Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-06-11 / 24. szám
Iwqnqéllhus Éle* Gömöry Jánosnál Sóskúton Irta: Szalatnai Rezső Egy májusi vasárnap felültünk a vonatra s elmentünk Érdre. Ott társasgépkocsiba telepedtünk át s nemsokára megálltunk egy nagy falu piacán, Sóskúton. A falu a jólét és erő jegyeit mutatja. Talán meg kellett volna néznünk a nevezetes kőbányát, melyben híres mészkövet fejtenek. Ebből a kőből épült a budaii vár, meg az Országház is. De mi nem a kőbánya felé tartattunk. Bizonyára a sóskúti gyümölcsösre vagyunk kíváncsiak, vélték némelyek megállva s nézegetve a három kereső férfiút, ki NzennneUáthatólag nem ismeri ki magát a faluban. A sóskúti gyümölcs országos hírű, pláne az őszibarack, de a cseresznye is remek. No, nem a gyümölcs miatt érkeztünk. Nyilván a falut akarják megszemlélni, hogy végigmennek rajta, nem állapodnak meg a kocsma udvarán sem, ahol rezesbanda játszik, mivelhogy tánc- muLatság lesz. De eChaladlunk a víga- d|ás telepénél is, a nélkül, hogy megállapodtunk volna ott. Feltűnt miég az is, hogy a szlovák szóra egyremásra megállunk és hallgatjuk a sóskútiak beszédét, akik immár kétszáz éve nem felejtették el anyanyelvűket a magyar világ kellős közepén. Mer# Sóskút bizony szlovák falu, a török világ vége óta, amikor a bécsi gondoskodás telepítette ide a gyér magyar lakosság közé a Felvidékről érkező szlovákokat. Jó dolguk van itt azóta. Fölöttébb kevesen éltek a csábító lehetőséggel, amikor két-három évvel ezelőtt innen is települtek át Szlovákiába. Óh, egy és más szempontból fölöttébb érdekes lenne a Szlovákiából áttelepült magyarnak megnézni a magyarországi szlovák falut. De mi mégis mindhárman csak egyetlen mondattal énin teltük a sóskútiak fülét. Ezt kérdeztük tőlük: — Hol lakik itt Gömöry János igazgató úr? — Túl a partiakon, a temető mögött, az Újtelepen, annak, is a végén, csak tessék nyugodtan errefelé! —- s mutatták az irányt szaporán és magyarul. — Ki ne ismerné az öreg urat, —• mondotta egy idősb asszony. Az áttelepítettekkel jött három évvel ezelőtt ide. Nagyon kedves ember. No, erre megkérdezzük, jóban vannak-e az átjöttekkel? Persze, jóban, ez a válasz, hisz nekik köszönhetjük, hogy most autóbusz jár a faluba, ők járták ki! Lám, néhány felvidéki magyar hasznos munkát végzett az egész faluért. De akiihez mi megyünlk, bizony egy életen át dolgozóit azért, hogy a magyar meg a szlovák hasznosam gyarapítsa egymás biztonságát. A sors hozta, hogy Gömöry Jánosnak is el kellett hagynia .szülőföldjét. De el kell mondanom, ki volt Gömöry János, mert olvasóim is aligha tudják. Mi a feledés nemzete vagyunk s legfennebb a temetéskor szólal meg az emlékező éberség, hogy nagyobbat sóhajtsanak az élők: ime, ez is elment mari Nos, Gömöry János a régi Felvidék haladó magyarságát képviselte évtizedeken keresztül. Tanár volt és lelkész egyszerre, a reformációs Lut- iheránia puritán alakja. Az eperjesi ev. kollégiumnak utolsó magyar igazgatója volt. Az első világháború előtt nevezetes szerepet játszott a magyar evangélikusságban, az evangélikus tanárok élén állva. Szabadelvűség és emberiesség, keresztyén erkölcs és lutheri hitvallás, ezek a fő vonásai. Mi úgy ismertük öt, már a kisebbségi sorsban, mint a magyar és evangélikus hagyományok hű megtartóját, önzetlen munkást és igaz demokratát. Gömöry írta meg az eperjesi kollégium történetét, remek városképet írt