Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-05-14 / 19. szám
XIV. éTÍolyam 19. szám. Egyes szám ára 1 forint. 1949 május 14. EVANGÉLIKUS ELEI AZ ORSZÁGOS LUTHER-SZÖVETSÉG LAPJA Urnák előtt A G. F. 750.000 forintot engedélyezett az ev. templomok és hedyreáééítására Múlt héten a püspökeink és kerületi felügyelőink határozata alapján egyházunk elnöksége felhívást bocsátott ki a vasárnapi választásokkal kapcsolatban, melyekben megszabta az evangélikus egyház munkásainak magatartását, s rajtuk keresztül egész hívőseregünk állásfoglalását ezen aktuális politikai kérdésben. Az egyház nem utasította a munkásait és híveit valami követendő eljárásra, mert egyházunk hitbeli dolgokban sem, politikai dolgokban sem utasítja az övéit. Ez a felhívás azonban ennél értékesebb. Kifejezője egyházunk közvéleményének, minden egyházkerületünk véleményének, s voltaképen deklaráció arról, hogy egyházunk az aktuális mában miként érti meg környező világa hívását és hogyan vállat szolidaritást világa problémáival. A deklaráció egyértelmű. A Függetlenségi Népfront programjára adott kollektív szavazatként tekintendő és az egyház készségének kifejezése arra,» hogy népünk felemelésének további erőfeszítései a mi szívügyünkké is lettek, A felhívás bizonyára örömöt okoz azoknak a vezetökek, akiknek kezében nemzetünk sorsa van letéve, de mégis elsősorban nekünk magunknak öröm, mert öröm élni egyértelmű szavak és tettek szolgálatában, s kegyetlen megpróbáltatás a kétértelműségek szolgálata. Mert nincsenek hátsógondolutaink. Érezzük a nemzeti egység szükségét, s szolgálni akarjuk a mi hozzájárulásunkkal is. Hazánkban a nemzeti egység munkálása majdnem állandó történelmi szükséglet. Egyházunk sokszor segített a létrehozásában és sokszor lelkiismereti vizsgálat nélkül. Lehetett volna a piültban okunk arra, hogy hazug tartalmú nemzeti egységet bontsunk az igazság szavával. Elmulasztottuk. Amit azonban tegnap kellett volna mondanunk, a szociális igazság követelését, s ami akkor „egység“ bontó prédikáció lett volna, ma mondható, háztetőkről kiáltható, s ma \ éppen az egységet szolgálja. Az igazság a sokak igazsága, s a nemzeti egység ma a sokak igazságáért kötelező. Ránk nézve is kötelező. A nemzeti egységet a nemzeti program egysége adja. Tudomásul vettük, hogy a nemzeti program az „erős, jómódú, müveit, szocialista'“ Magyarország. Mi mind erre a négy szóra hangsúlyt helyezünk, komolyan vesszük, s azért sorakozunk az egységbe, hogy e célkitűzések megvalósulásán mi is őrködhessünk. Lelkiismeretesen őrködhessünk felettük, s imádságainkkal és két kezünk munkájával biztosíthassuk érvényesülésüket. Népünk számára az is létérdek, hogy az eljövendő, most készülő Magyarországba bevihesse a vallásos hitét is. Ezért lehetetlen számunkra az elszigetelődés politikája. . Nem kívülről akarunk acsarkodni az ország új falainak építőire, hanem hordani akarjuk a téglák közé a mi kohéziós erőnket is. Azt az összetartó erőt, amit az egyház jelent a társadalom egye- dei számára. Azt mondja az egyetemes elnökség felhívása: „Az építés, a munka, a béke erői mellé kell állnunk, mert az az Isten akarata“ ... És biztosak vagyunk benne, hogy hogy ezek a szavak nem tévednek. Sem teológiailag, sem egyházpo- litikailag, sem a társadalmi felelősségtudat mérlegén, sem a történelem ítélőszéke előtt nem tévednek. Nem tévedhetnek, mert az építés ellentéte a rombolás, a munka ellentéte a parazita henyélés, s a béke ellentéte a háborúság és nyomorúság. Ezek mellé pedig nem állhat egyház, nem állhat hívő, nem állhat felelősségtudó ember. Hogy pedig az építés, a munka, a béke táborának merjük nevezni demokráciánkat, azt nem tévedésből vagy pillanatnyi udvarlás okából, hanem a pusztító háború után szerzett négy éves tapasztalataink alapján tesszük. Mi tudjuk, hogy még mi minden van hátra ahhoz, hogy ebben a hazában mindenki boldog lehessen. De megszavazzuk az eddigi eredményeket, hátát adva értük az építést engedő ,a munkát megáldó, a békét őrző Istennek. Es megszavazzuk a terveket, a mi népünk boldogulásának terve akar lenni. Magunkévá tesszük a tervet. Az erős, jómódú, művelt, szocialista Magyarország tervét. Magunkévá tesszük, mert ma már tudjuk, hogy ezt az országot mi is építhetjük, — ha magunkénak tartjuk. És hogyne tartanánk a magunkénak?! Húbofú ? B ÉK „Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!