Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-05-14 / 19. szám
Evangélikus Eiet 3 ttyugdLicuuiftdá Az egyetemes felügyelő levele Majba Vilmos lelkészhez Egy este Kenneth Lestievel Néhány héttel ezelőtt felvetettük a nyugdíjazandó lelkészek ügyét. Nem akartunk senkit sem bántani, elvileg akartunk hozzányúlni a kérdéshez. A dolgok természete azonban az, hogy minden elvi követelés valahol embereket talál el, s önkénytelenül személyesült a vita hasábjainkon. Most lezárhatjuk a vitát bizonyos igazságok kimondásával, amikben úgylátszik minden hozzászóló egyetértett. 1. A lelkészek nyugdíjazásának korhatárát meg keil állapítani. A javaslatok 40 és 45 éves szolgálati korhatárt tettek megszívlelendővé. 2. A nyugdíjazandó magas szolgálati idejű lelkészek ügyét tapintattal és személyesen kell megoldani a rendelet, vagy törvény meghozatala eiőtt. 3. A gyakorlati megoldások útját kell máris keresnünk, mert ezeket az egyházi ébredés, a belső reformáció, a politikai helyzet egyaránt megkívánják, s amellett nyugdíjazandó- ink előtt eshetőségek vannak a jelen helyzetben állami nyugdíjak biztosítására, amikkel később nem fogunk rendelkezni. De mégegyszer hangsúlyozzuk, mi a nyugdíjazás elvi kérdéséről akartunk beszélni, nem pl. a „Majba ügyről“. Annál megnyugtatóbb, hogy a két templomot is felépített és sokáig haszonnal használt vallástani könyveket író idős lelkész ügye az egyetemes felügyelő bölcs és szeretetteljes közreműködésével megoldódik. Kivi igazság, kötelesség és személyes érdek gyakran akadályozzák egymást érvényesülésükben. Itt is ilyen helyzet van. Az idős embernek joga van ahhoz, ameddig munkaképessége birtokában áll, hogy hivatását zavartalanul folytathassa. Érthető, ha lázad a kényszernyugdíjazás ellen minden idegszálával. Az egyházba nem lehet bevezetni a primitív népek nemzeti és gazdasági gyakorlatát, az öregek lebunkózását. A másik oldalon viszont a fiatalság is joggal várhatja, hogy felelősségteljes pozícióban működhessen, s ne mindig második emberként mint nálunk a káplánok. A fiatal ember tehetsége, szorgalma^ ambíciói, családi köre, gyermekeinek növekedése, életének mind jobban felismert célja siettetheti benne a végleges elhelyezkedés vágyát. Érthető, ha keserűséggel néz önző öregekre, akiknek meg- rendíthetetlen petíciója elsorvaszt minden lehetőséget a fiatal ember előtt. Világos azonban, hogy csak a szeretet hidalhatja át ezeket a belső Amerikai evangélista Az egyetemes sajtószolgálat közli Géniből, hogy dr. Sherwood Eddi/, amerikai evangélista a legjelentősebb indiai keresztyén hetilapnak a „The Guardian“-hak a hasábjain számolt be hosszabb ideig tartó kínai tartózkodása tapasztalatairól. Sherwood Eddy úgy látja — írja a sajtószolgálat —, hogy a kínai ke- resztyénség fennmaradása tekintetében ugyanazok’ az előfeltételek vannak érvényben, mint amelyek közölt az ókori keresztyénség vívta ki létjogát. Ennek igazolására egy Shensi- ből való lelkész tapasztalataira hivatkozott. Eszeriht a következő feltételek mellett maradhat meg egy lelkész gyülekezetében: 1. ha külső életfolytatásában (öltözet, éti, lakás tekintetében) a néphez alkalmazkodik; 2. ha kenyerét saját munkájával keresi meg (a Ielkészi szolgálatot nem tekintik ugyanis produktív munkának; 3. ha szemmetláthatóan Jézus példája szerint él; 4. ha az