Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-01-29 / 5. szám

I Evangélikus Elet 3 Pál apostol 1900 éves jubileuma Világosság a sötétségben 1905-ben a görög Delphi városá­ban egy régi feljegyzést találtak. Eb­ből tudjuk, hogy az a Gallio pro- konzul, aki előtt Pál apostol a Cse­lekedetek könyvének bizonysága szerint (18. fejezet) megjelent, Krisz­tus születése mán 51 májusától 52 májusáig gyakorolta hivatalát Ko- rinthusban. Az apostol a prokon- zul színe elé minden valószínűség szerint 51 nyarán került. Mivel eb­ben az időpontban az apostol már több mint egy éve Görögországban tartózkodott, oda való érkezése így az 50 év elejére eshetett. Ezen úgy­nevezett második missziói út euró­pai álomásai: Neapolis (jelenleg Ca­va 11 a), Filippi, Thessalonika, Béred, Athén, végül pedig Korinthus voltak. Nem valószínű, hogy Pál lett volna az első misszionárius, aki gz evan­géliumot Európába hozta. Minden­esetre ö az, akinek a neve előttünk elsőként ismeretes. Ennél isi fonto­sabb azonban az a tény, hogy úgy mélységében, mint terjedelmében és tartósságában e misszionáriusok kö­zül Pál apostol hatása volt a legje­lentősebb. A reformáció elsősorban Pál teológiájára hivatkozott. Az apostol mi is iráni/jelző úgy a ke­resztyén teológiai gondolkodás, mint a missziói munka tekintetében. Pál apostolnak 1900 évvel ezelőtt Európa földjére való érkezésének ju­bileuma alkalmából a világ keresz­tyénéi most a fáradhatatlanul mun­kálkodó apostolra emlékeznek. Ez az emlékezés elválaszthatatlan at­tól az őszinte vágytól, hogy az ő egész munkásságának érteimét je­lentő evangélium, Istennek a Jézus Krisztusban, az egész világhoz inté­zeti örőmüzenete, valóban minden néphez eljusson. A nyugati protes­táns keresztyénség között is egyre erőteljesebben érvényesül az a felis­merés, hogy méltó ünneplésben az apostolnak csak akkor lesz része, ha az 1950-es év világszerte „az Úrnak kedves esztendeje“, vagyisi az ön­vizsgálatnak, bűnbánatnak és újjá­születésnek esztendeje, az evangéli- zációnak éve lesz. Ez a hang hatja át A. Amiet-nek a La Vie Protes- tante január 13-i számában megje­lent s a következőkben összefoglalt bizonyságtételét is. Ki volt Pál? Az apostol hellenisztikus művelt­ségű, zsidó férfiú, őszinte „farizeus“, aki meggyőződésből és odaadón buzgólkodott a törvényért és az atyák hagyományaiért. Azon társadalom erkölcsi törvényeinek, melyben ben­ne élt, maradéktalanul eíeget tett. Emberi látás szerint ragyogó jövő állott előtte. Világos intelligenciája, energikus akarata, erkölcsi kvalitá­sai egyaránt vezető szerepre telték alkamassá Izraelben. Krisztus egy­házát is meggyőződésből, vallási fa­natizmusból üldözte. Ekkor követke­zet! be, valahol a damaszkuszi úton, életének az az eseménye, ami egész eddigi életformáját úgyszólván egy ^csapásra megsemmisítette. Ugyan­akkor azonban belőle új embert for­mált, aki ezentúl, éspedig több mint 30 éven át, a Jézus Krisztus ügyéért mindent szívesen vállalt. Az élet szá­mára ettől fogva: Krisztus. A Jézus Krisztus evangéliumának hirdetése elől többé nem térhet ki: „Jaj né­kem, ha nem hirdetem az evangéliu­mon“ Ez a küldetés tudata, vagy talán helyesebben az őt elhívó Úr Krisztusnak iránta megnyilvánuló bűnbocsátó, szabad kegyelme és