Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-05-21 / 20. szám
Evangélikus Elet Latin-Amerika élő protestantizmusa Bjömstjerne Bjömson Az őszintén meg kell vallanunk, hogy latin-amerikai hittestvéreinkről nagyon keveset tudunk. Innen-onnan vett híradásokból kaphatunk ugyan tájékoztatást arról, hogy távoli lelki rokonaink a nagyrészt középkori felfogású római katolikus tömegben be- ágyazottan, hősies küzdelemben védik hitüket, az evangélium tiszta tanítását, de ezek a híradások egyrészt nem adnak teljes képet, másrészt ez a hiányos kép is csak kevesek szeme elé kerül. Ezzel az írással az a célom, hogy Gonzalo Baez-Camargonak, a Latin- Amerikai Egyházi Együttműködési Bizottság titkárának és a Nemzetközi Missziói Tanács alelnökének az Ecumenical Review tavaszi számában megjelent „The Place of Latin-America in the Ecumenical Movement“ című cikke nyomán teljesebb képet tárjak az Evangélikus Elet széles olvasótábora elé. Ezt a képet tündöklő fényként öleli át hittestvéreink tiszta evangéliumi szelleme és egészséges öntudata. Ez a fény annál csillogóbb, minél sötétebb háttér övezi, annál melegebb, minél hűvösebb légkörben ragyog. Mert ezen a képen meglátható a sötét háttér, megérezhető a hűvösebb légkör is. A modern ökumenikus mozgalom 1910-ben indult el. Ekkor ültek össze Edinburghban a protestáns vilúgmisszió úttörői. Ebből a találkozóból azonban a latin-amerikaiakat udvariasan bár, de határozottan kizárták. Ez nem kedvetlenítette el a kiküldötteket, hanem inkább arra ösztökélte, hogy az alkalmas pillanat elérkeztéig, amikor majd őket is befogadják, nemzeti vonalon valósítsák meg azt, amit a mozgalom világviszonylatban szolgál. Ennek az elhatározásnak lett az eredménye, hogy az általuk — még Edinburghban — létrehozott Latin-Amerikai Együttműködési Bizottság egymásután rendezte meg a keresztyén egységesítési mozgalom összejöveteleit. Így 1916-ban Panamában, 1925- ben Montevideóban, 1929-ben pedig Havannában üléseztek. Ezeket az üléseket földrajzi korlátoltságuk ellenére Is — valóságos ökuménikus légkör jellemezte. A latin-amerikai protestántizmus az 1910. évi 1,000.000-val szemben ekkor már 2 millió lelket számlált. A Vasárnapi-Iskola Világszövetségének — most Keresztyén Nevelés Világtanácsa — négyévenkénti üléseit Latin-Amerika protestáns delegátusai kezdettől fogva figyelemmel kísérték. Ezek az ülések számunkra az ökumenikus vágyakozásnak és reménykedésnek valóságos töltőállomásai voltak. Nemsokára el is jött az idő, amikor feszülő erejükre a külföld is felfigyelt. Ennek első látható jele a Nemzetközi Missziói Tanács korábbi — 1010-iki Edinburgh-i —- visszautasító magatartásában beállott kedvező változás volt. A fordulat fontosabb állomásait a Nemzetközi Missziói Tanácsnak 1928-ban Jeruzsálemben, majd a Keresztyén Nevelés Világlanácsának és a Nemzetközi Missziói Tanácsnak más találkozói és az 1938,ban Tambaramban tartott ülése jelezték. Ezen az ülésen Latin- Amerika már 24 hivatalos küldöttel képviseltette magát. Az Egyházak Világtanácsának úgy Oxfordban, mint Edinburghban — 1937 — tartott ülésén már szívesen látott vendégek voltak. Erre az időpontra a latinamerikai protestáns egyházak több képviselője fontos tisztet töltött be a korábban említett egyesületek kormányzó szerveiben. Mindezek ellenére a teljes fordulat határkövét mégis csak 1948-ban — az amszterdami nagy találkozó évében — Bosseyban, Svájcban, az ökumenikus Intézet egy kis konferenciáján rakták le, ahol — az edinburghi zárt ajtók őre — a közösségnek most már kívülálló tekintélye így nyilatkozott: „A legjobb ökumenikus szolgálat, amit a latin-amerikai r. katolikus egyháznak tehetünk az, ha a küz- ködő protestáns kisebbségeket támogatjuk. Az ellenzéknek ez a fajtája lelkűk javát fogja szolgálni!“ Ez a r. kát. egyház felé irányuló, bár kissé naív, ökumenikus meggondolás is mutatja, hogy 1910-ben milyen tévedés történt Edinburghban. A latin-amerikai húsz állam protestáns egyházai közül mindössze két brazíliai, meg egy mexikói egyház tagja az Egyházak Világtanácsának. Ez a számszerű statisztika a jelen esetben különösen megtévesztő, mert sem az egyházaknak az ökumenikus mozgalom iránti vágyakozását nem tükrözi vissza, sem pedig a mozgalomban eddig kifejtett fáradozásukat és eredményüket nem tünteti fel. Kisebb egyházak félreértésből, mások helytelen álláspontjuk miatt maradtak távol. Ma már a nagy egyházak mellett meghúzódó, bár sokszor kellemetlenkedő, felekezetieskedő vagy autonómiával nem rendelkező protestáns tömörüléseknek is ajtót nyitottak azzal, hogy egyes tanácsokon keresztül állandó érintkezésben lehelnek az Egyházak Világtanácsával. Eljön az idő, amikor a nagy kapu is megnyílik előttük. A Rió-Grandétól délre fekvő vidék már nem önkényes vadászterülete a külföldi történelmi protestáns egyházaknak. Az itteni protestantizmus már kiemelkedett a missziói terület állapotából. Van ereje a belső és külső akadályok leküzdésére s élete nem függ többé a külföldi segítségtől Az itteni egyházak ma már szerves részei a világ keresztyénsé- gének. Mégis, ezek az egyházak ma még többet kaphatnak az ökumenikus mozgalomtól, mint amennyit adhatnak annak. Megkaphatják az egyesülésben rejlő nagyszerű bíztatást. A százrétű és sokmérvű akadályok ellenére is megérezhetik, hogy nincsenek egyedül, hanem Isten kegyelméből minden határon felül ott állhatnak a világkeresztyénség millió bizonyságtevői között. Megkaphatják a keresztező megtermékenyítésnek nyereségeit. Eddig az angolszász szellemi és lelki készletből táplálkoztak, ezután — ha a Krisztusban idősebb testvéreik kipróbált bölcsességét és tapasztalatai! átveszik — az egész világ ke- resztyénségének az emlőin nevelődhetnek. Felfogások kicserélődésén, elmélyülésén, mérlegelésén, kiegyenlítésén, kipótlásán és helyesbülésén világszerte soha nem látott módon mutatkozhatni meg az Isten áldása. Az Egyesült Németországi Lutheránus Egyház (Vereinigte Lutherisch- Evangelische Kirche Deutschlands, VELKD) Hannoverben egyházi központi szervet állított fel. A hivatal vezetésével a püspöki konferencia Brunotte egyházfelügyelőt bízta meg. A hivatal elsőrendű feladata, hogy a VELKD-hez csatlakozott evangélikus egyházak között a kapcsolatot szó-' rosabbra fűzze éls a egész németországi protestantizmussal (a Német- országi Evangéliumi Egyházzdf) fenntartsa az összeköttetést. A hivatal vehetője mellett a szükséges irodai személyzeten kívül egy teológiai és jogi szakértő teljesít szolgálatot. A német országi Luther an izmus kérdéseivel kapcsolatban az ökuménikus Sajtó- szolgálat egyik újságírója előtt Bru- notte a következő nyilatkozatot tette: „Az Egyesült Németországi Lutheránus Egyház a