Eperjesről, egész sereg tanulmányt a sárosi magyarokról. Becsülték a szlovákok is. Talán valamely öreg lutheránus egyházi ember emlékezett még rá, hogy GöZONGORA vétel — eladás — javítás — hangolás Kernács Rákóczi-út 13. Telefon: 139-184. möry követelte 1904-ben a debreceni konventen, tanuljanak a mi evangélikus rtlheologusaink az akadémián szlovákul is, hogy akik szlovák gyülekezetbe mennek, tudjanak jól a nép nyelvén. De más előterjesztéseket tett ama régi vak világban a látó pedagógus: iskolákat kértaiszlo- váikságnak, legalább a szlovák evangélikus egyház keretében, l’udta, mi! kért, tudta, mit tanácsolt. Csak a többiek körülötte nem tudták. Mindegy: az eperjesi evangélikus kollégium magyar nyelven igazi szlovák patriótákat nevelt fel. a szlovák népnek. Gömöry János egyformán szerette és tanította a szlovák és a magyar fiúkat, s Eperjesen nem festették át a szlovákot magyarra a négyszázéves ódon kollégiumban, mely felett a Rákócziak és az eperjesi mártírok őrködtek. Gömöry János nyilván ezektől volt oly határozott és kemény, biztos és miegingathatait- lan, mert tudta, hogy van egyfajta igazság, mely nem múlik el a századok által, hanem erősödik. Az ainya- nyelv igazsága ez s a hité, mely a mi Protestant izmusunk elfogy hatatlan ereje. A falu végén megtaláltuk, akit kerestünk. Mintha: a Biblia egy jelenete valósult volna meg a sóskúti délutánban. Ott ült kicsi háza előtt a hatalmas, szép szál férfi, ősz sza- kállával, egyéni szabású munkaöl- tönyében. Olvasóit, amikor rákö- szöntöttünk. Ekkor felütötte fejét és boldlog szavaikkal felállva sietett cli- bénk. Mi azért jöttünk hozzá, hogy megszorítsuk a kezét. Ezen a vasárnapon volt ugyanis nyolcvanegy esztendős Gömöry János bátyánk. Csodálkozva és áhítattal néztük a Teremtő varázslatát egyetlen emberi testben. Ez a test ma itt van, ahová soha nem vágyott s ahol solha nem járt. Húsz év óta Kassán élt, ott tevékenykedett az egyház és a közművelődés érdekében. Volt ott egyháza. Most itt ez a bogárhátú mesebéli házikó, a pótlás. Ország helyett a faluvége. Kollégium, egyház, lapok, folyóiratok, könyvek, irodalmi és társadalmi élet ihelyett: méhek és csibék, nyulak meg egy kutya veszi körül nagy barátunkat és hűséges asszonyát. Két remete a sóskúti peremen. Miből élnek? A nyugdíjból meg a szöllőből. Az áttelepítettek kaplak szőlőt. Nem értettek hozzá, de megtanulták. Gömöry János, most derül ki, barackot, is és szőlőt is ép- olyat termeszt, mint aminő embert és eszmét nevelt és nemesített odaát. Beszélhetne, hogyan jött át a. szerelvénnyel, a kassaiakkal. Mindenre jól emlékszik. Arra is, hogy a szlovák ev. püspök hiába próbálta meg az áttelepítést megakadályozni. De — Gömöry János nem akar minderről beszélni. Egyetlen mozdulattal szól erről a keserűségről s máris ragyog az arca, mosolyog a régi szeme. Ezt az emberi nem törte meg a her- ce-hurca s az se, hogy élete végén kiapadt minden tápláló forrás körülötte. Újjáépítette magát és környezetét. Tanulni akartok, kedves olvasók, tanuljatok ettől az öreg embertől. — Nézzétek, — mondotta Gömöry János. — Mikor először átléptem e ház küszöbét, esteledett már s az ismeretlen helyen rosszul léptem, beleestem a pincébe, eltörtem a lábam. Aztán ez a ház olyan volt, hogy szélnek, esőnek nem akart ellenállni, mindkettőt átengedte a tetőn és a falon egyaránt. Volt úgy, hogy éjszaka ránkesett az eső. Nyugdíjamat is