Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-05-14 / 19. szám
4 Evangélikus Elet I Igazság, békesség és Szentlélek által való öröm Hatonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet megtalálván az ember, elrejté azt; és afelett való örömében elmegy és eladván mindenét amije van, megveszi azt a szántóföldet'. hifiét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöket keres. Aki találván, egy drágagyöngyre elme ne és mindenét eladván amije volt, megvevé azt. (Mt. 13:44—46.) Az emberek életük folyamán a hiábavalóságok hullámain vergődve, vagy fokról-fokra a szenvedélyek és bűnök .mocsarába süllyedve, — vájjon min gondolkoznak, mit akarnak? Természetesen földi gyönyörökről, gazdagságról, vagyongyűjtésről ábrándoznak, hogy ezáltal földi jólétüket minél jobban biztosítsák. Ugyanígy éltek kétezer évvel ezelőtt az ótestamentuini zsidók is. A legnagyobb részük teljesen elfelejtkezett az ősidőktől nemzetségröl-n/em- zetséigre átadott hagyományokról, arról, hogy el kell jönnie a Messiásnak, a világ Megváltójának. Ha némelyik emlékezett is erre, saját elképzeléísei szerint gondolt rá és magyarázta meg magának; arról ábrándoztak, hogy eljön a Szabadító, a Régvárt, a Megígért, a próféták által megjövendölt Megváltó, felszabadítja országukat az idegen római iga alól, a régi uralkodókhoz hasonlóan teljes dicsőségében és pompájában felül a zsidó királyok trónusára, nem kell többé fizetni a gyűlölt vámszedők által erőszakkal beszedett afdót 'a bitorlóknak, zöld réteiken ismét kövér nyájak fognak legelni, gyermekeik tejben és mézben fognak dúskálni, elűzik az ellenséget földjükről, amely elrabolta gazdagságukat és szívja vérűiket — s elkezdődik a boldog, örömteljes élet. S ime, eljött a világ Megváltója és beszédre nyitotta ajkát. De mit is hirdetett Ő? Egészen mást, mint amiről az emberek ábrándoztak! Nem földi országról beszél, földi jólétről, gyönyörökről, nem , rról a boldogságról és aizokról az élvezetekről, amelyekről mi ábrándozunk. És mégis, miért követi Öt az emberek serege? Ó, milyen szokatlanul beszél! Mi csak azt a törvényt ismertük: „Szemet szemért, fogat fogért“. De mit hallunk e rendkívüli ember ajkadról? íme: „Legyetek irgalmatok, legyetek szeretetteljesek, áldjátok, akik átkoznak benneteket és imádkozzatok azokért, aikik bántanak benneteket.“ Mi kívánságainknak és szenvedélyeinknek adtuk át magunkat, úgy éltünk, ahogy nejünk tetszett. De mire is tanít ez a nagy, isteni mester? A lelki és testi tisztaságra. Hiv bennünket erre a tisztaságra/. Hív a nyugalomra, az ő országának gyönyörűségére. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek és én megnyugosz.t- lak titeket. Vegyétek fel magatokra az én igámat és tanuljátok meg tőlem, hogy ón szelíd és alázatos szívű vagyok és nyugalmat Utáltok a ti leikeiteknek. Mert a/z én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű.“ (Máté XI, 28—30.) Mi ágy szoktuk meg, hogy magunkat alacsonyabbnak tekinteni másoknál, megaláztatás. És miről beszél Ő? Az alázatosság szépségéről. Azt mondja, hogy csak a szelídlelkűek mehetnek be . az Ö mennyei országálja. „Aki magát felmagasztalja, megalázta tik, az a lázait ».sok pedig fel- magasztaltatnak.