Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-02-12 / 7. szám

7. szám. Egyes szám ára 6© fillér 1950 február 12, EIMBHIÖS OH AZ ORSZÁGOS LUTHER-SZÖVBTSKG LAPJA Miért ragadott meg engem KRISZTUS? Püspöki konferencia a Mátrában Pál apostolnak elejétől végig sze­mélyes, benső bizonyságtevésként el­mondod szavaiból a legfigyelemre­méltóbb az a tanítása, hogy őt megragadta Krisztus. Válságos hely­zetben voit. Ha nem is tudnók múltjának minden egyes részletét, sejtetné velünk állapotának retten­tően súlyos nyomorúságát ez a néhány szó: Megragadott engem a Krisztus. A fuldoklót megragadja a mentőnek erős kezft. A tűzbe esett értéket kiragadja a gazdája. A lakat­lan szigeti e kidobott hajótörötteket megmenti az odaérkezett expedíció. A jó szülő mellen ragadja vésztő­iért, kárhozatos útra indult gyerme­két, s visszahúzza, hogy halál helyett- az életnek bo.dog útjára vezérelje. Az apostolt úgy ragadja meg Krisz­tus, hogy már a halál torkában volt, hogy magától vissza nem kerülhetett volna Istenhez. Hiszen ö inkább me­nekülni próbált Ura elől. A farizeusi vallásosság, a tradíciók bálványozása, rabbinisztikus műveltsége és izzó keresztyéngyűlölete mintegy spanyol fa.ként elzárta Istentől. Majdnem azt hitte magáról, hogy ő jár a legjobb úton, neki van legtöbb köze Isten­hez, semmit nein kell másképpen ren­dezni, változtatni, helyrehozni az ételében. Krisztus megragadta. A da- maskusi úton földre ke.lett rogynia, mindent el kellett temetnie. Saulnak meg kellett halnia, hogy feltámad­hasson Pál. Azokat, amelyek háta illegett voltak, el kellett felejtenie, hogy célegyenest haladjon azon az úton, amelyre Krisztus dirigálta. Sza­vakkal el nem mondható, betűkkel le nem írható rettenetesen fájdalmas és rettenetesein megörvendeztető dolog ez. Az életnek legnagyobb csodája és öröme: Megragad a Krisztus. Az benne az evangélium, hogy engem is megragadott, velem is nagyobb, hi­hetetlenebb dolog történt, mintsem én gondolnám, vagy felfoghatnám. Maradjunk most ennél a tételnél: Megragadott engem a Krisztus. Is vizsgáljuk ebben az Istentől rendelt drága órában: miért ragadott meg? Tűnjék el le.ki szemeink elől maga az apostol is. Ne gondoljunk azokra az újjászületett, bizonyságtevő életű emberekre, akik zengik a történelem­nek útján, hogy megragadta őket Krisztus. Most a magunk helyzetén örvendezzünk és a magunk feladatait igyekezzünk felmérni. Jerémiás pró­fétával újjongjunk és vigadozzunk: Báuetlél Uram, engem és rávétettem, megragadtál engem és legyőztélI“ (Jer. 20:7.) Miért ragadott meg engem Krisz­tus? Feleljük rá először, a régi ember megújulásáért! Keresztyén hi­tünk egyik legalapvetőbb tanítása, hogy úgy, ahogyan vagyunk, kárho­zatra és halálra ítéli emberek va­gyunk. Nemcsak természetünk sze­rint, hanem minden akarásunkkal, belátásukkal és új éleire megújulni kívánó igyekezetünkkel. Kicsoda sza­badíthat meg e ha.álnak testéből? Akarom a jót, de a véghezvitelt nem látom. Gyönyörködöm Isten törvé­nyében a belső ember szerint, de lá­tok egy másik törvényt az én tag­jaimban, mely ellenkezik az elmém törvényeivel. (Róm. 7:22—23.) Csak az, aki kiragad engem. Jézus Krisz­tus, aki tudja, szánja sanyarú á-lapo- tomat és könyörül rajtam. Azért ragad ki, hogy le tudjam vetkőzni az ó-embert és felöHözhessem az új­embert, s legyen egész életem állandó szolgálat Ö előtte. Aki —- mint az apostol — komolyan végiggondolja ezt, — annak a belső embere foly­tonosan megújul. Krisztus