Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-08-07 / 31. szám
2 Az orosz ptavoszdávia jellegzetes vonásai Az orosz pravoszlávia sajátos élete felé mindig érdeklődéssel fordult a nyugati világ is. Ezt az érdeklődést mindezideig legelsősorban a római katolicizmus- egyházpolitikai törekvései fűtötték, mely az ú. m „keleti kérdést“ legégetőbb problémái egyikeként tartotta nyilván mindenkoron. Ma a világot átjáró ökumenikus mozgalom is reménykedve várja Iíe- let-Európa pravoszláv egyházainak bekapcsolódását a közös munkába. Éppen ezért számára sem lehet közömbös, milyen teológiai és vallásos motívumok érvényesülnek bennük s mily forrásból merítenek erőt a reájuk váró feladatok leküzdésére. Tudjuk, hogy tíz esztendővel ezelőtt szovjet történészek is megkezdték tudományos kivizsgálását annak, miféle hatásokat váltott ki az orosz nép politikai és kulturális életének fejlődésében a keresztyénség, kiváltkép pedig a pravoszláv egyház munkája. Miután pedig nyilvánvalóvá vált, hogy Kelet le.ki. formálódását és sajátos kultúrájának jellegzetességeit éppen a pravoszlávia határozta meg, Kelet megértéséhez gazdaság- és politikatörténeti tájékozódásokon kívül pravoszláviáját is vizsgálat tárgyává kell tennünk. Itt kap tárgyunk aktuális vonatkozásokat, s válik nélkülözhetetlenné Kelet és Nyugat feszültségének mélyebb megértésénél is. Történészek és teológusok sokat foglalkoznak az orosz s bizánci pravoszlávia viszonyával. Az orosznak a bizáncitól való eredete nyilvánvaló, hiszen a kijevi kerületben görög püspökök és papok kezdték meg az első orosz egyház szervezéséi. De vájjon a keresztyénség bizánci formájának elemei nem változtak-e át az orosz föld és világ olvasztókemencéjében s nem szült-e a sajátosan orosz miliő olyan motívumokat és tényezőket, melyeket a bizánci keresztyénség nélkülöz? Ennek a problémának vizsgálatára az orosz gondolkodás és irodalom legnagyobbjai buzdítanak: Gogoly, Dosztojevszkij, Chomjakov, Kirjejevszkij, V. Solovjov, de még a 20. században is Florenskij, Berdjajev és Bulgakov. Ebben a problémakörben mozog Georgij P. Fedotov, Amerikában élő orosz történész, 1946-ban megjelent műve: The Russian Religious Mind, melyben a vizsgálódás reflektoriénye az orosz pravoszlávia kezdeti idejére az ú. n. kijevi időszakra esik. (10. szá- %ad végétől 1240-ig.) Ezt az időszakot hosszú évszázadok választják el a mától. A szerzőnek mégis az a véleménye, hogy bármilyen mélyreható történelmi viharok pásztázták is ke- resztül-kasul az országot s akármilyen radikális politikai változások történtek is azóta Oroszországban a tatáruralomtól kezdve Nagy Péter reformjain keresztül az 1917-es forradalomig, az orosz kegyesség lényeges vonásai, úgy amint a messze múltban, nyilvánultak meg, semmikép sem homályosultak el, sőt a jelen történés sok jelenségét is megvilágítják. Fedotov a maga kutatásaiban nem marad meg a pravoszláv kegyesség misztikus-aszketikus jelenségeinek vizsgálatánál, hanem tovább megy s krónikák -és ősi irodalmi termékek alapján tájékozódva igyekszik kimutatni a keresztyénség visszhangját a mindennapi, praktikus élet keretei között is. Nem annyira a kegyesség objektív, statikus kerete: a dogma, a szentségek vagy az istentiszteleti forma érdeklik, mint inkább a vallás és erkölcs meghatározta hétköznapi életnyilvánulások. így tér ki Fedotov az orosz keresztyénség jellegzetes — a bizáncitól annyira eltérő — vonására, a kéthitűségre, az orosz keresztyénség hosszú harcára a pogány mithológia maradványaival, a babonákkal, a keresztyénség előtti állapot „erkölcsi“ szokásaival. Megállapítja, hogy az orosz keresztyénség a maga hódító útját a fejedelmi udvarban s a bojárok társadalmában