett uralmát először magunkban kell gyakorlattá érvényesíteni. Ha ez elmarad, lesznek elveink, tanaink, kegyes „százam, nyílj ki“-szerű varázsigéink, de hiányzik majd belőlünk az életerő. Márpedig „nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben“. De: ez még nem minden. A keresztyén ember és egyház nem azért van ebben a világban, hogy bűnt bánjon és megtérjen, hanem azért bánja meg a bűnét és azért tér meg, hogy istenrendelte küldetését elvégezhesse ebben a világban. Jézus Urunk — miután megvívta a maga belső csatáját a Jordán víziénél és a kísértés pusztájában — úgy járt-kélt Galileában, mint aki tudja, hogy szükség van rá. Szükség van szavára, két kezének áldó és munkás tetterejére, verí'tékhullására, vére kiomlására. Tudta, hogy őt küldte az Atya, ebbe a világba küldte, „mert úgy szerette Isten e viláífot, hogy az ő egyszülött Fiát adta“. „Amint engem küldött az Atya, én is úgy küldetek titeket“ — mondotta Jézus a tanítványoknak, az ő gyülekezetének. „Menjetek.“ „Menjetek, én elküldelek titeket“ — így szólt más- helyütt. A keresztyén ember és az egyház éppen azért, mert az Isten egyszeri és tökéletes tette következtében minden ügye-dolga „elvégeztetett“; éppen aizlért mert Jézus Krisztus küldetésének, felkenetésének a Szentlélek által részese lett; éppen azért, mert tudja, hogy minden e világban elvégzendő munkáját, jócselekedetét már ott a kereszten hit által előre elkészítette számára alz Isten, — ugyanolyan 'tettvággyal, indulattal él ebben a világban, mint Ura. Hogy az ő nevében a szegények vidámítója, a töredelmes szívűek gyógyítója, a foglyok szabadítója, e földnek világossága és sava legyen. III. ..Ha pedig a só megízetlenül“ ... Néhány ragyogó kivételtől eltekintve, ez volt a textusa az elmúlt évszázad keresztyénségének. Mai is ez. Nemcsak nálunk, világszerte. Ezt mi sem bizonyítja ékesebben, minit az, hogy az egyháznak mindenütt döntő súlya volt, a. viliág életét a politikától a nevelésügyig keresztyén emberek irányítotláki és mégsem áradt bele az emberiség életébe elég hatékonyan a gazdagító, világosító, bilincseket oldó életerő. Kár lenne ezen sopánkodni. Nem ez a dolgunk. Inkább az, hogy ité- letes belső állapotunkat felismerve és megvallva, emez állapotunkból eredő külső helyzetünket is felismerjük: „Elsőkből lesznek az utolsók ez a mi külső helyzetünk. Isten a keresztyén egyházakat rendre visz- szatereli az első vonalakból s elveszi tőlük a világ irányításában való — kezdeményezés kiváltságát. Még néhány esztendő s ez világméretekben is nyilvánvaló lesz. Ez ellen pedig hiába fújnak a keresztyének harci riadót bárhol a nagyvilágon, — az eitékozoit évszázadokat nem lehet utólcriii sem gyorsított iramú misz- szióval, sem politikai ügyeskedéssel. Isten döntésén nem változtat az egyházak duzzogó félrevonulása sem. „A tények makacs dolgok!“ Hát akkor mit cselekedjünk? Két dolgot, de egyszerre. Hozzuk rendbe — az Isten igéje szerint — a magunk szénáját az egyház kerítésein belül, s ugyanakkor — az igehirdetés feladata mellett — végezzük el alázatosan és engedelmesen azt az ötöd- vagy huszadrangú s e- g í t ő szolgálatot, amire Isten most és itt, az ő igéjében felhatalmazást adott. Tudván, hogy amit Isten parancsol az mindig elsőrangú feladat. Minél hűségesebbek 'lteszünk a kevesen, annál többre becsülnek bennünket. Sőt, nemcsak bennünket, hanem az általunk oly sokáig meg nem becsült evangéliumot is. Isién az ő országéi evangéliumát még nem vette el tőlünk. Ha fegyelmezetten és engedelmesen képviseljük, ha alázatosan szolgálunk, bízvást elvégezhetjük a ránkváró — hi lünk szerint — nélkülözhetetlen szolgálatot, lelkünk üdvösségére, népünk és az emberiség igaz javára. * Fekete Sándor református lelkész írásmagyarázatát azzal a reménységgel vesszük át „a: Üt“ c. hetilapból, hogy az közöttünk is elvégzi a maga szolgálatát. Kérjük a kedves olvasókat, hogy szánjanak nyugodt időt ennek a bizonyára hosszú fejtegetésnek és őszinte böjti elmélkedésben hallgassák meg belőle Isten hozzánk szóló üzenetét. ______________________(Szerkesztő) Ha sznált, bármely nyelvű evangéliumi, I teológiai könyveket, bibliákat, könyvtárakat I Ueezsünlt toitavítdct UNGAR ALADAr evangéliumi könyvkereskedése Bpest, V1I„, Hflnfii'U'. 