evangéliumra alapozott hitét türelmesen és félelem nélkül vallja meg. Nem egy keresztyénnek nehezére esik az új társadalmi rendbe beleilleszkedni, „de leg- többnyire azért, mert nem gondoltak arra, hogy mennyi kárhozatos dolog volt a régiben“.... „Nagyon sokan vallják, hogy új munkamódra és Lélekre van szükség“. összeütközéseket személyes igazságok közölt. Az egyházban pedig van szeretet, s így remény van arra, hogy minden kiérdemesült egyházi munkásunk meg fogja kapni a megbecsülését, s minden fiatal előtt ki. látások nyílnak, teljes munkaképessége kibontásához. Közöljük az egyetemes felügyelő levelét Majba Vilmos Budapest— Kőbányai felkészhez, s ezzel ezt a kérdést levesszük a napirendről, hiszen a nyugdíjazandó^ ügye most már «orban előkerülhet javaslatunk szerinti személyes formában: Nagytiszteletű Úri Szóbeli bejelentését, amely szerint kéthavi szabadságra kíván menni, tudomásul vettem és egyben megragadom az alkalmat arra, hogy felkérjem Nagytiszteletii Urathogy szabadságát használja fel egy olyan munka megkezdésére, mellyel egyrészt 00 éves Ielkészi munkáját megkoronázná, másrészt pedig egyházunknak pótolhatatlan szolgálatot tenne. Arra gondolok, hogy megkezdett munkájának, a pesti egyház történetének befejezése után hozzáfogna (ió éves Ielkészi munkájának memoár- szer ií megírásához és ezzel későbbi idők számára forrásmunkát bocsátana kutatók rendelkezésére. De ezen túl nagyjelentőségűnek tartom a múlt feletti seregszemlét már azért is, hogy a múltnak a hibáiból és tévedéseiből okulva, helyesebben tudjak a jövendőt előkészíteni. Ez az óriási gazdasági, társadalmi, politikai átalakulás, amely most, mint világfolyamat, nemzetünk életében is lezajlik és az ilyen módon kialakuló új szociális társadalom az egyház számára temérdek új feladatot jelent. Egy teljesen új világba kell beilleszkednünk és kell megtalálni a helyünket, hogy a megfellebbezhetetlen krisztusi parancsnál; eleget tehessünk és hirdethessük az igét és kiszolgáltathassuk a szentségeket. Én hiszem és remélem, hogy Nagy- tiszteletű Úr átérzi elgondolásomnak a helyességét és egy gazdag élet tapasztalatait, emlékeit ennek a célnak az érdekében felvonultatja. Remélem, hogy a szabadságidő leteltével aktuálissá váló nyugdíjazásával kapcsolatban Nagytiszt életű Űr számára egyházunknak úgy erkölcsi elismerését, mint a megérdemelt anyagi méltánylást is biztosítani tudjuk. Fogadja Nagytiszteletű Or őszinte nagyrabecsülésem kifejezését és maradok barátsággal és meleg hittestvéri szeretettel 1949 május 5. Dr. Reök Iván egyetemes felügyelő tapasztalatai Kínában A polgárháborúk következtében terméketlen földdé vált Kínát a keresztyén igehirdetés szempontjából termékeny talajnak kell tekinteni, különösen a tanulni vágyó ifjúság között. Sherwood Eddy mindenütt zsúfolt termekben beszélt, Kanton egyik filmszínházában pl. 1800 ifjú hallgatta. A Kínában lévő egyházak tanácsának vezetőemberei azt mondották, hogy érzésük szerint nem a fej- lógatás ideje jött el, hanem „a felbecsülhetetlen lehetőségek órája“. Kínai útja után az amerikai evangélista Japánt kereste fel: a kiotoi egyetem meglátogatása alkalmával visszaemlékezett arra az időre, amit 40 évvel azelőtt töltött Japánban. Akkor az út szélén pajzsokra írva állt a felírás: „halálbüntetés terhe mellett tilos a keresztyénekhez csatlakozni 1“ „Ma, Japán eddig nagysikerű militarizmusának első levere- tése után, sokkal szerényebbek lettek a japánok. Szétmorzsolódlak és fogékonyak új eszmék számára, különösen érdekli őket a keresztyénség, amelyben szilárd alapot és demokrácia felé vivő utat sejtenek.