eleinte rosszul állapították meg. A szőlőhöz nem érteltünk, első szüretkor mindjen elromlott. És most itt vagyunk. Ezek az én nyulaim, az én pulykáim, ott az én méheim zümmögnek. Ezt a kutat én csináltattam. Mi ketten dolgozunk ilt e jóságos csendben, friss levegőn, kijárunk a szőlőbe. Csak az a baj, hogy templomba nem mehetek, mert nincs itt protestáns egyház. Igyatok hát a boromból. Kevés volt belőle tavaly, de az én borom! Koccintoltunk, Könnyű vörösbor volt, kissé fanyar, mint az őszinteség, kissé hevítő és felejthetetlen, mint az igazság. Comenius a gyermekről: Hogy a gyermek a szülők számára aranynál, ezüstnél és drágagyöngynél becsesebb, megvilágosodik, ha ezeket egymással összehasonlítjuk: Arany, ezüst, holt anyagok; a gyermekek pedig az élő Istennek eleven képei. Arany és ezüst az idők kezdetén csupán Isten egy szavából jött létre. A gyermekek viszont olyan teremtmények, akik fölött tanácsot tartott a Szentháromság és Isten a maga ujjúval formálta ki őket. Arany és ezüst múlandó dolgok, a gyermekek halhatatlanság részesei, mert habár meg is halnak, mégsem vesznek el. A megholt testből kerülnek az örökkévalóságba. Arany és ezüst a földből való, a gyermekek a mi lényünkből erednek és ugyanazok, amik mi vagyunk. Ezért tartozunk őket éppen úgy szei- retni, mint saját magunkat. Arany és ezüst egyik embertől a' másikhoz vándorol. Senki sem mondhatja tulajdonának, mivel a közéi. A gyermek a szülők Istentől kapott különös ajándéka, ezt az ajándékot egy ember sem tagadhatja le, sőt önmagától sem tagadhatja meg, mivel az ő része, mennyből kapóit ajándék, visszavonhatatlan örökség. Habár az arany és az ezüst, mint minden gazdagság is, Isten adománya, mégsem rendelt melléjük Isten angyalokat örül, hogy vigyázzanak rájuk. Inkább az" ördög vonzódik ezekhez a dolgokhoz, hogy eszközül használja őket sokak elestére, hogy az embereket irigység, nagyravágyás és másfajta hiúságokra ösztönözze velük. Ezzel szemben Isten mennyei fejedelmeket választ őrül a gyermekek mellé, ahogyan Jézus Krisztus bizonyítja Máté 18, 10-ben. Úgyhogy, akinek gyermek van házában, biztos lehet afelől, hogy angyalok vannak körülötte. Aki gyermeket hordoz karján, vegye tudomásul, hogy angyalok vannak kezei között, akiki jelenlétükkel vigyáznak, hogy á kicsit baj ne érje. Aki éj sötétjében gyermekével alszik, tegyen nyugodt, mert szent angyalok oltalmában van, a gonosz pem közeledhetik hozzá. Micsoda vigasz ez?! Milyen drága az a gyermek, aki ennyi vigaszt hoz magával. Arany és ezüst és bármi kincs nem adja meg Isten kegyelmét és nem védi az embert Isten haragjával szemben. A gyermekek megteszik ezt, mivel Isten szereti a gyermeket, megkíméli a szülőket is az ő kedvükért, ahogyan ezt Ninive városa példája mutatja. (Jónás i:ll.) „Nem vagyonnal való bővölködés- ben van az embernek az ő élete“ — mondja Jézus Krisztus (Lukács 12, 15). Az étel nem táplál, a ruha nem melegít, ha Isten megvonja tőle az áldást ÍV. Mózes 8, 3. Péld. 16, 12, 26), de a gyermeknél és a gyermekek körül Isten áldása minden időben bizonyos, mert azt akar ja, hogy táplálhassuk őket Isten a fiatal varjakról is gondoskodik, ha kérik őt. Mennyivel inkább gondoskodik a .gyermekek felől, akik képmásai Ezért volt igaza dr. Luthernek, amikor azt mondta: „Nem mi tápláljuk a gyermeket, hanem a gyermek táplál minket.