Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-01-05 / 2. szám
2 THAMAR írta: Várady Lajos Evangélikus Ele* > Bossey, a laikusképzés világközpontja I Thamarnuk hívták. Neve is pálmát jelent s valóban olyan is volt: karcsú, hajlékony, szép asszony. Az örömélet sötét árnyékot vetett szeme alá, amely arra nevetett, akire csak akart, de az a férfi már nem menekülhetett. Hangja mindig gondoskodóan lágy volt, mintha csak anyai csókra csalogatott volna. Háza a város szélén állott. Fák mögé rejtőzött. Gazdag átutazó kereskedők szívesen húzódtak meg fedele alatt, pedig sok arany voJt ennek az ára. De ki számolja az aranyat a szerelem néhány cseppjéért? Á kereskedő-karavánok olajat, gabonát, balzsamot, fenyőfát vittek a határokon túlra is s tüzes egyiptomi lovakat hoztak, meg a damaskusi bazároknak mindenféle árul. Nagy volt a haszon, nagy volt a kockázat s hazatérve jól esett az aranynevetésű Tha- marnál vigadozni és megpihenni. Thamar mégis elhagyta ezt az életet. Mindenkié volt, ismerősé és idetí géné, de mégis senkié. Sokan szerették, de egy se sokáig. Szobái másnak az örök szabadságát biztosították, de neki csak börtönt. Nappal ki nem mehetett "Sz utcára, mert az asszonyok leköpdösték, a barátok elfordultak, háta mögött gúnyosan nevettek a gyerekek. Tavaszai a színes dombhát, ősszel a csodás szőlőhegyek, olyan messze voltak tőle, mintha tenger terült volna el közöttük. Pedig csak a friss fiatal sövénykerités, meg az ősrégi törvény. A törvény mindig lesett rá, hogy megfogja s csak szépsége hatalma őrizte, meg a kövektől. De meddig, meddig még? Meddig állhat meg így egyedül a világban? — ez a kérdés szorongatta szüntelen. V Amikor a vámszédő Eliab házába hívta, nem is gondolkodott sokat. Tudta, hogy nem a szeretet hívja, hanem a gazdag önző dölyfössége. Nem is a szeretet vitte, hanem a biztonság, a társ keresésének ösztöne. Egymásra talált a bűnös asszony és a gyűlölt férfi. Az asszonyi szépség és a pénz, a hivatal hatalma. Eliab •a város ura volt. Utálták, de köszöntötték. Kemény szíve miatt sírtak az özvegyek, a napszámosok, a köves földdel ölelkező fáradt parasztok, de féltek tőle a gazdagok is s barátságát keresték. Díszes palotájánál nem volt ott szebb, asztalánál nem volt dúsabb. Márványoszlopok és medencék, aranylálak és selymek, puha szőnyegek és vidám vacsorák mutatták, hogy kicsoda a vámszedő Eliab. rhamarnak a vacsorák mindennél többet érlek új. rabságában. Rendesen csak férfiak jöttek el. Hevesvérű kalandorok, más főztjét szerető ingyenélők, délceg római tisztek, üzletet szimatoló zsidók, akik a más asztalánál mindig megértették egymást. Mikoi már hangosabb lett a beszéd, csattanóbb a vita, duhajabb a vigasság, akkor jelent meg közöttük Thamar. A vámszedő akarta így ... Élő kincset mutogatott, s amikor Thamar kedvesen hajladozott kerevettől kerekig, Eliab szeme rajta pihent s mintha sugározta volna: ő is az enyém, csak az enyém. . . Azután pirkadásig is meséltek messzi utakról, vakmerő kalandokról, véres harcokról, bohón szerelmes bolondokról, lázadó prófétákról s ilyenkor kitágult a kép, elevenebb lett a képzelet, édesebb a hajnal... Néha elkapta Thamont egy-egy izmos kar, amikor visszavonult az asszonyházba, néha csókot loptak a füle mögé, szerelmes szavak hívták s ilyenkor oly jól esett tudni, hogy szép még, kívánatos s jól esett szemébe nevetni a merésznek és elsuhanni a tolakodó elől... ií Thamar éppen egy új ajándékszelencét forgatott kezében, amikor délután £ vámszedő belépett hozzá. — *Vendégek jönnek