Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)

1949-12-18 / 50. szám

Evangélikus Elet 8 •Hliiiiliilliilil hindi!Iiilkii idlllkiiiimd Lili Az oldozaii aktus ott helyben egyetlen aktusban megy végbe Az oldozati formulák körüli vita tehát nem egyszerű formakérdés. A teológiai szempont arra köte ez, hogy az okozati formulában az o dozal rendelési igéit a lehelő legvllágosab- ban, félreértést kizáróan foga máz­zuk meg. Ezzel a kérdéssel foglalko­zott bőven az Evangélikus Teoóg:a (1947. évf, 1. és 2. sz.) hasábjain Grünwalszky Károly budapesti lel­kész és ő is nyomatékosan hang­súlyozta. hogy csak az operatív o'do- zat, oldozat valójában. Az egyházi gyakorlatban talá.ható három for- mua közül (hirdetem, fe'oldozlnk, megbocsátom), az annuncialórikus (hirdetem) mellőzését aján'ja, am: nagyon helyes is, az exh’biliv ol­dozati formulák közül ped g a meg­bocsátom mel e t foglal á lá t, ebben is egyetértünk vele. Abban azonban téved Grünwaiszkg, hogy kél ié°zre bontja az oldozati aktust. Az egy ket, az elsőt a földi aktusban látja, ami­kor a gyóntató feloldoz „és csak ez­után következik az o'dás a menny­ben“. Volt a dogmafejlődés folyamán ilyen állomás, ma azonban ezen ré­gen túljutottunk. Az oldozat aktusa egyetlen aktus és Isten bocsánata is akkor tüstént következik be, amikor megbízott szolgája az o'dozatot az ő szent nevében eszközli. Sok gyomot vérzett lélek tudja ezt tapasztalatból. Mihelyt az oldozat elhangzóit, fel­emelő módon tapasztalta annak eyü- mö'csét, áldásál: a kegyelmet abban a telki örömben és szívbé'i békesség­ben, „amely minden érte met fe'ül- halad“. Legyen szabad ezt igazolni — t. i. az o'dozal egyetlen aktusát — egy 1611-ből származó o’doz.at-for- mu'ával is: „E?o etinm ea auc’o- ritate qua in praesentia fungor, te ab omnibus tuis peccatis absolvo el libev'm pronurtio, in nomine Pair’s et Filii et Spiritus Sancli Amen.“ Es én is azzal a tekintéllyel, ame'ynek jc'enlétében szo'gálok. Téged mind'n bűneidből feloldozlak és szabadnak jelentelek ki az Atyának és a Fiúnak és a Szentseknek nevében Ámen “ Ez az o’dozó formula egyébként is nagyszerűen vág el minden kétséget a bűnbocsánattal kapcsolatban, ame­lyet nyilván közöl, de a szóbanforgó ügyben van döntő jelentősége, mert nem fe'ed'eti, hogy Isten jelen van oti és amikor az Ö igéiét tisztán és igazán hi detik. Ne feledjük: az o'- dozat a legszemélyesebb evangéliumi Az evangélium általános üzenetének egv ember számára va'ó aktualizá­lása. Ez a formula nyilvánvalóvá te­szi előttünk, hogy az áldozat Isten jelenlétében és az ő szent nevében történik. Nenr kell akkor arra várni, mfg a mennybe érkezik az á'dozat megfő téntéről szó’ó híradás: és mig onnan az eredmény ú'ra v:sszatér a földre. Ezt még akkor sem szabad megtennünk, ha egyesek nagyon gyors kapcso'ással képzelnék ezt el: a Lélek szárnyrí-•/ Sokkal közelebb ven hozzánk Isten az ö igéjében, minthogy ilyesmire szabadna gondo'- nvnkt A teljesség kedvéért itt em tt­juk meg, hogy ezekkel a ké désekkel kapcsolatosan nagyon tiszta, vi’á.gos, gvako-lati és igaz képet kapunk Saarn'vaara amerikai f'nn professzor kis könyvében, rneyct Csep-fgi Béla fordított nve'vünkre: „Hogyan kap­hatok hűnbecsánatot“ címen. Ezzel kellőképpen hangsúlyoz uk az exhibit'v-operat'v o'doza! je'en'ö- ségét. Rátérünk tehál a köveikező k-rdós-e, amely ms szintén sokakét fo'de’kozat: közgyónás vapy szemé­lyes gyónás és nv a keltőnek az egy­máshoz i>o’ó v:szorya. Szándé’ osan beszélünk közgyónásról vagy kö’ös- ségi gyónásról és rém átaános gvó- násról, meri ez a keltő nem azonos egymással. A közösségi