Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-02-19 / 8. szám
1950 febauár 19, A Z ORSZÁGOS LUTHE R-SZÖ VÉTSÉG LAPJA Szentév vagy azúr áldott esztendeje? Jer és láss Presbiteri gyűlés folyik nálunk. Negyvenkét presbiter bent szorong a kis teremben -és másfélórás tárgyalásban tételről tételre végigtárgyalta a zárszámadást és a költségvetést. Sok gond és sok öröm. Maradványnyal megyünk át az új költségvetési lévbe. Ezután kiegészítjük a presbitériumot. Szorgos templomjárók, munkások, kistisztviselők, iparosok, s egy tanár ember a jelöltek a megüresedett helyekre. Kész a javaslat a közgyűlés elé .. . Már ott tartunk a befejező imádság elölt, az egész napon át dolgozott presbiterek a hosszú gyűlés után már fáradtan hajtják le a fejüket, de a felügyelő még bejelenti: „Még egy pontunk van: „Esetleges indítványok“ címen. Van-e valakinek előterjeszteni valója?“ A lelkész elővesz egy expresz- levelet. Ma délben (érkezett s idetartozik a presbitérium elé. Fiatal presbiter írta.. 1915-ben kötött házasságot nálunk s most feltárul :egy rövid leveléből egész eddigi vívódása a lelki- ismeretéve.!. Elmondja, hogy házasságkötésekor azt hitte, 'hogy katolikus felesége érti az evangéliumot s boldogan fognak tudni élni. Együtt imádkoztak, együtt jártak templomba. Gyermekük nem volt, de születendő gyermekeik vallására nézve nem kötöttek megegyezést. A feleségében csaknem két éve feüébrcdt a vágyakozás a szentség után, s mindent megpróbált, hogy egyháza megvigasztalja őt a bűn bocsánat szentségével. A kegyelem közvetítése helyett azonban a fegyelem áradt felé. Végül ikérdlést intéztek a katolikus paphoz, hogyan volna elintézhető mégis az, hogy a hitében élhessen? Az érseki helytartóhoz, majd a pápához utasították. A pápa most megengedte nekik, hogy még egyszer megköthessék házasságukat katolikus templomban, persze, azzal a kikötéssé*, hogy esetleg születendő gyermeküket katolikus vallásban fogják nevelni. A levél áldást kíván egyházunkra, s rezignált, szomorú hangú mondatok után, egy férfi lelkiismeret etbírhiatatlan nieg- zavartságában felajánlja presbiteri tisztségét a gyülekezetnek .. . A szobában mély csend van, de érezhető a feszült érdeklődés. Ismiét a lelkész beszél: „Testvérek. Gyülekezetünk számára ezzel a levéllel megnyílt a „szentév“. A levél mögött kiét testvérünk, köztük egy presbiter testvérünk szörnyű lelki vívódásai húzódik meg. A megbotránkozás helyett, s az ítélet pálcájának eltörése helyett érezzünk szeretetet irántuk. A mi egyházunktól idegen a le ki erőszaknak ez a világa, s sohasem tudnánk ezt hasonlóval viszonozni... Mi maradjunk meg az evangélium népének. Mi békességet és szeretetet kaptunk a mi Urunktól, Jézus Krisztustól. Adja meg Ö nekik is ezt a békességet és ezt a szeretetet... De ez a testvérünk presbiter volt. A gyülekezet elöljárója. És fel kell fognunk a kérdést abban a komolyságában, ahogyan annak romboló hatása számunkra megmutatkozik. A pápa szentévet hirdetett, s ez nyitánya lett a katolikus agresszió egyéves és kihatásaiban ki tudja milyen következményű küzdelmének ellenünk. Ismerjük fel, hiogy nekünk Róma felé nincs utunk. A mi utunk nem egy út. Róma a keresztyén egységet még a legforróbb egyháztörté- neti /korszakokban is csak egyféleképpen tudta elképztelni. A mi behódoló-- sunk, felmorzsolásunk útján, A vi'ágkatolicizmus „támadásra indult, s szövetséget kötött a világ fiaival. Az egész világon katolikus akció dolgozik, mely ismét világi hatalomra tör, s ennek érdekűben a világkatolicizmus felajánlotta segítségét a nyugati kapitalizmusnak, ahonnan „erkölcsi támogatásáért“ anyagi támogatást is kap. Luther Márton ma is tudná, hogy'hol van az ellenfél, s nem tévesztené el az intézkedéseit. Testvéreim. Tudom, bogy itt köztetek is többen vannak, akik vegyes házasságban élnek. Tiszta, boldog házasságokban, melyekben az élet közös küzdelme meghozta a vallási megértés békéjét. Ne engedjétek megzavarni a családi életeteket ettől az akciótól. Nekünk nincs és ne legyen más fegyverünk, mint a tiszta evangélium. Olyan idők jöttek el ránk, melyben keményen kell niegállnunik az egyszer vetett egyetlen fundamentumon, jézus Krisztus Igéjén ...