Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-01-29 / 5. szám

4 Evangélikus Elet I Rainer Maria Rilke: esé ka jó is tenróí (Fordította: Vidor Miklós) „E?.t a történetet olyan sűrűn olvasgattam, jóformán minden nap, hogy néha már azt hiszem, magam jegyeztem föl a sa­ját emlékezetemből. De nálam úgy alakul tovább a történet, ahogy itt leírom. Az asszony sose látta a halált s gyanútlanul be­engedte. De a halál sietve, mint akinek rossz a lelkiismerete, így szólt: Add ezt oda az uradnak. S mikor az asszony kérdőleg rá­pillantott, gyorsan hozzáfűzte: „Mag, igen jő vetőmag.“ Aztán el­ment anélkül, hogy visszanézett volna. Az asszony kiürítette a zacskót, amit a kezébenvomou; s valóban valami magfajta volt benne, csúnya, kemény szemek. Az aszsony azt gondolta, a mag még éretlen, csak reménység. Nem tudni, mi lesz belőle. S* ezeket a csúnya szemeket nemi is adom az uramnak, egyáltalán nem is olyanok, mint valami ajándék. Inkább a kerti ágyasba dugom, s megvárom, mi lesz belőle. S akkor adom vissza s elmesélem neki, hogy jutottam a palántákhoz. Az asszony így is tett. S különben ugyanúgy éltek, mint eddig. A férfi folyton arra gondolva, hogy a halál az ajtaja előtt állott, eleinte aggodalmaskodott, de mikor fele­ségét époly otthonosnak és gondtalannak látta, mint eddig, újra kitárta ajtaját s a házba megint beáradt a fény s az élet. S a leg­közelebbi tavaszon a karcsú tűzliliomok közt valami szikár bok- rocska állt az ágyás közepén. Keskeny, fekete levele volt, kissé hegyes, a babérhoz hasonló s különös fény derengett sötétségén. A férfi naponkint elhatározta, hogy megkérdezi, honnan van ez a palánta. És minden nap elfeledte. S valami rokonérzés elfojtotta a nőben is napról-napra a magyarázatot. De egyik oldalon az elnyo­mott kérdés, másikon az elő nem merészkedő felelet, gyakran ösz- szeterelte az embereket ennél a bokornál, mely a maga zöld sötét­ségében olyan furcsán elkülönbözött a kerttől. Legközelebbi ta­vasszal, mikor akárcsak a többi növénnyel, ezzel a bokorral is baj­lódtak, elszomorodtak, látva, hogy a csüngő virágokkal teli bokrok közt ez az egy változatlanul némán, minden nap ellenére süketen emelkedik, akár az előző évben. S akkor elhatározták, anélkül, hogy egymásnak elárulták volna, hogy a harmadik tavaszon min­den erejüket ép ennek szentelik — s mire megjött a tavasz, szót­lanul, de kéz a kézben teljesítették, amit megfogadtak. A kert köröskörül elvadult s a tűzliliomok halványabbnak tűntek, mint egyébkor. De egyszer súlyos, felhős éjszaka után, mikor a csöndes, fénylő hajnali kertbe léptek, látták: az idegen bokor éles, fekete leveleiből halványkék virág emelkedik ki, melynek már minden oldalon szűk volt a csészelevelek börtöne. S egyetértve és hallgatag álltak előtte és most valóban nem tudtak mit mondani maguknak. Mert arra gondoltak: most virágzik a halál, s egyszerre hajoltak le, hogy megismerjék a fiatal virág illatát. S ez óta a reggel óta minden megváltozott a világon.“ Igv állt a régi könyv bekötőtábláján“, fe­jeztem be. „És ki írta ezt?“ szorongott a sírásó. „Az írásból ítélve, nő,“ feleltem. „De mit ért volna utánaku- I tatni. A betűk elmosódottak és régimódiak voltak. Bizonyára már | rég meghalt.“ Emberem egészen gondolataiba merült. Végül beösmerte: „Csak mese és mégis úgy megfogja az embert.