gyónás és a személyes gyónás, ahogyan előző fej­tegetéseinkből világosan kitűnik, fel­található a gyónásra vona.kozó bib­liai útmutatásban. Dávid és Ná'án ta­lálkozása az egyéni, az érckígyó ól szóló történet pedig a közösségi bün- bánat prototípusa. Konkrét bűn van mind a két esetben, amelyet mind a két esetben be is val oitak. Az áldo­zat szempontjából ez azt jelen i,■'hogy egy és ugyanazon értelmű áldozati formulával lehet mind a kél esetben szolgálni. A bűnbánati gyülekezeti nap vagy hét, vagy egyetlen isten­tisztelet ma az az alkalom, ahol a közösségi bűnbánat formájában ke­resi az Isten kegyelmét a gyülekezet. A közösség, a gyülekezet, az egyház bűneit hirdeti az igehi detés, ezeket tárják Isten elé és mint „egy test“ nyerik az oldozatot is. Minél inkább benne él valaki az egyházban, annál inkább hajtja a Szent elek az „egy testben“ való gyónásnak, bűnbánat- tartásnak ezekre az a ka'maira. Leg- ■sziemély-sebh életünkben p"d g min­dig szükségünk lesz arra, hogy bű­neinket, amelyek cs. k a fajáljaink é' senkivel sem közösek, megváltjuk és bocsánatért esdekeljünk. Ez a gyó­nás két biblikus és helyes keresztyén formája. Az á’talános gyónás abból a meggondolásból jött létre, hogy ki láthat a szívekbe, eltagadhatnak em­berek vétkeket, sók időbe is kerül, úgyis sablonosak a magángyónások sztnte mind, zúgták a pletistáink és jött a „telkiismeret“ szava, nem me­rem a személyes gyónás i’yen el- mechanizált gyakor'ata mel’ett a fel­tétlen oldozatot szolgáltatni. Ez az igazság és hamisság keverékei Las­san közvéleménnyé váll, mig a „püspökök és teológusok aludtak“, „derék“ papjainknak ez a hábor­gása és új gyakorlat vette kezdetét, amely nálunk még ma is szilárdan tartja magát: valljuk meg imádság­ban általánosan a bűneinket, vála­szoljuk meg a gyónó kérdéseket és er-e általános bűnvallásra hirdetik nekünk az általános felo'dozást is. Tudjuk, hocy en"ek mi lelt a vége: a gyónás pusztulása, kisebb hibának haltat'an vétekké növekedése és a saecularizációnak az a vészes folya­mata, amelyben ma is evez bárkánk. Az Úr adja a segítségét, hogy őseink drága örökségét és az evangélium drága kincsét, az egyház évezredeken át a legjobb koponvák és a leglobo- fióhb hitű emberek közreműködésével kialakult intézményé! jobban, mint valaha megtalálhassuk a történelmi tapasztalatok után és legyen töme­gek fö’szab-'öult báíacdáí'a az fűvé a megtaDasztalt bűnbocsánat drága ir­galmáért a Krisztusban! Mert a kö­zösség1 hűn’ ánnt útján érkezünk az oldozat kegyelméig, a személyes bűn­bánat útjára kényszerülünk és fgy találkozunk Istennel, kívánkozni fo­gunk a hálaadás kelyhe után, amelyet az oltár szentségében nyerhetünk el. Ezzel adva van a köveikező kérdé­sünk: a gyónás és az úrvacsora kap­csolata. Egymással kapcsolatban levő, de önálló külön aktusnak tekint lük mind a kettői. Szerencsétlennek lehet nevezni azt, ha egy liturgikus aktusba foglaljuk be'e mind a gyónást, mind az úrvacsoraosztást, mert ez mind a kettő eredeti mélységes tartalmának a rovására megy. Ne legyen a bűnbá­nat szentsége az úrvacsora; és ne le­gyen á gyónás egyik formája sem csupán az úrvacsorára való vonatko­zására korlátozva. Lehet olyan úrva­csorát kívánó lélek, amely nem érzi szükségéi az előtte lévő gyónásnak és lehet olyan gyónás is, amely után nem föltétlenül következik úrvacsorá­zás. A liturgikus kérdéseket itt tár­gyunk szempontjából részletkérdés­nek tekint ;iik és nem foglalkozhatunk itt velük bővebben. A gyónás és az úrvacsora kapcsolata Szabad-e az oldozatot nyújtani minden bűnvallás, gyónás nélkül, t:hál a feltétlen o r'ozoto ezt