Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-10-29 / 44. szám
Evangéllhm Éle* 3 A háztartás egyházaiban a Viharsarok TÓTKOMLÓS. Orosháza város főteréről lassan gördül ki a keskenyvágányú szerelvény, melyen megindulunk Koszorús Oszkár alperessel Békés megye egyházközségeinek látogatására. A letarolt mezőkön a traktorok dübörögve szántják a kitűnő fekete földet és minden állomáson vonatunk felveszi a cukorrépával telített vagonokat. Órákig tart ez a döcögés és ez alatt van időnk megbeszélni egyházaink helyzetét. Déltájban érkeztünk Tótkomlósra, ahol Zemann Mihály ig. lelkész és Jeszenszki János várnak bennünket, a nyolcvan éven felüli Vengercsán Ádám felügyelő és n többi vezető társaságában. Ez a gyülekezet 1746-ban keletkezett 80 család alapításával, akiket Ritci- nyánszki főúr hozott le a Felvidékről az Alföldre és előbb Békésszent- nndráson telepítette le őket, majd onnan áthozta a családokat mai helyükre. A kis közösség évszázadok alatt 11.000 lélekre nőtt, de a szlovák kitelepülés folytán ma 6.000 a iélekszál. Ez a gyülekezet anyagilag szilárdan áll, mert a múlt évben is 100.000 Ft-on felül volt a bevétele, a nép hűséges az egyházhoz. Ez az egyház ma már föld jeit átadta az államnak és a hatalmas templom tövében szorgalmasan él a szlovák nép. Rendben találunk mindent és szívesen rendelte meg lapunkat az egyház vezetősége. A gyülekezet most arra törekszik, hogy a bombázás folytán leomlott emeletes Luther-házal, mely az egyházi egyletek székháza volt, újból felépítse. TEMPLOM A TANYA VILÁGBAN Két évtizeddel ezelőtt néhai /öncső lelkész buzgólkodása folytán megépült egyházunk első tanyai temploma Kardoskúton, hogy összefoglalja lelkileg Orosháza tanyáinak népét. Ebben a templomban találBlarer Tamás délnémetországi ifjú 1520-ban jött a wittenbergi egyetemre. Lelkes hfve lett Luthernek. Elkísérte öt a wormsi birodalmi gyű. lésre is. Első leveleiben a következőkben számol be wittenbergi élményeiről: „November 20-án érkeztem meg Wiítenbergbe. Az út lóháton igen kellemes volt. Végtelen boldog vagyok, hogy Isten kegyelme erre a helyre vezérelt. Ugyanis, ha nem tévedek, korunkban egyedül itt vannak olyan emberek, akik egészen nyilvánvalóan tudják, mi a keresz- tyénség. Most már nemi csodálkozom azon sem, hogy csak egyetlen egy ember van, aki a Szenlírást helyesen és hamisítatlanul ismeri, mivel na. ponkint hallom és saját szememmel látom. Miért ne lehetne ez így? Ez a keresztyén ember valóban Luther, ö a legbölcsebb is. Krisztuson kívül mindent elvet. Krisztuson kívül senkitől sem fél, és nem vár semmit. Amellett oly szerény, hogy határozottan érzed: Ez nem képmutatás, ö alkalmazkodik mindenkihez, s mindenki részt vesz az ö munkájában, legalább is akinek célja a keresztyén üdvösség. Erősen hiszem, hogy Krisztus valami csodálatosan nagy dolgot küld e követe által. Tévelygéseinket sárba tiporja és mindeneket megújít. Óh vajha zavarok és emberi bajok nélkül történhetnék ez meg, mert én az ilyesmitől igen félek. Igaz, ő jól tudja miképp kell az értelmet megragadni. Bizony szükségünk van Krisztus kegyelmére s azon vagyunk, hogy elhárítsuk az ítéletet. Nagy vigasztalás számomra emberileg, hogy Krisztusnak ezt az apostolát, Mártont szereli majdnem minden polgár és ludós. Az utóbbiak ugyanis az ő munkássága által igyekeznek bólcseb- bekké lenni. Ez a teljesen evangé. liumi férfiú minden tekintetben kiváló. Legutóbb meggyóntam Luthernél, mivel arra burditott, hogy járuljunk az Ur vacsorájához. — Melanchthon Fülöp teljesen a keresztyén íróknak és a szent iratoknak él. Ezekre tanít bennünket, úgy, hogy alig van ember Wittenbergben, aki ne hordozná koztunk a gyülekezet presbitereivel és