Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-01-05 / 2. szám
/ AZ ORSZÁGOS LUTHER- SZÖVETSÉG LAPJA Tanyai pap Irta: Gaudy László szító óra, készülés a szolgálatra hideg papi dolgozóban, ez egy falusi-tanyai lelkész élete. Amerikai papok dolgozzák ki azt, hogy hány munkaórájuk van egy héten. Nem hiszem azt, hogy volna amerikai pap, akinek eny- nyi programmja volna. Ez a falusi-tanyai pap többet prédikál, mint öt más lelkész, többet van gyalogúton, mint a falusi kézbesítő s annyit tanít, mint a legjobban igénybevett vallástanár. Mindegyik tanyai lelkészünk ilyen. Küzdelmeikben, fáradozásaikban teljesen egyformák. Munkateljesítményüknél csak szerénységük nagyobb. Nincs egyházi tisztségük. Semmi egyházi elismertetésük. Időnként némi váll- veregetést kapnak esperesi jelentésekben. Jogos követelés a lelkészi fizetések és szolgálat egyenlősítése. A tanyai lelkésznek nem lehet kevesebb javadalma, mint egy önálló és nagyobb gyülekezet lelkészének. Lehetetlen az, hogy némelyik lelkésztestvérünk egész életen át tanyai lelkész legyen, a másik pedig unalmában vadászni járjon. Egy évtizeddel ezelőtt sok lelkészünk autón futkározott országszerte. Ma is autózgatnak egyházi emberek. Tanyai lelkészeinknek pedig terepjáró autók kellenének, hogy az Isten hidege meg ne vegye őket s híveik közül egy is el ne vesszen. És hozzá gyülének a farizeusok és némelyek az írástudók közül, akik Jeruzsálemből jöttek vala. És látván, hogy az ő tanítványai közül némelyek közönséges, azaz mosdatlan kézzel- esznek kenyeret, panaszkodának. Mert a farizeusok és a zsidók mind, a régiek rendelését követve, nem esznek, hanemha kéz őket erősen megmossák. És piaczról jővén sem esznek, ha meg nem mosakodnak, és sok egyéb is van, aminek megtartását átvették, poharaknak, korsóknak, rézedényeknek és nyoszolyáknak megmosását. Azután megkérdék őt a farizeusok és az írástudók: Mi az oka, hogy a te tanítványaid nem járnak a régiek rendelése szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret? ő pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ésaiás próféta, amint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívok pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai. Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását, és sok egyéb efféléket is cselekesztek. És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg. Az egyetemes felügyelő meg választásának kérdése Az „Evangélikus Élet“ jan. 1. napján megjelent száma figyelemreméltó cikket közöl ezen a címen. Sürgeti a lemondás folytán hónapokkal ezejőtt megüresedett egyetemes felügyelői s kapcsolatosan a megüresedett egyházkerületi felügyelői tisztségek, valamint az egyetemes főtitkári állás betöltését; egyben azonban utal a lelkészek körében állítólag megnyilvánult arra a felfogásra is, hogy az egyetemes felügyelői tisztség betöltését halásszák el addig, míg „a zsinat egyházi közigazgatási törvény reformja megszületik“. Ez utóbbi körülményre való tekintettel kívánatosnak látszik, hogy az egyházi sajtó a sürgősség kérdésével tüzetesebben is foglalkozzék, mert itt valóban nem egyszerű személyi kérdésekről van szó — mint {ízt maga a cikk is • kifejezetten hangsúlyozza. A II. világháború következtében beköszöntött politikai, gazdasági és társadalmi evolutio kétségtelenül közelről érintette egyházunkat is, amint ezt a tömeges lemondások ténye, a zsinati választások eredménye, az állam, és egyház közötti viszonyt újból fendező „Egyezség“ megkötésének vajúdása s végre tető alá juttatása is mutatják. Aki azonban tágabb szociológiai látókörrel szemlélte egyházunk kormányzásának történelmi fejlődését s utóbbi életjelenségeit, az tisztában volt már régen azzal, hogy itt is dolgoztak már egy-két évtized óta olyan lappangó (latens) erők, amelyek egyházkormányzatunk megújhodását eiőbb-utóbb szükségképen és feltétlenül előidézték volna. Ótestamentumi bibliai kéziratot találtak jerichó közelében A főváros külterületi mellékutcájából indul vasárnap reggel autóbusz a messzi tanyai gyülekezet felé. Álmos, fáradt emberek várakoznak az indulásra. Az