“ Ezeknek ártatlansága miatt Isten bennünket, öreg bűnösöket is minden szükséges dologgal bőven ellát. Végül: arany, ezüst és drága- gyöngy nem válnak tanítóinkká, legfeljebb Isten hatalmát, bölcseségét és jóságát példázzák. A gyermekek az alázatosság, szelídség, jóság és engedelmesség tükrei számunkra. Jézus Krisztus íjjv szól róluk: „Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mehettek be a mennyeknek országába. (Máté 18, 3). Mivel Isten a gyermekekben ilyen nevelő mesterkéket állít elénk, tiszteljük és respektáljuk őket kellőképpen. Csépi kötőtűk kötőgépek vétele és eladása. KELEN, Csáky-utca 14. Telefon: 126—216. Lapzártakor vettük a Szabad Nép jelentésében Révai József nagyjelentőségű beszédét, amelyet a klerikális reakció ellen folytatott és folytatandó harcról a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülésén tartott. A protestáns egyházakkal kapcsolatban a beszéd a következőket mondja: „A protestáns egyházakkal kötött megegyezés változatlanul érvényes és jó! funkcionál. Ez a megegyezés biztosítja, hogy a népköztársaság teljes mértékben biztosítja a vallásszabad. Ságot és hogy az egyházak, ha nem szegődtek el szőröstől-bőröstől a külföldi és a belföldi reakció segítőtársául, békében tudnak élni és teljesíteni tudják feladataikat a népi demokráciában. De a protestáns egyházakban is fellépnek reakciós törekvések. A presbitériumok ban igen sok helyt kulákok vannak többségben, egyes protestáns lelkészek április 4-ével kapcsolatban a katolikus reakcióról vettek példát és reakciós horthysta volt politikusok megválasztása a protestáns egyR lázak vezető világi állásaiba is Mutatja, hogy a reakció még küzd (kért, hogy megvesse a lábát ezek- beit az egyházakban és faltörő kosul használhassa fel őket a népköztársaság ellen.“ Megnyugvással vesszük a népművelési miniszternek azokat a kijelenÉVA-ÁGY A tökéletes fekvőhely, kicsi helyen elfér V., UÁRCZY ISTVÁN-UTCA 1. (Volt Kammermayer Károly-utca) Harc a klerikális reakció ellen léseit, amelyek a „változatlanul érvényes és jól funkcionál ó“ megegyezésről beszélnek. Egyházunk magatartása minden olyan állam i, nemzeti ügyben, amely az egyházak közreműködését és erkölcsi segítségét is kívánja, nein hagy kétséget afelől, hogy megértéssel vagyunk a magyar népi demokrácia törekvéseivel szemben és erőnktől telhetőén hozzá akarunk járulni népünk jobb jövőjének építéséhez. Tisztában vagyunk vele azonban és inegvalljuk, hogy egyházunknak ez a magatartása nem ragadta magával egyházunk egész tömegeit és egész papságát mind a mai napig. Mi az állammal való megegyezést jó lelkiismerettel kötöttük s ez a hitbeli döntés le Cell hatoljon papságunk és népünk minden rétegéhez, őszintén kell törekednünk arra, hogy híveink lelkiismeretesen végig tusakodják ugyanazokat a kérdéseket, amelyekben egyházunk vezetősége Istennek való engedelmességgel hitbeli döntését megtette. A inai magyar állam önvédelmének érdekében kezdett anti- klcrikális hare a mi egyházunkat is ■nagábaszállásra, még több Isién iránti hűségre és a saját portáján való rendtartásra inti. Révai József beszédével lapunk következő számában részletesen fogunk foglalkozni. „fián eketek mea Gető Ernő a Dolgozók Pártja központi vezetőségének ülésén nagy beszédben mutalta meg népgazdaságunk további fejlődésének útját. Néhány kérdésben be kell számolnunk a visszhangról, amit bennünk keltett ez a beszéd. Az első a hálaadás szava, azért az örvendetes beszámolóért, amit