kezdte meg s innen kindulva csak lassan, néhány hosszú század alatt szivárgott le a nép széles rétegeibe is. így válik érthetővé, hogy a nép kegyességében pogány elemek mind a 19. századig fellelhetők. Az orosz Mária-kultusz pl. élénken emlékeztet az életadó istennők pogány képzeteire. Az orosz Mária nemcsak Isten anyja, hanem az univerzális anyaság meg- személvesítője, az élet isteni adományozójáról alkotott népi vallásos képzetek inkarnációja. Az orosz kegyességben Krisztus tcstetöltésének értelme sem a megváltás és az üdvözí- tés csupán. Egyfajta kozmológiai értelme is van. Krisztusban indul el a világ isteniesülésének kozmikus folyamata, melynek végén az anyaföld megdicsőülése áll. Világosan mutat mindez a keresztyén kor előtti pogány természetképzetek be- szűrődésére a pravoszláviába. Fedotov könyve azonban rámutat arra a mély hatásra is, amelyet a szláv bibliafordítás és szláv liturgia már igen korán gyakorolt az orosz nép lelkére és életére. Oroszország Bizánctól, kapta egyházszervezetét épúgy, mint dogmatikai rendszerét, de az első könyvek és papok Bulgáriából jutottak el hozzá. S miután így az evangélium nyelvileg is hozzáférhetővé vált számára, közvetlenül tudott hatni a nép lelkületűre. „Világos — írja F'edotov —, hogy a keresztyén misszió gyümölcstermése Oroszországban kezdettől fogva gazdagabb voit, mint a nyugati latin talajon. Nem túlzunk, ha úgy vélekedünk, hogy az evangélium (Oroszországban) mélyebb hatásokat váltott ki, mint akár a germán, akár a román népeknél... A középkor első felében egészen a tizenkettedik századig csak az európai szláv nemzetek hallgatták az evangéliumot úgy, hogy értettek is belőle valamit.“ Szembeszökő továbbá a szláv vallásos irodalom praktikus és tanító jellege. Ebből az irodalomból hiányzik a bizánci és hellenisztikus szellem metafizikai, spekulatív természete. Bizánc merev dogmatizmusá- val, miszticizmusával és teológiai okoskodásaival szemben a hit praktikus kötelmeire mutat rá. S ezek a pravoszláv hagyományok határozzák meg később is az orosz gondolkodás gyakorlatias jellegét. A 19. század orosz irodalma és gondolkodása mutatja a legvilágosal.ban, hogy az orosz értelmiséget elvont filozófiai kérdések helyett ms ly- nyivel inkább vonzották a gyakorlati élet erkölcsi, szociális és politikai problémái. Nem kétséges, hogy mindebben kényszerítő erővel működtek közre a cári Oroszország elnyomó politikája és hirhedt társadalmi viszonyai, de ezen kívül legalábbis Fedotov szerint, az orosz pravoszláv tradíció századokon át- sugárzó ösztönzései is. Fedotov vizsgálódásai így tárják fel előttünk az orosz erkölcsiség (L. N. Tolsztoj) és szociálpolitikai forradalmiság gyökereit. A szerző azután felhívja figyel ■műnket az orosz pravoszlávia sajátos érdeklődésére a szent történetek iránt. Ezek foglalkoztatják és vonzzák minden elvont teológiai okoskodásnál sokkal inkább még a leginkább bizánci tájékozódáséi, pravoszláv teológusokat is. Sokat foglalkoznak az Ótestamentummal, az Ű- és Ujtestamentum viszonyával, a zsidóságnak a szent történetekben elfoglalt helyével, majd az orosz nép küldetésével is. Csakhamar megmutatkozik ugyanis a Cyrill és Method-fél« tanítás hatása, mely szerint minden nemzet külön lelki és történelmi küldetést kapott Istentől, melyet be kell töltenie. így alakul ki a 11. század pravoszláv vallásos íróinak elmélete Oroszország nemzeti küldetéséről. Vegyük észre, hogy ez a küldetéselmélet semmiképpen sem születhetett meg Nyugat- Európában, ahol ennek lehetőségét a centralizmussal párosult egységes latin kultúra teljességgel kizárta, viszont könnyedén sarjadhatott ki a soknyelvű, kultúrájú és nemzetiségű keleti egyház