Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-02-12 / 7. szám
2 ________________ Be szélgetés Bibliai alapfogalmak egy „ismeretlen-evangélikus íróval" Bűn és vétek Evangélikus Elet Képele egyházunk kelső éleiéről 1900-kan Tucatmii ember gyűlt egybe a családi születésnapi vacsorám. A vendégség sztárja a nagy író. Nemrégiben kapta meg a legnagyobb iroda’mi dijat. Öregedő tmber. Közeledik a hetven feié. Külsejében alig em ékez- tet valamelyik n gyón ismert magyar íróra. Budapest környékén született s mindig a fővárosban élt. Születésnapja volt a háziasszonynak is és a nagy írónak is. Az író ■is tudta, hogy az esten egy pap is jelen lesz. Á pap is tudta, hogy az íróvá' találkozni fog. Nehezen indult a vacsora utáni beszélgetés. Az első mondatok elhangzása után kiderült, hogy a jelenlevők mind evangélikusok. Egyházi kérdésekkel való kísérte’ezésse! indult meg a diskurzus. S az író egyszerre felengedett. A régi deáktéri gimnázium növendéke volt félévszázaddal ezelőtt. Jól emlékezett a régi temárok neveire. Nem emlegette tiszte eitel őket. De szavaiban nem volt semmi ellenségeskedés velük szemben. Valami jó emléke kelle t legyen gyermekkorában arról a régi deáklén lelkészről, i ki egy kis dunántúli faluból került az ország első szószékére. Nem vallotta meg, de sejteni lehetett, hogy ő konfirmálta s ennek hatásai még valamiképen élnek benne. Majdnem valamennyi oly n vallás- tanárra emlékezett, akik egy félszázaddal előbb a pesti egyházköz égben szolgáltak. Egyikért sem rajongott különösebbképen. Ezen re vonalon azt valót la, hogy már nagy diák korában ateistának valloPá magát s ebből előttük sem csinált titkot. De úgy látszik, járt ifjúsági istentiszteletekre, mert sokat beszélt nnn k a vallásta- várnak prédikációira’, aki rövid pesti szolgálata után egyik vidéki nagyváros lelkésze le't. Nem c<inált titkot abból, hogy ma felekezetnélkülinek ismerik őt. Valószínűleg egyházi adót egyik fővárosi gyülekezetn-k sem fizet. De félszemmel reá tekintett az egyházra éts az egyházi emberekre. Meleg szavai voltak az elhalt öreg püspökkel szemben, bár a nevét, min’ha alig emlékezne arra, alig meri kimondani. Kiváncsi volt arra, hogy Mikszáth Kó mán cvangélikussáqa milyen volt. A palóc író nagyon érdekelte egyházi vonatkozásaiban. Szerette ineg mini a legapróbb részletekig, hogy mint pesti presbiternek, miben állott a munkája. A papnak felvilágosító szavain nagyon elmerengett. Még jobban e:'csodálkozott azon, amikor a pop még néhány ma élő író presbitersé- géről és egyházi szolgála áról beszélt. Valami iszorongott benne. Emlegette, hogy Jókai is elég egy házias volt. Tarokk p r'pereiről is beszél. Sajnálta, hogy akkor még nem volt penicillin s szegény milyen gyorsan halt meg tüdőgyulladásban. Gábriel. Isten hőse. A főangyalok egyike. Dániel könyve 8, 16, 9:21, Lukács 1:19. 26. Gad. Szerencse. Jákob fia. I. Mózes 30:10 és köv. Gersom. Idegen. Mózes és Cippora fia. II. Mózes 2:22, Bírák 18:30. Gedeon. Az cleső. Izráel bírája, Izrael egyik megmentője. Bírák 6—8 r. Hadádézcr. Hadad az én segítségem. Syria királya, akit Dávid lévert. II. Sámuel 8:s és köv. Hananias. Jahve kegyelmes. Gibeon egyik prófétája. Jeremiás 28 r. Hanna. Kegyes. Elkána felesége, Sámuel anyja, I. Sámuel 1:2. Henoch vagy másként ENOCH. A kezdő. Kain elsőszülött fia. I. Mózes 4:17. Hezekiel vagy EZEKIEL. Istenem erős. Próféta. Ezekiel