“ Milyen újak, milyen szokatlanok ezek a- szavak! A bűnben csak a halálfélem uralkodik rajtunk. Elfelejtettük, hogy nincs halál, ö mondta ezt, akinek minden szava igazság. Felnyitja lelki szemeinket, meglátjuk általa az örök életet és halljuk e nagy tanító életet adó szavait: nem halunk meg. „Aki hisz Isten Fiában, annak örök élete vagyon“ — mondja a názáreti J-ézus. Mennyire vonzódik hozzá a lelkünk! Pedig beszédében nem találjuk meg az ígéretet arról a boldog, megelégedett, nyugalmas életről, amelyet reméltünk, amelyet a Messiástól, a világ Megváltójától vártunk. Lelkünk legmélyebb redöjébc hatolt be tisztító, szent szavaival, kiseperte onnan a bűn, a szenvedély szemetjét. Szivünkben kielégíthetetlen éhséget, olthatatlan szomjúságot ébresztett s ezért mohón hallgatjuk szavait, amelyek tikkiadt szívünket aiz élét vizével csillapítják. Itiivid idő múltán Krisztusnak és az apostoloknak tanításai nyomán Krisztus sökezer kővetője, fiatalok, öregek, kínszenvedésre mentek Krisztus nevéért. A Megváltójuk iránti szeretet hatalmánál fogva önként vállalták a vértanúi halált. Az Ür nevében, annak nevében haltak meg, aki megszelídítette az emberi lelket hívó szava által. Nem sokkal az első vértanú hősi halála után férfiak és nők ezrei vonultak a pusztába, ai járhatatlan erdőkbe, hogy Krisztus hívásának engedelmeskedve, szüntelenül a lábainál ülhessenek és lelki szemeikkel egész életükön át rajta csünghessenek, hogy így az élet semmiféle hiábavalósága el ne távolíthassa őket Tőle. Ezek a férfiak és nők lángoló vággyal adták át lelkűket, életüket, vagyonukat, földi dicsőségüket, mindent, amit egyáltalán bírhat az ember ezen a világon, azért, hogy Isten országát szívükben hordozhassák, hogy Krisztussal éljenek már itt a földön, életük utolsó napjáig és hogy a földi útjuk bevégzése után Övele mehessenek át a mennyek országa részükre nyitott kapuin. Az Üdvözítőnek az a felhívása, hogy kövessük öt és hogy a boldogságot szent egyháza, Isten országa kebelén belül keressük, már majdnem kétezeréves. Ma is hangzik ez a felhívás, hogy keressük ai boldogságot Krisztus lábainál. Ez a felhívás akkor is teljesérvényű lesz, amikor ezen a helyen, ahol most állok és hirdetem az igét, az utódaim fognak állni és az utódaitok fogják őket hallgatni. Az egyház az idők végezetéig fogja hívni az embereket Krisztus nevében, hogy éljenek Isten országában, amely az igazi keresztyéni szívben fejlődik ki és ezek az Isten országát bíró szívek alkotják az anyaszentegyházat, amelynek feje Krisztus. Itt találja meg a bűnbánó lélek szíve nyugalmát, az elmulhatatlan örömei. Pál apostol a többi apostolokkal együtt hirdetve Krisztus szavait, az akkori világ o-szágaiban, arra tanította a római keresztényeket és velük együtt bennünket is, hogy Isten országa, amelynek polgáraivá hív el bennünket a7, Or s amelyre hívta és ma is hívjál az egész emberiséget, — „igazság, békesség és Szentlélek állal való öröm.“ (Róma ti, 17.) Az Isten országa, amelyet a mi Urunk, Jézus Krisztus hirdetett, olya® közeli valamennyiünknek! Csak ki kell tárni szívünket, hogy beléphessen Krisztus, ennek az országnak az uralkódója és nagy polgárai, örökösei .lehessünk Isten országának. Az Űr azt akarja, hogy Isten országa foglalja el bűnös szívünk helyét. Hogy ez a bűnös szív Krisztusban, Krisztussal éljen, mindianeklőtt nagyon, de nagyon akarni kell. S hogyan lehetséges ez? Ügy, ahogy a tékozló fiú tette: nagyon alkart a szülői házhoz visszatérni. És visszatért. Milyen örömet élt át atyjának karjaiban! Amikor a Üdvözítő beteglet gyógyított, mindenekelőtt megkérdezte: „Akarsz-e meggyógyulni?“ és csak a felelet után: „Akarokl“ — vitte véghez csodálatos gyógyításait. Nekünk is mindenekelőtt akarni kell mennyei Atyánkhoz megtérni, teljes szívünkből vágyódni kell a Krisztussal való örök egyesülésre. A szent élet utáni vágy nélkül senki sem üdvözülhet. _ ... A kvékerek a magyar újjáépítésről A felszabadulás után kvéker segélyakció működölt Magyarországon. Simon Albert most beszámolt húsz- hónapok magyarországi útján szerzett benyomásairól: „Bámulatos volt — írja — az újjáépítés tempója a nehéz inflációs helyzetben. A mezőgazdaság helyre- állítása a másfélmillió újgazdának köszönhető. Eleinte hiányzott a felszerelés, az igavonó állat, a gépfelszerelés, a kellő vetőmag, műtrágya, stb. — mégis nagyobb földterületet műveltek meg, mint a háború előtt. A kormány mindent megtesz a termelés fokozására: gondoskodik traktorokról, cséplőgépekről és mindenféle gépi berendezésről... A munkásság azonnal hozzákezdett a romok eltakarításához. A csepeli sza- szabkikötőbe pl. tíz kilométert is gyalogoltak naponta, hogy munkába állhassanak. Hónapokon át fizetés nélkül is dolgoztak, hogy helyreállítsák az élet vérkeringését.“ „Államosítbtták az iskolákat, de már a régi világban is a legtöbb felekezeti iskolát az állam tartotta fenn. A vallástanítás tovább folyik.“ „■Sok templomban megfordultunk és sebei semmi nyomát nem láttuk annak, hogy korlátoznák az istentiszteletek szabadságát.“ Azért, hogy Krisztusban éljünk, és vele egyesüljünk, nemcsak vágyódni kell teljes szívből erre a boldogságra, hanem tudni is kell, hogtt mi vezet hozzá. A kitűzött cél felé nem lehet ismeretlen úton haladni. Nem lehet Isten akaratát teljesíteni, azaz szent életet élni anélkül, hogy parancsolatait ismernénk. Honnan tudhatjuk meg mindezt? Vájjon az értelmünk vezet el bennünket a krisztusi útra? Nem. Értelmünk korlátolt. Értelmünk nem elégséges ahhoz, hogy a fel nem fogható boldogságot, Isten országát elérhessük. Lelkiismeretűnk sem mutatja meg ezt az utat, mert a bűn következtében elnyomott és tompa „Lábaim szövétneke a te igéd .és ösvényeimnek világossága,“ (Zsoltárok 119., 105.) Az Isten törvénye, az Isten igéje vezet bennünket a boldogság útján és hordozza magában Isten országát. Krisztus evangéliumi szava szívünk szövétneke, a világosság kifogyhatatlan forrása a krisztusi élet útjain Azonban, hogy elnyerjük Isten országát, a Krisztussal va/ló élet vágyán és Isten akaratának ismeretén kívül szükséges még az önmegtag a- d á s. Hogy a bűnben el ne süllyedjünk, hogy az Isten kegyeimének világossága beragyogja életünket, hogy lelki füleink halljanak, lelki szemeink lássanak, állandóan, erős akarattal kényszeríteniink kell magunkat Isten törvényének teljesítésére. Ha nehezünkre esik is restségünknél és gyengeségünknél fogva, hogyha mindez kényelmetlennek és hátrányosnak tűnik is földi számítások szerint — nem szabad sajnálnunk magunkat az önmegtagadás terén, a leikünk üdvösségéért való fáradozásban. Az embereknek azon tömegei, akikben Krisztus hívása visszhangra talált é’s követték Öt, mentek utána bárhova, megtalálták lelkűk békéjét, nyugalmát és azt az örömet, melyet nem vehet el a földi llét semmiféle nyomorúsága és kísértése. Az Űr ma is hív mindenkit, ma is hirdeti a-z örömüzenetet mindenkinek. Isten igéi ma is hívogatják a megfáradtaikat szent templomaink boltozata alatt: „Jöjjetek mindnyájan.“ Adjuk át szívünket teljesen és kizárólagosain az Úrnak. Éljünk Krisztussal napjaink végezetéig s akkor Krisztussal megyünk! fos a mennyei békességbe és vele leszünk, a legdrágábbal, az ö kegyelme által, az örökkévalóságban! Nikoláj metropolita prédikációja a moszkvai Znamen-templomban, 1949. Fordította: Csorba Lajos. Harc az iskolákért Olaszországban A La Vie Protestante jelenti Rómából: A keresztény demokrata párt parlamenti diktatúrájának egyik fő törekvése az iskolák meghódítása a katolikus egyház számára. Elsősorban az elemi iskolákat akarják teljesen kivenni az állam kezéből, de a középiskolák katolizálása is erőteljesen megindult. Nemrég indokolás nélkül elmozdították Luigi Russo-1, a pisai gimnázium igazgatóját, Benedetto Groce legkiválóbb tanítványát és helyére az Osservatore Romano egyik munkatársát nevezték ki. A szenátusban Armando Sapori szocialista professzor élesen támadta a kormány klerikális iskolapolitikáját és síkraszállt a szabad iskola mellett. Beszéde végén felvetette a Mussolinii éle konkordátum revíziójának kérdését. A hangulat olyan feszült volt, logy csak a gyorsan mindenfelől összehívott keresztény demokrata szenátorok tudták megakadályozni a kormány leszavazását. a.z Evangélikus Élet megjelenik minden pénteken! Egyházi takarékossági bizottságok Vannak Istennél tudott férfiak és asszonyok, akik Isten szolgálatára szentelik életüket. Üres óráikban, nyugdíjas éveikben sereglenek egyházuk mellé és megmaradt szellemi és anyagi energiáikat egyházunk rendelkezésére bocsátják — a szeretet nevében és teljesen ingyen. Századunk eleje óta ez a helyzet itt-ott megváltozott. Minden egyház- községnek a javadalmas lelkész, kántor, harangozó, egyházfi, esetleg temetőőr mellett más egyházi javadal- masai is vannak. Születtek olyan papok is a huszadik században, akik az egyház fennmaradásának útját abban látták, hogy az egyház különböző fórumain1 nagyszerű és igen drága adminisztrációt építsenek fel. Ma ott áll a legkisebb és tegyük hozzá a legszegengébb magyar egyház, az evangélikus egyház, hogy alig van haláráéban egyházközség, amelyben ne volna két-három olyan javadalmas egyházi tisztviselő, akik vagy a világi foglalkozás elől vonatott el, vagy más elhelyezkedési lehetőség hiányában az egyházhoz menekült. Az egyház karitatív okokból is, de az ember és munkás belső értékei, miatt, azt hitte, hogy jó vásárt csinált. Kifogástalan derék egyházi had gyűlt és sereglett így egybe. Vérző szívvel gondol minden egyházi ember arra, hogy abban a percben, amikor ‘az egyház anyagi gondjai még súlyosabbak lesznek — sokak szerint már ez az idő elérkezett —, kegyetlen operációt kell elvégezni: fel kell mondani sok világi alkalmazottnak. Kétségtelen az, hogy az egyháznak szüksége van munkásokra. Nemcsak papokra és kántorokra, hanem pénztárosokra és más alkalmazottakra is, de elérkeztünk ahhoz az időhöz, amikor prédikálni kell már arról, hogy férfiak és asszonyok, akiknek nevei ismertek az Űr előtt, ingyen bocsássák munkaerejűket egyházaik rendelkezésére. Addig, amíg ez be nem következik, addig működni kell a takarékossági bizottságoknak s menteni és egyszerűsíteni a megnehezített egyházi költségvetéseket. Szálláscsere Mitől válik meg a hívő a halálban? — Nyomorúságtól és szükségtől. ® Mit kap helyette? — Gazdagságot és dicsőséget Mit hagy itt a világban? — Gyászolókat és könnyeket. Mit kap helyette? — Örömet és boldogságot. Mit hagy itt maga után? — Sokszor csak szegénységet. Mit kap helyette? — Mennyei bőséget. Kitől válik itt meg? — Néhány rokonától és barátjától. Kiik közé érkezik? — Az angyalok és megváltottak seregébe. Honnan távozik el? — A világból. Kőhazakból. Hová érkezik?-— Az élő Isten városába. Evangélikus Elet Az Országos Luther Szövetség Lapja Szerkesztésért felel: Dezséry László szerkesztő Budapest, III., Dévai Biró Mátyás-tér 1. Telefon: 162—635. Főmunkatársak: Benczúr László, dr. Groó Gyula, dr. Gyiinesy Károly, Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., ÜUői-út 24. Telefon: 137—886. Felelős kiadó" Dr. Geleji Dezső Előfizetési árak: Negyedévre: II! Ft Félévre: 24 Ft Egészévre: 48 Ft Postatakarékpénztári esekkszáma: 20.412. Hirdetések árai milliméter soronként 2.50 forint Független-nyomda, Budapest, Eötvös-utea 12. Felelős: Földi Vilmjs vállalatvezető. Istentiszteleti-rend 1949 május 15-én. Deák-tér 4. (ifjúsági) d. e. 9 (úrv.) Deák-tér 4. d. e. 11 Deák-tér 4. (evangél.) d. u. 5 Fasor d. e. VzlO Fasor d. e. 11 F'asor d. u. 4 Dózsa György-u. 7. d. e. VzlO Üllői-út 24. d. e. VslO Űllői-út 24. (úrvacsora) d. e. 11 Rákóczi-út (szlovák) d. e. 10 Rákóczi-út d. e. Vs 12 Rákóczi-út d. u. 4 Bócsikapu-tér d. e. 9 Bécsikapu-tér (úrvacsora) d. e. 11 Ostrom-u. 31. d: c. 7 Toroczkó-tér d. e. Vi9 Óbuda d. e. 10 Óbuda d. u. 4 Böszörményi-u. 2. a. d. e. 9 Böszörményi-u. 2. a. d. e. 11 Böszörményi-u. 2. a. (evamg.) d. u. 6 Postás-Kórház d. e. 9 Fóti-út 22. (ifjúsági) d. e. VzlO Fóti-út 22. (úrv.) d. e. II Tomori-úti iskola d. e. 8 Zugló (/gyermek) d. e. 9 Zugló d. e. 11 Zugló d. u. 4 Gyarmat-utca 14. d. e. 10 Thaly Kálmán-utca 28. d. e. '/slO Thaly Kálmán-utca 28. d. e. 11 Kőbánya d. e. ValO Kőbánya d. u. 4 Simor-utca d. e. 11 Grünvalszky Károly. Kemény Lajos. Ifj. Rimár Jenő, Virág Jenő Pásztor Pál Lamnek Vilmos Pásztor Pál Fekete István Grünvalszky Károly Szilády Jenő dr. Szabó Aladár Szuchovszky Gyula Roszik Mihály Turóczy Zoltán Sréter Ferenc Sréter Ferenc Dezséry László Dezséry László Danhauser László Danhauser László Gálát György Sztehló Gábor id. Rimár Jenő id. Rimár Jenő id. Rimár Jenő Sülé Károly Sülé Károly Ferenczy Zoltán Scholz László Rezessy Zoltán dr. Halász Kálmán dr. Gádor András Koren Emil Koren Emil
