Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-03-12 / 11. szám

2

A jelölés felett vita indult meg. Először a bizottsági tagokat, azután az egyetemes presbitériumot, majd az egyetemes tisztikart választották meg. Végül sor került az egyetemes törvényszék és a különbíróság tagjainak a megválasztására.

‘A választások után az egyetemes egyház tisztikara és bizottságai a következőképpen alakultak ki:

Az Egyházegyetein tisztviselői:

Egyetemes világi főjegyző: dr. Mikter Károly. Egyetemes egyházi főjegyző: Németh Károly. Egyetemes világi aljegyzők: dr. Geleji Dezső, Fias István, Becht József, dr. Kardos Tibor. Egyetemes egyházi aljegyzők: Dedinszky Gyula, Veöreös Imre, Bányai Sándor, Joób Olivér. Egyetemes főellenőr: Margócsy

Emil. Egyetemes főügyész: dr. Fejes László. Egyetemes pénztáros: Keszt- ler László. Egyetemes ellenőr: Péter Lajos. Egyetemes főtitkár: Groó Gyula. Egyetemi lelkész: Benczúr László. Egyetemes missziói lelkész: dr. Gyimesy Károly. Egyetemes levél- és könyvtáros: dr. Málgusz Elemér. Egyetemes nyugdíjintézeti ügyvivő dr. Lehel László.

Egyetemes Presbitérium:

Hivatalból: Az egyetemes felügyelő, a püspökök, az egyházkerületek felügyelői, az egyetemes főjegyzők, az egyetemes ügyész és az egyetemes főtitkár. Választás útján: a) rendes tagok az egyházegyetem részéről: Dezséry László, Benczúr

László, dr. Karner Károly, Göttche Ervin. A bányakerületből: Kemény Lajos, Bujtás Mihály. A dunánin- neni kerületből: Görög Tibor, dr. Ruzsinszky György. A dunántúli kerületből: Cserháti Sándor. Molitorisi János. A tiszakerületből: Csákó Gyula, dr. Bálint Károly. b) Póttagok az egyházegyetem r észéről: dr. Somogyi József, Grünvals'zky Károly, Sréter Ferenc, Tátrai Károly. A bányakerületből: Gyöngyösi Vilmos, Kolba István. A dunán- inneni kerületből: Csekey Zoltán, Koren Pál. A dunántúli kerületből: dr. Karsay Zoltán, Dombi László. A tiszakerületből: Endreffy Zoltán,

Jászberényi József (Ujdiósgyőr).

Egyetemes törvényszék:

Világi bírák: Landgraf Dezső, dr. Bertha Benő, Matolay Miklós, Mó- csán József, Zsedényi Béla, dr. Bé- dei Sándor, Aradszky György, Korit- sánszky Ottó. Egyházi bírák: ifj. Prőhle Károly, Schótz László, Zászkaliczky Pál1, Zulauf Henrik, Csengődy Lajos, Pohánka Sándor, Molkorisz János, Lukács István. Tanár és kántorbírák: dr. Blázy László, Ihász József, Zalánfi Aladár, Laki Tibor. Jegyző: dr. Borostyán- köy László.

Kiilönbíróság választott tagjai:

Egyházi: Zászkaliazky Pák Moli- tóiisz János, Scholz László, Világi: Koritsánszky Oltó, Aradszky György, dr. Itédei Sándor. Póttagok: ifj. Pröhie Károly, Bertha Benő.

Egyetemes számvevőszék:

Elnökök: dr. Pass László és dr. Lányi Márton, Tagok: egyetemes ügyész, főellenőr, ellenőr, Bódy Pál, Szűcs Sándor, Gádor András, Falus Ferenc, Hanzmann Károly, dr. Karsay Gyula, dr. Halász Kálmán, Vonya László (Miskolc), Dorn Vilmos.