“ „Csak azért, mert ritkán hall meséket,“ nyugtattam meg. „Gondolja?“ Kezet nyújtott. Megszorítottam. „Szeretném majd én is elmesélni. Szabad, úgy-e?“ Rábólintottam. Hirtelen eszébe jutott: „De hisz nincs senkiim. Ki­nek is mondanám el?“ „Egyszerű: a gyerekeknek, akik munkaköz­ben nézik. Kinek másoknak?“ S a három utolsó mese valóban eljutott a gyerekekhez. Min­denesetre az, amelyiket az esti felhők mondottak el nekik, csak részben, ha jól hallottam. A gyerekek kicsik s így jóval távolabb vannak az esti felhőktől, mint mi. De ez ennél a mesénél nem is baj. Jancsi hosszú, jólmeggondolt beszédéből megtudnák, hogy gyerekek közt történik s az elbeszélést szakértőkhöz illő kritikával fogadnák. De jobb is, ha nem tudják meg, milyen erőlködéssel és milyen ügyetlenül elevenítjük mi meg a dolgokat, amelyeket ők mindig fáradság nélkül és egvszerűen támasztanak föl. Vége Postaláda Jan Mirejovszky, az Ifjúsági Osz­tály titkára írja Svájcból: „Most tértem vissza hosszú külföl­di utamról, az asztalomon találtam augusztusi leveledet, s az újságotok különböző példányait. Megörvendez­tet, amit új tevékenységedről hallok, bár nem tudok mindig találni vala­kit, aki segítene megérteni a vezető cikkeket és főbb híreket, amiket köz- zétesztek. De elképzelem, milyen fe­lelősség a mai nagy változások korá­ban keresztyén újságot alapítani. Időnkint elérnek hozzánk híreitek a magyarországi egyházi munka inten- zívitásáról és fejlődéséről és bizto­sinak, hogy az is mindnyájunk szá­mára hátorítás, hogy megkapjuk lapjaitokat. Legutóbb hallottam, mi­lyen mély benyomásokat szerezitek a svájci látogatók Magyarországon, [Thurneysen és Lüthi) és milyen po­zitív módon számoltak be Magyar- országról visszatérésük után. Hiszem, hogy Isten igazi bölcsességet, bátor­ságot és segítséget ad nektek, hogy szogálhassatok felelős keresztyének­ként az új Magyarországon, s egyhá­zat építhessetek, amely Jézus Krisz­tus tiszta tanításán alapszik. Talán nem is szükséges említenem, hogy milyen gyakran gondolok rád és minden beszélgetésre, amit együtt folytattunk közös problémáinkról.“ (Jan Mirejovszky a középeurópai protestáns ifjúsági munkák képvise­lőjeként került az Egvházak Világ- tanácsa Ifjúsági Osztályához, ,s ma az európai újjáépítési titkár. Mint cseh lelkész, nagy érdeklődést muta­tott közös problémáink iránt és so­káig egyetlen volt az ifjúsági osz­tálynál, aki megértette a keleteurópai egyházak megújító törekvéseit. A genfi központban az egyházi megúju­lás buzgó munkása. Innen is szere­tettel üdvözöljük, s mindazokat rajta keresztül, akik a nyugati egyházak­ban már felismerték az egyház elpol- gáriasodásának és elvilágiasodásának veszélyét. (Szerkesztő.) Egy délbudai presbiter írja: „Te­hát lapja nem szűnt meg? Angyali öröme lehet annak, aki ezt terjeszti. Figyelek a szószéki hirdetésekre. Más lapot hirdetnek, ezt nem. Ez meg mit jelent?