Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-01-29 / 5. szám
1950 január 29. AZ ORSZÁGOS LUTHER-SZÖVETSÉG LAPJA Krisztus bolondjai Mi az egyház? Erről a kérdésről sokat beszélnék1 «és írtak már az emberek, újságok röpke lapjain és vaskos könyvekben tenger vélemény és nézet zsúfolódik össze. Hittanórák, konfirmációi káték emlékfoszlányai- bó! mindannyiunkban él valami meghatározás arról, hogy mi az egyház. Könyvszagú elméletek azonban itt mit sem érnek. Isten azt kérdezi tőlünk: mit tartunk mi magunkról úgy, ahogyan itt a templomban együtt vagyunk? Mit vall magáról ez a kézzelfogható valóság, a gyülekezet? S ha erre a Szentírás feleletét keresem éppen ebből a szakaszból, akkor ilyenformán tudnám a választ megfogalmazni: Emberek, akiknek Jézus a mindene. Ez pedig mindig úgy kezdődik, hogy Isten kiválaszt és elhív magának embereket. Hogy te és én most itt együtt vagyunk a templomban, az nem véletlen müve, nem is azért van, mert mi így akartuk, hanem mert Isten akarata és rendezte így. Egy kéz megfogott és idevezetett. Isten szeme éppen rajtad akadt meg, Isten szemet vetett reád, belenyúlt az életedbe és úgy igazgatta életed sínéin a váltókat, lio,gy belekerülj az ö egyházába. Ez lélekzetelállítóani félelmetes és gyönyörűségesen örvendetes dolog. Ezen meg kellene retteni és fel kellene újjongani. A második kérdés az, hogy kiket választ ki magának az Isten? Milyen szempont szerint válogatja (ki az embereket? „Krisztus az ő országát tanulatlan laikusokkal kezdte el, akik a Szentírást nem is tanulták. A keresztyén egyház nyomorult koldusok botránkoztató igehirdetésével kezdődik, arról a názáreti Jézusról, akit meggyaláztak, leköpdöstelk, kigúnyoltak és végül is mint lázitól is isien- káramlőt keresztrefeszítve a legmeg- alázóban megöllek. „Ezeket a szavakat Luther mondotta és ez csakugyan így is van. Az egyházba tartozni sohasem volt dicsőség! Nézzük csak meg azokat az embereket, akik Jézust körülvették. Máté, a megvetett vám- sziedő, Magdolna, az esett asszony, Zákeus, a sikkasztó, tisztátalan bél- poklosok, közmegvetésnek kitett kétes exiSztenciáJk, betegek és megszállottak a Jézus társasága. Hogy fintor- galta ezen az orrát Jézus korának úgynevezett úri társadalma, a művelt és kegyes farizeusok, az előkelő szad- dueeusok, a nagyképű írástudók mog- botránkozott kara: „Ez bűnösökkel eszik.“ Rajta is ragadt a megbélyegzés: bűnösök barátja. Mert Jézus éppen azokat ölelte magához végtelen szeretettel, akiket a társadalom kizárt és megvetett, a szegényeket és elesetteket, a betegeket és egy- iigyűeket. Nem volt ez különben az apostoli keresztyénségben sem. Nézzük csak meg a korinthusi gyülekezetét. A nagy ókori kikötőváros sokadalmából kiket választott ki Isten a korinthusi gyülekezet tagjaiul? Kérges tenyerű matrózokat, halászkofákat, az utca és a munka egyszerű embereit. A „senkiket“ választotta ki az Isten, a névtelen kisembereket, hogy megszégyenítse a paloták büszke lakóit, az akadémia tisztelt bölcselőit, a város te- kinlélyes polgárait. Ezekből állt a korinthusi gyülekezet és ez nem véletlenül volt így. Isten akarta így és Isten ma is választ magának gyülekezetét. Keresztyénnek lenni azt jelenti, hogy vállaljuk ezt a dísztelen társaságot, odaállunk Jézus tanítványai és a korinthusi első keresztyének közé, a világ megvelettjei és bolondjai közé, a senkik és semmik iközé, akikből Isten akar magának egyházat formálni. Miért van ez így? Miért ez az Isten kiválasztó szempontja? „Ha nem vagyunk gyengék, akkor Krisztus nem tudja megmutatni rajtunk az Ö erejét. Hai a magunk erejével is ellent- állhatunk a kísértésnek, akkor miénk volna a dicsőség s nem Krisztusé. De tapasztalatból tudjuk, hogy képtelenek vagyunk magunkon segíteni, hogy Istennek kell ezt meglenni. Gyengeségünkben tehát Isién ereje dicsőül meg.