lipcsei zsinattal kilépett az összefogást célzó elvi nyilatkozatok é:s kétségtelenül szükséges előkészítő munkálatok stádiumából és elérte munkájának első gyakorlati eredményeit. Az eredmények közül legfontosabb az, hogy egyhangúlag elfogadta a zsinat az új egyházi énekeskönyvet. Ez a határozat azt jelenti, hogy az Egyesült Németországi Lutheránus Egyházhoz csatlakozott gyülekezetekben nem lehet más énekeskönyvet bevezetni, csak a Mahrenholz professzor vezetése alatt álló liturgiái bizottság által a zsinat előtt bemutatott 391 éneket magábafoglaló énekeskönyvet. Az egyes tagegyházak természetesen, amint az új énekeskönyv bevezetésének időpontja felől is dönthetnek, élhetnek azzal a leheMit adhatnak ezek az egyházak? Egyelőre nem sok nagyot és látványosat. Amig a helyzetük teljesen nem tisztázódik, addig azokat a lehetőségeket sem lehet megjósolni, amiket nekik szánt az Isten az ökumenikus munkában. De most is adhatnak buzgó evangéliumi lelkesedést. őseik az óriási többségű katolikus tömegben szinte az első keresztyének hőskorát élték. Eleven, friss, bátor harcias hitük még arra a bizonyságtételre is képesíté őket, ami nemcsak társadalmi helyzetet, barátságot, családi életet, hanem nem egyszer vagyont, sőt életet is áldozatul kívánt tőlük. Ilyen gyökérből fakadtak ők s a kényelmessé hízott, uralkodásig fényeseden, sokszor tévedésbe botlott keresztyénség- gel szemben az alázatos, szolgáló, evangéliumi keresztyénségért való hősies kiállásra nyújthatnak példát. Egyetlen kincsük a Biblia. Féltve őrzik, szívükre szorítják. Nem felejtik el, hogy gyakorlatilag évszázadokon át csukott könyv volt. Megtapasztalták, hogy a Biblia egyszerű igazsága legyőzhetetlen. Ki tudja, hogy a mostani bibliai megújhodást nem ők gazdagitják-e friss meglátásaikkal, új felfedezéseikkel? Azt nem lehet tudni, hogy a misztikus megtapasztalásnak felújítását az Egyház közösségi életébe nem ők hozzák-e vissza valamikor? Ki tudja, hogy Isten a vallásos meglátásoknak ezt a becses örökségét, annak megtartását, megmentését és az egyház lelki életében való mai gyakorlását nem rájuk osztotta-e? Latin-Amerikában a protestáns egyházak állandó nemzeti forrongásban élnek. Nem kétséges, hogy az Egyetemes Egyházba is sokat hozhatnak abból a forradalmi lendületből, melyet ők a nemzeti forradalomból kaptak s megújuló és felfrissülő kereszlyénségük érdekében latba vetettek. Whitbyi emlékezetes beszámolójában Stephen Neil püspök is erre utalf. Számunkra azonban ez a fő hálaadási alkalom: Latin-Amerikában, a világnak ezen a protestántizmus számára sokáig hermetikusan elzárt területén is kétmilliós, tettrekész, misz- sziói erőtől duzzadó, evangéliumi hitű protestantizmus vetette meg a lábát. Komjáthy Lajos tőséggel is, hogy a saját vidékükön honos énekeket hozzácsatolják az új énekesikönyvhöz függelékképpen. Ha a különféle énekeskönyvek nagy számára gondolunk, aikkor ez a határozat nagy és nem lebecsülendő haladást jelent és még nagyobb lesz a jelentősége, ha egyszer majd az egész német evangéliumi keresztyénség egységes énekeskönyvévé válik. A zsinat foglalkozott még az isten- tisztelet más kérdéseivel is, mégpedig attól a szándéktól vezetve, hogy kialakuljon az egységes lutheri isten- tiszteleti rend is. így pl. elfogadtak egy bibliaolvasó vezérfonalat, amely az ó-egyházi perikópák rendjéhez igazodik. Legközelebb az egységes agenda kidolgozására kerüli a sor. A káté szövegének egységes megállapítása. is tervbe van Véve. Az előkészületek azonban még nem záródtak le. Mindezek a törekvések azt bizonyítják, hogy kinőttek az egyházak tartományi kereteikből, amint ezt legjobban a VELKD-ben való összefogás juttatja kifejezésre. Mindez nem jelenti mégsem az egyes tartományi egyházak sajátos voltának megszűnését.“ Evangélikus tanító házaspár bárhol, belterületi iskolában óhajt elhelyezkedni. Kérjük a lelkészeket és a hívőket, hogy amennyiben segítségükre tudnának lenni, erről dr. Koszt! György okleveles tanítót, Szarvas, II. kér. 388/1. szám alatt értesítsék. Thorr Evers, az egyházközség tekintélyes tagja, nagy hangon állított be a lelkészt hivatalba. — Fiam született, meg akarom ke- reszteltetni. — Mi lesz a neve? — Finn, mint az apámnak. — És kik lesznek a keresztszülők? Thorr megnevezte őket. Rokonságból valók voltak, a község legtekintélyesebb emberei. — Van valami kívánságod? — kérdezte a lelkész és felnézett a fél asiztalt elborító anyakönyvből. — Nagyon szeretném, ha külön keresztelnék — mondta a gazda némi gondolkozás utáni — Vagyis hétköznap? — Jövő szombaton délben. — Egyéb kívánságod van-e még? — kérdezte a pap? — Nem, semmi. A gazda úgy forgatta kalapját, mint aki menni készül. — Adja Isten, hogy ez a gyermek áldás legyen számodra! — mondta egyenest a szemébe nézve, kemény kéziszorítással. * Tizenhat évvel később Thorr ismét beállított a lekészhez. — Kitűnő színben vagy Thorr — szólt a lelkész, amikor észrevette, hogy semmit sem változott azóta, hogy utoljára megfordult a papiakon. — Nincs gondom — válaszolta a gazda. — Mi járatban vagy ma este? — A fiam holnap konfirmálni fog. — Jó tanuló a gyermek — szólt a pap.-— Mielőtt megfizetem a papi stólát, tudni szeretném, hogy hányadik helyet érdemelte ki holnapra. — Az elsőt. — Jó ... Itt van két tallér a papnak. — Van-e még mondanivalód? — kérdezte a lelkész és Thorra nézett. — Nem, semmi — szólt az s elment. * Nyolc esztendő telt el. Egy este zaj hallatszott a lelkészi hivatal előtt. Thorr jött nagy csapat éléni A lelkészi, ahogy felnézett, rögtön megismerte. — Mit keres Thorr ilyen sok tanúval a papnál? — A fiam kihirdetését szeretném kérni. Karenn Stourlidennt, a Gud- man leányát veszi feleségül. Azt mondják róla, hogy a község leggazdagabb leánya. A lekész egy pillanatig gondolkozott. Nem szólt semmit. Bevezette az adatokat a könyvbe. Az emberek nehézkes mozdulatokkal aláírták. Thorr három tallért tett az asztalra. — Csak egy jár — szólt a pap. — Tudom, de csak egy fiam van és jól szeretném elrendezni a dolgot. A lelkész elfogadta az aranyakat. — Már harmadszor jössz ide a fiad dolgában, Thorr. — Igen, de most aztán befejeztem a róla való gondoskodást. Becsukta a tárcáját, elköszönt s lassan követték a többiek is. • Tizenöt nappal később, egy szép, csendes napon apa és fia Stourli- denn felé evezett a tavon, hogy megbeszéljék az esküvőt. — Mozog a padom — szólt a fiú és felkelt, hogy megigazítsa. Abban a pillanatban megcsúszott a deszka a lába alatt, széttárta a kezét és alig kiáltott, már a vízben volt. — Fogd meg az evezőt — kiáltott az apa s azzal már ugrott is, hogy odanyújtsa. Néhány mozdulat után azonban a fiú megmerevedett. — Várj! — kiáltott az apa és feléje evezett, de