“ 1lasámatpi Tiszántúl hajdan lomha nagyváro­sában éjjelt iit az öreg toronyóra s az utcák nem mulatozó emberekkel és asszonyokkal vannak tele, hanem utazó emberekkel. Férfiak és ifjak tele hátizsákkal, asszonykísérettel igyekeznek az állomás irányába. Vala­mennyien beszédesek, vidámak. A templom harangja búcsúztatja a vonalba felciheledő embereket, ahol egymással békésen paroláinak a rég­jött vtasok a frissen érkezettekkel. Kopott, munkára alkalmas ruhában vannak valamennyien. S a nehezen induló beszélgetésben alig esik szó a fővárosról, ahová indulnak, de mohó szemmel kémlelik a mezőt, amelytől úgy látszik mégis megnyugodott lé­lekkel szakadtak el. A nagy állomáson egy sereg vonat gyűl össze az indulás órájában. Első­nek a munkásvonat indul el.‘ Szép tiszta szerelvény. Minden utasnak ülő­helye van. Szépen egymás mellé se­regük a nagy utazó tömeg s megindul a csendes hételeji beszélgetés. Rohan a munkásvonat a Tisza felé s ahogy útközben ellenvonatokat kerül el s várakozókkal találkozik, az utasok közül senki sem kíváncsis­kodik az ablakokon kifelé: mindegyik tudja hová és miért utazik. A fővárosig hosszú az út s a mun- kásvonatnak társa/ találkoznak a nagy vasúti csomóponton. Közel tíz vonat megy át egy órán belül a nagy állo­máson s olyan síri csend van mégis az állomáson. A Tisza—Duna közén pedig minden állomáson sorra megállnak a munkás­vonatok s a legapróbb állomásokon is, ahol máskor megállni is szégye­nei a vonat, a kora hajnali vonatnál csoportok várakoznak a felszállásra. Majdnem mindenütt az állomáson vannak a feleségek is, akik a vonat elindulása után úgy tűnnek el a sö­tétben, mintha a föld nyelte volna el őket. Az éjtszaka csendjében így utazik minden vasárnap hajnalban több ezer derék munkásember. Olyanok, akik szombaton fáradtan térlek haza vá­rosaikba és falvaikba. Tisztát vettek magukra és élelmet hoztak egyheti munkaidőre. S amikor befutnak a munkásvona­tok a fővárosba, még csak a villamos­kalauzok és vezetők vannak ébren és a templomok harangozói. Harangszó­val búcsúztak falvaikból s harangszó­val köszönti a nehezen ébredő fővá­ros a munkásvonat nagy tömegeit. S míg ez történik a vaspályák né­hány száz kilométerén az országban szerte széjjel a vasárnapról hétfőre virradó éjtszakán, a többmilliós má­sik tömeg ágyában pihen s álmodik arról, hogy az új héten milyen új kegyelem kezdődik, milyen öröm és milyen gond vegyül életükbe. A mun­kásvonat emberei pedig az álmatlan töltött éjjel után frissen indulnak munkába, hogy szorgoskodjanak, fá­radozzanak és elkossanok. Nincs sok ember ebben az ország­ban, aki ne tudná azt, hogy ilyen az élet. De az, vagy azok, akik eqy-egy ilyen vasárnap hajnali munkásvona­ton utaznak végig az országon, min­den munkásra tisztelettel néznek s nem érzik jól magukat többé a Váci­utcában. N. P. Evangélikus Élet As Országos Luther Szövetség Lapja Szerkesztésért lelel: Dezséry László szerkeszti! Budapest. III., Dévai Bíró Mátyás-tér 1. Telefon: 162—»35. Főmunkatársak: Benczúr László. Groó Gyula, dr. Gyimesy Károly. Korén Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII.. Üllői-út 24. Telefon: 142—074 és 137—886. Felelős kiadó: Dr. Geleji Dezső Előfizetési árak: Egy hóra: 2.80 FI Negyedévre: 8.— Ft Félévre: 16.