Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-05-07 / 18. szám
Evangélikus Elet Allahabad,1948 Az ázsiai keresztyén ifjúság kará- csoaykor tartott egy nagy konferenciát Allahabadban. India, Pakisztán, Burma és Ceylon kereszlyén ifjúságának erről a történelmi jelentőségű konferenciájáról most érkezett hozzánk az első jelentés John W. Sadiq tollából. A beszámoló megérdemli figyelmünket. „Ez a konferencia történelmet csinált, hiszen első alkalom volt arra, hogy ennek a négy országnak keresztyén ifjúsága, az ezen országokban működő összes jelentős keresztyén ifjúsági mozgalmat is képviselve, Ugyanazzal a szándékkal vezéreltetve, összegyűlt közös konferenciára. A találkozót már az 1947 nyarán Oslóban tartott Keresztyén Ifjúsági Világkonferencia elölt megtervezték, s Oslóban még csak nyilvánvalóbb lett annak szüksége. Az azután eltelt időben két jelentős történelmi esemény is sürgette a nagy találkozót; 1948 aug. 15-én kikiáltották India függetlenségét, kei részre osztódását (India, Pakisztán) és ezen új államok domini- umi rangra való emelkedését. Szeptember 27-én pedig ünnepélyesen kihirdették a Délindiai keresztyén egyházi uniót, a «„Délindiai Egyház“ megszületését. Oslo felhívás volt a világ keresztyénéi felé "arra, hogy keressék a mélyebb és szorosabb keresztyén egység útját. Az ázsiai ifjúság most megtalálta az egységre való törekvés konkrét terepét a maga cselekvése számára, s az al'ahabadi konferenciával a cselekvés eszközét is. A konferencia címét így fogalmazták: „Az óra követelése“. A konferencián a négy ország minden tartománya megjelent, a jelenlevők felét <i'Z egyliázi ifjúsági munka küldte, a tibbit a KIÉ, a Leányegye- sületek, a Diákszövetség, a Vasárnapi Iskolai M izgalom ős a CE. A konferencia kiemelkedő eseménye volt a karácsot yi istentisztelet az allahabadi „Mindenszentek katedráidban“. A politikádig sok táborba tartozó kelet- ázsid ‘ifjúság mély keresztyén egységbe» volt együtt mindvégig, s >egy közös deklarációban fejezték ki meggyőződésüket. Ezt a deklarációt egy minden fontos és időszerű kérdésre kiterjedő előadássorozat készítette elő. Gazdasági, politikai és vallási szempontból beszéllek a szabadságról, mélyen tárgyalták a hivatás kérdését, erőteljes előadás szólt a kommunizmusról, melyben az előadó azokat a pontokat élezte ki, amelyeken a kommunisták jócselekedetei megszégyenítik a keresztyéneket. Keresték a szociális cselekvés útját, s nagy figyelmet szenteltek a falusi és nyomortelepi lakóknak. Megalkották a közös keresztyén ifjúsági munka terveit is. A konferencia határozatai között első annak a mély együttérzésnek kifejezése, amit az ellen a faji megkülönböztetést kifejező politika ellen éreztek, amit a Délafrikai Unió gyakorol a néger és hindu lakossággal szemben. Kérelmet intéztek a résztvevő országok kormányaihoz, hogy tegyenek meg mindent az Indonéziában folyó ellenségeskedések megszüntetése érdekében. Kifejezték kívánságukat, bogy a délied iái egyházhoz hasadó, s még nagyobb egyházi egységen munkálkodjanak Eszak-Indiában és Ceylonban is. Azt ajánlották, hogy szorosabban összehangolják az ifjúsági munkát ezekben az országokban, s errevonat- kozólag egy hároméves programot vázoltak fel. Kívánták az ifjúsági vezetők folytatólagos kiképzését elsősorban falusi és városi ifjúság evangélizációjá- hoz. Elkötelezték magukat, hogy okulva a kommunisták igazán, életükből jobban fognak alkalmazkodni Jézus Krisztus szelleméhez, hogy közreműködjenek a kasztok, a faji megkülönböztetések, a felekezetieskedés és szociális visszásságok megszüntetésében. Végül örömmel üdvözölték az Egyházak Világtanácsa