“ „Legtöbb egyetemen, miután előadásomat megtartottam, százával jelentkeztek a nem keresztyén diákok bibliatanulmányozásban való részvételre. Az egyetemes felügyelő vacsorát rendezett Kenneth Leslie az ameri- kában megjelenő „Protestant“ szerkesztője tiszteletére, akivel lapunk legutóbbi száma beszélgetési közölt. Az estélyen a megújhodó egyház több képviselője vett részt, és sokszor az izgalmasságig fokozódó ér- dekességű beszélgetésben maradtak együtt a késő éjszakai órákig. Újfajta jogadás volt, minden ceremónia nélkül. Ki utcai ruhás papok és világiak őszinte elfogulatlansággal érkeztek, egyszerű vacsorát kaptak, s mint jó küzdelem bajtársai kerestek kapcsoló pontokat Amerika haladó szellemű egyházi munkásával. Kenneth Leslie azok közül az amerikaiak közül való, akik átlátnak hazájuk szemforgató egyházi vezéreinek kegyes szitáin, világosan értik a nagyhatalmi politika összeszövő- döttségét a keresztyén eszmények szóáradatával. Szégyenli őket és igyekszik becsületesen keresni az igazságot keleten és nyugaton. Az élő egyház érdekli, de nem a pie- tisták egyoldalúságával, hanem az egyházi élet praktikumát kutatóan. Mintha kicsit túltengene nála a politikai érdeklődés, de ez is csak a jó szemét bizonyítja. Nálunk ezer szállal szövődik össze az egyházi magatartás és munka minden kérdése azzal az alapállással, amit a jelen helyzetben felveszünk. Jól érti, hogy az alapállásunktól függ az elhatározóképességünk, az egyéniségünk, a munkánk sikere, s az a szolgálat is, amit a világegyháznak tehetünk helyzetünk igaz felismerésében és mondanivalónk kialakításában. Segíteni akar bennünket a döntésben. Az első amerikai, aki nem akar bölcsebb lenni nálunk, hanem aki alázatosan meghajlik az óránk parancsa előtt s a hazai legbútrabbakat jelöli ki a számunkra példaképpen. Az első amerikai, akinek ' nines re- eepíje a helyzetünkre hanem aki alázatosan kanzultálni jön, s az eddigi kezelőorvosokat is hajlandó meghallgatni. Nem akar egyéb lenni, mint a házi orvos segítőtársa ima, hogy a beteg valóban meggyógyuljon. Jól esik az alázata. Reök Iván egyetemes felügyelő üdvözli a szereteti nevében, amit Krisztustól tanultunk, s aminek, tevékenynek kell lennie. Meghatottan válaszol rá, mint aki ritkán kap szeretetek Megvallja, hogy otthon sok szeretetlen szó zuhan a fejére azért az álláspontjáért, hogy a keleti keI. GYENESDIÁSI BELMISSZ1ÓI OTTHONBAN: Jón. 19—24. Leányok országos csen- deshetc. Jún. 28—júl. 3 Fiúk országos csen- dcshete Júl. 6—11. Asszonyok országos evan- géiizáló csendeshete. Júl. 14—19. Diákleányok országos csendeshete. Júl. 22—29. Gyermekbibliakörvezctők országos esendeshete. Júl. 30—aug. 3. Gyülekezeti munkások (kántorok, vallástanítók stb.) országos csendeshete. Aug. 7—12. Asszonyok országos hitmélyítő csendeshete. Aug. 16—21. Férfiak országos csendeshete. Aug. 23—26. Lelkészevangélizáció. Aug. 28—szept. 2. Főiskolások országos esendeshele. Szcpf. 