— Ft Egészévre: 32 Ft Postatakarékpénztár! csekkszámla: 20.412. Evangélikus Élet, Budapest. Hirdetések árai miliméter soronként 2.50 forint llOll.50 — Független-nyomda N. V. Budapest. E5tv5s-utca 12. Felelős: Földi Vilmos igazgató. Az Iszákosmentő Misszió répceiaki konferenciái Az Iszákosmentő Misszió 1950 már­cius 3—5-ig tartja Répcelakon —• elsősorban a Dunántúl számára —­III. evangélizáló konferenciáját. Részvételi díjak: Készpénzben napi fi forint, a három napra összesen 18 forint. Ezenkívül napi: 15 dg fehér- liszt, 3 dg zsír, 1 tojás, 3 dg cukor. Kenyéradagját mindenki hozza ma­gával. A természetbenieket készpénz­zel is meg lehet váltani. Kispárnát, lepedőt, meleg takarót, énekeskönyvet, Bibliát, az állandó lakás bejelentőszelvényét mindenki hozza magával. Az érkezés március 2-án Szombat­hely felől 16 óra 32 perckor, Buda­pest—Győr—Csorna felől 20 óra 06 perckor. A nem Dunántúlról érkezők és Budapestiek a Keleti p. u.-ról 14 óra 10 perckor indulnak. Aki csak teheti csupán 6-án reggel utazzon haza Répcelakról. Az érkezők számára már 2-án este meleg vacsorát, a 6-án még ött-tartóz- kodók számára reggelit ad a Bel- missziói Otthon. (Fenti részvételi díj­ban bennefoglaltatik.) Vasúti kedvezméngt biztosítottunk a távolabbról utazók részére. A ked­vezmény 33%-os. A jelentkezéssel egyidejűleg kérjük igénylését. A jelentkezéseket február 2i5-ig kér­jük dr. Szalag Károly, Budapest, II., Keleti Károly-u. 31, I. 3, címre be­küldeni, annál is inkább, hogy a ked­vezményes utazási igazolványt idejé­ben elküldhessük. FILM A forradalom költője Alig néhányéves múltra tekinthet vissza a lett filmművészet. A szovjet filmgyártás hatalmas segítsége tette lehetővé, hogy a rigai stúdióban olyan jelentékeny alkotás készülhes­sen, mint a Jan Rajnisz éleiét be­mutató film. A legnagyobb lett köl­tőről, a forradalmár életművéről és harcáról szól a történet, aki a maga sorsát szorosan összekapcsolta a nép sorsával, a nemzetközi proletariátus harcaival, a századforduló forradalmi mozgalmával. HÁZIIPARI fonó- és kártológépek, kártoilószalag és kefe. RÉVAI, Budapest, Teréz-körút 221. Farkas József és Szikszai Béni szerkesztésében m o s-t megjelent „Utitárs“ kapható lapunk kiadóhiva­talában. Ára 10 forint. ISTENTISZTELETI REND: Deák-tér: d. e. 9 (if j.) Csaba László, d. e. 10 (úrv.) Csaba László, d. e. 11 H. Gaudy László dr., d. u. 5 (evang.) ifj. Rimár Jenő. — Fasor: d. e. fél 10 (ifj.) Pásztor Pál. d. e. 11^ Kemény Lajos, d. u. 4 Pásztor Pál. — Dózsa Gy.-út 7. d. e. fél 10 Lamnck Vilmos. — MÁV Kórház: d. e. fél 10 Pásztor Zál. — Ülíői-út 24.: d. e. lél 10 Falvay Jenő, d. e. 11 Grünvalszky Károly. — Rákóczi­id 57.: d. e. 10 (szlov.) Szilády Jenő dr., d. e. fél 12 Valent Béla. — Bé- csikapu-tér: d. e. 9 Ruttkay Elemér, d. e. 11 (úrv.) Roszik Mihály, d. u. 6 (evang.) Tomka Gyula dr. — To- roezkó-ltr: d. e. fél 9 Roszik Mihály.- Óbuda: d. e. 9 Komjáthy Lajos, d. e. 10 Komjáthy Lajos, d. u. 5 (evang.) Zsótér Bertalan, d. u. 6 (szeretetv.) Dávid János. — XII., Kiss János altgy.-u. 43.: d. e. 9 Danhauser László, d. e. 11 Danhau­ser László, d. u. 6 Fogarassy Árpád. XII., Márvány.u. 23.: Stehíó Gábor. — Fóti-u. 22.: d. e. fél 10 Benes Miklós dr., d. e. 11 id. Rimár Jenő, d. e. 12 (úrv.) id. Rimár Jenő, d. u. 6 (evang.) id. Rimár Jenő. — To- moriúti leányiskola: d. e. 8 Benes Miklós dr. — Zugió: d. e. 11 Scholz László, d. u. 6 (evang.) Galátli György. — Rákosfalva: d. e. fél 12 Háfenscher Károly. — Thaly Kál- inán-u. 28.: d. e. fél 10 Korén Emil, d. e. 11 Koren Emi. — Kőbánya: d. e. fél 10 Gádor András, d. u. 4 Korén Emil: — Siinor-u.: d. e. 11 ifj. Rimár Jenő. — Bimbó­ii. 51.: d. e. 10 Éliás József, d. u. 6 (evang.) Olt Vilmos. — Fébé diak.- ház: d. e. 10 Csengődi László. — Vas-u. 2/c.: d. e. 11 Szimonidez Lajos. 1 Hietrich Ödön meghalt Lapzártakor kapjuk azt a lesújtó hírt, hogy Hietrich Ödön, a fasori evangélikus gimnázium hosszú éve­ken át volt igazgatója, főigazgató, Budapesten január 24-én 84 éves korában elhunyt. Hietrich Ödön év­tizedeken keresztül tanította az evangélikus ifjúságot s egyike volt a legkiválóbb pedagógusoknak. Sok száz evangélikus tanítványán kívül az egész magyar evangélikus egyház gyászolja a kitűnő embert és a nagy­szerű tanári. FiataL gyakorlott nevelőnő, vég­zett gyermekgondozónő, azonnal elhe­lyezkedne, XIV., Szatmár-u. 62. SZŰCSÁRUK és szűcsipari munkák most is elismerten jutányosán, KATZEK ALADÁRNÁL, Bmdiapest, VI-, Ó-utca 36. (Nagy­mező-utcán áll). Tel.: 124-724. RÁDIÓJÁT megveszem v. gyári újra becserélem. OKÁ-utalvány beváltóhely: Borsfay, Budapest, Király­utca 92. Tel.: 228—682. Alkalmi házrész-vásárlás! Budapesten, íilmvárosrész közelében, Zugló egészséges helyén eladó háromemeletes modern háznak harmadik emelete, négy komfortos egyszobás lakással, 25.000 forintért. Fővonalon 67-es villamosnál. Jelentkezése­ket kérjük „Háztulajdonos­tól’' jeligére lapunk kiadó- hivatalába. Vidékieknek ez kitűnő befektetés. Rádióiavítás csere OKA beváltás KEMÉNY aranyéremmel kitüntetett rádiámesternél CSAK™’ 9 Tel.: 120—617. Utolérhetetlen árat fizetek jó állapotban lévő férfi- ruháért. Csap, Budapest, Anker-köz 2, félem. Tel.: 426—835. írógépet, számológépet, roncsot is vesz: Vincze, Krisztina-körútf harminc, Telefon: 160—395. RITKA ALKALOM! Vaillants patent jelzésű, vörösréz, értékes autó- geyser eladó. Jelentkezé­seket kérjük „Vörösréz“ jeligére a lapunk kiadó- hivatalába. Agytoll és pehely kőrösvidéki minőség, mely könnyű, puha, ru­galmas. Kész ágyneműek- ben nagy választék. GRÜNWALD. V., KÁDÁR-UTCA 10. (Nyugatinál). Harinőniumok, koffer har- mónium előnyös árban kapható. Árjegyzéket külck Szüle János harmóniumos, CEGLÉD, Olvasóinknak árkedvezmény. Eladj» fényképezőgép és gramofon. KODAK DUÓ 620-as fényképezőgép 3.50 lencse, 6x9 nagyságú 1200 forint' és TONALIT gramo­fon 1000 forint. Válaszokat kérjük „Kodak“ jeligére lapunk kiadóhivatalába. Iskolai számológépet szab­ványosat legolcsóbban a készítőnél. Lábossá, faesz- tergályos-mestertől, Buda­pest, VIII., Puskin-u. 14. GYERMEKAGY . . . 77 — Sportkocsi ............68.-­Létra — teknő — fregoli péyi|| Budapest, L f M 1 Teréz-körút 22. Férfiszabó. Szabó Gyula, Budapest, IX. Páva-utca 26. Elsőrendű fazonmunka, vi­dékre is. Olvasóinknak ár- kedvezmény. Bútorszövetet olcsón a készítőnél vásároljon. Szö­vőüzem, Budapest, Kis- faludy-utca huszonnégy. Automata LYUK­BILLIARD asztal és golyók a készítőnél KISS JÓZSEF VIII., Kisfaludy-utca 38. Hnrmónium, zongora, pia­nínó eladás, vétel, javítás legkedvezőbben. Uhlik zon­gorakészítőnél, Budapest, Rákóczi-út 82. Tel.: 221-138. Az „Evangélikus Élet“ apróhirdetései sza­vanként 40 fillérbe kerülnek. Az első és minden vastagon szedett szó kétszeresen számít. Keretes apróhirdetés m/m soronként 50 fillér. Jeligés hirdetésnél felszámítjuk a postabélyeget. Az „Evangélikus Élet“ hirdetési osztálya szombat kivételével, délután 1—5 között vesz fel hirdetéseket.

Next

/
Thumbnails
Contents