sze- retete egész szolgálatának, életének a nyitja. Ez a kegyelem teszi ké­pessé őt arra, hogy szembeszálljon minden veszéllyel, meg nem értéssel, kínszenvedéssel. Hit pionírja Az a forró szeretet, amit az apos­tol népe iránt érez, egyáltalán nem akadályozza őt abban, hogy a Jézus­tól kapott küldetésnek megfelelően a többi népeket is elvezesse annak az üdvösségnek az ismeretére és re­ménységben való bírására, amely egyedül a Jézus Krisztusban van. Munkamezejét nem maga választja, mindig oda mégy, ahová őt éppen az ő Úra, a Mester küldi. Nem ta­nácskozik „sem tes tel, isem vérrel“. Nem keresi anyagi érdekeit, de nem követi fantáziája szányalását sem. Az eléje gördített akadályokat Isten kezéből veszi. Az apostol városi származású, ízig- vér:g városi mentalitású s elsősorban a városi lakosságot misszionálja. Két keze munkájával keresi kenyerét, mert nem akar senkinek sem terhére lenni. Kicsinyhez, nagyhoz, munká­sokhoz, értelmiségiekhez egyaránt ak­tuálisan szól. Ez az aktuális üzenet a következőkben foglalható össze: Az Ür Krisztus a dicsőség Ura, minde­neknek alapja és középpontja, ö az egyedüli üdvözítő; egyedül Ö hoz a bűnbánó bűnösnek bocsánatot, sza­badulást és örök életet. Jézus Krisz­tus mindeneket újjáteremt. Benne reonfínykedni, boldogító reménység. Ö teremti meg egy új emberiség va­lódi egységét. Ő a feje az egyháznak. Ura az Isten országának, aki ezt az országot szent Leikével élteti és irá­nyítja. Azokban a gyülekezetekben, melye­ket a Szent-leiek Pál apostol missziói munkája által teremtett meg, minden testvére sorsát, örömét és szomorú­ságát szívén hordozta az apostol. Érettük buzgón imádkozott. Megtaní­totta őket egymás szeretetére, megbe­csülésére, támogatására is. Megtaní­totta őket arra, hogy a Krisztusban hívők „egymás terhét“ anyagilag is kell, hogy hordozzák, — hiszen a Jézus Krisztus iránti hála önfelál­dozó, gyümölcstermő életre vezet. Az apostol példája Az apostol élete példamutatás szá­munkra. Ennek nyomán megérthet­jük, hogy a keresztyén elhivatás, kü­lönösképpen pedig a misszió: önma­gunk teljes éís boldog alárendelése az Űristen szuverén akaratának. Pál, aki az Ür igéjét valóban „tisztán és igai- zánf‘ hirdette, elmondhatta élete vé­gén: „A hitnek ama nemes harcát megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet rr egtartottam.“ Kérdés, vájjon elmondhatjuk-e majd ezt az igét az apostollal együtt mi is? Ma, 1900 esztendő távlatából, ér­demes és szükséges ezt az embert új­ból szemlélni. És rajta keresztül azt a Mestert, ak:nek ő csupán hűséges tanítványa akart lenni. Mert Pál apostol ezt a Mestert, az Ür Jézus Krisztust szolgálta életével, de halá­lával is. Dr. Lehel László Krisztus egyháza Urának testi el­jövetele és dicsőségben való eljöve­tele között él. Állandóan úton van. Nem tapad hozzá egyetlen egy anyagi, vagy kulturális valósághoz sem és nem azonosítja magát egyet­len egy látható egyházi formával sem. Annak a közösségében jár, Aki már élt ezen a világon, Bethlehemtől egészen a Golgotáig dolgozott és szenvedett, de Aki velünk van Igéjé­ben és mint szabadító és bíró jelen van a hívőknek a közösségében. De minél inkább töredeznek a bilincsek, melyek minket együvé zárnak és mi­nél világosabban ragyog bele az ö világossága életünknek a sötétségébe, annál forróbban tekintünk az Egy­házzal együtt magunk elébe, oz ö végleges és meg nem másítható győ­zelme elé. Csakhogy milyen gyakran keressük Öt olyan helyeken, ahol nem talál­hatjuk meg öt! „Szomjaztam és nem adtatok innom!“ „Vendég voltam és nem fogadtatok be!“ Pogány módon és bálványképpen képzeljük őt el. A magunk, egyébként nemes és szép, vágyait és véleményeit helyezzük Bele; és amíg neki adunk tiszteletet, valójában a mi emberi oltáraink előtt borulunk le. Az adventi imád­ságnak ezért semmi köze sincsen a karácsony előtti, vagy karácsonyi hangulathoz. Arról van szó, halálo­san komolyan arról van szó, hogy a valóságos Krisztus álljon az utunkba. Krisztus, akiről a próféták jövendöl­tek és az apostolok bizonyságot tet­tek, Advent — milyen kockázatai ez a mi vallásosságunknak, egyházi éle­tünknek és a mi átlagos keresztyén- ségünknek! De éppen a prófétáknak és az apostoloknak a Krisztusa egyengeti a mi utunkat a felebarátunkhoz, Nem­csak Krisztus és mi közöttünk álla­nak emberi álmainknak és vallásos „ideáljainknak“ a választó falai, ha­nem hasonlóképpen állanak közöt­tünk és felebarátaink között előítéle­teinknek és képzelődéseinknek a he­gyei." Nem olyanoknak látjuk magunk körül az embereket, amilyenek: nem értjük őket, nem tudjuk felfogni va­lóságos gondjaikat és gyengeségeiket, nem érezzük érverésüket, nem tud­juk, hogy kik és mi történik bennük. Nem ismerjük őket. Nem ismerjük meg azokat sem, akik közel vannak hozzánk. Amikor Krisztus eljön hoz­zánk világosságával, bevilágít szívünk titkos kamráiba, de abba a sötét­ségbe is, melybe beleállítottuk fele­barátainkat. Ö világosságra hozza, ami rejtett a sötétségben és meg­jelenti a szív gondolatait; a mi szí­vünknek a gondolatait is, amelyek csak körülöttünk forognak. Csak felismernénk őt! „Inkognitó­ban“ jár körülöttünk, ahogyan Kier­kegaard mondja; átöltözve, olyan he­lyeken, ahol Őt legkcvésbbé várnánk, embereknek a közösségében, akik kö­zött őt még elképzelni sem tudnánk. Akik körülötte vannak és akiket az övéinek nevez, különös módon néz­nek ki. Nem felelnek meg az eredmé­nyes munkásokról való elképzelések­nek. „Mi bolondok Krisztusért, ti pedig bölcsek Krisztusban, mi erőt­lenek, ti pedig erősek, ti dicsősége­sek, mi pedig gyalázatosak“. „Szinte a világ szemétjévé lettünk, mindenek­nek söpredékévé egélszen mostanáig“. (I. Kor. 4. 10, 13.) Ezek nem Pálnak a metaforái. Olvassuk úgy ezeket a kifejezéseket, ahogyan hangzanak: bolondok Krisztusért — erőtlenek — gyalázatosak — szemetek — söpre­dék. — Ez az apostolnak azokról való képe, akik megragadtattak a Krisztus által. Így néz ki az Egyház a maga igazi állapotában. Azoknak a megriasztott, megfutamodott és min­denképpen megsebesített bárányok­nak a sokasága, akiket az Egyház Ura mégtalált, maga köré gyűjtött, megvigasztal igéjével és felbátorít Lelke által. Azoknak a nem-nemes, erőtlen vándoroknak a közössége, akik erőtlenek és mégis erősek, fé­lénkek és mégis bátrak — bátrak a gyengeségükben és hősök az ő em­beri erőtlenségükben. Ebben a közösségben az emberek egymásközötti viszonya más ala­pokra van helyezve, mint a „világ­ban.“ A természeti ember vagy mo­ralista, vagy utilitárista: vagy ideá­lokat követ, bizonyos erkölcsi alap- elvek szerint igazodik és az ideáljai alapján felebarátait szigorúan meg­ítéli és leckézteti; vagy pedig megy a haszon után, az után, ami néki előnyét jelenti és minden körülmé­nyek között azokat az eszközöket keresi, amelyek által céljait elér­hetné. Mindnyájunknak a szíve, amennyiben a maga hangja után megy, az ítélgetés, figyelmeztetés és más oldalról a jogtalan haszonke­resés között kering. Az evangélium keresztülvágja az ítélgetésünknek és az önmagunk hasznát kereső önzés­nek a gyökereit. Az Űr Jézus azok­nál talált visszhangra, akik egyik csoportba sem tartoztak. Az Apostol felismerte és meg is írta, hogy a gyülekezetében „nem sokan vannak okosak test szerint, nem sokan erő­sek, nem sokan nemesek“ és hogy az Úr gyülekezetébe azokat hívta, akik a világ szerint bolondok, és erő- telenek. Jézus Krisztus Egyházát az elesettekből, a „gyalázatosokból“ al­kotja meg. Egyházában új ember születik: „új teremtés.“ Megmentett bűnösök ezek, akik mindenben alá­vetik magukat Uruknak, hogy az ő megigazításában találják meg a ke­gyelemnek az eszközét, hogy a Benne való megbocsátásban ismerjék meg az Isten igazságának és akara­tának a szentségét. Hamarább, mint ahogyan bárki elítélhetné és megítél­hetné őket, odaállanak az elé. aki a kereszten egyéni és közösségi bűnei­ket elhordozta, üres kezeiket feleme­lik a Megfeszítetthez, hogy ott meg­ragadják felebarátjaiknak üres ke­zét és velük együtt közösen el is fogadják a megbocsátást és a meg- szentelődést. „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltesse­tek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek.“ (Máté 7:1—2). Ne ítéljetek, mert szigorúan véve még a világi mértékek alatt sem áll­hattok meg, amellyel felebarátoto­kat ítélitek. Az evangéliumnak az első szava a megtérés. „Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek az országa.“ (Máté 3:17). Az első szó. Forduljatok az Istenhez, szűn­jetek meg önmagatokra gondolni, a magatok igazvoltára a magatok hasznára. Közösen álljatok meg az előtt, aki hív titeket, utánatok megy érettetek helytáll, titeket szeret! ÁCYTOLL és PEHELY 1'•° 'RÜBNER Á-.nál VIII., JÓZSEF-KÖRÜT 26 VIDÉKIEKNEK díjmentesen árumintát és árajánlatot küldünk 8ÍOg^6p6kf tra' torekék, fogatoseszkőzök, járgányok, ekealkatrészek, Cormick—Austin traktor­alkatrészek, satuk, asztali fúrógép, táboritűzhely, két­kerekű autóutánfutó, lúgos akkumulátorok rendkívül kedvező áron eladók. FRANKL, Tutaj-u. 2. Budapest Most jelent meg ! Farkas József-Szikszai Béni szerkesztésében az Bereczky Albert legújabb műve, a U titár s Boldogok... 365 elmélkedés az egyéni, családi és gyülekezeti áhitatok céljára. Ara 10 lorint. (Nyolc elmélkedés Krisztus mondásairól). Ára 6 forint. Megrendelhető a Református Egyetemes Konvent Sajtóosztályától (Budapest, XIV.. Abonyi-u. 21.) Csekkszámla: 40.526. Amennyiben meghalljátok az 5 sza­vát, felejtkezzetek el mindenről, ami elválaszt titeket az emberektől és tegyétek le az Ő trónja elölt ideáljai­tokat, programjaitokat, előítéleteite­ket, vágyaitokat és kívánságaitokat! „Semmit se ítéljetek idő előtt, míg­nem eljő az Űr, aki a sötétségnek a titkait is világosságra hozza, a szí­vek tanácsát is megjelenti.“ Ne felejt­sétek el soha, hogy a mi természetes világosságunk az emberi lélek rej- tekeibe nem világít be, hogy valójá­ban nem ismeritek sem felebaráto­tokat, sem pedig önmagatokat, hogy minden mi ítéletünk csak időleges, átmeneti érvényű, hogy minden ítél- getésiinkben ímindig revideálnunk kell magunkat és hogy a végleges ítéletet önmagunk felett és felebará­taink felett is meg kell hagynunk Annak, aki egyedül „jelenti meg a szívek tanácsát.“ Egyedül csak Krisz­tusban lehet ítélni irgalmassággal és szeretni igazságban. Egyedül csak Benne van könyörület: gyengeség nélkül és igazság halált hozó ke­ménység nélkül. Egyedül Benne ju­tunk el a felebarátunkhoz való he­lyes viszonyba. Az apostolok bizonyságtétele által megismert Krisztussal csupán csak az ö feltételei alapján lehet talál­kozni, csak azon az alapon, amit Ő maga jelöl meg. Semmiképpen sem azon az alapon, amit mi magunk építünk, és nem abban a szentély­ben, amelyet mi emelünk a mi em­beri tervünk és ideálunk alapján. Legyetek arra készen, hogy az ö eljövetele gyakran a földi egyház számára igen nagy megrázkódtatást jelentett! Az egyházat csak ő ráz­hatja meg! De minden megrázása a kegyelem ítélete; új kezdet; új lehető­ség. Arról van csak szó. hogy az ilyen rázást alázatosan és felemel1 ke­zekkel fogadjuk. „És akkor meg’esz a dicsérete mindenkinek az Istentől.“ J. L. Hromadka Szinte közhely, amikor leírunk ilyen mondatot: egyházunk anyagi fenntartása, a lelkészcsalád életének biztosítása és a gyülekezetek fenntar­tása, tehát mindaz, ami pénzbe ke­rül, elsősorban lelki kérdés. A gond sok gyülekezet területéről úgy száll fel, mint a viharmadár. Egészen bi­zonyos, hogy lelkészegyesületekben, presbiteri üléseken mostanában sokat tárgyalnak majd az anyagi kérdések­ről. Ezt majd követik a különböző ankélok s bizonyára valamennyi sok gyakorlati megoldást szül. A lényeg azonban mindig ugyanaz marad: ébredés nélkül nincs megoldás! Ta­gadhatatlan, hogy az evangélizáció eddig is a legtöbbet tette s felbecsül­hetetlen az az anyagi eredmény, amely ennek nyomában járt. Gyüle­kezetek egész sora tehet bizonyságot arról, hogy az evangélizáció nyomán mennyire színesedtek a remények s hány gyülekezeti tagban ébredt fel az anyagi felelősség érzése. Nem is szólva arról, hogy hány gyülekezel i munkás állt be a sorba s milyen ál­dott szolgálatot végeztek, olyat, amelynek ereje a gyülekezetek hatá­rain lúl is érezhetővé vált. Azok, akik ma még az értelem erejével próbál­nak kivezető útat találni, azok előbb- utóbb elérkeznek a legfontosabbhoz: az ébredés szolgálatához, a tiszta, erős evangélium hirdetésével és az elvesztett hívek megkeresésével. Horváth András FÁJ A TYÚKSZEME? Anticors tyúkszemirtót használjon, bizto­san elmulasztja. Egy adag 3.80 forint. Nagy drogéria, Budapest, VIII., Józsetf-körút 19. ORGONÁK, harmóniumok javítása, hangolása, új és használt harmóniu­mok eladása. — Árajánlat díjtalan. Demény orgonaépítő, VI, Lázár-u. 13 (Operánál) Telefon: 311—209. KÖNYVTÁRAKAT, egyes könyveket vásárolunk. Küldje el1 hozzánk a könyvek jegyzékét, lehetőleg ármeg­jelöléssel. Evangéliumi Könyvkeres­kedés, Budapest, VII., Hársfa-utca 33. Kizárólag evangéliumi és teoló­giai szakirodalom érdekel, idegen- nyelvűek is.

Next

/
Thumbnails
Contents