meg­előző feltételek nélkül? Ez az a kér­dés, amely körül ma szintén oszla­doznak a vélemények és alakulnak a táborok. Szabad, lehet, feleljük rá, de tüstént hozzá tesszük, hogy Isten hivatalos szolgái hivatalos minősé­gükben csak a töredelmes gyónás feltételével szo'gálnak az oldozattal. Ez kötelességük. És az egyház jog­gal és nem hiába parancsolja ezt lel­készeinek. Lehe'nek azonban olyan karizmatikus ajándékkal megáldott lelkek, papok vagy egyszerű hívek, akik ezt jó Ielkiismerellel és áldás­sal cselekedhelik. Althaus professzor ismertetett álláspontja is erre mutat: vannak karizmatikus emberek, akik a szívekbe látnak és teljes bizonyos­sággal oldhatnak vagy köthetnek. Nem né.külözi ez a mód sem a biblikus bázist. A lényeg — és ezt kell itt nyomatékosan hangsúlyozni — a karizmatikus ajándékon fordul meg! Ez a veszélye és kísértése is. Ez a karizmatikus ajándék az északi laesztádiánusok között gyakori és bő áldása is mutatkozik. A szabad ke­gyelemnek ez a karizmatikus ajándék alapján való kivételes szolgáltatása teszi éppen kötelességünkké, hogy amit egyházi szolgálatunkban tőlünk az Úr megkíván, azt mi, akiket ő maga választott eszközeinek, rendsze­resen, intézményesen lássuk el. Az intézményesítés nélkül a gyónás egy­házépítő jelentősége nem fog kibon­takozni! Nem elegendő, ha csupán rendkívüli alkalmak, konferenciák, evangélizációk esetében szolgál vele az egyházi Minden gyülekezetben meghirdetett idejének, helyének kell lennie, ahol egy héten legalább egy­szer a lelkipásztor megtalálható le­gyen, Céltudatos tervszerűség nélkül ugyan mi lett volna az igehirdető munkából I? Szükség van erre az egyenkénti igeszoigálatnál a személyes gyónásnál, mert az utóbbiakban már csupán erről beszéltünk. Az oldozat szolgálata mellett szük­ség lesz a retentionak, a feddésnek, a kötözésnek a használatára is. Az ol­dozat megtagadása már ezt a kérdést hozza elő. És lehetetlen, hogy ahol intenzív gyóntatás folyik, ne legyen kényszerítő szükség az oldozat meg­tagadására. Ezzel már is az egyház- fegyelem útjára léptünk. A két kulcs kö.csönösen segíti egymást. Egyik el­hanyagolásával a másikat sem hasz­nálhatjuk helyesen. Gyónási gyakor­latunkból nő ki ma hazánkban egy- házíegyelmi gyakorlatunk is. (Vége) Kun Kaiser József A gyülekezet hadsereg vagy szanatórium Egész életünkben igent kell mon­dani Isten íté ete és kegyein es cselekvésére; mondotta jelentésében Far; as Józ ef, a református misszió előadója; azután így folytatta: Sokrrindent csinálunk, nagy zajjal, zakatolással megy a missziói gépe­zet! nk; de vájjon ezt keit-e csinál­nunk és így kell-e csinálnunk. For- rada’omban él a világ körülöttünk, félelmetesen nagy erők mozdulnak meg mindenfelé, vájjon ezekkel a külső erőkkel arányosan nagy erők mozdulták-e meg az ébredésünk­ben, vagy pedig csak az előző halál állapothoz képest létszik nagynak az ébredés dinamikája, de a valósá­gos élet feszültségeiben szinte nem is szán*ottevő az az erőtényezö, ami az ébredésben jelentkezik. Az ipari termelés világából véve a hasonlatot azt kell mondanunk, hogy a missziói munkánknak túlsá­gosan kicsiny a „termelékenysége.