Ifjúsági Osztályának tervét, hogy Ázsiában rendezi az Oslo utáni III. Keresztyén Világkonferenciát. Allahabad így az ázsiai keresztyén ifjúság történc’mi jelentőségű megmozdulásává lett. Határozatai pedig mélyen bevilágítanak a keresztyének ázsiai problémakörébe. l>. Külföldi egyh Uj dán bibliafordítás Megjelent az új dán bibliafordítás, amely a negyven éve használatos, 1907. évi kiadású szöveget felváltja. Aránylag kevés idő eltelte után adják ki új szövegezésben a Bibliát dán hittestvéreink és igyekezetük mutatja, hogy mekkora felelősséggel hordozzák a Biblia ránk bízott üzenetét. Néhány filológiáikig jobban megoldott hely, valamint néhány bibliai archeológiái eredmény kedvéért, iiogy kevesebb legyen a „homályos“ hely az Igében, új köntösben adják a népük kezébe a Bibliát. Hasonló serénykedés folyik nálunk is, hogy új köntösben, érthetőbben és kevesebb félreértésre okot adva szolgálhasson magyar bibliánk egyházunk népének. amerikai római katolikus invázió japánban Hatalmas missziói offenzívát kezdett Japánban a római katolikus egyház. Spellmann bíboros és a többi amerikai jól helyezkedett vezető római katolikus férfiú meglátogatták ezt a frontot, ahol már világviszonylal- ban is számba vehető és számba is veendő harc folyik. Kettőezer római katolikus misszionárius esett neki a japán népnek és még kettőezer bevetésre készen áll. Ez az imponáló lendület, amely egyébként jellemző a római központból- irányított keresz- tyénségre, elismerésünket és lelkesedésünket vívná ki, ha nem lennének japán keresztyén testvéreink megbotránkoztató híradásai a kezünkben arról a missziói rendszerről, amelyet Róma ügyvivői használnak. A japán népen válik el a világ sorsa — prédikálják Japán nacionalistáinak —, Japánban dö! el a harc Krisztus és az Anlikrisz.tus között, mialatt a nyugat keresztyén országai a sötétségbe merülnek, mert napnyugat országai: napkelet országában a felkelő nap fényes sugarai ragyognak. Vájjon az evangélium hirdetésének ez a módja megfelel-e az Ür misszióparancsának?! Evangélizáiása ez Japán lakosságának?! Ez a katolikus invázió Róma zászlóit lobogtatja és jelszavait kiáltja elszántan és fanatikusan. Várjuk meg, mit tesz Isten és imádkozzunk a 168 protestáns misszionáriusért, akiknek a felszámolását is jelentette a római propaganda. Róma nem riad vissza attól, hogy ma is felekezetek közti hatalmi harc arénájává változtassa a missziók mezeit, s attól sem riad vissza, hogy a japán nacionalizmust lovagolja, csakhogy bázist nyerjen abban az elvakult világnézeti harcban, amelyben Spellmann bíboros is oly kétes dicsőséggel vitézkedik. Evangélikus „Házassági iskola“ A dán Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KFUM), amely evangélikus egyházunk egyik legvirágzóbb ifjúsági munkája, a fővárosban „házassági iskolát“ nyitott, amelyet olyan nagy tömegben kerestek fel házasság elölt állók és házasságban élők egyaránt, hogy azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy minden vidéki városban, lehetőleg minden püspöki székhelyen kellene ilyen „iskolát“ létrehívni. Közli: Kún-Kaiser József te Evangélikus {let meffietenik minden pénteken! ÖZVEGY BODNÁR KELEMENNÉ Bodnár Piroska még alig tíz esztendős, de máris a vasárnapi iskola lelke. Hite, lelkesedése csodálatos. Túl tesz minden társán tudásban, szorgalomban. Az ar.anymondást tudja mind kívülről, a bibliai íráshelyek pontos meghatározásával. Idősebb társai szégyenkezve bújhatnak e! inögölie. Már hétfőül szeretettel kezd gondolni a vasárnapi iskolára és szombaton az. öröme már tetőpontra lép. Vasárnap már szinte hajnalban készülődni kezd, holott a