talaján. Az orosz küldetésludat tehát a maga kezdetei szerint különbözik a nyugateurópai romantikus nemzel- kultuszlól épúgy, mint a törzsi, Ja ji nacionalizmustól, miután gyökerei vallásiak s a pravoszlávia talajába nyúlnak le. Végül figyeljük meg Feodosij szerzetes alakját (megh. 1074.), hogy a kijeyi időszak keresztyénségének a bizáncitól eltérő jellegzetességei annál világosabban álljanak előttünk. A bizánci szerzetesrendekben Istennek és , a megdicsőült Krisztusnak félelme dogmatikus merevséggel, aszketikus heroizmussal, szigorú fegyelemmel, V engedelmességgel, az életnek és világnak borús szemléletével párosult. Ennek a szellemnek a hatása sokáig érezhető a pravoszlávián is, de már igen korán mutatkozik a kijevi keresztyénség új utakat kereső szelleme, mely előtt a megdicsőült Krisztus helyett inkább az önmagát megerősítő, szo’gai formát, szegénységet és megaláztatást vállaló Krisztus alakja lebegett. A kijevi provosilávia legigazibb képviselője „az alázatos Krisztus tanítványa“: Feodosij volt. Egyfajta bensőséges, meleg, szívélyes kegyesség letéteményese ő. Feodosij szerzetéből már hiányzik a sajátosan bizánci szellem. Az élet és világ ellenséges szemléletét örvendező keresztyénség váltja íel, a komor hallgatás és elmélkedés óráit munka és a testvéri közösségek ápolása helyettesítik, a felebaráthoz való viszonyt pedig csendes türelem, szerető szívélyesség és a megbocsátás szelleme jellemzik. \ szolgai formát öltő Krisztusnak és1 az ő szegények, szenvedők, gyengéik és üldözöttek iránti szeretetének követése a pravoszláv keresztyénség- nck már a 11. században egyik legalapvetőbb jellegzetessége. S ezt nem homályosíthatta el az elmélkedő misztika merevebb kegyességű későbbi korszaka sem. A 19. században megint éles vonalakban je'ent- kezik úgy Dosztojevszkij írásaiban (Zoszima sztarec), mint az orosz értelmiség szociális törekvéseiben. Az orosz élet ismerői állítják, hogy az orosz forradalmár sajátos alakjának titka ennek az élő pravoszláv tradíciónak a számbavétele né’kül nem tárulhat fel előttünk a maga teljességében. Fedotov könyve alapján tisztán látjuk, hogy az orosz pravoszlávia nemcsak a szervezett egyház keretei között él, hanem a nemzet kulturális, irodalmi alkotásaiban', sőt közéletében és szociális megmozdulásainak motívumaiban is. Hatása hosszú századokon át különféleképpen és több-kevesebb erővel mutatkozott meg, de sohasem szűnt meg teljesen. Nyomai mindenütt ott vannak, ha gyakorta nem is ismerhetők fel első pillantásra. (J. L. Hromádka: Osobité znaky ruského pravoslavi c. értekezésének felhasználásával. Theo- logia Evangelica. Prága, I. 3—4. sz.) Dr. Szilády Jenő Bicskei Lángok „Egymás terhét hordozzátok ...“ A Galáciabeliekhez írott levélnek ezt a sokat idézett, sokszor félreértett igéjét hirdette a bicskei maroknyi gyülekezet fiatal, bibliásfelügyelője azon a verőfényes jújiusvégi vasárnapon, amelyen új hang szólalt meg a poraiból újjáéledt kicsiny templomban: egy harmonium meleg, zengő hangja. Valósággá lett ez az ige most ismét evangélikus egyházunk életében: az erősebb meghallotta a gyengébb szavát és segítségére sietett. Az Egyetemes Egyház üllői-úti székházának nagytermében, állott az ősi pozsonyi teológiai akadémia egykori haimóniuma. Most ezt a har- móniumot ajándékozta az Egyetemes Egyház a hangszer nélkül szo- morkodó bicskeieknek. Életté vált az ige: Egymás terhét hordozzátok. A meleg, bensőséges ünnepségen zsúfolásig megtelt a ragyogó fehér kistemplom. Az istentiszteleten az egyházmegye esperese hirdette az igét. Judás sötét alakját rajzolta meg az evangéliumi szentlecke alapján, hogy mögötte annál fényesebben ragyogjon fel Krisztus arca. Azután