Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-06-04 / 22. szám
2 Evangélikus Elri A presbitériumok megújulásának ügye református testvéreinknél A teológusok örülnek a reformoknak A presbitériumok, megújhodásának kérdése nem újkelelű kérdés a mi egyházunkban sem. Az első világhá- barú ulán mind többen látták, hogy a gyülekezetek megújhodása és a presbitériumok megújhodásának az ügye összetartozik. Mind gyakoribbá váltak az egyházmegyénként tartott presbiteri napok, evangélizáló presbiteri konferenciák. A reformátusokéihoz hasonló Presbitériumi Szövetségünk nem lévén, egy időszakonként megjelenő lap igyekezett országos vonatkozásban az új presbiteri eszmény kialakítására. A második világháború után vált nyilvánvalóvá, hogy a sok jószándék mellett is milyen kevésre vittük. Református testvéreink előbb látták meg, hogy a presbiterek személyes lelki megújhodása melleit milyen égető kérdés, hogy maguk a presbitériumok is megújítodjanak. Ravasz László 1945. évi püspöki jelentésében így intette egyházát: „vonjuk le azt a tanulságot, lingy az egyház világi vezetőségét tisztán lelki mérték alapján, de a magyar társadalom minden rétegéből válogassuk össze“. Egy a református egyházkerületek elnöksége által 1946 júliusában kiadott körlevél arra hívja fel a figyelmet, hogy a presbiterek közül olyanok, akik a változott időben nem tudják az egyház érdekeit hathatósan szolgálni, álljanak félre és adjanak helyt olyanoknak, akik a presbiteri tisztség lelki cenzusának még szigorúbban vétele mellett az új helyzetben friss és töretlen erővel hordozhatják az egyház terheit. A református egyház hivatalos lapjának ez év április 15-én megjelent számában a lap szerkesztője, dr. Victor János nagyjelentőségű cikket írt a presbitériumok megújulásáról. Ugyanebben a számban az egyetemes konventi elnökség körlevélben fordul a lelkészekhez és presbitériumokhoz, hogy Victor János cikkét tegyék megbeszélés tárgyává. Amikor a gyü- Iekezelek új presbitereket választanak, hívják fel a lelkipásztorok a cikk komolyabb bibliai szempontjaira a figyelmet. A cikk kiemelkedő mondanivalói a következők: A presbiterek szolgálata nem merülhet ki a rábólintásban „Az egyházi munkának a felelőssége a jövőben sokkal jobban rá kell hogy nehezedjék a presbitériumokra. Az sem lehetséges, hogy mindannak a lelki munkának, amely egy-egy megelevenedő gyülekezetben kialakul és folyik, a presbitérium csak szemlélője vagy legfeljebb jóakaratú pártfogója legyen, amikor az volna éppen a hivatása, hogy maga gondoskodjék mindenféle gyülekezeti építő szolgálatnak a virágzásáról és irányítsa annak menetét, sőt tőle telhetőén maga végezze azt. És az sem lehet, hogy a gyülekezetek közös ügyei úgy intéztessenck, ho«v a presbitériumok legfeljebb rá- fíőiintsanak az intézkedésekre, mikor az ilyen intézkedéseknek maguknak presbitériumoknak a felelősségérzetéből kell kiindulniok, hiszen minden inagasahbfokú egyházi tényező csak az ő mandátumukból viseli tisztségét és szolgálatát.