Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-02-05 / 6. szám

Evangélikus Élet 3 A régi otthon képe sohasem mo­sódik el egészen s amíg csak lehet, vissza-visszatér oda az ember. Az ilyen hazatérő út az izgalmak és a meglepetések útja szokott lenni. Pontosan így jártam meg ezt az utat pár héttel ezelőtt én is. Már napokkal1 előbb gyermekes izga­lom fogott meg. A vonatraszállás percétől kezdve pedig egyik meg­lepetés a másiknak adta bennem a kilincset, hogy hol az emlékezet, hol meg a szív küszöbén törjön magának utat egy-egy ismerős, ba­rát vagy rokon kézszorításán, mo­solyául vagy ölelésén át. Indulás előtt végigszemléltem az utasokat. Ití-ott egy-egy régi soproni arc, de egy sem személyes ismerős. A fülkében rajtam kívül egy négytagú kardvívó csapat vívta kártya-csatáját. Nem sokáig bírtam a fülledt meleget, meg a csatakiáltásokat. Átmentem az ét­kezőbe. Ott higgadtabb volt a han­gulat, jobb volt a levegő. A mellet­tem levő asztalnál két férfi ült egymással szemben s idegen ciga­rettájuk illata rájuk csalta a tekin­tetemet. Az egyik gyermekkori ba­rátom volt. Hozzájuk ültem s a be­szélgetés vásznán nemsokára ki­rajzolódott előttem a soproni gyü­lekezet élete. Az egyházközség bé­kés meghívás útján visszakapta régi lelkészét, Budacker Oszkárt. Sokat várnak tőle, éppen úgy’, mint a másik két lelkésztől, Hcirtz- mitnn Károlytól, meg Beyer Páltól. Még ma is sűrűn emlegetik Turó- czy Zoltán püspök elmúlt egyhetes evangélizáció ját, melynek hatása meglátható az istentiszteleteken, sőt a hibliaórákon is. Győrben átszálltunk. Eddig már eleget kaptam, amin elgondolkoz­hattam s ezért ritkább lett közöt­tünk a szó. De Csornán már me­gint felélénkültem, mert a nagybá­tyám, meg a felesége szállt fel hoz­zánk s éppen a mellettünk levő padra ültek. A viszontlátás örömét hamarosan szitává lőtte a kiváncsi kérdések pergőtüze. Istenem, hogy elrohant az idő. A legnagyobb leányuk Pécsett van, a kisebbik most érettségizik s diakonisszának készül. A két kicsi pedig még a betűvetés barázdáin szuszog. A ro­konok megviselt, barna arcára néz­tem s a kérges kezekre pillantot­tam. Mennyi esztendő gondját, ba­ját mutatták meg kéretlenül. Mégis megérintették bennem nemcsak a részvétet, hanem az örömöt is, mert szemüket lángba dobta, mi­kor róluk beszéltek, a gyermekeik iránti szeretet. * Végre beléptem a szülői ott­honba. Az apám és anyám ottho­nába. Ez már a negyedik, mióta elszakadtam tőlük s a magam em­bere lettem. Sohasem volt gorkiji menedékhely, sem abrakoló teknő. Szépségét nem a csillár, a szőnyeg, a garnitúrán megbicsakló fény, ha­nem mindig a tisztaság, rend, az egyszerűség adta meg. Meg két, öregségében megcsendesedett em­bernek a szeretete. Életükben nem­csak a szenvedésnek és szomorú­ságnak, hanem a boldogságnak is van története s előttem Emersont igazolják, aki azt állította, hogy a földi életnek nemcsak pokoli sö­tétsége, hanem mennyországi fé­nye is van. Egy hetet töltöttem otthon. A csendes esték felejthetetlenek. Nap­közben ide-oda jártam. Látogat­tam. Az utcákon sok régi barátra bukkantam. Egv közülük örökre megmarad emlékezetemben. Nagy­szerű futballista volt. De különc. Temp’omba sem nagyon járt, csak amikor kellett. Érettségi után sohasem láttam többet az isten­tiszteleteken. Úgy őriztem magam­ban a képét, mint notórius templomkerülőét. Több, mint húsz esztendő után most fogtunk kezet először és meg is öleltük egymást. Én kezdtem a szót s kérdésemre csak ennyit válaszolt: ,,Megtanul­tam imádkozni!