Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-05-07 / 18. szám
2 I Evangélikus Elet Várom a konferenciákat Tegnap» sokak imádságaiban, ma naptár előtt ülő lelkészek terveiben, holnap kinyomtatott meghívókon szerepelnek a nyári konferenciák s holnapután úti ruhában, kofferrel, pokrócgöngyöleggel, vagy hátizsákkal lépnek le a vonat lépcsőjéről á konferenciá- zók csoportjai. Kapuikat megnyitják Gyenes- diás, Tahi, Főt, Répcelak, Szilvásvárad és a többi konferenciázó hely, hogy lelkes kézrázogalással, mosolygós arccal és széles mozdulatokkal egymásra találó jó ismerősök, barátok és lelki testvérek seregeit fogadják magukba néhány napra. A gyenesi almafák újra imádkozó kis csoportokra fognak árnyékot borítani, Klotild- ligeten a mókusok beszélgető kis csoportokra lesznek figyelmesek, Tahiban újra benépesül az egy- háztörténelmi fogalommá nőtt „nagy fa‘‘ alja s a Maros partján bibliás ifjúság éjszakába nyúló beszélgetéseiről fognak tanúskodni a fűzfák. Isten újra megtermékenyíti a kegyelmi időt. A nem is olyan régen még „nyári szünetet“ jelentő forró néhány hónap idén is — hisszük — Szentlélekkel lesz terhes. Valamikor a nyári nagy vakáció egy kalandos hetének Ígérkezett életem első konferenciája Tahiban. Az volt a fontos, hogy a hátizsákon} élelmi&zerdoboza elálló, komoly tartalmat rejt-e s a sátor, amelynek elhintett szalmáján egyhetes honunk foglalását vívtuk, jól köriilárkolt lakhelynek fog-e bizonyulni. Erdei csatangolások álma, voli-ball csaták izgalma feszített s a Biblia tábori felszerelésem „égyik“ darabja volt csupán. Azóta tizennyolc esztendő telt el s a „nyári vakáció egy kalandos hcte‘‘ megszakítás nélkül minden évben beköszöntött. Utóbb egyre szaporodott nyaranta a számuk s volt esztendő, hogy az egy hétből öt lett. A „kalandos hetek‘‘ egyre megújuló emlékeket hordoztak s ma merengve gondolok a tartalmasuló képekre. A sátrakból szenior-barakk, vagy kényelmes gyenesi ágyak lettek s a Biblia egyetlen lényeges úti-podgyá- szommá emelkedett. Erdei csatan- golásokból nagy fa alatti csöndes Eélekre-csodálkozás lett s az Ugró fennsík voli-ball csatáiról testvér- szívek összedobbanására tolódott a hangsúly. A tábortűzi vidám nó- tázás emléke kikopott a szívemből, de felszáríthatatlanul itató- dott bele egy-egy tábortűzi megrázó bűnvallás könnycseppje. Valamikor diákkorom balatoni kajak-kőrútjának egy stációján láttam meg Kapemaum falait, ma az imádságot meghallgató Űr dicséretére zendül bennem a lélek, ha a gyenesi almafákra nézek. Az évek múlása s a „kalandos hetek“ ismétlődése egyre mélyülő emlékek — talán „élmények“ — hordozója lett. Míg aztán egyszer úgy tetszett Neki, hogy találkozzam vele. Akkor aztán megtompultak az emlékek, mert* ö állt ott fényben s én csak álltam, nem volt szavam. Már nem tu- Hom, hol történt és mikor. Nem is fontos, hogy a nagy fa volt-e a tanúm, vagy tábortűz fénye villant bele akkor megfényesedő szemembe. Oly mindegy. A fontos az, hogy ö volt ott. Vagy nem mellékes, hogy a madárdalos erdő itta-e be a szavát, vagy a gyenesi almafák dús lombja? Bizony, hogy mellékes, ö szólott s én meghallottam. Ez a fontos. A tahii erdőt kitermelhetik s a gyenesi almafák törzsét megrághatja a féreg. A tábortűziek elhamvadtak régen s a „nagy fát“ egyszer ki fogják vágni. Az ö szava