“ Hívő presbiterekre és megújuló presbitériumra van szükség A presbiterek lelki ébresztgetése és nevelése nem számíthat arra a teljes sikerre, hogy a presbiterek összességét elvezesse a kívánt eredmény megvalósulására. Emellett folynia kell egy olyan erőteljes szolgálatnak is, amely a régi alkalmatlanságukban megmaradó presbitereket segít leváltani olyan új elemekkel, akik eddig nem juthattak hozzá a presbiteri szolgálathoz, noha arra alkalmasak lettek volna — éspedig nem juthattak hozzá, mert nem tartoztak a gyülekezetnek világ szerinti értelemben vett vezető rétegeihez. Fel kel! hagyni a személyválogafássaü „Most olyan forradalmi átalakuláson esett át, illetve megy át folyamatosan a magyar élet, amelyben az áttetsző eseményeken keresztül elővilág- liV Istennek az az ítélete, amelyet Mária az ő Magnificatjában úgy magasztal, mint Istennek állandó, Jia nem is mindig nyilvánvaló módszerét (Luk. 1:51—53). „Hatalmasokat dönte le trónjaikról és alázatosakat magasztal fel. Éhezőket töltött be javakkal és gazdagokat küldött el üresen.“ Mi sem lehetne tragikusabb, mint az, ha gyülekezeteink meg nem értve az cbbeii rejlő ítéletet és intést, megmaradnának a régi vétkes irányzat mellett és vezetésüket továbbra is olyanokra bíznák rá, akiket „gazdag“ voltuk emelt ki a többiek közül, vagy akik régebbi „hatalmas“ voltuk igényeit akarnák egyházi vezető szerepben kiélni, ha már másutt nem lehet.“ A gyülekezet felelős presbitériumáért „Végeredményben ez a kérdés nem a mostani presbitériumokon fordul meg, hanem a gyülekezeteken. Megtörténhet, hogy egy egész presbitérium lemond avégre, hogy a gyülekezet olyan új presbitériumot választhasson, amely jobban megfelel az Evangélium szellemének és a gyülekezet ennek ellenére is megint csak a régi szellemben választ új presbitériumot. Ahol ez a régi szellem még él, ott rá kell vetíteni az Ige megítélő világosságát. Küzdeni kell ellene az Isten kétélű kardjával, mint az egyház életgyökerén rágó veszedelem ellen. És mindenckfelett tudatosítani kell a gyülekezetekben, hogy ügyeiket nem intézhetik kényük-kedvük szerint, inert az egyház ügyének van Gazdája, akinek világos parancsai ellen nem lehet büntetlenül vétkezni. A lelkészek feladata „Elsősorban az Ige szolgáira vár a feladat megoldása. Nekik kell a gyülekezet lelkiismeretét felébreszteniük azoknak az eltévelyedéseknek a felismerésére, amelyekben a múltban nagyon sokszor vétkesek voltak é's nekik kell ezután jobban követendő utat megvilágosítaniuk a hívek előtt, akik a presbitériumot választják.“ Végül két figyelemreméltó intézkedést említünk meg. A református egyház új alkotmányának előkészítésében a presbitériumok munkáját is bekapcsolták olyanképpen, hogy a tervezet főbb problémáit 14 kérdés körül csoportosítva a presbitériumok elé tárták véleménynyilvánítás végett. Az elnökségi tanács ezzel az eljárással is az egyházalkotmány alulról felfelé való kiépítettségét szándékozott dokumentálni. Egy másik intézkedés kötelezővé teszi minden gyülekezet számára, hogy legalább két olyan egyházi lapra fizessenek elő, amely az egyházon belüli eseményekről, mozgalmakról tájékoztatást nyújt. A lelkészeknek havonta legalább kétszer kell össze- hívniok a presbitereket a lapok tartalma ismertetése és megtárgyalása végett. A presbiteri intézményt a tizenhetedik században református közvetítéssel vették át a mi gyülekezeteink. Az ellenreformáció korában a pat- rónusait és sok esetben lelkészeit elvesztett gyülekezetekben nagy szolgálatot végeztek a presbitériumok. Ha akkor áldást jelentett református testvéreink sok belső küzdelem árán kivívott példájára ráfigyelni, bizonnyal áldásos most is hitből vállalt törekvéseiket figyelemmel