Teljesen megújították az összes munkabizottságok névsorát is, ennek a hatalmas, névsornak azonban mi itt nem tudunk helyet adni. A megválasztott munkabizottságok a következők: a Lutheránus Világgyűlés Magyar Különbizottsága, Az Egyetemes Egyháztanács Magyar- országi Bizottsága. Az Egyetemes Egyháztanács' Magyarországi Bizottságának Újjáépítési Osztálya. A Magyarországi ökumenikus Egyházi Kölcsönsegély Alap Intéző Bizottsága. Az Egyetemes segélyosztó Bizottság. Egyetemes Lelkészképző Bizottság. Pénzügyi Bizottság. Alkotmány és. Jogügyi Bizottság. Egyetemes Énekügyi Bizottság. Liturgiái Bizottság. Egyházművészeti Tanács Építészeti Osztálya. Bibliai Nagybizottság. Magyar Bibliai Tanács evangélikus tagjai. Egyetemes Misz- sziói Bizottság, melynek szakcsoportjai: Tanügyi és Vallástanítási, Evangelizációs, Ifjúsági, Zsidómisz- sziói, Diakóniai, Külmissziói szakbizottság. Egyetemes sajtóosztály, Teológiai és tanulmányi szakbizottság, Laikusképző és kántorképző csoport, Missziói Intézetek Szakbizottsága, Meliorációs Bizottság, Evangélikus Női Munkaközösség, Egyetemes Levéltári és Könyvtári Bizottság.

A közgyűlés ezután egyhangúlag elfogadta Vargha Sándor volt egyetemes főtitkár lemondását és ugyancsak egyhangúlag választotta meg helyébe Groó Gyula eddigi helyettes főtitkárt.

A választások lezajlása után Benczúr László a Luther Márton Intézet immár megválasztott igazgatója tett jelentést az intézményről, utána Németh Károly esperes referált a lelkészképzés reformjáról, Péicr Lajos beterjesztette az 1950. évi költségelőirányzatot, Veöreös Imre a közalapi ügyekről, Fejes László dr. az államosító bizottságok munkájáról, Grünualszky Károly pedig a vallás- és közoktatásügyi miniszter pénzügyi vonatkozású átiratáról tettek jelentést, mely kedvező tartalma miatt osztatlan örömet keltett. A közgyűlés végén Reök Iván dr. mondott imát és zárta be a közgyűlést.

Biblia-olvasás közben...

MIKA,

kicsoda olyan, mint Jahve? Jemla fia, próféta a Syriával küzdő Áháb király idejében. I. Kir. 22:8. és köv.

MIHÁLY,

kicsoda az Isten? Gyakori név. Nevezete®, mint Izráel angyalfejedelme, aki angyalaival a gonosz angyalai ellem küzd. Dániel könyve 10:13, 21. Jel 12:7.

moloch,

király. Köznév, mint Baálé. Asszír befolyás következtében Áház és Ma- nussé idején elterjedt kultusza Iz- ráelben is. Gyermekeket öltek le, az istenkép karjára helyezték s azután tűzveremlbe dobták. Jer. 2:28, 7:31, 19:5, Ezékiel 23:37, II. Kir. 231—10.

MÓZES,

nevének fordítása bizonytalan. Az egyiptomi nyelvjárás szerint inkább „gyermekinek fordítható, zsidó nyelven pedig inkább „kihúzó, megmentő“.

NABAL,

bolond. Gazdag férfi Maonban, akinek önzése Dávidot haragra ingerelte, de okos felesége, Abigail, megbékítette vele szemben a királyt. I. Sámuel 25:2 és köv.

NOÉMI,

bájos kecses. Ruth anyósa. Ruth könyve 1:2 és köv.

NÁIIUM,

vigasztalással teljes. Próféta, aki megjövendölte Ninive pusztulását. Náhum könyve 1:1.

NÁTHÁN,

Isten ajándéka, adománya. Hasonlóképpen Nathanael.

NOÉ,

béke, nyugalom. A tizedik és egyben utolsó ősatya. Mind az Ótesla- mentumban, mind az Újtestamen- tumlban, mint „igazi ember“ kerül szóba. I. Mózes 5. Zsid. 11:7, II. Péter 2:5.

OBADJA,

Jahve szolgája.

ONESIMUS,

a hasznos. Philemontöl megszökött rabszolga, aki Pál tevelét vitte vissza gazdájának. Filemonhoz írt levél, Kol. 4:9.

LODEN, BALLON

átlátszó-, vihar- és esőkabát

JldrCká S^ctcuUázzatnál, ?£| e* onV1*25.244 Ü* 13

Evangélikus Elet

i

HITEM KEZDETE

Csak egészen átlagos, egyszerű történetem van. Nem olyan „damaszkuszi út“-sze:ü, de igazán megtérés.