könyve 1:2 s köv. Az intermezzóban derült ki, hogy az írón k néhány hónappal ezelőtt szintén volt tüdőgyulladása s ez az áj orvosság milyen nagyszerűen meg- gyógyitotta. De bár túl van a betegségen, úog látszik, valami emlékmaradt a betegség után. Csendesebb lett, megadóbb. Elhal gatott arra a kérdésre, (mikor a társaság valamelyik tagja felekezet nélkülisége u'ón érdeklődött. Talán nemcsak a pap jelenléte miatt titkolódzótt e magatartása miatt. Olgán különös vallomása vol' az írónak az, hogy keveset Wazott: Protestáns országban egyáltalán nem. Amikor erről beszélt, voltak ki nem mondott gondnated, vftay tatán ma még kimondhat'thai vallomásai. De valahogy minden szavából' az csendüli ki, túl és belül a társadalmi udvariasság kereteiben, bong számára az egyház és a keresztyénség nem idegen valami. O'yan dolgokról talán nem írt még soha, mely'k az egyház kérdései volt k, de minden emberben van valami szent titok, amelyet örökké rejteget s csak éjszakáiban írja meg a maga száméra. Mintha vele is így volna. Komor hallgatásai sejtetik azt. hogy le’kének titkai vann-k. S amikor á családi eggüttlétif k vége van s a sötét lépcsőházban való botorkálás után az utcára ér a vendégsereg, úgy adódott, hoay az öregedő iró karjába a pap beleöleit. Talán azért is, hogy e' ne csússzon a síkos úton. Trión az iró is érezte azt, hogy em’ vonva támaszkodik reá. S nem csodálkozott ezen. Nem is tiltakozott ellene. S íny mentek együtt az ism getfen-evangélikus író s (t pop eny darab úton. Ioen kevés beszéddel. De összekapcsolódva. Ez a rideg és sokat nem jelentő kapcsolat rövid idein larto'l. Jórészt csend vo't a ké' férfi között. De ilyen néma csendben feszülnek igazán az érzések és a vallomások és a titkos öröm is ilyenkor születik meg. A pap azt érezte, hogy most úgy megy egy ateista evamgéliku'sal, hogy mellet'e vannak mind, az azóta meghalt lelkészek, akik va'aha is szóltak ehhez oz emberhez, ayermek- é^ifjú korában. Ahoay karjában vitte az öregedő író', leafóképpen azt érezte, hogy íme, majdnem minden emberi munka meddő. Az is bizonyosnak látszott előtte, hogy egy parányi ra- writánusi cselekedet, nem szó, hanem csak gesztus, nem maradhat hatástalan. Még azt is érezted pap. bong az író örül a pap közelségének. Örül annak is. hogy mind a ketten csendben voltak egymással szemben. S a végső búcsú kézfogásában, ahogy immár nem két ellenség, hanem két testvér szeme egymásba fúródott, az író szeme mintha azt mondta volra- ki fogja azt folytatni, ami ma elkezdődött9 H. L. Hiikia. Jahve az én osztályrészem. Gyakori név, legismertebb a Josias idejében élő főpap. II. Kir. 22. r. Hoseas. Isten segít. Izráel utolsó királya. Uralkodott 733—725. Illés. Az én Istenem Jahve. Nagy próféta. I. Kir. 17—19 r. Jabal. A vándor. Kain utódja, akitől származtatják a nomádokat. I. Mózes 4^ Jób. Az üldözött, akivel szemben ellenséges érzülettel viseltetnek. A szenvedő. Jób könyve. Jahel. A zerge. A keneus Héber felesége, aki Siserát agyonverte. Bírák 4:17 és köv., 5:24. .Fair. A megvilágosodott. Izráel egvik bírája. Bírák könyve 10:3—5. Más formában Jairns. Márk 5:22 s köv. Jákob, A csaló, álnok. Izsák és Rebeka fia. Másnéven Izráel, Istennel küzdő. Története I. Mózes '25—49. részekben olvasható. Az a kifejezés, amit a bibilia eredeti nyelve, a héber is, meg a görög is, erre a fogalomra használ, eredetileg azt jelenti: elhibázni a céW, elvéteni, eltéveszteni (amikor valaki pl. nyíllal célba lö). Ez is mutatja, hogy amikor a Szentírás azt mondja1, hogy az ember bűnös, akkor ez azt jeleníti, hogy az ember élete elvesztette igazi célját és értelmét. Egyébként a Biblia nem boncolgatja sokat, hogy mi a bűn, hanem egyszerűen megállapítja a bűn tényét, azt, hogy az ember bűnös és ezt a helyzetet szemlélteti a legkülönfélébb megnyilvánulásaiban. (Róm. 3,23:5,12.) A Szerrtírás nem ismer mást, mint bűnös embert; minden ember bűnös s ez azt jelenti: az embernek Istennel való közössége nincsen rendben (Lukács 15,18). Ezért hasonlott meg önmagával és embertársaival is (Máté 18,15). A bűn uralkodó hatalmasság, amelynek az ember megkötözött rabszolgája (Róm. 5,21 :6,6. 14; 7,17; Gál. 3,22). A bűn következménye, gyümölcse minden emberi nyomorúság, betegség s végül a földi és az őrök halál. (Róm. 6, 23; Máté 25,31—46.) A Biblia a bűn fogalmának boncolgatása helyett kézzelfogható megnyilvánulásaiban nagyon szemléletesen mutatja meg a bűnt. Azonban nem hagy kétséget a felől, hogy minden bűn végeredményben Isten ellen irányul, az ő törvényét, akaratát sérti meg s ezért az ember mindig Isten ellen vétkezik (I. Kor. 8,12; Máillé 27,4; Lukács 15,18). Ezért minden bűn, az is, amit felebarátunk ellen elkövettünik, Istennel szemben adósság, olyan teher, amiről ő előtte kell számot adnunk. (108. Zsoltár 14; Ézsaiás 43,25.) A bűnbocsánati éppen abban vau, hogy Isten nem rója fel a bűnt, nem számítja be, eltörli azt (Csel. 3,19: Róm. 5,13). Cselekedetekben, szavakban mutatkozik meg, hogy az ember bűnös, mindaz azonban a szivből, a gondolatokból indul el. Ezért a bűn állapot, az ember egész hajlandóságának a megromlottsága. Erre főleg János evangélista mutat reá (János 9,34.41; 15,24; 1. János 1,8). A Biblia nem ismer különbséget kisebb és nagyobb bűnök között. Minden bűn egyformán bűnös természetünk megnyilvánulása és Isten nem a megnyilvánulásokat látja csupán, hanem a szívet is, amelyből azok kiindulnak. Ezért hiábavaló minden képmutatás. Különbség lehet azonban a bűnben való elmcrülés mélysége tekintetében (János 19,11). Az ember legszörnyübb tévedése, amikor másokat bűnösnek tart, magát pedig nem (Lukács 15,1—2; Márk 2,13—17). Minden ember bűnös és ezért elveszett és kárhozatra méltó Isten íitélőszéke előtt. Jézus Krisztusért azonban minden bűnre van bocsánat. Jézus csak a Szentlélek ellen való bűnt mondja megbocsáthatat- lannak (Márk 3,29). A bűn voltaképpen nemcsak egyik legfontosabb alapfogalma, hanem igazában alaptémája az egész Szentírásnak. Ha mindent el akarnánk róla mondani, akikor szinte az egész Bibliát te kellene írnunk. Mert a Bibliának aligha van lapja, ahol ne volna szó a bűnről. Hiszen az egész Biblia erről szót: hogy az ember bűnös, vagyis Istentől elfordult, engedetlen s ezért nagy nyomorúságba jutott gyermeke a Teremtőnek, Isten azonban szerető Atyánk akar maradni és meg akar menteni bűnünkből s annak minden következményétől, vissza a<kar vinni az atyai házba, vele való boldog közösségre. Groö Gyula Farkas József és- Szikszai Béni szerkesztésében m o s t megjelent „Utitárs“ kapható lapunk kiadóhivatalában. Ára 10 forint. KÉTÉVES AKÁC, éger-, hars-, juhar-, kőris-, nyír- és tölgycsemetét kiiskolázásra: 120—170 forint ezrenként. Szükséglet khként 16.000 darab. Kalauch Faiskola, Szeged. Megbízottakat