“ Ezt ismét Luther mondotta, s ezt a leckét is meg kell tanulnunk tőle. Csakugyan így van: Isten a gyengéket és alázatosokat hívja el magának — mert ezek hallgatnak reá, ezek hagyják magukat kézen fogni és vezettetni, ezek már megismerték tehetetlenségüket és nyomorúságukat. Akik pedig el vannak telve magukkal, erejükkel és böloseségük- kel, azok alkalmatlanok Isten országára. A gyengék, szegények, egyszerűek, alázatosak pedig megismerik Isten gazdagságát, hatalmát és jóságát. Krisztusban megkapnak mindent, sőt Krisztus mindenükké lesz neki.k. Valami egészen új bolcseséget kapnak: látást és élet és világ dolgai felől. Békességet nyernek: odaállhatnak Isten elé, nem magukért, hanem Jézus érdeméért. És megtelnek erővel és megszabadulnak megkötöttségeikből s megtisztulnak. Megte’nek öiömm- mert van bfinbocsánatuk, annyira, hogy nem is tudnak erről hallgatni, beszélniük kell minderről; elkezdenek „dicsekedni az Űrban“. Ez az egyház. Bűnös emberek örvendező serege Jézus körül, akik őbenne mindent kaptak és találtak. Akkor vagyunk egyház, ha valljuk és vállaljuk ezt a társaságot, a „Zá- keusóikét, Péterekét, Magdolnákét s a korinthusi keresztényeket, a „nemteleneket, balgákét, erőtlenekét és senkikét“, hogy velük együtt legyen mindenük Krisztusban és legyen; mindenük a Krisztus, mi pedig a Krisztus bolondjai. Groó Gyula íme Isten igéje „Mert tekintsétek csak a ti hiva- tástokat, atyámfiái, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasok, nem sokan nemesek; hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtlenéit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket; és a világ nemteleneit és megvetetjeit választotta ki magának az Isten és a semmiket, hogy a valamikor megsemmisítse: hogy ne dicsekedjék őelőtte egy test sem. Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcseségül Ion nekünk Istentől és igazságul, szentségül és váltságul: hogy amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Ürban dicsekedjék.'4 (I. Korinthus, 2,26—31). 10.000 új előfizetőt W az Evangélikus Életnek Az evangélikus sajtó nem üzlet. Ezt könnyen elhiszik róla. A tartalmában nem igazodik a tömegvágyak. hoz, kanem az Isién bűnöket ostorozó törvényét alkalmazza az élet minden területére, embereket megtérésre hív, visszásságainkra felhívja a figyelmet, elveket tisztáz, előítéleteket bont fel, téveszméket oszlat1 el, s legalábbis az az evangélikus sajtó, ami az Evangélikus Elet-ben kap hangot, azt találja küldetésének, hogy hozzászoktassa a ma egyházát ahhoz, hogy meghajtsa a fejét Isten akarata előtt. Mindez nem népszerű, nem üzlet. Hanem az igazság szolgálata, s ez maga megérdemli, ez érdemli meg egyedül, hogy szolgálatába szegődjünk, s áldozzunk rá. Az egyházi sajtó az egyházunk Iélekzetvétele. Kinyitjuk vele a templomajtót, s rajta keresztül az igehirdetésünk hangja nem csak éppen kiszűrődik, de való«ággal kiárad a világba. A szószék megafon ja az egyházi saj'.