Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-08-06 / 32. szám

2 Evangélikus Élet „A népi demokrácia helyesli a hazafias papság mozgalmát, céljait és törekvéseit“ Nagy taps fogadta Darvas József vallás- és közoktatásügyi miniszter felszólalását. A miniszter a Magyar Népköztársaság kormánya nevében köszöntötte az értekezlet résztvevőit és őszinte örömmel üdvözölte a nép­hez hű, hazafias katolikus papok mozgalmát, amely mozgalomnak ez a mai értekezlet egyik nagyjelentőségű állomása. Hangsúlyozta, hogy népköztársaságunk kormánya he­lyesli ezt a mozgalmat, céljával, törekvéseivel egyetért. Sőt — a nélkül, hogy bármi módon bele akarna szólni ebbe a spontán mozgalomba — örömmel támogatja fejlődését. A katolikus hívők, az alsó papság nagy többsége is helyesli, tá­mogatja ezt az egészséges, bátor moz­galmat, amelynek célja az állam és az egyház közti megegyezés elősegí­tése, a magyar dolgozó nép ihősi munkája mellett való kiállás és nyílt, félreérthetetlen odaállás népünk béke- harcához, ahhoz az igazságos harc­hoz, amelyet ma a népek százmilliói folytatnak világszerte a béke megvé­déséért, az imperialista háborús uszí­tok ellen. — Akik ma itt megjelentek —foly­tatta Darvas miniszter —, azokat nem az egyházi Ihierarchia fegyelme parancsolta ide. Sőt, voltak próbál­kozások, még fenyegetések is egyes egyházi elöljárók, püspökök részéről, hogy az egyházi fegyelemre való ha­mis hivatkozással elriasszák a részt- Venni akarókat. Ha volt mégis pa­rancs, amely az itt való megjelenésre kötelezte azokat, akik minden fenye­getés ellenére eljöttek — az a saját lelkiismeretük parancsa volt] Nyilván nem véletlen, hogy ezen az érte­kezleten többségben a vidéki, a falusi plébánosok, a munkásne­gyedek papjai, a dolgozó nép kö­zött járó szerzetesek, a nép életét közelről ismerő alsópapság tagjai vesznek részt. ök látták, milyen volt a népelnyomó múlt, ők látják, mennyire más a je­len s tudják, hogy felszabadult né­pünk hogyan gondolkodik a szabad- sás megvédéséről, az új élet építé­séről, a békéért való elszánt küzde­lemről. Hivatkozott a miniszter azokra, akik a kormány és a püspöki kar képviselői közti tárgyalásokra való tekintettel feleslegesnek tartják ezt a mozgalmat. — A tárgyalások kimene­teléről helytelen lenne idő előtt nyi­latkozni, de én úgy hiszem, hogy ép­pen ez a mozgalom lehet egyik fő- biztosítéka unnak, hogy ezek a tár­gyalások végre csakugyan eredmény­nyel fejeződjenek be. Voltak, akik aizt hangoztatták, hogy ez a mozga­lom veszélyezteti a tárgyalások sike­rét. Nyilvánvaló, hogy ez csak ha­mis ürügy azok részéről, akik nem akarják azi állam és az egyház közti megegyezés1!. Mi úgy látjuk — s eb­ben bizonyára a püspöki kar őszin­tén megegyezést kereső része is egyet­ért velünk —, hogy a néphez hű, hazafias katolikus papságnak ez a megmozdulása nemcsak nem árt, ha­nem nagyon is használ a megegye­zés ügyének. Ellenben valóban árt azoknak a reakciós politikai szándé­koknak. amelyek a nép ellen s az egyház kárára spekulálva továbbra is szeretnék fenntartani, sőt ha lehet, még jobban elmérgesíteni az állam és a katolikus egyház közötti áldat­lan viszonyt. — A mozgalom elindítóinak nyilat­kozatai, az itt elhangzott felszólalá­sok is egyformán hangsúlyozták mind az egyházhoz, mind az államhoz való hűséget. Ezl teljesen helyes és mi ezt nemcsak megértjük, hanem termé­szetesnek is tartjuk. Mi soha nem követeltük és nem is fogjuk követelni sem a katoli­kus egyház, sem más egyház egyetlen papjától, egyetlen hívé­től sem, hogy legyen hűtlen egy­házához, vallásos