“ Azt érúm ezen, hogy túlságosan kicsi, valóságos eredmény szárma­zik. Már évek óta újjongva beszé­lünk az ébredésről. Evangélizáeiók ezrei hangzottak el, s ha a külön- kiilön összeszámolt „megtértek“ lét­számát egvbe vesszük, több tízezerre rúg azoknak a száma, akik az elmú't években jn'ottak hitre és mégis, ha ezeket s főként ezeknek keresztvén szo'gálatát keressük, siralmas ered­ményre jutunk. Azt mutatja ez, hogv nem vagvunk elég reálisak az ered­mények felmérésében és ezért nem vagvunk reálisa'- az örvendezésben. Óvatosabban ke'lene osztogatni a „megtértségnek“a pecsétjét, viszont ha valakire ráütötték egvszer ezt a pecsétet, sokkal szigorúbb követel­ményeket kellne hangoztatnunk fe­léje. Másfelől pedig meg kePene vizsgálnunk azt, hegy a missziói módszereinkben nincs-e valami sú­lyos baj ha az ébredés idejében is — vagyis amikor Isten maga dolgo­zik hatalmasan a kezürkre az ő Szemléikének erejével — i'ven sze- géfivpcpk a va'ósAnos eredmények. Két főproblémát látok én ezen a vo- na'on az egyik az, hogy meg'érés- nek fogadjuk el azt. ami a valósáé­ban nem az. Ilvenmódon elvizenvő- söd’k az egész ébredé ünk, mert cl- irosédik a kegvelemn-k az a meg­rendítő ereje, amellyel az emberi existenciát mirdenestől kifordítja régi mivollábó1 és a helyébe valami hallatlanul úiat teremt. A nv'sik prob’ema P°dig az, hogv akiket Is­ten ehnd'tott ez új élet felé, azo'rn nem tudunk írny gondot viselni, amint erre nékik szükségük van és ahogvan erre minket az Ige teli s tanítása e'kötelez. Itt a hívők közös­ségéről közösségben való fegyelme­zett éle'érő' és áta'ában a hívő gyü­lekezetekről van szó. Sehol nem esik szó a missziói j»- tpn'ésel ben azokról a kü'ön'"ses kísért 's-kről. amik éppen e mostani helyzetükben fenvegpt'k a lelki éb­redés ügyét. Ta'án túlzásnak hang­zik d° szomorú valóságot takar az a megállapítás hogv ma már az pmhpppk inkább meg'érnek a „szí­vükben“. csakhogy ne k»l'ien az egész életükkel ig°m mondani Is­tennek arra az íté'etes és kegvol- m»s cselekvésére. amivel formálja ma az emberi történelmet. Ha az ébredésünk igazán erősnek és Isten­től valónak érzi magát, akkor bál- ran le mer számolni azzal a tömeg­gel. amelyik oda csapódott az ébre­dés tömegeihez, de nem a bűnbá­natnak és a valóságos megtérésnek a szoros kapuján ál, hanem a poli­tikai indu'atokon át. Ébredésünk létkérdésének tekintem azt, hogy a továbbiakban meri-e egész határo­zottan hirdetni azt, hogv nem ad menedéket semmiféle politikai álmo­dozásnak és Jézuk Krisztust, vala­mint az ő eljövendő országa alatt valóban azt érti, amit a biblia tanít, nem pedig egy politikai restauráció­nak bibliai képekbe öltöztetett csem­pészáruját. A jelentésekben még mindig a gyülekezetekben folyó misszióról van szó, holott ha az ébredésnek va’ó- ságos eredményei volnának akkor már régen misszionáló gyülekeze­tekről kellene olvasnunk. Ázt jelenti ez. hogv még mindig kívülről jön­nek munkások, hogy dolgozzanak benn a gyülekezetben, ho’ott az vol­na a bibliai tisztaságú képlet, ha a gyülekezetből mennének ki a mun­kások a gyülekezet te'téről leszakadt tagokhoz, továbbá zsidókhoz, kato­likusokhoz és közöttük folytatnák a hitresegítés lelki szolgálatát. A bib­liai gyülekezet olyan, mint egy sze- vezett hadsereg, amelyik a kívül lévő féllel harcol, a mi gyülekeze­teink olyanok, mini egy szanató­rium, amelybe kívülről kell jönni orvosoknak, hogy gyógyítsák a be­tegeket. TsLL ly» Kissé több ino olycs fényt. Kissé kevesebb besergést. Kissé kevesebbel üssed, kit m-'ris sok csípés ért. K’sré többet „nekünk“. És kévése' bet ,.neknm“. Iíi sé gyakrabban „igen“ S jóval kevesebb „nem“. Kissé öbb virág al szórd az élet ösvényét, 8 kissé kevesebbet hivalkodj, ha küzdelmed célhoz éri. (Re'gi angol versből —vapy) Sergius érsek és Bú ns píispük vasárnap egyiiü Az Egyetemes Sajtószolgálat je­lenti: Sergius érsek, az Orosz Ortho­dox .Patriarchátus! Egyház németor­szági és ausztriai feje, és Dibelius püspök, a Német-Evangéliumi Egyház elnöke több személyes találkozás után advent harmadik vasárnapján, közös