“ (Esa. 57:21.) A bűnben állandóan harcban vagy Istennel; nincs békességed, rettegésben és aggódásban élsz. „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen.“ (Ján. 14:27.) „Meg- igazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által.'1 (Rom. 5:1.) Ha ezt a békességet keresed, jöjj velünk SZILVÁSVÁRADRA! A Kiikk- hegység legszebb völgyében ezt a békességei keressük. Isten kegyelme alkalmat ad nekünk, hogy megtaláljuk a Krisztusban. Július 4—10. között az asszonyoknak, július 25—30. között a lányoknak, augusztus 1—8. között a fiúknak és férfiaknak lesz csendcshetük. Részletes tájékoztatást az ózdi evangélikus lelkész! hivatal ad az érdeklődőknek. O r t u t a y Gyula vallás- és köz- oktatásügyi miniszter közölte R e ő k Ivánnal, az evangélikus egyház egyetemes felügyelőjével, hogy a Gazdasági Főtanács indokoltnak ismerte el, hogy az állam az evangélikus templomok és lelkészlakások helyreállítására hétszázötvenezer (750.000) forint állami támogatást nyújtson. „Az evangélikus templomok és lelkészlakások helyreállítási programjának megállapítását a Gazdasági Főtanács tárcámra bízta. A megállapíReök Iván egyetemes felügyelő a közeli napokban Sopronba utazik, ahol a teológián fog előadást tartani, s alkalma lesz az összes professzorokkal, s magával a teológus ifjúsággal is megbeszélést folytatni. Az egyetemes egyház mélyen akar tájékozódni a lelkész-nevelés problémái felől. Az egyházkerületek meglátogatására is készül az egyetemes felA Baptist Times, az angol baptisták hetilapja hosszabb cikkben ismerteti a Bratszkij Vesztnyik, a Szovjetunió evangéliumi egyházainak folyóirata nyomán a Szovjetunióban élő protestánsok egyházi életét. Köztudomású — írja —, hogy a Szovjetunióban, a protestáns közösségek közül legerősebb a baptistáké, akik (a Szabadegyházak Magyarországi Szövetségéhez hasonlóan) szoros kapcsolatban állnak az orosz evangéliumi keresztyének és a pünkösdisták egyházával. Legújabban a reformátusok is beléptek ebbe az egyházszövetségbe. Néhány számadat a Szovjetúnió baptista egyházairól: a Ieningrádi gyülekezetnek mintegy 1000, a tiblisziinek 800, a rosztovi- nak 400 tagja van. Kazaksztán fővárosában. Alma-Atában két gyülekezet van 500, ill. 300 taggal. Frunzé- ban is kettő 660, ill. 400 egyháztaggal. Még két kikapott szám 'a sok közül: a rovnói körzetben 185, a lucki körzetben 80 gyülekezet van. Thelológiai szempontból azt emeli ki az angol lap a Bratszkij Vesztnyik közleményeiből, hogy az orosz protestánsok az evangéliumi talajon mozognak, de ugyanakkor nem esnek a hasonlóan gondolkodó nyugati protestánsoknak abba a hibájába, hogy elfeledkeznek a hívő keresztyén ember polgári kötelességeiről. A „Baptisták és Evangéliumi Keresztyének Szövetségének“ élén 10 tagú tanács áll. A tanács 5 tagjának Moszkvában van állandó lakása, 3-nak Kievben, 1—1-nek Rigában és Tallin-ban. A Szövetség központja Moszkva. Mintegy 4000 helyi gyülekezet működik a Szovjetúnió területén. Az egyes gyülekezeteket „presbiter“ vetőit programot a Tervhivatal fogja felülvizsgálni. A Tervhivataltól nyert tájékoztatás szerint a tervezet elkészítésénél az alábbi szempontokra kell figyelemmel lenni: 1. A helyreállítási államsegély ne lélckszáin és ne az egyes egyházkerületek nagysága, hanem a tényleges szükséglet szerint kerüljön kiosztásra. 