mire odaért, a fiú már a hátára fordult és egy hosszú pillantást vetve az apjára, elmerült. Thorr nem hitte el, hogy igaz. Megállt a csónakkal és mereven nézte a helyet, ahol a fiát elmerülni látta. Fel kell bukkannia! De mindössze pár buborék jött a víz felszínére .. . majd még néhány... és végül csak egy buggyant fel, hogy utána ismét tükörsima legyen a tó. Három nap és három éjszakán át látták az apát azon a helyen keringeni a csónakjával. Nem evett és nem aludt semmit. Felkotortatta a tavat, hogy meg- ta'álja gyermekét. Csak harmadnap reggelre akadt rá. Felvette vállára és szomorú terhével a hegyen át a tanyájára ment. * Egy esztendő télhetett el utána, amikor egy késő őszi estén a lelkész arra lett figyelmes, hogy valaki tapogatózva közelít a hátsó ajtóhoz és elővigyázatosan keresi a kilincset. A pap kinyitotta az ajtót. Tagbaszakadt, hajlotthátú, sovány, ősz ember lépett be. A lelkész sokáig nézte. Alig ismerte meg. Thorr volt— Hogy-hogy ilyen későn? — kérdezte és mozdulatlanul1 várta a választ. — Igém, későn jövök — szólt Thorr és leült. A lelkész is elhelyezkedett, hogy meghallgassa. Hosszú csend következett, amit Thorr szava tört meg. — Hoztam valamit a szegényeknek. A fiam nevét viselő alapítványnak szánom. Felkelt, a pénzt az asztalra tette s visszaült. — Elég sok pénz — folytatta. Ma adtam el a birtokomat és itt van a fele. A lelkész elég sokáig néma maradt, míg végre csendesen megkérdezte: — Mihez fogsz most, Thorr? — Valami jobbhoz... az egy szükségeshez szeretnék —1 hangzott a válasz. Néhány percig mozdulatlanul ültek. Thorr a földre szegezte tekintetét. A lelkész szemei nagy melegséggel pihentek rajta, majd csendes, mély hangon így szólt: — Látod, most lett a gyermeked áldás a számodra. — Igen ... most... magam is úgy vélem — mondta Thorr. Amikor felemelte a fejét, kél kömlnycsepp csurgóit végig az arcáru Mutatvány az Evangélikus Evangélizáció kiadásában megjeleni „Pünkösdi Evangélium“-ból. Fordította: Deák Ödön Veres Péter a protestáns írók feladatairól Az Országos Bethlen Gábor Szövetség irodalmi osztálya hétfőn este „Protestáns írók feladata az egyház és a nép között“ címmel vitaestét rendezett. Az ülést Szabó Pál nyitotta meg. Veres Péter beszédében azt hangsúlyozta, hogy az írók viszonya az egyházakhoz már hosszú idő óta nem éppen kielégítő, mert az uralkodórétcgekkel szövetkezett egyházak feltétlen szolgálatot kívántak az íróktól. Veres Péter szerint revízió alá kell venni az egyházaknak eddig hangoztatott álláspontját a társadalommal, vagyis a közösséggel szemben és azt tisztázni kell az egyház fejlődésében és az irodalommal szemben ij. Az egyház emberein van most a sor, hogy ez a helyzet megváltozzék. Az irodalomban nem az a döntő, hogy az író milyen vallású. Vallás, származás és pártkülönbség nélkül minden íróban a lélek szólal meg. Az írónak mindig elől kell járnia a fejlődésben. lg éret — Ha száz tehened volna, kész volnál abból ötvenet az Ur ügyének átadni? — Örömmel! Biztos lehetsz felőle. — Ha száz lovad volna, odaadnád a felét Isten országának felvirágoztatására? — Természetesen. — És ha két malacod volna, szívesen odaadnád Isten dicsőségére? — Hallod, barátom, ez igazán tapintatlan kérdés volt, hiszen tudod, hogy éppen két malacom van. Hivatalos központot állított fel Németországban az evangélikus egyház