ó, s aki szereti a templomaink szószékét, az meg tudja érteni, miért akarjuk ezt a hangerőGyűjtsön öl előfizetőt at „Evangélikus Eler-nek Az „Evangélikus Élet“ elérte fennállásának egyéves évfordulófát. Amikor ezúton mégegyszei megköszönjük olvasóink hűségét és nagy érdeklődését, most az évforduló első napjaiban megköszönjük mégegyszer az előfizetőink kitartását és köszönjük azokat az adományokat, amelyeket ügyünk érdekében olvasóink lapunkhoz eljuttattak. Ez alkalommal is újólag felkérjük előfizetőinket, hogy 1950 januárjában is küldjék be előfizetésüket. Ezenkívül még egy nagy kérésünk van előfizetőinkhez: szerezzenek, gyűjtsenek nekünk előfizetőket. Aki öt új éves előfizetői gyűjt, annak egy évig ingyen küldjük a lapot. Hasonlóképpen aki öt új féléves előfizetőt gyűjt, annak is ingyen küldjük egy félévig a lapot, ez áll a negyedéves és a havi előfizetőkre is. Rajta tehát, mindenki megkeresheti, ha szívén viseli az „Evangélikus Élet“ ügyét, és azt szívesen olvassa, ezért gyüjtsünk előfizetőket. Kérjük előfizetőinket és olvasóinkat, fogadják ezt a felhívásunkat olyan szeretettel és megértéssel, mint eddig. Az „E v an - g é l i k u s Élet“ nagy áldozatokat hoz az olvasóiért, de tudnia kell mindenkinek, hogy az „Evangélikus Élet“ csak olvasói áldozatából tarthatja fönn magát. Az „Evangélikus Elet“ előfizetői ára egy évre 32 forint, félévre 16 forint, negyedévre ■8 forint és egy hónapra kettő forint nyolcvan fillér. A postacsekk száma: 20.412. Az Evangélikus Élet szerkesztősége és kiadóhivatala sítőt feltétlenül biztosítani egyházunknak. A világ nem érdektelen a sajtónk ügyében. Forradalmi korban élünk, hazánkban minden eddigit felülmúló társadalmi és gazdasági, sőt eszmei átalakulás folyik, a világot érdekli, hogy mit szólunk mindehhez. Mi pedig nem vagyunk vélemény nélkül ebben a nagy korszakban. A világnak meg kell tudnia, s ezt elsősorban az egyház sajtójából tudhatja meg, hogy az egyház az Isten intézménye, s aki minket hallgat, az Istent hallgatja. Ez adja a sajtónk komolyságát, s adja meg neki azt a fontosságot, amit neki tulajdonítunk. Mert ugyanolyan fontosságot tulajdonítunk neki, mint a szószé-mek, ahol az egyház igehirdetése hangzik. Az egyházi sajtó nem szenzációk tárháza, de éppen elég szenzáció, amikor beszámolunk arról, hogyan kegyelmez meg minket Isten, hogyan bocsát meg nekünk fertelmes bűnöket, hogyan indít el új életre, s mit kapunk ebben a neki szentelt új életben. Lehetetlenség, hogy ne érdeklődnénk iránta. Hiszen ez egyet jelentene azzal, hogy nem érdeklődünk a templom mondanivalója iránt. Ez az érdeklődés pedig egyházunkban elevenen él. Tőle templomaink vannak, s szomjas tömegeink, akiket Isten igéjével kielégíteni az egyház kiváltsága. Csak az nem elég világos még a híveink elölt a maga feiindító mutatkozásában, hogy éppen úgy keli szeretniük az egyház újságját, mint a templom szószékét. Ezt meg kell magyaráznunk nekik. Az evangélikus egyház sajtójára szükség vaui Nélküle némák volnánk a világban! Az evangélikus egyház sajtójának nem lehet támaszkodnia semmi más anyagi háttérre, mint a hívek áldozatkészségére. Előfizetőkből kell fenntartanunk lapunkat! Ma már csak árulás révén lehetne elfogadni külföldi támogatást egyházi sajtónk részére. Az Evangélikus Elet mindmáig nem kényszerült arra, hogy ezzel a magyar evangélikus egyház gyengeségét mutassa ki. Mert gyengeség volna, ha létfenntartásszerű szükségleteinket! is csak külföld mankóján tudnánk kitaposni magunknak. Az egyháznak pedig tőkéje nem lehet, amit az egyházi sajtóba bevessen. Szórványegyházaink, kitelepített, meggyöngült gyülekezeteink, háborúban lerombolt templomaink kényszerítenek minket arra, hogy ne gondoljunk magunkra, az egyházi sajtó szükségleteire, amikor az egyházi közpénzeket elosztják. Az Evangélikus Elet eddig összesen 370 forintot kapott az egyetemes sajtó- offertóriumból a tavalyi év folyamán, s ezután is a maga lábán akar megélni. Az Evangélikus Életnek azonban élnie kell, nőnie kell, terjedelemben vastagodnia, tartalmában meggazdagodnia, az Evangélikus Életnek meg kell szereznie a legjobb egyházi Írókat közönségünk szolgálatára, az Evangélikus Éleinek el kell jutnia ingyen a szórványokba, a kórházak betegágyaira, a szegény hívek asztalára. Az Evangélikus Élet nek szolgálnia kell és terjednie kell! Ezért az Evangélikus Élet kiadta a jelszót: Tízezer előflzetetőt az 1950. évben! Felhívjuk minden olvasónkat, terjesszék az újságunkat! Öt előfizető gyűjtése után ingyen küldjük a lapot. Ennél több példány terjesztésénél jutalékot adunk. Felhívjuk lelkészeink figyelmét is erre a feladatra. Tekintsék lapunk terjesztését lelkész! feladatuknak! Minden gyülekezetben lehet előfizetőket gyűjteni! Nincs olyan kis gyülekezet, ahol legalább tíz előfizetőnk nem lehetne! Fel a munkára! Minden, olvasónk vagy munkatársunk, akt előfizetőt szerez: — tágabbra nyitja a templomunk ajtaját! Minden ilyen kis szolgálat erősíti egyházunk hangját hazánkban! Ugye, mind akarjuk, hogy egyházunk üzenete eljusson mindenkihez, akihez Isten küldi? Ugye, Te is akarod? Ne tétlenkedj! ■ Dezséry László Bz egyetemes Eqyháztanáfs elnöke a szenlév Hátsó yoodoSatairől A pápa felhívását, amely az úgynevezett szentév megnyitása alkalmából a protestánsokat a római egyházba való visszatérésre szólította fel, világszerte elutasítják a protestáns vezetők. Sokan hangsúlyozzák, hogy Róma igazi szándékait Montininalc, a vatikáni államtitkárság vezetőjének szinte egyidejűleg elmondott beszéde leplezi !e. ö arra hívta fel a protestánsokat, hogy a „másodrendű dogmatikai különbségekről“ mondjanak le és így csatlakozzanak az antibolse- vista „keresztény fronthoz“ a pápa vezetése alatt. Dr. Rögner, a francia protestánsok vezetője, az Egyetemes Egyháztanács egyik elnöke a Figaro munkatársának ezeket mondotta: — Mi, protestánsok, évek óta örömmel üdvözöljük azt a másik „visszatérési“ folyamatot, amelyről nem beszélt a pápa. Ez pedig: számtalan katolikus ember visszatérése az evangélium tanulmányozásához és megszív- leléséhez. Mi csak a Biblia igazságaihoz való visszatérésben tudjuk elképzelni a keresztyének egységét, ez azonban gyökeresen kü'önbözik a Vatikán politikai szempontjaitól. (ET) Dunai alkonyat A borús ég alatt virágzó némaság indái fognak át olyan a békesség, akár a pázsit, ritkás bokor közén egy kecskegida feje látszik, szemközt a víz s köröskör az ég rég nem kérdem mármeddig és miért, a csecsemő ökölbeszorított keze tenyérré simul, ha kinyúlik a halott, mert elereszti a világot s lefejtik róla a világ, félszárnyú széltől susognak a fák, a színek fölvibrálnak, egybefolynak, a föltámadás fénye homlokomra olvad. Vidor Miklós.