akkor is élni fog. A kolozsvári akácsor régen nincs már. Reményik Sándor életében mégis élő valóság marad mindvégig ö, aki egyszer azon az akácsoron, ősz utóján, töviskoronásan szembe jött vele. A háló régen szétporlott s az evező ki tudja, hová lett már, amellyel Péter egykor a mélyre evezett. De az ö szava, amit ott mondott Péternek, ma is él. Tizennyolc esztendő nyári heteinek emlékei egyre messzebb úsznak Tahiban a Duna vizén s egyre távolodnak .a hosszú, fényes úton, ami nyári estéken Kapemaumból a Balaton vizén át a csillogó hold felé visz. De az ö szavát nem viszi a Duna vize s az ö igéje a fényes útra nem lép. Mert az Ö szavának nem távolodó. hanem közeledő mozgása van. Gyenesi fák alól és tahi tábortűz mellől, szilvásváradi csendből s a marosparti homokról, fóti jegenyék árnvékából s klotildligeti előadósátorból feléd megy és felém jön. Ezért várom a konferenciákat. Korén Emil A nyugdíjazandó lelkészek kérdéséhez Csak két szempontot szeretnék felvetni. A Magyar Evangélikus Egyház ébredő egyház. Az ébredő hívek közösségének aggodalma, az idősebb lelkésznemzedék közömbössége a külső és belső formáiban megtisztuló egyház iránt — mindenki előtt ismeretes. Konferenciák és evangélizációk egész sora mutatja az ébredés megindulását, — s ott áll a gyülekezetben a múlt század teológiai iskolájában felnőtt lelkész, aki szektáskodásnak minősíti, amikor a konferenciáról hazatérő hívők közössége evangélizá- ciót kér. Ha nagynehezan erre soksok imádság és meggyőző érvek segítségével sor kerül, ott van az utómunka, amely az evangélizáció folytatója. Egyházi lapjainkban megjelent cikkek tanúskodnak ennek hiányáról. Ne gondoljuk azonban azt, hogy az ébredő egyház egyik jele az, hogy most már az öregek vonuljanak el. Nem. Csak azt várja ma mindenki, hogy semmi mást, csak Krisztust a megfeszítetteí és feltámadottat hirdessék, s felelős gonddal pásztorolják a rájuk bízottakat. Ne történjék meg az, hogy az igére éhes gyülekezet másutt keresse a táplálékot. S nem hinném, hogy ébredő egyházunkban ne annak volnának legtöbben hívei, hogy a szellemileg és lelkileg elfáradt hű Sáfár ne a megérdemelt nyugalmat kapja meg. Vagy ott állunk, hogy — mert kevés a nyugdíj — az ébredés ügye, Krisztus gyülekezete lássa a kárát? Kételkedem benne. Nem is a „fiatalok türelmetlenségének csillapítása“ ez, hanem az ébredő Egyház sürgős ügye. Ha a fiatalok türelmetlenségét nézzük, ez nem állhat fenn, mert fiatalok kevesen vannak, a munkájuk nagyon is sok, másrészt nem türelmetlenkednek, hanem sokszor hosszú éveken át végzik hűséges szolgálatukat segédlclkészi minőségben. A külső átalakulást is szemügyre kell vennünk. Ma, azt hiszem, mindenki tudatában van annak, hogy a régi „jó“ világ papi életformáit és mondanivalóit Isten összezúzta, mert a romokon újat akar építeni. S bizony új életforma felépítésére előrehaladt korú és fáradt szellemi képességgel rendelkezők nem képesek. Csak egyet a sok közül: Az idősebb nemzedék köréből pl. nagyon sokan idegenkedve és vésztjóslóan fogadták Dezséry „Nyilt level“-ét, s tanúsítanak több alkalommal a külső átalakulás iránt is negatív magatartást (pl. presbitérium átalakítása). Remélem, hogy megértenek illetékesek s nem veszik támadásnak, amikor az .Egyházért érzett felelősségtudatomat szólaltatom meg. Tudom