Azzal a bizonyos és úgynevezett „örökölt“ hitlel nőttem fed. A vasárnapi iskola és konferenciák kitanítottak a szokásos prob.émákra adandó pontos válaszokra. Hittem Istenben és úgy gondoltam ez műiden, ami csak a valláshoz kell. Egyházam valószínűleg úgy vélte, hogy nagyon jól fel vagyok szeréivé az életre, amikor egyetemre mentem.

Pedigi Istent egyszer személyesen kell megtalámi, sőt megtapasztalni; de én nem találtam meg. Csak úgy hiszegettem benne.

Az egyetemen azután filozófiai tanú.Hiányaim széítépték a vasárnapi iskolai hitemet és elég gyorsan kitermeltem magamban egy nagy' csomó kétséget. Intellektuális, tehát értelmi szempontból nézve, a vallásnak bizony nem sok tisztelet jut — nekem pedig csak az értelmemen felépülő vallásom volt.

A lakótársnőm, ráadásul, agnosztikus volt. Hétszámra hordhatta volna

össze a példákat, amiket tettem emberek megbontására, vagy amivel másokat nem segítettem, hogy azután a szobában fel-alá járva kijelentse: „Hogy Inevezheted magad keresztyénnek, ha ilyeneket cselekszel?“ Be

Kezdő amatőr-fényképész vagyok. Egyszerű kis dobozgépemmel mindig pillanatfelvételeket készífgetek. Ehhez nem kell' külön tudás. Azután az emberek, a tájak, a tavaszi szépségek is éppen olyanok lesznek a képen, mint amilyenek a valóságban.

Mint gyakorló lelkipásztor, lelki pillánál felvételeket készí getek. Megkap valami, hirtelen jön egy telefon- hívás, mennem kell beteg-úrvacso:- rára, vigasztaló beszélgetésre .. . foglalkoznom kell tanítványaimmal. Ezerféle nehézségekkel kerülnek szembe. Isten igéje sürget, parancsol, megállni, pihenni nem enged.

Konfirmációi órára szaladok. Vájjon odaérek-e? — kérdezgetem magamban a 23-ason. Már d. u. 3.55 van s 4 órakor kell kezdenem az oktatást. Jaj, ha sokat kések, 60 suttyó gyerek felfordítja a tanácstermet. — Hála Istennek, néhány percnyi késéssel beértem. Aránylag csendben fogadott a társaság. K. Pistát nem látom sehol. Hol lehet ez a csintalan gyerek? — tűnődöm magamban. Máskor mindig itt szokott lenni. Még hozzá: ő a hangadó és a verekedések kezdeményezője. Nagynehezen a terem végén, a ping pong asztal alatt felfedezem. Meglepődik, mikor meglátja, hogy észreveszem. Vörösre sírt szemmel bújik elő s kérdésemre csendesen, magába mélyedő bűnbánattal azt feleli: Ma, a konfirmációra való készülés kapcsán megérezfem, nem szabad visszaélnie az embernek Isten hosszú tűrésével. Nagyon elszégveltem magamat Isten előtt is, társaim előtt is. Szánom-bánom minden mulasztásomat, minden bűnömet. Megbocsábe nekem a jó Isten? — Megsimogatom

K. Pista arnnvszőke baját, és azt mondom: Ne félj, megbocsát a. jó Isten, csak légy bűnbánó... A gyermekarcon hatalmas, forró könnycsepp gördül végig. A konfirmandusok serege néma csendbe merül. Úgy érzem, ma két, drága ajándékot kaptam Istentől. Egy hitben megújult és gondozásomra bízott fiatal életet s egv, rné'ól fogva iobban figyelő konfirmandus társaságot.

Serdülő ifjúsági összejövetel következik 07 óra után. H. Miklós Lukács ev. 18:1.—8. alapján beszél az imádkozó élet szabályairól. A nagydiák a Krisztusnak átadott élet boldog hizonviágtevésővel hirdeti, hogy mit kell kérnünk Istentől ,s hogyan hallgatja meg az Űr imádságainkat. Cso- dála'os türelemmel tud foglalkozni ezekkel a nebulókkal. Ki tapaszatalta már meg köziiletek — kérdezi —, hogy Isten meghallgatta az imádságát? H. Sanyi erősen jelentkező. Egv világért nem enffedne mást előbb szólam. Na, mondd csak! — szólítja meg őt a bibliakör vezetőié. A kócoshajú Sanyi ígv válaszol: Én a múltkor elvesztettem a szájharmonikámat. Sokat bánkódtam miatta. Azkellett látnom: nem vagyok keresztyén. Az én „vallásom“ eltűnt.

