Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-01-05 / 2. szám
Evangélikus Ele* I 3 A hét érdekes embere Beszélgetés Reök Ivánnal, a Luther Szövetség elnökével A Luther Szövetség munkásai, lapunk szerkesztői és egyházunk több vezető embere kereste fel fíeök Ivánt az újesztendő alkalmából, hogy üdvözölje egyetlen társadalmi szervezetünk elnökét, s vele egyházi feladatainkról beszélgessen. Az asztalon garmadával az üdvözlő levelek, hálás kisemberek köszönő sorai, akiknek a Szövetség ebben az esztendőben segítséget tudott nyújtani» Reök Iván igazgató-főorvos, ország- gyűlési képviselő, törvényhatósági bizottsági tag, a közéleti ember minden terhével megrakott ember, támogatáskeresők és gyűlés-meghívók állandó ostromában él. Egyetlen volt, aki az elmúlt években megkísérelte egyházunkat kiemelni társadalmi elszigeteltségéből, Azok élére állt, akik nem akarták tovább folytatni az új Magyarországban az egyház „harag- szomrád“-ját, s neki sikerült vezető állásban élő evangélikus atyánkfiái figyelmét és felelősségérzését felkelteni egyházunk sorsa iránt. Felelősségtudatban élő ember, aki az egyházi népszerűségét is kockára tűdig tenni, hogy szembeforduljon az egyházi reakcióval, amit ügyesen egyházi „közvéleménynek“ igyekeztek kikiáltani. Most örül a barátoknak s a mindig szaporodó munkatársaknak ... Az első kérdésünk persze a jövőre vonatkozik. — Arra szeretnénk kérni, hogy lapunk olvasói számára nyilatkozzál a helyzetünkről. — Tartsunk bizonyos rendet a dolgok között. Először is hadd beszéljek egyházunkról. Vissza kell térnünk Jézus Krisztushoz. Őt magát kell megismernünk, s': megismertetnünk az emberekkel. Az ő útmutatása szerint kell élnünk. Ez általánosnak látszik, de egész helyzetünk nyitja. Az okozott bajt, hogy voltak emberek és intézmények egyházunkban, akik és amelyek ahelyett, hogy megmutatták volna, eltakarták Krisztust. Öt nem lehet helyettesíteni a mi magunk gondolataival, elveivel, szokásaival. — Mire gondolsz konkreten? — Ha egyházunk több volt vezetőjére gondolunk, egész típusai állnak elénk annak a fajta „keresztyénnek“, aki maga áll oda Krisztus helyébe. Volt köztünk, akinek a konvenció, a hagyomány, megszokás, társadalmi beidegzettség volt fontosabb, mint az élő Jézus Krisztus meztelen igéje. Személyválogatás, emberi hagyományok fontosabbak, mint Isten parancsa. Intézményeinket önmagáéit valónak tekintette. Az ő vezetése alatt az egyház önálló jogokkal, kötelességekkel, célkitűzésekkel bíró szervezetté lett ahelyett, hogy nem akart volna más lenni mint az élő Jézus Krisztusnak a jelenvaló világban megnyilvánuló akarata, példája. Ezért ostorozta Jézus Krisztus a farizeusokat, amikor azt kérdezték tőle: „Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit?“ (Mt. 15:2.). Jézus ezt kérdezte tőlük: „Ti pedig miért hágjátok át az Isten parancsolatait a ti rendeléseitek által? ...És erőtlenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által“.! Társadalmi és egyházi előítéletek nem állhatnak a történelem élő Istene útjába. A hagyományoknak Isten élő üzenete elé való helyezése egyházunk „kato- llzálódásának“ legmélyebb modern jele volt egyházunkban. De gondolok másra is, aki pl. az egyházban és az egyház feladatában nem látott mást, mint jogi rendet, védelmezendő alkotmányt, auto.no- miát. Sohasem azt nézte, hogyan lehet továbbhirdetni Isten evangéliumát, hanem mindig azt, hogy kell őrködni a jogainkon. Pedig már Luther Márton felismerte, hogyan gyűlöli az Isten a jogászokat. A jogalkotás nem biztosítja az evangélium megszólalását. De ahol az evangélium megszólal, megteremti a maga jogvédelmét. Vagy voltak olyan vezetők, akik csák az unyuyiasságon keresztül látták érdemesnek az egyházat. Először is nekik maguknak nyújtson anyagi alapot, jövedelmezzen, mint egy elveszített régi részvénytársasági igazgatói tagság, s önmagában véve" is működjék úgy, mint egy állami szubvenciót élvező részvénytársaság. De elharapózott egy hamis mártir- komplexum is. Az oka ugyanaz. Emberek a saját elképzeléseiket, politikájukat Isten akaratának tüntették fel, s elhitették másokkal, de sajál- magukkal is, hogy ez az Isten akarata. Ez a mártírság az emberi karakter gyümölcse, nem a keresztyén hiité. A keresztyénség olt kezdődik, hogy „aki engem követni akar, tagadja meg magát!