Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-08-13 / 33. szám

Evangélikus Éle* Isten $2-.Úszód népe között Látogatás a délszabolcsi egyházközségekben Találkozásom Vietórisz Józseffel Hárman voltunk a selyemutcai lel készi hivatalban Nyíregyháziéi. Margócsy Emil az egyházközség fel­ügyelője, Fährt/ István a gyülekezet fiatal lelkésze és a riporter, akinek feladata, hogy tájékoztassa e gyüle­kezet életéről a testvérgyülekezeteket. A le’.készi hivatal alacsony, mestergerendás paraszt- szoba. Fehérre meszelt falak, egy­szerű berendezés. Nincs benne sem­mi a hivatalok tintaszagú zordságá­ból, feszélyező légköréből, ezért szívesen is keresik fel a Nyíregy­házán időző tanyai hívek. Az egyliázkö/ség óriási területén 2.800—3.000 hívő él. A híveket két lelkész gondozza: Megy er Lajos és Fábry István. A térkép fölé hajolunk s Fábry lelkész megmutatja az egyházköz­ség területét. — Úgy kell elképzelni, hogy Nyír­egyháza egy kör középpontja. E köré kb. 50 km-es sugarú körivet húzunk s megkapjuk az egyházköz­ség területét. Ezen a területen szét­szórva élnek híveink. Hatalmas munka volt a gyülekezet tagjait fel­kutatni és összeszedni, de ma már a területen lakó minden evangélikus szerepel nyilvántartásunkban. A szekrényből előveszi a gyüleke­zeti kataszter dobozát, amelyben példás rendben sorakoznak a kar­tonok. A hívek lekipásztori szem­pontból fontos adatait a lelkészek gyűjtötték össze s a nyilvántartást Margócsy felügyelő készítette el. Eb­ből és még sóit más mozzanatból is kitűnik az a példaadó összhang, amely a lelkészek és a felügyelő kö­zött uralkodik, testvéri megértésben és munkában. Templomok képei függenek a falon. Nagy szere­tettel és büszkeséggel beszélnek ró­luk. — Nyírszőlősön, Kálmánházán és Érpatakon vannak templomaink. Ez a geszterédi imaházunk. Itt pedig a borbányai templom terve látható. Ma már falai is állanak s nemsokára tető alá kerül. Az épülő templom felé fordul ma a gyülekezet s min­den erejével igyekezik befejezéshez juttatni az épületet. Jellemző a bor- bányaiak templom után való vágya­kozására az alábbi eset. Az épület- anyagot szállító teherkocsi megérke­zett Borbányára. Éppen szombati napon. Ivét nap halasztást szenve­dett volna a kirakodás, ami egy­részt az építésben jelentett volna ké­sedelmet, másrészt anyagilag, a drága fekbérrel terhelte volna meg a gyülekezetét. Híveink az istentiszte­letre kiszálló lelkésztől azt kérték, hogy adjon engedélyt a vagon kira­kására vasárnap délelőtt, hiszen ez­zel a munkával is Isten dicsőségét kívánják szolgálni. S megindult a munka. Egyházi énekek hangja mel­lett hordták a követ, téglát, geren­dát a templomtelekre. A munkások között nemcsak evangélikus, hanem más vallásúak is voltak, akik velünk együtt szívügyüknek tekintették az Ür házának épülését. — Milyen a lelkészek munkabeosz­tása — kérdezem. — Az egyházközséget két részre osztottuk, két egymástól független munkaterületre. Ez természetesen csupán a lelkipásztori munka meg­könnyítését célozza s nem az elkülö­nülést. A két lelkész rendes heti munkája a következő: 30 iskolában a hitoktatás ellátása 39 órában, 8 istentisztelet, 6 bibliaóra, 6 imaóra. Ezek már maguk is szép számok, de még jobban érzékelteti a munka ne­hézségét, ha figyelembe vesszük a távolságokat, amelyeket meg kell tennünk egv-egy igehirdetői alkalom elérésére. Régebben igen változatos volt a közlekedési lehetőség. Gyalog, kerékpáron, kocsin, vonaton, moto­ron közlekedett a lelkész. Egy ré­gebbi adat szerint egy lelkész egy hónap alatt 900 kilométer utat tett meg, ami tehát napi 30 km-es telje­sítményt jelent. — Működnek-e a gyülekezetben önkéntes segítőm uni ósok? — Szép számmal vállalkoznak hí­veink erre a munkára s főleg a fiata­lok közül. Gondoskodunk arról, hogy megfelelő képzettségük legyen. A gyülekezet keretében is oktatjuk őket és különféle konferenciákra küldjük, hogy ott is tanuljanak. Nyíregyházi gyülekezeti termünkben és a tanyá­kon is rendszeresen tartunk közös­ségi napokat, amelyeken néha száz­nál is több résztvevő van. A gyüle­kezeti munkások nevelését szolgálja kis könyvtárunk is, amelyet nagy érdeklődéssel használnak - híveink. A pásztori szolgálat nagy segítsé­gére vannak hitmélyítő kiadvá­nyaink és a pásztorlevelek. A hitmé­lyítő füzetek minden napra szóló áhítatokat tartalmaznak, valamint a házi áhítatok és istentiszteletek rend­jét. A füzeteket ingyen küldjük meg minden családnak s csak önkéntes adományok fedezik a kiadás költsé- geit. A kis könyvtár könyvei magukon viselik a sokat használtság jeleit, ke­mény munkáskezek nyomait. Való­színűleg hasonlóan sokat forgatják a családokban az áhítatos füzeteket is. Megnézzük még a parókiát, a sza­badságát töltő Megyer Lajos laká­sát. Ebben az egyszerű falusi házban van a gyülekezeti terem is. Ajtaja mindig nyitva: szórványból a vá­rosba jövő hívek pihenőhelye. Itt beszéljük meg a csütörtöki nyirszőlősi látogatásunkat. Nyírszőlős kb. 6 km-re van Nyíregyházától. Le-^ szállunk a kisvasütról és körülvesz bennünket a nyírségi homok. A nap már a látóhatár szélén majdnem el­merült az ég acélkék tengerében. Hüs alkonyi szellő fujdogál. Még előttünk áll egy kilométernyi út a templomig. Útközben már találko­zunk a bibliaórára igyekvőkkel. Messzi tanyáról jönnek. Megérke­zünk a templomhoz. Korán jöt­tünk, de voltak, akik bennünket is megelőztek. Fiatalok, öregek, főleg asszonyok. A csinos, pirostéglás templom egy domb tetején áll. Fel van szerelve a templom minden tar­tozékával, minden szép liturgikus rendben. Az oltár körüli falakat freskó díszíti: szántóföldjén álló és a termésért hálát adó gazda az egyik oldalon, egy asszony kosará­ban szőlőfürtökkel a másik oldalon. Ismét a templom homlokzata elé megyünk. A hívek többen vannak már. A templom lépcsőjén ülnek s pihenik a hosszú út fáradalmait. — Ott ülnek hárman — mondja Fábry lelkész, — akik magas koruk ellenére nem mulasztanak el egyet­len istentiszteleti alkalmat sem, bár több mint nyolc kilométernyire lak­nak a templomtól. Megkezdődik a bibliaóra. Figyel­mes szemekkel, áhítatos tekintettel hallgatják az igét. Sajnos, az idő villámsebesen múlik s nekünk indul­nunk kell vissza Nyíregyházára. A gyülekezet azonban nem oszlik széj- jel, együtt maradnak még, közösen imádkoznak, énekelnek. Az ének­szó messzire kísér bennünket a sö létedő utcákon ... A vasárnapi terv szerint olyan szórványokba kellett mennünk', ahol nincsen templom. Va­das lesz az első állomáshelyünk. Ta­nyavilág. A tanyák egymástól 5—6 km-re vannak. A település Nyír­egyházától kb. 14 km-re fekszik. Az egyik presbiter „taligán“ jön értem a városba. Ez a kétkerekű könnyű kis kocsi az egyetlen jármű, amely közlekedni tud a süppedő homokon. A táj, amerre nézünk, bá­jos fasorokkal, fákkal szegélyezett szántóföldekkel nyugtatja szemün­ket. A kocsi lassan halad s bőven van időnk beszélgetésre. Vadason háromszáznál több az evangélikus. Havonta kétszer van istentisztelet. Legnagyobb fájdalmuk az, hogy nin­csen templomuk, s az iskolában kell az istentiszteleteket tartaniok. Egy öreg fasor zöld homályába for­dulunk be s csakhamar megérkezünk az iskolához. Kissé megkéstünk. A lelkész megelőzött bennünket kis motorján. Az iskolateremben már folyik az igehirdetés. A terem zsú­folásig megtelt. Felhangzik az ének, lelkes, csengő hangokon árad a dal­lam s magával ragad minden szívet. Istentisztelet után rövid igema­gyarázat és imaóra következett. A hívek más másfél órája ültek a padokban, de arcukról nem látszik az unalom vagy fásultság: lankadat­lanul figyel mindenki. Az imaóra végén kezet szorítunk a távozókkal s örömmel látjuk soraikban a sok legényt és leányt. Vedas evangélikus fiatalsága istentiszteleten tölti vasár­nap délutánjait. Az egyik presbiter barátságosan hív a tanyájára, de ne­künk mennünk kell tovább Butykára, mert ott is várnak ránk. Újabb taliga áll elő, egy presbiter testvér fogata s máris indulunk a hét kilométerre fekvő községbe. Fábry lelkész motorja már rég elhagyott bennünket. — Ez a terület, amelyen most ke resztül haladunk, 1944 telén csata­tér volt. Erre szorította vissza a Vörös Hadsereg a németeket. Bor­zasztó napokat éltünk át a felszaba­dulásig — mondja a kísérőm. Körülnézek, a harcok nyomait ke­resve. A vidék nyugodt síkját nem zavarja meg semmi sem. Mindenütt a szorgalmas és békés munka jelei. Aranysárga búzakeresztek fekszenek a tarlókon s a hatalmas gabonaföl­deket csak itt-ott szakítja meg a ku­koricatáblák zöld csíkja. Butykán egyik gyülekezeti tag házánál tartot­tunk bibliaórát. Sokat késtünk az út nehézsége miatt, de senki se tü­relmetlenkedett. A ragyogóan tiszta nagy szobából énekszó hangzik ki­felé. A tanyai hívek hozzászoktak ahhoz, hogy a távolságok • és aka­dályok miatt a lelkész sokszor kés­hetik s megérkezéséig sem maradnak tétlenül: énekelnek. Az igehirdetés utáni közös imádságban mindany- nyian résztvesznek. Rövid, egy­szerű szavú hálaadások és kérések hangzanak el, amelyek magukon vi­selik a szív mélyéből jövő őszinteség bélyegét. Az est sötétje már belopódzott a szobába. Már csak beszélgetünk s a hívek lassan távozni készülnek. Nekem is indulnom kell, hogy el­érjem a vonatot. A házigazda azon­ban nem enged el bennünket a nél­kül, hogy a terített asztalhoz le ne ülnénk. A vendéglátás után házigaz­dánk taligája visz ki az állomásig. Meleg kézszorítással búcsúzunk egymástól. A vonatablakból még lá­tom a visszaigyekvő kocsi körvona­lait s a motorján tovasuhanó lelkész alakját, s lassan mindent befed a sö­tétség. Eltűnnek az utak, a fasorok, a földek, a házak, csak a vonatablak világító négyszöge látszik a pálya mellett. Délszabolcsi tanyák szétszórt evan­gélikus népe, én láttam, hogy van, ami összetart benneteket távolságo­kon és sok nehézségen felül: az ige, az evangélium. Muncz Frigyes Gyülekezeti konferenciát tartott az elmúlt héten Pilisligeten a kőbányai gyülekezet. Apraja- nagyja képviselve volt. 4 évestől 74 évesig. A gyermekek részére Sátori Tilda vezetésével folytak az előadások, ahol a gyermekek a ma­guk módján elmélyülhettek a Mi­atyánk kéréseiben s azoknak a bibliai alakoknak rajzában, akiken Jézus tudott segíieni .s akiken nem tudott segíteni. A délutáni együtt- léteken a bibliai történetek a flanel- lograf képeiben színesedtek meg előttük, s ezekre bizony a felnőttek közül is "gyakran oda-odalopóztak gyermekké válni kívánó idősebbek. A felnőttek és érettebb ifjúság szá­mára külön folyt a program. Reggeli áhítatokon a Cantate énekeskönyv 34 éneke mellett mélyedtek el" a 12-ik zsoltárban^ A bibliakörök is ehhez fűződőén adtak alkalmat a gyakorlati keresztyén élet sok kér­désének megbeszélésére. A dél­előtti evangélizációt Görög Tibor tordasi lelkész végezte „Amint va­gyok sok bűn alatt“ címen. Délután meghívott előadók beszéltek az Apos­toli Hitvallás aktuális kérdéseiről. Este pedig a tíz szűz példázata ele­venedett meg esti áhítatokon a Cantate 91-ik éneke nyomán. Egy- egy konferencia értékét nehéz em­berileg lemérni, különösen ha részt­vevőiben oly sokrétű közösségről van szó, mint ennél. De jó azt bi­zonyságul elmondani, hogy termé­szettől fogva rakoncátlan és eleven gyermekek csendesedtek meg, nem fegyelmezés miatt, hanem az ige Íratására. Magyar gyülekezeteinkben talán kevesebben, de szlovák nyelvű gyüle­kezeteinkben mindenki ismeri a ne­vét, melyhez hatalmas, közkinccsé vált munka fűződik. Vietórisz József a Tranoszciusz fordítója. Tranoszciusz néven ismeretes az az énekgyüjtemény, amelyet Tranovszky György lip'tószentmiklósi evangélikus lelkész készített a legjelesebb szlovák, cseh, lengyel és német szerzők leg­szebb alkotásaiból, valamint a régi egyházi latinnyelvű énekeiből. A 781 oldalas kötet 1157 éneket tartalmazi Vietórisz József ma nyolcvankét éves. Nyugalmazott nyíregyházi gim­náziumi igazgató. Szemében fiatalos jókedv csillog, hangja friss és ele­ven. mikor élete munkájáról beszél. — 19'34-ben fejeztem be Tranosz- ciusz fordításomat, amelyen három esztendeig dolgoztam. A három év minden egyes nap ján egy vagy több éneket fordítottam. A kész szövege­ket nyelvi és költői szempontból is többekkel átnézettem. Megboldogult Gccluly Henrik püspök és Kelló Gusz­táv lelkész voltak munkámban igen nagy segítségül. A munka célja az volt, hogy az énekgyüjtemény gazdag­sága egyházunk szlovák nyelven nem tudó hivő serege számára is hozzá­férhető legyen, másodsorban pedig forrásmunka akar lenni a Magyar Tranoszciusz az utána szerkesztendő magyar énekeskönyvek számára. Az első törekvés eredményességét az mu­tatja, hogy a könyv első kiadása tel­jese elfogyott- A második pedig ab­ban érte el célját részben, hogy az új szarvasi énekeskönyv több éneket vett át a gyűjteményből. — Milyen más hymnológiai mun­kássága van igazgató úrnak? — kér­dezzük. — Mindig nagy szeretettel foglal­koztam egyháziunk énekkincsével. Ma­gam is több egyházi éneket szerez­tem. De különös érdeklődéssel for­dultam a reformáció korabeli ének- költészet felé. Ezen a téren való mun­kálkodásom eredménye egy 50 német ének fordításából álló gyűjtemény. Mindenekfelett pedig az egyik leg­nagyobb fordítási nehézséget okozó ének, Lutherünk „Erős vár“ című énekének fordítását tartottam fel­adatomnak. Fordításom a „Harang­szó“ pályázatán első díjat is nyert. — Ismerős sokak előtt egy régeb­ben megjelent munkája a „Verses kis biblia“, a gyermekek részére. Van-e -clhhez hasonló más munkája is igazgató úrnak? — Egyik legkedveisebb munkám a Avro Manhattan „A Vatikán a ha­ladás ellen“ című könyvét adta ki a Szikra a könyvnapra. A könyv erede­tileg The Catholic Church against The twentiehth Century címet viseli és ta­valy jelent meg Londonban. A könyv­ben Manhattan azt bizonyítja, hogy a katolikus egyház és irányító köz­pontja, a Vatikán hosszú történelmi fejlődés /során mindvégig rendsze­resen beavatkozott a világpolitikába. A könyv arra is rámutat, hogy a Vatikán az egyes országok katolikus egyházain keresztül szüntelenül azon igyekezett, hogy meghosszabbítsa a reakciós rezsimek és rendszerek éle­tét, hogy megvédje a kizsákmányoló osztályok kiváltságait. .A könyv sok helyen bizonyítja, hogy a Vatikán he­vesen gyűlöli a szocializmus, a demo­krácia és a kommunizmus eszméit és nem elégszik meg a haladó eszmék el­len folytatott propagandával, ellenke­zőleg, arra törekszik, hogy az ellen­ségeit megsemmisítse. A Vatikán, Manhattan szerint, nem­csak irányítója a katolikus egyház­biblia költői részeinek magyar versbe szedése. Ezzel a munkává! úgy­szólván állandóan foglalkozom. Nincs az Írásnak olyan könyve, amelyből ne fordítottam volna verses részlete­ket. Ezek között szerepelnek első­sorban az) ó-testamentomi költői könyvek részei, Jób, Zsoltárok, Példa­beszédek, Prédikátor, Énekek-Éneke című könyvekből a nagy próféták könyveiből. De sok költői rész van az új-testámentomi könyvekben is. Így elsősorban Jézus példázatai kö­zölt van sok igen alkalmas a verses formára, azután"' tanításai közül is sok akad. S nem utolsó sorban Jé­zus élettörténetének verses formája alkalmas arra, hogy könnyen elsajá­títható és emlékezetben tartható le­gyen. Nagyon szép munka a Jelené­sek könyvének versbeszedése is. A felsorolt részek már készen vannak s kiadóra várnak. Nyugalomba vonu­lásom óta ez a munkáim. — Nem fárasztó nagyon az ilyen­fajta irodalmi munka ebben a magas életkorban? —' Fiam — felelte Vietórisz Jóasef — engem az éltet, hogy dolgozom. Valóban Vietórisz József éleiét ma is a munka jellemzi. Állandó iro­dalmi munkássága mellett tevékeny részt vesz a nyíregyházi egyház- község életében, mint annak tisztelet­beli felügyelője, előadásokat tart az egyházközségben. Ezeken kívül figyel­mével kíséri az egyház énekügyi bi­zottságának munkáját és bizonyos kérdésekben az újonnan megjelent énekesfüzeütel kapcsolatban bírálat­tal és tanáccsal is szolgált. Ritkán találkoztam emberrel, aki ennyit dolgozott és öregségében is ennyire aktívan foglalkozott munká­jával. Mindenekfelett megható volt az a szeretet, amelyik szavaiból sugár­zóit munkája ós egyháza iránt. A nyíregyházi Sós-tó erdővel öve­zett partján öreg fák árnyékolnak be egy csendes kis tisztást. Itt padok és zöld gyep nyújtanak pihenést a sétá- lásban elfáradtaknak. A hely neve „Vietórisz-pihenő“. íme, Nyíregyháza mennyire találóan adta megbecsülé­sének jelét. Pihenőt nevezett cl arról a költőről, aki még. késő öregségé­ben sem pihen, de müveivel üdülést, nyugalmat és pihenést szerzett sok megfáradt szívnek. Azt hiszem, egy­házunk is úgy becsülné meg leg­jobban Vietórisz. Józsefet, ha alkotá­sait arra használná, $ tényleg minél többen használnák:, amibe szánta; lelki üdülésre. nak, hanem diplomáciai és politikai központ is, amelyhez 1945-ben ötven­két állam küldte el diplomáciai meg­bízottait. Ami a Vatikán diplomatáit illeti, az egyes országokban az egész katolikus hierarchiában engedelmes ügynökséggel rendelkeznek. Manhattan a könyvében bemutat­ja, hogy a: német és az olasz fasiz­mus veresége után a Vatikán azonos politikát folytat most Amerikával és az USA-t klerikális fasiszta típusú állammá akarja átlakítani. Érdeke­sen leleplezők azok a fejezetek, ahol a Vatikán és az Egyesült Államok azonos gazdasági érdekeltségeit bi­zonyítja. Manhattan könyve kitünően megírt és adatokkal jól alátámasztott munka és a demokratikus világ számára nagy értéket jelent. Manhattan köny­vében a béke ügyének használ akkor, amikor arra a nagyarányú politikai manőverre mutat rá, amely a Vati­kánból indul ki és amely a békemű­vet állhatatosan fenyegeti. L. K. I Wimp as sing ballon-, lódén-, esőkabár és gumiáruk szaküzlefe ismét csaU V Sztálin - út 8 (volt Andrássy-űt) * Telefon: 12 7—99'! „A Vatikán a haladás ellen“

Next

/
Thumbnails
Contents