Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-01-29 / 5. szám
I Evangélikus Elet 3 Pál apostol 1900 éves jubileuma Világosság a sötétségben 1905-ben a görög Delphi városában egy régi feljegyzést találtak. Ebből tudjuk, hogy az a Gallio pro- konzul, aki előtt Pál apostol a Cselekedetek könyvének bizonysága szerint (18. fejezet) megjelent, Krisztus születése mán 51 májusától 52 májusáig gyakorolta hivatalát Ko- rinthusban. Az apostol a prokon- zul színe elé minden valószínűség szerint 51 nyarán került. Mivel ebben az időpontban az apostol már több mint egy éve Görögországban tartózkodott, oda való érkezése így az 50 év elejére eshetett. Ezen úgynevezett második missziói út európai álomásai: Neapolis (jelenleg Cava 11 a), Filippi, Thessalonika, Béred, Athén, végül pedig Korinthus voltak. Nem valószínű, hogy Pál lett volna az első misszionárius, aki gz evangéliumot Európába hozta. Mindenesetre ö az, akinek a neve előttünk elsőként ismeretes. Ennél isi fontosabb azonban az a tény, hogy úgy mélységében, mint terjedelmében és tartósságában e misszionáriusok közül Pál apostol hatása volt a legjelentősebb. A reformáció elsősorban Pál teológiájára hivatkozott. Az apostol mi is iráni/jelző úgy a keresztyén teológiai gondolkodás, mint a missziói munka tekintetében. Pál apostolnak 1900 évvel ezelőtt Európa földjére való érkezésének jubileuma alkalmából a világ keresztyénéi most a fáradhatatlanul munkálkodó apostolra emlékeznek. Ez az emlékezés elválaszthatatlan attól az őszinte vágytól, hogy az ő egész munkásságának érteimét jelentő evangélium, Istennek a Jézus Krisztusban, az egész világhoz intézeti örőmüzenete, valóban minden néphez eljusson. A nyugati protestáns keresztyénség között is egyre erőteljesebben érvényesül az a felismerés, hogy méltó ünneplésben az apostolnak csak akkor lesz része, ha az 1950-es év világszerte „az Úrnak kedves esztendeje“, vagyisi az önvizsgálatnak, bűnbánatnak és újjászületésnek esztendeje, az evangéli- zációnak éve lesz. Ez a hang hatja át A. Amiet-nek a La Vie Protes- tante január 13-i számában megjelent s a következőkben összefoglalt bizonyságtételét is. Ki volt Pál? Az apostol hellenisztikus műveltségű, zsidó férfiú, őszinte „farizeus“, aki meggyőződésből és odaadón buzgólkodott a törvényért és az atyák hagyományaiért. Azon társadalom erkölcsi törvényeinek, melyben benne élt, maradéktalanul eíeget tett. Emberi látás szerint ragyogó jövő állott előtte. Világos intelligenciája, energikus akarata, erkölcsi kvalitásai egyaránt vezető szerepre telték alkamassá Izraelben. Krisztus egyházát is meggyőződésből, vallási fanatizmusból üldözte. Ekkor következet! be, valahol a damaszkuszi úton, életének az az eseménye, ami egész eddigi életformáját úgyszólván egy ^csapásra megsemmisítette. Ugyanakkor azonban belőle új embert formált, aki ezentúl, éspedig több mint 30 éven át, a Jézus Krisztus ügyéért mindent szívesen vállalt. Az élet számára ettől fogva: Krisztus. A Jézus Krisztus evangéliumának hirdetése elől többé nem térhet ki: „Jaj nékem, ha nem hirdetem az evangéliumon“ Ez a küldetés tudata, vagy talán helyesebben az őt elhívó Úr Krisztusnak iránta megnyilvánuló bűnbocsátó, szabad kegyelme és sze- retete egész szolgálatának, életének a nyitja. Ez a kegyelem teszi képessé őt arra, hogy szembeszálljon minden veszéllyel, meg nem értéssel, kínszenvedéssel. Hit pionírja Az a forró szeretet, amit az apostol népe iránt érez, egyáltalán nem akadályozza őt abban, hogy a Jézustól kapott küldetésnek megfelelően a többi népeket is elvezesse annak az üdvösségnek az ismeretére és reménységben való bírására, amely egyedül a Jézus Krisztusban van. Munkamezejét nem maga választja, mindig oda mégy, ahová őt éppen az ő Úra, a Mester küldi. Nem tanácskozik „sem tes tel, isem vérrel“. Nem keresi anyagi érdekeit, de nem követi fantáziája szányalását sem. Az eléje gördített akadályokat Isten kezéből veszi. Az apostol városi származású, ízig- vér:g városi mentalitású s elsősorban