ma — mondta. Valami próféta közeledik városunkhoz, akiről sok furcsa dolgot hallottam. Üzentem érte, hogy szívesen látom. Nem hiszem ugyan, hogy igaz a mende-monda, de biztosan sokfelé járt, miért ne hallgatnék meg szavát? Azt mondják, nemrég ötezer férfinél is többet látott vendégül egy hegyoldalon, amihez hasonlóról sem hallottak még ... Kevés időnk van ugyan estig, ' de meg kell tennünk mindent, hogy vendégünk jól érezze^ magát közöttünk ... Thamar bólintott, mint aki hallja ugyan a szavakat, érti is, de egész lényével a szelencére gondolt. Egyiptomból hozták, alabástromból készült s fedelén egy jáspis és két kicsi vérvörös rubin-dísz ragyogott. Csodálatos illat áradt belőle. Egy ideig forgatta és simogatta még, magába szívta a drága kenet lehelletét, még arra gondolt, hogy milyen dicsérő szavakat mondanak majd rá a férfiak, de azután sóhajtva letette. Sietett utasítást adni a vacsorához. Az est függönye csöndesen jleeresz- kedetl és eltakarta a tájat. Elszórtan úgy remegtek az égi csillagok, mintha szétfutni szeretnének. A folyosókon szolgák meztelen talpa csattant s elhallgatott. Az udvar felől vendégek köszönő szava hallatszott s egy-egy férfisarú nehezen csusszant. A vacsora kezdetét vette ... Thamar kényelmesen felöltötte aranyosbársony ruháját. Nyaka fehéren villant, szája pirosán nevetett. Csuklóját drága karpereccel ékesítette. Közben kezébe vette a szelencét, hogy haját illatosítsa, amikor eszébe jutott az új vendég. Ötezer embert megvendégelte Micsoda gazdag ember lehet! Micsoda tánc volt ott s hogy zenghetett a hegyoldal az örömtől . . . Hegyoldal virágos fákkal :.. Óh, de jó lett volna ott lenni s futni lobogó hajjal, mint kicsiny korában tette... Szabadon, harso- gón, boldogan... Szíve fájt a gondolatára is. Mit ér ez a palota, színes ruhák, rubintos szelence, mesélő vacsorák, ha nem szabad az ember? Hátha, hátha ez az idegen szabadságot hoz ...? » Felállt, bár a bánat mintha visszafelé húzta volna. Magához vette a szelencét s az udvarra lépett. Föltekintett s úgy érezte, hívogatják a messze fénylő csillagok. Azután elindult a nagy ház felé . .. Amikor a folyosóra ért, feltűnt a mozdulatlanság. Figyelt, de semmi zaj nem hallatszott. Máskor zene szólt s most mélységes csend hajolt felé, mintha odabenn meghalt volna minden vendég. Furcsa érzés szorongatta. Amint tovább ment, egyetlen hangos szót sem hallott felröppenni. Belépett a félhomályos kisebb fogadóterembe s a nagy vacsorázó ajtaja előtt megállt. A súlyos szőnyegajtó mindent elzárt, képet s hangot egyaránt. Balkezével szinte szorította a szelencét s jobbjával megfogta a szőnyeget. Kissé megemelte s így akkor egy férfi hangját hallotta. Ez talán az idegen? Mit mondhat, hogy annyira szótlanul hallgatják? Jobban széthúzta a szőnyeget és betekintett. Eliabot látta meg először — lehajtott fejjel. Körülötte régi barátai szinte szoborrá meredve, borúsan. A háttér emelvényén kézben tartották fuvoláikat a muzsikusok, de minden kedv nélkül. Fáklyák lobogtak mindenfelé, sercenve ugráltak belőlük a szikrák. Az asztalokon a tejben főtt bárány- húsok, tálcákon pirosra sült halak, rozskenyerek, hatalmas üvegtálakban szőlő, füge, datolya, olajosbogyó s a kelyhekben nehéz borok. Mind alig érintve... . Thamar hallotta mint dobog a szíve. Valami különös veszedelmet sejtett. Szeretett volna visszafordulni, de ehhez erőtlennek érezte magát. Amint betekintett, meglátta az idegent is, éppen az ajtóval szemben. Sűrű haja vállára borult. Vakító fehér ruha volt rajta. Arca nem