Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-10-01 / 40. szám

1950 október Y. Egyes szám ára 1 forint XT. évfolyam, 40. sz ía* AZ ORSZÁGOS LUTHBR-SZOVETSEG LAPJA Ä közgyűlés elé Ez a közgyűlés is, mint minden eddigi, egy munkaév — ezúttal ti­zenhét hónapos munkaév — szám­adása és szembenézés a jövendő fel­adataival. A legutolsó rendes évi köz­gyűlés óla eltelt idő mozgalmas és eseményekben gazdag volt. Mégis egy mondáiban összefoglalható az, ami történt: az egyház megtette első lépeseit a szocializmus épülő világá­ban. Az egyház mind világosabban ráébredt, hogy egyház, Jézus Krisz­tus teste ebben a világban nem egyéb, nem több és nem kevesebb. S ebben a láiásban kezdte tisztázni helyzetéi ebben a világban, amelyben Era missziói parancsával szolgál és az Urától vett Ígéretek reménységé­ben él. Ez a látás irányította azokat a fá­radozásokat, amelyek konkrét esetek­ben az egyház földbirtoka, intézmé­nyei, sajtója, közösségei és mozgal­mai tekintetében történtek. Két lát­szólag ellentétes és mégis párhuza­mosan futó vonal látszódik meg ezek­ből a fáradozásokból: az egyik a köz- pontosítás, a másik ennek ellentéte, a decentralizálás gondolata. Nyil­vánvalóvá vált, hogy az egész egy­háznak egyszerre kell lépni, egyféle hangot kell adni akkor, amikor nagy döntésekről, súlyos állásfoglalások­ról van szó. S az egyház szolgálatá­nak irányítása is egységet kíván. Nem egyformaságot, hiszen sokféle a Szolgálat és a kegyelmi ajándék, de egységet, mert egy az Ür. Meg kel­lett látnunk, hogy lejárt az egyesü­leti és mozgalmi kereszíyénség ideje, «mi egyébként annyi érléket jelen­tett azelőtt és olyan élénken színezte az egyház életét. Isten most a gyü­lekezetbe vezeti egyházát. Mindebben Voltaképpen nincsen semmi új. Hi­szen eddig is tudtuk, hogy az egy­ház egy test s ennek a testnek sok tagja van; nem élettelen csavarok, ’hanem eleven, érző tagok. Ezeknek a tagoknak az egységen ■— önállóaknak kell lenniök. Az egy­ház számára anyagi téren az önfenn­tartás kora jön s ez az önfenntartás kicsinyben és alulról kezdődik. Me­gint csak a gyülekezetre irányul fi­gyelmünk. A gyülekezetben kell hor­doznunk a felelősséget az egyház éle­iéért s a gyülekezeteknek kell hor­dozniuk az egyház egészét is. Et ér­vényesül a decentralizálás elve: nem lehet mindent felülről vámunk; hit­tel, bátran, felelőséggel kell döntése­ket meghoznunk, úgy, mint egy test­nek a tagjai, de mint élő, nem gép- szerűen mozgó tagjai. Mindennek még csak a kezdetén vagyunk. Ha végzett munkáról beli számot adnunk, nem tehetünk egye­bet, mint bűnvallást teszünk mulasz­tásainkról, tévedéseinkről, engedet­lenségünkről. De ha arra tekintünk, amit Isten cselekedett velünk, akkor meg kell telnünk hálával és örven­dezéssel: mindeddig megsegített min­ket az Ür! Feladataink előtt nagy felelősség­tudattal és munkakészséggel kell meg- állanunk. Hogy csak a legfontosabb- ját említsük: meg kell vetnünk alap­jait lelkészképzésünknek, Teológiai Akadémiánknak — s ezzel évtizedek­re döntőt!iink jövendő lelkésznemze­dékek sorsa felöli Meg kell szervez­nünk egyházunk háztartását a sza­bad egyház szellemében. Céltudatossá és egybehangolttá kell tennünk misz- sziói intézeteink munkáját, a laikus­képzést, bibliaiskolát, kántortanfolya­mokat. Meg kell szerveznünk a csa­ládgondozást, különös tekintettel a gyermekekre és az ifjúságra. Át kell szerveznünk szeretetmunkánkat és