“ Lehet, hogy az lett volna az igazi mártírság: megtagadni a maguk hajlamait,, jellemükből folyó maradiságukat, gőgjüket, keménységüket. Itt persze a személyes átadottság nagyon finom kérdéseiről van szó, de bizonyos, hogy Isten „engedelmességet akar és nem áldozatot!“ Krisztusnak emelkednie kell, nekünk pedig alászállanunk! — Köszönjük ezeket a mély gondolatokat. Hogyan látod azonban a világhelyzetet egyházunk szemével? — Az emberiség történelmének hatalmas, izgalmas fordulópontján élünk, s az egyházban is a haladás és a konzervalizmus erői jelentik világszerte a feszültséget. Az emberi haladás nem egyenletes áramlásban, de időnként kitörő lökésekben halad előre. Ahogyan a szárazság után az eső elkezd permetezni, s először a fák koronáján megakad az életet hozó esőcsepp, s aztán hossszan, egyenletesen kell esnie, hogy álnedvesítse az alsóbb ágakat és a fa alatti földet is, így van az emberi kultúra minden áldásával is. Az emberiség minden vívmánya s annak minden áldása is először az emberiség egyik, magasan a többi felett álló rétegére hullt. Ez épenúgy csak a társadalmi tehetetlenség kérdése, mint ami a fánál történik esőben. Csakhogy az emberi bűn, önzés ebből az igazságtalanságból törvényt Két dolgozó ember beszélget... az időpont a reggeli órák elején van. Mindkettő kopott. Tiszta arcú férfiak. Kérges tengerük, barázdás arcuk mutatja azt, hogy voltak és vannak küzdelmeik. Beszédjük sok mindenről szólhat. Tele ‘ lehetett érdekességekkel. Valami nagy ügyet fejeízve be beszélgetésükben, az egyik végszava ez volt: vasárnaponként elmegyek az evangélikus templomba. A mellettük elhaladó pap fülét úgy üti meg ez a mondat, mintha azt soha nem hallotta volna. Az előkelő úton suhannak az autók. A hivatalok ablakai öntik a télies reggeli villanylámpa fényét. Emberek loholnak az utcán s az egyik ember megváltja közben, hogy ő vasárnaponként eljár az evangélikus templomba. Hihetőleg nem haladó értelmiségi ember. Maradi reakciósnak sem lehet vádolni a külseje s vallomásának komolysága miatt. Férfi szólt a férfinak. Hogy a másik tiltakozott-e e bejelentéssel szemben, azt már az autóbusz dudája miatt nem hallhatta más, csak ők ketten- A tovasiető papi ember yijjongva lépkedett tovább. Látta róla. hogy nem házapostol. Kiérezte hangjából azt, hogy ez az ember mindeneknél jobban szereti Krisztust. Egy ember hangján keresztül visszhangzott az evangélikus egyház munkája. akart csinálni. Kialakultak kiváltságos, kedvezményezett osztályok, s ezt a helyzetüket örökkévalóvá akarták tenni. A tragikus az, amikor ehhez az igazságtalansághoz fel akarják használni a vallást is. A kivételezettek osztálya isteni jogra hivatkozik, az elnyomottak keserűségét pedig metafizikai szólamokkal akarja elhallgattatni. A kivételezettek időnként feltörő lclkiismeretfurdalását is ezzel az „isteni világrendre való hivatkozással altatja el. A világkeresztyénség szüntelenül megoszlik ebben a kérdésben. Egyik tábora védelmezi a meglévő társadalmi „világrendet“ s minden forradalmat, ami ezt a „rendet“ szét akarja törni, istenellenes akciónak tüntet fel, míg a másik tábora éppen Isten akaratát ismeri fel a forradalomban s boldogan mellé, sőt belé áll. így a keresztyénség minidig a haladás és önző konzervatizmus táboraira polarizálódik. Az aztán, végtelenül sokatmondó, hogy a keresztyénség táborai milyen hitű emberekből szoktak verbuválódni. Ha a történelmet megfigyeljük, a protes- tántizmus mindig a haladás, az emberi igazság oldalán állt, a katolicizmus felső vezetése pedig az elnyomás, a kivételezettek „isteni