megra­gad, elindít s a Benne újjászületett ember életében állandó lelki újulások vannak. Ezt a szent ige így fejezi ki: kárnak ítélünk és kárba veszni ha­gyunk sok-mindent Krisztus ismeie- tének gazdagsága miatt. Az igehirdető végigszáguld szolgálatának mezején, és azt mondja: de hitvány volt minden szolgálatom, hiszen nem adtam rá a bizonyságpecsétet; megszentelődölt, újjászületett életemnek háláját, ere­jét. Elővesz a fiókjából egy régi pré­dikációt, s nem győz tűnődni azon, mennyire másképpen fogalmazná meg most. A hit dolgaiban, a hívőkkel való viszonyunkban milyen más ál­láspontot foglalunk el attól kezdve, hogy megragadott minket Krisztus! Az újjászületett ember élete igazában em más, mint állandó mérlegelése annak, mit keli folyton vesztegetnie, kárnak, szemétnek ítélnie, — s mit nyerhet folytonosan, szünet nélkül az Űrtől. Ne csodálkozzatok azon, hogy a Krisztus által megragadott emberek olyan nyugtalanok! Keres­nek minden alkalmat, amikor Uruk­kal találkozhatnak. Benne elmélyed­hetnek. Vele még bensőségesebb kap­csolatba juthatnak. Ninosen élő kö­zösség Krisztussal ott, ahol a lelkek megelégszenek évtizedes vallásos for­mákkal, kegyességi szokásokkal, vagy ahol nem akarják adni a megújult embernek folyton erősebb táplálékát a lelkeknek. Sok gyülekezetben időn­ként tartanak bűnbánati heteket. Amennyire lényeges lehet egyik ol­dalról nézve ez a gyakorlat, mert megállítja az üdvössége kérdésével mitsem törődő hívet és kényszeríti, hogy nézzen szembe önmagával. — Addig másik oldalon azt a látszatot keltheti, mintha mi egy hétre próbál­nék korlátozni a bűnbánatot, a régi élet megújítását. A nagyünnepi ke- resztyének, templombajárók, folyton jelesebb igehirdetők beszédére s em­beri ékesszólásra vágyakozó keresz­tyének mennyire meghazudtolják Istent s megakasztják lelki tovább­haladásukat ... Miért ragadott meg engem Krisz­tus? Azért is, hogy az Istentől való igazságot megismerhessem. Mi az igazság? Az, hogy -— amint már mondottuk — mi önmagunkban ve­szendő, e.kárhozó emberek vagyunk. Isten azonban Krisztus közbenjárá­sát, áldozati halálát és feltámadásál elfogadta bűneinkért. Rajta keresztül 'ekint mireánk. Ad egy új igazságot nekünk, megigazít ö érette. Arra akar figyelmeztetni, hogy egyszerre megmentettek és elkárhozók va­gyunk Abban a percben, amikor' el­veszítjük Vtíe való közösségünket,. menthetetlenül elpusztulunk. Miért ragadott meg engem? Krisz­tus feltámadásának jutalmáért. A ke­resztyén embernek két születése van. valamikor testileg született s egyszer újjászületett Krisztusban. Két halála is van. Egyszer meg fog halni, s egy­szer meg kell halnia Krisztusnak. Két feltámadása is van. Már itt feltámad Krisztusban, s egyszer örök életre fog feltámadni a mennyekben. Az első feltámadásról zeng az énekköltő, amikor így énekel, így könyörög: Uram, add, hogy feltámad jak. És már Február 1-én és 2-án az evangé­likus egyház püspökei: Turóczj Zoltán, Szabó József, dr. Vető Lajos és Kemény Lajos püspök- helyettes, valamint dr.