intézményeinket. Bizonyára van még több és egyéb is. Is'en most hűséget és engedelmes­séget vár tőlünk. Azt váTja, hogy mindnyájan egyetértve s minden megkörnyékézo kísértést félretéve munkálkodjunk az ö aratásában. Az aratnivaló mindig sok s a munkás mindig kevés. Mindenkire szükség van s mindenkit várunk és hívunk — nem mi, hanem az egyház Urának hí­vásával. Groó Gyula Az Országos Protestáns Napok előkészületei Olvasóink már értesültek arról, hogy az Országos Bethlen Gábor Szö­vetség feloszlott és munkakörét, va­lamint vagyonát átadla a magyar re­formátus egyháznak. A Bethlen Gá- ftw Szövetség közös protestáns tár- t*í!almi szerv volt, mely igen szép tevékenységet fejlett ki az elmúlt év­tizedben évenként megrendezett re­formációi ünnepi Protestáns Nap­jával. Azonkívül, hogy ezeket a min­den évben nagyjelentőségű egyházi találkozókat megrendezfe, lapot tar­tott fenn és különösen az egyházi zene és az egyházi irodalom terén fejtett ki értékes munkásságot. Abba az elhatározásba, hogy a protestan­tizmus olyan munkáit, amelyeket ed­dig egyesületek végeztek, egyházi munkákká telítik, beleesett az Or­szágos Bethlen Gábor Szövetség fel- oszla'ása és munkájának a reformá­tus egyház munkájába való beillesz­tése is. Iiyenmódon az idei Protestáns Napokat már a református egyete­mes konvent felügyelete és felelős­sége alatt rendezzük. A református egyetemes konvent az evangélikus egyetemes egyházzal egyetértésben közös bizottságot jelölt ki a Protes­táns Napok megrendezésére, mely első gyűlését meg is tartotta. Meg­alakította a Prhtestáns Napok elnök­ségét a református és az evangélikus egyház püspökeivel és egyházkerü­leti főgondnokaiból és felügyelőivel. Megalakított ezenkívül egy rendező- bizottságot. melynek tagjai a követ­kezek: elnök: Kiss Roland, a konvent világi elnöke; alelnökök: Finta Ist­ván. a református egyetemes konvent főtitkára és Groó Gyula evangélikus egyetemes főtitkár; igazgatója: Hé- zser Zoltán ref. lelkész; tagjai: evan­gélikus részről: dr. Gyimesy Károly, Dávid János, Gádor András, Weltler Jenő; református részről: Harsányt •György, Szabó Sándor, Konkoly Thege Balázs, Szennyesi József, Dál- nok Lajos. Elha'ározták, hogy az 1950. évi XXI. Országos Protestáns Napok ve­zérigéje ez: „E földön békesség“ Budapest összes protestáns templo­mában egyhetes igehirdető soroza­tot tartanak október 25-től 31-ig. En­nek a sorozatnak témakörét egy kü­lön erre a célra kiküldött bizottság állapítja meg. Október 28-án, szom­baton lesz a Kálvin-téri református templomban a Protestáns Napok ün­nepi megnyitója. Október 29-én min­den protestáns templomban úrva- csoraosz'ás lesz. Október 29-én, va­sárnap délután, a Deák-téri evangé­likus templomban a Lutherániia tart nagy hangversenyt Bach János Se­bestyén ..Erős vár a mi Istenünk“ kantátájának előadásával. Október 31-én, kedden tartják a nagy protes­táns reformációi emlékünnepélyt, melynek főszónoka Bereczky Albert református püspök. Híveink figyelmét már most felhívjuk ezekre az alkal­makra. Vidékiek számára utazási kedvezmények várhatók. Készüljünk a magyar protestantizmus szellemi erejének megmutatására. Budapest összes protestáns templo­maiban 1950. október 25—30-ig tar­tandó hatnapos igehirdető sorozat egységes témája: E földön békesség. 1. Október 25, szerda. „Mcgigazulván hit által, békességünk van.“ (Róm. 5:1.1 2. Október 26, csütörtök. „A régiek elmúltak, imé újjá lett min­den.