megáldotta az új harmóniumot: hirdesse hangja mindig az Isten dicsőségét. Az Egyetemes 'Egyház képviselője a 98. zsoltár szavaival adla át az ajándékot. Az örvendezés és magasztalás hiányzik keresztyénségünk- ből, mondotta. Ennek pedig az az oka, hogy hiányzik szívünkből a hála Isten szabadító kegyelme iránt. Vakok vagyunk nagy tetteinek meglátására. Pedig éppen ez a gyülekezet is eleven példája Isten megtartó, szabadító kegyelmének. Minden földi szabadítása azonban csak visszfénye az igazi nagy szaba- dításnak: a bűnből való megváltásnak, a kereszt tényének. A gyü'ekezet lelkipásztorának csendes imádsága fejezi be az ünnepet. Mégegyszer felbúg a harmonium s a gyülekezet éneke hitvallássá lesz ezen a napon: „Erős vár a mi Istenünk ...!““ G. Gy. Evangélikus Elet Jóváhagyták a romániai Evangélikus Egyháza Ikotmányt I Justinián orthodox pátriárka meghívására Bukarestben értekezletet trtf- tottak a ^görögkeleti, a protestáns, az izraelita és a mohamedán felekezetek képviselői. Ez alkalommal tárgyalták meg az illetékes kormányhatőságokkal az orthodox, református, ágostai hitvallású evangélikus zsinatpresbiteri lutheránus, izrealita, unitárius, örmény-gregoriánus, ószertartású keresztyén (lipovén) és a muzulmán felekezetek alkotmánytervezeteit. • A megbeszélések befejezése után közös határozati javaslatot fogadtak el, amelyben az egybegyűlt felekezetek hálájukat fejezik ki a vallásszabadságot biztosító alkotmányos rendelkezésekért. Dr. Groza Péter miniszterelnök, Luca László pénzügyminiszter, a román munkáspárt főtitkára, továbbá dr. Stanciu Stojan kultuszminiszter fogadták ezután az egyházak küldöttségeit. A pátriárka felkérésére dr. Vásárhelyi János, református püspök üdvözölte a kormány tagjait az összes egyházak nevében. Beszédében többek között ezeket' mondotta: — Történelmi jelenet részesei vagyunk. Országunk legnagyobb egyházának a főpapja meghívta és vendégül látta az összes egyházak vezetőit, hogy együtt tárgyaljuk meg az egyházak helyzetét és hivatását a román népköztársaságban. Ezt a tanácskozást mindvégig a közös megbecsülésnek és jóakaratnak a szelleme vezette és irányította. Az összes egyházak közös nyilatkozatot fogadtak el, amelyben felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül hálásan ismerik el, hogy- népi köztársaságunk kormánya mindnyájunk számára jóakarattal és bölcsességgel biztosította kánonjaink és hagyományaink meghagyása mellett az evangélium szellemében történő épílő munkát. — A keresztyénség legnagyobb apostola mondotta, hogy „az ajándékokban különbség van, de ugyanaz a lélek“. Mi találkoztunk abban, hogy ha egy az Isten, akkor az emberek egymásnak testvérei és nekünk dolgoznunk kell azért a világért, amelyben valóban testvére lesz egyik ember a másiknak. Kijelentem, hogy a részünkre biztosított szolgálati lehetőséggel hűségesen kívánunk élni és a szeretet munkájának a végzésével fogjuk szolgálni országunk közéletében a nép javát, a béke és haladás ügyét. Országunk kormányának, politikai életünknek vezetőit kérem: bízzanak bennünk, támogassanak munkánkban, mert a béke és szeretet szolgálatában végzett munkánk a nép javára szolgál és áldására lesz az országnak. Mi kéz a kézben igyekszünk elkövetni mindent a különböző nemzetiségek békés -együttélése érdekében, hogy így a béke megvédése és a produktív munka útjában tevékenységi körünkön belül — tehát az ország területén élő hívek 94 százaléka között — ne legyen semmi akadály. — Mi annak a Krisztusnak nevében járunk, aki az ácsmester fia volt és aki a munkát Isten legfőbb tulajdonságának mondotta amikor hirdette: Az én Atyám mindezideig munkálkodik, ti is így munkálkodjatok. Áthatva ettől a