rendje“ mellett. Világos, hogy mi, akik engedelmeskedni akarunk Istennek, nem mondhatjuk a haladás mozgalmára azt, hogy az bűn. — Miben jelölhetnéd ki ezek alapján a protestantizmus mai szolgálatát? — A reformáció is egy fajta polarizáció volt, mely a protestantizmust a haladás oldalúra állította. Hitbeli szempontból ez azt jelentette, hogy Luther az emberi elvek, hagyományok, a Krisztus helyére odaállított ember helyett maga Krisztus mellett döntött. A reformáció az élő Istennek való engedelmesség mellett döntött. Ma az a feladatunk, hogy bátran vállaljuk ezt a polarizálódást. Mondjuk szemébe a soraink között lévő reakciónak, hogy ez katolicizmus, s magyarázzuk meg népünknek, hogy a mi dolgunk az emberi haladás, az emberi méltóság egyetemességének, az emberi válaszfalak ledöntésének, a kivételezés megszüntetésének, a kulturális felemelkedés egyetemes jogának oldalán van.- Ki kell dolgoznunk a protestáns egység közös szolgálatát. Példává kell lennünk arra, hogy a keresztyénség élő Istent szolgál, s nem poros elveket. — Mi a terved a Luther Szövetséggel? — öttálentumos emberekre van szükségünk. Akik érzik a történelmi levegőt, azoknak szolgálatba “kell államuk. A Luther Szövetség eddig egyházkormányzati elnyomás alatt állt, mióta a régi tisztikart leváltotta. Ha ez a mellőzés tovább folynék, ez csak jele volna, hogy egyházunk szelleme a vezetésben nem változott Mindenkinek észre kell vennie, hogy a Luther Szövetség egyházközségenként védelemben és támogatásban tudja Részesíteni mindazokat az egyházi munkákat, amik nem kizárólag az igehirdetői szolgálatba tartoznak. Helyi szakcsoportokat tudunk alkotni a Luther Szövetség égisze alatt, s ezek a munkaközösségek az egész egyház hasznára lehetnek. — Van-e valami egyházpolitikai jelentőségű üzeneted a Luther Szövetség és egyházunk haladó népe felé? — Nem sokat érünk ilyen nyilatkozatokkal. Dolgozni kell a felismert irányban. Az Evangélikus Elet újévi tíz pontját pl. jó programnak tartom. Ez tehát a dolgunk. És nem is kevés... Dél van. Éppen harangoznak. Újévi reménységet harangoznak. D. LUTHER TÁRSASÁG Néhány buzgó pap, pedagógus és egyházi férfiúi alapították meg a társaságot 62 évvel ezelőtt. Megindulása dicsőséges volt. A századfordulón virágzott az egyesület élete. Traktátus-kiadványai segítették nemcsak a magyar evangélikus, hanem a magyar reformátusokat is jó keresztyéneknek lenni. Kiadott könyveinek szerzői a legkiválóbb magyar és külföldi protestáns szerzők voltak. Ökumenikus tevékenység volt ez már abban az időben, amikor senki sem beszélt róla. Állotta, vallotta és tartotta a magyar evangélikus és református front egységét régen ■— és jobban, mint az ma is kívánatos volna. Nincs hazánkban evangélikus felnőtt, aki hittankönyveiből hitet ismert meg s ne olvasta volna a kiadói rovatban a Luther Társaság nevét. Sőt egyik hittankönyvünk a század elején az erdélyi református egyház- kerület kollégiumaiban a református növendékek tankönyve is volt. Ez a társaság leghamarabb valósította meg saját erejéből és saját kebelében a megtisztító munkát. Ügy újult meg, hogy mai formájában és összetételében minden egyházi és állami tényező elismerését érdemli meg. Tevékenysége, tiszta szelleme ellenére összezsugorodóban van. A társaság a bányai egyházkerület területén van. S pont Budapesten. Voltak férfiak egyházunkban, akik más központokat formállak az idők folyamán. Voltak egyházi nagyságok, akik hatalmi előnyeik adta jogoknál fogva, kisujjal elvették a vallástanítási tankönyvek kiadási jogát ettől a társaságtól. Ma is vannak testvéreink, akik ezt az átkos szellemet folytatni és követni igyekeznek. Hisszük, hogy megmaradnak és megállanak az igyekezetnél! Mi Luther Szövetség, idősebb testvérünk mellé állunk. Elgyöngült erejének megújítása érdekében segédkezet nyújtunk. Erőnket és hűséges barátságunkat nyújtjuk feléjük s hisszük, hogy kézfogásunknak eredményei lesznek. Új irányba kell terelni traktátus- irodalmunkat. Ezt a szolgálatot csak a két mozgalom emberei végezhetik el. Tankönyvek sorozata jelenik „meg a közeljövőben. Csak a Luther Társaság adhatja ki az új vallástani tankönyveket. A magyar evangéliumi irodalom régi és új munkásai sóhajtoznak a társaság virulása és felemelkedése érdekéért. Sóvárogva várják az első ii odaírni estet, amelyen íróink és költőink hitet tehetnek egyháziasságuk tekintetében. A Luther-inúzeum és könyvtár termei könnyű és olcsó átalakítással a budapesti és vidéki tagok meghitt összejövetelére a legalkalmasabb hely. Teológiai problémáink kibe- szélésére kiválasztott és vállalkozó férfiak jobb helyen nem is gyűlhetnének össze, mint ebben a teremben. Minden elhangzott tételt igazolni lehet a kézbevehető könyvek felnyitásával. Egyházunk lelkészeiben sokkal több belső érték van, mint azt a hivatalosak általában hiszik. Problémákkal telített férfiak senyvednek a szűkre- szabott egyházi dongák között. Könyv, tudomány, irodalom, szabad megbeszélés, nemes viták, ezekből megszületendő írások, nincs szüksége érre egyházunknak? Tömegeinkkel mellette állunk. Megjelent a régóta várt Barth: Kis Dogmatika. Kapható a Missziói Munkaközösség központi irodájában. (Budapest, XIV., Abonyi-u. 21. 1. em.) Csekkszámla száma: 39. 537. Ára 12.50 forint. Iratterjesztéseknek kedvezmény. Olvasd és terjeszd az é Evangélikus Életei! Egyes szánt ára: / forint Dezséry Lászlói Szólaljon meg a társaság, lapunk szerkesztőjét választotta lelkészévé az óbudai evangélikus gyülekezet. Szerkesztőnk neve fogalom egyházunkban. Megalapítója a Protestáns Diák- menzának. Az elmúlt nyáron laikusképző tanfolyamot állított fel, vezetett és irányított. Otthont teremtett az evangélikus egyetemi hallgatónőknek. Nemzetközi protestáns egyetemi diák-konferenciát tartott az elmúlt nyáron Gyenes- diáson. Ezek csak kiragadott részletek sokirányú, eredményes és értékes szolgálatából. Megírta Nyílt levelét. Lapunk több ízben foglalkozott ezzel az írással. Lelkészi és felügyelői társadalmunk állandó beszédtémája azóta is a füzet. Sokan fogadták ellenséges érzülettel megjelenésekor az írást. Ma ez a közhangulat: Dczsórynek igaza van. Megválasztása teljesen egyhangú volt. Fővárosi és vidéki közületek ma mind abban a megnyugvó egyetértésben élnek: megfelelő ember került a megfelelő helyre. Dezséry eddigi munkássága után minden egyházát. szerető hívő nagy reménységgel tekint óbudai lelkészi szolgálata elé. Mi, az „Evangélikus Elet“ pedig abban reménykedünk, hogy* bonyolult egyetemi lelkészi munkássága után s még több időt tud szentelni lapunk számára. Tudásával, tapasztalataival, szorgalmával, érdekes egyéniségével még jobban belekapcsolódik a lap irányításába. Egy esztendő vaGGási viták néGküG Az Amerikai Keresztény és Zsidó Konferencia egyik ülésén P. Joseph Cantillon, jezsuita atya, azt tanácsolta, hogy a vallások egy évre függesszék föl minden kisebb jelentőségű vallási viláikat. Amikor az egész világ oly súlyos időket él át, nem szabad jelentéktelen és meddő nézeteltérésekkel komplikálni a bajokat. A többi között javasolta a katolikus papoknak, hogy Franco védelmét szüntessék be, a protestáns papoknak pedig, hogy feledkezzenek meg a spanyol inkvizícióról, ha Spanyolországról beszélnek. A rabbikat pedig arra kérle, minősítsék az antiszemitizmust kereszténytelen cselekedetnek. Záhony Dezső egyházíelügyelö beiktatása A Pazár István másfél évvel ezelőtt bekövetkezett halála által megüresedett egyházfelügyelői tisztbe 1949 január másodikán iktatták, be ünnepélyes keretek között Záhony Dezső, diósgyörvasgyári állami tanítót a gyülekezet osztatlan és lelkes részvétele mellett. A felszólalók közül kitűnt Nyirő Imre felszólalása, aki hangsúlyozta, hogy a biblia és a pártigazolvány szépen megfér egymás mellett, csak mindegyiket a maga helyén kell használni és alkalmazni. Az Evangélikus Elet minden lBUSz- pavillonban és pályaudvaron kapható!