* Reöli Iván egyetemes felügyelő és G r o 6 Gyula egyetemes főtitkár tanácskozásra jött össze a bányai egyházkerület niátra- .szentislváni egyházi üdülőjében. A tanácskozásokba szakértőként bevon­ták az egyetemes egyház pénztáro­sát: K e s z 11 e r I.iíszlőt és ellcn­Az Evangélikus Elet múlt évi jú­nius 18-i számában beszámoltunk arról a nagyfontosságú változásról, amely a mag varnyelv.! i biblia kiadása tekintetében állott elő. A Brit és Kül­földi Bibliatársulat megszüntette ma­gyarországi munkálatait, teljes kész­letét átadta ai református egyháznak és a magyar biblia fordítói és kiadói jogát is reá ruházta. A múlt év január 18-án kötött meg­állapodás óta létrejött] a Magyar Bibliatanács a református, evangéli­kus és szabadiegyházak szövetségének munkaközössége Iképpen. A tanács cél ja, hogy testvéries szellemben mun­kálja a magyar biblia fordításával, kiadásával és terjesztésével kapcso­latos feladatokat. A Magyar Bibliatanács tizenhárom tagból áll. Ezek közül hat tagot a Magyarországi Református Egyház Egyetemes Konventje, négy tagot a Magyarországi Evangélikus Egyete­mes Egyház Presbitériuma, három tagot a Magyarországi Szabadegyhá­zak Szövetségének elnöki tanácsa küld tká. A Tanács tisztikara elnökből, két alelnökbőí, főititkárból, titkárból, jegy­zőből áll, akiket a Tanács a maga kebeléből három évre választ. Minthogy a magyar biblia fordítói és kiadói jogait a református egyház kapta meg, hatóságok és harmadik személyek felé a jogi kötelezettsége­ket egyedül a református egyház hor­dozza. A református egyház kötelezi itt néked éljek, Hogy teneked hálát adjak. És majd a mennyben örül­jek... Mi Jézus Krisztus feltámadá­sának jutalma? Hogy az én élelem­ben legyőzve mindent, ami az ő ha­lálát szerezte, Vele éljek, Benne meg­újulhassak. Mindaz, ami vele történt, már valóság, de egyszersmind jövendő Ígéret is. Ez ebben a szakaszban a legkülönösebb, s ez a keresztyén életnek jellegzetessége is. Már meg­ragadott Krisztus, de még nem értem e. a eélt. Még messze vagyok a cél­tól. Célegyenest igyekszem felé. Foly­ton hallom a hívást, a sürgetést, bol­dogan újra és újra Annak adom át magamat, aki könyörült rajiam, ma- gánoz fogadott engem. Nincsen, nem lehet nyugalmi állapotom. Gondol­juk csak jól át azt, hogy Pál’ apos­tol akkor mondja: igyekszem elérni azit, amire megragadott a Krisztus — amikor a Hozzá vezető földi úton nagy szakaszt megtett. Jézus­őrét: Péter Lajost. A fontos ta­nácskozások mindjét napon át tar­tottak és egyházi életünkben nagy­jelentőségű elhatározásokra vezettek, mindvégig a teljes egyetértés és test­véri szeretet jegyében. A gyönyörű időjárás s a csodálatos havas tájak felüdítették a munka közben elfá­radt egyházi férfiakat, akik egész idő alatt a bányai egyház1 eriilet fe­lejthetetlen meleg vendégszereteté­nek élvezői voltak. magát arra, hogy a bibliával kapcso­latos adminisztrációját saját lap- és könyvkiadó osztályán belül külön al­osztályként úgy szervezi meg, .hogy ennek pénztárát, raktárát, ügyvitelét, könyvelését, számadásait az egyéb Ügyektől teljesen szétválasztja. A bib­liával kapcsolatos bárminemű bevéte­lét kizárólag a bibliával kapcsolatos kiadásokra fordítja. A szolgálat háromféle ágának meg­felelő ellátása érdekében a Tanács három albizottságot szervez, még­pedig a tudományos, a kiadói és a terjesztői albizottságot. A három egyház között létrejött munkaközösség három évre, 1952 június 30-ig szól. Ha le járta előtt egy evvel egyik fél sem mondja fel a megállapodást, akkor az automatiku­san meghosszabbítottnak tekintendő. A szervezeti és működési szabály­zat, mélyei a református egyház hi­vatalos lapja ez év február 1-i szá­mában tett közzé, a Tanácsot alkotó egyházak illetékes szerveinek jóvá­hagyása után válik érvényessé. A Magyar Bibliatanács január 10-én tartott ülésén, amelyen Olivier Beguin, a Nemzetközi Bibliatanács főtitkára is résztveitt, Kádár Imre főlitkár je­lentéséből kitűnt, hogy a biblia iránt nagy a gyülekezetek érdeklődése. 