Hosszú ideig azután nem tudtam mit hiszek. Telijosen össze vo.tam keverve. Az a fiatalember, akivel már több éve együttjárlam, annyira nekem tudta szentelni magát, ameny- ny»:e erről egy leány álmodik, s ő mégsem tudta egészen érzékelni azt a nyugtalanságot, melyben voltam. Ekkor először kezdtem érezni, hogy az ú. n. anyagi „biztonság“ és az „odaszenteiés“ önmagukban véve nem élég arra, hogy ketten otthont építsenek.

Könnyű lelkek . . .

Másik egyetemen tanultam azután tovább, ahol mindjárt a beiratkozás után fájt látnom azt a sok-sok leányt, amint teljes igyekezettel élik a „cock- tail“-ekben és a legújabb divat megbeszélésében kimerülő felületes életüket. Világosan láttam, hogyan vesztik el végleg egyéniségüket és személyiségüket. És semmi sem volt bennem, hogy segíthettem volna csak egyet is közülök.

Azután egyszerre elém került az

erő.

Az egyetemen egy napon valami igazi keresztyén közösségre bukkantam. Találkoztam néhány fiatalemberre; és leánnyal, akik nem féltek

után kértem a jó Istent, adja vissza és visszkaptam. F. Péler, egyik legokosabb konfirmandusunk szól közbe: Sokkal nagyabb ajándékokat ad Isten. Én Szentlélekért könyörögtem, s azóta annyira világos előttem minden templomi prédikációnak és hittanórái magyarázainak az értelme...

Súlyos beteg, idős nőtestvérünknek kell úrvacsorát adnotn a Landler Jenő-uicábah. Leikében már jól felkészült Krisztus testének és vérének vételére. Különben is csak néhány évvel ezelőtl lett keresztyénné. Akkor ragadta meg Krisztus. Azóta élete ál-' landó Krisztus-szolgálat. Amíg előkészítem az úrvacsorái készletet és csendes imádságban kérem Isten áldását erre a szolgálatomra, D. néni el-elcsukló hangon, testileg is megerősödve így imádkozik: Köszönöm, édes Jézusom, hogy magadhoz fogadtál s életem alkonyán felém hajoltál. Most is szállj szívembe, légy enyém s engedd, hogy én is Tiéd legyek egészen! — A kicsiny, földszinti szobába egy percre fosütött a tavasz- eleji napsugár, egy hazafelé készülő lelket' pedig teljesen boldoggá tett a szent kenyérbe és borba alázkodó Isten Fia.

Hittanórán — bár temetés miatt késve érkezem — együtt van minden tanítványom. K. Gyurka és F. Laci számolnak be a Legvitalosabban az elmúlt órai magyarázatról. Gyurkának hatalmas piros almát adok. Hát a te jutalmad mi legyen, Lacikám? — kérdezem másik tanítványomtól. Nekem nagyobb ajándékot tessék adni, Pali Bácsi! Olyat, amivel, nemcsak magamnak, hanem édesanyámnak is kedves meglepetést tetszik szerezni. Tessék kijönni hozzánk házi bibliaórára. Pénteken 5 órakor lesz. Amíg sok mosoly közt és fülig elpirulva kér erre, rögtön elhatározom, hogy megteszem. Kimegyek Budafokra, bibliaórára;

Böjti esti áhitat van la templomunkban. Bár még mindig hideg a templomunk, az igehirdetéssoroz'at első alkalmára háromszor annyian eljöttek hiveinik köziül, mint egyéb szeTda-estéken. Két idegent is megpillantok a padokban. Nagy-Budapest egyik legtávolabbi helyéről jöttek. A sekrestyében elárulták, mi húzta őket ide. Alföldi evangélikusok. Megtudták, hogy énekes liturgiával' folyik nálunk az esti istentisztelet. Egy kicsit otthon akartunk lenni a saját templomunkban. Azzal búcsúznak, hogy köszönik ezit az alkalmat, mert jó volt „otthon“ lenniök. Pásztor P.

