Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-10-29 / 44. szám

Evangéllhm Éle* 3 A háztartás egyházaiban a Viharsarok TÓTKOMLÓS. Orosháza város főteréről lassan gördül ki a keskenyvágányú szerel­vény, melyen megindulunk Koszorús Oszkár alperessel Békés megye egy­házközségeinek látogatására. A leta­rolt mezőkön a traktorok dübö­rögve szántják a kitűnő fekete föl­det és minden állomáson vonatunk felveszi a cukorrépával telített vago­nokat. Órákig tart ez a döcögés és ez alatt van időnk megbeszélni egy­házaink helyzetét. Déltájban érkez­tünk Tótkomlósra, ahol Zemann Mi­hály ig. lelkész és Jeszenszki János várnak bennünket, a nyolcvan éven felüli Vengercsán Ádám felügyelő és n többi vezető társaságában. Ez a gyülekezet 1746-ban keletkezett 80 család alapításával, akiket Ritci- nyánszki főúr hozott le a Felvidék­ről az Alföldre és előbb Békésszent- nndráson telepítette le őket, majd onnan áthozta a családokat mai he­lyükre. A kis közösség évszázadok alatt 11.000 lélekre nőtt, de a szlo­vák kitelepülés folytán ma 6.000 a iélekszál. Ez a gyülekezet anyagilag szilárdan áll, mert a múlt évben is 100.000 Ft-on felül volt a bevétele, a nép hűséges az egyházhoz. Ez az egy­ház ma már föld jeit átadta az állam­nak és a hatalmas templom tövében szorgalmasan él a szlovák nép. Rend­ben találunk mindent és szívesen rendelte meg lapunkat az egyház vezetősége. A gyülekezet most arra törekszik, hogy a bombázás folytán leomlott emeletes Luther-házal, mely az egyházi egyletek székháza volt, újból felépítse. TEMPLOM A TANYA VILÁGBAN Két évtizeddel ezelőtt néhai /ön­cső lelkész buzgólkodása folytán megépült egyházunk első tanyai temploma Kardoskúton, hogy össze­foglalja lelkileg Orosháza tanyáinak népét. Ebben a templomban talál­Blarer Tamás délnémetországi ifjú 1520-ban jött a wittenbergi egye­temre. Lelkes hfve lett Luthernek. Elkísérte öt a wormsi birodalmi gyű. lésre is. Első leveleiben a követke­zőkben számol be wittenbergi élmé­nyeiről: „November 20-án érkeztem meg Wiítenbergbe. Az út lóháton igen kellemes volt. Végtelen boldog va­gyok, hogy Isten kegyelme erre a helyre vezérelt. Ugyanis, ha nem té­vedek, korunkban egyedül itt van­nak olyan emberek, akik egészen nyilvánvalóan tudják, mi a keresz- tyénség. Most már nemi csodálkozom azon sem, hogy csak egyetlen egy ember van, aki a Szenlírást helyesen és hamisítatlanul ismeri, mivel na. ponkint hallom és saját szememmel látom. Miért ne lehetne ez így? Ez a keresztyén ember valóban Luther, ö a legbölcsebb is. Krisztuson kívül mindent elvet. Krisztuson kívül sen­kitől sem fél, és nem vár semmit. Amellett oly szerény, hogy határozot­tan érzed: Ez nem képmutatás, ö alkalmazkodik mindenkihez, s min­denki részt vesz az ö munkájában, legalább is akinek célja a keresztyén üdvösség. Erősen hiszem, hogy Krisz­tus valami csodálatosan nagy dolgot küld e követe által. Tévelygéseinket sárba tiporja és mindeneket megújít. Óh vajha zavarok és emberi bajok nélkül történhetnék ez meg, mert én az ilyesmitől igen félek. Igaz, ő jól tudja miképp kell az értelmet meg­ragadni. Bizony szükségünk van