napbarnított volt, inkább sápadtan fénylett. Két nagy szeme olyan tiszta volt, mint senki másé... A kereve- ten eldőlve balkarjára támaszkodott s jobbkezének mutatóujját szinte a hallgatók szíve ellen fordította, ö beszélt éppen ... — Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz .., Thamar mindent tisztán hallott. „Senki ne maradjon a sötétségben“? Csak nem neki szól ez, mert így meghúzódott a félhomályban? Hiszen eddig nem is láthatta őt? Senki nem tudja, hogy ott van és belépni sem mer? Óvatosan húzta tovább a szőnyegajtót Az idegen ismét kijelentette: „Senki ne maradjon a sötétségben ...“ S aklfor Thamar szemébe nézett. Most. már jól látta: olyan volt a szeme, mint a gyermeké. Thamar ismét a saját gyermekkorára gondolt. Óh, de szép volt... Jól emlékezett... Kis patakok tiszta vize ilyennek mutatta az ő gyermekszemét is. Sőt az anyjáét is, a szenvedőét, akit elhagyott . .. Thamar hátra hajtotta a fejét s lehúnyta a szemét... Hogy sírt utána az a drága anya, hogy hívta vissza, de nem kárhoztatta sohasem. Milyen mély szeretet él az anyában! Thamarnak úgy előtörtek gyermeki életének emlékei, hogy szeme megtelt könnyel. „Drága, tiszta gyermekkor ...“ Így hallota újból az idegen szavát: „És ha hallja valaki az én beszédemet és nem hisz, én nem kárhoztatom a$t, mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem, hogy megtartsam ...“ Mintha ez is Thamarnak szólt volna. Az idegen sem kárhoztatás miatt jött, az anyja sem kárhoztatta. Talán éppen az anyja küldte őt ide, hogy üzenjen velet Thamar nem bírta tovább! Belépett igézetes asszonyi pompájában s élőre sietett. A férfiak mind felkapott fejjel nézték, amint a körevetek és asztalok aközött mindig inkább gyorsította lépéseit. Arca tüzelt. a szégyentől, egész testét remegve razta a visszafojtott sirás, amikor az idegen előtt megállt,, majd térdreesett. A lábát akarta átkarolni s akkor - kezében villant a szelence, kinyitotta fedelét s az olajat a férfi lábára öntötte, mintha szíve minden kincsét akarta volna odaadni. Könnyei szabadon patakzottak utána. Kibontotta haját s azzal törölte szét az olajat. Azután a kerevet szélére borult s szavai kiszakadlak szívéből: —■ l’ram, gyermekkoromban én is tiszta voltam ... Az idegen Thamarhoz hajolt, kezét fejére téve szelíden vigasztalta: —tNem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot. ., A férfiak felugrottak helyükről. Mcgdöbbenten, némán álltak. Csak a bűnös asszony sírása hallatszott. ií Eliab eldobta egész vagyonát. Sze- retetet kapott helyette. Thamar elvetette múltját. Az új öröm tisztává szentelte. Mind a ketten Jézus tanítványai lettek... Bencze László állítja ki műveit a Székesfővárosi Népművelési Központ kiállítóhelyiségében (Rákóczi-út 30). Elsősorban tusrajzokat és akvarelle- ket látunk, melyek megragadó erővel állítják elénk a munkába merülő embert fáradtságával, mely mély árnyékokat vető redőkben ül ki arcára. Ilyen Bencze minden férfia és asszonya. Vállán az élet súlya, fejét azonban felemeli és magabiztos tekintettel néz a jövőbe. Szociális problémák kinyilvánításához szükséges, hogy a festő az emberi alak ábrázolásának mestere legyen. Gondoljunk *csak Goya, Courbet, Millet-re, vagy Van Gogh- ra. Miképpen viszonylik ez a szubjektív real sta látás — művészeti vonatkozásban — az absztraktabb értelmű ábrázoláshoz? Azt hiszem, amit az előbbivel szemben tárgyi mondanivalójában veszít, azt — egy emelkedett művészi elképzelés mellett — visszanyerheti a művészi megfogalmazásban. Ebben a hitben is