vasárnapi iskola csak kilenc órakor kezdődik. Hitoktatójának és vasárnapi iskola vezetőjének egyaránt ked- venoe Piroska. így természetes, hogy amikor a vasárnapi iskolások műsoros est rendezését vették tervbe, a főszerep Piroskára esett. Piroska öröme nem ismert határt Szeme ragyogott az örömtől, amikor megkapta szerepét és minden ismerősének lelkesen elmondotta ezt az örömhírt. Az első éjjel aludni sem tudott örömében, állandóan szerepén 'járt az esze. Tanulta is a szerepet nagy buzgalommal. Már az első napokban hangsúlyozva tudta a egész szerepet Végre elérkezett a várva-várt nap, az. előadás napja. Piroska már kora reggel lázban volt. Már napokkal ezelőtt minden ismerőst és rokont meghívott az előadásra. Úgy gondolta, hogy ahol ő lép fel, azt az előadást látni kell mindenkinek. Természetesen a meghívottak sorából nem hagyhatta ki • Bodnár nagymamát sem. Ha sokszor idegenek megígérték azt, hogy elmennek az e’őadásra, akkor egész természetesnek tartotta, hogy forrón szeretett nagymamája is el fog oda menni. Itt érte azonban az első nagy csalódása. Nagymama egy szóval sem volt haj'andó megígérni, hogy elmegy az előadásra. Pedig kimondhatatlanul szerette unokáját. özv. Bodnár Kelemenné már idostova 36 esztendő óta nem lépte át a temp óm küszöbét. Harminchat esztendővel ezelőtt „összeveszett a* Istennel“, ahogyan ezt róla állították az ismerősök. Az első világháborúban elvesztette férjét és két fiát. Azóta nem akart „Isten szemébe nézni“ — ahogyan mondotta magáról ezt ő. Itt azonban nem állott meg. Mintegy harminc évvel eze’őtt, amikor az özvegység nehéz napjaiban küzdött apró gyermekeivel1, felszólítást kapott az egyháztól, Iiogy rendezze egyházi adóhátralékát. Ekkor összeveszett egyházának papjával is. Azóta lelkészváltozás is volt többször a gyülekezetben, de özv. Bodnár Ke’emen- né a utódokra épp úgy haragszik, mint sz elődökre. Közben eltelt 36 esztendő. Gyermekeit felnevelte, de a templom küszöbét át nem lépte. Sem gyermekei esküvőjén, sem unokái kereszle'.iösóm. Sőt egyik unokája papnak tanult Többször prédikált a helybe'! templomban, a nagymama azonban ide sem ment el, holott ezt az unokáját is nagyon szerette. Nem vett részt unokája pappászentelésén sem, hiába volt a gyermekek minden rábeszélési kísérlete. Továbbra is megkeményítette szívét és nem tudott megbékülni Istenével.. Piroska kérése egészen váratlanul érte. Természetesen most sem akart halomi arról, hogy elmenjen az előadásra.Különben is már 70 éves elmúlt. Ügy gondolta, hogy ha eddig megvolt templom és istentisztelet nélkül, azután is meglesz. Ö már csak így fog meghalni. Piroska azonban nagymamája unokája vo’t. Ha ő következetes tudott maradni felfogásához, Piroska is következetes maradt. Nem volt hajlandó semmiképpen megelégedni a kitérő válasszal. Hízelegni kezdett nagymamájának, majd amikor következetes maradt elhatározásához, könyörgésre fogta a dolgot. Majd, amikor ez sem sikerüli sírt és jajgatott: — Én jiiídig azt mondom, hogy a nagymamának. feltétlenül el kell jönni, mert én csak a nagymamának fogok játszani... Addig el sem kezdődhet az előállás, amíg a . nagymama ott nem lesz... özvegy Bodnárné megsajnálta kis unokáját. Különben is unokái közül őt szerette a legjobban, mert sok mindenben saját magára ismert benne. De még az ő kedvéért sem volt hajlandó kibékü'ni sem Istenével, sem papjával. Végül, hogy valami módon véget vessen ennek a makacs könyörgésnek, megígérte, hogy el fog menni az előadásra. Ügy gondolta, hogy majd délután, amikor az előadás közeledik Piroska meg fog feledkezni róla. Piroskát azonban nem ilyen fából faragták. Kora délután