Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-07-30 / 31. szám
XV. évfolyam, 31. szám. Egyes szám ára 1 fonni 1950 július 30. AZ ORSZÁGOS LUTHER-SZC VÉTSÉG LAPJA Bach János Sebestyén Jakab levele az egyházhoz Csak e-fyy- szá Most, július 28-án múlt kétszáz éve, hogy a nagy német evangélikus zeneköltő, orgonista, zongorista meghalt. Csak halála után ismerték meg igazi hírét, jelentőségét és nagyságát; a lipcsei Tamás-templomi komoly, gót csarnoka, amely annyiszor zengette vissza Bach fenséges dallamait, azóta nemcsak a modern zene, de egyben az egész keresztyén zene szentelt helye lett. Különös büszkesége az evangélikus egyháznak Bach János Sebestyén működése és élete, amelyet mindig az Istenben való áhitatos elmélyülés és hűséges keresztyén alázat inspirált. Roppant politikai tragédiája mélységeiről, a felemelkedés útján a német nép ezekben a napokban visszafordul Bach csodálatos géniuszához, amely igazi, szép és humanista németséget jelent, nem mint az a nemzeti szocialista őrület, amely az emberiesség ilyenszerü magasságáról a Bach-féle és Goethe-féle németséget a vérengzés, a gyilkolás legsötétebb fertőzetéhe taszította. Bach valóban igazaid) és tökéletesebb németséget jelent, mint az a politikai és romantikus őrület, amely miatt nemzete az elmúlt évtizedek során kitagadtatott a művelt és érző emberiség közösségéből. De egyben a Bach-fajtá- jú németek jelentik a németség igazabb arculatát is és az ily géniuszok világossága mutatja meg nemzetének a felemelkedés útját is. Olyan tradícióból, olyan hagyományból született ez a nagy művész és ez a szerénységében és alázatában olyan ritka nagy ember, amely méltó a legnemesebb német és reformátort emlékekhez. Froberger, Buxtehude és más templomi orgonisták hagyományai nevelték a fiatal zenész érző lelkét. Holdfénynél másolta a drága kottákat, szüntelen szorgalommal és ez a vallásos és tanulékony szorgalom fokozta aztán yakságát, mely élete végén rákö- szöntött, éppen azokban az években, mikor zenéje csodálatos hangjai legjobban megvilágították tűnő életét. Tizenötéves korától küzd mereven konzervatív családjával, környezetével szemben az egyházi zene megújhodásáért. Lüneburgba megy és gyönyörű hangjával tagja lesz a Mihály- templom kórusának. Most ismerkedik meg nemcsak a német vallásos zenének összes részleteivel, de kora többi nagy zeneszerzőjével is. Ez a szüntelenül fejlődő, tanuló géniusz, akiben a lutheri reformáció mélységei zenei tökéletességüket érik el, egyben a legtágabb szellem is' és mohón fogadja magába a korabeli egész keresztyénség összes zenei eredményét. Miközben későbbi műveiben tökéletessé érik benne az úgynevezett „éjszaki bensőség“, kitárja lelkét az olasz zenének is, — különösen Vivaldi, a velencei katolikus pap-zeneszerző gyakorol rá maradandó hatást, az a Vivaldi, a „prete rosso“, a „vörös pap“, aki az oltári áldozat mellől is extázisában a sekrestyébe szalad, hogy egy-egy új zenei ötletét feljegyezze és aki a XVIII. századi Velence vallási lazasága, romlottsága közepette éppen a zenében látta meg a legtisztább oltári áldozatot... Változatosnak éppen nem volt mondható Bach pályája. Szerényen viselte előbb különböző kis német fejedelmti udvarokban a szokványos udvari zenész állását, hogy azután Hamburgon, Cellán, Líibeoken, Cöthenen, Weimaron keresztül Lipcsében találjon végleges állást a Tamás-templom kántoraként. Ekkorra tökéletessé érett már zenei művészete