1949 első felében 15.000, második fe­lében 12.000 került eladásra. Most fejeződött be 15.000 ú. n. iskolabiblia és 5000 nagyobbalakú biblia nyomá­nak a szava: Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéle­tes! — folyton továbbindítja, á.lan- dóan céltudatosabbá teszi küzdel­meit. Azokat, amelyek a háta megett vannak, szívesen elfelejti. Valami egészen különös felejtés lehet ez. Gondol azért rá. Talán sokat is. De mindig azzal az érzéssel: amit akkor tettem, az nem az igazi énem-nek a cselekedete volt. Én már nem az vágyó , aki akkor voltam. Két sízó, két kifejezés csendül ki ebből az igé­ből — és ez a két kifejezés megha­tározza lelki helyzetét: Egykor és most. Akkor reupa rettegés, félelem; olyan harc, amelynek a kimenetele vagy bizonytalan, vagy biztos vesz­teség számomra. Most csupa ö.öm, békesség. Ha harcban állok, tudom, hogy győzök Uram oldalán. Neki mindig győznie ke.l. Akiket megragadott Krisztus, azok célegyenest igyekeznek a felül­ről való elhívás jutalmára. Nem lá­sa. Ezek kőié.se folyamatosan törté­nik. Raktáron van 30.000 újszövetség, és 2000 nagyobb biblia. Nyomásra készen áll 7000 selyempapírra nyo­mandó teljes biblia. Ez a mennyiség a folyó évi 'Szükséglet fedezésére ele­gendőnek látszik. A magyarnyelvű biblia kiadása és terjesztése most már a magyar pro­testantizmus közös ügye. A Biblia­tanács a terjesztés ügyét a gyüleke­zeti szolgálat vonalára kívánja át­helyezni. A biblialerjeszrtiés kérdése is sürgetővé teszi egyházunkban a könyv­kiadás, iratterjesztés tervszerűbb át­gondolását és központi irányítását. Ez Isten igéje A mint hogy méltó, hogy én ilyen értelemben legyek mindenitek felől, azért mert én szívemben hordalak titeket, mint akik mind az én fog­ságomban, mind az evangéliom- nak oltalmazásában és megbizonyf- tásábun mindnyájan részestársaim vagytok a nékem adott kegyelem­ben. Mert bizonyságom az Isten, mely igen vágyakozom mindnyjá- tok után a Krisztus Jézus szerel­mében. És azért imádkozom, hogy a ti szeretetek még jobban-jobban bő- völködjék ismeretében és minden értelmiességben. Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztus napjára. Teljesek lévén az igazságnak gyümölcsévé, melyet Jézus Krisz­tus leremt az Isten dicsőségére és magasztalására. Tudtotokra akarom pedig adni, atyámfiai, hogy én dolgaim inkább e őmenetelére lőnek az evangélium­nak. Annyira^ hogy a Krisztusban hí­ressé lett az én fogságom a testőr­ség egész házában és minden má­sok előtt. És többen az Urban való atya­fiak közül bizván az én fogságom­ban, nagyobb bátorsággal merik szólani az igét. zadnak, hogy eltiporja őket az el­múlás. Nem félnek attól, hogy va­lami balszerencse leselkedik rájuk. Krisztusban, Krisztus útján olyan jó minden. Krisztus gondot visel az övéiről. Megragadott Krisztus. Újra és újra megragad. Nem enged céltala­nul bolyongani s lelki útvesztőkben eltévedezni. .Keze felemel, szíve sze- retete téged is az Atya szívére he­lyez. Neked is mennyországot ad. Óh, el ne feledd ezt. Egyet cselekedj! Add át Neki magadat a földi életre és az örökkévalóságra teljesen 1 S így fohászkodjál: „Add, hogy mig tart életem, Munkálkodjam ily szellemben, S majd hat megítéltetem. Része­süljek kegyelemben, Melyet annak szánt Fiad, K* haláláig hű marad.“ Pásztor Pál 27.000 biblia került eladásra az elmúlt évben Magyarországon

Next

/
Thumbnails
Contents