valami „élő Krisztusról“ beszélni és ami a legérdekesebb volt az egészben, az életük «rőt sugárzott, egy mögöttük álló hatalmat, ami| ud- dig még sohasem tapasztaltam. Elhatároztam, „kísérletezni“ kezdek a vallással. Emlékszem az első éjszakámra, amikor megfordultam ágyamban és úgy döntöttem megpróbálok“ imádkozni. Semmi felől nem éreztem olyan képmutatónak magam, mint akkor. Nem történt semmi, — nem, mintha' sokat vártam volna!

Jó darabig így ment tovább. Azután egyik délután lakótársnőm egy őt izgató mély problémával jött haza. Üsztönszerűleg úgy imádkoztam, mint soha azelőtt, hogy Isten segítse meg őt. Megtette. És egészen másképen tudtunk beszélgetni mindenféle dologról ezután ...

Amint beesteledett, rájöttem, hogy most életemben először olyan erőt találtam, mely nem az enyém volt — valamit, amire tényleg rábízhattam magam. Tudtam, hogy Isten jelen volt. Hittem. Nemcsak az értelmemmel, hanem a szívemben. Bizonytalan talajon évek óta való vándorlás után szilárd, sziklára futást jelentett ez.

Nem az erő volt az egyetlen dolog, amit találtam. Valami valóság töltött be. Üj közösségemben is. Üj barátnőim nemcsak beszéltek nekem Isten szeretető: ől, hanem ténylegesen szerettek engem. Beszéltek a Krisztusban való testvériségről és élték is azt, Amennyivel a magam hite mélyült és növekedett, mindég annyival tényleg őszintébb mások bajaival való törődés folyt át rajtam, az öntelítö- döttség beteltsége helyett. Rájöttem, hogy nincs szükségem a kis „szeretet“ és „biztonság“ utáni ragaszkodásra többé, hiszen minél többet adok ki az igaziból, annál többet kapok.

Ezidőtájt résztvettem egy ifjúsági konferencián, ahol ismét találtam egy a keresztyénséggel őszintén szembenéző csoportot. Velük éreztem. Egyik este, amint kinn egyedü sétálgattam, előttem egy nyúl ugrott keresztül az ösvényen. Követtem egy tisztásig. Minden szép zöld volt és békés. Leültem egy sziklára.

Akadályok elgördülnek...

Mialatt ott ültem a csendben, Isten jelenlétének egy' szokatlanul erős érzete töltött be. Letérdeltem. Ez volt az első eset, hogy letérdeltem és hangosan imádkoztam. Minden aggály megszűnt, életemet Istennek adtam, Reá bíztam.

Ma tanulmányaimat megint egy új nagyvárosi egyetemen fejezem be végleg. Itt egy kis csoportnak vagyok a tagja, mely úgy alakult, hogy egy leány kijelentette: „Találkozzunk

néha és imádkozzunk együtt!“ Azóta mindketten találtunk még valakit, így növekedett fel csoportunk létszáma hétre. Legalább egy héten egyszer összejövünk, vacsorázunk, eltréfálunk, beszélgetünk és imádkozunk. Nem dolgozunk és élünk mindnyájan együtt, nem egyezik minden pontban a hitünk, de egy olyan közösségben haladunk együtt, mely' túl van és felette áll különbségeinknek, s mely úgy néz ki, mintha nem lenne határa. S e közösségben élve, egy bizonyos vonalon úgy érzem, hogy a „megtérési történetem“ csak most kezdődött el.

Margery Marione.

(A „The Evangel“ című folyóiratból)

Felkérjük a lelkész! hivatalokat és mindazokat, akik CSALÁDI NAPTÁRT árusításra bizományba vettek át, hogy azokkal sürgősen számoljanak el és az esetleges fennmaradó példányokat már azért is azonnal küldjék vissza, mert egyes igényeket csak így tudunk kielégíteni, mivel több CSALÁDI NAPTÁRT, a papírhiányra való tekintettel, nem állítunk elő.

LODEN, BALLON

átlátszó-, vihar- és esőkabát

JtláctOH is ívtásx, v„ Teleki Pál-utca 3

Hétköznapok fényei

#