és szerte megismerték műveit ott, ahol a lutheri zeneköltészet virágzott; vendége-volt Nagy Frigyesnek is és a felvilágosodott, hitetlen porosz királyt is meghatotta művészete. Igen, ez a művészet egészen más volt, mint korának megmerevedett egyházi zenéje. Konzervatív kortársai azzal vádolták szüntelenül, hogy stílusa „egyházellenes“... De éppen ez jelentett olyan hatalmas újítást; Bach valóban megújította az egész egyházi zenét. Mendelssohn fedezte fel a XIX. század első harmadában újra Bach géniuszát; Scliuman egyik legnagyobb tisztelője volt; azóta mindenfelé /iocú-társaságok alakultak, amelyek’ népszerűsítették műveit; azóta Bach az európai zepe legnagyobb újítói, legkiválóbb nagyságai közé emelkedett. Szakított korszakának konzervatív és akadémikus stílusával, a hívő emberi lélek igazságát és bensőségét helyezte a zene középpontjába. Templomi kantátáiban, Máthé- és János-passiójában el- múlhatatlan hatást gyakorolt Beethovenre is, Wagner „Leitmotiv“- jai nem jöhettek volna létre Bach nélkül, a polifonikus és ellenpontos európai zene egyik megalkotója. Az evangélikus egyháznak dicsősége Bach János Sebestyén élete és működése. Hiszen egész működésével, minden hangjával a keresztyén igazságot és bensősé- get, a Krisztus iránti odaadást jelenítette meg. De Bach nemcsak egyedül a miénk, evangélikusoké, — ezt is ritka büszkeséggel mondhatjuk. Bach géniusza előtt meghajol az egész keresztyén világ, mint ahogy ő sem vonakodott sosem elismerni és felhasználni a nagy renaissance és barokk olasz és francia katolikus egyházi zeneszerzők műveit, eredményeit, újításait. Bach géniuszát, ezt a lutheri tőből sarjadt szabad, hű, igaz géniuszt tiszteli a katolicizmus is és passióit, kantátáit, oratóriumait gyakran hallják templomaikban felcsendülni elragadtatással a katolikus hívek is, istentiszteletük elemi részeként. íme, így válik Bach János Sebestyén a krisztusi békesség, szeretet, megértés és egység jelképes alakjává és tökéletes foglalatává, akinek szellemében egyesül a széttagolt keresztyén világ. (1950) üdv a karének mesterének, Bach szellemének hódolat, Kit szárnyszegelten el nem érhet Se szó. se hang, se gondolati Üdv a szerencsés oktatónak, Ki a nagyoknál mjg nagyobb, Kivel szemünk az Alkotónak Dicséretére felragyog! Szépéit rajongó szívverése, Kemény küzdelme, szenvedése Örökre élő példa lesz: A vértanúknak sorsa ez! Ünnep van ott, hol Bach-korálnak Zenéje zeng az ég felé: Magasba törve, mennybe szállnak Fohászaink az Úr elé. Bűbájos ihlet szent varázsa Izgatja lelkes ujjait, Hogy elménk sejtse, tudja, lássa, S érezze: halld, az Or van itt! Ha van seb, amely balzsamot vár, És áldozatra hív az oltár: Megszégyenül! a kárhozat, Miénk a legszebb áldozat! Ha szent helyünknek boltozatja Visszhangoztatja énekünk’, S lelkünk a szárnyát bontogatja, Míg áhítatba Tévedünk: Mély hitközösség fogja egybe A hívek minden láncszemét, Hogy ősi átkot elfeledve Küzdjön tovább az eszméért. Itt van miköztünk a te lelked, Mellyel szívünket átölelted; S hadd jöjjön élet vagy halál: Az Ige rendületlen ált! Érzéseinket, vágyainkat Szavakba szedni úgy lehet. Ha átragyogja álmainkat A szív, az agy s a képzelet! így lesz a zsoltár ritmusában A hang szózatja isteni! Örömnek szárnyán felmagasztal; Letörli minden könnyedet, És megnyugtatja lelkedet! Izzó szívedből halhatatlan S kimondhatatlan őserő Véget nem érő változatban Harsogva-zúgva tör elő! Új volt e hang, s