2. Kizárólag tatarozási (tehát csupán vakolási, meszelés!, vagy festési) ügyelő. A hivatalos, bemutatkozó látogatáson jóval túlmenő tárgyalásokat várnak ezektől a látogatásoktól. A kerületi problémák megismerését az egyetemes felügyelő elsődleges feladatának tartja. A lelkészi kar szempontjából legjelentősebb lesz az az értekezlet, melyet a közeljövőben az egyházmegyei elnökségek részére fog tartani az egyetemes felügyelő. zetii. 70—200 gyülekezet magasabb területi egységbe szervezkedik, a területek élén „főpresbiter“ áll. Tur- kesztánban vannak a legkisebb gyülekezetek. A főpresbiterek általában 50—70 esztendősek, de akad köztük 35—40 éves is. A főpresbiterek végiglátogatják gyülekezeteiket, a legkülönbözőbb közlekedési eszközök felhasználásával: repülőgépen is, de gyalog is, ha kell. A presbitereknek csak mintegy egvharmada kap rendszeres anyagi támogatást a gyülekezetektől. A legtöbb presbiter a gyárban vagy kolhozban végzett napi munkája után, szabad idejét használja fel a lel'ki munka végzésére. Sok gyülekezetnek van saját imaháza, például Lenin- grádban, Kujbisevben, Pensában és Tall in ban, stb. A presbitereik a gyülekezetek helyi vezetői. Ők pásztorok és nem misz- sziói munkások. A tulajdonképpeni missziói szolgálatra, új gyülekezetek alapítására, slb. külön munkásokat állítottak be. A gyülekezeti munka nagy részét asszonyok látják cl. Az orosz keresztyének is őrzik gyülekezeteikben az orosz kórushagyományokat. Énekeiskönyvükben 1237 egyházi ének van. A lelkészi szolgálat korhatára Svédországban Az új svéd lelkészi nyugdíjtörvény, amely rövidesen életbe lép, a lelkészi szolgálat korhatárát a 65-ik évben állapítja meg. Kivételes esetben 67 éves koráig és csak királyi engedély esetén szolgálhat lelkész 70 éves koráig. munkálatok, ennek az államsegélynek a terhére, nem végezhetők. 3. Az összeg elaprózása nem látszik célszerűnek, viszont indokoltnak látnám, ha elsősorban olyan egyházközségek részesülnének most állami tánfbgatásban, amelyek a nekik jultatott államsegélyt a saját áldozatvállalásukkal megfelelően kiegészítenék, hogy így minél több helyreállítást lehessen elvégezni s hogy a megkezdett munkálatok be- fejezhetők legyenek.“ Egyházunk magatartására nézve lesz alkalom a vitára, s a felügyelő fel fogja használni az alkalmat arra, hogy behatóan ismertesse programját és egyházpolitikáját. ! Ezen kívül számos ankét készül, köztük a laikus munkások képzésével foglalkozó megbeszélés is, ami elé egyházunk széles közvéleménye nagy érdeklődéssel tekint. TeoSógushiány Svédországban A svájci evangéliumi sajtószolgálat közli Zürichből, hogy a teológiai hallgatók száma Svédországban 1930 óta állandóan fogyóban van. Különösen a Lund-i fakultáson mutatkozik ez a jelenség. A következő hat évben 50 teológus kiképzésére ikerül csak sor, holott 90 lelkészre lenne szükség. Azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy Norvégiából kémek kisegítést. Ez az óhaj azonban nem talált kedvező visszhangra Norvégiában. Érdekes egybevetni ezzel a hírrel Hoekendijk holland misszionáriusnak egy 1947-ben, a soproni teológiai fakultáson tartott előadásában tett közlését, amelyben az 1930-ban önállósult keletjávai egyház szervezkedéséről adott leírást: „A szervezést azzal kezdték, hogy még mielőtt megalkották volna zsinatukat és a különböző tisztségekre kiválasztották és beállították volna az embereket, kiválasztották a két legkiválóbb lelkészüket és kiküldték őket — misz- szionáriusoknak. Valami történt itt abból a csodából, amit a Cselekedetek könyve ír le az antiochiai gyülekezetről. Ott is a legkivá- lóbbakat, Pált és Barnabást választották ki misszióra. Előttünk naivnak, együgyűnek, sőt butának látszik ez, mert nem magyarázzák meg teológiailag, de van benne valami ösztönös az őskeresztyén- ségből.“ Áz egyetemes egyház programja Angol egyházi lap a Szovjetunió protestánsainak életéröl