jól látja ezt ma mindenki, újat nem igen mondtam, de azt is el szabad mondani, amit mindenki gondok Gyeklezky János teológus Malakiás válasza a csüggedőknek A nyolcadik osztályosok — Walter Lüthi legújabb könyve — A mi Urunk születése előtti 480-ik évben a kis Görögország döntő csapást mért Dárius és Xerxes hatalmas birodalmára. Mindez a választott népnek, Iziáelnek a sorsán nem sokat változtatott. Palesztina továbbra is a perzsa uralom alá tartozott. Ebben a korban élt Malakiás, az Ószövetség utolsó könyvének írója. Nevét nem ismerjük. A Malakiás (pontosabban: Maleachi) név nem tulajdonnév. Magyar jelentése: az én követem. (3:1.) Walter Lüthi, Svájc legnagyobb hatású igehirdetője, aki június folyamán látogat el Magyarországra, berni gyülekezete előtt nyolc prédikációban magyarázta végig Malakiás könyvét. Lüthi páratlan erővel tudja megszólaltatni az ótestamentomi próléták mai üzenetét. A magyar olvasóközönség ezt Dániel könyvéről szóló igehirdetéseiben látta meg, mely „Az eljövendő egyház“ c. magyar fordításban is megjelent és az egyik legnagyobb egyházi könyvsiker volt. Malakiást az Űr egy csüggedt lelkű, zúgolódó nemzedékhez küldte követül. Nem „megfáradtak és megterheltek“ — hanem csüggedtek. Hitüket mint moly rágta szét a kétely'. Nem tudnak mást tenni, mint hogy állandóan íté.kezzenek a rossz és gonosz világ felett. Zúgolódásukban Isten világkormányzó tevékenységét is súlyos kifogásokkal illetik. Imádságaikban ilyen kérdésekkel teszik próbára Isten türelmét: „Miben szerettél minket?“ (1:1.) „Minden gonosztevő jó az Űr szemeiben.“ „Hol van az ítéletnek az Istene?“ (3:17.) Ezekben a kifakadásokban Lüthi éppen a ma élő keresztyének sóhajtozásait hallja meg. Ezért válaszol Malakiás üzenetének tolmácsolásával a csüggedőknek és zúgolódóknak. Az elcsüggedt zúgolódót néha nagyon eleven mai példákon mutatja be. Hány és hány csendes polgárember veszi elő este az újságját és mikor megtudja belőle, hogy milyen rettenetes dolgok menne végbe ott künn a világban, kedves lapját félretéve így sóhajt fel: „Bár csak csinálna már valamit a Jóisten!“ „Hol van az ítéletnek Istenei“ Ilyen elcsüggedt düh forrhatott abban, a kegyes emberben is, akiről Angelica Balabanoff, Mussolini volt titkárnője fesz említést. Egyszer valamelyik lausannei propagandagyülésen egy keresztyén ember felállt és Istenről kezdett el beszélni. A fiatal Mussolini azzal válaszolt neki, hogy elővette zsebóráját és azt mondta, hogy ad ő annak az Istennek öt percet, ha tényleg létezik, bizonyítsa be önmagát azzal, hogy öt öt percen belül halálra sújtja. Ameny- nyiben ez nem következik be, kétségtelenül annak a jele, hogy nincs Isten. A kegyes keresztyén valószínűleg Így sóhajthatott fel: „Hol yan az ítéletnek az Istene?“ Isten követe azonban éppen ebbe a csüggedt, duzzogó hangulatba kiáltja bele: „Elfárasztottátok az Urat beszédeitekkel!“ Lehet, hogy kegyes körökben nagy előszeretettel hallgatják a gonosz világ feletti sop^nkodást, Isten azonban nem hallgatja örömmel az ilyen beszédet. Fárasztja. Ásítás fogja el. Isten az ő gyermekeinek és szolgáinak nyilván, más szerepet szánt, nem azt, hogy a világ rosszasága miatt panaszkodjanak. Isten semmi örömét sem leli az olyan imádságokban, amelyek ennek a világnak a pusztulását szeretnék előidézni. Krisztus sem utasította volna el különben két tanítványát, mikor azok tüzet és. kénköves esőt szerettek volna a szamaritánusok falujára leimádkozni az égből. Így felelt nekik: „Nem tudjátok, minémű lélek lakik bennetek.“ Ábrahám sem így könyörgött Sodorna és Gomora fölött: „Hol van az ítéletnek Istene?“ Ez a csüggedt és dacos, a gonosz világ ellen keresztes hadjáratot hirdető hangulat sok hatalmát vesztett kegyes embernek lehet éltetője, Istent azonban fárasztja az efféle fecsegés.“ Lüthi maga azonban nem bosszankodik ezen a csüggedt lelkű, dacos keresztyénen. Nem gúnyolja. Irgalmasságot cselekszik vele, mikor kérdésiére úgy válaszol, hogy Malakiás próféta segítségével kézen fogja és elvezeti a Golgota hegyére és a keresztnél mutatja meg neki: itt van az ítélet Istene. A kereszten ítéli meg Isten a világnak gonoszságát. Ügy Ítéli meg, hogy az ítéletet magára veszi, mert nem azt akarja, hogy ez a gonosz világ elpusztuljon, hanem inkább azt, hogy valamilyen módon megmeneküljön. Benczúr László A VEGYESHÁZASSÁGOK klr dósét vizsgálta Dr. Murray C. Leif- fer Amerikában. Adatait egy iparváros elővárosában gyűjtötte. Hatezer családot vizsgált meg. Ezek közül 11 százalék él vegyesházasságban. A leggyakoribb megfigyelés, hojgy a vegyesházasságban többnyire mindkét fél elvesztette kapcsolatul egyházával. Ahol pedig valamelyik fél ragaszkodik vallási felfogásához, ott összetűzés az eredmény a legtöbb esetben. Vannak esetek, ahol az egyik fél áttérésével oldották meg a feszültséget. Ezek között 11 százalék kát. nő tért át protestánssá és 8 száza- zalék protestáns nő katolikussá. A férfiaknál ez az arányszám 7—7 százalék. Az áttértek legnagyobb része nem meggyőződésből, hanem csak alkalmazkodásból tért át. Még csak néháng kedves nap a « nyolcadikos diákok bevégzik ' középiskolai tanulmángaikat. A tizenkét éven át taMtott gyermekek búcsút mondanak az iskolapadoknak s indulnak az étet felé. Vájjon egyházunk fiatal matúrán- dúsai magától az élettől drukkolnak-e jobban, vagy pedig az érettségi vizsgától? Még néháng óráig a vattás- tanárok kezében vannak' ezek a fiúk és leányok s azután a szülői tanácscsal tarsolyukban vergődnek a jövő titokzatos kapui előtt. Működik hazánkban sok pályaválasztó tanácsadó. Ezek a tudományos és praktikus hivatalok, képes-, ségvizsgálatok mellett mindent alap san szemügyre véve, bizonyára hi lyes és jó tanácsokat adnak az életq kilépő ifjúságnak. De pedagógusa tudják azt, hogy a jó tanács soks I olyan, mint a falrahányt borsó. Ej házunk ne legyen néma töb I Készítse fel jobban ifjainkat az keményebb oldalának megismerteti sére. Az elpuhuttabb lelkek úgy róttak meg az étet súlyos probléma elől, hogy az egyetemre való bejutg hatás érdekében végeztek sziszifus küzdelmeket. Ma már az ifjúság át kell értékelje önmagában az egyetemmel szemben képzelt álmait. Vannak más életlehetőségek is. Reális szemmel kellene az utolsó percekben a való helyzet elé állítani ifjainkat. Nem vagyunk annak az elvnek hívei, ami ma hazánkban gyakorlat, hogy az egyetem helyett ifjúságunkat a teológiai főiskolák felé irányítsuk. Természetesnek tartjuk azt, hogy meg tegyen a lelkész utánpótlás bőséf gesen, de némi egészségtelen vonó látunk abban, hogy nemcsak a ház hanem a külföldi nyolcadik osztályo sok is feltűnő tömegekben készülne»J a teológiai főiskolák felé. Alig hihe^ az, hogy ma amikor komolyan beszélni már a iO éves szolgála betöltött lelkészek nyugdíjazása minden a lelkészt pályán tanuló készen várja a nyugodt és bizt exisztencia. Ezen a vonalon is szembe nézni a sokszor nagyon késért1 realitásokkal. A köztársasági elnök fogadta az új evangélikus egyetemes leliigyelől Szakasits Árpád küztáraasdK» elnök április 24-én fogadta dr. R e 6 fe Ivánt, az evangélikus egyház új egyetemes felügyelőjét, aki bcimitalk«** és tisztelgő kihallgatáson jelent meg az elnöknél. Az egyetemes felügyelői a kihallgatásra dr. G r o 6 Gyula, m egyház új egyetemes főtitkára is elkísérte. A párisi békekongresszus egyházi résztvevőinek kiáltványa Isten országa — a béke országa. Csak akkor imádkozhat érte őszintén keresztyén ember, ha elhatározza, hogy dolgozni is fog érte, *— abban a világban, amelyben él. Azt kívánná a háborús propaganda, bogy a keresztyénség adja áldását a Szovjetunió elleni esetleges ^keresztes háború“-ra. Mindnyájunk közös Ura: Jézus Krisztus nevében kérünk minden keresztyént, értse meg: az emberiség elleni bűntett lenne az ilyen „keresztes háború“, összeférhetetlen a keresztyén lolkiismercttel. * A kommunizmustól való félelemtől és gyűlölettől elvakultan manapság sok keresztyén ember is abban a veszélyben forog, hogy elfelejti: eszméket nem lehet börtönrácsok mögé zárni, vagy bombákkal letörni. Hite elárulása nélkül egyetlen -keresztyén ember sem helyeselheti a tévedésekkel szembeni erőszakot és megfélem- lftést, vagy hogy az ath-eísmus kiír tása céljából az egész emberiséget romokba döntsék. Kötelességünk a keresztyénség nevében megállapítani, hogy számunkra nem létezik vasfüggöny, hogy békésen megférhetnek egymás mellett különböző világnézetek, és hogy a kapitalizmus mélységes igazságtalanságainak keserű gyümölcsét az osztályharcot, a lázadások erőszakos elfojtásával nem lehet megoldani, csak az elnyomottak igazságának érvényesítésével, és azzal, ha elismerik a népek jogát, hogy a legmegfelelőbb gazdasági rendszert válasszák maguknak. Kötelességünk kiállani az Egyesült Nemzetek mellett azokkal a kormányokkal szemben, amelyek megtagadják alapelveil. Ezért kötelességünk elítélni az Atlanti Szerződést. Az Atlanti Szerződés a „hatalmi egyensúly“- politikához való visszatérést jelent, amely politika pedig eddig végül is mindig háborúra vezetett. A kollektív biztonság atapelvének hatásos alkalmazását kell ezzel szemben követelnünk. A nemzetek közötti gazdns kapcsolatokat is őszinte nemzetközi együttműködéssel, az Egyesült Nemzetek Szervezetén belül kell rendezni. Kötelességünk hirdetni, hogy a* egyetemes kerésztyénség nem azonos a nyugati civilizációval. A nyugati civilizáció egyre kevésbbé tükröz keresztyén vonásokat. Kötelességünk szembefordulni mindenféle gyarmati kizsákmányolással, faji gyűlölködéssel, — különösképpen az antiszemitizmus visszatérésével. A világ belefáradt a sok iszonjyú- ságba, pedig Isten adományai a jógéf hatalmas távlatát nyitották meg élőt» tünk. Kötelességünk, hogy mint hírt, mint evangéliumot kivétel ni kül minden emberhez eljuttassak reménység és békesség ránk bí: üzenetét. A kiáltványt több mint bármin egyházi férfi írta alá, köztük Be- reczkg Albert és Vető Lajos magyar protestáns püspökök.