felveszek városokban és járásonként. Az egyházban élő embert leginkább az egyház belső élete érdekli, ha a múltba visszatekint. Az alanti szemelvényekkel megkísérelünk kiemelni egy pár jellemző vonást egyházunk ötven év előtti életéiről. Zsilinszky Mihály, a bányai egyházkerület felügyelője közgyűlési megnyitó beszédében olvashatjuk a következőket gyülekezeteink belső életéről. „Az áldozatkészség általánosan lelohadt, a társadalmi tevékenység elernyedt s mindenki az államsegélytől várta boldogulását. Az anyagi haszon és mértéktelen élvezet hajhászatból következett, hogy a községekben az iskola és templom épületei elhangagoltaltak... Az állam és egyház közös alapját képező családok anyagilag és erkölcsileg pusztulnak. .. A kérdés az: mit kell tennünk az ilg állapotokat előidéző okok és tényezők megszüntetésére. Csak egg mentő eszközünk van: a komoly, a céltudatos evangéliumi murika Az egyházi élet erőforrásán önmagunkban kell keresnünk; meg barátkoznunk azzal <a kegyetlen alternatívával, hogy vagy dolgozunk mindnyájan komolyan és kitartóan, vagy elveszünk . .. Óhajtom, hogy lelkészeink, akik eddig az egyházi élet szokott keretein kívül nemigen bajlódtak szociális problémák megoldásával, ezentúl mélyebben belenyúljanak a közélet minden oly mozgalmaiba, melyek népünk valláserkölcsi életét érintik. Ezt téve, meg fognak győződni arról, hogy leginkább az evangélium elvei szerint lesznek alaptosan megoldhatók. Örömmel látom, hogy néhány testvérünk thár erélyesen hozzálátott .. (Evang. Egyház és Iskola 37.) Egyházunk belső életével foglalkozik Mayer Endre theol. tanár egyik cikke. Többek között kritikát gyakorol a lelkészek működésén is és így szól; „Mit szóljak a temetési, esketési, keresztelési s egyéb funkciók lelki- ismeretlen elvégzéséről vagy a hétköznapi könyörgések könnyelmű elhanyagolásáról1/! Míg külföldön mindenütt nagy gondot fordítanak a gyermekek vallásos gondozására s nevezetesen gyermekistentisztele- teket tartanak, katechizálnak, addig minálunk sokkal jobbnak tartják sok helyütt a díványon való heve- részést, mint az efajta kötelességek teljesítését. Pedig nálunk talán nagyobb szükség van ezekre, mint más országokban, hol az evangélikus egyház erősebb és nincs kitéve annyi támadásnak s hívei csábító kísértéseknek ... Gyűléseink valóságos kisebbszerű parlamentek, melyeken nagyszerű viták folynak igénytelen közigazgatási kérdések felett, melyeket az esperesek bölcsen elintézhettek volna, de az egyház, belső, lelki életére vonatkozó kérdések napirendre sem kerülnek. Jőnek azután a nagy küzebédek, s éltetik a korifeusokat, megjelennek a gyűlési tudósítások s olvashatjuk, kik minő tósztokat mondtak s. kiket éltettek, a többi mind mellékes dolog! Végül is legnagyobb embereink azok, akik a legjobban tudnak tósztozni és mulatni.“ (Evang. Egyházi Szemle 11. sz.) Többször sürgetően szólal meg a lap hasábjain a kívánság a fokozott lelkipásztori gondozás után: „ __ minden hajunk eredendő fo rrása és sok lelkésznek eredendő bűne a lelkigondozás teljes hiánya ..." (Evang. Eggházi Szemle 11. sz.) Megszólal azonban a lelkészek panasza is. A következő idézeten keresztül, mint egy ablakon, át betekinthetünk egy tiszántúli egyházkjözség helyzetébe: „A másik híveinknek szegénysége, nagg meglerhelteíése. Az állam végtelen megnehezítette a megélhetést. Megadóztatott már úgyszólván minden