kísérni. Benczúr László Deák Ödön volt nagybányai lelkészt május 28-án iktatták be Nagyváradon lel- készi állásába. A beiktatást Argai György püspök végezte, i Pályázat Budapesti evangélikus fiúgiinná- zium pályázatot hirdet tanári állásra történelem-magyar vagy történelem-földrajz szaktárgyakkal. A pályázati kérvényeket június 15-ig a gimnázium igazgatóságának kell beküldeni. Az egyetemes felügyelő soproni látogatása után a teológusok kedves levelet küldtek, mely jegyzőkönyv- szerű rövidséggel rögzíti a köztük nagy örömet keltett nyilatkozatokat. Űgylátszik, különösen a lelkész-állás körüli reformok tervei ragadták meg a képzeletüket. Ezt írják: Egész együttlélünk mély bizalmat kellett mindenkiben. Legnagyobb közvetlenséggel tárultak fel problémáink. Az alábbiaknak különösen örültünk: Az egyházunk feladata az ige hirdetése és a szentségek kiszolgáltatása a jelenvaló világban. A „jelenvaló világ“ azt teszi, hogy tudomásul vesszük, hogy körülöttünk hatalmas gazdasági fejlődés, társadalmi, politikai átalakulás van. Megfigyeljük, hogy ebben a helyzetben milyen az egyén, a ránkbízott emberek élete. Örülünk mindannak, ami az embertársainknak javára van, jobb életet jelent. A lelkésznek ma fokozottan kötelessége, hogy az egyház egyetlen feladatának megfelelően munkálkodjon, Urát szolgálja. Csakis az Urat szolgálja, mert nem hivatalnok, hanem lelkek pásztora. Meg kell szűnni ennek érdekében a hierarchiának is. Nem lehetséges ilyen „rang-tagozódás“: segéd-lelkészek, lelkészek: vallástanítók, paró- chusok stb., stb. Testvérekként kell együtt munkálkodnunk. Szolgálatunk helye a gyülekezet. Minden gyülekezetnek egybe kell forrni lelkileg és anyagilag is. Sajnos, a gyülekczeleink nagy része teljesen az államsegélyre támaszkodik. Nemcsak ennek csökkenése és majdan megszűnése, hanem a testvéri szerétéiből fakadó áldozatkészség is mást kíván. A gyülekezet minden tagja vállaljon áldozatot. Ehhez ébredés kell. Ahol az Isten szent Lelke hatalmasan tud munkálkodni, ott nincsenek ilyen gondok. Dr. Reök Iván egyetemes felügyelő a miskolci, diósgyőr-vasgyári és diósgyőri gyülekezetek meghívására evangélizáló szolgálatokat végzett mindhárom gyülekezetben. A miskolci, diósgyőr-vasgyári és diósgyőri egyházak küldöttsége lelkészekkel a presbiterek élén várták Miskolc állomáson és köszönlötték abból az alkalomból, hogy az egyetemes felügyelőt nemcsak gyülekezetükben láthatják, hanem az egyetemes papság megszemélyesítő jeként, köztük evangélizáló szolgálatot is végezni fog. A miskolci gyülekezetben Duszik Lajos föesperes és az egyetemes felügyelő a nőegylet szeretetvendégsé- géí szolgálta Isten igéjével. Diósgyőr-Vasgyárban az egyetemes felügyelőt Balikó Zoltán helyi lelkész és az egyházközségi felügyelő köszöntötték a zsúfolásig megtelt templomban. Az egyetemes felügyelő .íános evangéliuma 17:15. alapján lartott evangélizáló előadást. Rámutatott arra, hogy ebben a világban kell a hívő embernek megtalálnia a helyét, elvégeznie a reá bízott feladatot és hordoznia a saját keresztjét. Ebben a feladatban csak egy akadályozhatja meg és ez a bűn. Jíézus Krisztus azért jött a világra, begy ettől szabadítsa meg és őrizze meg az embert. És ezt meg is eselekszi mindazokkal, akik őbenne hisznek. A dolgozó ember, a munka embere, megszoríthatja a hívő ember kezét, mert a hívő ember is csak dolgozó