ismét beállított nagymamájához. Kezdődött elölről a hízelgés, könyörgés, majd á sírás és a jajgatás: — Hű nagymama nem jön el, akkor én sem megyek — mondotta. Különben is megígérte, iiogy eljön! Most már veszed elemben forgott az előadás. Egyik sem tágított, egyik sem engedett. Közben megérkeztek Piroska szülei is és ők is megkezdették az ostromot. Végén megtörtént a nagy csoda. Özvegy Bodnár Kelemenné 36 évi makacsság után, ha kelletlenül is, de készülődött egyházához. Csakhamar futótűzként terjedt el a rokonok és ismerősök körében, hogy megtört a varázs. Özvegy Bodnár Kelemenné kibékülőben van Istenével. Népes családjával együtt vonult be nagymama az előadásra. Amikor belépett a belmissziói terembe rendkívül kellemetlenül érezte magát. Ügy gondolta, hogy most minden szem őt nézd. A lelkésznek, aki meleg szavakkal üdvözölte kelletlenül és szinte haragosan mondotta: — Kis unokám nem hagyott békén ... el kellett jönni vele... Hiába volt továbbra is a lelkésznek minden barátságos mondata. Nagymama fagyosan ült le a nézőtérre. Alig várta, hogy megkezdődjön az. előadás, hogy végre túl legyen legyen ezen a kellemetlenségen. Az előadást először érzéketlenül és lélek nélkül nézte. A jégcsap azonban mindjobban kezdett a szívében felolvadni. Mert ott a szeretetről hallott, amely mindennél hatalmasabb- Hallott Isten végtelen kegye mérői és irgalmasságáról, hogy a mi Istenünk nem a bosszúáliás Istene, hanem a megbocsátásé. Amikor kis unokája a színpadra lépett már nem tudta visszatartani könnyeit. Belátta, hogy helytelenül cse'ekedett, amikor hadat üzenj az Istennek, egyházának, hogy életének nagy részét, Istentől, egyházától távol élte. Pedig mindennek ellenére megérezte Isten szeretetét, jóságát és kegyelmét miniden időben. Nem hagyta el őt az Isten, ha hátat is fordított neki. Becsü'etben, szere- tetben felnevelte gyermekeit, unokáinak népes serege veszi őt körül. Ezek közül egy Isten szolgája lett, a többi is mind lelke« hívő lélek. Szíve megtelt végtelen há’ával és szeretettel Isten irányában. Az előadás végén a záró éneket már együtt énekelte lelkesen a hívők gyülekezetével. özvegy Bodnár Kelemenné 36 esztendei makacs tékozlás után megtért Istenéhez. Az ének mind erősebben és bátrabban buggyant fel ajkáról. Fel a magas mennyig, Isten trónusáig ért hálaadása. Ott pedig az Ür trónusa előtt angyalok serege énekelt mennyei zsolozsmát. Mert nagy öröm van a mennyben is, Isten angyalainál egy-egy bűnös ember megtérésekor. Síkter László. Új lelkész a telepesek között A Sopron melletti Balf községbe a kitelepített náci németek helyébe telepített magyar evangélikus dolgozó nép újjáalakította az evangélikus gyülekezetét. Dr. Ferdinand István eddigi egyetemi könyvtárost, a teológiai könyvtár közismert, nagytudású teológusát a telepesek nagy lelkesedéssel választották papjuknak. Ferdi- nánd István a soproni közéletben is jellegzetes képviselője volt a népért élő új lelkésznemzedéknek. Közszereplése, demokratikus magatartása példamutató volt a sopronmegyei pályatársak számára. Beiktatásán a község népi szervei, a Défosz, a Függetlenségi Népfront és a Magyar Dolgozók Pártja kiküldöttei is melegen üdvözölték, Áldott szolgálatot kívánunk neki a magyar telepesek között! Spanyol hatóságok bejáraiák a protestáns templomokat B e v i a angol külügyminiszter az angol nlsóházban egy féltéit kérdésre kijelentette, hogy a spanyol hatóságok 1947 január óta hét protestáns — nagyobbrészt baptista —■' kápolnát zártak be. Bevin hozzátette: meggyőződése szerint az intézkedés oka vallási türelmetlenség. Negyvenesziendös Norvégia egyik jelentős lelkészképző Intézete: a gyülekezeti fakultás Ez az intézmény 1908 szept. 