Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-06-18 / 25. szám
J i 1950 június 18. $ ÍIEÍ WiiwiiiiraiWTriniiiffiiinnirrwiiiwr AZ ORSZÁGOS LUTHCR-SZÖVETSIG LAPJA ..............................................................................................................................................................................—wa—wragtCAJiaé'lBWMiwsw—bwbw^— Pr otestáns módon, - együtt a néppel (Hozzászólás a Révai-beszédhez) Révai József nagy beszámolót tartott a klerikális reakció elleni harc. kérdéseiről a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülésén. Beszéde, amint azt a címe is mutatja, elsősorban a római katolikus főpapság és a papság egy része által képviselt politikai magatartás következményeit vonja le. Aki a magyarországi egyházi helyzettel ismerős, annak tudnia kell, hogy a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és Révai József népművelésügyi miniszter az egész magyar nép által ismert jelenségekre és a római katolikus egyház vezetőinek magatartásából előállott egyház és állaim közötti feszültségre utialt, amikor számot vetett a Magyarországon előállott egyházi kérdéssel. Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy egész népünk előtt ismeretes az az ellenérzés, amivel a római katolikus egyház vezetői, elsősorban a püspöki kar, a magyarországi társadalmi forradalmat és a népi demokrácia útját járó legújabbkori magyar fejlődést nézi. A római katolikus főpapság nem tudott annak a kísértésnek ellentállni, hogy a reakciós ellenzék, az egyházi megnyilvánulásokon keresztül is kifejezze állásfoglalását. Egész népünk . előtt világos az is® s erről a külföldi sajtó és rádió propagandája is meggyőzheti, hogy a római katolikus , egyház nemzetközi báltere, különösképpen a Vatikán, nyiltan békeclle- nes, demokráciaellenes politikát visz, ezzel erkölcsileg támogatja a nyugati kapitalista hatalmakat s ezzel nyilvánvalóvá teszi, hogy a Vatikánhoz hű katolikus vezetők Magyarországon egy ellenséges tábor politikai céljait képviselik. Révai József hangsúlyozza, hogy a magyar népi demokrácia számára a klerikális reakció elleni harc politikai harc, amely nem a vallás ellen, a hit ellen, sőt nem is az egyház ellen általában folyik, de ezt a politikai harcot a magyar állam részéről „jogos önvédelmi politikaként“ kell meghurcolniuk s ezzel a harccal a magyar állam békéjét, a hazát és épülő szocializmusát védelmezik. Súlyos mulasztások A klerikális reakciónak felrótt politikai aknamunkát Révai József a következőkben állapítja meg: előhar- cosa'a régi rendszer restaurációjának, akadályozza a mezőgazdaság szocialista átalakulását, az imperialista háborús uszítás szolgálatába szegődött és állástfogla&t a béke elleír, a magyar népköztársaságot nem ismerte el, az iskolai munkában s általában az ifjúság nevelésében a gyermekeket reakciós irányban befolyásolja s megakadályozza az egyház és állam békés megegyezésének folyamatát, amire pedig a katolikus dolgozók tömegei és az államhoz hű és a néppel tartó alsópapság jórésze kész volna. A római katolikus egyház reakciós felső klérusa visszaél a magyar kormány és a párt türelmes magatartásával* és az egyházi munka lehetőségeit és szabadságát politikai célokra használta ki. Ami ebben a beszédben a római katolicizmusnak, sőt a római katolicizmus felsőbb klerikális vezetőségének szól,—-s a beszéd jórészt nekik szól, — azt természetesen úgy tekintjük, mint amiben elsősorban a katolikus tömegeknek kell állást foglainiok. Az állam felől jött ez az őszinte beszéd, számukra megvilágítja a helyzetet. Hiszünk benne, l'.ogy a római katolikusok a maguk egészében nem tudnak érzéketlenek maradni és nem fognak ólmot önteni a fülükbe. Amire most a római katolicizmus elszánja magát, az bizonyosan döntő lesz egész egyházi életére és munkájára nézve és hiszünk benne, hogy Isten meg fogja adni számukra az önvizsgálat és a megújulás lehetőségét, hiszünk benne, hogy a római katolikus egyház rá fog eszmélni arra, hogy neki egyházzá kell lennie és el fogja vetni magától azt a kétes dicsőséget, hogy ő képviseli a nyugati imperializmust Magyarországon. Mint keresztyén egyház hívei azonban nem tudjuk feladni azt a reménységünket, hogy a római katolikus egyházban is van egyház, hívő és Krisztus követésében buzgó egyszerű emberek tömegei járnak ott is templomba, olyan tömegek, akik többségükben igent mondtak a magyarországi társadalmi fejlődésnek, abban cselekvőén és lelkesen közreműködnek és egyházuktól a krisztusi ige hirdetásét, a szentségek kiszolgáltatását és az őket Istenhez kötő hit ápolását várják. Ugyanebben a szellemben szó1! Révai József is, amikor ezt mondja: „nekünk semmi bajunk nincs a katolikus dolgozó tömegekkel, amelyek éppoly odaadó és lelkes támaszai a szocializmust építő népi demokráciának!, mint a más- felekezetű, vagy meggyőződésű dolgozók. Mi ezután is, mirít eddig, tiszteletben tartjuk a vallásos meggyőződést, valljuk és megvalósítjuk a teljes vallásszabadságot az állami életben, kiindulva abból az elvből, hogy a vallás állami vonatkozásban magánügy.“ Majd később: „A béke és a megegyezés politikáját akarjuk és fogjuk folytatni, ,a néppel együttműködő, a Népköztársasághoz hű lelkészkedő papság iránt.“ Ni a római katolikus politikáiéi teljesen elszakadtunk Már 1947-ben felismerte a pesti evangélikus lelkészegyesület, hogy a mindszentyzmus járszalagjára kerülni biblikus hitünk és népünkhöz való hűségünk ellenére volna. Feliratban követelte az egész budapesti papság, hogy az egyházi vezetőség mondjon határozott szót a katolikusoktól való politikai elszakadás és a református egyházzal való együttműködés érdekében. 1948 őszén „Nyílt levelemben“ magam követeltem, hogy szakadjunk el a római katolikus klerikális reakciótól, „mert ez az irányzat hitünkkel, tapasztalatainkkal s érdekeinkkel egyaránt ellenkezik. Igenis: közelebb a reformátusokhoz s elhúzódni a római katolikusok politikájától, mely a veszedelembe visz.“ Azóta megszámlálhatatlan egyházi nyilatkozat, döntés és prédikáció hangzott el egyházunkban, mely a mi protestáns tömegeinket felvilágosította afelől, hogy a protestantizmus világosan felismerte a katolicizmus politikájának lényegét, azt biblikus hitével leleplezte és sajátos protestáns úton óhajt együtt menni az egész magyar néppel. Irta: Dezséry László Lehetetlen azonban észre nem venni azt, hogy a katolicizmus magatartása a mi egyházunkban is kihatással van. Á magunk felelőssége Nálunk is vannak hívők, különösképpen vegyesházasságokban, akiket impressziónál a katolikus egyház magatartása. Nálunk is vannak lelkészek, akik alkalmasint példát vesznek a • katolikus pap viselkedéséről bizenyos politikailag is megítélt kérdésekben. A mi egyházunkban nagyon határozott és nem kis vihart kiváltó küzdelemben kellett felváltanunk az evangélikus tömegek kívánságára azokat a legfelsőbb egyházi vezetőket, akik rokonzenveztek Mindszenty politikájával. De ezt a harcot megharcoltuk és papságunk és híveink minden nap mélyebben értik egyházunk idevonatkozó állásfoglalását Egyházunk politikai állásfoglalása nem hagy maga után kétséget. E I- Ismcrtlik a köztársaságot, majd püspökeinkkel együtt minden egyházi munkásunk letette a nép- köztársaság alkotmányára az e s- k ü t. Iskoláink államosítása ügyében egyetemes zsinatunk határozatává! kötöttünk megegyezési a nini magyar állammal. Az egyházi földeket felajánlottuk az államnak megvételre, hogy ezzel is példái mutassunk a mezőgazdaság szocialista fejlődésének elismerésében és megmutassuk, hogy egyházunk nem ősei hitéből és nem tőkéjéből, hanem a mai híveiből és a hívők áldozatkészségéből akar élni. A béke ügyében hátsó gondolatok nélkül és a legtisztább lelkiismerettei kiálltunk és számos belföldi és külföldi megmozdulásban tettünk bizonyságot nemcsak Krisztus- hitünkről. amely nékünk a békét parancsolja, hanem politikai meggyőződésünkről is, mely a Szovjetunió által vezetett és az imperialista beavatkozás és háborús uszítás ellen szerveződő béketáborba köt minket. Legfelsőbb egyházi vezetőségünkben és azóta iépésrői- r epésre az alsóbb közigazgatási fórumokon is részben maguktól lemondtak, részben leváltottuk és leváltjuk a horthysta idők haszonélvezőit és elsősorban azokat, akik ma a béke ügye és a í^épi demokratikus fejlődés ellen fordulnak és hívő, egyszerű emberekkel töltöttük be egyházi tisztségeinket. Elvi meggyőző szolgálatot végzünk papságunk és híveink között. Sorozatos konferenciákon egész papságunk végigtárgyalta azt a megegyezést, amit az állammal kötöttünk és annak teológiai és hitbeli hátterét megértve gyülekezeteinkben papjaink tovább végzik ezt a meggyőző munkát híveik felé. A fakultatív vallásoktatás bevezetése alkalmával tartózkodtunk minden agitáeiótói és a valíástanítási igazgató évvégi jelentése szerint pl. Budapesten egyetlen vallástanító ellen sem merült fel hivatalos panasz egyháziatlan magatartás miatt. Nálunk is megpróbálkozott a nyugati külföld azzal, hogy egyházunkat j helyesen felismert útjáról és állás- j foglalásától eltántorítsa cs külön- ! böző módokon befolyást szerezzen nálunk arra, hogy egyházunkat a mai magyar állammal szembefordítsa. Nyílt és becsületes szót mondtunk ki velük szemben is nem kis horderejű kérdésekben, s mind világosabban meg tudjuk mutatni a politikai clőítéietckkei terhelt nyugati keresztyénség felé hitünket és reménységünket arra, hogy Isten megadja nekünk az egyházunk életlehetőségét és szabad működésére a jogot a szocializmus kellős közepén is. Tanulnak tőlünk nyugaton is, elsősorban azt, hogy a keresztyénség nincs a polgári társadalomhoz kötve. Mindezen állásfoglalásainkat jó lelkiismerettel teltük, nem opportunizmusból, hanem biblikus, szabad hitből, s Isten sok jellel mutatja, egyházi életünk egész belső megújításával mutatja, hogy áldását adja látásunkra. Hálásak vagyunk a mai magyar államnak hogy velünk idejében őszinte eszmecserét kezdett és hálásak vagyunk egyházunknak és egyházunk Urának, hogy ebbpn_az eszmecserében helyes döntésekre juthattunk. Tudjuk azt, hogy az egyezmény megtartása kötelezettség és az abbóíi származó és népünk fejlődését szolgáló minden áldás közös örömünk. Mi alázattal, szeretettel és hittel akarjuk járni a népünkhöz való hűség útját, híven betöltve azt az el- hivatást, amit missziónkhoz Istentől leapt unk. Megvalljuk azonban azt, hogy Révai József beszédéből nekünk is van tanulni valónk. Igaz az, hogy vidéki presbitériumokban még sokhelyütt sok a kulák, vagyis a mi szempontunkból olyan presbiter, aki a vagyona, alapján szerzel! falusi tekintély okából és nem sugárzó hite miatt került annak idején az egyházi elöljáróságba. Igaz, hogy városon még mindig vannak világi tisztségekben olyan személyeik:, .akik ellenségei a népi demokráciának. Igaz az is, hogy a reakció nem szűnt meg az evangélikus egyházzal is kísérletezni arra nézve, hogy helyi erőket, vagy — de mind ritkábban —, országos erőket is kihasználjon saját céljai érdekében és arra, hogy a vallás köntöse alatt „faltörő kost“ vonultasson fel népi demokráciánk falai alá. Mi nem verhetjük a mellünket. Keresztyén: egyház sohasem verheti a melléj, legfeljebb bűnbánattal. Istennek egyházunkat megújító akaratát engedelmesen felismerve tovább akarunk haladni belső hibáink kiküszöbölése felé abból a célból, hogy a mi gyakorlati egyházi megnyilvánulásaink sehol se és sohase hagyjanak kétséget afelől, hogy bennük hit fejeződik ki, legjobb értelemben vett vallás mutatkozik meg és nem a vallás és ájtatos szavak köntöse alatt megbújó politikum. Meggyőződésünk, hogy minél igazabban akarunk egyházzá lenni, annál inkább szűnnek meg azok az okok, amik alapján a szocializmusát építő magyar állam talán ellenünk szintén szükségesnek tartana „önvédelmi harcot“ folytatni. Híveinknek és papságunknak is fel kell figyelniök a Révai-ibeszédre s azzal kapcsolatban őszintén és komolyan kell átgondolniok egyházi magatartásukat. Á tanulságok 1. Világos, hogy határozott, öntudatos egyházi vezetésre van szükség, amely helyesnek bizonyult döntéseink alapján Isten nevébep felelősséget válla) egész egyházunk minden gyülekezetéért és minden részmunkájáért. 2. Szolgáló papságunknak és híveinknek egész egyházunk jelene és jövője érdekében engedelmességet kell tanúsítania azzal az egyházi vezetőséggel szemben, amely szélesebb perspektívából alkalmazza egyházunk eddigi helyes döntéseit a mindennapos egyházi munkára. 3. Egész egyházunkra kiterjedő fegyelmezettségre és törvénytiszteletre van szükségünk. 4. Azok, akik egyházunkban még ma is kísérleteznének reakciós aknamunkával, gondolják meg azt, hogy egyéni elképzeléseikkel és hitetlen politizálásukkal veszélyeztetik azoknak erőfeszítését is, akik egyházunk hajóját ma felelőséggel kormányozni tudják. Isten keze felettünk még felemelve van. Alázkodjunk meg az ő hatalmas keze alatt. Legyünk egyek: a forró könyörgésben egyházunkért. Forduljunk szembe saját bűneinkkel és járjunk reménységgel azon a keskeny úton, amit Krisztus számunkra kijelöl. Az egyház Isten uralma alatt áll. Ő az ura és ő a megtartója. Nekünk egy dolgunk van, hinni benne' és engedelmeskedni az ő velünk való terveinek. Hazánkban pedig hasson át minket a, bizalom abban, hogy az őszinte szó egyház és á’Jam között közös előmenetelünket szolgálja. Ostan kaidban. Engem — kis rongyost — furcsa tanítók neveltek álmodozni: gróf-torzította, burzsoá-gyötörte gyermekpásztorok duruzsoltak fülembe — ködlő Semmiről — „melynél nincs áldottabb dolog,..“ De megnőttem — s nem kell a semmit mert a kő, a bárd, a henger: tapintható n-tanít ma álmodni engem! Álmodni, hogy még-feljebb lépünk! hogy mindig jut kenyér, melegbelű —- s még több lesz Anyám szemében a nyári derű ... Álmodni, hogy a Munka víg zenéje tőké s-fegyvert-yy őzve zengi át az égi kéket, — álmodni, hogy roppant karokkal emelnek minket véreink: a Gépek!... Hogy minden tirannak, hízott nadálynak fölébe-lendül minden szolganép —- s fogható valóság lesznek mindenütt a népmesék . .. ■.. Álmodó telkemre akkor torz tanítók ködöt szórtak, — de minden máz felenged; szeretve-nevetve melenget (kit ködtő messziségben hittem) tapintható Kezében — Isten... Dér Endre