Krisztus kegyelmére s azon vagyunk, hogy elhárítsuk az ítéletet. Nagy vi­gasztalás számomra emberileg, hogy Krisztusnak ezt az apostolát, Mártont szereli majdnem minden polgár és ludós. Az utóbbiak ugyanis az ő munkássága által igyekeznek bólcseb- bekké lenni. Ez a teljesen evangé. liumi férfiú minden tekintetben ki­váló. Legutóbb meggyóntam Luthernél, mivel arra burditott, hogy járuljunk az Ur vacsorájához. — Melanchthon Fülöp teljesen a keresztyén íróknak és a szent iratoknak él. Ezekre tanít bennünket, úgy, hogy alig van em­ber Wittenbergben, aki ne hordozná koztunk a gyülekezet presbitereivel és asszonyaival. Nehéz helyzetben él itt Breuer Oszkár lelsésztestvé- rünk. A sze'szórt tauyavilágban ne­héz a közlekedés. Aranyi József egy­házmegyei számvevő a pénzügyi ta­nácsokat megadja, elrendeljük az épületek tűzbiztosítását, a mozgó perseiyezést és abban a reményben távozunk, hogy ez a tanyai templom ma is belöiU hivatását a föld népe között. AZ _ÖREG_TEMPLOM Ki ne ismerné az orosháziak 200 éves öreg templomát. Az egész or­szágban köztudomású az, hogy az orosházi egyházat a Zombáról kiiil- dózölt magyar evangélikusok alkot­ták 1740-ben. Ez a hatalmas, ma 16.000 lelkes egyház legíább 8, több­ezer lelkes magyar egyházat rajzolt ki magából a letűnt századokban s ezek az egyházak köralakban úgy veszik körül az orosházai anyagyü- lekezetet, mint a csibék a kotlót. Híres papok, például Veres József, és kitűnő tanítók működtek itt. Ma már a hívek által adományozóit 350 kát. hold földet az államnak ajánlottak fel. A bérházak nem hoz­nak jövedelmet s bár az egyházat súlyos anyagi terhek nehezítik, a gyülekezet tagjai buzgón látogatják a templomot és minden remény megvan a bajok leküzdésére. Az öreg templomnak olyan nagy a von­zó ereje ma is, hogy a környező falvakban élő orosháziak keresztelni, esküdni és temetkezni haza mennek. Ha van fájdalmas jelenség ebben a nagymultú egyházban, az az, hogy ebben az évben is több volt a ko­porsó, mint a bölcső, Gyöngyösi Vil­mos, Horémusz Pál, Fürst Ervin lel­készek és Gyúrón György hitoktató végzik itt a nehéz szolgálatot, buzgó vezető emberekkel együtt. Hinni kí­vánjuk, hogy a Szentlélek tüze át fogja forrósítani ezt az ősi egyhá­zat. Tátrai Károly kezében a Bibliát, ö is szieretetébe fogadott engem. Luther a zsoltárok­ról lart előadásokat, Melanchthon Fülöp Pál apostolról, mások ismét más tárgyakról. Bölcs Frigyes feje. delem újabban levélben biztatta Lu­thert, hogy fegyverkezzék, mert ha­marosan birodalmi gyűlés elé idézik, ami Wormsban lesz. Ez nagy bizta­tás ügyünkre vonatkozóan, jóllehet a főpapok ármánykodása, valamint a folyamaiban levő viszályok arra késztetnek, hogy féljünk mindentől. Mindazonáltal erős a hitünk s ez Krisztusra irányul. Ezt az evangéliumi életű emberi, aki úgy látszik szinte egyedül visel', az evangéliumi tanítás miatt ránehe­zedő terhet, állandóan apró dolgok­kal háborgatják. Emellett még kény­telen az asszonyok mondúkáil is meghallgatni. És ő mindenre vála­szol. Ahol szükséges, tréfával eluta­sít. S mindezt a munkáját oly vidá­man és oly erős lélekkel