autóbusz útközben sok helyen megáll. A közbeeső állomásokon főképen vadászfegyverei felszerelt férfiak szállottak Tel. Nem nézik az utasokat. A vidéket kémlelik és egymással beszélgetnek. Az egyik vadász két fiacskáját is magával vitte hajtónak. Az ő szavai voltak egyedül érdemesek a feljegyzésre: nem is volna vasárnap az, amelyiken ki ne mennék a területre. Vannak vadász-papok is. Vájjon ismerik-e ezek az ilyen kiszólásokat és körvadászatok közben a puskás papok beszélnek-e a lélek dolgairól és szükségeiről is? örültünk annak, amikor a vadászok keszálltak az autóbuszról s meditálhattunk azon, hogy a harmadik adventi vasárnapon mit kell nyújtani a gyülekezetnek. Jéghideg templomban szorongtak a hívek. Lelkesek, buzgók. Nemesek és egyszerűek. Egy emberöltővel ezelőtt minden vasárnap vendégpapjuk volt. Egy emberöltő után a maga papját küldheti további szolgálatokra. , Délutánra még hidegebb lett. Megeredt a havas eső. Csontokat repesztő s velőt fagyasztó kutya idő volt. (Talán vadászásra ez is alkalmas?) S a sötétség csak úgy sietett reáborulni a messzi határra. A tanyai gyülekezet tele iskolateremben várta a papokat. Két vékony oltári gyertya adta a világosságot. Az igehirdetés megindulásáig a gyertyák csonkig égtek. De világítottak ezután a szemek. Leszállt az éj a teremben s virrasztott a szeretet a gyülekezetben. Hazafelé a gazda volt a kocsis. Kikötötte a gyeplőt. Térdére fektette az ostort. Papjai felé fordult. Szép szeme csupa kérdés volt. Vallatta a papját, hogy mi újság van a többi tanyákon.-Mennyien járlak az ifjak közül a vasárnapi iskolai előkészítőre s sógora milyen presbiter a felsőtanya legszélén? Vallott önmagáról Is. Boldog keresztyén lélek. Családjában nincs hitetlen. Mindenét szívesen odaadja s mindenét szívesen feléteti. Csodálkozik azon, hogy őt a baptisták is szeretik, de ő is szereti őket. Bátyja őskeresztyén. Több, mint ő. Folynak a vallomások s az idő még rosszabb lesz. A lovak megi megállnak. Azok sem bírják már a sarat. A szekeret tolnunk is kell. Nincs káromló szó. Három ember beszélget s jelen van. Krisztus a három között. Egy rövidke vasárnap élménye után a hét programmját böngészve melegedik fel a két pap. Hétfő hajnaltól késő vasárnap éjszakáig tanítás, énekóra, bibliaóra, vasárnapi-iskolai előkéAz elmúlt esztendőben különféle lapokban arról jelentek meg tudósítások, hogy Jerichó közelében óhéber nyelven írt ótestamentumi bibliai kéziratokat találtak meg. A hírek azonban az utóbbi napokban megcáfolhalatlanul közölték, hogy még 1947 nyarán John C. Trever, a jeruzsálemi amerikai archeológiái iskolának egyik vezetője beszámolt arról, hogy nomád beduinok, amikor a Jordán völgyéből Bethlehem felé vándoroltak, egy félig beomlott sziklabarlangban, nem messze a Holt-tenger északi csücskétől, összetört korsókat találtak, amelyekben írástekercsek voltak. Ezek a bedpinok a tekercseket magukhoz vették s elmentek a betlehemi mohamedán templomba és ott el akarták adni. A beduinok abban a hiszemben voltak, hogy sziriai írásokról van szó s ezért a sziriai monostorban jelentek meg. A sziriai ortodox Márkus-kolostor metropo- lilája később megvásárolta ezeket az iratokat és a sziriai kolostor könyvtárában helyezte el őket. 1948 februárjában ezek a szerzetesek felkeresték az amerikai archeológiái iskolát és Trevernek elmondták, hogy különféle írástekercsek jutottak a birtokukba. A kéziratok különleges héber dialektusban voltak megírva s az első megfejtési kísérletek után rövidesen megállapították, hogy az ótestamentum Ésaiás prófétájának egyik kézirata került a kezükbe. Későbben a szerzetesek hozzájárultak ahhoz, hogy a kéziratokat lefo- tografálják. A törékeny tekercsedet csak nagynehezen sikerült olyan állapotba hozni, hogy nagyobb baj nélkül ki lehetett nyitni. A négy tekercs közül — mert ennyit találtak — az egyik Ésaiás prófétának teljes könyvét tartalmazza, egy másik héber kommentár Habakuk próféta könyvét magyarázza, a harmadik tekercs pedig egy különleges zsidó szektának a szabályzatait tartalmazza, akik az „es- senus“ szektához tartozhattak, de ezek az írások, úgylátszik, hasonlatosak a genizzai származású s Kairóban is ismert damaszkuszi iratokhoz. A negyedik tekercs arameus nyelven íródott és még, éppen a tekercs törékeny volta miatt, nem foglalkozhattak vele intenzívebben. Az amerikai tudományos intézet megkísérelte, hogy a barlangban szétnézzen, azonban a sziriai szerzetesek lebeszélték a tudósokat arról, hogy oda elmenjenek. A szerzetesek, akik jártak már a barlangban, azt mondották, hogy ott néhány rongyon és törött korsón kívül egyebet úgy sem lehet találni és a beduinok úgy sem voltak hajlandók a birtokukba került korsókat eladni. Az eredeti kéziratokat a sziriai szerzetesek magukkal vitték és még Jeruzsálem ostroma előtt, miyel a kolostoruk ki volt téve az ágyútűznek, biztonságba helyezték őket. A leletnek második része azonban a jeruzsálemi zsidó egyetem tulajdonába került és Sukenik tanár, az egyik legismertebb sémita tudós feldolgozta azokat egy Jeruzsálemben megjelent „A Megilloth Genozothhan“ című könyvében. A szövegek Ésaiás próféta egyik kéziratát tartalmazzák, egy másik gyűjtemény az ótestamentumi hálaadó zsoltárokat foglalja magában és egy harmadik pedig a sötétség és a világosság apokaliptikus harcáról szól. Ezeknek a szövegeknek a valódisága most már vitán felül áll és a szövegek Krisztus születése előtti korszakból valók. Valószínű, hogy az iratok a Szent Könyvtárban voltak valaha elhelyezve és az is lehetséges, hogy a vespasianusi háborúk idején lepecsételt korsókban ezekben a barlangokban helyezték el a nagy jelentőségű iratokat. (g.) Maga a világháború és annak utána az egyházunkon kívül lezajlott politikai, gazdasági és társadalmi evolutio tehát csak siettette egyházunk megmozdulását s megújhodás utáni szom- júhozását, de távolról sem volt annak kizárólagos okozója. A nélkül már most, hogy ezen álláspontom helyességének további bizonyításával foglalkoznám, a kérdés érdemét kívánom csupán bonckés alá venni, vagyis indokolt s egyházi közérdekből halaszthatatlan-e a szóban forgó választások megejtése még a zsinatra váró törvényhozási műveletek foganatosítása előtt, vagy pedig elodázzuk mostani törvényeink revideálása utáni időre? Á választás, vagy kinevezés mindenképen kormányzási, nem pedig közigazgatási, vagy törvényhozási ténykedés, mert csupán lehetővé teszi a törvényhozási és közigazgatási, valamint egyházi törvénykezési szervek célszerű müködhetését. Tehát a választás szükségképen és logikai „prius“. Érthetetlen előttem azoknak az álláspontja, akik az egyetemes felügyelői és egyházkerületi felügyelői állások betöltését a zsinat törvényhozási tevékenységének lebonyolítása- utáni időre gondolják elhalasztani. Hiszen valamennyi hivatalból tagja a zsinatnak! Tisztük nagy felelősséggel jár, de nagy hatáskörrel is. Választásuknál tehát fokozott mértékben keressük a legjobbakat sorainkból. De mindenckfelett arra is tekintettel vagyunk, hogy népi egyházalkotmányunknak •megfelelően a nép közakaratát tükrözzék. Már pedig — tiszteletünk és nagyrabecsülésünk dacára — ezek a szempontok a „helyetteseik“ megválasztásánál — többnyire lokális jelentőségüknél fogva -— ilyen fokozott mértékben egyrészt nem jutottak előtérbe; még kevésbbé gondoltak a választók a mai idők követelményeire s egyébként is a törvény szerinti helyettesítés véletlentől függ: a szolgálati időtől. Súlyosbítja a problémát az a körülmény, hogy jelenleg éppen a két legnagyobb egyházkerület felügyelői tiszte van üresedésben, sőt az egyikben a püspöki kormányzást és közigazgatást is helyettes látja cl. Mindezeknél fogva indokoltnak látom, hogy az egyetemes presbitérium törvényadta jogánál fogva rendelje el — az országos egyházi közvélemény meg- nyilvánulhatása végett — az egyetemes felügyelői tis^ség mielőbbi betöltését biztosító törvényes eljárást. Ugyanígy hívja fel az egyház- kerületeket az ott üresedésben lévő vezető tisztségek "betöltésére. Az egyetemes főtitkári állásra pedig — amelynek betöltésére az egyetemes közgyűlés van hivatva — ideiglenesen, saját hatáskörében helyettest rendeljen ki Dr. Miklcr Károly