tanítástól, kijelentjük, hogy mi a dolgozó nép magas esznjényét megértjük és ezen eszmének a megvalósításáért vele érzünk és dolgozunk. , Vásárhelyi János püspök beszédére előbb dr. Groza Péter miniszterelnök válaszolt. Kormánya nevében megköszönte az egyházak részéről megnyilatkozó magatartást és rámutatott arra az életformára, amelyet az egyházak számára a kormány biztosítani akar. Az ünnepség után bejelentették, hogy a nemzetgyűlés elnöksége az egyes egyházak alkotmányát jóváhagyta és megerősítette. Külföldi egyházi hírek Berlin A Német Evangéliumi Egyház berlini irodája jelentést adott ki a keleti zóna hitoktatási helyzetéről. A gyülekezetek egyre inkább azt kívánják, hogy az eddig: egyéves kiképzés helyett kétéves kiképzést kapjanak a hitoktatók. A nevelésügyi kamara már ki is dolgozta ennek a kétéves kiképzésnek a tantervét. Az eddigi hitoktatók továbbképző tanfolyamokon vesznek részt. Az egyes gyülekezetek egységes rendtartást követnek a hitoktatók alkalmaztatására és szolgálati viszonyaira vonatkozólag. Kiképzésük foka szerint segédhitoktatóknak, hitoktatóiknak és kerületi hitoktatóknak címezik őket. Általában 18—25 év közötti személyeket vesznek fel a hitoktató-képző szemináriumokba. A 9—12 év közötti gyermekek hitoktatásának végzésére csak érettségizett jelölteket vesznek fel a szemináriumokba, ezeknek legalább hat félévet kell hallgatniok, az utolsó kettőt valamely teológiai főiskolán. Genf Az Egyetemes Egyháztanács központi bizottsága július 9—15 napjain az angliai Chichesterben konferenciát tart. A bizottság üléseinek napi-' rendjén főként az amszterdami zsinat határozatainak végrehajtása és visszhangja szerepel. Egyik fontos tárgy a nő helyzete az egyházban; több női kiküldöttet is meghívtak ennek a kérdésnek a megtárgyalására. A bizottság gyűléseit megelőzi az Oxfordban tartandó tíznapos tanulmányi konferencia. Kína George K. T Wu, a Kínai Keresztyének Tanácsának főtitkára Sang- haiból jelentést küldött,, amelyben közli, hogy a missziói társaságok sértetlenek maradtak a harcok alatt, kivéve az adventisták egyik kórházát, amely megrongálódott. A főtitkár azt a reményét fejezi ki, hogy a keresztyén misszió formáiban megtisztulva és megújulva, tovább végzi a maga hivatását az új társadalmi rendben. Berlin Dr. Conrad Hoffmann, a Nemzetközi Missziói Tanács zsidómissziói osztályának igazgatója, több előadást tartott a berlini főiskolákon. Egy nagygyűlésen határozati javaslatot terjesztett elő, hogy a német egyetemi hallgatók segítsék hozzá zsidó kollegáikat tanulmányaik folytatásához és befejezéséhez. Finnország A Lutheránus Világszövetség finn nemzeti bizottsága gyűlést tartott, melyen Bonsdorf püspök elnökölt. Kantonén Taito lelkész, aki az amerikai és hazai finnek, valamint az amerikai és a finn lutheránus egyházak közötti kapcsolatokat tartja, beszámolt a háborúutáni segélyezésről s hangsúlyozta, hogy a pénzügyi támogatás átmeneti, de fenn kell maradnia a lutheri egyházak lelki kapcsoltjának. Előadása közben a „stewardship“ problémája állott! Kifejtette, hogy a finn egyháznak is meg kell alkotnia azt az egyházi központi munkát, amely a gazdasági alapok megteremtésével és a gazdasági és szellemi erőkkel való gazdálkodással siet az egész egyház segítségére. Tervszerű gazdálkodásnak kell lennie az egyházban is. Az ilyen tervszerű gazdálkodás a gazdasági és szellemi javakkal, persze csak akkor képzelhető el, ha a híveket egyénenkint is sikerült felelősségvállalásra indítani. A gyűlés megtárgyalta a legújabb tanulmányi programot, foglalkoztak a sajtóbizottság jelentésével, s ami minket legközelebbről érdekel, Rinne Károly hosszú előadásban számolt be magyarországi útjáról.