végzi, hogy az ember csak csodálkozik azon, mi­képp tud egy ember ennyi hullám­verésen keresztül vidáman és bizton­ságosan haladni. Ha Luther a Te véleményed sze­rint kíméletlenebből írt is sok do­logról, mint az illő lett volna, kérve kérlek, változtasd meg véleménye­det. ö a keresztyén nép tanácsadó­ja. Ezt pedig nem leheti él nélkül. A rossz emberek életét helytelení­teni kell, különösen az urakét. Fel kell szólítani a népet, hogy az ilye­nektől más példaképek felé fordul­jon, más tanítást kövessen, mint amit ők hirdetnek. Azt a feltevést, hogy Luther tévesen s nem alapo­san ír, kizárja az ő jártassága az Ó- és Újszövetségben, kizárja a '•szentlélek világossága, melynek ő birtokában van, kizárja az ő élete és erkölcsi magatartása, s kizárják azok a bizonyítékok, melyekkel né­zeteit megokolja. Te pedig kérlek, haladj tovább azon az úton, melyen indultál és erősítsed ne csak magadat, hanem azokat is, akik már kezdenek he­lyet adni a Szentléleknek. Mert nem valami hétköznapi dologról van itt szó, hanem a hitrőll“ Bél Mátyás Jó lenne, ha a magyar evangéliku­sok — „történelmi egyházhoz“ illőn — többel gondolnának muabbéli ér­tékeikre, nagyjaikra; nagy kár, hogy kihalóban van ez a történelmi 'öntu­dat, amely egyházunknak olyan első­rendű szerepet biztosított a magyar művelődés történetében. Ilyen nagy értékünk Bél Mátyás, a 18. század nagy történetírója, földrajzi tudósa. „Magnum decus Hungáriáé“ -nek, Magyarország nagy ékességének ne­vezte korszaka. 1684-ben született, a zólyammegyei Ocsován, szegény szlovák mészáros fiaként; Losoncon, Besztercebányán, Pozsonyban, Veszprémben, Pápán, majd meg a hallei teológián tanult; volt gimnáziumi igazgató Beszterce­bányán, majd pozsonyi lelkész és ta­nár; közben szerkesztette az első ma­gyarországi újságok egyikét, a Nova Posonicnsa-l és közben sorra írta hatalmas művének köteteit. Ez a nagy mű, a Notitia Hungária“ Novae historico-geographica, azaz Magyaror­szág földrajzi-történelmi leírása, örök és dicső nevet biztosított világszerte neki. Sorra leírta az egyes vármegyé­ket, buzgón gyűjtötte a legapróbb adatokat, a történelem melleit külö­nösen megbecsülhetetlen adalékokat szedett össze a szegény nép, a pa­rasztság és kispolgárság, a mestersé­gek éleiéből. Egyszóval, munkája a hajdani Magyarország legapróléko­sabb rajza, amely nélkül ma sem él­het meg a történettudomány. Min­denütt a nép, a jobbágyak és szegény emberek életét, életviszonyait tár­gyalja — így vált Bél Mátyás a mi éveinkben annyit emlegetett szocio­gráfiai, azaz társadalmi leírás első megvalósítójává Magyarországon. Ez a munkássága iskolát teremtett, elsősorban az evangélikus lelkészek, tudósok, tanárok között. Ezek a fér­fiak az ellenreformációs és Mária Tcrázia-korabeli Magyarországon már igyekeztek megvalósítani az európai racionalizmus és felvilágosodás taní­tásait. A magyarországi felvilágoso­dás rendkívül fontos és érdemes munkásai ők; földrajzi-történelmi le­írásaik és „lexikonjaik.“ hű képét ad­ják a régi magyarország társadalmi állapotainak. Ennek a jellegzetesen evangélikus tudományos működésnek voltak buzgó írói például Bredetzkg szuperintendens, vagy az eperjesi Korabinszky Márton. De Bél Mátyás működése másért is nevezetes és példamutató. Bél Mátyás politikai és földrajzi értelem­ben Magyarország fiának tudta ma­gát, szerette a magyar népet és több fontos kritikai művet írt a magyar történelemről, a magyar nyelvről, ugyanekkor azonban egv pillanatra sem feledte szlovák népi eredetét. Hatalmas művében már megjelenik — mindenütt a magyar néppel való harmónia érzése mellett — a szlovák népi tudat, anlely nála igen határo­zott és szeretet tel jes evangélikus ki­adással párosult. A tragikus sorsú Kr- niel szuperintendens, Rákóczi orosz- országi követének fiával együtt ki­adja a cseh testvérek bibliáját Hallé­ban magyarok, szlovákok, németek között egyformán evangéliumi hitet hirdetett és közben már előfutára a kárpáti népek külön nemzeti fejlődé­sének és népi öntudatának is. A szlo­vák evangélikusok, általában a szlo­vák népi tudat nem hiába tart ja Bél Mátyást népe egyik legnagyobb fiá­nak és tudósának. De ugyanilyen hálával tarthatja őt magáénak a magyar tudomány is és a magyar evangélikusság, hiszen a szegény magyar nép megismerésé­ben, múltjának feltárásában, a társa­dalomtudomány nálunk való fontos­ságának felismerésében rengeteget köszönhetünk neki. Bél Mátyás min­dig a békét és a nemzetek közötti egyetértést hirdette; egyénisége és munkája ilyen értelemben is hidat, testvériséget jelent magyar és szlo­vák evangélikusok között. Ez Isién igéje „Mert semmit sem cselekedhe­tünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért.“ Korinlhusi második levél 13:8. „A mi kincsünk akkoTa, hogy ésszel fel sem érhetjük. Hiszen ezért keli érte kemény harcban állnunk. Nem mondhatjuk tehát leki­csinylő hangon, mint ahogy a vi­lág s némely balga lélek teszi, hogy nem kell a tantételeket olyan szigorúan venni s miattuk a keresztyén szieretetet veszélyez­tetni. Ha kisebb dolgokban- — mond­ják — tévelyeg is valaki, de egyébként nagyjából egyetért ve­lünk, hát engedjük s hunyjunk szemet a keresztyén testvéri egy­ség kedvéért. Majd teremt az Isten egységet, Ige nélkül pedig úgy sincs egység. Mert nem a szeretet, hanem az Ige 'hoz örök életet „kegyelmet s minden mennyei kincset.“ Luther Raktáron Ind < mélyen leszállított árban voll I öwy II, Fő-útca 79. T.: 160-573 a célszerű kellemes viselet szeptembertől áprilisig Wimnassing csak VI., Sztátín-űt 8 Egy Luther-tanítvány „Akikhez szavunk elér“ A Német Evangéliumi Egyház ke­retei között működő Hitvalló Egyház lelkészközössége az alábbi nyilt leve­let intézte dr. Adenauer birodalmi kancellárhoz: „Az ön rendeletére mindenütt tel­jes gőzzel megindult Nyugatnémet- ország újrafelfegyverzése. Kénytele­nek vagyunk Öntől megkérdezni: Ki adott jogot, .kitől kapott ön fel­hatalmazást arra a kijelentésre, hogy hajlandó német csapatokat egy úgy­nevezett „európai hadsereg“ rendel­kezésére bocsátani? Az 1949-es vá­lasztásokon sem ön, sem a birodalmi gyűlés képviselői nem kaptak sem­miféle megbízást u fegyverkezésre. Megállapítjuk: a fegyverkezés nem a német nép nevében, hanem az Ön saját nevében