“ A jándékozóbbat nem is mondhatott volna. Megtud­tam a történetét is. A .sopronkör- nyéki súlyos harcok idején a Fer­tőre menekült. Ott két tűz közé ke­rült. Fütyülő golyók, aknarobba­nások halálos iszonyatában meg­szólalt benne a hang: „Bennem bízzál, veled vagyok!“ S hosszú esztendők után, patakzó könnyek között, akkor először feltört a lei­kéből a szaggatott, vontatott sza­vak gyermekkorban megtanult szö­vege: az Imádság. Azóta, úgy mondta, jár a temp­lomba. * Egy hetet töltöttem otthon. Az­tán elmentem Beledbe. Vasárnap prédikáltam is. Nem tudtak szolgá­latomról s így hű képet kaphattam a vasárnapi gyülekezetről. Többen járnak templomba, mint azelőtt. Iratterjesztése is van a gyülekezet­nek. Meglátogattam- a vezetőjét. Beszédjéből a felébredt beledi ifjú­ság hangja csendült felém. A gyü­lekezet elől jár minden egyházi gyűjtésben. Amint egyik rokon említette, olyan szőlő az egyház­község, amelyet mindig szüretel­nek. Aztán örömmel tette hozzá: „De bírja is« a szüretelést!“ * Valóban, az evangélikusok lel­kiekben gazdagabbak lettek. Sop­ronban, meg Beleden is. A legtöbb háznál a két egyházi lap, az Üj- Harangszó, meg az Élővíz mellé megrendelték a harmadikat is, az Evangélikus Élet-et. Ezeken a he­lyeken pár nap alatt 107 új olvasó­val bővült újságunk tábora. Min­denütt megérezték, hogy egyházi sajtónk ügye nem anyagi kérdés, hanem elsősorban lelki. És ők erre a kérdésre Istennek tetsző feleletet Postaláda A „pápai“ szellem furcsaságai Az Evangélikus Élet cikke, amely­ben közölte a pápai rk. esperes kör­levelét és Bácsi Sándor evang. lel­késznek arra adott válaszát, rend­kívül nagy hatást keltett. A vegyesházasságokkal kapcsolatos harcok sok furcsasággal is járnak. Széltében, hosszában közvéleménnyé tették a rk. egyházban, hogy az, aki nem katolikus templomban köt egy­házi házasságot, nem részesülhet a szentségekben. Számtalan példa van rá, hogy a szabály alól kivételt ké­peznek a gazdag katolikusok. Egyéb­ként is azok, akik házasságuk révén szembekerülnek a rk. egyházzal, egyenjogú tagok maradnak a töb­biekkel az adózás terén. Húsz évvel ezelőtt egyik vidéki evangélikus templomban házasságot kötött egy rk. férfi evang. leánnyal. Reverzálist (megegyezést) nem kö­töttek. Később felköltöztek Buda­pest környékére. A férfit azonban évekig nem gyóntatták meg. Egy Íz­ben a plébános azt a lehetőséget csillogtatta meg egyházának tagja előtt, hogy ha rk. templomban is haj­landók megeskiidni, adjanak be kér­vényt a püspöki hivatalhoz, majd ő segítségükre lesz. Néhány hét múlva megérkezett az „engedély“. Meges- küdte.k tehát egyházilag másodszor is, természetesen reverzáliskötés nélkül. Húsz évi házasság után a férfi el­hagyta feleségét és örökbefogadott kisleányát. Amikor