“ Egy ősz presbiter szólal fel először: „A presbitériumból X. y. testvérünket természetesen kizárjuk. De azt hiszem: —• lelkipásztori feladat vele tovább foglalkozni. Összetörték a lelkét. ..“ Egy fiatalabb, aki sorra látogatja a családokat és házi áhítatokon szolgál, megfogja a kérdést a lelkipásztori oldalánál: „Látjátok, még most sincs igazi őrállói szolgálatunk. Ez az ember nem tudott velünk beszélni. Nem volt alkalma» Felelősek vagyunk érte.“ De a másik azonnal cáfolja: „Nem így áll a dolog. Egy presbiter, aki csaknem hetente van köztünk, kell, hogy magától vegye elő a lelki kérdéseit. Kitől várjuk el, hogy tudja, mire való a lelkész és a keresztyén testvér, ha nem egy presbitertől?“ Lassan emeli a (karját egy másik fiatal egyháztanócsos. Minden szem rája tapad, mindenki tudja, hogy a barátja volt. Ö csendesen vall: „Nekem barátom volt. együtt diákoskod- tunk, együtt voltunk katonák. Az utóbbi időben nem értettem. Bizalmatlan volt. És gyenge. Én nem tudom ezt a kérdést máskép nézni, pedig barátja voltam, minthogy nem volt férfi, s nem volt öntudatos evangélikus. Megrendítő rám nézve .. .“ Megnyilatkozása után hosszú csend. Valaki felveti, hogyan lehet öntudatosítani a gyülekezetét a szentév támadásával szemben? Többen boldogan védelmezik vegyesházaissá- gukiat. Aztán megnyugszik mindenki abban, hogy nekünk, evangéliumi keresztyéneknek az Ige a fegyverünk, s tovább fogjuk szeretni a más vallásiakat. Tovább fogjuk vigasztalni a vegyesházasokat, s nem hódolunk be a kultúrharcnak. Milyen korszerűtlen is lenne! A magyar ke- resztyénségnék most más dolga van. Segítenünk kell egymást új világunkban való eligazodás érdekében, s tanítanunk kell egymást arra, hogyan lehet keresztyén módon élni éppen ma. Magunk közölt. Mások felé pedig tovább kell hirdetnünk a bűnbocsánat és megbékélés evangéliumát . .. Számunkra ez a „szentév.“ Aztán könyörgötí az egész presbitérium, szívből, békésen Istennek „áldott esztendejéért“, melyben igaz keresztyénekké lehetünk, s könyörgő» az elveszett testvérért.. . És a feleségéért, aki, hogy megszerezze a maga kérlelhetetlen egyházával szemben a bűnbocsánat szentségét magának, elvette a hitvestársától az ő belső békességét.. . Sokan úgy vélik, hogy aki hinni akar, annak előbb be kell hunynia a szemét, mert a hit nem látás, hanem a látással ellenkező képzelet. Éppen fordítva van. A Biblia mottója az az Ige, hogy „jer ős láss!“ Isten nem népnyuzó zsarnok császár, aki fél attól, hogy népe látni, tudni fog, hanem akarja, hogy fiai lássanak, tudjanak. Isteni nem fél attól, hogy mi túlsókat meglátunk az igazságból és túlsókat fogunk tudni, sőt azt akarja, hogy „mindent“ lássunk és „mindent“ tudjunk. — Minden igazságot. És mi emberek látni vágyunk és látni akarunk. Ez a lebirhatatlan, elfojthatatlan szent vágy tesz minket emberré minden időben. Elmondok Néked valamit a látás titkából. 