és az ön gazdáinak a parancsára történik, népünk nagy részének akarata ellenére. A felhívást Niemöller püspök sze­mélyes levél kíséretében küldte meg Adenauernek. Levele többek között ezeket mondja: „A Német Evangéliumi Egyház ezt az újraf elf egy ver zést nem helyesli és felhívja a keresztyéneket, hogy gya­korlatilag szálljanak szembe ezzel a kísérlettel. Elérkezett a pillanat, ami­kor azt kell mondanunk: Istennek kell inkább engedni, mint az embe­reknek.“ Az angol methodisták üzenete „Az angol methodista egyház évi konferenciáján, amelyet legutóbb Bradford városában tartották, a kö­vetkező határozatot hozták: „A konferencia a nemzetközi helyzet nehézségeinek láttán indít­tatva érzi magát, hogy kifejezze a világ keresztgén egyházaival való testvéri együttérzését, j az elnök örömmel üdvözölt javaslata szerint, biztosítja a más országban élő ke­resztgén egyházakat, beleértve a keleteurópai és ázsiai egyházakat is a velük való egységről az imádság­ban, hogy béke és jóakarat bizio- síttassék az emberiség számára.“ A határozat szellemében tisztelettel közlöm önnel Elnök Ür és népével az angol methodista egyház, a világ methodista egyházai anyjának rokon- érzését. Kérjük önre és az ön népére Isten gazdag áldását. Kívánjuk, hogy böl- cseség és isteni erő legyen minden szolgálatúban és a mi közbenjárásunk egyesüljön az önével Isten trónusa I ' előtt — azzal az őszinél vágyakozás­sal, hogy az ő tökéletes akarata telje­sedjék a földön.“ BIB L,I A- OLVASÓ Október 29. Vasárnap. Jer. 4:14; I. Pét. 1:17. Ef. 4:1—0. Az apostol nagyon jól ismeri az önző, csak önmagára tekintő embert. Tudja jól, hogy a bűn által megrontott természetű embernek milyen nehéz a másikra tekinteni, számára feloldódni s önmagáról a másik érdekében lemondani. Ezért hallatlanul nagy bölcsesség szót ezekből az útmulató szavakból: elszenvedvén egy­mást szeretetően. Ebben ismeri ő fel az egymás mellett élő hívő emberek békességét. Azt is tudja, hogy ez nem valami nagy ember­barát! belátás gyümölcse. Ez a felfelé tekinteni tudás terméke. Nem önmagára és nem is egymásra keli néznem, hanem félfelé. Arra, aki Egy. — Dán. 2:27—49. Október 30. Hétfő. Mai. 3:18; 1. Kor. 4:2. Máté 10:1—15. Megdöbbenek azon, milyen névteleneken át mun­kálkodik Jézus. Nevükhöz nem fűződik történelmi tett, sem hősi póz, családjukra nem ragyog ősök dicső címere. Verejtékesen küzdő halászok, kisemberek. Jellem szempontjából is különbözők, sőt ellentétesek. Mégis mivé válnak Jézus kezébenl Megragad az az egy-üzenetü út, amire Jézus indítja őket. Közel az Isten országa. Csak ez a mondanivalójuk. S nyomukban micsoda gyiimölcsökl Meglep a finom alázattal párosult rendíthetetlen, kitartó következe­tesség. Ezek az emberek kétség nélkül tudtak felfelé tekinteni. Nem földiekre: pénzre és vagyonra s nem fogadtatásra: szíves vagy eluta­sító mozdulatra. Csak egyre néztek: a Küldőre, akinek az országa közel van. Nem itt, nem ott, hanem őbennük. — Ügylehet, Téged is így állít útba az Élet Ura„ — Dán, 5:212; Ef. 2:8—9. Október 31. Kedd. Dán. 2:22; Ef. 2:8—9. Zsolt. 