“ (II. Kor. 5:17-20.) 3. Október 27, péntek. „Aki megszabadítja a fegyvertől, az ö szájoktól a sze­gényt.“ (Jób 5:15.) 4. Október 28. szombat. „Kövessétek a békességet és a szentséget.“ (Zsid. 12:14—15.) 5. Október 29, vasárnap. „Legyen ben­netek só és legyetek békében egy­mással.“ (Márk 9:50/b.) 6. Október .10, hétfő. „A jövendő a béke embe­réé.“ (37. Zsolt. 37.) Készül) az Ige hallgatására Gál: 5:1—14. Vasárnap templomainkban ez lesz a szószéki ige. Jó, ha előre elolva­sod. Az igehirdetés első feltétele, hogy megértsük az igét, amit felol­vasnak. Mikor templomba készülsz, tartsd fontosnak azt is, hogy meg­nézd a templomi igét. A vasárnapi ige, ami Krisztusban szerzett szabadságunk boldog bizony­ságtétele. Pál apostol megtudta, hogy Galáciában újra fellépnek olyan hité­től:, akik ótestamehlumi törvények és vallásos szokások felelevenítésével akarják megtörni Krisztus kegyelmé­ben megigazult hívők életét. Pál még idejében figyelmezteti őket. Ne kös­sétek meg magatok ismét szolgaság igájával. Ne vezessetek be újra vallá­sos külsőségeket, ne higyjétek, hogy egymás nyakába elviselhetetlen vallá­sos törvényeket kell akasztanotok. Ne süllyedjetek vissza abba a tévelygés­be. hogy a ti cselekedetetek fonto­sabbak Isten bűnbocsátó kegyelménél. Aki valamilyen vallásos törvények­nek való engedelmessége érdeméből akar igazzá lenni Isten előtt, az .fii­esett a kegyelemből“. (4. v.) Ezt jó nekünk ma is megfigyelnünk. Ne szabjunk magunk elé külsőséges tör­vényeket és ne verjük a mellünket Is­ten előtt dicsekedve, ha azoknak így- úgy megfeleltünk. Ha mi vallásos tör­vényeknek való engedelmesség útján kedvességet találhattunk volna Isten előtt, akkor nem kellett volna Isten­nek emberré lennie, Krisztusnak meghalnia értünk. Ali ebben a do­logban minket megzavar, s aki a kö­zépkori egyház tévelygését akarja visszacsempészni a mi soraink közé, az elveszi az Ítéletet, bárki legyen, (10. v.) Mi szabadságra hivattunk el. Az Isten bűnbocsátó kegyelme sza­badított meg a bűntől, tehát a tör­vénytől is. Mégis naggon leli vigyáz­nunk arra, hogy ez a mi Krisztustól kapott szabadságunk ne legyen űrügy a testnek arra, hogy szabadoson, fe­gyelmezetlenül, zabolátlanul éljünk, hanem azon kell lennünk, hogy sze­retettel szolgáljunk egymásnak. (Is. v.) Krisztus az egész törvényt, ami ránk vonatkozik, ebben az. egy igé­ben foglalta össze; szeresd felebaráto­dat, mint magadat. (14. v.) Ez az ige igazolja azt, amit Luther Márton a keresztyén ember szabadságáról szól és amihez tartanunk kell magunkat minden áron. A keresztyén ember Is­ten kegyelme miatt mindenkitől sza­bad. Ugyanakkor a keresztyén ember mindenkinek szolgája abból a szeré­téiből, amire minket éppen keresz­tyén szabadságunk vezet, a szabad­ság, amelyben minket Isten szeretete szabadított fel. Harcolnod kell az ön­elégült, kegyeskedő, törvényeskedés ellen és harcolnod kell a szabados­ság ellen, amely nem akar és nem tud szeretelben szolgálni. E két kísértés között van Krisztus gyermekeinek keskeny útja. Luther a Bíblíatanulmáoyozásről A fiatal theológus Luther Márton­hoz, aki épp most került bajba hit- 1 éleleinek a templom kapujára való kiszögezése miatt, egyik barátja leve­let írt, kérdezve, melyik a Biblia ta­nulmányozásának legjobb módszere? Luther cikornyásan válaszolt: „Ed­dig, óh legkiválóbb Spalatin, olyan dolgok felől érdeklődtél, melyekre ké­pes voltam