megmondhatjuk igazságainkat a világról, s bár ez sokkal szuggesztí- vebb, sajnos kevesebb emberhez szól. Bizonyos, hogy szociális törekvéseket csendélettel vagy tájképpel nem valósíthatunk meg, azonban ez a tény a művészi megújhodás szükségét vonja maga után. Nagy ereje Bencze Lászlónak vonalkultúrája. Tollvonásai biztosan ülnek helyükön. Két olajképe közül férfialakos kompozíciója (Ülő paraszt) emelkedik ki. Az új utakon haladó *művészgárdának egyik vezető egyénisége. Chateau de Bossey. Kastély Ce- lignyben, Genf mellett. Ezt a nevet is meg kell tanulnunk, mert nem kis jelentőségű az, ami ott történik. Az ökuménikus világmozgalom szívekö- zepe. Visser, t-Hooft professzor az Egyházak Világtanácsa főtitkára gyűjtötte össze az alapítványát, s dolgozta ki munkatervét. Szavai átforrósodnak. amikor beszél róla. Az állt előtte, hogy az egyházak egysége munkálá- sának egyik főeszköze nyilvánvalóan az a személyes bátorság gokra épült keresztyén tesvéri- ség, ami közös csendes tanulmányok és biblia-kutatás alatt alakulhat ki a világ minden táján élő sok fajta keresztyén között felismerte, hogy szükség van egy olyan ökuménikus tanulmányi központra, amelyben az együttlakás, közös istentiszteletek, bibliatanulmányok és a világ keresztyénségé- nek nagy kérdéseit megtárgyaló vitatkozások közben különböző nemzetiségű és felekezetű keresztyének megismerhetik egymás hitét, s ahol ezen keresztül felismerhetik, hogy egy a hitük, egy az Uruk, s egy a küldetésük. Bossey ma már hatalmas intézmény, két nagy kastélyban a legmodernebb berendezéssel, gyönyörű könyvtárral, elsőrangú szellemi vezetőkkel, s egész éven át egymást váltják benne a konferenciák és kurzusok, elsősorban laikusok különböző foglalkozási ágai részére. A vezetőség Prof. Kraemer az intézet főigazgatója. Kraemer Kínában volt misszionárius, sohasem végzett teológiát, jellegzetes, puritán hollandus, aki magántanulmányok folytán nőtte ki magát a világmisszió kérdésének legjobb ismerősei közé. A tambaram-i misszió konferencia vezető-elméje. Könyve: „The Christian Message in a Non-Christian World“ („Keresztyén üzenet egy nem keresztyén világban“) korszakalkotó hatalmas alapvetése ennek a konferenciának. A hollandi egyház háború előtt hazahívta teológiai tanárnak Leydenbe, egyik vezetőharcosa lett a hollandi ellenállásnak a náci világban, majd az Egyházak Világtanácsa 1948. januárjában rábízta az Intézetet. A technikai igazgató H. L. Hen- riod, aki a Keresztyén Világdiákszövetség elnöke volt J. Mott, az alapító után. Beutazta az egész világot, mind az öt kontinenset. Egyik elbeszélése szerint 45 ország egyetemi ifjúságának szolgált ezeken az útjain. Hallatlanul érdekes alakja a Bos- sey-i „staff“-nak Suzanne de Diet- rich, a biblia-tanulmányozás világszerte elismert francia tanárnője, akinek könyve „The Rediscovery of the Bible („A biblia újra-felfedezé- se“) angolul, németül és franciául jelent meg, s ma már az egész vi- lágkeresztyénség standard könyve a biblia-tanulmányozás alapelveinek, módszereinek keresésében. Bosseynek már hagyománya van A nagy előadóterem falait köröskörül hatalmas fénykép-gyűjtemények fedik, a „kurzusok“ nemzetközi hallgatóságának arcképeivel'. Egy-egy kurzuson 30—80 résztvevő szokott összegyűlni, 20—30 országból, s legalább annyi fel ékezetből és egyházból. Minden szombaton reggel 8 órakor a világ minden táján sok volt hallgató imádkozik Bossey- ért, s a volt hallgatókért, hogy el ne feledjék Krisztus imádságát: „Hogy mindnyájan egyek legyenek“. Lausanne, Montreaux