a városi lakosságot misszionálja. Két keze munkájával keresi kenyerét, mert nem akar senkinek sem terhére lenni. Kicsinyhez, nagyhoz, munkásokhoz, értelmiségiekhez egyaránt aktuálisan szól. Ez az aktuális üzenet a következőkben foglalható össze: Az Ür Krisztus a dicsőség Ura, mindeneknek alapja és középpontja, ö az egyedüli üdvözítő; egyedül Ö hoz a bűnbánó bűnösnek bocsánatot, szabadulást és örök életet. Jézus Krisztus mindeneket újjáteremt. Benne reonfínykedni, boldogító reménység. Ö teremti meg egy új emberiség valódi egységét. Ő a feje az egyháznak. Ura az Isten országának, aki ezt az országot szent Leikével élteti és irányítja. Azokban a gyülekezetekben, melyeket a Szent-leiek Pál apostol missziói munkája által teremtett meg, minden testvére sorsát, örömét és szomorúságát szívén hordozta az apostol. Érettük buzgón imádkozott. Megtanította őket egymás szeretetére, megbecsülésére, támogatására is. Megtanította őket arra, hogy a Krisztusban hívők „egymás terhét“ anyagilag is kell, hogy hordozzák, — hiszen a Jézus Krisztus iránti hála önfeláldozó, gyümölcstermő életre vezet. Az apostol példája Az apostol élete példamutatás számunkra. Ennek nyomán megérthetjük, hogy a keresztyén elhivatás, különösképpen pedig a misszió: önmagunk teljes éís boldog alárendelése az Űristen szuverén akaratának. Pál, aki az Ür igéjét valóban „tisztán és igai- zánf‘ hirdette, elmondhatta élete végén: „A hitnek ama nemes harcát megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet rr egtartottam.“ Kérdés, vájjon elmondhatjuk-e majd ezt az igét az apostollal együtt mi is? Ma, 1900 esztendő távlatából, érdemes és szükséges ezt az embert újból szemlélni. És rajta keresztül azt a Mestert, ak:nek ő csupán hűséges tanítványa akart lenni. Mert Pál apostol ezt a Mestert, az Ür Jézus Krisztust szolgálta életével, de halálával is. Dr. Lehel László Krisztus egyháza Urának testi eljövetele és dicsőségben való eljövetele között él. Állandóan úton van. Nem tapad hozzá egyetlen egy anyagi, vagy kulturális valósághoz sem és nem azonosítja magát egyetlen egy látható egyházi formával sem. Annak a közösségében jár, Aki már élt ezen a világon, Bethlehemtől egészen a Golgotáig dolgozott és szenvedett, de Aki velünk van Igéjében és mint szabadító és bíró jelen van a hívőknek a közösségében. De minél inkább töredeznek a bilincsek, melyek minket együvé zárnak és minél világosabban ragyog bele az ö világossága életünknek a sötétségébe, annál forróbban tekintünk az Egyházzal együtt magunk elébe, oz ö végleges és meg nem másítható győzelme elé. Csakhogy milyen gyakran keressük Öt olyan helyeken, ahol nem találhatjuk meg öt! „Szomjaztam és nem adtatok innom!“ „Vendég voltam és nem fogadtatok be!“ Pogány módon és bálványképpen képzeljük őt el. A magunk, egyébként nemes és szép, vágyait és véleményeit helyezzük Bele; és amíg neki adunk tiszteletet, valójában a mi emberi oltáraink előtt borulunk le. Az adventi imádságnak ezért semmi köze sincsen a karácsony előtti, vagy karácsonyi hangulathoz. Arról van szó, halálosan komolyan arról van szó, hogy a valóságos Krisztus álljon az utunkba. Krisztus, akiről a próféták jövendöltek és az apostolok bizonyságot tettek, Advent — milyen kockázatai ez a mi vallásosságunknak, egyházi életünknek és a mi átlagos keresztyén- ségünknek! De éppen a prófétáknak és az apostoloknak a Krisztusa egyengeti a mi utunkat a felebarátunkhoz, Nemcsak Krisztus és mi közöttünk állanak emberi álmainknak és vallásos „ideáljainknak“ a választó falai, hanem hasonlóképpen állanak közöttünk és felebarátaink között előítéleteinknek és képzelődéseinknek a hegyei." Nem olyanoknak látjuk magunk körül az embereket, amilyenek: nem értjük őket, nem tudjuk felfogni valóságos gondjaikat és gyengeségeiket, nem érezzük érverésüket, nem tudjuk, hogy kik és mi történik bennük. Nem ismerjük őket. Nem ismerjük meg azokat sem, akik közel vannak hozzánk. Amikor Krisztus eljön hozzánk világosságával, bevilágít szívünk titkos