lehet. A diósgyőr-vasgyári gyülekezet sze- retet-vacsoráján a felszólalásokat az egyetemes felügyelő evangélizáló beszéde, Balikó Zoltán lelkésznek az egyetemes felügyelőről adott életképei és dr. Gyimesy Károly igeszolgálata egészítették ki. Vasárnap a miskolci nagytemplomban dr. Gyimesy Károly egyetemes missziói lelkész hirdette az igét s közvetlenül az istentisztelet után az A lelkész azonban, aki hűséggel1 végzi szolgálatát, nem képes több- ezer embert gondozni. Vannak helyek, ahol 3—7000 lélek esik 1—1 lelkészre. Kettős feladat van ezen a téren. Egyrészt lehetőleg annyi lel- készi állást szervezni, hogy minden hittestvérünk pásztorálható legyen. Másrészt a két vagy több lelkésszel bíró gyülekezeteket (ahol ez nincsen) sürgősen felosztani. Helyes úgy lesz, ha mindegyikük a saját körzetében minden munkát végez. Vallástanító lelkészek munkájára igen nagy szükség van. Legsürgősebben keresztül kell vinni, hogy valóságosan egyenrangúak legyenek minden szolgatársukkal. Segédlelkészek helyzetét alaposan meg kell javítani. Senkinek a kényelmét nem szolgálhatják. Vannak, akik 8—12j év óta ily minőségben szolgálnak. Sajnos, sokan közülök igen rossz körülmények között, nem emberi sorsban. Ez a helyzet rövidesen megszűnik. Csak két évig legyen segédlelkész. Ezután a két esztendő után parochusi működéséig a lelkész mint másod-lelkész műkő-, dik. (Hosszantartó taps üdvözölte e bejelentést.) A felvetett kérdésekre adott válaszokból kiemeljük az egyetemes egyházi főtitkár nyilatkozatát az ösztöndíjakról. Egyházunk vezetősége ezt is kézbe vette. A keret, szervezet, törvényünk sok helyen rossz, régi, elavult. Még sok helyen, főleg a világi vezetőségünk között hitetlenek és a levitézlett rendszer exponensei vannak. De Isten ad erőt, bölcsességet, szeretetek hogy az igen nehéz helyzetben levő egyházunk hatalmas megújuló, felébredt egyház legyen. Isten áldja meg orvosszolgáját és munkatársait, hogy kiterjedt kórterme a javuló betegek örvendező képét mutassa. (Ha.) egyetemes felügyelő tartott evangéli- záló előadást a templomi gyülekezetnek. Utána sokan keresték fel személyes kérdéseikkel és kéréseikkel. Délután a református egyház felkérésére az avasi nagytemplomban szószéki szolgálatot végzett, evangélizáló igemagyarázattal A diósgyőri egyház élén az egyházközségi felügyelő köszöntötte. A templomban a hegyaljai egyházmegye esperese, Moravcsik Sándor, rámutatott arra, hogy ez az első eset. amikor az egyetemes felügyelő a hegyaljai egyházmegyében és a diósgyőri gyülekezetben bibliával kezében és igével az ajkán szolgálatot végez. Kz egyetemes felügyelő evan- gélizáló előadását dr. Gyimesy Károly írásmagyarázata és Balikó Zoltán, diósgyőr-vasgyári lelkész imája keretezték. Este szeretetvacsora keretében többen köszöntötték az egyetemes felügyelőt. Az egyetemes felügyelő válasza után a hegyaljai esperes ismertette az egyházmegye és az egyházközség történetét, Balikó Zoltán és dr. Gyimesy Károly lelkészek pedig Isten igéjével szolgáltak. Gy. K. Eltemették dr. Komjáthy Jenő ny. ítélőtáblái bírót, a Budapest—kelenföldi gyülekezet felügyelőjét, a köztiszteletben álló, puritán egyházi munkást. Nyári diákknnfereiela Békéscsabán A békéscsabai evangélikus diákifjúság augusztus elejSn konferenciát rendez a varostól 6 lemre lévő Ev. Árvaházban és egyházi szőlőben — mindkét nembeli 