6—11. Dunántúli leányok csendeshete. II. A IÍÉPCELAKI , BELMISSZIÓI OTTHONBAN: Jún. 5—6. A gyülekezeti közösségek pünkösdi csendesnapjai. Jún. 19—23. Asszonyok csendeshcté? Jún. 28—30. Lelkészevangélizáció. Júl. 5—10. Serdülő fiúk csendeshete. Júl. 13—18. Serdülő leányok csendeshete. Júl. 21—24. Gyülekezeti munkások csendesnapjai. Júl 29—aug. 3. Diákfiúk csendeshete. resztyénséget nem lehet egyszerű nyugati politikai sablonok alapján megítélni. „Valamit tenni kell azért, hogy a keleti kommunizmus és a nyugati keresztyénség között hidat verjünk, s ez elsősorban a ti feladat tötök, akik itt éltek, s ismeritek a mi hitünket és a világ dolgozóinak új hitét is.“ És utána keserű vallomás ömlik az ajkán: „Amerikába tódul az egész világ min%n tájáról a szociális forradalom minden csatát vesztett ellenzője. Régi elméletek hordozói ott eresztenek horgonyt. Maholnap arra ébredünk, hogy egy egészséges világ kellős közepén Amerika a „bolondok -házává“ lesz. De rögtön hozzászövi a reménységet is. A keresztyénség meg fogja találni az új világban is a helyét, s-a mi hazánk protestantizmusa boldog lesz, hogy neki is jut a privilégium, kielemezni a helyzetet, s megfogalmazni a keresztyénség korszerű üzenetét. Utána egyházi munkásaink sorban szólalnak fel. Egyik a politikai helyzetünket tárja fel, másik a hazai ébredés problémáit. Sz>vcn üt, ahogyan ő a kettőt egy képre másolja magában. Nem lehet kettős életű egyházunk. Nem lehet henne élni egy szociális forradalomban azzal szolidaritást vállalva, s ugyanakkor olyan egyházi ébredést munkálni, mely megelégszik egyéni pietizmus építésével. A tevékeny, bátor, engedelmes keresztyénséget kéri tőlünk számon, mikor az evangélizációról számolunk be. Nagy kérdések “maradtak a látogatása után: Mit jelent az evangélizá- eió egyházunk életében? Mi a köze az egyházi ébredésnek nálunk az egyház megújításához? Mi a köze az egyházi reformációnak a társadalmi átalakuláshoz? Újra keli átgondolnunk mindent. A mozgalmak között szintézist kell teremtenünk. A társadalmi éiet átalakulása, az egyházi reformáció és az evangéliumi ébresztés nem őrölhetnek különböző malmokban sokáig. ö messziről jött, de jól megértette, hogy hol van egyházunk inai életének tudathasadása. Igehirdetésünk és társadalmi magatartásunk nem fedik egymást. Hiányos és elhanyagolt a magatartásunk theolö- giája. Ébresztésünk a magánszobáknak szól, s nem az életbe indít. Rossz vetés pedig nem hozhat jó aratást. Isten általa is tudatosítani akarta, hogy hova küldött minket üzenetvivőnek, s miképen lehet megfelelni ennek a küldetésnek. D. Ang. 10—12. Papné-evangélizáció. Aug. 14—16. Gyülekezeti közösségek csendesnapjai. Aug. 21 26. Dunántúli leányok csendeshele. Aug. 31—szept. 3. Legények csendeshete. in. A FÓTI BELMISSZIÓI OTTHONBAN: Jún. 2í—24. Papnéevangélizáció. Jún. 28—júl. 1. Diáklcányok evangélizációja. Júl. 5—8. Diákfiúk evangélizációja. Júl. 12—15. Gyermekid bliakörvezetők csendeshete. Júl. 19—22. Gyülekezeti munkások (kántorok, vallástanítók, stb.) cvan- gélizációja. Jól. 26—29. Serdülő ifjak evangélizációja. Jól. 31—alig. 5. A levelező bibliaiskolások csendeshete. Aug. 9—11. A kid misszió csendesnapjaiAug. 13—18. Hitmélyítő csendesnapok. Aug. 20—22. Ifjúsági csendesnapok. Aug. 24—28. Ifjúsági munkások evangélizációja. Aug. 30—szept. 2. Férfiak evangélizációja. Szept. 8—11. Az iszákosmentő misszió csendesnapjai. Szept 13—16. Parasztlcányok evangélizációja. Szept. 