Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-10-01 / 40. szám
POSTAIAD* Evangélikus Éle* Utinapló Bér Ácsáról indulva, Vanyarcon keresztül csak úgy toronyiránt a hegyeken keresztül érkeztem Bérre. Hegyek közé szorított kicsiny falu, Idolgozó kisparasztokkal. A nép val- lásoskodó, de hajlamos a hitben, való visszaesésekre, ami a hetedik nap meg nem szentelésében is megmutatkozik. Révész László lelkésznek Istenbe veteti hittel való kemény küzdelmet jelent a népet az igazi hitéletben megiartani. Vasárnap három istentiszteleten, hetenként több bibliaórán inti, neveli sok szeretetlel a népet. A kántori szolgálatot egy helybeli fiatal laikus-munkás végzi. A presbiterek nagyrésze közönyös ez egyház problémáival szemben. Többen vannak, akik az ő presbiter- ségükben nem szolgálatot, hanem jogot látnak. Körülbelül 5—6 baptista van a faluban. A nép szereti a papját, eljár a templomba, de földimádó s nyög a sovány föld keresztje alatt, ahonnan csak ritkán tud feltekinteni az égre. Egybázasdengeleg Kevés római katolikus családdal és 10—15 baptistával tarkított evangélikus község. A nép szíves, vendégszerető. Garami Lajos lelkésznek nagy gondot okoz a kántorkérdés. Szó van egy laikus munkás beállításáról, de ennek erős akadálya néhány presbiter, aki nem tudja felmérni a mai helyzet követelményeit és lenézik a maguk közül valót. iVanyare Érdekes falu. Jó 10 km gyaloglás után a hegyeken keresztül, sötét este értem ide. Jobbára szl-ovák anyanyelvű, evangélikus falu, mintegy .50 baptistával. Az éjszakai üdítő alvás után, hajnalban érdekes látványban volt részem. A falu apraja-nagyja, mintha .valaki elől menekülne, lázas kapkodással pakolt fel kocsikra üstöt, vödröt, sajtárt, puttonyt és pánikszerű sietséggel rohant a szőlőkbe szüretelni, mert holnap háromnapos konferencia kezdődik és kell a must, hogy legyen mivel megkínálni a vendégeket. A konferenciára való készülés izgalma fűti a levegőt. Az új gyülekezeti házat egy asszonyka meszeli kívülről. Schultz Jenő, a lelkész és a kurátor pedig az udvaron rossz helyen lévő köveket cipelik odébb egy sarokba. Az épületben egymás mellett van a gyülekezeti terem és a Magyar Dolgozók Pártjának helyisége. Kívül, a ház homlokzatán is egymás mellett van két tábla. Az egyik „Evangélikus gyülekezeti ház", a másik „Magyar Dolgozók Pártja“ felírással. Bizonyságául annak, hogy itt is súrlódásmentes a párt és az egyház közölti viszony. Erdőkürt Amint az erdőkön, hegyeken, eső után kiálló, kiszáradt mezőkön keresztül elmaradnak mögöttem a kilométerek, az apostolok lovacskái, amiken az utazást teszem, egyre inkább vágyakoznak a pihenés után. Sajog a talpam és a lábamszára, de szívesen rovom az utat, mert kíváncsi vagyok erre a falura, aminek sok jóihírét hallottam már az eddig bejárt vidéken. Delet harangoznak, amikor nyakig érő porban megérkezek a faluba. dementis György evang. tanító házában kötök ki. Fáradtan rogyok az aszial mellé és ebéd közben beszélgetünk az itteni gyülekezetről. A faluban szép békességben él egymás mellett 380 evangélikus, nem sokkal kevesebb róm. katolikus és mintegy 20—25 baptista. A nép szereli az egyházát és érdeklődik az egyház ügyei iránt. Este bibliaróra volt a templomban. Kevesen jelentek meg, de úgy hallom, vasárnaponként szűknek bizonyul a kicsinyke kis templom. Ebben a faluban nem láttam semmi érdekeset, csak derűs mosolyt az arcokon. Nem hallottam nagy bizonyságtételeket, csak