népgazdaságunk eddigi fejlődéséről az arra illetékes kormán,yférfi elmondhatott. Népünk ötéves áldozatkész küzdelmének eredménye az a sok számadat, amivel ma már igazolni lehet, hogy a magunk elé tűzött nemzeti célokat meg tudtuk valósítani. Mi Istennek köszönjük ezt a zavartalan öt esztendőt, amelyben népünknek írekét adott, barátokat biztosított, belső erőnk kifejtéséhez célokat adott és emberek százezreiben tartotta a lelket a háborús pusztulás és az infláció nyomorult hónapjai alatt, mindaddig, amíg rátekinthetett munkájára és azt mondhatta, hogy ennyit elvégeztünk, megtö.röMieti homlokát, előre nézhet és azt mondhatja, ezután pedig ezt fogjuk elvégezni. Mi keresztyének sosem titkoljuk el, hogy a mi hitünk szerint minden dologban „Isten adja a növekedést“. De azt is hitből mondhatjuk, amit emberekről mondunk, hogy az ő tiszta látásuk, energiájuk és elvhűségük egész nemzetünk életének hasznára van. Népünk vezetőire gondolunk, akik súlyos harcokon kérésztől vezették fel a szocializmus útjára a polgári gazdaság és a háborúveszlés anarchiájából a mi népünket. A beszéd olyan kérdéseket is felvet, amelyekben népünk erkölcsi erejére kell hivatkoznunk és arra az erkölcsi megújhodásra, amit a szocialista fejlődés az emberi önzés helyett kialakítandó közösségi szellem kialakítása érdekében megkíván. Újságjaink; napirenden tartják a nor- malazitások, a bércsalások kérdéseit. Tudjuk, hogy ma a dolgozó emberek önfegyelme, önzetlensége és becsülete az egyik nemzeti alapkérdés. Közelről látjuk azokat a vágyakat, amik egyszerű emberekben a még nagyobb, vagy sokkal nagyobb jólét eléréséért élnek. De tudják azt is, hogy mit emelkedett életszínvonalunk a bunkerek életszínvonala óta és Isten parancsolja nekünk, hogy tanítsuk hálaadásra és megelégedésre a mi népünket. Bizonyos, hogy az emberi önzés nem emelkedhetik a nemzeti célok felé. Ahogy Rákosi Mátyás kifejezte: „Nem ehetjük meg a jövőnket“. Mi a népünket további áldozat- hozatalra, hívő mértéktartásra és becsületre neveljük. Ahogy Gerö Ernő kifejezte: „A szocializmus építése, a béke védelme komoly erőfeszítésekei, áldozatkészséget, harcedzettsc- get, fegyelmet követel... A szocializmus építésének törvénye a dolgozók életszínvonalának az emelkedése, de ez csak olyan mértékben és attól függően következhetik be, magának a szocialista építésnek és további előrehaladásunknak veszélyeztetése nélkül, amilyen mértékben . . . emeljük termelésünket.“ A gazdasági éleinek törvényszerűségei vannak. A magyar nép jól kidolgozott gazdasági tervek megvalósításán fáradozik. Legyünk egyek a mi népünkkel abban, hogy mutassunk példát mi keresztyének a puritán, dolgos, áldozatkész, becsületes életre. Mert mindez a Krisztuskövetés erkölcséből fakad. BÉLYEGZŐK — JELVÉNYEK SCHUBAUER ÉS MITICZKY Budagest^^mnr^Ucí^Jh^jiZj^Telefon. TEMPLOMABLAKOKAT készít és helyreállít PAL.KA JÓZSEF arany koszorús üvegfestőm ester és cégtársa TATÁR M. Budapest, VIII., Barossm. 59. Telefoni: 143—354. Alapítási év: 1894. IMAKÖNYV, ÉNEKESKÖNYV, ÜJTESTAMENTUM nagy választékban. Könyv- és papírbeszerzés ügyében forduljon bizalommal a LUTHER TÁRSASÁG könyv- és papír kereskedéséhez, Budapest, Üllői-út 24. Vidékre postai elintézés. Telefon: 135—597. Csekkszám: 5725. Ne utazzon el LÚDENKABAI nélkül a célszerű viselet egész éven át l Ballon-, átlátszd, vihar- ás esőkabát „ V., Váci-utca 9. Wimpusstwi z „