35. Könyv és papír beszerzés ügyében forduljon bizalommal a LUTHER TÁRSASÁG könyv- és papírkereskedéséhez Budapest, Üllői-út 24. — Telefont 13t-51)7 Vidékre postai elintézés meghívó Az Országos Luther Szövetség 1950. évi április 1—3 napokon a Magyar- országi Evangélikus Egyházegyetem Luther Márton Intézteiében, Budapesten, VIII., Üllői-út 24. szám alatti férfiak részére nagybőjti evangélizáló konferenciát rendez, melyre minden érdeklődő férfit szeretettel meghív. Az evangélizáló konferencia címe és tárgya: „Élet és világ“ Az evangélizáló előadásokat Tu- róczy Zoltán, dr. Vető Lajos püspökök, dr. Reök Iván egyetemes felügyelő, sebészfőorvos, országgyűlési képviselő és Groó Gyula egyetemes főitUkár tartják. Az áhítatokat Benczúr László és dr. Gyimcsy Károly lelkészek látják el. Bibliakörvezető Olt Vilmos lelkész. A részvétel díjtalan. Szerény ellátást az alábbi feltételeik mellett a Protestáns Diákmenza önköltségi áron ad. A háromnapi ellátás: reggeli ,ebéd, vacsora, rendezési költséggel együtt, együttvéve és ösz- sziesen személyenként 25 forint. Aki csak az ebédeken vesz részt, az a fenti árnak csak a felét fizeti. Aikik ellátásra igényt tartanak, azok jelentkezzenek írásban, vagy telefonon, avagy Itáviratilag az Evangélikus Egyháziegyetem Luther Márton Intézetének Igazgatóságánál: Budapest, VIII., üllői-út 24. Telefon: 137—886. Csak az ebéden résztvevők, amennyiben a közös ebéden vészlvenni óhajtanaik, azt előzetesen, de legalább az előző napon jelenítsék be. Az evangélizáló konferencia megnyitása április 1-én, szombaton délután 2 óra 30 perckor lesz. Érkezés már előző este, elutazás pedig a konferenciáit követő napon is lehetséges. Postaláda Kneffel Béla írja: Az Evangélikus Élet sok-sok hasznos lelki épülésben részesített bennünket, amelyért a lapnak hálás kö- szönetünket fejezzük ki. A lapot az emberiség boldogulásán fáradozó fenkölt szellemű írók lés lelkipásztorok írják, kiknek szellemi munkáiból mindig erőt tudok meríteni. Most hosszú útra indulok, de nem válók meg a laptól, azt számonként kívánom megvásárolni, hogy a lelki kapocs meg ne szakadjon közöttünk. Nagyon átérzem azt a súlyos felelős- | séget, mely szeretett testvéreim vál- [ lain nyugszik, de átérzem azt a cél- ! tudatos iránytmutató munkát, mely- lyel az érzelmek nemesítésére törekszenek, és az Istentől megáldott tehetségükkel embertársaik legőszin- tébb célkitűzéseiért küzdenek. Megjelent a svéd énekeskönyv A svéd egyház hivatalos énekeskönyvét lefordították finn nyölvre, elsősorban a Torneo folyó menti (Finnország és Svédország határfolyója) svédországi finn lakosság kedvéért. Ezek száma kb. 35.000. A könyvet Per Boremann, a Svéd Misz- sziói Társulat titkára adta ki, aki maga több, mint 200 éneket fordított finn nj^elvre. Délvidéki énekeskönyv Vass Vince: Növekedés a hitben Konfirmácáiós emléklap, Utolsé vacsora ............................................. 1.— BA LÁZS LÁSZLÓ teoL könyvkereskedés VL, Felsoerdősor-utca 5. szám Prof. teol. könyvek vétele-eladása. Evangélikus Élet Ai Országos Luther Szövetség Lapja Szerkesztésért felel: Dezséry László szerkesztő Budapest, III., Dévai Bíró Mátyás-tér i. Telefon: 162—635. Főniunkatársak: Benczúr László, Groó Gyula, dr. Gyimesy Károly. Koren Emit Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., Üllői-út 24. Telefon: 142—074 és 137—886. Felelős kiadó: Dr. Geleji Dezső Előfizetési árak: Egy hóra: 2.80 Ft Negyedévre: 8.— Ft Félévre: 16.— Ft Egészévre: 32.— Ft Postatakarékpénztári csekkszámla: 20.412. Evangélikus Élet. Budapest. 11966.50. — Független-nyomda N. V. Budapest. Eötvös-utca 12. Felelős: Földi Vilmos igazgató.