asszonyaival. Nehéz helyzetben él itt Breuer Oszkár lelsésztestvé- rünk. A sze'szórt tauyavilágban nehéz a közlekedés. Aranyi József egyházmegyei számvevő a pénzügyi tanácsokat megadja, elrendeljük az épületek tűzbiztosítását, a mozgó perseiyezést és abban a reményben távozunk, hogy ez a tanyai templom ma is belöiU hivatását a föld népe között. AZ _ÖREG_TEMPLOM Ki ne ismerné az orosháziak 200 éves öreg templomát. Az egész országban köztudomású az, hogy az orosházi egyházat a Zombáról kiiil- dózölt magyar evangélikusok alkották 1740-ben. Ez a hatalmas, ma 16.000 lelkes egyház legíább 8, többezer lelkes magyar egyházat rajzolt ki magából a letűnt századokban s ezek az egyházak köralakban úgy veszik körül az orosházai anyagyü- lekezetet, mint a csibék a kotlót. Híres papok, például Veres József, és kitűnő tanítók működtek itt. Ma már a hívek által adományozóit 350 kát. hold földet az államnak ajánlottak fel. A bérházak nem hoznak jövedelmet s bár az egyházat súlyos anyagi terhek nehezítik, a gyülekezet tagjai buzgón látogatják a templomot és minden remény megvan a bajok leküzdésére. Az öreg templomnak olyan nagy a vonzó ereje ma is, hogy a környező falvakban élő orosháziak keresztelni, esküdni és temetkezni haza mennek. Ha van fájdalmas jelenség ebben a nagymultú egyházban, az az, hogy ebben az évben is több volt a koporsó, mint a bölcső, Gyöngyösi Vilmos, Horémusz Pál, Fürst Ervin lelkészek és Gyúrón György hitoktató végzik itt a nehéz szolgálatot, buzgó vezető emberekkel együtt. Hinni kívánjuk, hogy a Szentlélek tüze át fogja forrósítani ezt az ősi egyházat. Tátrai Károly kezében a Bibliát, ö is szieretetébe fogadott engem. Luther a zsoltárokról lart előadásokat, Melanchthon Fülöp Pál apostolról, mások ismét más tárgyakról. Bölcs Frigyes feje. delem újabban levélben biztatta Luthert, hogy fegyverkezzék, mert hamarosan birodalmi gyűlés elé idézik, ami Wormsban lesz. Ez nagy biztatás ügyünkre vonatkozóan, jóllehet a főpapok ármánykodása, valamint a folyamaiban levő viszályok arra késztetnek, hogy féljünk mindentől. Mindazonáltal erős a hitünk s ez Krisztusra irányul. Ezt az evangéliumi életű emberi, aki úgy látszik szinte egyedül visel', az evangéliumi tanítás miatt ránehezedő terhet, állandóan apró dolgokkal háborgatják. Emellett még kénytelen az asszonyok mondúkáil is meghallgatni. És ő mindenre válaszol. Ahol szükséges, tréfával elutasít. S mindezt a munkáját oly vidáman és oly erős lélekkel végzi, hogy az ember csak csodálkozik azon, miképp tud egy ember ennyi hullámverésen keresztül vidáman és biztonságosan haladni. Ha Luther a Te véleményed szerint kíméletlenebből írt is sok dologról, mint az illő lett volna, kérve kérlek, változtasd meg véleményedet. ö a keresztyén nép tanácsadója. Ezt pedig nem leheti él nélkül. A rossz emberek életét helyteleníteni kell, különösen az urakét. Fel kell szólítani a népet, hogy az ilyenektől más példaképek felé forduljon, más tanítást kövessen, mint amit ők hirdetnek. Azt a feltevést, hogy Luther tévesen s nem alaposan ír, kizárja az ő jártassága az Ó- és Újszövetségben, kizárja a '•szentlélek világossága, melynek ő birtokában van, kizárja az ő élete és erkölcsi magatartása, s kizárják azok a bizonyítékok, melyekkel nézeteit megokolja. Te pedig kérlek, haladj tovább azon az úton, melyen indultál és erősítsed ne csak magadat, hanem azokat is, akik már kezdenek helyet adni a Szentléleknek. Mert nem valami hétköznapi dologról van itt szó, hanem a hitrőll“ Bél Mátyás Jó lenne, ha a magyar evangélikusok — „történelmi egyházhoz“ illőn — többel gondolnának muabbéli értékeikre, nagyjaikra; nagy kár, hogy kihalóban van ez a történelmi 'öntudat, amely egyházunknak olyan elsőrendű szerepet biztosított a magyar művelődés történetében. Ilyen nagy értékünk Bél Mátyás, a 18. század nagy történetírója, földrajzi tudósa. „Magnum decus Hungáriáé“ -nek, Magyarország nagy ékességének nevezte korszaka. 