kamráiba, de abba a sötétségbe is, melybe beleállítottuk felebarátainkat. Ö világosságra hozza, ami rejtett a sötétségben és megjelenti a szív gondolatait; a mi szívünknek a gondolatait is, amelyek csak körülöttünk forognak. Csak felismernénk őt! „Inkognitóban“ jár körülöttünk, ahogyan Kierkegaard mondja; átöltözve, olyan helyeken, ahol Őt legkcvésbbé várnánk, embereknek a közösségében, akik között őt még elképzelni sem tudnánk. Akik körülötte vannak és akiket az övéinek nevez, különös módon néznek ki. Nem felelnek meg az eredményes munkásokról való elképzeléseknek. „Mi bolondok Krisztusért, ti pedig bölcsek Krisztusban, mi erőtlenek, ti pedig erősek, ti dicsőségesek, mi pedig gyalázatosak“. „Szinte a világ szemétjévé lettünk, mindeneknek söpredékévé egélszen mostanáig“. (I. Kor. 4. 10, 13.) Ezek nem Pálnak a metaforái. Olvassuk úgy ezeket a kifejezéseket, ahogyan hangzanak: bolondok Krisztusért — erőtlenek — gyalázatosak — szemetek — söpredék. — Ez az apostolnak azokról való képe, akik megragadtattak a Krisztus által. Így néz ki az Egyház a maga igazi állapotában. Azoknak a megriasztott, megfutamodott és mindenképpen megsebesített bárányoknak a sokasága, akiket az Egyház Ura mégtalált, maga köré gyűjtött, megvigasztal igéjével és felbátorít Lelke által. Azoknak a nem-nemes, erőtlen vándoroknak a közössége, akik erőtlenek és mégis erősek, félénkek és mégis bátrak — bátrak a gyengeségükben és hősök az ő emberi erőtlenségükben. Ebben a közösségben az emberek egymásközötti viszonya más alapokra van helyezve, mint a „világban.“ A természeti ember vagy moralista, vagy utilitárista: vagy ideálokat követ, bizonyos erkölcsi alap- elvek szerint igazodik és az ideáljai alapján felebarátait szigorúan megítéli és leckézteti; vagy pedig megy a haszon után, az után, ami néki előnyét jelenti és minden körülmények között azokat az eszközöket keresi, amelyek által céljait elérhetné. Mindnyájunknak a szíve, amennyiben a maga hangja után megy, az ítélgetés, figyelmeztetés és más oldalról a jogtalan haszonkeresés között kering. Az evangélium keresztülvágja az ítélgetésünknek és az önmagunk hasznát kereső önzésnek a gyökereit. Az Űr Jézus azoknál talált visszhangra, akik egyik csoportba sem tartoztak. Az Apostol felismerte és meg is írta, hogy a gyülekezetében „nem sokan vannak okosak test szerint, nem sokan erősek, nem sokan nemesek“ és hogy az Úr gyülekezetébe azokat hívta, akik a világ szerint bolondok, és erő- telenek. Jézus Krisztus Egyházát az elesettekből, a „gyalázatosokból“ alkotja meg. Egyházában új ember születik: „új teremtés.“ Megmentett bűnösök ezek, akik mindenben alávetik magukat Uruknak, hogy az ő megigazításában találják meg a kegyelemnek az eszközét, hogy a Benne való megbocsátásban ismerjék meg az Isten igazságának és akaratának a szentségét. Hamarább, mint ahogyan bárki elítélhetné és megítélhetné őket, odaállanak az elé. aki a kereszten egyéni és közösségi bűneiket elhordozta, üres kezeiket felemelik a Megfeszítetthez, hogy ott megragadják felebarátjaiknak üres kezét és velük együtt közösen el is fogadják a megbocsátást és a meg- szentelődést. „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek.“ (Máté 7:1—2). Ne ítéljetek, mert szigorúan véve még a világi mértékek alatt sem állhattok meg, amellyel felebarátotokat ítélitek. Az evangéliumnak az első szava a megtérés. „Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek az országa.“ (Máté 3:17). Az első szó. Forduljatok az Istenhez, szűnjetek meg önmagatokra gondolni, a magatok igazvoltára a magatok hasznára. Közösen álljatok meg az előtt, aki hív titeket, utánatok megy érettetek helytáll, titeket szeret! ÁCYTOLL és PEHELY 1'•° 'RÜBNER Á-.nál VIII., JÓZSEF-KÖRÜT 26 VIDÉKIEKNEK díjmentesen árumintát és árajánlatot küldünk 8ÍOg^6p6kf tra' torekék, fogatoseszkőzök, járgányok, ekealkatrészek, Cormick—Austin traktoralkatrészek, satuk, asztali fúrógép, táboritűzhely, kétkerekű autóutánfutó, lúgos akkumulátorok rendkívül kedvező áron eladók. FRANKL, Tutaj-u. 2. Budapest Most jelent meg ! Farkas József-Szikszai Béni szerkesztésében az Bereczky Albert legújabb műve, a U titár s Boldogok... 