úgy tűnhetett fel, Mint fáklyafény, mely szerteszét Ragyog, hatalmas lendülettel Hirdetve új-kor kezdetét! Ha zeng: a líra érverése, Ha dörg: a dráma lüktetése Hevít vagy olt, de elragad, Mert tűzeső, vagy könnypatak! Én nem tudom, nem is kívánom Idézni minden érdemed, Csak azt tudom, hogy e világon Magasbra julni nem lehet! Mert égi karnak harsonája Fogadja azt, ki életét Ily halhatatlan célra szánja Még akkor is, ha véget ért! így túl akármi változáson, Emelkedésen vagy bukáson Életrehívja orgonánk A kántoroknak kántorát! Victorisz József. Tízhetes tanfolyam a Luther Márton Intézetben Augusztus 10—20-a között 10 napos gyülekezeti munkásképző tanfolyam indul a Luther Márton Intézetben. A tanfolyam elsősorban családgondozók számára ad kiképzést. Jelentkezni lehet: Benczúr László igazgatónál (Bpest, VIII., Üllői-út 24) aug. 5-ig. Jelentkezési díj 10 Frt. A 10 nap költségei bentlakással és teljes ellátással összesen 100 Frt. (A kintlakók csak a jelentkezési díjat fizetik). Hozzunk magunkkal: kispárnát, lepedőt, takarót, bejelentőlapot, teljes Bibliát, jegyzet- füzetet, énekeskönyvet. „Atyámfiái ne legyetek sokan tanítók, mert tudhatjátok, hogy súlyosabb megítélés alá esünk. Mert mi (tanítók) sokat vé'keziünk. Ha valaki beszédéten nem vétkezik, az tökéletes ember, aki meg tudja fékezni sajátmagát. Ha ugyanis a lovaknak szájába zabolát teszünk, hogy nekünk engedelmeskedjenek, így egész testükéi igazgathatjuk. íme a hajók is, noha igen nagyok, és erős szél hajtja őket, mégis a kis kormánylapáttal oda fordíthatók^ ahova a kormányos szándéka akarja őket. Így a nyelv is kicsiny tag, mégis nagy dolgokra képes. íme a kis iűz is milyen nagy erdőt felgyújt! A nyelv is tűz, olyan a mi tagjaink között a nyelv, mint az igaztalanság összesége, amely az egész testet megfertőzi és lángba borítja életünket, őt m.gát pedig a pokol gyújtja fel. Mert minden természet: vadállatoké, madaraké, csúszómászó- ké és vízieké megszelídíthető és meg is szelídítette az emberi akarat, de a nyelvet senki emberfia nem szelídítheti meg. Fékezhetetlen gonosz az, tele halálos méreggel. Ezzel áldjuk az Atyaistent és ezzel átkozzuk az embereket, akik Isten képét viselik. Ugyanabból a szájból jön az áldás és az álok! Atyámfiái, nem szabadna ennek így lenni! A forrás sem ugyanabból a nyílásból csörgedeztet édeset és keserűt. Vagy talán teremthet a fügefa olajbogyót és a szőlőtő fügét? így nem adhat sós forrás édesvize!1. (3, 1—12). „Beszélni ezüst, hallgatni arany". Ez a közmondás mély értelmet takar. Az a keserű tapasztalat húzódik meg mögötte, hogy az emberi beszéd veszedelmes valami. Amikor az ember kinyitja a száját, egy zsilip nyílik meg és erők áradnak ki, amiknek maga a beszélő sem parancsolhat. Ügy kormányozza az embert a saját beszéde, mint a lovat a zabola s a hajót a kormánylapát, — mondja az apostol. S olyan hatalma van a beszédnek, minit a tűznek. A gyönge emberi szó minj a futótűz boríthatja lángra a szíveket, gyújtja fel a szenvedélyeket s pusztíthat, mint az erdő- égés. Egy-egy szónok bűvöletébe ejthet tömegeket s úgy játszhat az emberi szívek húrjain, mint a hangszeren, — pusztán a szó hatalma által! Ezért hallatlan felelősséggel jár a beszéd. Valahányszor megszólalunk, tudatában kellene lennünk annak, hogy egyetlen szavunk sem hangzik el valójában meghallatlan. Mindegyik gyógyít vagy sebez, botránkoztat vagy épít. Mi minden fordul meg az emberi életben azon, hogy