csendesszavú, kedves istenhozoltakat, amiben a vendégszeretet muzsikált. Ácsa Ezer lelkes evangélikus község. Józan életű, dolgos emberek. Itt is nagy gond a kántorhiány és a hiányzó gyülekezeti ház. A korszerűen megújított presbitérium komolyan veszi a dolgát. Javítani kell a templomot és a paplakot. Mindkettő erősen megviselt állapotban van. Most éppen a templom tetejét javítják önkéntes munkások. Ebben a munkában szabagictejében részt vesz a pap, Maróthy János is. Maróthy tiszteleles egyébként nagy feladatokat tűzött maga elé. A lelkimunkán kívül be akarja vezettetni a templomba a villanyt. Ezután következne a templom tatarozása, és ha ez elkészül, következik a papiak rendbehozatala. Ehhez azonban pénz kellene, ami nincs, de bízik benne, hogy Isten segítségével menni fog a munka. A falu egységét 16—18 szektás csúfítja el. Ezekben van néhány je- hovista és szabadkeresztyén, akik hóbortos rajongással csavarják félre az ige igazi értelmét. Állandóan híveket toboroznak, de nem sok eredmeny- nyel, mert a falu lakossága lenézi őket rosszhírű, erkölcstelen életmódjuk miatt. (A napokban néhány szektást szilvalopáson értek.) Jellemző az acsaiak magatartására az a válasz, amit egy evangélikus testvérünk adott az egyik szektásnak, aki őt el akarta téríteni a hitéből: — Én nem futkosok semmi bolondság után. Én tudom, hogy Jézus értem halt meg és ez nekem elég. Csővár Festői szép vidék a nógrádi hegyek alján. Körülbelül 580 evangélikus lelket számláló falu, nagyobbrészt szegény, földhözragadt néppel. A falu legmagasabb pontján, a temető közepén áll a templom. Pohánka Ödön lckésznck itt is gondot okoz a kántorkérdds és a gyülekezeti ház hiánya. A papiak alatti istálló-helyiséget akarja gyülekezeti teremmé átalakítani. Bízik benne, hogy Isién segítségével ..sikerül majd elvégezni ezt a munkát. Három-négy jehovista . család bontja meg a falu evangélikus egységét. Ezek vezéralakjai a környékbeli jehovistáknak, de itt nem tudnak eredményt elérni, mert a nép ragaszkodik az ősi evangélikus hitéhez. Szontágh István R gályarabok elindításának kétszázhelveoötödik évfordulójára Harmincnyolc iszákos kereste szabadítófát Az a katolikus ellenhatás, mely hazánkban a reformáció terjedésével szemben, annak megindulásától kezdve több-kevesebb erővel újból megnyilatkozik, 1. Lipót uralkodása idején éri el lelőpontját. /. Lipót, aki papnak készült, kormányával együtt teljesen a jezsuiták kezében van s minden vágya az, hogy egész birodalmában az ősi vallás, t. i- a római katolikus álljon vissza. A klérus befolyásos tagjai, Szelepcsényi György esztergomi érsek, Kollonics Lipót bécsújhelyi püspök és a jezsuiták kiaknázzák a kedvező alkalmat s megindul a protestantizmus tűzzel-vassal való irtása. Kapóra jön Szelcpcsényiéknek az éppen ez időtájt kipattant Wesselényi-féle összeesküvés is. Bár ennek fejei és kezdeményezői mindnyájan katolikusok vollak, most célszerűnek látszik az összeesküvés megindításával és fel- szításával protestáns papokat és tanítókat vádolni. Ezért állítják fel a pozsonyi rendkívüli törvényszéket s így szakadnak rá a magyar protestantizmus életére a „gyászévtized“ (1671— 1681) kimondhatatlan szenvedései. 