ünnepségen vett részt. Az or­thodox és a protestáns egyház ez­úttal először rendezett ilyen közös templomi összejövetelt a berlini Máté székesegyházban, amelyen mindkét egyházfő prédikált. A berlini ortho­dox gyülekezet énekkara is szerepelt az ünnepségen. Gyülekezeti h í re k Nyíregyháza. Joób Olivér ev. lelkész, amikor motorkerékpáron szolgálata színhe­lyére halad., olyan s/.erencsé.lenül esett el, hogy vállperecét törte és egyéb zúzódásokat szenvede t. Szol­gálatát több hétig nem tudja el­látni. Balczó András nyíregyházi püs­pöki máíodlelkész, aki kitartó mun­kával látogatja a Nyíregyháza kör­nyéki tanyákat, most hívei áldozat­készségéből lovaskocsit kapott és így járja be azokat a tanyákat, ahol vallástanítást végez. Balczó András a második nyíregyházi lelkész, aki lovaskocsival keresi fel a tanítvá­nyait. Rozsé István nyíregyházi es­peres már régóta él ezzel a lehető­séggel. * Dr. Vető Lajosné, püspök neje a a nyíregyházi nőkkel együtt karöl've karácsonyi vásárt rendezett, amely alkalommal körülbelül 3000 forint gyűlt egybe a helybeli Szereetolthon javára. * Ujcsonélos A tiszai egyházkerület elnöksége dec. 3-án és 4-én meglátogatta az új- csanálosi gyülekezetei. Ujcsanáios Zemplén megyében fekszik s a benne lévő evangélikus gyülekezet a falu fennállása óta létezik. Szombaton este a templomban a vallásos ünnepélyen Margócsg Emil egyházkerületi felügyelő előadásában hangsúlyozta, hogy a hívő ember semmiképen sem lehet borúlátó, ha­nem csak derülátó, különösképen egy­házi vonatkozásban. — Dr. Vető La­jos püspök előadásában kihangsú­lyozta, hogy Krisztus Urunk jeruzsá- lemi bevonulásához hasonlóan szegé­nyen és alázatosan vonul végig az emberiség történetében is az egyház képében, amely az ö tesle. Az egyház vezetői megkísérelték, hogy gazdaggá, evilág szerint hatalmassá tegyék az egyházat, de ez mindig az egyház belső lényegbeli elszegényedésére ve­zetett. A gazdag, evilág szerint ural­kodó egyházból épen a lényeg, Jézus hiányzik a leginkább. Ilyenkor Jézus mindig átment azoknak a szegény vándor-prédikátoroknak az oldalára, akik mint üldözött reformátorok, hir­dették az evangéliumot. Az egyház ma is ott erősebb lényegileg, ahol evilág szerint szegény és befolyás nélküli, ahol jogtalannak és elnyo­mottnak látszik, de ahol lelkészek és hívek az egyháznak ezt a szegény, alázatos állapotát hitben és remény­ségben vállalják. Másnap délelőtt a háború következményeitől még min­dig szenvedő, különben szép tem­plomban az. istentiszteletet Vető La­jos püspök végezte. ¥ Az óírd i gyülekezet Iratterjrsz- tése vasárnap délután, december 18-án 6 órakor szere etvendc gséget rendez templomi alagíórában, ame­lyen Reök Iván dr. egyetemes fel- i ffve'iő tart előadást az egyházi saj­tóról. A nagyjelentőségű megnyilat­kozást mindenki nagy érde. lődéssei várja. * V 'c. Advent harmadik vasárnap­ján a gyülekezet szeretetvendégségén Ke _ ény Lajos püspökhelyet.és tar­tott előadást. A csepeú egy lázköz ég vasárnapi szeretetvendégségén Fogarasi Árpád budafoki ielkész hirdette az igét. Monoion az ádventi istentisz.elelen Vár’ dg Lajos alesperes végez.e a szol­gálatot. * ■ Cscrváson ádventi hetet tar'oltak. melyen első és második nap Tátray Károly és Kálmán Lajos, a követ­kező napokon pedig DezsCry Lájzló óbudai lelkész szo.gált. A sorozatos igehirdetés u’olsó napján ú vacsora volt, melyen az egész templomi gyük lel ezet i ivélel nélkül rész; vett. A gyülekezet most renovált templomá­ban örömmel voltak együtt a hívek a rendkívüli rossz idő ellenére is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents