Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-08-06 / 32. szám
AZ ORSZÁGOS LUTHER-SZÖVETSÉG LAPJA A magyarországi római katolicizmus a megegyezés útján írta: Dr. VETŐ LAJOS püspök jJj / A régi magyar közmondásban rejlő bölcseség szerin', mindenkinek elsősorban a saját háza előtt kell sepre- getnie. Mi evangélikusok ezt nagyon jól tudjuk. Tudjuk azt is, sőt alázatos bűnbánattal valljuk meg ismételten, hogy van nekünk most is elég sepre- getni valónk a saját portánkon, Mégis lehetetlenség, hogy a szomszéd házia- tája ne kerüljön olykor, a szemünk elé. Hiszen, ha a szomjSfed háza kigyullad, nagy veszedeleAArheti a mi hajlékunkat is s ha viszont a szomszéd valamit jól csinál, abból irigység nélkül és szíves örömmel tanulunk. Evangélikus híveink figyelmét most — nem tagadjuk — erősen leköti az a válság, amely a római katolikus papság körében za jlik. Az egyházi és a világi sajtóban megjelenő idevágó közleményeket fokozott érdeklődéssel olvassuk. Amilyen fájdalmasan érintett bennünket annakidején, a felszabadulás után az, hogy egyházunk legmagasabb vezetősége nem értéllé meg az idők szavából Isten megítélő, bűnbánatra indító, de egyben reménységgel is biztató üzenetét, csaknem úgy fájt Iáinunk, hogy a magyar római katolicizmus vezetősége reakciós politikai célok kiszolgálójává válik s a reakció szolgálatába akarja állítani a katolicizmus egész lelki hatalmát és erkölcsi tekintélyét. Hiszen a kercszt- ségen kívül sok-sok közös lelki értékünk van. Soha nem feledkezhetünk meg arról, hogy a katolicizmus Krisztus Urunk egyetlen nagy testének a része, azé a testé, amelynek másfelől a mi egyházunk is egyik tagja ... Istennek tetszett úgy vezetni a magyar nép történetét, hogy a magyar katolicizmus is egyre világosabban ismeri fel Isten igazságos ítéletét azon a kereszténységen és keresztyénségen, mely nem szolgálni akar elsősorban, hanem uralkodni a vékonyka uralkodó réteggel együtt a szegény dolgozó népen. Mi, Isten igéjén tájékozódó evangélikusok, most már örömmel látjuk, hogy vannak szép számmal olyan katolikus papok, akik a keresztyénséget sújtó ítéletben felismerik Isién világosan jelentkező kegyelmes ígéretét is s a nyitott kaput, amelyen Krisztus követeinek közös keskeny útja ma keresztül vezet. Sok súlyos vívódásba, nagy belső harcokba kerüli a magyar protestantizmusnak is, amíg felocsúdott csalóka ábrándjaiból s reálisan kezdte látni az új helyzetet, amelybe bizonyára nem Isten történelemformáló akarata nélkül került. Ebben a belső vívódásban lelkészeink és híveink egyaránt osztoztak. Pontosan így van ez ma a római katolikus egyházban is. Nem kétséges azonban, hogy mind a papság, mind a hivő nép soraiban egyre nagyobb lesz azoknak a száma, akiki a békét, a megegyezést akarják s felismerik azt, hogy a szocializmus a világnak Istentől akart új rendje, amelynek kimunkálása nagy és szép feladatokat ró a vallásra, közelebbről Krisztus híveire is. Mi, magyar protestánsok idestova két esztendeje kötöttük meg egyezményünket a magyar Népköz társasággal. Ezalatt az idő alatt mindnyájan tapasztalhattuk Révai József népművelési miniszter szavainak igazságát, mely szerint a protestáns egyházakkal kötött egyezmények jól beváltak és jól funkcionálnak. A háború során megrongálódott protestáns templomok százait javíthattuk ki tetemes állami támogatás alapján s a hívek áldozatkészségéből. Lelkészeink zavartalanul végezhetik Krisztus Urunk üdvözítő evangéliumának hirdetését s templomaink. vasárnapról-vasár- napra megtelnek a buzgó hívek seregeivel. A haladó katolikus papság augusztus 1-i országos nagygyűlése még folyik akkor, amikor ezeket a sorokat írjuk. Az egész ország dolgozó népe feszült érdeklődéssel tekint a nagyszámban együttlevő katolikus papságra. Mi evangélikusok, bizalommal és nyugalommal nézünk a katolikus papság országos nagygyűlésére. Meg vagyunk róla győződve, hogy a tisztánlátó, nem ábrándképek után futó katolikus papság meg tudja majd tenni azt a hatalmas lépést, amelyet az egész ország dolgozó népe vár tőle; meg fogja tudni magát szabadítani örökségképpen a múltból reámaradt reakciós vezetőségének halalmi lidércnyomásálól s megtalálja nemcsak a megegyezés útját a magyar népi demokráciával, hanem felismeri szerepét, jelentőségét a magyar nép jobb jövőjének kiépítése, a szocializmus megvalósítás« terén is. Hitünk és meggyőződésünk szerint ezt várja a katolikus papságtól az a szeretet, amelyre a szegények evangéliumának Krisztusa kötelezi őket s amely szeretet a hazafiasán érző katolikus papságban bizonyára most is erős. Ez Isten igéje Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint ujjonan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása áltat, romolhatatlan, szeplőtlen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra. I. Péter 1:3—4. „Míg e földön élünk, reménységben kell élnünk. Mert bár bizonyosak vagyunk, hogy hitünkkel mienk lett az újjászületés, a fiúság öröksége és Isten minden ajándéka, de mindez most még reménységben van félretéve és szemmel nem látható. Elzt nevezi Péter élő reménységnek. Reménységben várunk drága örökségre. Reménységhez pedig a hitünkkel jutottunk: Mert a sorrend ez: az igéből hit születik, a hitből újjászületés, az újjászületésből reménység, hogy teljes bizonyossággal tudjuk várni örökségünket.“ Luther Tíznapos tanfolyam a Luther Intézetben Augusztus 10—20-a között 10 napos gyülekezeti munkásképző tanfolyam indul a Luther Márton Intézetben, A tanfolyam elősorban családgondozók számára ad kiképzést. Jelentkezni lehet: Benczúr László igazgatónál (Bpest, VIII., Ullői-út 24) aug. 5-ig. Jelentkezési díj 10 Ft. A 10 nap költségei bentlakással és teljes ellátással összesen 100 Ft. (A kintlakók csak a jelentkezési díjat fizetik). Hozzunk magunkkal: kispárnát, lepedőt, takarót, bejelentőlapot. teljes Bibliát, jegyzet- füzetet, énekeskönyvet. Katolikus papok országos értekezlete a béke, az állam és az egyház közötti megegyezés mellett Kedden délelőtt kezdődött meg a harmincöt katolikus pap által összehívott országos papi értekezlet, amelyre az ország különböző részeiből nagy számban gyűltek össze .katolikus papok, szerzetesek. Az értekezlet színhelyét, a budapesti Tudományegyetem dísztermét zsúfolásig megtöltötte az értekezlet többszáz résztvevője. Az ünnepélyes alkalomra feldíszített falakon piros-fehér-zöld zászlók, világoskék drapériák, az emelvény mögött hatalmas hófehér drapéria, rajta kereszt és olajágat tartó bókegalamb. A drapéria fölölt a Magyar Népköz- társaság címere. Az értekezleten megjelent Darvas József vattás- és közoktatásügyi miniszter és az egyetem dísztermét zsúfolásig megtöltötték a budapesti és vidéki esperesek, plébánosok, hitakta- tók és szerzetesek. Az elnöki asztalnál foglalt helyet Darvas József miniszter, P. Lombos László ferenc- rendi szerzetes, apostoli ihelynök, dr. Széchy Antal provikárius, budapesti esperes plébános, dr. Horváth Richard cisztercita szerzetes és Rácz Károly szervita szerzetes. Az értekezletet dr. Széchy Antal nyitotta meg. Az értekezlet résztvevői vele együtt eliniádkozták a Vem Sanctét, a Miatyánkot és az Üdvöz- légyet. Széchy Antal dr. provikárius, budapesti esperes-plébános megnyitó- beszédében ezeket mondotta: — Meg akarjuk vitatni annak a módját, hogyan legyünk segítségére kormányunknak abban a törekvésében, hogy a magyar dolgozó népnek — túlnyomóan a mi híveinknek — szociális fejlődését biztosítsa. Állást foglalni akarunk a magyar dolgozó nép javára épúgy, mint az egész em— Az ilyeneknek a hangját azonban a felsőbbség valami egészen konok és elmaradott politikai felfogással, szerencsétlenül, magának szinte csalhatatlanságot követelő öntudattal — még politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális kérdésekben is. — elnémította vagy legalább is elnémítani törekedett. Jöttek a letiltások, a felfüggesztéssel való fenyegetések, a felfüggesztések. Horváth Richárd ezután így folytatta: — Hál’ Istennek, új kor jött el. A szocializmus kora. A jövő útja a szocializmus útja. És nem volt még a történelemben a kereszténység számára annyira veLe rokon, egylényegű, hozzá közelálló, új kort nyitó eszme- áramlat, mint éppen a szocializmus. (Taps.) Rámutatott, hogy a mozgalom nem áll egyedül, mert ugyanilyen forrás és kikristályosodás indult meg a szomszédos népi demokráciák katolikus papsága körében is és leginkább példaképek lehetnek ezen az úton a lengyel papok és püspökök, akik megmutatták, hogy lehet tenni valamit. — Mi római katolikusok vagyunk és azok is maradunk. De beriség érdekében a stockholmi béke- határozatok mellett. És amikor mindezekben a politikai kérdésekben állást foglalunk és kifejezzük készségünket népköztársaságunk kormányának támogatására, kifejezést adunk törhetetlen és változatlan hűségünknek minden hitelvi kérdésben a római Szentszékhez, hűségűnknek, .engedelmességünknek egyházi elöljáróink, püspökeink) iránt. Az üdvözlések után Horváth Richárd dr. cisztercita szerzetes tartotta meg az előadói beszédet. Horváth Richárd felszólalásában a többi között a következőket mondotta: — Korfordulón állunk. A múlt sohasem tér vissza. Amikor a középkor belcfordult a renaissance-ba, vagy a reformáció és ellenreformáció, vagy a francia forradalom vagy a kapitalizmus kialakult, akkor valami új és az emberiség történetében igen fontos dolog történt. Most még hatalmasabb és sorsdöntőbb az, ami elindult és ami valósul. És ehhez kell a magatartásunkat is szabnunk. — Meg kell vallanunk, azonban, hogy ez a felismerés a papság körében eleinte csak alig néhány ember sejtelmeiben, érzéseiben volt meg, majd alakult ki mindig világosabban az értelmükben és végülis öntudatuk erejében. És nem jent, barokk paloták hűvös szobáiban, hanem lent, inkább azok között az emberek között, papok és hívek között, akik benne állnak az életben, közvetlen közelből lélekzik be ennek az életnek a benyomásait, elsősorban a legegyszerűbb szerzetesek és a falusi papok lelkében, valamint néhány igen ma- gaskultúrájú katolikus értelmiségi ember, pap és világi meggyőződésében. különbséget kell tennünk hit, er. köles és politika, a Vatikán tanító tekintélye és a Vatikán politikája között. Nagy taps fogadta a következő kijelentését: jó lenne, ha e tekintetben a magyar püspöki kar is, minden félreértés elkerülése végett, követné a lengyel példát. — Nemcsak hirdetni kell a béke- gondolatot, hanem eselekrőleg ki is kell állnunk mellette és ha keil, harcolnunk is kell érette. Részt kell vennünk a békeszervezetek munkájában, külön papi békeszerve- zetet, békebizottságot is kell alakítanunk, el kell ítélnünk a háborús uszítást, a terrorbombázást, az imperialista háborúkat, te kell lepleznünk és meg Ikell bélyegeznünk a háborús bűnösöket. El kell ítélnünk az atombombát és meg kell bélyegeznünk minden spekulációt az atombombával kapcsolatban. — Együtt a békéért katolikusok, hívők és papok egyaránt, keresztények, kommunisták, együtt minden jóakaratú és jószándékú embert Faddy Ottmár ferencesrendi ház- főnök, Freész József segédlelkész, Pozsgai Pelbárt minorita lelkész felszólalásai utam Balogh István az egyház és állam viszonyáról szólalt fel, aki felsorolta mindazokat a hátrányokat, melyek az elmúlt évek során a katolikus egyházra .hárullak. Sajnos, erőfeszítéseink hiábavalónak bizonyultak. Balogh István azután rámutatott arra, hogy közel három esztendeje annak, hogy a magyar katolikus egyház olyan politika nyomán, mely a külpolitikai helyzetet kétségtelenül tévesen ítélte meg, zsákutcába jutott. A Népköztársaság új alkotmányának beiktatása kitűnő alkalom lett volna, hogy ez a már akkor mindenki által óhajtott megegyezés megtörténjék. Rákosi Mátyás niiniszterelnökhelyettes félre nem érthető módon adott kifejezést a kormány szándékának, amikor ezeket mondotta: „Demokráciánk a múltban csakúgy, mint a jövőben, szívesen kötne kölcsönös megegyezésen — amint ezt gyakran hangsúlyoztuk — és engedékenységeken alapuló szerződést. Az egyház érdekei tehát nincsenek veszélyeztetve és jogai: érvényesíthetők.“ Mi volt a válasz? A püspöki kar ugyan engedélyt adott arra hogy a papok letegyék a hűségesküt, maga azonban Rómára való hivatkozással kitért az eskü letétele alól, tárgyalásokat nem kezdett, az egyiház és az állam szétválasztásának módját egyoldalúan a kormányra bízta. Balogh István azután rámutatott a lengyel püspöki karnak a lengyel kormánnyal kötött megegyezésére és kijelentette, hogy a lengyel püspöki kar, mind olyan kötelezettséget vállalt, melyek a Rómához való hűséget nem érintik, a vallás törvényeivel nem ellenkeznek és teljesen kongruensen egy lelkiismeretes lengyel állampolgár kötelességeivel, vágyaival és törekvéseivel. Balogh István beszéde további során ismertette a csehszlovák papságnak hazafias magatartását és megállapította, hogy a hazafias csehszlovák papságnak köszönhető, mely Plojhár József vezetése alptt a kormány bizalmát élvezi és irígy- Iésreméitó helyzetet teremtett a maga számára. Balogh István elítélte az angol rádió zavartkeltő propagandáját és megállapította, hogy az eddigi hivatalos egyházi politika életveszélyesnek bizonyult, ezzel szakítani kell, ez ■ az, amit a püspöki kar is kétségtelenül belátott, amikor most végre odaült a tárgyalóasztalhoz. Belátta ezt a magyar katolikus papság is, amikor a tárgyalások sikere érdekében a mozgalmat megindította. Azok a plébánosok, akik az egyház és az állam viszonyát a maguk hatáskörében, már évek előtt vagy azóta szabályozták és népükkel, .híveikkel, a helybeli hatóságokkal egyetértve élnek és nyugodtan dolgoznak: a kérdést megoldották. De még az ilyen helyeken is nem ritkán nehézségeket okoz az egyházi hatóságok különböző .politikai magatartása. Vagy talán a békéért való harc volna nehéz egy pap számára? Erre még csak kitérni sem kívánok. A stockholmi határozatokhoz lelkesedéssel csatlakozunk. Folyt. 2. oldalon. A főpapság fenyegetései ellen *