27—30. Asszonyok evangélizációja. ÁLi Jézust várta .4 kegyes parasztember korán reggel felkelt, rendbehozta a házalóját s kiállt a kapuba Jézust várni. Egy öreg vándor ballagott el előtte. Látta, hogy Jézus még nem jön, behívta hát az öreget s megkínálta reggelivel. Az öreg megette s továbbáll. ,1 mi emberünk újra kiállt a kapuba Jézust várni. Aztán egy töpörödött anyóka jött az úton. Nagyon fáradtnak látszott. Behívta hát ezt is, megetette s hagyta pihenni. Újra kiállt a kapuba Jézust várni. Sokáiy várt. Már esteledett, amikor egy fiúcska jött arra sírva. Eltévedt s nem tudott hazamenni. Azt sem tudta megmondani, hogy hol laknak a szülei. A parasztember behívta őt is. Enni adott neki s puha ágyba fektette. Közben besötétedett. Lámpát tett az ablakba, hogy Jézus lássa, ha jön. ö maga az ablak mellé ült a szobában s a nagy várakozásban elbóbiskolt. Egyszer csak zörgetnek. Ijedten ugrik fel, —- hát Jézus ott áll az ajtóban. Röstelkedve fut eléje s bocsá- natkérön panaszolja, hogy egész nap hiába várta. Jézus azonban így felelt: — Hát nem vetted észre, hogy ma már háromszor jártam nálad? Caníaie vasárnapja Énekeljelek! Énekeljetek az Úrnak új éneket; énekelj az Úrnak te egész földi Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az ő nevét; hirdessétek napról- napra az ő szabadítását. Beszéljétek a népek között me <5 dicsőségét, minden nemzet között az ő csodadolgait. Mert nagy az Űr és igen dicséretes, rettenetes minden Isten felett. Mert a nemzeteknek mindem [Istene bálvány, az Ür pedig egeket alkotott. Ékesség és szentség van előtte; tisztesség és méltóság az ő szent helyén. Adjatok az Úrnak népeknek nemzetségei; adjatok az Úrnak dicsőséget és tisztességetI (9t. zsoltár.) A budapesti egyházmegy« vallástanítást végző lelkészeik és laikus egyházi munkások számára május 21-én, szombaton, egésznapos találkozót rendez a hűvösvölgyi diakonissza anyaházb«* (Báthori László-u. 8.). D. e. 9 órakor áhitat (Gáncs Aladár), majd előadások: „A vallástanító felelőssége“ (Várady Lajos), „Van-e ébredés a gyertiiekek között?“ (Győri János). Az előadásokat megbeszélés követi. Közös ebéd után: „Időszerű gyakorlati „kérdések“ címen, vallástanító-lelkészeki bevezetőivel, a vallástanítás és a vallástanítók helyzetének ismertetése és a: megoldások keresése kerül sorra. A találkozóra az alesperesi hivatalnál (Csepel, Táncsics M-*. 91.) kell jelentkezni. IV. A FÉBÉ DIAKONISSZA-ANYA- HÁZ KLOTILDLIGETI TELEPÉN: Jún. 25—29. Országos evangélizáció. Júl. 6—13. MELE teológiai továbbképző tanfolyama. Aug. 6—10. Férfiak evangélizációja. Aug. 11—15. Fiúk evangélizációja. Aug. 17—22. Leányok evangélizációja. Aug. 23—24. Volt népfőiskolás leányok találkozója. Aug. 25—29. Asszonyok evangélizációja. Mindegyik konferencia a megjelölt nap reggelén kezdődik és a záró nap estéjéig tart. Az oda- és visszautazást napok a dátumokban nem foglaltatnak benne. RÉSZVÉTELI DÍJ: Jelentkezési díj mindegyik konferencián napi 1.— Ft. Ellátási díj Répcelakon napi 4.— Ft, Fólon és Klotildligeten napi 5.— Ft, Gyenesdiáson napi 6.— Ft és mindegyik konferencián fejadag természetben. A természetbeni fejadag napi 30 dkg kenyérliszt, 15 dkg tészta- liszt, 3 dkg zsír és egy tojás, indokolt esetben a fejadagok pénzben ig megválthatók. Itt a nyári konferenciák menetrendje