meggyőződésé­hez. A Magyar Népköztársaság alkotmánya hazánk minden pol­gára számára biztosítja a teljes lelkiismereti szabadságot és mi népünk alkotmányát tiszteletben tartjuk. Mi azt vall juk, hogy a nép államá­hoz és az egyházhoz való hűség tel­jesen összeférnek. Ellentétbe kerül-e egyháza tanításaival, hittételeivel az a katolikus pap, aki 'bátran, félreért­hetetlenül kiáll a népi demokrácia nagy szociális vívmányai mellett, a földreform mellett, a tőkés kizsák­mányolás megszüntetése mellett, a kulturális színvonal emelése mellett? Ellentétbe keriil-e egyháza tanításai­val, hittételeivel az a pap, aki szereli hazáját, népét s aki maga is segíteni akar népének az építésben, a haza felvirágoztatásában, a béke és a sza­badság megvédésében? Ellentétbe ke­rül-e egyháza tanításával, hittételei­vel az a pap, aki küzd a háború bor­zalmai ellen, aki elítéli az1 atombom­bát, az imperialista háborús uszítást, az amerikaiak koreai agresszióját, védtelen asszonyok, gyermekek bar­bár legyilkolását? Nem —1 én úgy hiszem, nem kerül ellentétbe, sőt teljesen egyháza, vallása igazi szelle­mében cselekszik, ha így cselekszik. Népünknek ma már van ereje, hatalma ahhoz — folytatta —, hogy megvédje mindenkivel szem­ben azt, aki a hozzá való hűség útját járja s ma már nem üldöztetés jut nálunk osztályrészül annak, aki a haladásért, az igazságért munkálkodik. — Tudom, hogy azért ennek az egészséges, becsületes mozgalomnak nem lesz teljesen sima az útja. Van­nak s lesznek, akik mindent elkövet­nek, hogy rágalmazzák a 'benne részt­vevőket. Azok, akik az egyház mögé bújva a régi rendet védik, akik ellen­zik az állam és egyházi megegyezését, akik akár egy harmadik világháború árán is szeretnék visszahozni a nép­elnyomás rendszerét. De én bizonyos vagyok benne, hogy e mozgalom résztvevőit nem lehet megfélemlíteni, mert tudják, hogy az igaz utat jár­ják. Dolgozó népünk nevében, nép- köztársaságunk kormánya nevében ígérhetem, hogy ott állunk a mozgalom mellett, ha kell segítséggel és védelem­mel is. Ha szükséges, nem mulasztjuk el bár­kinek is tudomására hozni, hogy népi demokráciánkban senkire nézve a katolikus papokra nézve — sem jelenthet az hátrányt, ha a demo­krácia, a haladás, a béke őszinte híve — fejezte be lelkes tapssal fo­gadott felszólalását Darvas József miniszter. A többi felszólaló A vallás és közoktatásügyi minisz­ter beszéde után dr. Körinek József lelkész, Balázs Alfonz minorita szer­zetes, dr. Sebella István nyirbélteki görögkatolikus plébános, Csikbán- falvi Kelemen nyírbátori hitoktató, Pál Ferenc hitoktató, Werner Kornél vecsési plébános, Patócs József mo­hácsi hitoktató, Matula Szeratin szen­tesi kapucinus szerzetes, dr. Láng Alán novai-ibrányi premontrei plébá­nos, Halmos Béla budapesti segéd­lelkész, Kajnár Ferenc budapesti hit­oktató, dr. Donát József plébános, Bódis Andor plébános szólaltak fel. A szónokok kiemelték, hogy egy pil­lanatra sem engedik magukat meg­téveszteni a háborús uszítástól és ezért írták alá valamennyien a béke­ívet. Kiemelték, hogy „a béke ellen­ségei félnek a szocializmus megerő­södésétől, mert féltik a profitjukat. A koreai népet megtámadó háborús gyújtogatok ellen minden falu, min­den város békeszerető papja, népével együtt tiltakozik“. Ezután Horváth Richárd válaszolt a felszólalásokra. Válaszát ezekkel a szavakkal fejezte be: „embertől-emberig, paptól-papig kell mennie a felismert igazságnak. Hűség egyházunkhoz, megértés, biza­lom és hűség népünkhöz, édes ha­zánkhoz, népi demokráciánkhoz). Ez a mi hitünk, ez a mi reményünk, ez a mi akaratunk“. Balogh István ugyancsak a zárszó jogán válaszolt a felszólalásokra. Eziután Gábris Grácián budai fe­rencesrendi plébános előter jesztette a határozati javaslatot, melyet az érte­kezlet résztvevői egyhangú lelkese­déssel fogadlak. Az 1950 augusztus 1-én, a Központi Eggetem dísztermében megtartott or­szágos katolikus papi értekezlet a következő határozati javaslatot fo­gadta el: Az értekezleten résztvett és az or­szág valamennyi egyházmegyéjéhez tartozó katolikus papok és szerzete­sek kijelentik, hogy hűséges papjai a római katolikus Anyaszentegyház- nak és annak fejének, hű állampol­gárai a népi demokratikus magyar államnak. Papi és állampolgári köte­lességüknek tekintik lelkipásztori hivatásuk teljesítését, a dolgozó ma­gyar nép nagy országépítö munkájá­nak támogatását és a tarlós béke bizitosításáért indított harcban való tevékeny részvételt. Ezért elhatároz­ták: 1. akarják az Egyház és az állam közötti sürgős és teljes megegyezést, az Egyház és az állam törvényeinek kölcsönös tiszteletbentartásával. Ezért örömmel üdvözlik a püspöki kar és a népi kormány képviselői között megindult tárgyalásokat és a maguk részéről egész erejükkel elősegíteni kívánják ezieket, 2. a papság és a dolgozó nép kö­zötti bizalom helyreállítása érdeké­ben kifejezik hűségüket a népi de­mokrácia állama, a Magyar Nép- köztársaság iránt. Ezt annál is in­kább igaz, hazafias kötelességüknek tekintik, mert a magyar nép szociá­lis felszabadítását, emberi rangra emelését tekinti a népi demokrácia a maga legfontosabb céljának és azt hirdeti, amit a papság is vall, keresz­tény hite szerint: „Legfőbb érték az ember“. Kijelentik, hogy az ötéves népgazdasági terv megvalósításáért mindent megtesznek, hogy szintén hozzájárulhassanak a magyar nép anyagi és szellemi életszínvonalának emelkedéséhez. Szembeszállnak min­den olyan külső és belső reakciós törekvéssel, természetesen elsősorban a soraikon belül jelentkező reakció­val, mely az1 ötéves terv megvalósítá­sát, a szocializmus építését hátrál­tatni, szabotálni igyekszik. Nem akar­ják, hogy a katolikus Anyaszentegy- házat a reakció a maga céljaira fel­használhassa. Nem siratják vissza a múlt szociális igazságtalanságait. Előre akarnak haladni a néppel ha­zafiasságban, szeretetben, munkában összeforrva, 3. fenntartás nélkül támogatják a magyar nép békeharcát és ebből te­vékenyen ki akarják venni a maguk részét, szem előtt tartva Krisztus Urunk hegyi beszédének e monda­tát: „Boldogok a békességetek, mert ők Isten fiainak hivatnak“. Ezért egyhangúlag csatlakoznak a stock­holmi békefelhíváshoz és felszólítják mindazon paptestvéreiket, akik e fel­hívást még alá nem írták, tekintsék az aláírást sürgős katolikus köteles­ségüknek, 4. mivel a tarlós béke megvédése egyaránt érdeke az Egyháznak és az államnak, a papságnak és a dolgozó népnek, elítélik az) imperialisták há­borús uszítását, a gyarmati és fél­gyarmati népek szabadságharcának elnyomását célzó imperialista hábo­rús beavatkozásokat. Az igazi keresz­tény humanizmus nevében 'tiltakoz­nak az atombombának propagálása és használata ellen. Megbélyegzik azokat, akik a koreai háborúval kap­csolatban az atombomba használatát követelik. Tiltakoznak a koreai pol­gári lakosság, a védtelen városok és falvak elleni bombatámadások ellen, 5. azi állam és az Egyház megbé­kélése, a dolgozó nép és a papság együttműködése érdekében kívánatos­nak tartják, hogy a néphez hű pap­ságot és szerzeteseket az államhata­lom teljes erejével támogassa hiva­tásának teljesítésében, az ország új­jáépítéséért, a 'tartós békéért kifej­tett munkájában. Ezután az értekezlet elhatározta, hogy a megindított mozgalom veze­tésére megalakítják a Katolikus Pa­pok Országos Békebizottságát. Az értekezlet tizenöttagú állandó bizott­ságot küldött ki azzal, hogy az a 'tizenöt tag szükség szerint harmincra egészíthesse ki önmagát. Vető Lajos és Péter János püspökök felszólalásai az ünnepi vacsorán Az országos papi értekezlet részt­vevői kedden este a Béke-szállóban közös vacsorán vettek részt. A va­csorám megjelent Darvas József közoktatásügyi miniszter, Péter Já­nos református püspök és Vető Lajos evangélikus püspök. A vacsora során Péter János református püspök pohárköszöntő­jében üdvözölte a római katolikus papokat. Hangsúlyozta, hogy az a megegye­zés, amelyet a református egyház a magyar nép államával kötött, hasz­nára volt az egyháznak; a keresztyén tanítás integritását nem csorbította, sőt igazi egyházi hivatásában és fel­adatvállalásában megerősödött. — A református egyház nevében — mondotta végül — szeretettel kö­szöntőm az egyházhoz és néphez hű római katolikus papok mozgalmát s bízunk abban, hogy mindazok a római katolikus lelkészek, akik egy­házuk és népük időszerű kérdéseit és azok helyes megoldását felisme­rik, meg fogják találni az utat eh­hez a mozgalomhoz. Péter János nagy tapssal fogadott pohárköszöntője után az evangé­likus egyház nevében Vető Lajos püspök üdvözölte az értekezlet részt­vevőit. — A kapitalizmusnak a korszaka lejárt —- mondottal. — A szocializ­mus az a társadalmi életforma, amely emberhez méltó, igazi életet biztosít az embereknek. Most az a kérdés, hogy a keresztyénség ho­gyan találja meg a helyét ebben az új életformában. Boulier abbé egy­háza iránti szeretethöl harcol a bé­kéért. Nekünk népünk iránti szere­tettről kiindulva és egyházunk iránti szeretettől vezérelve kell munkánkat folytatnunk. — Meg vagyok győződve arról, hogy azok, akik egyházukat, népü­ket szeretik, a római katolikus pap­ság körében is meg fogják oldani a feladatot s meg fogják találni azt a módot, hogy a keresztyénség só és kovász tudjon lenni abban a nagy munkában, amelynek célja a szo­cialista társadalomnak a felépítése. Erős a> hitem és szent a meggyőző­désem, hogy a római katolikus pap­ság jó úton halad és meg tudja ta­lálni az utat a megegyezés felé a magyar népi demokratikus köztár­sasággal. Egyházam többi lelkészé­vel együtt is imádkozom azért, hogy a római katolikus papság meg­találja ezt a megegyezést és megér­hesse azt, hogy békében, szeretetben szolgálhassa a mi magyar népünket — fejezte be Vető Lajos püspök nagy tapssal fogadott pohárköszön­tőjét. Ezután dr. Széchg Antal proviká- rius, budapesti esperes-plébános mondott köszönetét az értekezlet résztvevői nevében az üdvözletekért. Dr. Balogh István felszólalása után P. Lombos László ferencrendi szer­zetes, apostoli helynök is felszólalt. Ferenöesrendi testvéreimnek nevé­ben ígérem — mondotta —, hogy azokat a szép eszméket, amelyek a mai értekezletünkön elhangzottak, minél előbb az életben is valóra vált­juk. Tovább akarunk haladni a meg­kezdett úton a közös szent cél: né­pünk boldogulása érdekében Hi­szem, hogy ez az út, amelyen hala­dunk, jó út, ha továbbra is ezt az utat fogjuk követni, az népünki bol­dogulására, javára válik. Pdrragi György rámutatott arra; hogy annak a mozgalomnak, amely ma elindult, nagy történelmi tradí­ciói vannak. Szent Benedek, Szent Ferenc, a forradalmi szellemű, né­pükhöz hű francia papok e nemes tradíciók hordozói. LÓDÉN, BALLON és esőkabát MARTON ÉS SZÁSZ, V„ Teleki Pál-utea 3 Uj orgonák építését, Javítását