1684-ben született, a zólyammegyei Ocsován, szegény szlovák mészáros fiaként; Losoncon, Besztercebányán, Pozsonyban, Veszprémben, Pápán, majd meg a hallei teológián tanult; volt gimnáziumi igazgató Besztercebányán, majd pozsonyi lelkész és tanár; közben szerkesztette az első magyarországi újságok egyikét, a Nova Posonicnsa-l és közben sorra írta hatalmas művének köteteit. Ez a nagy mű, a Notitia Hungária“ Novae historico-geographica, azaz Magyarország földrajzi-történelmi leírása, örök és dicső nevet biztosított világszerte neki. Sorra leírta az egyes vármegyéket, buzgón gyűjtötte a legapróbb adatokat, a történelem melleit különösen megbecsülhetetlen adalékokat szedett össze a szegény nép, a parasztság és kispolgárság, a mesterségek éleiéből. Egyszóval, munkája a hajdani Magyarország legaprólékosabb rajza, amely nélkül ma sem élhet meg a történettudomány. Mindenütt a nép, a jobbágyak és szegény emberek életét, életviszonyait tárgyalja — így vált Bél Mátyás a mi éveinkben annyit emlegetett szociográfiai, azaz társadalmi leírás első megvalósítójává Magyarországon. Ez a munkássága iskolát teremtett, elsősorban az evangélikus lelkészek, tudósok, tanárok között. Ezek a férfiak az ellenreformációs és Mária Tcrázia-korabeli Magyarországon már igyekeztek megvalósítani az európai racionalizmus és felvilágosodás tanításait. A magyarországi felvilágosodás rendkívül fontos és érdemes munkásai ők; földrajzi-történelmi leírásaik és „lexikonjaik.“ hű képét adják a régi magyarország társadalmi állapotainak. Ennek a jellegzetesen evangélikus tudományos működésnek voltak buzgó írói például Bredetzkg szuperintendens, vagy az eperjesi Korabinszky Márton. De Bél Mátyás működése másért is nevezetes és példamutató. Bél Mátyás politikai és földrajzi értelemben Magyarország fiának tudta magát, szerette a magyar népet és több fontos kritikai művet írt a magyar történelemről, a magyar nyelvről, ugyanekkor azonban egv pillanatra sem feledte szlovák népi eredetét. Hatalmas művében már megjelenik — mindenütt a magyar néppel való harmónia érzése mellett — a szlovák népi tudat, anlely nála igen határozott és szeretet tel jes evangélikus kiadással párosult. A tragikus sorsú Kr- niel szuperintendens, Rákóczi orosz- országi követének fiával együtt kiadja a cseh testvérek bibliáját Halléban magyarok, szlovákok, németek között egyformán evangéliumi hitet hirdetett és közben már előfutára a kárpáti népek külön nemzeti fejlődésének és népi öntudatának is. A szlovák evangélikusok, általában a szlovák népi tudat nem hiába tart ja Bél Mátyást népe egyik legnagyobb fiának és tudósának. De ugyanilyen hálával tarthatja őt magáénak a magyar tudomány is és a magyar evangélikusság, hiszen a szegény magyar nép megismerésében, múltjának feltárásában, a társadalomtudomány nálunk való fontosságának felismerésében rengeteget köszönhetünk neki. Bél Mátyás mindig a békét és a nemzetek közötti egyetértést hirdette; egyénisége és munkája ilyen értelemben is hidat, testvériséget jelent magyar és szlovák evangélikusok között. Ez Isién igéje „Mert semmit sem cselekedhetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért.“ Korinlhusi második levél 13:8. „A mi kincsünk akkoTa, hogy ésszel fel sem érhetjük. Hiszen ezért keli érte kemény harcban állnunk. Nem mondhatjuk tehát lekicsinylő hangon, mint ahogy a világ s némely balga lélek teszi, hogy nem kell a tantételeket olyan szigorúan venni s miattuk a keresztyén szieretetet veszélyeztetni. Ha kisebb dolgokban- — mondják — tévelyeg is valaki, de egyébként nagyjából egyetért velünk, hát engedjük s hunyjunk szemet a keresztyén testvéri egység kedvéért. Majd teremt az Isten egységet, Ige nélkül pedig úgy sincs egység. Mert nem a szeretet, hanem az Ige 'hoz örök életet „kegyelmet s minden mennyei kincset.“ Luther Raktáron Ind < mélyen leszállított árban voll I öwy II, Fő-útca 79. T.: 160-573 a célszerű kellemes viselet szeptembertől áprilisig Wimnassing csak VI., Sztátín-űt 8 Egy Luther-tanítvány „Akikhez szavunk elér“ A Német Evangéliumi Egyház keretei között működő Hitvalló Egyház lelkészközössége az alábbi nyilt levelet intézte dr. Adenauer birodalmi kancellárhoz: „Az ön rendeletére mindenütt teljes gőzzel megindult Nyugatnémet- ország újrafelfegyverzése. Kénytelenek vagyunk Öntől megkérdezni: Ki adott jogot, .kitől kapott ön felhatalmazást arra a kijelentésre, hogy hajlandó német csapatokat egy úgynevezett „európai hadsereg“ rendelkezésére bocsátani? Az 1949-es választásokon sem ön, sem a birodalmi gyűlés képviselői nem kaptak semmiféle megbízást u fegyverkezésre. Megállapítjuk: a fegyverkezés nem a német nép nevében, hanem az Ön saját nevében és az ön gazdáinak a parancsára történik, népünk nagy részének akarata ellenére. A felhívást Niemöller püspök személyes levél kíséretében küldte meg Adenauernek. Levele többek között ezeket mondja: „A Német Evangéliumi Egyház ezt az újraf elf egy ver zést nem helyesli és felhívja a keresztyéneket, hogy gyakorlatilag szálljanak szembe ezzel a kísérlettel. Elérkezett a pillanat, amikor azt kell mondanunk: Istennek kell inkább engedni, mint az embereknek.“ Az angol methodisták üzenete „Az angol methodista egyház évi konferenciáján, amelyet legutóbb Bradford városában tartották, a következő határozatot hozták: „A konferencia a nemzetközi helyzet nehézségeinek láttán indíttatva érzi magát, hogy kifejezze a világ keresztgén egyházaival való testvéri együttérzését, j az elnök örömmel üdvözölt javaslata szerint, biztosítja a más országban élő keresztgén egyházakat, beleértve a keleteurópai és ázsiai egyházakat is a velük való egységről az imádságban, hogy béke és jóakarat bizio- síttassék az emberiség számára.“ A határozat szellemében tisztelettel közlöm önnel Elnök Ür és népével az angol methodista egyház, a világ methodista egyházai anyjának rokon- érzését. Kérjük önre és az ön népére Isten gazdag áldását. Kívánjuk, hogy böl- cseség és isteni erő legyen minden szolgálatúban és a mi közbenjárásunk egyesüljön az önével Isten trónusa I ' előtt — azzal az őszinél vágyakozással, hogy az ő tökéletes akarata teljesedjék a földön.“ BIB L,I A- OLVASÓ Október 29. Vasárnap. Jer. 4:14; I. Pét. 1:17. Ef. 4:1—0. Az apostol nagyon jól ismeri az önző, csak önmagára tekintő embert. Tudja jól, hogy a bűn által megrontott természetű embernek milyen nehéz a másikra tekinteni, számára feloldódni s önmagáról a másik érdekében lemondani. Ezért hallatlanul nagy bölcsesség szót ezekből az útmulató szavakból: elszenvedvén egymást szeretetően. Ebben ismeri ő fel az egymás mellett élő hívő emberek békességét. Azt is tudja, hogy ez nem valami nagy emberbarát! belátás gyümölcse. Ez a felfelé tekinteni tudás terméke. Nem önmagára és nem is egymásra keli néznem, hanem félfelé. Arra, aki Egy. — Dán. 2:27—49. Október 30. Hétfő. Mai. 3:18; 1. Kor. 4:2. Máté 10:1—15. Megdöbbenek azon, milyen névteleneken át munkálkodik Jézus. Nevükhöz nem fűződik történelmi tett, sem hősi póz, családjukra nem ragyog ősök dicső címere. Verejtékesen küzdő halászok, kisemberek. Jellem szempontjából is különbözők, sőt ellentétesek. Mégis mivé válnak Jézus