14—18 éves diákifjúság számára. Részletes tudnivalókat és programot legközelebb közlünk. Érdeklődési és jelentkezési cím: Filippinyi János vt. lelkész, Békéscsaba. Konfirmandusok írást magyaráznak... Növendék keresztyének... Az első úrvacsora fogja meg majd Isten két kegyelmes kezével a szívüket. A készülődés országszerte mozgatja a 12—14 éveseket, leányokat és fiúkat, hogy a májust az ige hallgatására szánják. Nagy áldozat a május, mégis hányán vagyunk, akik feláldozásával ismerték meg az igazi Áldozót. Azt, aki életét áldozta. Konfirmandusaim három hete igéket választottak maguknak. Megtanulták. Aztán azt kértem egy hete, hogy írjanak róla írásmagyarázatot. Nagy volt a meglepetés. Aztán elhatározták, hogy megteszik. De kikötötték, hogy senkinek sem mutatom. Olyan dolog ez, amikor a fiatal lélek pirul el fülig. Az írásokat zárt borítékba gyűjtötték össze. De meg fogják bocsátani, ha néhányat névtelenül mégis Ieközlök közülök. Hadd lássák a papák és mamák, hogy gyermekeik már teológusok . . . önkéntes, laikus, ifjú igehirdetők. Bárcsak megnyílna egyszer a szájuk, s bizonyságtevő keresztyénekké lennének!... Egy Vll. általános iskolán fiúcska írja sok helyesírási hibával: „Az én igém szól Jézus megfeszítéséről és haláláról. Ha Jézus netn halt volna meg, akkor nekünk mindnyájunknak meg kellett volna halnunk a bűneink miatt. Mert Isten csak az ő engesztelő haláláért bocsátja meg fi bűneinket.“ Egy VII. általános iskolás leány írja: „Azért választottam ezt az igét, mert úgy érzem, reám vonatkozik. Tudom, hogy Isten, a mi Atyánk feltámasztotta a fiát, Krisztust. Én is fel fogok támadni. Akkor ítél meg Isten engem cselekedeteim és hitem szerint. Ezért nagy az éri örömöm. Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra. Ha a láthatókra néznék, vagyis hírnévre, vagyonra, dicsőségre néznék, az én örömöm rövid idő múlva elmúlna . ..“ Vili. általános iskolás kisleány: „Ez az ige nekem azt jelenti, hogy sokszor megtörténik az, hogy jót akarunk, s rossz lesz belőle. Sokszor akar az ember jót cselekedni, de nem mindig sikerül. De azért mindig akarni kell jót cselekedni.“ Egy Vili. általános iskolás leány tiszta egyszerűséggel magyaráz- gatja a János-evangélium prológusát. Milyen egyszerű is nála, hogy „kezdetben vala az Ige“. „Kezdetben v,o!t Jézus. Jézus Istennél volt. fis Isten volt Jézus. Isten adott mindent. Isten teremtette semmiből a világot, a földet és az embert. Minden, ami lett, Isten által lett és Istenért lett. . . Isten Fia emberrré lett és itt lakott közöttünk. Láttuk az ő dicsőségét mennyen és földön, mert láttuk az ő kegyelmét és igazságát.* És csupa szív az, amit egg VIII. általános iskolás kisleány ír a Pásztor Jézusról: „Milyen jó, hogy van valaki, aki az én jó pásztorom, aki megkeresi elveszett, ostoba juhocskáját, ki minden tettével és gondolatával a farkas felé igyekszik. Megismeri akkor is, ha egészen elborítja a nyomorúság és gyalázat. Megismeri, eljön érte, vállára veszi, hordozza, többet soha el nem engedi, soha ötőle senki el nem szakíthatja. Nagyon boldog érzés ez. A jó pásztor őrködik felettem, bűneimet magára veszi, életét adja értem, soha, soha nem hagy el. Az ő gondviselése erőt ad a kísértésben. Az ő juhai hallják a szavát, ráhallgatnak és követik őt, aki vigasztal, megbocsát, szeret, mert ő az Örök< Szeretet.“ Látogatás Hegyalján