1. —1 A látás függ attól, hogy milyen szemmel és honnét nézünk valamit. Nemcsak existentiális beállítol- ságunk szabja meg ezt a látószöget, hanem lelki magatartásunk is. A Valóság nagyobb, mint mi vagyunk, poremberkék. A Valóság örök és szent. Fennhéjázva nem lehet megközelíteni, hanem csak áhítattal alázattal, szeretettel. — Szent szerelemmel. — _Ha máskép közelítesz feléje, elrejtőzik, bezárul előtted. — Nem „hódítva“, nem uralmi szándékkal, hanem tisztes távolban állhatsz meg előtte, ha látni akarod. Ha egy ullra- fényerejű foto-masinával odaállnál a debreceni Déry-múzeumban Munkácsy „Ecce homo“-ja elé és rendkívül precíz masináddal 1 azaz Egy centiméter távolról négyzetdeciméte- renként lefényképeznéd az „egész“ vásznat s utána egymásmellé raknád ezeket a kis fényképeket, akkor ujjongva hívnád fel a világ figyelmét reá, hogy amit eddig művészek, kritikusok, rajongó laikusok mondtak Munkácsy képéről, az mind abszolút tévedés és csalás volt. — Eléjük tárnád a tudományos valóságot, hogy azon a vásznon nincsenek hadonászó, ordító emberek, nincs ott Pilátus, nem áll ott Krisztus, mert a csalhatatlan, fényképező masina képei bizonyítanák, hogy azon a vásznon csak a megszáradt, rámázolt olajfesték ripa- csai, bibircsókjai, repedései, vonulatai, csíkjai állapíthatók meg kétségtelen, pozitív bizonysággal. E képek olyanok majdnem, mint a Hold fényképei. Hegyek, völgyek, örvénylő vonalak rendetlen szabálytalanságban. — Egy azaz egy centiméteres távol- sáigból tényleg ez a pozitív valóság! Igazad van . . De gyere csak egy kicsit hátrább, mondjuk 12 méternyire és úgy nézz rá a megszáradt olajfesték ripacsaira, vonulataira!. .. Ha az „egészet“ látod egyszerre, akkor az általad lefényképezett részletek fes- ték-bibircsókjainak az „összefüggése“ nemcsak „festéket“ tár eléd, hanem alakokat, élő embereket, gyűlöletet, gyávaságot, valamint az aljas embert megváltani kész, isteni kegyelem megejtő valóságát. És ha egy félórai áhí- tatos, globális szemléletbe elmerülve, eltávozol, akkor érzed, hogy valami újai viszel haza magaddal: nem festéket,. nem festett alakokat, hanem egy élményt, az Istenközelség élményét. — Milyen más a látás 1 centiről és 12 méterről! Milyen más minden, ha csak a Végtelen apró, egyes tényeit nézzük egymással való ösz- szefüggésükből kitépve és milyen más minden, ha a részlet-lények mögött meglátjuk az átsugárzó* gondolatot, a tervszerűséget, a szellemet! 2. — És milyen máskép látnád az Ecce homo képét, ha 30 esztendeje alkalmazott volnál ebben a teremben, pl. teremőr és 30 év óta minden nap látnád reggeltől estig ezt a képet, vagy pedig ha a Föld másik részéről jönnél el egyenesen ennek a képnek a megismerésére és „először“ látnád a nagy út és fáradalom, a nagy várakozás, a nagy rá- készülés után!... Ha sokat látunk valamit, akkor nem látjuk tisztán és jól. Ismered a szférák zenéjéről szóló ó-görög tanítást? E szerint a világűr közepén izzó gömbök, a szférák keringenek, peregnek folyton és keringésükkel folyton rezgésben tartják a világ-éthert. Ez a mindent betöltő étheir-rezgés valami emberfölötti szépségű muzsika, amelyet azonban emberi fül nem hallhat, mert egész életében folyton hallja. — Mereskovszkij orosz író szerint a szemgolyónkban fekete nedv van, amelytől nem látunk jól. — Mi ez a fekete nedv. A megszokás lebirhatatlan hatalma, amely miatt nem halljuk, amit folyton hallunk és nem látjuk, amit folyton hallunk és amely öntudatlanná tesz minden valóságot, ami folyton velünk, vagy bennünk van. Sok értékünk akkor válik tudatossá, „látottá“ bennünk, amikor elveszítjük, amikor hiányzik. Erről köteteket lehetne írni és még akkor sem merítenék ki ezt a tárgyat. Ha látni akarsz tehát, akkor ne azt mondd blazirt elbizotlsággal, hogy „semmi új sincs a Nap alatt“, — hanem fordítva: „minden új a Nap alatt“, hiszen a Valóság vertikálisan és horizontálisan is végtelen. Kimeríthetetlen és ezért mindig ú j. Tudod, ki lát tisztán? A gyermek. A tágranyitolt szemű kisgyermek, akinek minden új, aki mindent élőször lát még. így nézd Te is a Valóságot, ilyen gyermeki, alázatos csodálattal, ilyen szent áhítattal, mindig úgy mintha először látnád. Ha látni akarsz, légy gyermekké a szemeddel és a szíveddel, mert „ha oiliyanok nem lesztek, mint la gyermekek, nem mehettek be az Isten országába“. —• Aki 1 centiméterről nézi ezt a végtelen mélységeit és távlatot, azt mondja erre, hogy a Munkácsy-képen csak száradt festék-csomók vannak és minden más állítás képzelődés, tévedés. — A bit globális szemléletének a központjából azonban ez nem képzelet, hanem látás, sőt annál is több: személyes bizonyosság, átélt Valóság. —- „Aki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában!“ így érti az Igét küldő Isten is, amikor hív Téged is: „Jer és láss!“ Dr. Pass László Sz oekuménikus sajtószolgálat a magyarországi eyyliázi életről Az Oekumenischer Pressedienst legutolsó számában a következőkben ismerteti a magyarországi egyházi viszonyokat: „Igen nagy dolognak kell tekintenünk a különféle biblia-kurzusokat, amelyek általánosak és nagy érdeklődés mellett a látogatók nagy biblia- éhségéről tesznek tanulságot. Különösen nagy érdeklődés kíséri az üdvtörténetről szóló előadásokat. Minden bibliaórán rengeteg hallgató jelenik meg, ahol dogmatikus, történeti, g3ra- korlati és egyéb témákat tárgyalnak, de bőven ismertetik Izrael történetét, valamint az Űj Testamentumot is. Az eddigi -egyéni jámborságot a protestáns éleiben az élő és inkább misszionárius magatartás váltja fel. íme Isten igéje A vakokat oly úton vezetem, amelyet nem ismernek; járatom őket oly ösvényeken, amelyeket nem tudnak, előttük a sötétséget világossággá leszem és az egyenetlen földet egyenessé, ezeket cselekszem velők és őket et nem hagyom. Dawas József beiktatása A bányai evangélikus egyházkerület február 21-én, d. e. fél 10 órakor iktatja hivatalába újonnan megválasztott felügyelőjét, Darvas József építésügyi minisztert. Beiktatása az evangélikus leánygimnázium dísztermében, illetőleg a Deák-téri templomban lesz.-..Hogy a foglyoknak szabadulást és a meghötözöttehnek megoldást hirdessek... Ez a prófécia Krisztusra magára vonatkozott. Ö ezt be is töltötte. Ennek hirdetését rábízta tanítványaira. Minden iszákos felebarátunk ilyen megkötözött rab, s Isten az Iszákos- mentő Misszió szolgálata állat is hirdette» számukra a szabadulást és megoldást. Ezt a szolgálatot végzi a Misszió március 3—5-i répcelaki konferenciája is. A szabadulás örömüzenetét Isten több iszákos felebarátunk számára akarja közvetíteni, akik azonban elesett és nyomorult anyagi helyzetüknél * fogva úti és konferenciai költségüket fedezni nem tudják, s így anyagi támogatásra szorulinialk. (Egy budapesti testvérünk úti és részvételi költségei 70 forintot tesiz- nek ki.) E célból fordulunk testvéreinkhez, hogy akiket Isten Szentlelke arra indít, hogy a nyomorúságban élő felebarátaik számára a konferencián való részvételt lehetővé tegyék, juttassák el adományaikat Molnár Ferenc testvérünknek (Budapest, VII., Nefelejts-utca 59. I. 12.). „Aki szereti az Istent, szeresse a maga Atyjafiát is.“ I. János 4:21. Tízezer éj előfizetőt az Evangélikus Életnek A posta naponta sok új előfizetőt hoz az Evangélikus Éle t-nek. A lap szerkesztősége és kiadóhivatala nagyon meg van elégedve az új előfizetők tömeges jelentkezésével. Az Evangélikus Élet barátai is kitesznek magukért és eddig 318 új előfizetőt gyűjtöttek lapunknak. Minden reményünk megvan arra. hogy az év végére az előfizetők száma tízezer új előfizetővel emelkedik. Nagyon kérjük ezenkívül lapunk barátait és olvasóit, hogy mindazok, akiknek az előfizetésük lejárt, azt sürgősen újítsák meg, nehogy a lap küldésében fennakadás történjék! Az Evangékus Élet előfizetői ára egy évre 32 forint, félévre 16 forint negyedévre 8 forint és egy bóra 2.80 forint. AZ EVANGÉLIKUS ÉLET szerkesztősége és kiadóhivatala.