válaszolni. De arra, hogy a szent lrá'Sok tanulmányozásában irányítsalak — képtelen vagyok. Ha tudni akarod az én módszeremet, nem fogom azt előtted eltitkolni; Hollbizonyos, hogy pusztán ta­nulmányozás által nem jutha­tunk el a Biblia megértésére... Legfontosabb, hogy imádkozás­sal kezdj hozzá. Könyörögj Istenhez, hogy nagy kegyelmé­ből, adja meg neked Igéjének Igaz megértését. A Bibliának nincs más magyará­zója, mint maga a Biblia Szer­zője. Semmit ne remélj saját kutató munkádtól és a magad értelméből: bízz egyedül Isten­ben, s az ő Lelkének befolyáso­lásában.“ A Magyar Népköztársaság Kormányának felhívása a békekölcsön jegyzésére Magyarország dolgozó népéhez! A felszabadulás után, a barbár fa­siszta hordák pusztítása nyomán ro­mokban hevert országunk. A Szov jet­unió, a dicsősségcs Szovjet Hadsereg segítségével, a kommunisták vezetése melleit megindult az újjáépítés mun­kája és a szabaddá lett nép csodákat művelt. A nép ellenségei, az imperia­listák cinkoisai ellen folytatott har­cokban egybeforrott népünk, megszü­letett Alkotmányunk, a dolgozók ál­lama. A.károk helyreállítása, a dol­gozók hatalmának megszilárdítása után új, nagyobb feladatokat tűzhet­tünk magunk elé: ötéves tervünket, a szocializmus építését városban és fa­lun. Amikor országátalakíló ötéves ter­vünk indulása előtt, annak további biztosítására, most egy éve a kor­mány ötéves tervkölcsön jegyzésére szólította fel a dolgozókat, a felhí­vás lelkes fogadtatásra talált éts több mint 50%-kaí jegyezték túl a kibo­csátott kölcsön összegéit. Azóta iparunk és mezőgazdaságunk, egész népgazdaságunk a tervnek megfelelően halad előre éfi a legtöbb területen, hála munkásosztályunk, a dolgozó parasztság, a haladó értelmi­ség, az egész nép erőfeszítéseinek, tervelőirányzatainkat teljesítjük, sőt túlteljesítjük. Népünk bátran néz a jövőbe, amely újabb harcokat és győ­zelmeket, fokozódó jólétet ígér szá­mára. Amikor most két hete ötéves terv- kölcsönünk első sorsolását tartottuk, nemcsak a több mint 140.000 nyerői hanem egész népünk lelkes égybéfor- rottságban mutatta meg szeretetét és bizalmát szocialista államkölcsönünk iránt. Népünk büszke volt arra, hogy megtakarítót! forintjaival ő is hozzá­járulhatott ötéves tervünk eddigi sikereihez, a szeme előtt folyó szo­cialista omzágépítC'shez, a béke meg­védéséért folyó hdrehoz. ötéves tervünk és hatalmas beru­házásaink teljesítése és túlteljesítése igen komoly erőfeszítéseket kíván tőlünk. Tervünk teljesítésének és meg­gyorsításának különös jelentőséget ad az imperialista kalandorok egyre fo­kozódó uszítása és gyalázatos táma­dása békijs népek ellen. A magyar nép megértette, hogy a békéért vi­lágméretekben folyó harcból neki is ki kell vennie résziét, de ugyan­akkor tudja, hogy ebben a harcban nincsen egyedül. Mellette van az egész béketábor: a nagy Szovjetunió és a népi demokráciák országai, de a tökös országok elnyomott dolgo­zói is. A béketábor támogatása, a hála a Szovjetúnió iránt megerősítette né­pünkben azt az elszánt akaratot, hogy munkában és tettekben helytáll a békefront ránkeső szakaszán. Megér­tette, hogy ötéves tervünk eredmé­nyeinek fokozása, a béke megvédése az a feladat, melyre minden erőnket mozgósítanunk kell. Népköztársaságunk kormánya eziért 1 békekölcsön kibocsátását határozta el és felhívás­sal fordul népünkhöz: bocsássa megtakarításait a nép államának rendelkezésére. A békekölcsön