365 elmélkedés az egyéni, családi és gyülekezeti áhitatok céljára. Ara 10 lorint. (Nyolc elmélkedés Krisztus mondásairól). Ára 6 forint. Megrendelhető a Református Egyetemes Konvent Sajtóosztályától (Budapest, XIV.. Abonyi-u. 21.) Csekkszámla: 40.526. Amennyiben meghalljátok az 5 szavát, felejtkezzetek el mindenről, ami elválaszt titeket az emberektől és tegyétek le az Ő trónja elölt ideáljaitokat, programjaitokat, előítéleteiteket, vágyaitokat és kívánságaitokat! „Semmit se ítéljetek idő előtt, mígnem eljő az Űr, aki a sötétségnek a titkait is világosságra hozza, a szívek tanácsát is megjelenti.“ Ne felejtsétek el soha, hogy a mi természetes világosságunk az emberi lélek rej- tekeibe nem világít be, hogy valójában nem ismeritek sem felebarátotokat, sem pedig önmagatokat, hogy minden mi ítéletünk csak időleges, átmeneti érvényű, hogy minden ítél- getésiinkben ímindig revideálnunk kell magunkat és hogy a végleges ítéletet önmagunk felett és felebarátaink felett is meg kell hagynunk Annak, aki egyedül „jelenti meg a szívek tanácsát.“ Egyedül csak Krisztusban lehet ítélni irgalmassággal és szeretni igazságban. Egyedül csak Benne van könyörület: gyengeség nélkül és igazság halált hozó keménység nélkül. Egyedül Benne jutunk el a felebarátunkhoz való helyes viszonyba. Az apostolok bizonyságtétele által megismert Krisztussal csupán csak az ö feltételei alapján lehet találkozni, csak azon az alapon, amit Ő maga jelöl meg. Semmiképpen sem azon az alapon, amit mi magunk építünk, és nem abban a szentélyben, amelyet mi emelünk a mi emberi tervünk és ideálunk alapján. Legyetek arra készen, hogy az ö eljövetele gyakran a földi egyház számára igen nagy megrázkódtatást jelentett! Az egyházat csak ő rázhatja meg! De minden megrázása a kegyelem ítélete; új kezdet; új lehetőség. Arról van csak szó. hogy az ilyen rázást alázatosan és felemel1 kezekkel fogadjuk. „És akkor meg’esz a dicsérete mindenkinek az Istentől.“ J. L. Hromadka Szinte közhely, amikor leírunk ilyen mondatot: egyházunk anyagi fenntartása, a lelkészcsalád életének biztosítása és a gyülekezetek fenntartása, tehát mindaz, ami pénzbe kerül, elsősorban lelki kérdés. A gond sok gyülekezet területéről úgy száll fel, mint a viharmadár. Egészen bizonyos, hogy lelkészegyesületekben, presbiteri üléseken mostanában sokat tárgyalnak majd az anyagi kérdésekről. Ezt majd követik a különböző ankélok s bizonyára valamennyi sok gyakorlati megoldást szül. A lényeg azonban mindig ugyanaz marad: ébredés nélkül nincs megoldás! Tagadhatatlan, hogy az evangélizáció eddig is a legtöbbet tette s felbecsülhetetlen az az anyagi eredmény, amely ennek nyomában járt. Gyülekezetek egész sora tehet bizonyságot arról, hogy az evangélizáció nyomán mennyire színesedtek a remények s hány gyülekezeti tagban ébredt fel az anyagi felelősség érzése. Nem is szólva arról, hogy hány gyülekezel i munkás állt be a sorba s milyen áldott szolgálatot végeztek, olyat, amelynek ereje a gyülekezetek határain lúl is érezhetővé vált. Azok, akik ma még az értelem erejével próbálnak kivezető útat találni, azok előbb- utóbb elérkeznek a legfontosabbhoz: az ébredés szolgálatához, a tiszta, erős evangélium hirdetésével és az elvesztett hívek megkeresésével. Horváth András FÁJ A TYÚKSZEME? Anticors tyúkszemirtót használjon, biztosan elmulasztja. Egy adag 3.80 forint. Nagy drogéria, Budapest, VIII., Józsetf-körút 19. ORGONÁK, harmóniumok javítása, hangolása, új és használt harmóniumok eladása. — Árajánlat díjtalan. Demény orgonaépítő, VI, Lázár-u. 13 (Operánál) Telefon: 311—209. KÖNYVTÁRAKAT, egyes könyveket vásárolunk. Küldje el1 hozzánk a könyvek jegyzékét, lehetőleg ármegjelöléssel. Evangéliumi Könyvkereskedés, Budapest, VII., Hársfa-utca 33. Kizárólag evangéliumi és teológiai szakirodalom érdekel, idegen- nyelvűek is.