124. Lehetetlen észre nem venni a zsoltár mai napi mondani­valója mögött Luther alakját s a reformációt. Kétségtelenül az Ür volt Lutherral s & végezte munkáját a reformációban. Különben régen elnyelte volna a történelem árja. A reformáció Isten szabadító munkája volt. Az egyház felszabadult a pápaság igájából és tőréből. Ez az ige azonban rólad is szól, nem csupán a reformációról. Éle­tedre nézve is vedd észre a bizonyságot, hogy ha nem az l r az, aki veled volt és van, rtjgen elmerültél volna. Ä bajok, bűnök, szenve­dések, kötöttségek és gátlások tőréből lelkedet ma is az Ür szaba­dítja meg. Keresd ezt a szabadságot. — Dán. 5:17—30. November 1. Szerda. Z-plt. 18:50; 1. Pét. 1:3—4. Márk. 3:31—35. Jézussal a rokonságig menő mély kapcsolatba nem az emlekek hoznak. Hiába merengek el azon, hogy régen milyen eleven közösség volt közöltünk vagy milyen tisztán szólt egykor az Ür. Nem is az ősök hite a kapcsolat-teremtő lény. Hiába dicsekszem hívő, nagy evangélikus ősökkel s öntudatomban hiába hordozom büszkén apáim hitét. „Aki cselekszi Isten akaratát“ — ez az egyetlen kapcsolat-teremtő tény. — Te cselekszed? — Dán. 6:1—18. November 2. Csütörtök. Zsolt. 84:2; II. Kor. 6:16. I. Kor. 1:10—17. Ilyen szélhúzás ma is van közöltünk. Ma is véle­ményezzük az igehirdetök személyét s ahol módunk van rá, válo­gatunk az igehirdetők között, hogy kit hallgassunk. Mintha Isten nem is gyülekezetbe, hanem személyek mellé állított volna. Istien konferenciázó népe pedig gyakran esik abba a hibába, hogy egy egy ébresztő igehirdető nevéhez fűzi hitrejutását és hitét. Figyelj fej rá, hogy a mi hitünk nem emberekhez fűződik, hanem Krisztushoz. Vigyázz, hogy személyválogató vallásosságodból vata- hogy ki ne sikkadjon Krisztus keresztje, öt keresd egyedül. Dán. 6:19—28. November 3. Péntek. 1. Kir. 6:12; 11. Thess. 2:15. Máté 24:24—33. Ebből a félelmetes jézusi próféciából, mely az ő eljöveteléről szól, ma egy sor döbbent meg nagyon. Urunk újra- eljövetelének közeledtekor „sír a föld minden nemzetsége“. Hát sírnivalónk lesz akkor? Mi lesz az oka sírásainknak? Ismerek egy sírást, amit a félelem szül. Az Ítélettől való félelem olyan eleven erővel fog akkor az emberre szakadni, hogy sírni kell? — Ismerek egy sírást, amit a magára maradottság szül Hol lesznek akkor azok. akikben most oly nagyon bízom? Hát sírnom kell majd az elhagyatottságtól? — Ismerek egy sírást, amit a nyomorúság, a szenvedés hordozása szül. Amikor már kimerüllek az idegeim s nincs támaszom. Ettől kell maid sírnom? — És ismerek egy sírást, amit az őröm szül. A rég nem látott, a vúgyva-vágyott érkezik! Ó, boldog könnyek! Jövel Uram, Jézusi — Te mitől fogsz akkor sími? — Dán. 7:1—15. November 4. Szombat. Zsolt, 92:6; Róm. 11:33. Rom. 11:13—24. Nem örökség, tradíció, neveltetés, szerzett tudás az, ami által Isién előtt megárthatsz. Csupán és egyedül a hit az, a te hited. A hitetlenség megkeménvedést. elvettetést szül. De téged hitre hívott el az Isten. Ez pedig azt jelenti, hogy gyökered, amiből táp­lálkozol, az ige, a Jézus Krisztus. El ne feledd: hit által állasz! Dán. 7:16—28. Koron Emii

Next

/
Thumbnails
Contents