élelmiszert, túlcsi- gázla a közvetett adókat igen nagg terhet rákot vállára a községnek a polgári anyakönyvi hivatallal. .. . Utunk rossz, sokszor járhatatlan ... minden esztendőben árvíz borította határunkat... A lelkészek szegénységére vagy küzdelmére már alig merek hivatkozni... A múlt ősz- szel tartott egyetemes közgyűlésünk, míg minden intézetnek megadta a közalap rendes és felemelt segélyét: addig a szegény lelkészek számára elszánt 10 ezer forintnyi összeget, azt is lezSugorilva 9296 forint 0!f kr-ra, — betartani határozta a con- grua ügy rendezéséig. Hát az egyetemes közgyűlésre kiküldött jól dotált állású lelkészi kiküldöttek és a szegény papok helyzetét nem ismerő világiak gondoljanak a lelkészek nyomorára!? Ez sok volna a jóból, mikor már fHipíron ott áll az állami alamizsna fokozatosan kiegészítve a fizetés 600 forintig. Sokkal érdekesebb tárgy: egg kis nemzetiségi vitát rögtönözni, mert úgy ékes a mi egyetemes gyűlésünk.“ (Evang. Egyházi Szemle 12. sz.) Az Evang. Egyházi Szemle hangot ad a szegény papok kérésének és a következőkben foglalja össze javaslatát: „Első elodázhatatlan, tehát főfeladat egyházunkban a lelkészeknek. habár szerény, de tisztességes megélhetést biztosítani, hogy legalábbis úgy legyen róla gondoskodva, mint a középiskolák tanárairól s azután a lelkészeket függetlenekké temti úgy fel mint lefelé ...“ (Evang. Eggházi Szemle 11. sz.) Sok baj és keserűség között éltek egyhazunk munkásai a század fordulón! Nincs sok okunk visszakívánni ezt a kort és így sóhajtozni: „ó régi. szép idők ...“ Közli: Muncz Frigyes Gyülekezeti hírek A gyümrői evangélikus egyház- község a szónak legteljesebb értelmében hitből és kegyelemből épülő templomát tető alá juttatta. Most a beahlakozás és beiivegezés volna soron, de ehhez is pénz kell, mint még sok minden egyébhez, hogy felszentelhessék és megindulhasson abban az eddig hajléktalan gyülekezet templomos élete. A cél érdekében az egyházközség felügyelője, dr. Berg Miksa és lelkésze, Virág Gyula a gyümrői református egyház hitrokoni szívességéből a gyümrői református templomban zenés áhítatot és templomi hangversenyt rendeztek, melynek bevétele az épülő templom bcablako- zását és beüvegezését szolgálja. A zenés áhitat hangversenyén a Lute r á n i a Kórus működött közre W e 1 t 1 e r Jenő karnagy vezetésével, valamint W e I t I e r Jenő orgonajátckával és M. Molnár Éva szólóénekével. A zenés áhitat keretében dr. G y i- m c s y Károly egyetemes missziói lelkész a 150. zsoltár &lanján szólt a gyülekezethez és előadásban emlékezett m«'g az Ür Jézus Krisztus nagy zenei hitvallójáról, az Evangéliumot a zene nyelvén hirdető Bach János Sebestyénről, maid a zenés áhítatot imával bezárta. A zenés áhítaton a szomszédos mendei gyülekezet tagjai részéről is resztvettek D e t r e Lásző lelkész vezetésével. A esepeli egyházközség február 12-én. vasárnap d. u. 6 órai kezdettel szeretetvendégséget rendez a református egyházközség gyülekezeti termében. • Előadást tart Kemény Lajos bánvakerüteti püspök- helyettes, közreműködik a FÉBE énekkara és a gyermekbibtiakör tagjai. Folyó évi február hó 20—24-ig, hétfőtől, péntek estig, naponként esti 6 órai kezdettel evanyélizáciős igehirdetést végez a keszthelyi evangélikus temphomban Itácz Ernő lelkésztestvérünk. Reggel fél 8 órakor reggeli áhitatot tartunk keddtől kezdve. Biblia-olvasás közben...
