Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-07-16 / 29. szám

XV. évfolyam, 2fl, szóm.

Egyes szám ára 1 fonni

I95ft július 16.

AZ ORSZÁGOS LUTHER-SZOVETSEG LAPJA

Egyházi ünnepek

Csehszlovákia ban

Vető Lajos tiszai püspök

1950 évi jelentése

Csehszlovákiában nagyszabású egyházi ünnepek fo'ytak le, melyek a csehszlovák egyháza,', jövőjére nézve kétségtelenül mély hatással lesznek s elképzelhető, hogy hatással lesznek a népi demokráciák egyházi helyzetére s még a világ kcresztyénségére is. Azok az állásfoglalások, amelyekhez ezeken az ünnepeken a csehszlovákiai keresztyénség jutott, olyan alap- veíőek, hogy belőlük széles perspektívában képzelhetőik el új fejlődés vonalai.

*

Luhacoviceben egg kis ökuméné gyűlt össze. Óriási jelentőségű, hogy Csehszlovákiára vonatkozóan ez az egyetemesség tükrözte az egész egyházi színképet ebben az országban. A csehszlovákiai egyházi képlet sokkal összetettebb, mint a magvar. Protestánsok számtalan árnyalata, csehszlovák nemzeti egvház, római katolikusok, görög katolikusok és orthodox«’; széles skáláján nyilatkozik meg a csehszlovákiai keresztyénség. Ezek mind együtt tudtak lenni a bizonyságtételben, a mellett a tétel mellett, amit a csehszlovák nép óriási többsége szivéből akar: „A szocializmus építésében az egyházak részvétele nemcsak lehetséges, hanerp szükséges.“ A békéért való küzde'em és a csehszlovák nép szocialista országépítésének ügyében az összes egyházak bejelentették érdekeltségüket és lelkes részvételűiket. Ez a jelentkezésük a luhacovicei konferencia nagy eredménye, amit az ezt követő nagy keresztyén tömeggvűléseken a csehszlovák nép hívő rétegei óriási le'ke- sedéssel fogadtak el. Luhacoviceben népes külföldi delegációk is hozzájárultak ennek az eredménynek kialakításához. Nikoláj metropolita vezetésével népes orthodox küldöttség jött a Szov'etúnióból. Hewlett Johnson canterbnrvi dékán vezetésével hattagú angol küldöttség, több mint 30 tagú lencvel katolikus küldöttség, németek, osztrákok, román és bolgár Orthodox küldöttség és a marmnr történelmi egyházak küldöttségei járultak hozzá a konferencia sikeréhez. A tárgyalási alap a béke volt és a béke alapgondolatából a haLdó ke- resztvénség biblikus mondaniva’ó ja bontakozott ki két nanon át folytatott számtalan felszólalásból s eredményezte, iho.gy a néphez hű és Krisztus tanításán eligazodó papok és hfvek seregei a legemherségesebb elvi alapokon tudnak találkozni korunk nagy kérdéseivel. Ez az &ku- méné töredékes volt, de bátor és egyértelmű. Nyoma sem volt annak az amszterdami kétfelé beszélésnek, ami a keresztyénség vi'ágegvségét évek óta jellemzi s aminek kátvujá- ból a nyugati keresztyénség hivatalosai alig tudnak kibújni.

*

A csehszlovákiai ünnepségek azért is úttöröek voltak, mert az egvház hivatalosainak állásfoglalását azonnal az egvház hívei elé terjesztenék. Az a megeevezés, amit ezek az egyházi nyilatkozatok kötö'tek a csehszlovák néppel, nem néihány egyházi vezetőember, vagv éppen valame'vik magas egyházi testület döntéseivé lettek csupán, hanem azonnal a hívő tömegek elé bocsáttattak szavazásra. Ez a ténv erős pecsétet nyomott a csehszlovákiai egyházak és a csehszlovák nép közö'en felismert érdekében kinyilvánított szolidaritásra egyház és nép között. Magvar viszonylatban tanulság mindebből az, hogy jó lett volna, vagy jó lenne ma is az egyház és az állam között kötött egyezményeket a nép szé'es rétegeivel ismertetni és szavazatát rá megszerezni. Legtöbb lelkészünk saját gyülekezetében sem végezte el ezt a

beszélgetést az' egyház népével. A római katolicizmus kérdésében pedig példamutató számunkra, hogy a csehszlovákiai római katolikus hazafias papság és a katolicizmus hatalmas hívő tömegeinek találkozása ezeken a konferenciákon bizonyára nagy lépést jelent azon az úlon, amely az egyház és állam megegyezéséhez vezet. A csehszlovák állam legelső hivatalos képviselőinek jelenléte ezeken az egyházi gyűléseken pedig ‘ azt jelentette, hogy az gllam alkalmat ad ezeknek a döntéseknek ilyen módon való tárgyalására és szívesen veszi a maga részéről is a papságnak és a hívő tömegeknek azl az elhatározását, hogv a szocializmus építésében az egyházak is résztvehetnek és részt kell venniük.

*

A protestantizmus vezetőszerepe a csehszlovákiai keresztyénség haladásában éppen olyan világos, mint amilyen világos Magyarországon is. Az összes protestáns felekezetek megtalálták helyüket a csehszlovák államban és szellemi erejűikkel, tömeghatásukkal és híveik mindennapos áldozatos munkájával tudnak hasznosakká válni népük életében. Állásfoglalásuk a római katolikus egyház papságénak jórészét is magával ragadta. A csehszlovák főpapság ugyanazt a maradi politikát folytatja, mint a magyarországi, az alsópapság körében azonban szé'es hu'lámokat ver a „hazafias papok“ mozgalma. Már évek vannak ennek a mozgalomnak hátamögött, de a mozgalom ellenállhatatlanul terjed és el fogja érni célját. A velelrádi katolikus ünnepségre 980 római katolikus lelkész jött el, holott a pápa előre kiátkozta azokat, akik ezen a gyűlésen résztvesznek. Az egyik haladó lelkészt hónapokkal ezelőtt beiktatták az egyik egyházmegye adminisztrátori tisztségébe, akit pedig a Vatikán szintén kiátkozott. Ez a beiktatás mégis fényes külsőségek között folyt le és 140 katolikus lelkész seeí'ett az új adminisztrátor ünnepi miséjének ce- lebrálásánál. Bizonyos, liogv Magyarországon is a rómW katolikus alsópapság széles rétegeit tudná megmozgatni a néphez va'.ó hűség, a ha- zafiság és a bé’;e sze'etete. ha ezekkel a gondolatokkal és célokkal megkezdenénk összegyűjteni azokat, akik Krisztushoz való hűségüket nép';'k haladásának érdekében főpapjaik másirányú politikájával szemben is meg mernék vallani.

*

A csehszlovákiai egyházak életét két állami alaptörvény biztosítja. Mindkettő az 1048 februárjában lefolyt nagy fordulat óta szii'etett. Az egyik biztosítja a lelkészek állami fizetését és az egyház személyi és anyagi terheinek állami költségvetésből való fedezését, fenntartva a gyülekezetek adománygyűjtési iogát és belső ház'a' tásának autonómiáját. Érdekes, hogy a csehszlovákiai papság e'einte félt ettől a tö'vénytől, de kétéves tapasztalat távlatából boldogan beszélnek arról, hogy a csehszlovák állam biztosította az egyházak exisztenciáját, anélkül, hogy az egyházak hitvallá'os életébe és gyülekezeti autonómiájába beleszólt volna. A másik törvény a csehszlovákiai egyházi hivatal felállítását rendelte el. mely kivette a va’lási ügyeket a kultuszminisztérium köréből és önállóvá tette. Az egyházi hivatal az e"’diázak minden elvi és anyaei kérdésében megkérdezhető és állandó kapcsolatot jelent egyház és állam között. Biztosítja az egyház és állam harmóniáját. Az egyházi hivatalban sok lelkész dolgozik minden egyházból s mellettük az állam képvise•

tői. A hivatal minisztere Fierlinger minisztereinökhüilyeltes, akinek bra- tislavai megbízottja Holdos minisztermegbízott.

* f'

Cgrill és Metód, a két első keresztyén misszionárius és Húsz János emlékére Csehszlovákiában háromnapos ünnep szolgál s ezeket az ünnepeket használták fel a most tartott egyházi ünnepek alkalmául. Mindhárom ünnep keresztyén alapvetésű és erősen nemzeti vonatkozású, most ezeknek az ünnepeknek erős szociális vonása is kidomborodott, ami Cyrill, Metód és Húsz János esetében igen kézenfekvő. Ezek az ünnepek nagyon népszerűek. Velehrádban Cyrill és Metód tiszteletire rendezett búcsún liO.OOO római katolikus hívő kereste fel a búcsújáróhelyet ebbő! az alkalomból. A csehszlovák 'egyház és állam kölcsönös egymásiránti jó- akaralát fejezte ki az. hogv a sok papi beszéd mellett Zápotoczkg miniszterelnök. Fierlinger miniszter- elnökhelyettes és Plojhár miniszter (aki katolikus papi is szólt a néphez. A 140 000-es tömeg 40 fokos mt legben, tűző napon, egész dé’elött hallgatta a beszédeket és nagy lelkesedéssel szavazta meg a luhacovicei határozatokat. A husziták ünnepén, Táborban, a híres Kecske-hegyen, ahonnan a huszita-mozgalom kiin dúlt. 80 000-es tömegben szóltak az egyhjzi küldöttek és az állam részéről John. a csehszlovák nemzetgyűlés e'nöke. John Húsz János emberi tisztaságáról, a csfü kultúra szempontjából mérhetetlen jelentőségéről, a csehszlovák hívők és a cseh nép egysége érdekében kifejtett munkásságáról, a népért hozott személyes áldozatáról és a nép iránti forró sze- retetéről beszélt Erőteljesen mutatod rá arra, hogy Húsz szakítása a pápával hogyan hozta meg a cseh nép szabadságát és hogyan bontotta ki szabadságharcát a hazai feudalizmus ellen. Ez a vallási gvöke ekböt szár mazó nemzeti forradalom világosan szociális színezetű volt és most van, meg a cseh népnek a inga althoz, hogy Húsz eszméinek beteljesülését ünnepel ie.

*

A csehszlovák protestáns egyházak vezetői Prágában, a husz'ta ünnep után külön találkozót tartottak, melyen a külföldi protestáns delegációk is résztvettek és meghallgatták a be- számo'ókat ezeknok az egyházaknak virágzó életéről. A magyar delegáció utolsó napjait Pöstvénben töltötte, ahol találkozott a szlovákiai egyházak papságával. Alkalmunk volt a szlovákiai magyarság és a szlovákiai egyházak, iköztük az evangélikus egyház 'O'sáról és helyzetéről behatóan érdeklődni. Ez az alkalom tu'ajdon- képpen a csehszlovák és magvar nén barátkozásának egyik mozzanataként is jelentős. Nagy megnyugvással töltött el bennünket, hogy az 1948-as politikai fordulat óta a magyarság nyelvi, kulturális és gazdasági érdekei a tegmesszehhmenően biztosítlal- tak. Öröm volt hallani a magyar lelkészek beszámo'óit arról az ígéretes fejlődésről, mely számukra a kommunista fordulat óta beállt. Ezeket a nvi'atkozatokát alkalmunk volt megerősíteni csPhszlovákiai magyarokkal folytatott beszé'getéseken keresztül a konferencián kívül is. ’

*

A magyar delegációt — római katolikusokat épúgy, mint a protestánsokat — különleges szeretettel és megbecsüléssel fogadták, a vendégszeretet leggvönvörűbb megnyilvánulásaival halmozták el és megerősítették mindezzel a magyar résztvevőkben azt a meggyőződést, hogy népeink és országaink életében új szakasz; a barátságnak, a kölcsönös bizalomnak, a szeretetnek és együttműködésnek új korszaka nyílt meg.

Dczséry László

Vető Lajos tiszai püspök a kerületi közgyűlésnek terjedelmes beszámolóban emeiékezik meg a tiszai egyházkerület munkásságáról. A jelentés többi között a következőket mondja:

,,Az embernek minden korban voltak problémái — kezdi a jelentés — a többi élőlényhez képest éppen úgy lehetne jellemezni az embert, hogy az ember az az élőlény, melynek problémái vannak. A növény és az állat is él. de nincsenek problémái. A fű, a fa és a virág, a csúszó-mászó a vízben, a szárazföldön és a levegőben élő állatok serege úgy veszi egzisztenciáját, amint az éppen van, amint számára lehetséges. Az ember azonban „gondolatokat csinál magának“ mindenből és mindent nemcsak világosan látni törekszik, hanem igyekszik mindent meg is érteni.

Probléma és probléma között azonban különbség van. Egyik probléma jobban érdekli,kinint a másik. Az egyiket ez, a másikat inkább az a kérdés izgatja közelebbről. Van azonban egy olyan probléma, ame'y a primitívség állapotából felocsúdott embert a legközelebbről érdekli s amely kivétel nélkül mindén embert érdekel. Ez a legfőbb probléma pedig önmaga. „Micsoda az ember, hogy •megemlékezel róla és az embernek fia, hogy gondod van rá?“ — fogalmazza meg a legklasszikusabban a

8. zsoltár a problémák problémáját többezer évvel ezelőtt. És ma nincs az embernek ennél izgalmasabb és fontosabb kérdése. A filozófusok és természettudósok egyaránt viaskodnak vele és keresik rá a kiegészítő választ. És vájjon micsoda feleletet ad erre a kérdésre a mai ember?

Hogyan igazodhatik el a problémák problémájára nézve az, akinek a szemei előtt és szívében állandóan ott van Jézus Krisztus keresztje? A válasz csak egy lehet és ez ebben a rövid szóban foglaltatik össze: hogy hisz. És ez a hit éppen ott emelkedik a legmagasabbra, ahol e világ bölcsessége szerint a legkevesebb az ok az örömre, ahol a jelen bizonytalansága és a jövő kilátáslalansága kegyetlenül keresztre szegezi a le'ket, az életet, az embert, ahol lényének semmisége, léte hiábavalósága a leg- gyötrőbb fájdalmakkal szegezi át érző szívét, gondolatoktól feszülő hom’o- kát pedig a legkínosabb meglátások töviskoronája vérezi, mert akkor kezdi csak sejteni, miért áll a kereszt történelmünk és szent vallásunk középpontjában, miért mondotta és mondja a „sápadt arcú gali’eai“ tanítványainak, hogy: „Ha valaki én ulánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét és kövessen engem. Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti a?t; va'aki pedig elveszi az ő éleiét én érettem és az evangéliumért, az megtalálja azt.“ (Márk 8, 34—35.) Valóban a kereszt a problémák problémájának, emberi létünknek a nyitja, a halálból az é’etre vezető út. És' mindez éppen akkor, amikor a Lét alapkérdései a legakutabbakkú válnak, amikor vakító világosságban jelenik meg e'őttünk az igazság, hogy „ ... még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk...“ (I. Ján. 3, 2).

Bibliai alapon

Nem opportunizmusból született meg tehát a magyar protestáníizmus- ban a jelszó, hogy nekünk bibliai alapon álló keresztyéneknek a lehető legélesebben el kell határolnunk magunkat a kleril.alizmustól s annak minden csökevényétől, mely különösen a két háború között, sajnos,

evangélikus egyházunkra is rányomta a bélyegét. A 19. század forradalmi hőskorának magyar nagyjai Petőfi és Kossuth nem véletlenül születtek és nevelkedtek evangélikus hitben. Bűnbánatiak kellene belátnunk, hogy velük a kél háború közötti antidemokratikus reakciós időkben egyházunk alig tudott mit kezdeni, s inkább szégyenkezett miattuk, mintsem, hogy az olykor-olykor fellángoló üres dicseke- désen túl tanulni próbált volna tőlük,

A stockholmi visszhang

A Mammon-,,demokrácia“ és népi demokrácia úgy állnak szemben egymással, mint a tűz és a víz, vagy történelmi példával, mint a farizeusi vallásosság és Jézus Krisztus az új- testámentum idején. Az ellentét nemcsak elvi, hanem gyakorlali síkon is jelentkezik, mint „hideg-háború“, s mérhetetlen károkat okoz a haladni akaró emberiségnek. Ezen túl pedig ott a fenyegető veszély, hogy nem változik-e át a hideg-háború melegháborúvá, mely a technika legújabb eszközeivel százmilliókat pusztítana el s az emberi haladást évszázadokra vetné vissza.

Jellemző a népi demokrácia erkölcsi színvonalára, hogy minden forradalmi beállítottsága ellenére is még idejekorán a háború ellen óriási méretű akcióba kezdett. Alig egy éve ült össze Párizsban a béke híveinek első világkongresszusa álig 2500 résztvevővel s egy esztendő alatt már is létre jött a világtörténelem legnagyobb méretű békemozgalma, mely ma már százmilliókat állított csatasorba, s amely a világ minden embere elé odaállította kérdést határozott döntést követelő módon: békét akarsz-e vagy háborútV Ezt a mozgalmát még aktívabbá tette a Béke Hívei A'land ó Bizottságának ez ér márciusában Stockholmban megtartott harmadik világgyűlése. A stockholmi békegyűlés nemcsak általiéban foglalkozott a béke megvédésének a feladatával, hanem konkrét pontokba foglalta, az idevonatkozó legsürgősebb tennivalókat, mint pl. az atombomba betiltását s a háború elleni névszerinti, Írásbeli liltakozásra hívta fel a háború borzalmaitól leginkább fenyegetett egyszerű emberek millióit. A stockholmi békegyű és visszhangja szinte nem is remélt óriási eredménnyel járt már is s hazánkban is a lakosság óriási többsége ír a a’á a békeíveket.

•

A születések száma csökkent. Emelkedett azonban a megkonfirmáltak száma és a házasságkötések száma- Az esketésckkel kapcsolatban örvendetes a tiszta párok számának emelkedése, valamint a reverzális küzdelemben annyi eredmény, hogy az 1948. évi 12 vesztességgel szemben két nyereséget tüntet fel a beérkezett adatok végösszege. Csökkent a temetések száma. Az előző évihez viszonyítva kevesebb a kitérőnk és több a betérőnk. Az egyházi szertartást házasságkötéseknél 5, temetésnél 1 esetben mellőzték.

*

Az istentiszteletek száma emelkedést mutat, ez azonban ne je entsen megállást, hanem több szolgálatra való elkötelezést. Ne legyen lelkész, aki vasár- és ünnepnap igét nem hirdet, éspedig nemcsak egyszer, hanem Istentől kapott ereje szerint minél több szolgálattal építse Isten országát. Ne azl nézze lelkésztársaim közül senki, hogy mi a hiványbell kö- le'essége, hanem azl, hogy mennyi szolgálatot szab rá az Isten állal nyújtóit lehetőség.

*