elhangzik-e a döntő pillanatban egy döntő szó, vagy kimondatlan marad. Életet adhat és ölhet, boldogságot teremthet és dönthet romba egy kimondott, vagy elhallgatott emberi szó. S minden emberi beszéd, mintha átok alait lenne. Hányszor vergődik valaki a meg nem értés súlya alait. Nem tudja kifejezni azt, amit érez és gondol. Milyen gyarlók a szávak akkor, ha nagyot kellene hordozniuk. S minden emberi igyekezet és jóakarat melleit is mennyire ott lebeg minden kimondott szó felett a félreértés réme. Csak egy tiszta és igaz szó van: az Isten igéje. Minden emberi beszéd fertőzött és ■ méregbe mártott, mint a fúlánk, csak Isten beszéde élő és ható s életet teremtő. S milyen csodálatos: Isten ezt az Ö igéjét rábízta az emberi szó törékeny és tisztátalan edényére. Ember által, emberi nyelven szól Isten akkor, amikor velünk valamit közölni akaT, amikor hív és parancsol, áld és megbocsát. 1 Milyen félelmetes és végtelen felelősségű dolog igét hirdetni: emberi szánkba venni az Örökkévaló szavait s nyelvünkkel szólani a Mond- hatatlant! És ilyenkor derül csak ki igazán az emberi nyelv minden nyomorúsága. Most, amikor legdicsőbb feladatára vállalkozhatnék, most ,amikor a király követségében járhatna, most telik meg leginkább tévedéssel és hamissággal, önzéssel és homállyal. Vállalhatnók-e az igehirdetés szolgálatának roppant terhét, lutherka- bátban, vagy anélkül', ha nem fogózhatnánk mindig újra a bűnbocsánat mentségébe?! „A szívnek teljességéből szól a száj.“ Úgy van. Bűnös szívünk egyebet mit adhatna, mint önmagát? Szavaival úntalan elárulja magát az ember. Csak Isten igéje tisztíthatja meg szánkat, hogy megessék a csoda: a keserű forrás, az emberi szív békességet s áldást virágzik s fulán- kos ajkunk dicséri! Istent s testvéri csókkal illeti atyánkfiát. Groó Gyula Gyiijtsünk a koreai sebesültek kórházára R e ö k Iván, egyetemes felügyelő felhívása: Felhívjuk a lelkészek és az egyháziatok figyelmét, hogy a július 15-iki békenagygyűlés országos gyűjtést indított Korea népe megsegítésére. Az ev. egyetemes felügyelő kéri a híveket, hogy készséges szívvel hozzanak áldozatot a szabadságukért küzdő koreai szenvedőkért. R Református Konvent felhívása Korea megsegítésére Az Egyházi Tudósító jelenti, hogy a Református Egyetemes Konvent elnöksége az alábbi felhívást adta ki: „Felhívjuk lelkipásztoraink és gyülekezeti tagjaink figyelmét, hogy a július 15-i békenagygyűlés országos gyűjtést indított Korea népe megsegítésére. A magunk részéről is kérjük a híveket, presbitereket, lelki- pásztorokat, hogy készséges szívvel, példás módon vegyék ki részüket a segítő szeretet közös átdozathozata- lából.“ A felhívást a Református Konvent nevében Bereczky Albert püspök, lelkészi elnök és Kiss Roland főgondnok, világi elnök írta alá. A haladó katolikus papok Augusztus 1-én országos értekezletet tartanak P. Gábris Grácián budai ferencesplébános elnökletével értekezletet tartottak azok a római katolikus papok, akik az állam és egyház közötti megegyezés előmozdítására, a dolgozó magyar nép újjáépítési munkájának és békeharcának támogatására július 16-án felhívást bocsátottak ki az ország katolikus papságához. A felhívásban megjelölt célok megvalósítása érdekében augusztus 1-én, délelőtt 10 órára a budapesti Központi Egyetem épületében országos értekezletre hívják össze a katolikus papságot. A papi konferencia egybehívására és előkészítésére bizottságot választottak.