3-án nyílt meg és szükségszerű létét a liberális és hitetlen állami egyetemi fa kultással szemben való egyházi gyülekezeti bizonyságiétel erejének köszönhette. Az ébredés és hitvallúsos egy- házias lelkészképzés nyerte el tienne norvégiai főhadiszállását. A régi ellentét ma már korántsem akkora, sőt lehet mondani, hogy eredeti formájában meg is szűnt A gyülekezeti fakultásnak első és alapító professzora dr. Sigurd Ödland és a nálunk is isme- ismeretes dr. Öle Hallesby professzor. Utóbbinak oroszlánrésze van a gyülekezeti fakultás arculatának kialakulásában. A gyülekezeti fakultásnak népesebb volt és számosabb ma is a hallgatósága, mint az állami fakultásnak.' Meleg közösségi élet és mis* sziói felelősség jellemzik. A két lelkészképesítő intézet egymásra való hatása előremeneitelére van ma már az evangéliumnak Norvégiában és egymással való versenyük mind a kettőjük munkáját gazdagítja, a norvég egyházi életben pedig jó gyümölcsöt terem. Ennek a jubileumnak történelmi tanúsága arra tanítja az egyház népét szerte a világon, hogy a keresztyén bizonyságtétel ereje, ha valóban felelősség az alapja, győzelemre segíti Krisztus ügyét. A jubiláló gyülekezeti fakultás az Osló melletti Röningenben teológiai konferenciát rendez papok számára, amelynek előadóiul a nevesebb skandináv teológusokat kérték fel. A konferencia célja az, hogy a résztvevők felújítsák és kibővítsék teológiai tanulmányaikat és megvilágítsák ea aktuális problémákat. Személyes beszélgetés és eszmecserék éppen úgy benne foglaltatnak a konferenciai programban mint az előadások. Másik célja a jubileumi rendezésnek, hogy erősítse a közösséget » Szentírás és az evangélikus hitvallások alapján. A lelki felüdülés és pihenés mellett azonban, — ahogy a beszámoló lapok hírt adnak —, fizikai és pszichi kai pihenést és üdülést is szeretne nyújtani résztvevőinek a konferencia. Az utóbbi, cél szolgálatában áll az. hogy a csupán 40 résztvevő számára internátust rendeznek be, ahol jól berendezett parkban könnyű sportok gyakorlására is nyílik alkalom. Az in- ternátusi élet ki akarja vonni a megfáradt lelkészeket a zajló életből, hogy lelki és testi felüdülést nyújtva erősíthesse a résztvevők további szolgálatát. Lelkészevangélizációink és konferenciáink variánsát látjuk ebben a kezdeményezésben, amelynek vezetömo- tívurna: lelkészek pásztor olása ős továbbképzése. Urunk áldása kísérje norvég testvéreink jubileumát. Közli: Kún-Kaiser József Az egyetlen ajtó Jézus válságlialála a kereszten azt jelenti, hogy zárva van minden Istenhez vezető út, zárva minden ajtó, amelyen emberek közlekedni akarnak és zárva minden ajtó, melyet emberek akarnak kinyitni — .Jézus az egyetlen ajtó, amely nyitva van, a* egyetlen út, amelv készíttetett! Az ítélet, kiengesztelődés és megbocsátás keresztjén kívül senki sem érkezhet Istenhez, sem vallásos érzelmek, sem kegyes cselekedetek, sem valami más, amit én tudok végbevinui, nem nyit ajtót Istenhez, hanem egyedül az, hogy Jézus meghalt értem. Evangélikus Elet Az Országos Luther Szövetség Lapja Szerkesztésért telel: Dezsérjr László szerkesztő Budapest, 111., Dévai Bíró Mátyás-tér 1. Teletöm 162—G35. Főmunkatársak: Groó Gyula, dr. Gyimesy Károly. Szerkesztőség és kiadóhivatalt Budapest. VIII., Üllői-út 24. Teletöm 137—886. Felelős kiadó: Dr. Geléji Dezső Előfizetési árak: Negyedévre: !2 Ft Félévre: 24 Ft Egészévre: 48 Ft Postatakarékpénztár! csekkszámla: 20.412. Hirdetések árai milliméter soronként 2.56 iorínt FögpeU-o-nyofuila, Budapest. Fötyös-u*ea 12. Félidős: Földi Vihnzs vállalatvezető.