és Genf kirándulóhelyeit, a Chateau de Chil- lont, a Pleiadest,, a Rochers de Naye-t és a Dolet csaknem rendszeres időközönként veri fel a világ keresztyénéi nemzetközi társaságainak éneke, s ki felejtené el a volt hallgatók közül a Bossey-i „csendes napot“, amikor mindenki egész nap szótlanul elmélkedik és készül a közös úrvacsorához? Vagy ki felejtené el a délutáni teázásokat, a kerti munkát, vagy az esti feketézést Hen- riod professzor lakásán, rögtönzött nemzetközi hangversenyek keretében, amelyeken oly nagy sikere szokott lenni a magyar népdalnak, hogy azzal csak alig valamelyik nemzet fiai tudnak versenyezni? Bossey mély indításokat szokott adni a hallgatóinak, s bizonyos, hogy mindegyik azzal tér haza hazájába, hogy Krisztusban való egységünk valóság. A laikusok képzése a munka központja * Bossey speciális célkitűzése az, hogy a neth-lelkész keresztyéneket nevelje ökuménikus látásra, egyházuk gyakorlati szolgálatára, s — a személyes keresztyén hivatás felismerésére világi hivatásuk folytatása közben. Ezzel a célkitűzéssel egyben az élő keresztyénség modern szolgálatát ébresztgeti a világ minden táján. A nevelés erősen szociális beállítottságú, s igyekszik minden kérdésben olyan választ keresni, mely világviszonylatban is használható irányítást adhat keresztyének mindennapi életében. Az Intézet tavalyi munkájáról ’most jött meg a körlevél. Csak rövid áttekintés a lefolytatott programm felett, meggyőzhet az Intézet sokoldalú tevékenységéről és alfemzetkö- zi jelentőségéről. 1948-ban egy-két hetes konferenciák és egy-két hónapos kurzusok váltogatták egymást. Teológiai főiskolák tanárai találkoztak egy konferencián, hogy tanácskozzanak a „Jövő lelkészének nevelési kérdései“ felett. Itt gyülésezett az Egyházak Világtanácsa „Menekültügyi bizottsága“ is, hogy megállapítsa a menekültek „ íelkigondozásának kérdéseit. Szakértők igen érdekes konferenciája az „Ipari problémát“ tanulmányozta. A kérdéssel a technika korának világát akarták megragadni, felismerve a technikai fejlődés nagy vagy-vagyát: Felszabadítója, vagy rabszolgatartója lehet az embernek. Itt volt a világ laikus-képző intézeteinek vezetőkonferenciája, a KIÉ Világszövetség és a Keresztyén Diákvilágszövetség évi konferenciája, itt tartottak konferenciát nevelőknek és l>olitikusoknak is. A hosszabb lélekzetű kurzusok közül kiemelkedik az, amit két hónapon keresztül tartottak ilyen címmel: „A laikus felelőssége egyháza megújításában“. A főelőadássorozat ez volt: „Az evangélizáció, korunk társadalmi helyzetének fényében“. Az ifjúsági vezetők egyhónapos kur- ‘ zusa „A biblia főüzenete“ címmel végzett tanulmányokat, s főleg ezt a problémát vizsgálta: „A világban, s mégsem evilágból“. A lelkészek, majd a teológusok konferenciája, az amszterdami alapkérdést tanulmányozta: „Az emberiség zűrzavara és Isten terye“. Bizonyos, hogy ezek az alkalmak ez évben is sok lelket indítottak meg az egyház hűséges, ökuménikus szolgálatára. Emlékezzünk meg örömmel arról is, hogy ez év csaknem minden kurzusán volt magyar résztvevő is, sőt volt kurzus, amelyen hat magyar vett részt. Bossey megtermetté már első magyar gyümölcsét is abban a laikusképző tanfolyamban, amit énnen egyházunk rendezett ezen a nváron Budapesten. Ennek a budancsti tanfolyamnak tanulságai alapion fogta egyetemes egyházunk továbbfolytatni a laikusképzést az ország különböző vidékein tartandó kiképzőtanfolyamain. A „Magyar Bossey“ is esrvike azoknak a céloknak, amikért állhatatosán kell könyörögnünk és kiiz- denünk!