az evangélikus lelkész ebben az ügyben felkereste az új plébánost, az kijelentette, hogy — bár a házasságkötés az anyakönyv­ijein feljegyezve található — a házas­ság még sem érvényes az egyházi jog­szabályok szerint. A férj tehát még „nőtlen“ és így új, érvényes házassá­got köthet... Beledi eljövetelem napján nagy­bátyámnak be kellett fognia az er­dőre s így egy barátjának üzent, hogy vigyen ki az állomásra. Meg is jött értem. A lován kezdtem a szót, mert ennél jobb bcmelegítőt parasztembernek adni nem lehet. Jói1 is esett neki a dicséret. Be is melegedett tőle s elmondta, hogy a szürkéi még jobbak voltak. Azok, mintha nem is a földön jártak volna. Repültek. „Mit gondol — tisztelendő urunk — 38 lakodalmat szolgál­tam ki velük!“ „Hát a lovakért hívták a lako­dalomba?“ Böktem neki moso­lyogva a kérdést. „Nem! A kocsim is a legszebb vót a failuba!“ — válaszolta. „Ejnye-ejnye Mihály bátyám, aztán magával mit csináltak?“ — csavartam tovább az öreg körül az ügyet. „Nem kő engem fétteni!“ - fe­jezte be a témát. Aztán egyről-másról még elbe­szélgettünk. S miközben folyt aj­káról a szó, bölcsessége légonibolta rólam az esztendőket, amióta nem láttuk egymást. Meg is mondtam neki, hogy ne magázzon, hanem tegezzen csak, úgy, mint régen. Nagyon tiltakozott ellene s újabb kérésemre olyan ügyvédi fifikával teregette ki a mondanivalóit, hogy ''miniképpen sem tudtam, hánya­dán vagyunk. Közben megérkez­tünk az állomásra s leszállva a ko­csiról, meghallgattam még egy édesapámmal való soproni találko­zásának a történetét is. Azután bú- c'úzkodtunk. Megszorítottam a ke­zét. Megköszöntem a fáradtságát, ö pedig semmit sem hagvott válasz nélkül, amikor a szemembe nézve s a kezemet rázva kiejtette: „Ilát Isten áldjon meg Lajo­sunk1“ Boldog voltam, mert megölelt a szülőföldem. Egy presbiter római katolikus fele­sége is azt a tanácsot kapta, hogy váljon el urától, akkor meggy ónhat. Amikor az asszony sírvafakadt és ki­jelentette, hogy ez lehetetlen, hiszen már két unokájuk is van, akkor azt az ajánlatot kapták, hogy kössenek házasságot római katolikus templom­ban is. A presbiter ezt nem vállalta. Az alku tovább folyt s az utolsó le­hetőség így festett volna: a férj nyi­latkozzék írásban, hogy hajlandó ró­mai katolikus templomban házasságot kötni, ezzel az írással jelenjék meg felesége a plébános előtt, aki őt — távollévő hites urával — kész „össze­adni“ ... De beszélhetünk annak az evangé­likus vőlegénynek az esetéről is, aki — kárunkra adott megegyezés után —- a megtelt római katolikus templom­ban az eskütétel alkalmával le akart térdelni menyasszonya mellé, de az eskető káplán felállította, mert evan­gélikus ember nem egyenrangú egy-’ házilag a római katolikussal. Nincs vége ennek a felsorolásnak... De az is bizonyos, hogy haladó gondolkodású, vegyes házasságban élő katolikusok közül számtalanul sokan vesznek protestáns templomok­ban úrvacsorát... Aláírás A segélyesen Evezz a mélyre — így biztatott az Ür. Mi ellenben sokkal jobban érez­zük magunkat a sekélyesen, a part közelében, ahol a lábunk eléri a biz­tos talajt s a szárazföld közel van. Az Ür ebben sok