167-t március 6-re Szelepcsényiék az egész onszág területéről 700 protestáns papol és tanítót idéznek a viértörvényszék elé. 28-t evangélikus és 62 református meg is jelenik Pozsonyban. A védekezés lehetőségétől megfosztott, válogatott kínzásokkal gyötört s a halálos ítélettől megfélemlített vádlottak közül többen térítvényt írnak alá, melyben vagy a papi hivatalról való lemondást, vagy pedig a száműzetést vállalják. A kiállolt gyötrelmek fokozatosan hatvanira morzsolják le azoknak számát, akik mindhalálig készek hordozni a Krisztusért vállalt keresztet. Hogy ezeket is megtörjék s térít- vényadásra kényszerítsek, elindítják őket a dunántúli várbörtönökből irtózatos szenvedésekkel teljes úton a végső megpróbáltatás, a nápolyi gályák felé. De ide már csak a szenvedők fele érkezik meg. Harminc protestáns hitvallót adnak el tehát fejenként ötven aranyért a Nápoly melletti spanyol gályákra evezős rabszolgákul, mint valami cégéres gonosztevőket, hogy itt félmeztelenen az evezőpadhoz láncolva forró nyárban, hidegben, viharban, korbácsütések csapásai alatt végkimerülésig mindennél súlyosabb rabszolgamunkát végezzenek. A börtönélettől amúgy is a végsőkig elcsigázott hilvallókra további szörnyű szenvedések szakadatlan sora várt a gályákon, de több külföldi protestáns hatalom közbenjárására végül is üt a szenvedők szabadulásának órája. Megmentőjük, Ruyter Mihály holland tengernagy, meglátva az agyongyötört hitvallókat, így szól: „Valamennyi győzelmem között egy sem okozott nekem annyi örömöt, mint Krisztus ezen ártatlan szolgáinak az elviselhetetlen járom alól való megszabadítása.“ Dr, Szilády Jen6 A Luther Márton Intézet kántort épzésérő! Új utat kezdett meg evangélikus egyházunk, múlt év decemberében, amikor Istenben bízva, megindult az első kántorképző tanfolyam. Bizony sok nehézséggel küzdve. Vollak köztünk, akik már valami zenei tudás- sal rendelkeztek, ki többel, ki kevesebbel, de akadlak olyanok is jócskán, akik soha zongorázni sem tanullak, sőt az ölvonalas vonalvilággal csak most kezdtek ismerkedni. Lesz-e belőlünk kántor —kérdezhettük mi — lesz-e belőlük kántor — kérdezhették a tanárok. Ki is győzné felsorolni a sok nehézséget, a teremtől kezdve a hangszerekig T. Sám. 10:7-ben így szól az ige: ledd meg magadért mindazt, ami a kezed ügyébe esik, mert az Isten veled van. így volt az ö hűsége szerint. így érkeztünk el most a második vizsgához, mert három kántorjelölt már júliusban — az elsők szerepét vállalva — a vizsgálóbizottság elé áll! és megállía a próbát. Mi most kilencen vizsgáztunk. Hogy mindnyájan kaptunk bizonyítványt és elnyertük a kántori képesítést, azt tudjuk, hogy elsősorban Istennek köszönhetjük, másodsorban nem a magunk szorgalmának, hanem tanárainknak, akik odaadással és teljes felelősséggel fáradoztak, hogy minél többet átadjanak nekünk tudásukból. Mi mindig csak köszönettel gondolhatunk rájuk és egyházunk vezetőségére. hogy ezt a kaput megnyitották előttünk. Olyan csekély követelménnyel álltak elénk a tanfolyam kezdetén — úgy tudásban, mint anyagilag —, hogy senki meg ne torpanjon A sikeres vizsga végeztével Isten így bocsátott minket útra II. Kor. 13: 11 szavaival: „legyetek jó egészségben, épüljetek, vigasztalódjatok, cgv értelemben legyetek, békességben éljetek és a szeretetnek és békességnek Is'ene lészen veletek. Épüljünk Ö benne és a tudományban és Ő továbbra is velünk lesz. Egy új kántor a tizenkettő közül Újabb döntés A magyar nép újabb döntésre készül népi demokráciánk fejlesztése terén azzal, hogy megválasztja azokat a tanácsokat, melyek a közigazgatást közvetlenül irányítják, s dolgozó népünk ügyes-bajos dolgaiban eljárnak és döntenek. Országunk közigazgatása ezzel demokratikus lépést tesz, mivel kiterjeszti a közvetlen intézkedő hatalmat a tanácsokra, népünk közvetlen képviselőire. Mi a tanácsok megválasztásától bürokráciaellenes fejlődést várunk. A nép küldöttei a tanácsokban reménységünk szerint olyanok lesznek, akik nem sajnálják a fáradságot a dolgozó emberrel való közvetlen érintkezésre és a dolgozó ember gondjának felvételére. De, hogy ez így legyen, azért egész társadalmunknak meg kell mozdulnia a tanácsok tagjainak kiválasztására, majd a jelöltek megválasztására. Országunk minden polgára érintve van ebben a kérdésben és kell, hogy a választásben is egy emberként résztvegyen. Legyenek olyanok a tanácsaink, amelyekben a népünkhöz leghűségesebb, a legbecsületesebb, a legönzetlenebb emberek működnek együtt. Mi, keresztyének azért imádkozunk, hogy igaz emberek kezében legyen a dolgozó ember mindennapos élete. Buzdítjuk egyházunk híveit arra, vegyenek részt a tanácsok munkájában és vegyenek részt a választásokban. Isten adja, hogy népünk önmaga életének kormányzását továbbra is az előrehaladás, a minél szélesebb társadalmi rétegekre kiterjesztendő jólét, a békéért való küzdelem jegyében folytathassa és erősíthesse. rn A TYÚKSZEMEI Anttcor» tyúkszemirtót használjon, biztosan elmulasztja. Egy adag 3.80 forint. Nagy drogéria. Budapest, VIII.. Jézsof-körút 1® Nagymező-utcánál. Telefon: 124—724 Gondos javítás, modern alakítás. SPECIALIS m ű 1 ö m r, MCSTOPPOLÓ Hl U I O Hl O MnlzAri Tftn ne Többszörösen kitüntetve Puli Kuli JÚLIUS férfi, női szabómester. BUDAPEST. THÖKÖLY-CT «9/A. Telelőn: 4S7—487. Legtökéletesebb míUőmés kiégett, molyrágott szöveten és ruhákon. Vidékre postán utánvét Az Iszákosmentő Misszió augusztus 30-a és szeptember 3-a között Póton lezajlott konferenciáján részt- vett egy sok konferenciát megjárt régi református gyülekezeti munkás. Ö mondta, hogy ez a konferencia abban különbözik a többi konferenciától, hogy itt senki sem takargatja, leplezi farizeus módra a maga nyavalyáit és bűneit. Az iszákosság tényleg azok közé az emberi nyavalyák közé tartozik, amelyeket nem lehet takargatni. Jó egynéhányan már a nyugati pályaudvari induláskor sem voltak józan állapotban. Az utolsó pillanatig az iváisi lehetőségeket keresték. Póton is, a Belmissziói Otthon felé menet miég betértek az útközben található kocsmákba. Ez a jelenség nem volt előttünk ismeretlen, úgy az első, mint a második konferenciánkon már találkoztunk vele. Idén csak az volt számunkra nyugtalanító, hogy sokkal többen voltak a nem józanok, mint az előző években. Az első konferencián hét iszákois vett részt, a másodikon 18, az idén pedig 38. Mindjárt az első számbavételnél kiiűnt, hogy sok olyan is van közöltük, aki nem jelentkezett. Bizony, már az elhelyezésnél mutatkoztak a nem józan állapotból folyó követelődzések és neheztelések. Látnunk kellett a sátán erejét és hatalmát és éreztük ezzel szemben mindjárt az első este a magunk tehetetlenségét. A misszió legfőbb erőforrásához, éltetőjéhez folyamodtunk: az imádsághoz. A második nap már érezhető volt Isién erejének szorítása. Egy budapesti felebarátunk eltávozott. Este két vidéki kiment az otthonból, s végigjárta Főt kocsmáit. Bizony nem voltak józanok, amikor visszatértek. Éjfél már elmúlt. A nagyteremben tusakodó imacsoportok alakultak, hogy ez a két felebarátunk ne térjen vissza vidéki lakóhelyére. Két-három óra felé járt az idő, midőn felebarátaink visszatérve, lepihentek. Az egyiket a sálán reggel mégis elvitte. Á vonat hozta Pestre, s a kerekek zakatolásából mindig csak a konferencián újonnan tanult éneket hallóba: királyi gyermek vagyok én. De a sálán hangja erősebb volt. Pesten levette róla az ital ördöge a kiskabáí- ját, szép, jó hátizsákját és így kifosztva, a Duna vize felé hajtotta. Onnan a tábor csenpetiyűhangja hozta el, vissza Fótra. Még az éjjel megérkezett. Társával, aki olt maradt, a misszió munká ja már régebben találkozott. Kezdeti fellángolás után visz- szazuhant akkor a mélybe. Börtönbe került sikkasztás miatt. Majd megint elmegyógyintézetbe, s most I'óton Krisztus keresztje alá jutóit. Még a második eiste is azt hangoztal!a, hogy rajta sem Isten, sem ember nem segít, de a harmadik naptól kezdve minden megváltozott. A konferencia utolsó napjain már senki sem érezte annak szükségét, hogy a falu söntéseit keresse, mert az ital helyett valami egészen mást kapott, amit senki és semmi el nem vehet tőle. Öröm volt a sok gyötrődésen álment felebarátaink arcán, és békesség. Igazi békesség. Megrázó bűnvallomások törtek fel az utolsó este felebarátaink szívéből s mi csak egyet „láttunk mindemnél hatalmasabban: az Úr Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Az Iszákosmentő Misssziő munkáját megindulásakor sokan hitetlenkedve és kételkedve fogadták. Pedig Isién még a legmélyebbre süllyedt embert is ki tudja hozni nyomorúságából. A misszió eddigi munkája igazolta ezt. Sokgyermekes családapákat adott vissza családjuknak s tette őket újból a társadalom hasznos, dolgozó tagjaivá. Édesanyát hozott ki a kocsmák borgőzös világából, visszavitte férje és gyermekei melllé. Fiút, akiről édesanyja is azt mondta, hogy csak akkor szóljanak neki felőle, amikor már „megdöglött“ adott vissza az édesanyának. Mily öröm volt örvendezve, boldogan együtt látni őket a konferencián. Az ima áldásairól még olyanok éle-' tében is hallunk, akiket csak bejelentettek nekünk, mint iszákosokat, akikért imádkoztunk. Nem megtéríts következett be életükben, hanem vagy teljesen megszabadultak szenvedélyüktől, vagy legalább is csökkent az. A konferencián résztvevő iszákos felebarátaink a társadalom minden rétegéből és felekezetéböl valók voltak. A szenvedély nem nézi az embereknek sem az egyházi, sem a társadalmi hovatartozását. De épp így nem nézi a Szabadító sem. Egyformán nyúl mindegyik felé. Mégis különösen nehéz helyzet elé állította a* Ür a missziót éppen a legelesettebbekkel kapcsolatban, akiknek sem lakásuk, sem munkájuk, sem velük törődő, róluk gondoskodó hozzátartozójuk nincs. Ezek hol valami szegényes alkalmi munka jövedelméből, hol koldulásból tengetik életüket Nyilvánvaló volt, hogy az Isten bennük is elkezdte a maga munkáját, de a Sátán is résen volt. Ügy éreztük, hogy egy iszákos merutőotthonban, Isten gyermekeinek környezetében, a rendszeres, Istent dicsőítő munkában, az Ür által elindított munka felebarátaink életében a teljességre jutna. így otthon nélkül mindegyik visszakerül régi, sivár környezetébe. Sok tusakodó imádságra van szük- íé-günk, hqgy„Isten az aratásra érett mezőkre sok új munkást küldjön és hogy sokakban ébressze fel a felelősséget a misszió egész munkája iránt és így az iránt az Otthon iránt is, ahová a legelesettebb felebarátainkat el lehet helyezni. Törfénefek a misszióból G. Piliioier misszionárius: fl pápák háMs élményei Amikor a pápuák 1914-ben a háború kitöréséről hallottak, megütközve kérdezték tőlünk: „Hogyan lehetséges ez? Hiszen a fehérek országában már régóla van keresztyénség és mégis háborúznak?“ Nagyon igazuk van, ha azt hiszik, hogy meg kell szűnnie ott a háborúnak, ahol keresztyénség van, mert így élték ezt meg saját hazájukban. Az első világháborút csak hallomásból ismerték, a második azonban saját hazájuk földjén tombolt. Saját bőrükön érezhették a háború borzalmait. A benszülötteket ért első csapás a misszionáriussok elvitele volt. Leveleikben nagy szomorúsággal emlékeznek meg erről: „Mikor nektek, misszionáriusainknak és földi atyáinknak cl kellett mennetek, a szomorúság súlyos teherként nehezedett ránk. Ügy szomjazunk utánatok, mint a sivatagi vándor a víz után. Egész idő alatt szomorkodunk távozástok miatt s szünet nélkül szomorkodni is fogunk. Mikor elhagytatok, így imádkoztunk: hozd vissza Urunk a mi misszionáriusainkat és segíts, hogy tovább vihessiik a Te ügyedet.* Az egyedüllét fájdalmához csatlakozott a szörnyű háború sok szenvedése és keserűsége. így írnak erről: „Hatalmas vihar zúdult rajtunk keresztül villámlással és mennydörgéssel, úgyhogy a föld megszeppent és a levegő megremegett. Országunkat felforgatták, nem tudtuk, hová meneküljünk. Asszonyaink, gyermekeink és öregjeink maradtak csak a fal- vainkban, a többieket katonának hívták be. Azt hittük, mindnyájan el fogunk pusztulni.“ Hogyan vezették tovább a benszü- löttek az egyházi életet? Ezt mutatják meg a kövelkező levélrészletek: „A háború kitörése után is rendszeresen összegyűltünk a missziói állomáson. Keresztelői ünnepélyeket tartottunk és megkereszteltük az újszülötteket. Mikor azonban a japánok megszállták falunkat, az erdőkbe menekültünk és elrejtőztünk. Mikor visszatérhettünk, a falut teljesen kifosztva találtuk, állatainkat leöldöslék, mindenünket elhurcolták. Teljesen elszegényedtünk.“ Nehéz helyzetbe kerültek a szórványokba kihelyezett benszülött segítő- munkások, akiket az anyagyülekezet nem tudott tovább támogatni munkájukban. Sokan elhagyták szolgálati helyüket, a legtöbben'azonban hűségesen kitartottak. „Kezdettől fogva elhatároztuk, hogy a helyünkön maradunk s feláldozzuk magunkat az evangélikus ügyért. Azt mondottuk: ha elhagyjuk munkánkat, az emberek ismét visszaesI nek a pogányságba, s örökre bezáródik nz ajtó az evangélium számára. Honfitársaink gyakran hívtak haza bennünket, de mi mindannyiszor visszautasítottuk a hívást. Nem magunkat, hanem az Urat dicsérem azért, hogy maradtunk. A sátán ki akarta irtani a ti távozástok után az evangéliumot, de az Űr, az evangélium tulajdonosa, őrködött rajta, hogy mindmáig megmaradjon.“ A háború befejezése után a benszii- lötlek megkezdték az újjáépítést: „Ismét megkezdtük a tanítást az iskolában és a konfirmáció-oktatást. A missziói állomást szétrombolták s addig is, míg a templomot újjáépítjük, egy katonai barakban tartjuk összejöveteleinket.“ Mi, misszionáriusok is sok levelet írtunk nekik. Első levelünkre így válaszoltak: „Leveled éppen úrvacsorához való készülődésünk közben érkezett. Mikor elolvastuk és hangodat megismertük, könnyekben törtünk ki. Ami minket illet, megírhatom, hogy hűségesek maradtunk az evangéliumhoz s segítségül hívtuk az Urat értetek s érettünk is. Jóllehet, testileg cl voltunk szakítva egymástól, szívünkben mégis együtt maradtunk veletek ... Kérd meg barátaidat a te hazádban, hogy álljanak mögöttünk és segítsenek nekünk a szent ügyben.“