a mai nappal, 750 millió forint érték­ben kerül kibocsátásra. Mindenki sza­badon választhat nyeremény- és kamatozó-kölcspnkötvények között. Mindkét kölcsönfajtát 10 év alatt minden kötvényjegyző maradéktala­nul visszakapja. A nyeremények sorsolása féléven­ként történik. Minden második köt­vény nyereménnyel kerül kisorso­lásra. A főnyeremény a 20 sorsolás mindegyikében 100.000 forint. Ezen­kívül mind a 20 sorsolás alkalmá­val jelentékeny számú 50.000, 25.0000, 10.000 és 5.0(K) forintos nyereményt fognak kisorsolni. A Magyar Népköztársaság kormá­nya meg van győződve arról, hogy felhívása a dolgozók közt vissz­hangra talál. Bizton tudja, hogy ha­zánk minden hű fia, városban és fa­len egyaránt, a béke ügyének vé­delmében fokozott áldozatkészséggel fog a felhívásra válaszolni. A békekölcsön, csakúgy, mint az ötéves tervkölcsön, a dolgozó nép saját államának nyuj, tott kölcsöne, melynek révén saják sorsát fogja e'.örelendíteni. A békekölcsön ötéves tervünk fejlesztéséért, állam» hatalmunk további megerősítéséért, % béke ügyét szolgálja. A békekölcsön minden forintja egy-egy o'apás a% imperialista kalandorokra, válasz gya, lázatos háborús terveikre! Kövessük a nagy szovjet nép pél­dáját! Mutassuk meg, hogy méltók vagyunk a Szovjetunió és a béke­tábor országainak megbecsülésére^ A békekölcsön ügye — a bélke ügyel Jegyezzen mindenki békék 51» csonti Szolgáljuk ezzel is a béke, a haladás ügyét, boldog, erős, füg­getlen Hazánk jövőjét! A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának nevében: Rákosi Mátyás s. k. Dobi István s. k, A Magyar Népköztársaság kor» »lányának felhívása, amellyel né­pünket a békekölcsön jegyzé­sére hívja fel, az ötéves tervet’ él általában a szocializmus építésének ügyét szolgálja falun és városon. \ békekölcsön 750 millió forint értékben kerül kibocsátásra, de ? magyar közvélemény arra számig hogy népünk ezt a kölcsönt egy. milliárd forint fölé fogja emelni, vagyis a nagy célok érdekében tül- jegyzi. A magyar evangélikus hívők serege is felsorakozik a jegyzés si- kére érdekében. Ebből a óéiból moz­gósítja erejét. A terv kölcsön! több, mint 50%-kal jegyezték túl és reméljük, hogy most sem fog elma­radni a várt eredmény. A béke­kölcsönt az állam 10 év alatt visszafizeti. A tervkölcsön sor* solásának tapasztalatai megerősítik népünket abban a hitében, hogy jé helyre adja áldozatát. Számítunk arra, hogy hazánk minden egyet polgára megteszi kötelességét t békekölcsön jegyzésénél. Ez Isten igéje „Hogy mindnyájan egyek legye- gyének ...“ János Evang. 17 :31­„Krisztus főpapi imádsága hatal­mas ígéret a hívőknek, hogy Ö st egész keresztyénséggel egy test. Eí pedig azt teszi, hogy mi néki őzö­mé és fájdalma, az öröme és fáj­dalma az egész testnek is. Nemcsak egy két szent, hanem égen-földön minőén próféta, vér­tanú, apostol, — valamennyi ke­resztyén vele szenved és győz, érti hadakozik, öt segíti, védi és menti. Áldott csereviszony ez, melyben a test hordozza a tag minden szükségét, búját-baját, viszont ä tag is részes a test minden javá­ban és erejében. Kívánhatnánk-e nagyobb boldog­ságot annál, mint hogy testvéri kö­zösségbe juthatunk az egész keresz­tyénséggel és tagjai lehetünk á Krisztus testének?! Álhat-e, bánt­hat-e valaki, ha ezzel dicsekedhe­tünk? Ehhez azonban hit kell. Meri ä világ szeme és esze mindezt bizony egészen másként — fordítva látja.“ Luther.

Next

/
Thumbnails
Contents