kísértést és elbu­kást lát. Vájjon nincs-e igaza? Megváltjuk hitünket — és buzgón számoljuk a pénzünket. Hiszünk Jézus Krisztusban — és kacérkodunk a bűneinkkel. Hiszünk a Szentlélekben — s a saját erőnkben bizakodunk. Az én otthonom Gyilkos az otthonban ... Az otthon gyilkosa nem marcona alak, arcán durva szakádat, kezében éles késsel, szívében elszántsággal és ölési ösztönnel Vér sem hull utána, tette nem kerül újságok szenzációi közé, áldozatainak száma mégis szám­talan s pusztítását mindennap min­den otthonban elölről kezdi. Az otthon gyilkosa: a beszéd. Talán már reggel, amikor künn még alig világosodik a világ, elhang­zik az első rosszkedvű, vagy go­romba szó s erre a válasz. Napköz­ben mindez mindig csak folytatódik és kevereg-kavarog áskálódással, csí­pős mondatokkal, gúnnyal és rossz­akarattal, pletykával és irigységgel, árulkodással és fenyegetéssel. Nyo- mában pedig elborulnak az arcok, lehalkul az ének, elsápad a jókedv, messzeszáll a munkához való jóaka­rat. Minden szó, amely szomorúsá­got okoz — öl. .. Ezeken a szava­kon tékozoljuk el drága óráink örö­mét, életünk éveit s kegyelemből ka­pott közösségünk, a család hordoz- hatatlan teherré, az otthon pedig hi­deg barlanggá válik, amelyben meg­fagy minden szeretet. Ne zúgolódj az ellen, hogy szerte o' nagy világban népeket pusztít el a gyilkos beszéd, hiszen ez csak azért van, mert nálatok és nálunk és mil­lió, meg millió otthonban van a for­rás, ahonnan kiömlik az áradat és mindeneket magával sodor. Élet az otthonban... Lehet a beszéd áldás és élet. Már reggel, amikor álmos szemünk éberre nyílik, beszélhetünk Azzal, Akinek minden szava élet. Lehet egy családot felébreszteni, családtagokat irányítani, munkát kiosztani, sőt pa­rancsolni a szeretet szavával. A jó­kedv is ragadós s aki tud szívből énekelni, dúdolni avagy fütyülni, már meleget áraszt a hideg szobában is. Az élet szava nem bőbeszédűség, amelyben elfér ez is, az is, hanem megértés, védetem és jóakarat azok­kal szemben, akik a gonosz ellen nem tudnak védekezni. Ne hidd, hogy embertársainkról mondott rá­galom mindig igaz s óvakodj azok­tól, akik másról csak rosszat tudnak mondani, mert téged sem kímélnek, amikor nem vagy jelen. Az Ige az, amely megvéd és mások védőjévé tesz. Az Ige és az imádság hordozzák magukban <*z áldást s ahol ez a két beszéd szüntelenül hangzik, több az öröm és a békesség. Kevesebb a punasz, gazdagabb a hálaadás. Ige és imádság teszik az otthont templommá s a családot szeretet- közösséggé. Csak így hordozható ei a bűn is, mert akik hallgatnak Is­tenre s szólnak hozzá, tudnak meg­bocsátani is. így sem folyik az élet könnyek nélkül, de bennük eltemctö- dik a szorongató fájdalom. Lásd meg, hogy e világ ráncos ar­cán van csöndes mosoly is s ez azokból az otthonokból sugárzód.ik reá, amelyekben a beszéd áldás és élet. Horváth András Tízezer új előfizetői az Evangélikus Életnek Az Evangélikus Élet 5-ik számá­ban jelent meg D e z s é r y László­nak felhívása, amelyben tízezer elő­fizető gyűjtésére kéri fel az Evan­gélikus Élet híveit. Ez a fel­hívás váratlan eredménnyel járt, mert lapzártáig 114 