kezébenl Megragad az az egy-üzenetü út, amire Jézus indítja őket. Közel az Isten országa. Csak ez a mondanivalójuk. S nyomukban micsoda gyiimölcsökl Meglep a finom alázattal párosult rendíthetetlen, kitartó következetesség. Ezek az emberek kétség nélkül tudtak felfelé tekinteni. Nem földiekre: pénzre és vagyonra s nem fogadtatásra: szíves vagy elutasító mozdulatra. Csak egyre néztek: a Küldőre, akinek az országa közel van. Nem itt, nem ott, hanem őbennük. — Ügylehet, Téged is így állít útba az Élet Ura„ — Dán, 5:212; Ef. 2:8—9. Október 31. Kedd. Dán. 2:22; Ef. 2:8—9. Zsolt. 124. Lehetetlen észre nem venni a zsoltár mai napi mondanivalója mögött Luther alakját s a reformációt. Kétségtelenül az Ür volt Lutherral s & végezte munkáját a reformációban. Különben régen elnyelte volna a történelem árja. A reformáció Isten szabadító munkája volt. Az egyház felszabadult a pápaság igájából és tőréből. Ez az ige azonban rólad is szól, nem csupán a reformációról. Életedre nézve is vedd észre a bizonyságot, hogy ha nem az l r az, aki veled volt és van, rtjgen elmerültél volna. Ä bajok, bűnök, szenvedések, kötöttségek és gátlások tőréből lelkedet ma is az Ür szabadítja meg. Keresd ezt a szabadságot. — Dán. 5:17—30. November 1. Szerda. Z-plt. 18:50; 1. Pét. 1:3—4. Márk. 3:31—35. Jézussal a rokonságig menő mély kapcsolatba nem az emlekek hoznak. Hiába merengek el azon, hogy régen milyen eleven közösség volt közöltünk vagy milyen tisztán szólt egykor az Ür. Nem is az ősök hite a kapcsolat-teremtő lény. Hiába dicsekszem hívő, nagy evangélikus ősökkel s öntudatomban hiába hordozom büszkén apáim hitét. „Aki cselekszi Isten akaratát“ — ez az egyetlen kapcsolat-teremtő tény. — Te cselekszed? — Dán. 6:1—18. November 2. Csütörtök. Zsolt. 84:2; II. Kor. 6:16. I. Kor. 1:10—17. Ilyen szélhúzás ma is van közöltünk. Ma is véleményezzük az igehirdetök személyét s ahol módunk van rá, válogatunk az igehirdetők között, hogy kit hallgassunk. Mintha Isten nem is gyülekezetbe, hanem személyek mellé állított volna. Istien konferenciázó népe pedig gyakran esik abba a hibába, hogy egy egy ébresztő igehirdető nevéhez fűzi hitrejutását és hitét. Figyelj fej rá, hogy a mi hitünk nem emberekhez fűződik, hanem Krisztushoz. Vigyázz, hogy személyválogató vallásosságodból vata- hogy ki ne sikkadjon Krisztus keresztje, öt keresd egyedül. Dán. 6:19—28. November 3. Péntek. 1. Kir. 6:12; 11. Thess. 2:15. Máté 24:24—33. Ebből a félelmetes jézusi próféciából, mely az ő eljöveteléről szól, ma egy sor döbbent meg nagyon. Urunk újra- eljövetelének közeledtekor „sír a föld minden nemzetsége“. Hát sírnivalónk lesz akkor? Mi lesz az oka sírásainknak? Ismerek egy sírást, amit a félelem szül. Az Ítélettől való félelem olyan eleven erővel fog akkor az emberre szakadni, hogy sírni kell? — Ismerek egy sírást, amit a magára maradottság szül Hol lesznek akkor azok. akikben most oly nagyon bízom? Hát sírnom kell majd az elhagyatottságtól? — Ismerek egy sírást, amit a nyomorúság, a szenvedés hordozása szül. Amikor már kimerüllek az idegeim s nincs támaszom. Ettől kell maid sírnom? — És ismerek egy sírást, amit az őröm szül. A rég nem látott, a vúgyva-vágyott érkezik! Ó, boldog könnyek! Jövel Uram, Jézusi — Te mitől fogsz akkor sími? — Dán. 7:1—15. November 4. Szombat. Zsolt, 92:6; Róm. 11:33. Rom. 11:13—24. Nem örökség, tradíció, neveltetés, szerzett tudás az, ami által Isién előtt megárthatsz. Csupán és egyedül a hit az, a te hited. A hitetlenség megkeménvedést. elvettetést szül. De téged hitre hívott el az Isten. Ez pedig azt jelenti, hogy gyökered, amiből táplálkozol, az ige, a Jézus Krisztus. El ne feledd: hit által állasz! Dán. 7:16—28. Koron Emii