vállalja Rieger Ottó orgonagyár _______________Budapest, XIV., Püredi-u. 41. — Telefon: 297-023_________ Gy ülekezeti h í r e k EBBSaBaSBOnSfeBB Dezséry László bányakerületi püspök a folyamatban levő kerületi adatfeüvé- teli látogatások során — melyet egyébként Hernádg Nándor, Csep- reghg Béla és Gádor András lelkészek végeznek — július hó 27-én megláto­gatta a gyóni lelkészi hivatalt és sze­mélyesen irányította a gyülekezet éle­tére vonatkozó tájékoztató adatfelvé­telt. A püspöknek ez volt az első egy­házközségi kiszállása. Veszprém A veszprémi egyházmegye évi ren­des közgyűlése az idén Veszprémbe jött össze július 12-én, Hering Já­nos esperes és Mihály Sándor ehmi felügyelő társelnöklésével, Turóczy Zoltán püspök vendég-jelenlétében. Megelőző este a püspök Igét hirde­tett a közgyűlést vendégül látó gyü­lekezetnek és a közgyűlésre megér­kezett kiküldötteknek. A közgyűlést* megelőző napon a lelkészi munka- közösségnek osztott Úrvacsorát Jakab Sándor gecsei lelkész. A mun­kaközösség délig tartó tanácskozá­sát — ahol megbeszélésre kerültek a lelkészi kar érdeklődésére számot tartó gyülekezeti hitéletre és anyagi életre vonatkozó időszerű kérdések — Dombi László pápai vt. lelkész megnyitóbeszéde vezette be. Ugyané nap délutánján tanácskoztak a kü­lönböző egyházmegyei bizottságok: a vallástanítási, belmissziói, alapítványi, véleményező bizottság, azután a Gyám- intézet, a Számvevőszék és az egyház­megyei Presbitérium. Határozataikat, javaslataikat az 'egyházmegyei közgyű­lés elé terjesztették. Az egyházmegyei felügyelő megnyitó beszéde után, a vendéglátó gyülekezet nevében dr. Zoltag Róbert felügyelő üdvözölte a közgyűlést. A tanácskozás a minden gyülekezetnek megküldött esperes* je­lentés alapján kezdődött. A püspök az egyházmegye tíz gyülekezetében vég­zett templom-, torony-, stb. szentelési szolgálatot, illetve igehirdetői szolgála­tot, az esperes, aki az elmúlt közigaz­gatási évben 35 hivatalos utat tett, 6 gyülekezetben espercsi egyházlátoga- lást is végzett. Isten iránt való hálával vette tudomásul a közgyűlés, hogy a gyülekezet hitélete általában élénk .és sok gyülekezel bei! tapasztalható az igeéhség, ami felelősségteljesebb mun­kára inti az egyház őrállóit. A gyülekezetek háztartása, bár egyre nehezülő, de a számvevőszék je­lentése szerint általában rendben tar­tott. örvendetes tudomásul szolgált Molnár Gyula gyámintézeti c. elnök­nek az a jelentése, hogy az idei gyűj­tés felül van a 8000 forinton és 2000 forinttal több, mint az előző évben. Van gyülekezet, amely 6—7—800 fo­rintnál többet gyűjtött. Így a gyám­intézet kerek számban 4000 fo­rintot oszthatott ki a gyülekeze­tek segélyezésére, még pedig ez összegnek nagyobb részét: 3000 forintot a templomépítő Siófok­nak szavazta meg. Helyesléssel vette tudomásul a közgyűlés, hogy a gyüle­kezeti felügyelői tisztség csaknem minden gyülekezetben helyben lakó egyháztaggal van betöltve, akik között igen sok az egyszerű földműves em­ber, de van három iparos foglalkozású felügyelő is. Tab Tabán vasárnap esti evangélizáló sorozat kezdődött. Már több va­sárnapon át folytak az evangélizáló előadások. Az első sorozat a „té­kozló fiú“-ról szólt. Ezt Jakus Imre lelkész végezte. A második evangéli- záció a Bibliáról, mint a Krisztusra vezérlő mesterről szólt. Ezt dr. Gyimesy Károly egyetemes missziói lelkész tartotta. Az evangélizáló esti sorozatot egyházzenei áhítat mélyíti el. Vágola Gyula Bach emlékezetében Bach-műveket adott elő orgonán. Ja­kus Sárika pedig evangélizáló éne­keket mutatott be.

Next

/
Thumbnails
Contents