új előfizető ko­pogtatott az Evangélikus Élet kiadóhivatalának az ajtaján. Tizenöt előfizetőnk pedig bejelen­tette, hogy megkezdte az Evangéli­kus Élet előfizetőinek gyűjtését. Az Evangélikus Élet szer­kesztősége és kiadóhivatala legna­gyobb örömmel és lelkesedéssel kö­szöni meg hű olvasótáborának a figyelmét és újra kéri, hogy buzgól- kodjanak híveink a lap sikere és fel­virágoztatása érdekében. Az Evangélikus Élet elő­fizetői ára egy évre 32 forint, fél­évre 16 forint, negyedévre 8 forint és egy hónapra kettő forint és nyolc­van fillér. A posiacsekkszámla: 20.412. Az Evangélikus Élet szerkesztősége és kiadóhivatala. Farkas József és Szikszai Béni szerkesztésében most megjelent „Utitárs“ kapható lapunk kiadóhiva­talában. Ára 10 forint. ORGONÁK, HARMONIUMOK FITTLER SÁNDOR Bp. XIV., Miskolci-űt 02. Árjegyzék és költségvetés díjtalan ORGONÁK, harmóniumok javítása, hangolása, új és használt harmóniu­mok eladása. — Árajánlat díjtalan. Demény orgonaépíiő, VI, Lázár-u. 13 (Operánál) Telefon: 311—209. SZŰCSÁRUK és szűcsipari munkák most is elismerten jutányosán KATZER ALADÁRNÁL, Budapest, VI., Ó-uitcai 36. (Nagy­mező-utcánál). Tel.: 124-724. Legmagasabb ár könyvekért! Kettőszázötven forintot fizetek Pat­tantyús gépészetiért, Möller építésze­tiért százhúszat, Karrerért százhú­szat, Zechineisterért százat, Gattar- mannért hetvenet, Szász differenci­álért százat, Beke differenciálért szá­zat. Sauvageoért kettőszázötvenet, Yollandért kettőszázat, Kelemen—■ Thienemannért százhúszat, Brehm tizennyolc kötetért kettőszázharmin­cat, Zenei-Lexikonért százat, Révai Lexikon 21 kötetért háromszázat. DÉNES, Budapest, Tcréz-körút 31, II. 21 Telefon: háromszáztizenkettő—kettőszáztíz KÉRELEM ELŐFIZETŐINKHEZ. Az „Evangélikus Élet“ 1949. évi 35. számára kiadóhivatalunknak nagy szüksége volna, miért is arra kérjük előfizetőinket, hogy e lappéldányt szíveskedjenek kiadóhivatalunknak visszaküldeni. Árát levélbélyegben megküldjük. „FÉBÉ“ Di£’V"í»., Könyv és papírkercskedése Budapest, VII., Damjanich-u. 23. Telefon: 428—124. Egyházi és iskolai könyvek, füzetek, nyomtatványok, Vidékre is. Septuaginta ................ 150.— Ft Bi blia Hebräica .... 140.— Ft Kapható: UNGÁR ALADÁR evangéliumi könyvkereskedése Budapest, VII., Hársfa-utca 33. (Wesseíényi-utcai oldalon). Szlovák (cseh) nyelvű régi köny­vet, folyóiratot, nyomtatványt, kéz­iratot (bármilyet) vesz és azonnal fizet, vidékre érte megy: Stollinann Kőro’.v, Budapest, VI., Sztálin-úl 88. Telefon: 311—398. ÁGYTOLL és PEHELY kedvezmúpyes áron! Kérjen díjmentes árjegyzéket! Rübner, Budapest, Teréz-köriü 25. E szelvény felmutatója 5 százalék árkedvezményt kap. MOST JELENT MEG „Az Ige egyházának szolgálata a világban“ című füzet: Pákozdy— Farkas—Kádár szerkesztésében. Ára 1 forint. Vidékről postabélyegben is beküldhető. Kapható: VIRÁG SÁNDOR (Traktátus) könyvkereskedésben Budapest, IX., Lónyai-utca 33. FÁJ A TYÚKSZEME? Anticors tyükszemirtót használjon, bizto­san elmulasztja. Egy adag 3.80 forint. Nagy drogéria, Budapest, Vili., József-körút 19. adtak. Komjáthy Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents