Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)

1949-05-14 / 19. szám

Evangélikus Eiet 3 ttyugdLicuuiftdá Az egyetemes felügyelő levele Majba Vilmos lelkészhez Egy este Kenneth Lestievel Néhány héttel ezelőtt felvetettük a nyugdíjazandó lelkészek ügyét. Nem akartunk senkit sem bántani, elvileg akartunk hozzányúlni a kérdéshez. A dolgok természete azonban az, hogy minden elvi követelés valahol embereket talál el, s önkénytelenül személyesült a vita hasábjainkon. Most lezárhatjuk a vitát bizonyos igazságok kimondásával, amikben úgylátszik minden hozzászóló egyet­értett. 1. A lelkészek nyugdíjazásának korhatárát meg keil állapítani. A javaslatok 40 és 45 éves szolgálati korhatárt tettek megszívlelendővé. 2. A nyugdíjazandó magas szolgá­lati idejű lelkészek ügyét tapintattal és személyesen kell megoldani a rendelet, vagy törvény meghozatala eiőtt. 3. A gyakorlati megoldások útját kell máris keresnünk, mert ezeket az egyházi ébredés, a belső reformá­ció, a politikai helyzet egyaránt meg­kívánják, s amellett nyugdíjazandó- ink előtt eshetőségek vannak a jelen helyzetben állami nyugdíjak biztosí­tására, amikkel később nem fogunk rendelkezni. De mégegyszer hangsúlyozzuk, mi a nyugdíjazás elvi kérdéséről akar­tunk beszélni, nem pl. a „Majba ügyről“. Annál megnyugtatóbb, hogy a két templomot is felépített és so­káig haszonnal használt vallástani könyveket író idős lelkész ügye az egyetemes felügyelő bölcs és szere­tetteljes közreműködésével megol­dódik. Kivi igazság, kötelesség és szemé­lyes érdek gyakran akadályozzák egymást érvényesülésükben. Itt is ilyen helyzet van. Az idős embernek joga van ahhoz, ameddig munkaké­pessége birtokában áll, hogy hivatá­sát zavartalanul folytathassa. Ért­hető, ha lázad a kényszernyugdíja­zás ellen minden idegszálával. Az egyházba nem lehet bevezetni a pri­mitív népek nemzeti és gazdasági gyakorlatát, az öregek lebunkózását. A másik oldalon viszont a fiatal­ság is joggal várhatja, hogy felelős­ségteljes pozícióban működhessen, s ne mindig második emberként mint nálunk a káplánok. A fiatal ember tehetsége, szorgalma^ ambíciói, csa­ládi köre, gyermekeinek növekedése, életének mind jobban felismert célja siettetheti benne a végleges elhelyez­kedés vágyát. Érthető, ha keserűség­gel néz önző öregekre, akiknek meg- rendíthetetlen petíciója elsorvaszt minden lehetőséget a fiatal ember előtt. Világos azonban, hogy csak a szeretet hidalhatja át ezeket a belső Amerikai evangélista Az egyetemes sajtószolgálat közli Géniből, hogy dr. Sherwood Eddi/, amerikai evangélista a legjelentősebb indiai keresztyén hetilapnak a „The Guardian“-hak a hasábjain számolt be hosszabb ideig tartó kínai tartóz­kodása tapasztalatairól. Sherwood Eddy úgy látja — írja a sajtószolgálat —, hogy a kínai ke- resztyénség fennmaradása tekinteté­ben ugyanazok’ az előfeltételek van­nak érvényben, mint amelyek közölt az ókori keresztyénség vívta ki lét­jogát. Ennek igazolására egy Shensi- ből való lelkész tapasztalataira hivat­kozott. Eszeriht a következő feltéte­lek mellett maradhat meg egy lelkész gyülekezetében: 1. ha külső életfoly­tatásában (öltözet, éti, lakás tekinte­tében) a néphez alkalmazkodik; 2. ha kenyerét saját munkájával keresi meg (a Ielkészi szolgálatot nem tekin­tik ugyanis produktív munkának; 3. ha szemmetláthatóan Jézus példája szerint él; 4. ha az evangéliumra ala­pozott hitét türelmesen és félelem nél­kül vallja meg. Nem egy keresz­tyénnek nehezére esik az új társa­dalmi rendbe beleilleszkedni, „de leg- többnyire azért, mert nem gondoltak arra, hogy mennyi kárhozatos dolog volt a régiben“.... „Nagyon sokan vallják, hogy új munkamódra és Lélekre van szükség“. összeütközéseket személyes igazsá­gok közölt. Az egyházban pedig van szeretet, s így remény van arra, hogy minden kiérdemesült egyházi munkásunk meg fogja kapni a meg­becsülését, s minden fiatal előtt ki. látások nyílnak, teljes munkaképes­sége kibontásához. Közöljük az egyetemes felügyelő levelét Majba Vilmos Budapest— Kőbányai felkészhez, s ezzel ezt a kérdést levesszük a napirendről, hi­szen a nyugdíjazandó^ ügye most már «orban előkerülhet javaslatunk szerinti személyes formában: Nagytiszteletű Úri Szóbeli bejelenté­sét, amely szerint kéthavi szabad­ságra kíván menni, tudomásul vettem és egyben megragadom az alkalmat arra, hogy felkérjem Nagytiszteletii Urathogy szabadságát használja fel egy olyan munka megkezdésére, mellyel egyrészt 00 éves Ielkészi mun­káját megkoronázná, másrészt pedig egyházunknak pótolhatatlan szolgála­tot tenne. Arra gondolok, hogy megkezdett munkájának, a pesti egyház történe­tének befejezése után hozzáfogna (ió éves Ielkészi munkájának memoár- szer ií megírásához és ezzel későbbi idők számára forrásmunkát bocsá­tana kutatók rendelkezésére. De ezen túl nagyjelentőségűnek tartom a múlt feletti seregszemlét már azért is, hogy a múltnak a hibáiból és tévedéseiből okulva, helyesebben tudjak a jöven­dőt előkészíteni. Ez az óriási gazda­sági, társadalmi, politikai átalakulás, amely most, mint világfolyamat, nemzetünk életében is lezajlik és az ilyen módon kialakuló új szociális társadalom az egyház számára te­mérdek új feladatot jelent. Egy tel­jesen új világba kell beilleszkednünk és kell megtalálni a helyünket, hogy a megfellebbezhetetlen krisztusi pa­rancsnál; eleget tehessünk és hirdet­hessük az igét és kiszolgáltathassuk a szentségeket. Én hiszem és remélem, hogy Nagy- tiszteletű Úr átérzi elgondolásomnak a helyességét és egy gazdag élet ta­pasztalatait, emlékeit ennek a célnak az érdekében felvonultatja. Remélem, hogy a szabadságidő le­teltével aktuálissá váló nyugdíjazá­sával kapcsolatban Nagytiszt életű Űr számára egyházunknak úgy erkölcsi elismerését, mint a megérdemelt anyagi méltánylást is biztosítani tud­juk. Fogadja Nagytiszteletű Or őszinte nagyrabecsülésem kifejezését és ma­radok barátsággal és meleg hittest­véri szeretettel 1949 május 5. Dr. Reök Iván egyetemes felügyelő tapasztalatai Kínában A polgárháborúk következtében ter­méketlen földdé vált Kínát a keresz­tyén igehirdetés szempontjából ter­mékeny talajnak kell tekinteni, kü­lönösen a tanulni vágyó ifjúság kö­zött. Sherwood Eddy mindenütt zsúfolt termekben beszélt, Kanton egyik filmszínházában pl. 1800 ifjú hall­gatta. A Kínában lévő egyházak ta­nácsának vezetőemberei azt mondot­ták, hogy érzésük szerint nem a fej- lógatás ideje jött el, hanem „a fel­becsülhetetlen lehetőségek órája“. Kínai útja után az amerikai evan­gélista Japánt kereste fel: a kiotoi egyetem meglátogatása alkalmával visszaemlékezett arra az időre, amit 40 évvel azelőtt töltött Japánban. Akkor az út szélén pajzsokra írva állt a felírás: „halálbüntetés terhe mellett tilos a keresztyénekhez csat­lakozni 1“ „Ma, Japán eddig nagy­sikerű militarizmusának első levere- tése után, sokkal szerényebbek lettek a japánok. Szétmorzsolódlak és fo­gékonyak új eszmék számára, külö­nösen érdekli őket a keresztyénség, amelyben szilárd alapot és demokrá­cia felé vivő utat sejtenek.“ „Legtöbb egyetemen, miután előadásomat meg­tartottam, százával jelentkeztek a nem keresztyén diákok bibliatanulmányo­zásban való részvételre. Az egyetemes felügyelő vacsorát rendezett Kenneth Leslie az ameri- kában megjelenő „Protestant“ szer­kesztője tiszteletére, akivel lapunk legutóbbi száma beszélgetési közölt. Az estélyen a megújhodó egyház több képviselője vett részt, és sok­szor az izgalmasságig fokozódó ér- dekességű beszélgetésben maradtak együtt a késő éjszakai órákig. Újfajta jogadás volt, minden ceremónia nél­kül. Ki utcai ruhás papok és világiak őszinte elfogulatlansággal érkeztek, egyszerű vacsorát kaptak, s mint jó küzdelem bajtársai kerestek kap­csoló pontokat Amerika haladó szel­lemű egyházi munkásával. Kenneth Leslie azok közül az amerikaiak közül való, akik átlátnak hazájuk szemforgató egyházi vezé­reinek kegyes szitáin, világosan értik a nagyhatalmi politika összeszövő- döttségét a keresztyén eszmények szóáradatával. Szégyenli őket és igyekszik becsületesen keresni az igazságot keleten és nyugaton. Az élő egyház érdekli, de nem a pie- tisták egyoldalúságával, hanem az egyházi élet praktikumát kutatóan. Mintha kicsit túltengene nála a po­litikai érdeklődés, de ez is csak a jó szemét bizonyítja. Nálunk ezer szállal szövődik össze az egyházi magatartás és munka minden kér­dése azzal az alapállással, amit a jelen helyzetben felveszünk. Jól érti, hogy az alapállásunktól függ az el­határozóképességünk, az egyénisé­günk, a munkánk sikere, s az a szol­gálat is, amit a világegyháznak tehe­tünk helyzetünk igaz felismerésé­ben és mondanivalónk kialakításá­ban. Segíteni akar bennünket a dön­tésben. Az első amerikai, aki nem akar bölcsebb lenni nálunk, hanem aki alázatosan meghajlik az óránk pa­rancsa előtt s a hazai legbútrabbakat jelöli ki a számunkra példaképpen. Az első amerikai, akinek ' nines re- eepíje a helyzetünkre hanem aki alá­zatosan kanzultálni jön, s az eddigi kezelőorvosokat is hajlandó meghall­gatni. Nem akar egyéb lenni, mint a házi orvos segítőtársa ima, hogy a beteg valóban meggyógyuljon. Jól esik az alázata. Reök Iván egyetemes felügyelő üdvözli a szereteti nevében, amit Krisztustól tanultunk, s aminek, te­vékenynek kell lennie. Meghatottan válaszol rá, mint aki ritkán kap sze­retetek Megvallja, hogy otthon sok szeretetlen szó zuhan a fejére azért az álláspontjáért, hogy a keleti ke­I. GYENESDIÁSI BELMISSZ1ÓI OTTHONBAN: Jón. 19—24. Leányok országos csen- deshetc. Jún. 28—júl. 3 Fiúk országos csen- dcshete Júl. 6—11. Asszonyok országos evan- géiizáló csendeshete. Júl. 14—19. Diákleányok országos csendeshete. Júl. 22—29. Gyermekbibliakörvezctők országos esendeshete. Júl. 30—aug. 3. Gyülekezeti munká­sok (kántorok, vallástanítók stb.) országos csendeshete. Aug. 7—12. Asszonyok országos hit­mélyítő csendeshete. Aug. 16—21. Férfiak országos csen­deshete. Aug. 23—26. Lelkészevangélizáció. Aug. 28—szept. 2. Főiskolások orszá­gos esendeshele. Szcpf. 6—11. Dunántúli leányok csendeshete. II. A IÍÉPCELAKI , BELMISSZIÓI OTTHONBAN: Jún. 5—6. A gyülekezeti közösségek pünkösdi csendesnapjai. Jún. 19—23. Asszonyok csendeshcté? Jún. 28—30. Lelkészevangélizáció. Júl. 5—10. Serdülő fiúk csendeshete. Júl. 13—18. Serdülő leányok csendes­hete. Júl. 21—24. Gyülekezeti munkások csendesnapjai. Júl 29—aug. 3. Diákfiúk csendes­hete. resztyénséget nem lehet egyszerű nyugati politikai sablonok alapján megítélni. „Valamit tenni kell azért, hogy a keleti kommunizmus és a nyugati keresztyénség között hidat verjünk, s ez elsősorban a ti feladat tötök, akik itt éltek, s ismeritek a mi hitünket és a világ dolgozóinak új hitét is.“ És utána keserű vallomás ömlik az ajkán: „Amerikába tódul az egész világ min%n tájáról a szociális for­radalom minden csatát vesztett ellen­zője. Régi elméletek hordozói ott eresztenek horgonyt. Maholnap arra ébredünk, hogy egy egészséges világ kellős közepén Amerika a „bolon­dok -házává“ lesz. De rögtön hozzá­szövi a reménységet is. A keresz­tyénség meg fogja találni az új vi­lágban is a helyét, s-a mi hazánk protestantizmusa boldog lesz, hogy neki is jut a privilégium, kielemezni a helyzetet, s megfogalmazni a ke­resztyénség korszerű üzenetét. Utána egyházi munkásaink sorban szólalnak fel. Egyik a politikai helyzetünket tárja fel, másik a hazai ébredés problémáit. Sz>vcn üt, aho­gyan ő a kettőt egy képre másolja magában. Nem lehet kettős életű egyházunk. Nem lehet henne élni egy szociális forradalomban azzal szolidaritást vállalva, s ugyanakkor olyan egyházi ébredést munkálni, mely megelégszik egyéni pietizmus építésével. A tevékeny, bátor, enge­delmes keresztyénséget kéri tőlünk számon, mikor az evangélizációról számolunk be. Nagy kérdések “maradtak a látoga­tása után: Mit jelent az evangélizá- eió egyházunk életében? Mi a köze az egyházi ébredésnek nálunk az egyház megújításához? Mi a köze az egyházi reformációnak a társadalmi átalakuláshoz? Újra keli átgondolnunk mindent. A mozgalmak között szintézist kell teremtenünk. A társadalmi éiet át­alakulása, az egyházi reformáció és az evangéliumi ébresztés nem őröl­hetnek különböző malmokban so­káig. ö messziről jött, de jól megér­tette, hogy hol van egyházunk inai életének tudathasadása. Igehirdeté­sünk és társadalmi magatartásunk nem fedik egymást. Hiányos és el­hanyagolt a magatartásunk theolö- giája. Ébresztésünk a magánszobák­nak szól, s nem az életbe indít. Rossz vetés pedig nem hozhat jó aratást. Isten általa is tudatosítani akarta, hogy hova küldött minket üzenetvivőnek, s miképen lehet meg­felelni ennek a küldetésnek. D. Ang. 10—12. Papné-evangélizáció. Aug. 14—16. Gyülekezeti közösségek csendesnapjai. Aug. 21 26. Dunántúli leányok csen­deshele. Aug. 31—szept. 3. Legények csendes­hete. in. A FÓTI BELMISSZIÓI OTTHONBAN: Jún. 2í—24. Papnéevangélizáció. Jún. 28—júl. 1. Diáklcányok evangé­lizációja. Júl. 5—8. Diákfiúk evangélizációja. Júl. 12—15. Gyermekid bliakörveze­tők csendeshete. Júl. 19—22. Gyülekezeti munkások (kántorok, vallástanítók, stb.) cvan- gélizációja. Jól. 26—29. Serdülő ifjak evangéli­zációja. Jól. 31—alig. 5. A levelező bibliaisko­lások csendeshete. Aug. 9—11. A kid misszió csendesnap­jai­Aug. 13—18. Hitmélyítő csendesna­pok. Aug. 20—22. Ifjúsági csendesnapok. Aug. 24—28. Ifjúsági munkások evan­gélizációja. Aug. 30—szept. 2. Férfiak evangélizá­ciója. Szept. 8—11. Az iszákosmentő misszió csendesnapjai. Szept 13—16. Parasztlcányok evan­gélizációja. Szept. 27—30. Asszonyok evangélizá­ciója. ÁLi Jézust várta .4 kegyes parasztember korán reg­gel felkelt, rendbehozta a házalóját s kiállt a kapuba Jézust várni. Egy öreg vándor ballagott el előtte. Látta, hogy Jézus még nem jön, be­hívta hát az öreget s megkínálta reg­gelivel. Az öreg megette s továbbáll. ,1 mi emberünk újra kiállt a kapuba Jézust várni. Aztán egy töpörödött anyóka jött az úton. Nagyon fáradtnak látszott. Behívta hát ezt is, megetette s hagyta pihenni. Újra kiállt a kapuba Jézust várni. Sokáiy várt. Már esteledett, amikor egy fiúcska jött arra sírva. Eltévedt s nem tudott hazamenni. Azt sem tudta megmondani, hogy hol laknak a szülei. A parasztember behívta őt is. Enni adott neki s puha ágyba fektette. Közben besötétedett. Lámpát tett az ablakba, hogy Jézus lássa, ha jön. ö maga az ablak mellé ült a szobá­ban s a nagy várakozásban elbóbis­kolt. Egyszer csak zörgetnek. Ijedten ugrik fel, —- hát Jézus ott áll az aj­tóban. Röstelkedve fut eléje s bocsá- natkérön panaszolja, hogy egész nap hiába várta. Jézus azonban így felelt: — Hát nem vetted észre, hogy ma már háromszor jártam nálad? Caníaie vasárnapja Énekeljelek! Énekeljetek az Úrnak új éne­ket; énekelj az Úrnak te egész földi Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az ő nevét; hirdessétek napról- napra az ő szabadítását. Beszéljétek a népek között me <5 dicsőségét, minden nemzet kö­zött az ő csodadolgait. Mert nagy az Űr és igen dicsé­retes, rettenetes minden Isten fe­lett. Mert a nemzeteknek mindem [Istene bálvány, az Ür pedig ege­ket alkotott. Ékesség és szentség van előtte; tisztesség és méltóság az ő szent helyén. Adjatok az Úrnak népeknek nemzetségei; adjatok az Úrnak dicsőséget és tisztességetI (9t. zsoltár.) A budapesti egyházmegy« val­lástanítást végző lelkészeik és lai­kus egyházi munkások számára május 21-én, szombaton, egész­napos találkozót rendez a hűvös­völgyi diakonissza anyaházb«* (Báthori László-u. 8.). D. e. 9 óra­kor áhitat (Gáncs Aladár), majd előadások: „A vallástanító felelős­sége“ (Várady Lajos), „Van-e éb­redés a gyertiiekek között?“ (Győ­ri János). Az előadásokat megbe­szélés követi. Közös ebéd után: „Időszerű gyakorlati „kérdések“ címen, vallástanító-lelkészeki beve­zetőivel, a vallástanítás és a val­lástanítók helyzetének ismertetése és a: megoldások keresése kerül sorra. A találkozóra az alesperesi hivatalnál (Csepel, Táncsics M-*. 91.) kell jelentkezni. IV. A FÉBÉ DIAKONISSZA-ANYA- HÁZ KLOTILDLIGETI TELEPÉN: Jún. 25—29. Országos evangélizáció. Júl. 6—13. MELE teológiai tovább­képző tanfolyama. Aug. 6—10. Férfiak evangélizációja. Aug. 11—15. Fiúk evangélizációja. Aug. 17—22. Leányok evangélizációja. Aug. 23—24. Volt népfőiskolás leá­nyok találkozója. Aug. 25—29. Asszonyok evangélizá­ciója. Mindegyik konferencia a megjelölt nap reggelén kezdődik és a záró nap estéjéig tart. Az oda- és visszautazást napok a dátumokban nem foglaltat­nak benne. RÉSZVÉTELI DÍJ: Jelentkezési díj mindegyik konferencián napi 1.— Ft. Ellátási díj Répcelakon napi 4.— Ft, Fólon és Klotildligeten napi 5.— Ft, Gyenesdiáson napi 6.— Ft és mind­egyik konferencián fejadag termé­szetben. A természetbeni fejadag napi 30 dkg kenyérliszt, 15 dkg tészta- liszt, 3 dkg zsír és egy tojás, indokolt esetben a fejadagok pénzben ig meg­válthatók. Itt a nyári konferenciák menetrendje

Next

/
Thumbnails
Contents